Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Tényleg bunkóság???
Létrehozva: 2012. augusztus 10. 13:33
Meg vagyunk hívva a férjemmel anyukám barátnőjének a lányának az esküvőjére. Vidéki, ottalvós buli. A kutyáinkra az anyósom vállalta a felügyeletet.
Tegnap este azonban az egyik kutyánk epilepsziás rohamot kapott, és orvoshoz kellett vinni. Infúziót kap, mert nem tudjuk, hogy mitől lehetett, és most ennek utána kell járni. Ma is vissza kell vinni.
Még tegnap este mondtam anyunak, hogy csak én megyek az esküvőre, a férjem nem, mert így nem merjük senkire itthagyni a kutyát, ráadásul nagyon aggódunk. Én is csak azért mennék, mert nem szeretném, ha megbántódnának.
Na erre anyu kiborult, hogy ez milyen bunkóság, és mért kell ezt ennyire túldramatizálni, nem lesz a kutyának semmi baja, és különben is szégyelje magát a férjem, ha nem jön el. Viszont én egyedül ne menjek, mert az milyen már! (vidék, más felfogás)
Állítólag egész éjszaka sírt, aztán reggel is a telefonban.
Szerintetek most én mit csináljak???
Semi:) Ha én lennék az a mama, letojnám, hogy a lányomék/fiamék jönnek-e az esküvőre (hacsak nem hagynának szarban, hogy pl. úgy volt megbeszélve, kocsival jönnek ÉS szállítják a seggemet jobbra-balra a rendezvényen.)
DE
Ott az anyám. Ismerem. Egyszerű lélek, mindene a család, meg a rokonság, meg az utca. Neki igenis fokmérő, ha egyszer meghívott X, ő megkérdezte tőlem, hogy gyermekem, eljönnétek? és én azt mondtam, persze, miért ne, akkor az az ő szégyene is, ha mégsem megyek. Vagy ha egyedül megyek. Ilyen. Lehet ezt fikázni, legyerekeskezni a magatartását, de akkor is ilyen. 70 éves és egyszerűen ilyen. Én pedig gyengéd szelídséggel megértem, hogy neki TE is hiába magyaráznál, meghallgatna, és sírna. Nem azért, mert sírni AKAR, mert így akar elérni nálad valamit, hanem mert sírnia kell, nem tudja visszatartani, mert ilyen. Megígért valamit, amire én rábólintottam, és vége a világának, ha magyarázkodnia kell, hogy azért nem jöttek, mert... A falu meg ilyen.
Ilyen egyszerű ez.
Nem. Úgy értette, hogy nem volt fizikai akadálya annak, hogy elmenjenek a hátuk közepére sem kívánt buliba:
Én is csak azért mennék, mert nem szeretném, ha megbántódnának.
EZT nem úgy látom, hogy 6-an kell, hogy fogják az ajtót, hogy ne tudjon elmenni a lagziba.
Khm..
Szerintem hagyjuk ezt. ÉN nem kötök olyanban kompromisszumot SENKIVEL - még anyámmal se, pedig imádom - , amit UTÁLOK. És anyám szeret is annyira, hogy soha nem kérne tőlem olyat, amit nem szívesen csinálnék. Főleg nem egy 72. senki lagzijára való elmenetelt.
Ha én azt mondom anyámnak, hogy nem megyek, mert nem akarok, nem érdekel, vagy mert beteg a kutya és inkább mellette maradok, akkor megért/i és elfogad/ja.
Más meg inkább szarul érzi magát valamilyen helyzetben, de anyuci (vagy bárki más, akiért(??) teszi, ne rinyálja tele a kispárnáját. Hát egészségére..
Nemár az legyen az anyámmal bánás alapmértéke, hogy BÁRMILYEN idiotizmusának engedek...
(mondjuk szerencsére az én anyám nagyon hasonlóan gondolkodik, mint én és eszébe sem jutna ilyenen hisztizni...)
Te így gondolod, én másképp.
Nagyon szép volt az az idézet Gandhitól, de jelen helyzetben most mégis kiegészíteném:
"Egy nemzet nagysága és erkölcsi fejlettsége híven tükröződik abban, ahogyan az állatokkal bánik.” - meg az édesanyjával.
(Mert mint említettem, a kérdés nem vagylagos. Létezik olyan is, hogy kompromisszum.)
az te vagy
én többe nézném édesanyámat, engem így neveltek, és egyáltalán nem bánom
Én azt érzem, hogy egyes emberek túl sokat foglalkoznak azzal, mások mit gondolnak. Azt helyezik előtérbe a saját véleményük helyett. Sőt, elvárják, hogy tolerálják a többiek a másik külső megerősítés-függését. Tehát én ne csak azzal törődjek, másnak mi a véleménye, hanem azzal is, hogy teszem azt, anyám törődik vele. Hát...
Mindenki ott b@ssza el az életét, ahol akarja :D
persze hogy nem, én csak azt írtam,hogy én édesanyám kedvéért elmennék, a kutya kibírja egy napot a kórházban, ott helye lenne
én azt tenném
aztán majd kiírnak neki gyógyszert, és kész
de az anyuka sírhat , az nem probléma... ???
De. A saját problémája.
Ki a fenét érdekel, hogy illik meg szokás? Eleve nem kaptak meghívót (azt is anyuka kapta), csak telefonon odaszólt az örömanya.
Minden szívbaj nélkül fognám magam és beleszrnék, hogy anyám rinyálna, hogy márpedig illik elmenni, különben ő végig bőgi az iccakát. Tegye, ha jónak látja.
Igen. A kutya komfortérzete jobban számít ilyenkor.
Szerintem nincs több ebben a témában, de még lehet ugyanazokat a köröket futni holnap estig is..
Olyan sok szó esett már állatszeretetről, de hiányolom a hozzászólásokból az empátiát, toleranciát, no pláne az emberszeretetet.
Valahogyan azt érzem, hogy a topikindító nem zsarnoknak kívánta bemutatni az anyukáját, mert nem is az, ezért őrlődik most, hogy mit tegyen. Feltételezem nem azért indította a topikot, hogy az anyukáját szidjuk.
Ti (más hozzászólók) nem voltatok még a férjetekkel üzleti vacsorán, céges bulin , ahová semmi kedvetek nem volt elmenni, alig ismertetek ott pár ember, mégis elmentetek a férjetek kedvéért?
Vagy a férjetek nem menne el veletek egy üzleti eseményre, ha az fontos a számotokra? Ettől zsarnokok lennénk?
Persze, hogy sír az anyukája, ott ez a szokás, ILLIK erre figyelemmel lenni, mint ahogyan természetesnek tűnt anno meghívni az esküvőjükre az anyuka barátnőjének a családját.
Egyébként sem vagylagos a dolog, (vagy magára hagyni a kutyát vagy megsérteni anyukát és a vendéglátókat), létezik köztes megoldás is. Mi is voltunk már úgy, hogy nem tudtunk szabadságot kivenni, elvittük fél napra a kutyát megfigyelésre a dokihoz és mindenki nyugiban volt. Munka után mentünk érte, nem kellett semmiféle felhajtás.
Mi lenne, ha most mindkettejüknek dolgozni kellene menni és nem tudnak szabit kivenni?
Nekünk pl. egyszerűen nincs annyi szabadságunk, hogy futná két gyerekre, két kutyára, egy macskára, nyári szünidőre stb.
Az pedig elgondolkodtató, hogy a kutyát azért nem adják be állatkórházba, mert nem lenne meg a komfortérzete, de az anyuka sírhat , az nem probléma... ???
Én csak arra utalok, hogy ha VALÓBAN kompromisszumkész lenne a topikindító, találna több megnyugtató megoldást is a helyzet kezelésére, minden más csak kifogás, mert nincs kedvük elmenni az esküvőre.
Egyébként nem kellene ilyen mélyenszántó elemzésbe belemenni, hogy mennyire zsarnok az anyuka - ha az egyátalán-.
Persze, hogy sír, talán ő is azt látja, hogy a lányánéknak egyszerűen nincs kedvük megjelenni az esküvőn, s számára rettentően kínos ez a helyzet.