Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
30-hoz közel, egyedül
Létrehozva: 2012. augusztus 17. 15:01
Sziasztok!
29 éves vagyok, nemrég ért véget egy hosszabb kapcsolatom, erről indítottam is itt pár hete egy fórumot.
Mivel előfordul, hogy esténként egyedül vagyok itthon, szívesen beszélgetnék szintén egyedülálló harminchoz közeli vagy harmincas nőkkel, ők hogyan élik meg azt, hogy még nem találták meg az igazit, vagy megtalálni vélték, de mégsem ő volt az?
Hogyan próbáltok újra ismerkedni, egyáltalán milyen esélyeket láttok arra, hogy menni fog?
Korábban már voltak ehhez hasonló fórumok, de egyik sem élő, úgyhogy gondoltam nyitok egy újat.
Egyébként magamról annyit, hogy egy intelligensnek és vonzónak tartott nő vagyok, önálló egzisztenciával. Nem tartom jelenleg sem a nagykést a csuklómhoz :), amiért jelenleg nincsen párkapcsolatom, sőt, elkezdtem élvezni az egyedüllétet és azt, hogy azt csinálok, amit csak akarok. Viszont van bennem egy egészséges félelem, amiért nem tudtam eddig megfelelni a társadalmi elvárásoknak (család, gyerek).
Szóval várom a sorstársakat.:)
Mangó, biztos elromlott a gps-e, a térképet meg nem ismeri a kis butus
ilyen nem tud beszélgetni típusba épp tegnap futottam bele, de meg is írta h itt mindig elakad, h mit kéne írnia, meg ilyenek....hát mondom, amit akrsz, kérdezz, amire kiváncsi vagy, törvény nem írja elő az ismerkedés szabályait egyelőre.....jah, és mindzt úgy, h 2 éve van fenn, de állítása szerint még nem volt innen randija....pfff 
a másik delikvens meg reméljük h jelentkezik nálad, hátha most jön el a herceg v miaz ami jönni szokott 
Lolobridzsida, én sem vágom fel az ereimet az egyedüllét miatt, de azért jó lenne, ha valakinek fontos lennék meg ilyenek, tudjátok na
engem nem a kövérek, hanem a kis ifjú titánok találnak meg, pedig jeleztem az adatlapomon, h 29 év alatt nem keresek senkit, erre csupa 20-25 éves kopogtat. velük meg mit csináljak, neveljem fel? 
sziasztok,
engem most a kövérek találtak meg, sorozatban kettö
a fizetös oldalon meg konkrétan senki.
nem is bánom annyira, elvagyok egyedül.
Igen, néha én is meglódulok és vannak próbálkozásaim, aztán feladom, mert nincs sikerélmény.
Nem is tudom már elképzelni sem, hogy hol és mikor fogok egyáltalán találni valakit.
A fene nagy hangzatos és számomra már utálatos kifejezést, mint a NagyŐ-t, meg pláne nem tudom merre jár, de rohadtul elakadt ez már biztos:-S
Társkereső: full hülyékre akad az ember:-S
Adatlapot tökre nem veszik figyelembe, és mikor elhajtom őket, még én vagyok a bunkó picsa:-S
Rámírnak privátban, de amint elkezdődne a beszélgetés, hirtelen már csak tőszavakat képes kipréselni magából:-S
Tegnap délután váltottam pár szót vkivel, jófejnek és humorosnak tünt, megbeszéltük, hogy este folytatjuk, de nem jött. Meglátjuk
hát, én lélekben azt hiszem, már rég feladtam, nem hiszem, h van nekem való társ és még emg is találjuk egymást...de azért olykor fellángol a próbálkozás lángja bennem
de ez a netes dolog is kezd kiborítani, tegnap chateltem egy pasival, kérdi, mit keresek, mondom nem szex és pláne nem foglalt pasi. erre semmi reakció, folyik tovább a csevej, de vmi gyanús volt, rákérdeztem konkrétan, h egyedülálló-e, erre Ő. gyakorlatilag igen....na mondom az milyen? van élettárs, de semmi szex meg érzelem, csak bizonyos érdek ott tartja, míg nem talál jobbat....pffff, aha, persze....én meg gyakorlatilag szű vagyok ilyen alapon......idióták komolyan
a másik meg, h kivagyok attól, h azt firtatják, pontosan merre lakom a városban....egyrészt legyen már bőven elég h x városrész, másrészt meg komolyan azt hiszik, megadom a lakcímem egy vadidegennek????
és ezek - elméletileg - felnőtt, 30-40 éves férfiak.....
Sajnos én sem tudom:-(
Én is csak ábrándozom, de sehol semmi:-(
Az lesz a rossz, ha az ember egy idő után már feladja.
Bár, ki tudja? Lehet így lenne jobb, legalább megszünne a nyomasztás.
ugye?
pedig ez még csak az igények egy része, és mindezt egy, azaz egy darab pasiban akarom megtalálni. mert 2-3ban külön külön nem nehéz, sőt, az már nagyjából megy 
Mango, a kölcsönösség, igen, szerintem mi itt mindannyian erre vágyunk, csak hát....hol van????
Nem vágyom én elérhetelen férfiakra, de ha találkozom valakivel és nem mozgat meg, akkor nem fogok több időt elpocsékolni.
Persze valszeg azok a pasik is akik nekem bejöttek de elutasítottak, pont ugyanígy gondolhatták.
Nem elérhetelenségre vágyom, csak végre egy kis kölcsönösségre:-)
Ezt már nehezebb megtalálni.
Mikor lesz már az, amikor vki értem fog egy marék energiát elpocsékolni?!
Ja persze, akiktől nem várom azok tennének értem
Eszerint vannak ilyen férfiak.
Akkor úgy is fölteheted magadnak a kérdést, hogy miért az elérhetetlen férfiak kellenek, mikor vannak elérhetőek is.
"valakit akinek kellek, aki kell nekem és akivel boldogabbá tesszük egymást életét"
EGYÁLTALÁN nincsenek túlzott igényeid!
hm, erről a 2 hétről már biztos lecsúsztam
meg tényleg azt érzem h ezt nem az én türelmetlen természetemhez fejlesztették ki. bár a pasikat se, nemcsak a társkereső oldalakat 
pedig - hogy magamat idézzem - nem a leendő sírhelytársam keresem, (nem baj, ha az lesz), csak valakit akinek kellek, aki kell nekem és akivel boldogabbá tesszük egymást életét és ne tovább bonyolítjuk, nehezítjük
én még oaadnám egy ilyen pasinak akár a kakaóscsigám közepét is 
na, örülök, h nem fulladt be a topik!
nekem, mint régimotorosnak az összes tünet ismerős, amiket írtok...
mind keresztülmentem ezeken
a netes párkeresés egy iszonyatosan nagy LUTRI
NEM TŐLED FÜGG, hogy mi történik/sikerül/nem sikerül
ugyanakkor borzalmasan időigényes, idegőrlő, az embert hosszabb idő alatt felőrlő, önbecsülését leamortizáló műfaj
DE: lehetsz olyan mázlista is mint a hugom, aki 2 hét alatt levadászta a férjét a netről
De mitől tudnál te többet/jobbat, mint bárki más?
Én csak ezt a "magas lóról" dolgot nem értem...
Mi az, hogy túlléptél már ezen?
Hogy lehet ezen túllépni? Max. ha boldog házasságban élsz húsz éve mondjuk... vagy, ha megvilágosodtál, bár ez elég kevés embernek adatik és jórészt az is kétes...
hát ennyi....mondjuk eddig is ez volt az életemben nagyrészt, de kevésbé zavart. csak most már más területeken is csupa szar dolog ér, barátok terén, munkában...és ehhez már túl sok az állandó nemkellek-érzés. most már tudni akarom, milyen amikor kellek, úgy igazán
ennyire nem vagyok se csúnya, se buta, se idegesítő, se rossz ember se semmi ilyen. mondhatni, főnyeremény vagyok 
de persze a negatív, rosszkedvű nők meg nem éppen vonzóak szóval ördögi kör ez kérem
Figyu, tökre vágom, én ugyanezt érzem:-(
Vannak próbálkozásaim, de inkább kudarc.
Mindig én teszek bele többet, az energiámat ráfordítom az ügyre és ennek ellenére mindig én esek pofára.
Ebből van elegem rohadtul.
Mikor lesz már az, amikor vki értem fog egy marék energiát elpocsékolni?!
Ja persze, akiktől nem várom azok tennének értem, csakhát ha nincs kölcsönösség akkor hiába.
Pedig milyen jó érzés tud lenni, mikor vkik tényleg egymásra találnak, élvezik egymást
igen, ezt mind tudom, meg azzal semmi baj h ő mással is, meg mondta is, ez abszolút oké. csak megint nem én vagyok az aki, kell. és tök gáz, h bánt egy olyan dolog, ami olyanvalakivel ""történt"" akivel még nem is találkoztam.
megint kezdem azt hinni, amit eddig is, h van bennem vmi, ami a szingli pasikat nem vonzza, nekik nem kellek....bezzeg a foglaltak úton-útfélen megtalálnak....
Bigus, hát igen, a kémiáért sokmindenre képesek vagyunk, mert az annyira jóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóó...én is akarom, megint!!!!!!