Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
30-hoz közel, egyedül
Létrehozva: 2012. augusztus 17. 15:01
Sziasztok!
29 éves vagyok, nemrég ért véget egy hosszabb kapcsolatom, erről indítottam is itt pár hete egy fórumot.
Mivel előfordul, hogy esténként egyedül vagyok itthon, szívesen beszélgetnék szintén egyedülálló harminchoz közeli vagy harmincas nőkkel, ők hogyan élik meg azt, hogy még nem találták meg az igazit, vagy megtalálni vélték, de mégsem ő volt az?
Hogyan próbáltok újra ismerkedni, egyáltalán milyen esélyeket láttok arra, hogy menni fog?
Korábban már voltak ehhez hasonló fórumok, de egyik sem élő, úgyhogy gondoltam nyitok egy újat.
Egyébként magamról annyit, hogy egy intelligensnek és vonzónak tartott nő vagyok, önálló egzisztenciával. Nem tartom jelenleg sem a nagykést a csuklómhoz :), amiért jelenleg nincsen párkapcsolatom, sőt, elkezdtem élvezni az egyedüllétet és azt, hogy azt csinálok, amit csak akarok. Viszont van bennem egy egészséges félelem, amiért nem tudtam eddig megfelelni a társadalmi elvárásoknak (család, gyerek).
Szóval várom a sorstársakat.:)
Sziasztok!
Én is sorstárs vagyok, egyedül maradtam, 33 évesen... Nem rég költözött el a férjem végleg.
Azóta eléggé viharosak az érzelmeim, nagyon változékonyak, keresem önmagam, keresem, hogy mi lenne jó.
Múlt héten regisztráltam egy ismerkedős, csevegős oldalra, főként kíváncsiságból. Azt szerettem volna érezni, hogy felfigyelnek rám a férfiak, hogy jó nő vagyok... és szerettem volna kellemesen eltölteni egy kis időt csevegéssel. Egyenlőre ennél többre nem vágytam. De jött egy pasi, aki a dumájával és hangjával elvarázsolt (beszéltünk telefonon, bár nem volt könnyű rábeszélnie)... teljesen rákattantam, aztán találkoztunk is, és ez lehűtött... élőben egyáltalán nem úgy hatott rám, mint az virtuálisan. Nem mozgatott meg különösebben, sőt megijesztett a rajongásával. Két napig gondolkodtam, hogy belemenjek-e vagy sem ebbe akapcsolatba. Aztán ma délután belém hasított a felismerés, hogy nem akarom, nem vagyok erre kész sem lelkileg, sem testileg... (más lenne, ha nagyon működne a kémia, de ezt nem érzem) És ezzel a lendülettel meg is mondtam neki. Úgyhogy most kicsit megkönnyebbültem.
Hát ennyi az én edigi tapasztalatom a társkereséssel...
A társadalmi elvárás miatt pusztán én nem tennék semmit. Magadnak kell megfelelni, nem Mariskának. Nem tragikus, hogy még nem találtad meg. Görcsösen, van előre elhatározott módszerrel nem érdemes párt keresni. Csak légy nyitott és kedves úgy általában és egy fiatal, csinos nő akiből sugárzik a nyugalom, nyitott és kedves, kizárt, hogy ne kapjon a sorstól lehetőségeket. És aktuálisan eldöntheted, hogy melyik tetszik, melyik nem. Akit szeretsz, fenntartások nélkül, akinél szerelmes leszel...remélhetőleg az igazi lesz.
(a hosszú exkapcsolatodnál mennyi volt a megszokás, mennyi a szerelem?)
Hm, sajnálom:-(
De ne csüggedj, próbálkozz továbbra is.
Nekem is jóformán csak a kudarcok jutnak a próbálkozásokból.
Azt meg tudod, hogy a társkeresős oldalon több személlyel is tarthatjuk a kapcsolatot és ebből szelektálunk.
Pasik detto.
Tudom, hogy rossz, mert az embert elkapja a kellemes, bizsergető, reménykedő érzés, aztán nem sikerül és felváltja vmi csalódásféle:-S
Néha amikor kiakadok, bedühödök, úgy érzem már szeretni sem fogok soha többet. Érzéketlen leszek.
Nem fogok én lelkizni senkiért és semmiért.
Aztán mindig jön vmi 'fuvallat', visz magával... és ledob:-SS
Szar amikor nincs sikerélmény.
De próbálkozzunk
áh, nem kell html kód.
amikor irod a bejegyzést, a jobb oldali ablakban vannak a hanulatjelek. alul pedig a további hangulatjelek, arra kell kattintani és akkor felhoz még egy csomót, ott van az is amit kerestél.
ennyi.
király, hogy kivágta pont azt a részt...
tehát: *pentagramgyertyakszuzaldozas* html kóddal?
Ó igeeen!
És hogy lehet ezt előhívni?
html kóddal?
Szóval csak 30-hoz közei nők véleménye érdekel? Cöhh :)
Engem senki sem hallgat meg .
. rám senki sem figyel 
:)
Nem tudom, hogy mostanság már nem szerveznek ilyeneket?
Mert jobb üzlet rapidrandikat szervezni.
mit keresel itt?
Így van! MIT KERESEL ITT?! PFÚJJ! MARS LE AZ ASZTALRÓL!!
És te mit keresel itt?
Ki mondta, hogy bármit is keresek? Talán csak nézelődök, szemlélődök és ha úgy érzem, egy-két gondolatommal másokban is el tudok valami jót ültetni, akkor leírom. Vagy ki tudja...? (Vazze, miért szüntették meg az ördögös-szarvas szmájlit?! Régen volt.)
Én is úgy érzem, nem türelmetlenségről van itt szó.
De tényleg, ha több nap eltelik és nem jelentkezik a pasi, akkor vajon mire gondoljunk?
Ha megvan a kölcsönös szimpátia, akkor az ember próbál minél előbb kapcsolatba lépni a másikkal. Ennyi.
Már talán az elutazással is vitatkoznék, mert ha nem hív, oké érthető ha pl.: külföldön van, de a mostani szuper ultra okostelefonokon már egy mailt is lehet dobni.
Ha belföldről van szó, és éppen vkivel alakulhatna valami, akkor én símán tartanám a kapcsolatot, hiszen azért mert elutaztam nem indokolja, hogy ne érdekeljen a másik.
Igen, én is így látom. A "konkrét" randi mindig kicsit izgulós. A fórum vagy nevezzük blogtalinak, pedig kötetlen. Én korábban (időszámításunk előtt kb. 6-7 évvel) voltam jó páron és jó volt, kötetlen. Ha valaki megtetszett, azt nyilván kimutattad, aztán vagy volt rá válasz, vagy nem. Szóval szerintem sokkal lazább, végüli szüleink korában is hasonló volt, ilyen társaságokba jártak és úgy ismerkedtek nem?
Nem tudom, hogy mostanság már nem szerveznek ilyeneket? Nem mostanában voltam én se ilyeneken.
Nem tudom, én sosem voltam fórumtalin, csak blogtalálkozón, de szerintem egykutya :) Azokat élveztem, tök jó barátságok alakultak ki, akár párkapcsolat is lehetett volna egyik-másikkal, ha úgy alakul (de nekem pont ezekkel a találkozókkal egy időben volt párkapcsolatom, tehát nem volt téma a randizgatás).
Furcsa, mert ezeket teljesen normálisnak éretem ismerkedésre, de a társkereső, ahol mindig mindenki sürgeti a találkozót, olyan erőltetett az egész.
De a blogtalikat mindig is szerettem :) Jó hangulat, semmi kötelezettség, már szinte ismered a másikat, viszont nem céllal mész, hogy kötelezően legyen belőle valami, csak jól érzed magadat. Ezek tök jó mókák :)
Hát ez az, teljesen megértem. Akkor mi a megoldás? Lehet, hogy nincs is szükség levelezésre?
Ez a legnagyobb különbség, melyik a jobb, ha priviben levelezgetsz, aztán utána élőben ha mázlid van egymásra találást, ha nincs, kínosan feszengsz, vagy a másik.
Sokkal jobb, ha egy kisebb társaság ismerkedik és azon belül alakul ki, vagy ha nem, akkor egyet söröztek dumáltak, aztán mindenki mehet a dolgára. Régebben legalábbis voltak ilyen összejövetelek, most már nincsenek?
szerintem nem jó sok levelet kapni. Mert a sokból kiválasztasz párat, akire koncentrálsz és mondjuk elvetsz olyat, akivel lehet, hogy tökre egymásra találnátok 2 levélváltás után, ha éppen olyankor ír, amikor nem hatszázmillió levelet kell megválaszolni.
Az se jó, ha túl sok levelet kapsz, nem? Akkor meg átmész titkárnőbe, iktat, lefűz, megsemmisít stb. :P
Inkább kevesebb, de abból legyen valami, nem? :)
A droid szindróma meg mindenhól megtalálható szerintem, kár hogy nem lehet spamszűrni....
én sem kaptam soha ennyi levelet.
lehet hogy CSÚNYA vagyok???
Jó, az egy spéci eset, amikor az illető elutazik... de a tapasztalat az, hogy ha nem keres a pasi egy-másfél napon belül, akkor abból jó eséllyel nem lesz semmi, szóval némiképp indokolt a lányok türelmetlensége.
Max. olyat el tudok még képzelni, hogy két fiatal, akik annyira komolyan nem keresnek, és nem is indultak be egymásra túlzottan első alkalommal, de unalmukban mégis találkoznak másodjára(és ekkor valóban nem hív a srác rögtön, hanem esetleg több hét is eltelhet, mire újra hív), harmadjára, amíg nincs jobb alapon, aztán ott találják magukat, kapcsolaton belül... de ez is csak a véletlen műve, nem jellemző!