Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Megőrjít az anyós!!!
2004-09-20 14:081.
Létrehozva: 2004. szeptember 20. 14:08
Sziasztok!
Tanácsot szeretnék kérni tőletek, anyós ügyben(igaz még csak jelölt:)).
A gondom, állandóan elszedi a ruháimat, folyamatosan a nyakamon lóg, hogy mit vegyen fel(sajna 1 a méretünk, és nincs olyan ruhám{néha még a bugyit is beleértve}amit egyedül hordtam volna). Folyamatosan mondja mi történt vele, stb. Aranyos, jókat szoktam hallgatni, ha ő beszél, mert mellette nem lehet szóhoz jutni, mégis beszélgetésnek nevezi, ha összedugjuk a fejünket. Egyszerűen az agyamra megy, olyan mint a 100 forintos: kétszínű és semmit sem ér, mert lusta csak pattogtat mindenkit, a drága fiacskáját(a páromat) is csak kihasználja, de ő nem veszi észre, a másik picifiú az atyaúristen. Önmaga egyedűl egy hatalmas nagy nulla. Az az igazság, hogy nagyon kezd belőle elegem lenni!!!
Tanácsot szeretnék kérni tőletek, anyós ügyben(igaz még csak jelölt:)).
A gondom, állandóan elszedi a ruháimat, folyamatosan a nyakamon lóg, hogy mit vegyen fel(sajna 1 a méretünk, és nincs olyan ruhám{néha még a bugyit is beleértve}amit egyedül hordtam volna). Folyamatosan mondja mi történt vele, stb. Aranyos, jókat szoktam hallgatni, ha ő beszél, mert mellette nem lehet szóhoz jutni, mégis beszélgetésnek nevezi, ha összedugjuk a fejünket. Egyszerűen az agyamra megy, olyan mint a 100 forintos: kétszínű és semmit sem ér, mert lusta csak pattogtat mindenkit, a drága fiacskáját(a páromat) is csak kihasználja, de ő nem veszi észre, a másik picifiú az atyaúristen. Önmaga egyedűl egy hatalmas nagy nulla. Az az igazság, hogy nagyon kezd belőle elegem lenni!!!
A legfontosabb, hogy figyeld azt, hogy ne légy soha rosszindulatú, s csak azért, mert Te vagy az a Nő, aki a fiadnak a legfontosabb (a másik legfontosabb:)), nem kell hatalmaskodni, s megjátszani a dámát. Ennyi.
Ja, az sem árt, ha néha kérdéseket teszel fel a leányzónak, s nem ültök, mint kukák. :)))
Másodszor ha címszavakban tudnátok segíteni abban, mire kell ügyelnem akkor ha nem akarom, hogy a "menyem" ebben a topicban sorolja rám a panaszait. Egyébként imádom a csajt, de ezek után nem tudom mit mondana rólam.
Segítség!!!!!!!!!!!!
Aztán hozzáment az anyós egy másik pasihoz, aki szintén ivott és szintén verte. A férjemnek sajnos a legtovább ő volt az apja. (Ez a férfi most pszichiátriai kezelés alatt áll. ) A mostani nagyon rendes, dolgozik, nincs káros szenvedélye, igazi mintaapa lehetett volna már kiskorától. Gondolom befolyásoló tényező volt a férjem életében, hogy ilyen példákat látott. Nincs káros szenvedélye, tudatosan éli az életét és viszonylag korán megkomolyodott. Bár nem barátkozós típus. Mondhatnám az élet nevelte nem az anyja (szerencsére)! Hogy miért írom? Mert az anyjának van egy 13 éves fia, igaz fogyatékos, de az orvosi leírás szerint képes lenne ellátni magát felnőttkorában. Lenne! De soha játszani még nem láttam vele vagy hogy valamilyen készségfejlesztő feladatot próbáltak volna megoldani. A gyerek H-P iskolába van, állítólag szépen teljesít, még a betűket is ismeri. Itthon viszont semmit nem hajlandó. Ez itt az Ő birodalma. Mindent szabad! Nyüszög és hisztizik ha nem kap meg valamit, minden az ővé, nem hajlandó beszélni. . . . . . Nagyon sokminden van, ami nem fér bele a 3000 karakterbe, de ez a gyermeknevelése nagyvonalakban. (A mi kapcsolatunkról pedig még nem beszéltem. )
Így bízzam rá később a gyerekemet????
De könyörgöm ne itt rontsák a levegőt.
Egyébként úgy érzem egyedül fenn tudnám tartani ezt a topicot, bár nem sokat beszélek a "kedves mamával2!!!!
Az enyém most valahogy jókedvű volt a legutóbbi találkozásunkkor.
Csodálkoztam is eleget. Meg örültem is neki, hogy ilyen is tud lenni.
Jó lenne, ha mindig ilyen lenne. Nagyon jó lenne.
Álmodik a nyomor. . . :(
a legfőbb bűnöm az volt, hogy nem vagyok vidéki, így belehalok, ha egy csirkét előttem nyakazna le, továbbá, hogy anyám meghalt - így "biztos nem tudhatok semmit a háztartásról". . az olyanokon, hogy "gyere fiam, legalább itt egyél meleget" már ki sem akadtam - bár itt jegyzem meg, hogy mindennap főztem. . .
de azért azon, hogy én mindig csak a "barátaim picsáját nyalom" szó szerint-. . azon igen. . .
meg amikor az esküvőnkön lek@rváztak. . .
úgyhogy én megértem azokat, akik itt panaszkodnak, és sok-sok kitartást kívánok. . . többet, mint ami nekem volt. . .
megjegyzem, mikor szétmentünk, a legnagyobb gát, hogy nem jöttünk össze újra az anyja volt. . . egyszerűen hányni tudtam volna attól, hogy találkoznom kelljen vele. . .
Szomorú vagyok megint mert ma fel kell menni párom szüleihez, és már reggel óta görcsbe van a gyomrom. Milyen anyós az kérdem én akihez mind a két menye minden alkalommal gyomorgörccsel megy fel?
Próbáltuk mind a ketten(sógornőmmel) kialakítani jó viszonyt a párunk anyjával, de az ő részéről teljesen falba ütköztünk, és állandóan sérültünk lelkileg miatta. Mára megbeszéltük, hogy 2 lépés távolság, és ritkábban menni hozzájuk.
Nem mondom hogy mi mindent tökéletesen csináltunk, de nekem nincs lelkiismeretfurdalásom az miatt, hogy viselkedtem anyóssal, úgy érzem, hogy nem rajtunk(sógornőmön, és rajtam) múlott a jó anyós-meny viszony.
Mindkét volt barátom anyukájával nagyon jól kijöttem, szinte barátnők lettünk. Vannak jó anyósok, én megtapasztaltam, de most sajnos egy rosszat fogtam ki.
Soha nem mondtuk, hogy minden anyós szörnyeteg, akkor ti miért úgy álltok hozzánk, hogy biztosan a mi hibánk, hogy a miénkkel nem működik a kapcsolat. Azt írtjátok, hogy gyűlölettől fröcsögünk. Ezt nem veszem magamra, mert ha visszaolvassátok, amiket írtam, szó szerint idéztem mondatokat, ahogy elhangzott, igaz ahhoz fűztem kommentárt, de nem gyűlölködőt. Én tényleg nem kívánok mást ezek után - és amiket ide leírtam, csak töredéke annak, amit nyeltem - hogy hagyjanak békén. Igen, anyósom megszülte és felnevelte a férjemet, köszönöm, de ezért már mindent el kell tűrni tőle? "es az idosebbnek kijar a tisztelet" - írja leiw. Nem azért jár ki a tisztelet valakinek, mert többet élt, mint én, hanem akkor, ha az életét tiszteletre méltóan élte le. Vannak dolgok, amiket értékelek anyósomban (pl nagyon szorgalmas, kitartó, van akaratereje), nem gyűlölöm, de nem tudom szeretni őt, mert nincs benne semmi de semmi szeretetreméltó.
Kicsit hosszabbra nyúlt, mint gondoltam, de próbálok arról meggyőzni mindenkit, hogy ha az ember idejön panaszkodni, attól még nem feltétlenül egy korlátolt rosszindulatú hárpia.
Mennem kell, kellemes hétvégét menyeknek és anyósoknak (llendőknek is)!
Üdv, B.