Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Harmadikként,hogyan tovább
Létrehozva: 2013. október 2. 22:54
Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek? Igen. Azt hiszem kívülállóként nézve, a lehető legsablonosabb sztori esett meg velem.Az egyik oldalon, jól szituált, magas beosztásban lévő nős férfi, 2 gyerekkel, és persze feleséggel. A másik oldalon 35 éves ,egyedülálló, magánvállalkozó, naiv, hiszékeny, nő. Én. Igen. Szerető voltam. Két évig. Persze a megfogalmazás téves, a nős úriember szerint (a továbbiakban pszichomanipulátor, én így hívom most már) én a barátnője, mi több szerelme voltam , mégis úgy dobott el két év után, hogy még csak annyi tisztesség volt benne, hogy személyesen közölje. SMS-ben "szakított" velem. Tudom, talán felesleges egy ilyen embertől tisztességet várni, mégis fáj. Két évvel ezelőtt, mikor megismerkedtünk, eléggé mélyponton voltam lelkileg,és egy komoly betegséget is diagnosztizáltak nálam. nem állítom, hogy éppen a nagy szerelmet kerestem volna akkoriban, ő mégis mindent megtett, hogy belészeressek, és el is érte a célját. Ma már azt mondom, az egóját akarta növelni ezzel is, nem volt neki elég a szimpla sex. Ugyanakkor 2 év alatt szinte mindennap együtt voltunk, gyakran reggeltől -estig, közösen intéztünk mindent. Munka után rögtön hozzám jött, volt hogy tőlem hívta fel a feleségét... Olyannyira közösen intéztünk mindent, hogy többször rezgett neki a léc, és nem kicsit. Több olyan eset volt amikor nyilvánvalóvá kellett volna hogy váljon a felesége számára, hogy van egy harmadik.És azt hiszem a felesége nem akarja / akarta megtudni, inkább homokba dugja a fejét. Hiszen ha a férjem alapozós inggel jön haza, vagy a kocsijában az ülés alatt találok egy friss rózsát, akkor azért gyanakodnék. Az utóbbit állítólag úgy magyarázta ki hogy véletlenül berepült a kocsiba. A házassága, állítólag romokban, otthon terror van...stb , az ilyenkor szokásos dolgokat mondta. Hozzáteszem semmiféle anyagi érdekem nem fűződött ehhez a kapcsolathoz. A heti , rendszeres virágcsokrokon kívül semmit nem kaptam tőle. Kihasznált , becsapott, és a legrosszabb, hogy még most is, ezek után is szeretem. Hülye vagyok? Igen, tudom. Nem tudom, hogyan , és merre tovább, az eszem tudja, a szívem nem. Voltatok már hasonló helyzetben?
Holott lehet, hogy vastagon torzítva vannak a tények, de milyen véletlen, éppen annak megfelelően, ahogy a befogadónál legjobban "ül" a dolog és a szivárogtató a legjobban tud belőle kijönni.
Ezt mindig be lehet kajálni feleségként is, meg szeretőként is. Egyáltalán nem egyedi eset, bevált eszköz.
"(jóval többet mellesleg, amit egy szerető szerintem el tud képzelni, hogy kiadnak róla "otthon".."
Ezt honnan tudod? Szerinted? Szerinted rólad mennyit ad ki a szeretőjének egy ilyen "úri ember" mint a férjed?
Hát mit mondjak????????????? Lehet a férjed egy szeretői számára fenntartott lakásba költöztette be az épp aktuális barátnőjét. Neked pedig megparncsolta, hogy tiszteld őt.
Te akkor csaptál csak nagy balhét amikor már 6 hónapja együtt laktak, csak te magadnak is megmagyaráztad, hogy nem így van. A férjed karácsony előtt megmondta neked, hogy marad míg le nem vizsgázol. ..............
Akkor már régen rossz, ha bármelyiknek érvelni kell egy gyerek megtartása mellett. Az később keményen viszaüthet. Én nem vállalnám úgy. Házasságban sem.
A "terhes lettem vegyél feleségül" sztorikat már ne említsem, de az megint másik történet. :)
Hogy 1 gyerekkel könnyen, 2-vel már nehezebben, 3-al meg "csak nem lesz olyan görény, hogy elhagy" felvetés pedig mennyire nem igaz, arra rengeteg példa van. Pedig sok nőnek él ez is a fejében, bebetonozni a kapcsolatot egy újabb gyerekkel.
3 gyereket csak totálisan kiegyensúlyozott, nagyon stabil kapcsolatra szabad szülni. Ha valakit 3 gyerekkel elhagynak, mert kihül a házasság, akkor az egy rémesen kiszolgáltatott helyzet. Ha viszont nem hagynak el, csak maradnak a 3 gyerek miatt, akkor meg börtön. Mindenkinek.
2 vagy 3 ebből a szempontból iszonyatosan más, mint 1 vagy 2 gyerekkel egyedül maradni.
Nagyon-nagyon stabil kapcsolat és olyan egzisztenciális háttér kell hozzá, hogy egyedül is talpon tudjon velük maradni, aki mellől kihátrálnak esetleg.
Az ilyeneket nem bírom megérteni, nekem egy kapcsolat arról szól, hogy közös döntések vannak, amiben a kompromisszum gyakran előkerül.
De Tímeáéknál - ha jól értem - nem volt húzódozás a férj részéről, hanem bár nem tervezték konkrétan a gyereket, ki sem zárták, és bepottyant, úgy döntöttek (ketten), hogy végülis, miért ne lehetne?
Mi nem tervezünk több gyereket, de mivel nem védekezünk 100%ban, jól átbeszéltük, mi lenne egy harmadikkal, és simán belefér. Férjem viccelt is, hogy jönne az ingyentankönyv, a félárú étkezés meg a kedvezményes vonatjegy a Balatonra. De már az első kettőnél kitanultuk a babázást, cuccaink is vannak/tudunk szerezni, és már én is regenerálódtam az első kettő után.
Ha holnap teherbe esnék, akkor ezek szerint én is önző picsa lennék, aki rákényszerített még egy gyereket a férjemre, szóval most már tök jogos lenne, hogy kirúgjon minket egy hamvas, üde lánykáért, és közölné, hogy mostantól éljek meg, ahogy tudok a gyerekeimmel, mert rájött, hogy a gyerekzsivaly meg az én fáradtságom miatt nem tudja megvalósítani önmagát?
Pontosítok, mert látom félreérthető voltam. Nem nézem már rózsaszín szemüvegen kereszütl a férjemet, TUDOM, hogy nem mond el mindent és nem is fog soha, sőt, ennek örülök is, eddig is feldolgozhatatlan mennyiségű infót kaptam (jóval többet mellesleg, amit egy szerető szerintem el tud képzelni, hogy kiadnak róla "otthon"...). Az őszintség alatt azt értettem, hogy nem titkolta éveken át a viszonyt... vagy most nézzük azt a verziót, ami a tiétek.. .:) hogy éveken át titkolta... esetleg volt több hosszabb-rövidebb viszonya, de most esett szerelembe... de MOST elémállt. Azzal a szándékkal, hogy próbáljuk meg mi, külön. Nem volt 100%-ig biztos benne, hogy a harmadik kell, egyáltalán nem egy ennyire mélyen kipróbált dolog volt ez, ha nem verem ki a palávert, még eltartott volna az ismerkedési fázis hosszú hónapokig, immár "legálisan"... és lehet sosem költöznek össze... passz, nem tudjuk, mert én állati nagy balhét csaptam (megjegyzem ki nem csapna..?:p)
Szóval csak azt próbáltam mondani, hogy én bár eddig a mélységig sosem jutottam el a férjem mellett mással, sosem volt szexuális kapcsolatom senkivel mióta őt ismerem, és amikor egy bizonyos szintig eljutottam és visszavonulót fújtam, akkor sem álltam elé, hogy drágám, meginogtam... mert egy pasi már ezért páros lábbal rúgja ki áltaálban az asszonyt, nem kell hogy szex legyen..., így szerintem többszörösen könnyebb meghozni azt a döntést hogy maradok a családnál, mint abban a helyzetben, amit saját magának teremtett a férjem azzal, hogy akkor állt elém ezzel, amikor még messze nem döntött mit is akar... és az én - egyébként szerintem messze természets - reakcióm nem segítette abban, hogy a család értékeit lássa.. :D nah. szal így gondoltam az őszinteséget, nem úgy hogy töviről hegyire beszámol mindenről...+
A 20 éves házasságban nem elöny hogy tudják pontosan mi következik mi után...az mitöl lenne izgalmas?
Hosszú házasságban megszerzett azt a fajta "rutint", ami abból áll, hogy az asszony testét 1000 közül is csukott szemmel felismerné, ismerik egymás mozdulatait, tudja mi és hogyan jó neki, szóval azt nem írhatja felül egy friss szerető, legyen az akármilyen izgalmas és "ügyes". Átmenetileg ( amíg férj és szerető meg nem ismerik igazán egymás testét ) ez a rutin előny egy éppen kezdődő szeretői viszonnyal szemben, ezt kihasználhatja egy feleség, ha érzelmileg még nem távolodtak el egymástól. Tehát a rutin előny lehet addig, míg az újat fel kell fedezni, "meg kell tanulni".
Na mit gondoltok ? Létezik ilyen fajta előny, amit a maga javára tudna fordítani egy feleség ? Ehhez feltételezem az kell, hogy nem szakad meg a szexuális kapcsolat a szerető kitudódása után. Arra most ne térjünk ki, hogy mikor derül ki, tegyük fel még nagyon a kezdetekkor, amikor még tényleg a "tanulási" fázisban van az új viszony.
A te hibád hogy nem a családját választotta, mert TE nem tudod feldolgozni hogy szeretőt tart melletted.
Hát igen, az áldozat szobrát kéne mintázni róla.
Ő mit tett és tesz annak érdekében hogy könnyebben menjen a feldolgozás?...
Picit túlértékeled a férjedet, mint mindíg, annak ellenére, hogy már számodra is világossá vált, hogy bőven nem mondott mindíg igazat.
Volt valaha a környezetedben olyan féfi vagy nő aki párkapcsolat mellett szeretőt tartott? Mert lehet jó lenne egy ilyen barátnő, aki "lefordítja" neked a történéseket. Minket itt képzelgőnek tartassz, pedig lehet bőven van tapasztalatunk.........
Első számú szabály a tagadás, mindent, még azt is kimagyarázza amit a másik a saját szemével lát, hogy azt ám nem jól látja.
A másik ilyen alap, az, hogy bevall egy kis horderejű dolgot, ami nagyon őszintének látszatja és ezzel palástolja a valódi történéseket. Pl. bevall egy szerelmet, ahol csak egyszer került sor szexre, közben meg van egy párhuzamos kapcsolata.
"Nem értem, nekem mindig evidens volt, hogy nős, foglalt pasival nem
kezdek, és ha tudtomon kívül mégis, akkor amint kiderül, a pasit
kirakom, mint a macskát szarni. Miattam ne boruljon fel kapcsolat, egy
pasinak legyen gerince saját maga miatt lezárni egy szar kapcsolatot, ha
nem, akkor gerinctelen féreg, akitől semmit nem várhatok, csak
sunyiságot. Mindaddig, amíg a sok hülye tyúk elhiszi, hogy ők lesznek a
szerencsétlen, meg nem értett pasik nyugodt, boldog szigete, az aktuális
kapcsolata meg a szörnyella, a pasik nem fogják komolyan venni a nőket.
"
Mindig is van és lesz egy hosszabb kapcsolatban olyan, hogy valamelyik fél éppen nem érzi magát boldognak, gondjai vannak.szóval, mindig adódhat rés, egy jól működő kapcsolatban is.Ahová pofátlanság befurakodni, kihasználni...
A pasi,és a szerető részéről se tartom korrektnek.
Utána meg a sértett, dobott szerető ne forrongjon, dűhöngjön, ha harmadikként befurakodva mégsem foglalhatja el a feleség helyét....
Rigócsőr,van egy jó hírem.
egy hasonló másik oldal fórumán, leveleztem egy hölggyel,aki most írta boldogan, hogy visszakapta a férjét,évekig húzódó,ide oda költözés, választani nem tudás után....neki érdemes volt várni ezek szerint.de majd az idő eldönti....
Szóval van olyan hogy megjön a férj esze:))
Szóval ha nekem azt mondanák, hogy xarjak a szoba közepére és én nem akarok, akkor nincs az a helyzet, amivel erre rákényszeríthetne a párom. Ha viszont megkér rá, hogy ezt ne tegyem és én mégis megteszem, akkor ne jöjjek már azzal, hogy vazze hol a te felelősséged, miért nem zártad kettőre az ajtót, és akkor ez nem fordul elő.
Ha egy nő nem akar gyereket, az természetes, hogy a párja nem kényszerítheti arra, hogy márpedig szülje meg, ha viszont egy nő gyereket akar, akkor vállalja a felelősséget és megszülöm, pont... ?
NEM ! Én azt gondolom, hogy egy gyerek csak és kizárólag akkor szülessen meg, ha mindketten igent mondanak rá. Egy gyereket akarni két igennel lehet csak.
Ez nem olyan, hogy ma pacalt főztem, nem baj, edd meg, majd holnap jobban leszel. Nem bélyegezhetem meg önhatalmúlag senkinek az életét, sorsát azzal, hogy akarata ellenére gyereket szülök neki. Soha, semmilyen körülmények között !
Ha én nagyon akarom, akkor sem !
Ellenben nagyon kedves, nagyon nyitott emberek igen.
Dögös csajok is voltak. :D (lehet változott az érdeklődésem...? :) )
Szerető + család volt az alapfelállás nála.
A multkor szomorú voltál, aztán sikerült elmenned a jóga táborba?
Szerintem a pasikat inkább rá kellene nevelni arra, hogy felelősséget vállaljanak, védekezzenek, tervezzenek családot"
Ezt utólag senkibe nem lehet belenevelni, ha van erre szülői mintája akkor hozza magával otthonról.
De, hogy lenne?
A mai modern anyák már nem családban neveleik fel az 1-2-3 különböző apától született gyerekeiket, hanem változó párkapcsolatokban.
Az meg ugye nem kifejezetten a családtervezés alpmodellje.
A felelősségvállalás is önmagában édes kevés ahhoz, hogy egy esetleges nem kívánt terhességből született gyermek szeretve legyen és boldogan nőjjön fel.
1 "nem" hangzott el részéről, az sem a határozott formájában, hanem, én akkor úgy érztem, inkább a félelem van mögötte, nem az ellenérzés. 1 mondattal oszlattam el ezt a kételyt és billentettem a mérleget. Ez volt a terhesség 4. hetében... tehát azzal sem sakkoztam, mint sok nő, hogy a 3. hónap végén szól, amikor már nincs mit tenni... innen még lett volna bőven lehetőség másfelé billenteni a mérleget, de többet ez a kérdés nem került napirendre. Beszéltem vele erről azóta és azt mondta, neki SEM lett volna felvállalható másmilyen döntés...
Ha közös döntés, nem tudom egyébként a te fejedben ez hogy él, nekem nincs is jogom "érveket" sorakoztatni, vagy kiállni a saját véleményem mellett mert akkor azzal már ráerőszakoltam a másikra az akaratom..? Tehát a közös döntés az lett volna, hogy én szeretném meg tartani, ő nem, ezt elmondja mindenki kb. 10 mp-ben, majd mivel nem egyezik a két álláspont, ezért elvetetem? Ez hol közös döntés??Ismétlem, nem hetekig-napokig-vagy órákig rágtam érte a fülét és győzködtem, hanem 1 azaz egy kérdést tettem fel neki.
De továbbra sem a gyerekeken csúszott el a házasságunk...
Te a családod választottad, ő pedig saját magát helyezte messze a családja fölé...de ugye te fogadd el a kialakult helyzetet és tapsolj örömödben, hogy hajlandó idönként kis morzsát vetni.....és még te tartod tiszteletben az ő kérését....hát igazábol a ti életetek....
Nekem úgy jött le, hogy nem tervezték, besikerült, aztán megbeszélték, és egyiküknek sem volt ellenvetése, mindketten úgy gondolták, hogy oké, nem így terveztük, de akkor örülünk neki, üdv a családban, Kiscsákó.
Legalábbis, Tímea soraiból egyáltalán nem azt veszem ki, hogy a férj ellenezte, Tímea meg nem látott racionális érvet arra, hogy ne szüljön, (és a férj tiltakozását nem tekintette racionális érvnek) ezért férj akaratát félresöpörve egymaga eldöntötte, hogy akkor gyerek lesz és kész.
Szerintem a pasikat inkább rá kellene nevelni arra, hogy felelősséget vállaljanak, védekezzenek, tervezzenek családot, és nyissák ki a szájukat, ha nem akarnak gyereket. Én azt látom, hogy Magyarországon a pasik védekezési hajlandósága, felelősségvállalása kb. arra terjed ki (tisztelet a kivételnek), hogy "szedsz valamit?" Ha a nők nem állnak ki magukért, és nem állnak a sarkukra, hogy igenis a férfiak is vállaljanak felelősséget, soha nem fognak kizökkenni ebből az elkényelmesedett, elkényeztetett állapotból.
A nők meg ahelyett, hogy következetesen elvárnák a felelősségvállalást, inkább egymást marják, és biztosítják a pasiknak a kibúvókat. Aztán meg sírnak, ha a díszhím továbbáll.
Példa: egy régi vőlegényem akkor hagyott el, amikor közös babát terveztünk és próbálkoztunk. Amikor kiderült, hogy megcsal az új nőjével, totál kibuktam, és kikeltem magamból (minek próbált nekem babát csinálni, ha közben félrekefélt, és le akart lépni? Mit csináltam volna?)
Az új nő nagyon megértő volt az exemmel, én, aki totál kiborultam, voltam a gonosz boszorkány. Aztán, amikor pár év múlva kisbabával hagyta ott őket egy újabb nőért (aki persze megint kurvára megértő volt), már nem volt annyira kedves és megértő, sőt gyakorlatilag porrá zúzta a közös lakásuk berendezését.
Nem értem, nekem mindig evidens volt, hogy nős, foglalt pasival nem kezdek, és ha tudtomon kívül mégis, akkor amint kiderül, a pasit kirakom, mint a macskát szarni. Miattam ne boruljon fel kapcsolat, egy pasinak legyen gerince saját maga miatt lezárni egy szar kapcsolatot, ha nem, akkor gerinctelen féreg, akitől semmit nem várhatok, csak sunyiságot. Mindaddig, amíg a sok hülye tyúk elhiszi, hogy ők lesznek a szerencsétlen, meg nem értett pasik nyugodt, boldog szigete, az aktuális kapcsolata meg a szörnyella, a pasik nem fogják komolyan venni a nőket.
Szóval nem vagyunk egyformák, de hogy én soha nem szülnék gyereket úgy, hogy a másik nem akarja, vagy ellenérzései vannak, az tuti.
Nekem nem kellene, hogy racionális indokokat mondjon, hogy körülbástyázza az igazát, akivel fel kellene nevelnem azt a gyereket, mert nekem annyi bőven elég lenne, hogy NEM. Lehet, hogy meg sem tudja fogalmazni az ellenérzéseit, ez mind reálisan benne van egy ilyen helyzetben. Mondjon egy racionális indokot, mert ha nem tud, akkor szülök ? Számomra az elsődleges racionális ok, hogy akarja vagy sem. Ha nem, akkor nincs mit ragozni tovább.
Én azt gondolom, ha az élvezet közös döntés volt, amiben megcsináltuk, akkor legyen már a következmény feletti döntés is közös. Egy nőnek nincs vétójoga, mert ő szül, mert már szült x másikat és nyilvánvalóan máshogy él meg egy abortuszt, mint egy férfi/apa. Ez nem indok, vagy ha az, akkor azzal keményen számolni kell, hogy bármelyik pillanatban visszaüt majd ez a gondolkodás.
Mégis azt írtad, hogy 7 év alatt 1 pár cipőt tudtál venni magadnak, azt is abból a pénzből amit anyósodtól kaptál névnapodra.
Ez egy kicsit ellentmondásos.
NEM erőltettem ezt a gyereket a férjemre
NEM egy összeomlás előtt álló házasságba született, hanem egy nagyobb probléma - UTÓLAG láthatóan csak vélt- megoldását követően fogant egy látszólag stabil, jó kapcsolatba..
NEM azért szültem meg, hogy kiteljesedjek az anyaságban, hanem mert a 2 gyerekem mellett nem volt vállalható, hogy ne tartsam meg, ÚGY, hogy nincs racionális oka, hogy ne szülessen meg. Nem, ha évente teherbe esek, nics most 7 gyerekem és ma sem szülném meg a bébit, aki megfogan, mert nem adottak a körülmények.. tehát nem akkora a házunk, én nem bírom sem fizikailag, sem idegileg, a legnagyobbnak már egész más igényei vannak, nem tudom segítség nélkül összehangolni 7-8-10 év korkülönséggel a mindennapjainkat és nem terveztem, hogy háztartásbeliként élek azután, hogy gyerekeink születnek, több gyerekkel pedig máshogy ez nem menne. 3 gyerek mellett még azért lehet dolgozni, bár 8 órás munkahelyem már valószínűleg nem lesz.
Szóval van az a helyzet, amikor az abortusz egy elfogadható dolog, sőt, nekem is volt már, sőt a férjemtől, még a kapcsolatunk elején.. de abban az élethelyzetben, amiben a harmadik gyerekünk foganásakor voltunk, ez nem volt felvállalható... nem kellett nagyobb autó,nem kellett nagyobb ház,nem járt extra kiadással... szóval nem volt semmi RACIONÁLIS ok arra, hogy ne tartsuk meg, azon felül, hogy nem terveztük az érkezését... arról viszont nem ő tehet és kb. 50-50%-ban vagyunk hibásak abban, hogy ez így sikerült... nm megerőszakoltam a férjem és nem ráerőszakoltam a döntést, nem a férjem "legyőzése" árán van ma ő itt.
DE lényegtelen is amúgy a kérdés a mi történetünk szempontjából, mert bár én korábban arra tippeltem, hogy a gyerekekkel járó mókuskerékből menekült a férjem, mára világossá vált, hogy ők az egyedüli visszatartó erők jelenleg... a menekülésre okot adó dolog a mi kettőnk kapcsolata, ami az évek során valahogy nagyon félrecsúszott, ebben viszont a gyerekeknek kicsi szerep jut, inkább az egymás melletti, különböző irányba elfejlődés játszik szerepet.
kotont, köttessék el magukat, ne utólag próbáljanak kibújni a felelősség
alól!!!
Azért ez házasságban, családban nem így működik, hogy húzzon gumit a férj, ha nem akar gyereket. Akkor miről beszéltél előzőleg, hogy közös döntés ?
Akkor most közös döntés, és megbízhat bennem, tiszteletben tartom, hogy nem akar gyereket a jelenlegi helyzetben, esetleg később sem, vagy megbízhatatlan és kiszámíthatatlan vagyok, ha besikerül a gyerek megvalósítom önmagam, mert szeretek terhesnek lenni, életem legboldogabb időszaka a kismamaság és meg akarom tartani a gyereket ? Közös döntés lesz, vagy nem számíthat mellettem semmire és tényleg húzza fel azt a gumit ? A dolgok nem úgy működnek, hogy ő is ott volt, amikor megcsináltuk a gyereket. Főleg akkor nem, ha házasságban élünk és meg van róla győződve, mert ebben egyeztünk, hogy én védekezem. De mégha nem egyeztünk is semmiben, mindketten felelőtlenek vagyunk és rábízzuk a vakszerencsére, akkor is közös döntés, hogy megtartjuk-e. Ha az egyik nagyon nem akarja, vagy rá kell beszélni, abból hosszútávon egyszerűen nem lehet jól kijönni. Ezerszer vissza fog ütni a legváratlanabb helyzetekben, hogy azt fogja érezni, gondolni, hogy akkor azt nem kellett volna, hagyta magát rábeszélni, pedig már akkor sem akarta.
És itt most nem arról beszélünk, hogy azt kivánja bár ne lenne a megszületett gyereke, mert ilyet épeszű és éplelkű ember soha nem kívánhat, de a kialakult helyzet miatt mindig benne lesz a tüske, a vád önmagával (is) szemben, hogy miért volt ennyire hajlítható.
Tímeáéknál sem tervezett baba volt a harmadik, meggyőzte a férjét, hogy tartsák meg.
az akaratukat a férfiakra, aztán meg csodálkoznak, hogy lelépnek, nem
fizetnek stb..
Miért gondolod, hogy a családtervezés kizárólag a nők dolga? Miért, Tímea gyereket akart és punktum, elment a spermabankba és feldugta magának? Vagy ráugrott a férjére és erőszakkal magába nyomta a farkát, amíg nem ejakulált?? Vagy netán a férjével megbeszélték, és mindketten úgy gondolták, hogy szeretnének közös gyerekeket, megegyeztek majd közösen legyártották őket?
Nem tudom, minek nézed a pasikat - rongybabának? Könyörgöm, nekik is van akaratuk, és aktívan részt vettek a gyerekekkel kapcsolatos döntésben és a megcsinálásban is. Evidens, hogy ha már egyszer gyerekük van, igen, nekik is van gyerekük, akkor ők is felelősséggel tartoznak értük.
Ha viszont úgy gondolják, hogy ők nem igazán akarnak gyereket, húzzanak kotont, köttessék el magukat, ne utólag próbáljanak kibújni a felelősség alól!!!
Teljesen friss történet, a családomban az egyik 20 évest 2 hónapja egy étteremtulajdonos 45 éves faszi furikázza a luxusautójával. A lánykát hívogatja a pasi, hozza-viszi, mint a szatyrot, az meg ugyan (még ) állítólag nem adta be a derekát, tulajdonképpen nem is szexuális közeledésként érzékeli a szitut, hanem élvezi a kiszolgálást és a "barátságot". Én mondjuk az anyja helyében az első sallert a faszinak, a másodikat a lányomnak osztanám ki pár keresetlen szó mellé, de hiszek a lánynak, ismerem, és hiszem, hogy ilyen kis naív és tényleg csak élvezi ami történik vele. Pont az ilyen lánykák miatt gondolom, hogy nem mindenki számító dög, egyszerűen csak fiatal, és tapasztalat hiányában fogalma nincs mikor kell osztani kettővel amit a "vállalkozó" férfiak vetítenek, a személyes hátterükről és annak következményeiről már ne is beszéljünk.
Második rész pedig..ok..adva van egy fiatal lányka aki otthon lakik anyukával. Megismerkedik egy magán vállalkozóval aztán egyszer csak puff...albérlet is van a nevén és egy munkahelye ami megenged neki egy bizonyos szinvonalat, ami anyuka mellett nem volt meg...de igazad van, pont egy 3 gyerekes apában szeretett bele a 2 szép szeméért.....aha...szerinted???
Én mondjuk...anyagilag sokkal jobban állok (már 10 évvel ezelött is) mint az én szeretöm. Igy 40+ évesen tuti nem fogok elájulni sem hasra esni egy vacsorátol, ne adj Isten kis ajandéktol. Együtt nem sokat utazunk együtt, de azt sem veszem ajandeknak, mivel sem heti sem havi fizetést nem kapok a vállalkozasaban befektetett idömert, munkámert....
Anyagilag semmit nem tud adni nekem, amit sajat magam nem tudok finanszirozni....ugyhogy biztos nem az anyagiak tartanak mellette...
Bár azt szokták mondani, hogy az embereknek az igazság fáj a legjobban.
Ellenben többször kértem, hogy a férjemet és a szeretőjét - lévén hogy egyikőtök sem ismeri őket, valamint nincsenek jelen, hogy pontosítani tudjanak - hagyjuk a továbbiakban... Ha hozzám van kérdésed, érdekel hogy vagyok, arra szívesen válaszolok.
Mint pl. a kérdésedre, hogy nekem nem tudta volna-e odaadni a csaj munkáját. Sajnos nem. Nincs meg hozzá a megfelelő SZAKtudásom. Ez nem egy olyan munkakör amit reggel a moszkván álldogálók között találomra kiválasztott 3 ember elvégezhet..., vagy 0 alaptudással elsajátíthat.
Az ajándék és a vacsora említésekor T azon akadt ki, hogy lángosra meg nem jutott.
Na szóval.........
Arról meg ne is beszéljünk, hogy milxen szinten bizalmatlanság a feleség felé, hogy a férj eltitkolja a jövedelmét.
Sem a lány álláspontját nem ismerjük, sem a közöttük levő érzelmi szálakat.
Hogy két embert mi köt össze, milyen szenvedéllyel közelednek egymáshoz, mi hangzik el kettejük között és hogy ezzel szinkronban van-e a cselekedete annak, aki bármit mond a másiknak, azt csak úgyis azok tudják pontosan, akik között zajlik a történet.
Éppen ezért nem tudja pontosan egy szerető, hogy mi a helyzet férj és feleség között, de a feleség is csak hisz dolgokat, nincs ott, nem látja, nem hallja mennyi érzelmet vonultat fel a másik kettő közötti kapcsolat.
Egyébként nem értem miért erőlteted ezt az anyagias hozzáállást. Egy kapcsolatnak van más közelítése is, de valahogy mindig ide térsz vissza: pénz, vacsora, ajándék. utazás. Neked ennyit jelent a szeretőd ?
Nem költ itt senki semmit, inkább olyan mintha te felejtetted volna el mit írtál. Mert a férjed álítása szerint olyan kevés pénzért, amit a csajnak fizet más nem vállaná el azt a munkát. Aztán meg a csaj fedezi a lakás költségeit + nyilván a saját megélhetését és még jut belőle neki üdülésre meg külföldi utakra is.
Bizosan te is érzed, hogy ennek valamelyik oldala nem reális a mai magyar valósággal.
Azt sem mondtuk, hogy ő lenne az ördög, nekem p. eszembe sem jutna, inkább az önző jelző jut eszembe róla.
Higgadjatok le tényleg, ha nem írok semmit, miért kell költeni valamit?
Higgadjon le mindenki, szerintem korai még itt bármilyen eldöntött kérdésről beszélgetni. Egy megcsalós történet mindig tele van fordulatokkal, mint írtam mindenkinek idő kell, hogy helyére tegye a dolgokat magában.
Azt meg egyáltalán nem gondolom, hogy egy fiatal lányka csak a pasi pénzére hajtana. Vannak olyan pasik, akik nagyon el tudják adni magukat, egy határozott fellépésű ( és szerintem sokszor igenis levakarhatatlan ) pasi tud irányítani egy fiatal csajt, és egyáltalán nem lehetetlen, hogy az meg beleszeret és megfekszik minden olyasmitől, amire a pasival azonos korosztályú nő csak felhúzná a szemöldökét és elhajtaná, mint a legyet.
A férjem meg nem ellenség, akkor sem lesz az, ha szerinted azzal tennék jót a közös gyermekeinknek... Ez nem jelenti, hogy rózsaszín szemüvegen át nézem, csak hogy nem gondolom, hogy az ördög maga.
Az a baj, hogy mindenkit az ellenségednek hiszel, mert őszinte és kivülről máshogyan látja a dolgokat. Kivéve a férjedet mert őt még mindíg egy nagyon rózsaszín szemüvegen keresztül látod csupán, a történtek ellenére is. Még akkor is ha ezzel alapvetően a gyermekeidnek nem teszel jót.
Ezzel nem akar senki sem megbántani, ez egy topic ahol megosztjuk a körülöttünk lévő világban történteket és azok tanúságait.
Pl. itt T inító is úgy döntött, hogy ő még 35 éves kora előtt akarja megszülni a 3. gyerekét, pedig a házassága és széthullóban volt, már akkor is.
Tudod az is pont olyan igazság, hogy " mit is akar egy nő az élettől' nem indok arra, hogy valakire rálőcsölje a felelősséget."
üres zsebbel, hagyja ott a közös házat és vagyont, hogy a gyerekeknek,
ha már egyszer apa nélkül nőnek fel, legalább az életszínvonalán ne
kelljen drasztikusan változtatni. És akkor lehetősége lesz az üde
leánykának arra, hogy önmagáért szeresse a FÉRFIT, és küzdjenek meg
együtt a szép közös jövőért. "
Ez nagyon tetszett
Vagyontalanul,üres zsebbel már egyik férfi se olyan vonzó egy fiatal lánykának.nyomorogni egyedül is tud, nem...
Lehet, hogy megkeményedett a lekem???
Nem hiszitek el, de én érzelmes Rák lévén régen könnyen elsírtam magam,mindenen meghatódtam, mára ez eltűnt.
Nem is tudom ,mikor sírtam utoljára...mondjuk nem hiányzik ,de néha jó volna, de valahogy nem tudok...