Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Sonata, ez a lényeg! Azt hiszem, hogy itt most legtöbbünk nagyon gondot, figyelmet fordít a gyerekére, mint az átlag szülők, bár más nevében nem nyilatkozhatok. Mi a lányommal ketten vagyunk, ő okos, tehetséges gyerek, de befolyásolható, mint mindegyik. A fizetésemet, ha elosztom kettővel – persze egyáltalán jó, hogy van munkahelyem – a létminimum alatt vagyunk, viszont „mindenünk megvan”. Ha megkérdezik, hogy csinálom, elmondom, hogy 10-15.000 Ft-ért cipőt nem veszünk, ha valamire szükség van, utánajárunk, felesleges holmit sem veszünk, ami van, arra vigyázunk. Kölcsön szóba sem jöhet.
Viszont én is szeretném, hogy a gyerekem több legyen, mint én, és ne 40 éves fejjel gondolkozzon, hogy mit rontott el. Nekem nincs nyelvvizsgám, diplomám. Amikor én gyerek voltam azt mondták, érettségizz le, legyen egy szakmád és érvényesülsz.
Aztán 18 évig egy helyen dolgoztam, a kollégák tanultak, ez volt a SIKK, de valakinek dolgoznia is kellett, ez voltam én. Tavaly megszűnt a munkahelyem – egyébként kiskorú gyermekét egyedül nevelő védettséget élvez!!! -. Akkor is és most is azt érzem, hogy akik a lehetőségeket kihasználták, tanultak, most a fizetésem duplájáért elmondják, mit csináljak.
Szóval, itt vagyok egy 10 éves okos gyerekkel, és egyelőre az a cél, hogy legyen diplomája. Úgy látom, hogy ezt lehet úgy, hogy beültetem a gyereket – majd egy iskolába 18 évesen, fizetem a 100-200 e Ft-os tandíjat félévente. Hogy tanulni is kell? A fizetősnél nem sokat, mert ha nem „potyognának” a diplomák, nem fizetnék a tandíjat. Már vállalkozásban írnak diplomamunkát, akár a tanárok. Ne, ez a mostani felállás szerint nem fog menni.
Akkor marad az, hogy tanuljon, és a saját esze által menjen egy felsőoktatási intézménybe – nem fizetősbe, talán majd az egyetemeket is rangsorolják egyszer -.
Viszont ne 8 általános után verjék a fejébe négy év alatt a tudást, amikor már más jellegű tanulnivalója is lesz (pl. nyelv).
A nyelvvel mákunk volt, mert ő németet tanult, itt meg a német és a francia között lehetett választani most, és az angol majd később jön kötelezőként (azt most hirtelen nem is tudom, hogy mikor).
Érdekes, akkor még ebben is különböznek a 8 osztályos gimik. Nálunk 17-18 fő van egy-egy főbb tantárgynál (matek, magyar), természetesen a nyelveknél is. Ja, és a latin mellett angolt tanulnak 8. osztály végéig, aztán 9. osztálytól latin helyett német van.
Az, hogy jól döntöttünk-e, persze majd csak 8-10 év múlva derül ki... azt meg sosem tudjuk meg, hogy mi lett volna, ha...
Én sem gondoltam, hogy így át lehet jelentkezni... Egyébként latint nem tanulnak, nem tudom, miből gondolod, hogy igen. De valóban sok bepótolnivalója van, itt van földrajz (vagy fizika) és informatika, amit eddig ő még nem tanult. 20-an vannak az osztályban, és a nyelvet, földrajzot, fizikát, informatikát, technikát ők is bontott csoportban tanulják. 10 gyerekkel persze egész másképp lehet haladni.
Sajnos a msotani felvételin is kijött, hogy a gyerekek tudnak ugyan olvasni, de értelmezni a szöveget nem.
De volt egy olyan rész, hogy egy szócskát figyelmen kivül hagyott, és az volt a lényege a feladatnak.
Visszajöttem!
Szóval a Miki nem zseni, ezt szeretném leszögezni.
Remélem, hogy minden anyagot leadnak a gyereknek, nekem nem is azzal van gondom, hanem azzal, hogy én sem vagyok biztos abban, hogy emögött a jegyek mögött tényleges tudás van. Igen, erről írtam pont tegnap, ezt valószínűleg nem olvastad.
Erre majd jövőre kaphatok választ, ha újra járná az osztályt, és a jegyeit megláthatom. Én attól félek, ezzel az osztályismétléssel, hogy nehogy elbízza majd magát, hogy "óh én ezt már tudom", aztán amikor számon kérik, akkor esetleg többet fognak visszakérdezni, mint amennyit tud.
Ez számomra is furcsa, hogy simán átvették a lányodat egy sima általánosból, egy 8 osztályos gimibe.
Ha tudnád! Nemcsak kötözködni tudok! Én egyszerűen mindent tudok!
Látom, kötözködni tudsz...
Az emberiségnek akkor is többezer évébe került kilogikázni a negatív számok és a törtek létezését... a te gyerekednek szerintem nincs ennyi ideje... De javíts ki, ha tévednék...
Hát, én mondhatni általánosban vegetáltam... aztán meg angol speces gimiben. De soha, semmiben nem voltam lemaradva (az egyetemen) a más rendszerben tanult évfolyamtársaim mögött.
Van pár zseni itt, de ők a sulitól függetlenül azok
Meg olyan OKTV-s is, akinek felvételiznie se kellett, aztán mégis majdnem kibukott.
Mellesleg ő rögtön a gimi után felvételizett, én pedig két évet világot jártam érettségi után, aztán mentem fősulira, én viszont azóta is a "szakmámban" dolgozom.
Szóval, ennek semmi köze a gimihez tulajdonképpen.
De egy gimiben egész más közegben tanulhatnak a gyerekek, pl. nekem sok "híres" ember tanárom volt, és ez szerintem ösztönzőleg hat.
Nem is kell eldönteni 10 évesen.
A férjem mérnökként végzett, soha nem is dolgozott a "szakmájában", programozni kezdett, aztán elvégezte a közgázt, most jogot tanul, és már nem programoz régóta...
Szerintem pontosan nem mindegy, hogy az elkövetkező négy évben elvegetál egy általánosban, vagy megalapozza az egyetemi éveit...
Más a tanterv a 4., 6., 8 osztályos gimikben. Nem tudom, mi szeretne lenne a gyerekem, ezt ő fogja eldönteni, de ő sem tudja még.
Most haza kell mennem, nagyon köszönöm a válaszodat, és a többiekét is!
Egyetemre járok, de ha tizenpár évesen beálltam volna egy adott kerékvágásba, akkor nagyon ráfáztam volna. Nem mindenki tudja eldönteni 10 meg 14 évesen, hogy mi akar lenni, ha nagy lesz... sőt, tapasztalataim szerint elég sokan még 18(!) évesen se tudják igazán.
Nagyon rossznak tartom azt a tendenciát, hogy döntsük el jó előre, hogy mi lesz a gyerekből, és foglalkozzunk csak azzal.
Van olyan, aki már kisgyerekként elhatározza, hogy mondjuk orvos lesz, és ez a vágya egészen a pályaválasztásig kitart, de ebből van kevesebb, szerintem.
Valóban úgy látod, hogy nincs semmiről elkésve az a gyerek, aki általánosban marad?
Az a baj, hogy most más az oktatási rendszer, kezdve ezzel a kétszintű érettségivel, amely ugyebár nálunk még nem volt, szóval nem tudom, mi mennyire befolyásolja a későbbi lehetőségeket. De az biztos, hogy a mi korosztályunkban az, hogy valaki 4, 6, vagy 8 osztályosba járt, nem jelentett nagy különbségeket az egyetemre való bejutás szempontjából. Persze, az iskola színvonala sokat számít, de ugyanúgy, ahogy vannak jó és rossz általános iskolák, úgy gyenge gimnáziumok is.
Ebben lehet némi igazad, de azt se felejtsd el, hogy ezeknek a felvételiknek igazából nincs sok közük a tananyaghoz, inkább logikai készséget, szövegértést mérnek, és mivel Gyerkőcök fia tehetséges, így csípőből meg tudta oldani, de az nem jelenti azt, hogy teljes mértékben tisztában van a tananyaggal.
Az én lányomnak is kellett vizsgáznia, és neki is jól sikerült minden (90% körül), de mégis, az órán kiderültek a hiányosságok.
Lehet, hogy nincs igazam (és ne is legyen), én csak a saját tapasztaltomat írtam le.
Ugyan ez a véleményem, a lányom is 81 pontos felvételit írt, a mateknál pl. egy pontot veszített a javító szerint, mert az egyik feladatnál a megoldása: 4+5+1+9 hiányozott: =19, szerintem nem is volt feladat.
A magyarnál pedig az utolsó feladatnál nem kapott meg pontot, vesszőhibája volt, pedig az értékelés szerint nem helyesírási hiba.
Én egy nagyon gyenge zuglói általános iskolába jártam, ahol az osztályközösség jó volt. A szülei mondták, hogy felvételizzek 6 osztályosba,mert úgyse vesznek fel. De bekerültem az előfelvételin. ha ma választhatnék, biztos, hogy egy erősebb általánosba járnék, és utána kéttannyelvűbe./ Ezt az alapján mondom, hogy az ELTE-n végzős vagyok./
Nekem a hatosztályos első 2 éve nagyon nehéz volt. Rengeteget kellett tanulni az általános iskolához képest, és nem mondhatnám, hogy megérte...A felvételi is nehezebb volt, mert 6 év anyagát kellett átnézni.