Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Gyűjtsük álmainkat!
Létrehozva: 2006. február 21. 21:43
Gyűjteni nagyon jó! És bármit lehet! Szabad hirtelen, meggondolatlanul határozni, és azonnal, mintegy varázsütésre gyűjtővé válni! Varázspálca sem kell hozzá. De ha úgy gondolod, mégis kell, azonnal csapj fel varázspálcagyűjtőnek!
Tegnap még nem voltál gyűjtő, ma gyűjtő vagy! Gyűjtsünk együtt! Én mindenféle kacatot gyűjtök. Babákat. Bohócokat. Kőtojást. Kőgolyót. Amarillisz t. Csigát. Kavicsot.
De legesleginkább álmaimat gyűjtöm. És emlékeimet. Mindent megőrzök, amihez szeretet fűz. Ezért aztán gyűjtök mosolyokat, tekinteteket, sőt gyűjtök hangsúlyokat is. És érintéseket, kézfogásokat.
Gyere velem! Legyél gyűjtő te is! Gyűjtsünk együtt! Mondd el, gyűjteményednek mi a legújabb darabja. Mi a legrégebbi. Talán egy mese. Talán egy versidézet. Egy gondolat, ami nem hagy békén. Egy színes kavics az udvarodról. Egy tojás, melynek rendellenes a formája, ezért megőrizni érdemes. Hangkazetta vagy fénykép. Gyűjtsünk együtt, fejtegessük együtt az élet titkait. Oszd meg velünk gyűjteményed legféltettebb darabját, így még inkább tiéd lesz, örömünk megsokszorozza örömödet. Ha örömöt gyűjtesz, mondd el azt. Ha embereket gyűjtesz, mondd el őket. Ha barátokat, róluk beszélj! Hozd el ide gyűjteményedet!
talán nem is tudod,hogy gyűjtő vagy! Fedezd fel a gyűjtőt magadban! Gyere, gyűjtsél velem! Remélem: velünk!
Nem sok pénz várok, hanem nyugalmat, szeretet, barátságot !
Szervusz Tépelődő Rokonlélek ! Az ember döntéseit értelemmel és érzelemmel hozza. Személyenként és élethelyzetenként változik, hogy melyik oldal győz.
Valószínűleg hazaköltözésed nem egyedül Te döntötted el, hanem férjeddel együtt tettétek. Harmadik kicsid születése is bizonyítéka annak, hogy szeretettel döntitek el sorsotok alakulását. Nagyon nehéz utólag okosnak lenni, mert nem tudod pontosan felidézni azokat az érzéseket , gondolatokat, melyek erre a döntésre vezettek Benneteket .
Sajnos az itthoni általános hangulat sem kedvez a mostani tépelődésednek. De nem tudod, hogy ahonnan hazajöttetek ott milyen az emberek közérzete, érzései az idegenekkel szemben . Mert azt be kell vallani, hogy még a nagyon toleráns befogadó ország lakói sem érzik a külföldieket önmagukkal egyenrangúnak vagy inkább egyenértékűnek. Hiszen abban , hogy egy ország anyagi helyzete , lelki állapota milyen , benne van az ősök törekvése, munkája és a tanult , ,kialakult szokások is.
Ezért marad idegen sokáig a betelepült , talán a második generáció tud úgy asszimilálódni, hogy önmagukhoz tartozónak érezzék az "őslakosok "
Az utóbbi években nagyon nagy volt a népmozgás a fejlettebb demokráciákban is , sokan költöztek ki . Néha megjelennek olyan hírek is, hogy elegük van belőlünk. Sok értékes ember ment ki , rájuk irigyek esetleg az ottani " versenytársak " , no és sok szélhámos is , akik miatt előítéletek alakulnak ki. Szóval lehet, hogy most nem éreznéd olyan jól Magad kinn, mint akkor. Az elveszett paradicsom emléke megszépül , ugyanúgy , mint az amit nem tettünk meg !
Hasonló gondolataim nekem is voltak, vannak, de ez természetes a célegyenesben . De Neked van változtatási esélyed, ha családoddal együtt vállaljátok.
Nagyon okos kislányod érett gondolkodása is segítségedre lehet . Az elmúlt idő történésit megváltoztatni nem tudjuk, legjobb esetben megmagyarázni tetteink indítékát. Ezzel már sokat tettünk
Boldog új évet kívánok Neked és családodnak !
Sziasztok Kedves Álomgyűjtők!
Kellemes Ó év búcsúztatót és egy szebb boldogabb Új esztendőt kívánok Zsumikának,Anitának,Klárának és mindenkinek a topicon!A szomszéd topikból Böbe
"Ami még fontos, édesanyámmal rendezni sikerült a kapcsolatunkat."
Mennyire jó és fontos ez!
Folytattam az olvasást, és ím, elém állt e négy sor:
"Ki nem tud bosszútállani,
de megbocsátani se végképp -
az örökmécsesként égeti
olthatatlan keserűségét."
/Nemes Nagy Ágnes/
Bonca, olyan boldogtalan voltál ott kint, hogy nem tehettél mást, haza kellett jönnötök. A boldogságot itthon képzelted el, és, látod, meg is találtad. Pontosan az valósult meg, amit reméltél, feltételeztél. Mondod, boldog gyermekeid vannak, és ez azt jelenti, hogy töprengés ide vagy oda, boldog ember vagy. Mert csak boldog emberek mellett élnek boldog emberek. A boldogtalanság boldogtalan családot szül. Talán észre vetted akkoriban, hogy nem lelkesedtem hazatérésetekért. Pontosan azon okok miatt, amikkel most marcangolod magadat. Igaz, hogy sok minden ott maradt, de többet ér az, amit itthon megteremtettetek. Ami ott maradt, azt mind meghozhatja gyermekeidnek az élet, és jó esélyük van erre, mert megkapták, ami végigkíséri útjukat, aminél nincs is több: szeretetben és örömben felnőni.
Mindig kelletlenül teszem, ha visszautalok rossz dolgokra, most mégis ezt kell tennem.
Örülök, hogy anyáddal a helyzet konszolidálódott. Az alapvető változásban embereket illetően én nem hiszek. Ezek szerint valahogyan észre tért. Azért érdemes rajta tartani szemedet, ha gyermekeidről van szó. Nehogy előjöjjön pusztító lénye, amit valahova visszaszorított. Amivel tégedet majdnem tönkretett. Azt hiszem, különleges intelligenciádnak köszönhető, hogy teljesen nem sikerült neki. Más lettél, mint ő. Ám neki köszönheted az elutasítást, amit magaddal szemben érzel. Az ő szeretetlensége miatt nem tudod igazán szeretni magadat. Meggyőződésem, hogy egészségeddel kapcsolatos problémád is benne gyökerezik. Amikor boldogtalan vagy, azokban az órákban az ő boldogtalansága munkál benned. Mert hogy ő boldogtalan ember volt, az nem kétséges. Azt már nem tudhatom,hogy ez minek az okozata volt. Bonca, egészen biztos vagyok benne, hogy lelki gyógymód tudna segítségedre lenni. Nehéz ügy, hiszen megtalálni a neked megfelelő terapeutát, már maga az, rögös út. Aztán a többi - rengeteg idő és pénz. És hát a lelki bajokba nem szokás látványosan belehalni, együtt lehet élni velük, nem úgy, mint a gennyes vakbélgyulladással.
Gyakran gondolok rátok, öröm tölt el ilyenkor, jó látni benneteket lelki szememmel.
Nem akartam, hogy ne menjen at, vagy eltunjon az iromanyom, folytatom.
"Talán az, hogy barátaink most költöznek ki, gyerekekkel és ez beindította a gondolataimat, hogy elképzelem, hogy hol tartanánk, milyen lett volna az életünk ha maradtunk volna. Így rájöttem, hogy mennyire ideális körülményeink, szerencséink voltak. Előjött bennem, hogy mennyi szép helyen jártunk, mennyi kedves embert ismertem meg. Elképzeltem az angliai kisiskolás gyerekek életét, lehetőségeit,-összevetve a magyar terheléssel, gyerekekhez való hozzáállással. "
Hianyerzet a meg is jobb korulmenyek irant, amit belatsz mar ennyi ev tavlatbol.
Ne legyel elkeseredve, tegyel meg utoljata mindent es jol gondold vegig, hogy kepesek lennetek-e ujra vallalni az egeszet, meg erne-e, ha igen, menjetek vissza, ha nem, akkor ugy alakitsd az eleteteket, hogy hesegesd el a gondolatot es esetleges lelkiismeretfurdalasod, hogy visszamentetek mo.ra. Ott csinalj meg minden toled telhetot. Ha ugy erzed, hogy nem vagy nyugodt, akkor a gyerekeidnek, ha lesz kedve visszamenni, akkor segitsd oket, ne tartsd vissza az uttol.
Ugyan is barmikor visszamehetnenek, mert ti ott lesztek es ameddig tudtok segititek oket a vissza uton.
De oszinten?
Mennyi eselye lesz mo.nak olyan szinvonalat elerni, mint ami Anglianak van? Miert megy ki annyi ember ? Oka van.
De, es, ha ... az ido folyaman mo. olyan jol fog teljesiteni, hogy megerje a kivandorloknak visszamenni, akkor meg lehet tenni barkinek, aki kimegy az orszagbol es nem tud beilleszkedni a valasztott orszagaba.
Tapasztalattal, emlekekkel, anyagiakkal tudja majd megcsinalni.
Hiszen nagyjaink is majdnem mind "kint kulfoldon" szereztek a tapasztalataikat, penzuket, hogy egy jobb remeny erdekeben probaljanak forditani a sajat maguk es Magyarorszag erdekeert.
Nem emlekszem ra, hogy beszeltem volna veled, mielott elindultatok vissza mo.ra. Egy par visszautazoval beszeltem, elmondtam a velemenyem nekik. Sajnos a legtobb visszameno a rokonok es baratok hianya miatt telepedett vissza. Mindenki megmarad gondolatban olyannak, mint amikor otthagytak oket. De nem az eletben. Az ido repul, korulmenyek valtoznak az erintettek kozott.
Lenne egy par gondolatom ugy, hogy nem mon. elek. Ez mindig nehezebb ezen a forumon, amikor kulfoldrol mondanak velemenyt, maskepp itelik meg. De en beloled indulok ki es irom amit gondolok, okos, ertelmes vagy, remelem nem veszed rossz neven.
Ami elmult, az elmult. Ha lehet dolgokon valtoztatni, akkor valtoztatsz, ha nem, bele kell torodnod a dontesedben, akar mi is volt. Sajnalom az erzeseidet, tobb embertol hallottam, amivel kuzdesz most, de okos, ertelmes ember leven gondold vegig, hogy miert hibaztatod magadat. Azert, amit nem is tudsz pontosan? Mert azt tudod most, ennyi ev utan, hogy elhamarkodott volt a dontesed.
Ne ragd magad rajta. (konnyu mondanom) Hatarozottan vagd el a kotelet, hogy igy, meg ugy lett volna, ha...
Most az van, ahogy van. Ez a lenyeg.
Nagyon jo anyuka vagy, a gyerekeidert mindent megteszel, megtettel, jot akartal nekik, de valojaban nem gondoltad vegig, hogy az o javuk miatt kellett volna maradnod. Mert semmit nem lett volna szabad feljebb ertekelned, mint a nekik nyujtott jobb es biztonsagosabb eletet. Ugy erzem, hogy belattad, hogy tanultal. Na ez nehez, megtanulni valamit.
Utana mar megy magatol es termeszetes lesz, ha a tanulas targya jo eredmenyt mutat a jovoben es az erdekedet szolgalja.
Legfontosabb feltetele egyike, masika az eletnek, a korulmeny es a kornyezet. A tobbi mindenkin sajat magan mulik, az igenyen, az elegedettsegen.
Mi lehetne a tovabbi kerdesed magad fele?
Ha lehetne, vissza mennenk. Miert? Hogyan?
Maradnunk kell, maradni akarunk, mert ...
Minden esetben figyelembe kell venned a gyerekeid erdeket es a sajat es ferjed testi, lelki erejet.
El kell felejteni a visszafogo erzeseket, pl. a szomszedi, rokoni joviszonyt, mert azt kulfoldon is megkapod, ha arra ehes vagy.
De te minden idodet a gyerekeidert toltod, igaz? Termeszetesen neked is jar a kikapcsolodas, a csaladtol kicsit tavol menni egy-egy barati talalkozora, hogy felfrissulj, ha erre van szukseged. Ez olyan normalis, hogy ennel normalisabb erzest nem is tudok elkepzelni. Par ora csalad nelkul, egy fel nap, vagy egy egesz, kifejezetten jo idonkent nekem is.
Megertelek nagyon.
Itthon születtek, Budapesten. A harmadik születésére költöztünk haza. A két nagyobb pedig még előtte született, kicsik voltak, amikor kimentünk.
Hol szulettek a gyerekek?
Igen, tényleg minden jól alakult :) Én sem értem magamat. Ezek inkább érzések, azt hiszem hét éve úgy jöttem haza, hogy nem néztem hátra, vissza egyáltalán, egy percig sem.
Talán az, hogy barátaink most költöznek ki, gyerekekkel és ez beindította a gondolataimat, hogy elképzelem, hogy hol tartanánk, milyen lett volna az életünk ha maradtunk volna. Így rájöttem, hogy mennyire ideális körülményeink, szerencséink voltak. Előjött bennem, hogy mennyi szép helyen jártunk, mennyi kedves embert ismertem meg. Elképzeltem az angliai kisiskolás gyerekek életét, lehetőségeit,-összevetve a magyar terheléssel, gyerekekhez való hozzáállással.
Szóval először nézek talán így vissza, pozitívakra fókuszálva, és tűnik érthetetlennek, vagy elítélendőnek az egykori döntésem. Mint, ahogy akkor nem volt benne az, hogy ott rossz lett volna, csak vágytam az itthoni lét jó oldalaira, most sem az van, hogy itt nem jó, csak elképzelem, hogy milyen jó, esetleg jobb? lehetne ott.
De tudom, hogy ez az egész butaság. Azért olyan szempontból van értelme ennek a visszatekintésnek, hogy levonom magam számára, magamról a tanulságait. Máskor rugalmasabb, türelmesebb lennék talán.
Ugyanakkor az egykori döntésem egyfajta életfilozófia is volt, szóval úgy döntöttem a hazajövés mellett anno, mint ezek a fontos dolgok az életben..-szóval a döntésem oka, meghatározója az életemnek, és ebben bizonytalanodtam el.
Bonca, én nem értem, hogy min keseregsz, hogy valamit rosszul csináltál, végül is jól alakult minden, nem?
Csak azért nem, mert ő még eddig nem nyilatkozott :) Remélem fog, ha elmondja, megírom megígérem.
Szia Bonca, örülök, hogy látlak, és hírt hoztál magatokról!
Nincs itthon egész gyömbér, csak por alakban. Majd amit találok itthon abból főzök teát.
Vettem a patikában szopogatós cukrot, Tantum Verde a neve, eukaliptusz íze van.
Eszterről és Benedekről írtál, de Ábelről nem, az ő véleményét nem írtad le!
Nem ennyire súlyos a helyzet, azaz inkább hullámok vannak. Van, amikor egyértelműen megvannak a válaszaim magam számára és nem kérdés, hogy nem csináltam butaságot, jó volt a döntés, megérte. Máskor meg fáj, hogy elvettem a lehetőségeket, eldobtam azt a helyzetet.
Elnézést a hangos belső monológért, nem erre való ez a topic. Csak ha már így belekezdtem..ezt még hozzáteszem.
Nektek volt már ilyen, hogy egy régebbi fontos, meghatározó döntést megbántatok ?
Nem értem magamat, ha valaki segíteni tud az értelmezésemben vagy az ön-feloldozásban az nagyon jót tenne velem.
Klára hogy van Benedeked? Kiskamasz már? Vagy még gyerekecske azért? És a kicsi?
Az én Benedekem kutyára vágyik, egyfolytában könyvekből tanulmányozza, a fajtákat :)
Kedves Kusza!
Gyors jobbulást kívánok Neked! Ajánlhatok két számomra bevált torokfájás-gyorsan elmulasztás tippet?
Az egyik a Septofort tabletta, napi néhányszor rendszeresen. A másik pedig a gyömbértea. gyömbért felvágom kis csíkokra vagy szeletekre és forró vizet öntök rá, lefedve állni hagyom és még mézet teszek bele.
Szeretettel gondolok Rád!
Kedves Klára és kedves többiek!
Boldog új évet kívánok Nektek! :) Legyen benne sok örömötök!
Több mint hét év eltelt azóta, hogy rábukkantam erre a blogra véletlenül, és csatlakoztam. Emlékszem rosszat álmodtam a sok költözködésünkhöz kapcsolódóan, és az volt az álom, hogy a dobozok közt nem találtam a kislányomat. A topic hívóneve, az álom szó miatt csatlakoztam.
Sűrűn írtam ide akkoriban, válságban voltam lelkileg. Éppen hét év telt el azóta. Hét eléggé boldog év. Hét éve hoztam egy döntést, veletek, előttetek.
Nem tudom, hogy mi van velem, nem változott semmi, minden nagyszerű. Van három boldog gyermekem. Mindketten szeretjük a munkánkat. Éppen lakhatnánk nagyobb lakásban is utazhatnánk többet is. Sok-sok barát vesz körül itt minket. Mindketten (majdnem) szereztünk egy újabb, minket érdeklő diplomát. Jó sok szívmelengető élményben volt részünk. Ami még fontos, édesanyámmal rendezni sikerült a kapcsolatunkat.
Nem tudom, hogy mi van velem, de valami elég fura. Mi lehet ez midlife crisis? Vagy mi? Vagy a "hét év" amit olyan jelentőségteljesnek mondanak? Mindenesetre, mintha egy lakattal lezárt láda lett volna, ahol az edinburghi emlékeink őrződtek, de felpattant a vaslakat és naponta villannak be emlékek, mindenféle. Sok sok jó ember, szép hely, lakás, kirándulás, táj, sok sok jó körülmény és lehetőség. Hirtelen, távolról és hűvösen tekintve vissza borzasztóan butaságnak tűnik, amit tettem. Hogy lehettem ennnyire.. buta? Miért nem állított meg valaki? Nem hagytam magam :( Rémálomszerűen rossznak tűnik a lépésem, és visszanézve nem is értem magam. A régi leveleimet, bejegyzéseimet nem fogom visszaolvasni, tudom, miket írtam. Mindenesetre, azt hiszem nagyon megbántam, fájdalmasan. Ha visszamehetnék most az időben másképp döntenék (amit szintén nem értek, hogy miért, amikor itt és most boldogság van..) Most valahogy úgy élem meg, mintha elvettem volna valamit a családtagjaimtól
Máskülönben is hajlamos vagyok önmarcangolásra, önvádra, ritkán engedem meg magamnak hogy elégedett legyek magammal.
Szóval kicsit össze vagyok zavarodva.
Szoktunk mélyeket beszélgetni a gyerekekkel.
A múltkor megkérdeztem Esztert, hogy vajon miért lettünk mi anya-lánya, mit kell egymástól megtanulnunk és ő azonnal úgy rávágta a határozott válaszát, mintha ez teljesen egyértelmű lenne:
Nekem tőle, hogy szeressem magamat, (mert folyton szidom magam, néha hangosan is) Neki tőlem, hogy ne sértődjön meg mindig mindenen.
Benedek: neki tőlem, hogy örüljön az itt és mostnak és ne bánkódjon/vágyódjon a múltba vagy aggódjon/várja a jövőt (nem értem biztos, hogy tőlem, ezzel nekem is nagy problémáim vannak). Nekem tőle: az élet körforgását.
Klára most nem sok vidám dologról tudnék beszámolni, az ismert okok miatt. Nem vagyok jól már két napja, fáj a torkom, meg amit ez hoz magával, rekedtség, gyengeség, rossz hangulat.
Most szombaton lesz a temetés. Megígértem Sárának, hogy segítek a sütésben, mert elég sokan lesznek, nagy a rokonság.
Marikám ! A mai emberek, mi is azt felejtjük el, hogy melegen is lehet öltözni. Tegnap férjem is fázott, rábeszéltem, hogy vegyen fel egy kardigánt, akkor nem fog fázni.
Nekem meleg papucsaim vannak, és a konyhában egy itthoni félcipőben dolgozom .
Férjednek jobbulást kívánok ! Remélem, hogy kivizsgálás és szükség szerinti jó gyógyszeres beállítás után jobban lesz. !
Többet segíthetnénk, csak messze laknak! Keresztül kellene menni a városon, annak forgalmas részén, hogy meglátogassuk őket . Szerencsére apai nagyanyja fiatal, és ha jobban összeismerkednénk, hozzánk is jöhetne nyáron, mikor a lányok is itt vannak.
Én is felveszek pirosat, hátha hat.... Nem sok pénz, csak sok nyugalmat, biztonságot szeretetet szeretnék, arra is hat ????
Felöltöztem, meg is izzadtam !Csak lábtól kell a jó meleg, az fázik és nem mozog igazán a hólapátolásban . Nekünk nagyon sok va,ú. A járda elég hosszú, mert a szomszéd néni szanatóriumban van , előtte is elsepertem . A bejárat az autóforduló , garázsbejárat ....
Jaj de aranyos, edes ez a kicsi lany.
Nagyon szepet csinaltal es nagyon jol all neki, na meg az orome, az is latszik a kepen.
Zsuzsokam, le a kalapot elottetek, hogy rendszeresen segititek az arvakat, hiszen ugy raszorulnak a szeretetre, amit sok ember fel sem fog.
Igen koran kell neki megtanulni, hogy magad uram, ha szolgad nincs. De igy elso latasra sokat nezek ki belole, legyen az eletben szerencseje es anyukaja nagyon vigyazzon ra es magara.
A 80 éves bácsi elmegy a doktorhoz, mert már egy hete ágaskodik a farka, és hát elég ciki neki a dolog.
A doki erre nagyot néz, és mondja:
- Na, Józsi bátyám, mutassa!
A Józsi bácsi megmutatja, és tényleg áll ám, mint a cövek!
Na, erre a doki is csak vakarja a fejét, hisz ő csak ötven éves, de örül ha hetente egyszer feláll neki, a Józsi bácsinak meg már egy hete áll folyamatosan!
Megvizsgálom - szól a doki és felhúzza a bőrt. Látja ám, hogy valami fekete mászkál ott körbe körbe! Fog egy nagyítót azzal nézi:
- Nini, hát ez egy hangya! - kiált fel.
Azzal fog egy csipeszt és a hangyát kiveszi. Abban a pillanatban ahogy kivette, Józsi bácsi nagy gerjedelme egyből elmúlik.
- Jaj, doktor úr, köszönöm - hálálkodik az öreg. - Mivel tartozom?
- Semmivel, Józsi bácsi! - mosolyog a doki. - De a hangya nálam marad!
Egy nő az 50 éves születésnapján elkölt egy csomó pénzt ránctalanításra, kozmetikára, frizurára, ruhára és amikor úgy érzi, hogy a lehető legjobbat kihozta magából, nagyon fel van dobva, elindul a városban. Először az újságosnál vásárol, majd fizetéskor megkérdezi:
- Mit gondol, hány éves vagyok?
- 34.
- 50! - mondja, és önelégülten távozik.
A McDonalds-ban is fizetéskor megkérdezi:
- Mit gondol, hány éves vagyok?
- 31.
- Pontosan 50 vagyok!
Szinte a fellegekben jár, amikor a buszmegállóban meglát egy öregurat.
- Mit gondol uram, hány éves vagyok?
- Nézze asszonyom, én már 80 éves is elmúltam, nem túl jó a látásom, de van egy biztos módszerem, amivel pontosan meg tudom határozni a korát. Ha megengedi, hogy benyúljak a melltartója alá, egész pontosan meg tudom mondani a korát.
Erre nem számított a nő, de nagyon furdalta a kíváncsiság, ezért beleegyezett. Félrevonultak a bokrok mögé, az öregúr szép finoman becsúsztatta mindkét kezét, körbejártatta, megemelgette, megtapogatta, a nő már kezdett türelmetlen lenni:
- Na?
- Asszonyom, maga pontosan 50 éves.
A nő nem hitt a fülének.
- Honnan a fenéből tudja ilyen pontosan?
- A McDonalds-ban ott álltam maga mögött a sorban.
Egy hajó elsüllyedt és egy lakatlan szigetre kerültek az utasok. Minden nemzetből 2 férfi és 1 nő.
Egy hónap alatt a következők történtek:
- Az egyik olasz megölte a másikat, hogy megkapja a nőt.
- A franciák rengeteget szexelnek hármasban és boldogan élnek.
- A németek pontos tervet dolgoztak ki, hogy mikor melyiké a nő.
- A görög férfiak együtt alszanak. A nő főz és takarít.
- Az angolok arra várnak, hogy valaki bemutassa nekik a nőt.
- A bolgárok hosszan bámulták a tengert, vetettek egy pillantást a nőre, és elmentek horgászni.
- A japánok faxot küldtek Tokióba és várják az instrukciókat.
- Az újzélandiak birkákat keresnek.
- Az írek felosztották a szigetet két részre és pálinkafőzdét készítettek. Nem emlékeznek pontosan mi az a szex, de ez pár liter kókusz whisky után ez nem is lényeges. Elégedettek, mert tudják, hogy az angoloknak még egy korty whiskyjük sincs és ők nem adnak nekik.
Miota ide koltoztunk nem nagyon kuldtem nektek vicceket, kerestem egy aranyosat nektek.
====================
A tanítónéni előadást tart az ember származásáról:
- Gyerekek, minden ember Ádámtól és Évától származik...
Közbevág Móricka:
- De tanítónéni, nekem a papám azt mondta, hogy az ember a majomtól származik!
- De Móricka! Én most nem rólatok beszéltem!
Már tavaly is pirosban köszöntöttem az Újévet szavadra, Magdikám. Sőt, az egész család! Köszönöm a figyelmeztetést, most elfeledtem volna. Kár lett volna, mert idén még nem hatott, hát talán jövőre. Tudod, elől a cápa úszik, a reményhal meg utoljára.
Jó éjszakát!
Mesélnél karácsonyotokról? Nagyon szófukar vagy, ami helytelen.
Marika, muszáj megoldanod, hogy ne hidegben dolgozz, internetezz. Nagyon fel lehet fázni, ami nem tréfa sosem. Esetleg gépedet valami melegebb sarokba beszuszakolni lehetetlen? Akár a konyhába. Persze, csak olyan helyre tehető, ha asztali számítógép, ahol vezeték van. Melyik a kábelszolgáltatód? Mert a UPC előjött az ingyenes vifivel az ország egész területén.
Nagyon jó a vicc. Gebrának vélem magamat, a főgebra címet esetleg meg lehetne céloznom?
Az én kedvenc viccem még mindig ez az ősrégi:
A négy evangélista a következő három: Dávid és Góliát.
Férjeddel nagy a baj? Javulást kívánok neki.
Tavalyi nyári képet vettem elő, a szemközti kerítésnél ücsörögtek, már elfeledtem, miért voltunk a ház előtt. Nyilván takarítottunk.
Békés, kellemes éjszakát kívánok!
Szervusztok.
Be vagyok gubózva, mert csak fázom és fázom itt. Holnaptól többet fűtök, mert jövök dolgozni.
Férjem beteg, voltunk a sürgősségin, ma megint vissza kellett menni, 7-én kivizsgálás miatt befekszik a kórházba.
Zsuzsóka köszönöm kedves lapodat és a díszt. Nagyon aranyos, feltettem a fára.
Lassan jár a posta abból az irányból, nem tudom miért. Piliscsabára szoktam írni, az is sok napig van úton.
Klára, szó-játékos kedvem mindig van, ráadásul eszembe jutott az alábbi vicc poénja, a vicc is kéznél volt a googliban, íme:
Két rendőr közúti ellenőrzést tart.Leállítanak egy kocsit is melyben egy öreg
férfi ül.
- Foglalkozása ? - kérdi szigorúan a keményebbik rendőr.
- Algebra tanár vagyok ! - válaszolja a férfi.
- Ne hazudjon ! Olyan nincs is ! - mondja a rendőr.
A bamba társa oldalba böki :
- Hogy mondhatsz ilyen hülyeséget ? Mint hogy nálunk van alhadnagy,hadnagy,
főhadnagy ott is van algebra,gebra,főgebra.
Most voltam a könyvtárban, de nem hoztam könyvet, mert sokan voltak, nem volt türelmem kivárni. Úgy látszik sokan olvasással töltik majd a szilvesztert.
Klára majd elfelejtettelek figyelmeztetni, hogy szilveszter éjszakára piros bugyit vegyél fel, ha azt akarod, hogy sok pénzed legyen jövőre!
Ezt először Ágitól hallottam, mert Olaszországban ez a szokás, de most már a ridikülben is mondta az egyik nő.
A héten megint neki kell állni sütni, szombaton lesz a temetés, Sárának megígértem, hogy besegítek.
Ügyes vagy Zsuzsa! Szép a kislány az új kardigánban és a sapkában. A Marikáé is jól sikerült!
Lapát helyett seprű, tényleg egyszerűbb, Zsuzsóka. Jól felöltöztél a munkához? Mert elég hideg van.
Nálunk egyszerű a helyzet, járda csak az út túloldalán van. Igaz, elénk tettek egy buszmegállót. Na de ahhoz van-e közünk? Aligha. Inkább az üzemeltető társaságnak.
Annyira szeretem ezt a szót: inkább. Minden alkalommal eljátszom, hogy inka, inkább, leginkább. Na, mostantól ti is!
Ideje almát dobnom a rigóknak. Legyen kellemes napunk!
Édes kislány, csodaszép munka!
Magdikám, ez a fehér izé nálunk megvan. Ahogy nézem a jósokat, meg is lesz néhány napig. Aztán fura időjárás jön: nappal enyhe idő, plusz néhány fok, éjjel pedig jó hideg. De azt mondom, ha tél van, csak hadd legyen tél, de ha mást mondanék, akkor is az lenne.
Mivel töltöd napjaidat? Én főként takarítással. Sosem érek végére. Ma nagyon szép napsütés van, kellemes látvány.
Ez hároméves kép. Most azért kevesebb a hó.
Talán most !
Nem ment át a kép !
,
Hozzánk még nem ért el a hó. Na olyan nagyon nem is vagyok oda érte, igaz az ablakból szép látvány a havas táj, csak ne csússzon az út!
Mi még lépcsőzünk Klárám ! A pincéből, ahol a lenti spájzom van 16 lépcső vezet a földszintre , onnan 18 a tetőtérbe . Azért nem szaladgálok minden darabbal külön, a lépcsőre teszem , úgy viszem fel .
Tegnap elég nagy hó esett , szerencsére porhó és fél óra alatt eltüntettük.
Jo reggelt kivanok nektek az ev utolso hetenek elso napjan, fincsi kavet, (nekem a piskota levagott , kiszaradt szele jutott
) sutiket kivanok nektek, pihenjetek ki ezt az evet, es keszuljetek egy nyugodt, szep kovetkezore.
Ezt ajanlom megnezesre:
https://www.youtube.com/embed/BKezUd_xw20?rel=0
ezt pedig kuldom meghallgatasra.
Ez tortent, tortek a kormeim iskolas koromban a roplabdatol. Azert szerettem a kosarlabdat jobban.
Aranyos volt a versed, jot nevettem rajta, feldobtal vele.
A Brassai urast holnapra hagyom, megyek agyikoba, remelem sikerul elaludnom.
És ráadás a vidám reggelért:
Gárdonyi Géza:
BÖLCSESSÉG A HULLÁMOKON.
Egy vén révésznek ócska csónakán
ült hat tudós. És azt beszélgeték,
hogy nincs Isten, s mily bárgyú a nép!
A csónak roppant. Szólt a vén:
- No lám!... Ha tudnak úszni, hát most ússzanak!
- Jaj Istenem! - kiáltott mind a hat.
(1894)
Részlet
Óh mondd te, százéves időnek tanuja,
ki emberkorában láttál egy réteg port,
vak véletlen-e a sors vagy Isten ujja?
jobb-e így, ahogyan van? vagy jobb ahogyan volt
Merre megy e nemzet százesztendő óta?
Fakul-e vagy virul hármas lobogója?
S ahogy egy hosszú út Nébó-hegyén állasz,
mi az, amit láthatsz?
S óh mondd, te mindenben-tudós bölcs aggastyán
aki száz esztendőn át folyton tanultál,
s ki a földet, eget egyaránt vizsgálván,
mélyben és magasban legtovább jutottál,
érdemes-e élni?
Ha visszasiklana az időnek lába,
s Isten megkérdezne születésed előtt:
igent-e vagy nemet válaszolnál rája?
végigélnéd-e még egyszer a jövendőt?
mit felelnél neki?
Mennyi egy század, ha magad mögé nézel?
hosszú zűrzavar-e? vagy csak rövid álom?
S megmondhatod-e már százesztendős észszel,
miért él az ember ezen a világon?
S melyik él hát bölcsen itt: a hangya-lelkű?
vagy pedig a másik: a pillangó-lelkű?
a szent vagy az állat? a búvó? a bátor?
a gaz? vagy a jámbor?
Melyik ér többet: az arany, vagy a rózsa?
a paloták terme? - vagy a füves róna?
a mosolygó lány? - vagy a mosolygó király?
dicsőség? - vagy a tavaszi napsugár?
Melyiknek jobb itt: a bölcsnek? vagy butának
Kinek higyjünk jobban: Jézusnak? - Buddhának?
Mózes mond-e valót vagy Darwin tanai?
Állatok vagyunk-e, vagy Isten fiai?
Mi jobb: tudni mindent és nem hinni semmit?
avagy: hinni mindent, és nem tudni semmit?
S megtudjuk-e vajjon, ha vénségbe estünk:
testünké-e lelkünk, vagy lelkünké testünk?
Mi a legszebb, amit életedben láttál:
a csillagos ég? - a nap kelte és szállta? -
a szerelmesére mélázó virágszál? -
a megbocsátó arc? - a boldog kis árva? -
vagy az anya képe,
mikor rámosolyog a csecsemőjére?
S mondd: mindétig nyiló virág-e a remény,
ez az örökké zöld, ritkán termő növény?
vagy ez is a korral - gondalom szomorú, -
emlékké szárad, mint a nászi koszorú?
De te még máig se tetted le a könyvet.
Mi az, mit még nem tudsz? Mit tanulhatsz többet?
Mit kutatsz-keresel? Tudni mit kívánsz még?
Micsoda homályok oszlására vársz még?
Óh mondd: ki megéri a századik évet,
hajnalt érez-e vagy közeledő éjet?
S ahogy útja végén lassabbodik lépte,
hová néz az ember: a földre? - az égre?
Óh mondd: úgy vagyunk-e, mint az erdő fája,
mely aggon visszadől a földnek porába;
vagy úgy, mint ama nagy égitestnek fénye:
remegve szállongók, minden sötétségbe';
s nem tudva: mi élet, mi halál, mi álom,
csak csüggünk a hiten, mint a pók a szálon.
Hus, drága, nagyon szeretem eszmefuttatásaidat! Dehogyis belekötni akarok soraidba, csak feldobom a labdát, hogy leüthesd!
Szent igaz,hogy sok minden független akaratunktól.
Felébredtem, talán már kétszer is aludtam, és éppen ide illő versbe botlottam bele.
Gárdonyi Géza: Levél Brassai Sámuel úrnak
Klaram, a vejem nagymamija sem akart ennyi ideig elni, azt mondta, hogy soha nem gondolta volna ezt. De nem tud mit csinalni, kulonosebb baja nem volt soha az egeszsegevel, gondolom nem akarja magat megongyilkolni meg, esze mit a borotva. Lelassult a mozgasa, tobbet pihen es mar van segitsege ebben az evben.
Te sem akarszolyan sokaig elni, majd elvalik.
Magam csak addig akarok elni, amig el tudom magam latni es meg van az eszem, mert ha elmgy, akkor mehetek en is, nem kivanom a tobbi eletet eszementen.
Ugy latod, hogy csaladom polgarmestere akarok lenni?
Ez edes volt toled. 
Ugy latszik? 
Legfeljebb kiharcolom a javukat. Ezt elismerem. Ezt akarom, mig elek.
A feneket, csak ismerem oket annyira, hogy kulon-kulon mindenki erdeket nezve elmondjam a velemenyem es abban az esetben, ha ugy latjak igazam van, hallgatnak ram, ha akarnak. Ha nem akarnak sincs semmi baj, olyan is bizony elofordul, latom is kesobb a megbanasos pofijukat, amikor ok is rajottek, hogy nekem lett volna igazam. De ez is csak kesobb es tobb alkalommal kell, hogy eloforduljon, szamitani csak akkor szamit, legfeljebb amikor egy alkalommal donteniuk kellene, akkor eszukbe fog jutni, hogy hany alkalommal volt ellenkezo a velemenyem es akkor nekem lett volna igazam. Vagyis a kesobbi donteseikben fog ez majd hozzajarulni.
Tudod, hogy hanyszor hallgatok en is a csaladomra? Gondolkodom azon amit javasolnak?
Irod, hogy itt nem jonnek ki a csaladi problemak a forumon. Lehet, masoket soha nem firtatom, igazan nem azert jarok ide, a mienke, hogy lekopogjam, idaig jol mukodott, kivanom meg egy jo ideig. Mindnyajan sokat dolgozunk a sajat munkankon, segitunk egymasnak, egymason, nincs idonk es nem is engednem,( most kihangsulyozom
) hogy egymasnak artsunk barmiben is.
Sokat dolgozom a csaladomert, mint mas is, szeretem oket, es elhiszem, amikor azt mondod, hogy jol jarnak velem.
Ez a celom, lassan ugy is lefele megy az elet gorbem es eleg lesz elviselnem, hogy nem fogok tudni nekik annyit segiteni, amennyit akarok.
DE! Tudomasul kell vennem, hogy ezzel fog jarni az oregsegem. Ez lesz nekem a legnehezebb ugy erzem.
Minden felreertest megelozve hagy mondjam meg, hogy semmi, de semmi nem volt a gondolatomban, amirol barmi negativot is felteteleztem volna rolad.
"Legyel magaddal elegedett.
Az esetleges hibaidat, amik voltak, ne ismeteld meg, ugy is a kor hozza a bolcsesseged meg."
Legyel elegedett magaddal. Mindegy, hogy mi tortenik, tortent korulotted, hiszen mindig a jot akartad. Igaz? Igen, ugy erzem. Nem gondolom, hogy barmikor is a rosszindulat vezerelt volna.
"Az esetleges hibaidat, amik voltak, ne ismeteld meg, " ...
Az esetleges ... Nem tudsz belekotni, lehetetlen.
Megint nem felteteleztem azt, hogy barmikor is hibat hibara halmoztal volna eletedben. 
De, ha, megis, veletlenul stb. ne ismeteld meg.
Ennel jobban nem tudtam volna magam kifejezni arrol, amit nem tudok rolad.
"ugy is a kor hozza a bolcsesseged meg."
Tagadhatatlan, minel idosebb valaki , vagy te, annal tapasztaltabb, a sajat es mas ember tapasztalatait osszevonva vagy levonva. Enelkul nem tud senki elni. Mas ember hibait is tudomasul kell vennunk, figyelni kell arra, hogy nehogy mi is hasonloba bele essunk. Jo tanacsunkkal ellatni barkit, az is a bolcsesseg fele vezeti azt, aki a tanacsot kapja.
"Elő a farbával, hogy javíthassak, javulhassak!
"
Minden nelkul mentes volt a megjegyzesem, nem tudom miert kellene kijavitani , vagy megjavitani magad. Te!
De egyet meg kell mondanom, hogy nem tudom miert van az az erzesem, hogy magaddal nem vagy megelegedve.
Bocsanat erte.
Lehet, hogy irasaidat magadrol, amikor itelkezel magad felett, felre ertelmezem ok nelkul. 
Magdikám!
Fehér már az utca?
Fehér már a muszka?
Pepita a néger,
nincs fekete Péter?
Zsuzsóka, keresztlányod szülei nagyon szerethettek benneteket, s nem sejthették, szegények, hogy valóban támaszuk lesztek lányuknak. Igen, az anyagiak is nagyon nagy segítség, de talán még nagyobb a lelki támasz.
Van-e fényképed a sapkás, pulóveres csöppségről?
Igen, emlékszem, a földszintet választottad. Az jó.
Ezekből a közlekedő székekből több márkát látok. Biztosan van közöttük jó is. És hát az ilyesmit folyton fejlesztik. Mint az autókat, hogy ma már nem kell attól tartani, hogy elromlanak. Kivéve Zsófikám autóját, a derék Citroent. Gyanítom, hogy nem az autó a ludas!