Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Mennyire lehet komoly?
2012-08-18 17:281.
Létrehozva: 2012. augusztus 18. 17:28
Érdekelne az okosak véleménye:
mennyire lehet/kell komolyan venni, ha egy 16 éves lány viccelődve, nevetgélve folyton öngyilkosságról, vagdosásról, pszichotikus dolgokról beszél? Sérülés, nyom nem látszik rajta, a kedélye jó, kedves, udvarias, helyeske, de mindig szóba hozza valahogy ezeket a furcsa dolgokat.
Na látod, hogy ez milyen érdekes?
Ezt hívjuk felelősségvállalásnak. És teljesen jogos, ha nem akarod megtudni, illetve nem akarsz belemenni egy esetleges problematikus helyzetbe.
Ettől függetlenül, amit a többiek is írnak, mégis érdemes lenne valamit felvállalni ebből, mert ilyen értelemben a fiadat is érinti, vagyis hatással van rá még akkor is, ha ez nem éppen kézzelfogható változást jelent a mostban.
Igen, a cikk amit olvastam, az is erről szólt.
Valóban hihetetlen, hiszen ha vala kimosolyog, akkor azt úgy lehet venni, hogy nála minden rendben van.
Na én nem tartozom ebbe a kategóriába. Ha nincs kedvem, mondjuk ez elég ritka, akkor még csak véletlenül sem húzom el a számat.
Sajnos, igen.
Pontosabban: azt akarom megtudni, hogy semmi baj nincs.
Mert ha az ellenkezője derülne ki, akkor valamit lépnem kéne, méghozzá csúnyán aláaknázott terepen. Itt én csak szép lehetnék, de okos nem.
Igen.
Veszélyes.
És a fiúra is nagyon veszélyes, mert nem lehet tudni, hogy ketten miről csevegnek.
Nagy titkok ezek, ifjak, lázadnak.
Félelmetes.
Amit egy kívülálló normálisnak vél, az nem biztos, hogy aki benne él, szintén úgy érzékeli.
Nem gondolom, hogy nektek vetít, inkább azt, hogy az otthonában nem őszinte.
Sajnos van ilyen, ismerem.
Mosolygo depresszionak hivjak, veszelyesebb lehet, mint egy 'sima' depresszio :(
Azt neked kell eldöntened, hogy egyáltalán akarod-e beszéltetni?
Lehet, hogy nem is akarod megtudni?
Akármiről is lehet csevegni, és aztán terelgetni a beszélgetést. Mégiscsak te vagy a felnőtt, te ehhez már értesz.
Eh, nem is tudom. Azt hiszem, egyszerűen nem szeretnék mindenlébenkanál lenni. Igen, talán megbízik bennem, de ennyire nem szoros a kapcsolatunk. A fiamért odavan, azt tudom, és azt hiszem, engem, minket is kedvel.
Ha kérdezem, mindig viháncolós választ ad, olyan kis... butácskát. Amiből nehéz tovább kérdezni. Mert meglepődök rajta, és mire felocsúdnék, már el is röppent a szitu.
Ha nem tévedek, és talán nem, akkor éppen a családon belüli helyzet az, ahol elindulnak ezek a menekülési stratégiák, valamiből való kijutás.
Ahogy olvasom, pl elég sokat van a fiú családjánál. Ez is utalhat arra, hogy inkább másutt, mint otthon.
Sajat eletembol tudok csak peldat hozni, es azt mondom, igen, komolyan kell venni!!! Nagyon.
A "kis"lany szenved, vergodik, valamibol nem latja a kiutat. Segitsegre van szuksege.
A csaladja mit tud errol? Elsosorban nekik kellene lepeseket tenniuk, hogy kideritsek mi all a hatterben. Meg szerencse, hogy felfigyeltel ezekre a jelekre!
Ezt nem értem. Miért véled azt, hogy a kérdéseiddel zavarba hoznád?
Az elfogadás mindamellett nem azt jelenti, hogy szemet hunysz dolgok felett, hanem azt, hogy úgy fogadod el, ahogy van, de attól még láthatod, ha valami nem a megfelelő irányba halad, ésezt nyugodtan meg lehet beszélni.
Ha visszagondolok, igaz jó messzire kell gondolnom, az ifjonti önmagamra, én kifejezetten örültem, amikor valaki fogalkozott velem, akit kedveltem.
A leírásodból úgy veszem ki, hogy ő megbízik benned.
99.9 % igen
viszont volt mar olyanra is pelda, hogy mondta vagy irta naplojaban, es valoban meg is tette
" úgyis mindig meg akarom ölni magam..."
Hát ezt így ismeretlenül lehetetlen eldönteni. Még te sem vagy biztos benne, pedig ismered a lányt!!!
Egy biztos: nem kell azonnal megijedni, az ilyesmi sokkal többször kamaszdili, mint ahányszor nem.
nem csak valaki.
sokan.
pl. en is
Nem akarom zavarba hozni, nagyon sokat bántották a volt osztályában (a fiam is osztálytárs volt, ő nem piszkálta, olykor meg is védte, de akkor nem volt köztük semmi), szóval azt szeretném, ha érezné, hogy elfogadjuk, kedveljük őt, olyannak, amilyen. Csak mondjuk ez könnyebb lenne, ha kicsit másmilyen lenne.