Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Tényleg bunkóság???
Létrehozva: 2012. augusztus 10. 13:33
Meg vagyunk hívva a férjemmel anyukám barátnőjének a lányának az esküvőjére. Vidéki, ottalvós buli. A kutyáinkra az anyósom vállalta a felügyeletet.
Tegnap este azonban az egyik kutyánk epilepsziás rohamot kapott, és orvoshoz kellett vinni. Infúziót kap, mert nem tudjuk, hogy mitől lehetett, és most ennek utána kell járni. Ma is vissza kell vinni.
Még tegnap este mondtam anyunak, hogy csak én megyek az esküvőre, a férjem nem, mert így nem merjük senkire itthagyni a kutyát, ráadásul nagyon aggódunk. Én is csak azért mennék, mert nem szeretném, ha megbántódnának.
Na erre anyu kiborult, hogy ez milyen bunkóság, és mért kell ezt ennyire túldramatizálni, nem lesz a kutyának semmi baja, és különben is szégyelje magát a férjem, ha nem jön el. Viszont én egyedül ne menjek, mert az milyen már! (vidék, más felfogás)
Állítólag egész éjszaka sírt, aztán reggel is a telefonban.
Szerintetek most én mit csináljak???
Nem olvastam vissza, lehet, hogy erre is van magyarázat:
Ha ennyire válságos a kutya állapota, az állatorvos miért nem tartotta benn megfigyelésre?
Ne kritizálj, hanem húzzá' el kutatni!
Hátmilyennőazilyen, aki péntek este itt él nemi életet a rézzel ahelyett, hogy kutatna szorgalmasan?!?!
Nem, az bizony felül próbálkozik. A fiamat például (három évesen!) az óvodakerítésről szedték le, mert haza szeretett volna jönni. Ehhez rávett két csajt, hogy tartsanak neki bakot.
Nem tudtam, hogy a történteken sírjak-e vagy röhögjek, de tény, hogy többször és komolyan elgondolkodtam ez első három évben én is, hogy becserélem a kölket egy ebre.:-)))
:D
De a gyerek nem ás járatot a kerítés alatt :D
Nem, valóban nem állatorvos, de van kocsink, és pár percre lakunk az állatkórháztól.
Korábban írtam, hogy anyósom vidéken lakik, ahol nincs hétvégén csak ügyeletes állatorvos + kocsija sincs, szóval ez egy kicsit megnehezíti a dolgot. Meg tudom, hogy ezen agyalnánk folyton, hogy mi lehet otthon.
Húú, már nagyon belementetek a témába. :)
Beszéltem anyu barátnőjével, mert az eskire is ők hívtak meg, és azt mondta, hogy nagyon szeretné, ha legalább én elmennék. Szóval itt a szegény menyasszony nincs is nagyon képben, csak anyu barátnője intézi a dolgokat.
Mivel őt nagyon kedvelem, így arra jutottunk, hogy akkor elmegyek a ceremóniára, aztán majd hazajövök. Addig férjem vigyáz a kutyára, és részt vettünk valamilyen szinten az esküvőn is.
Na, itt tartok. :)
Itt arról van szó, hogy a topikindító nem akar valamit csinálni (szinte mindegy, mi erre az oka), amit szerintem senki más sem szeretne tőle, az anyucit leszámítva. Anyuci csak mások véleménye miatt ragaszkodik valamihez. Neki a mások ítélete fontosabb, mint a saját lánya véleménye. Még akkor is, ha nagy valséggel a másoknak szintén mindegy, ott van-e a illető az esküvőn.
Én a magam részéről rém egyenes ember vagyok. Nem szeretem a felesleges udvariaskodást (csak azért meghívni valakit, mert különben mit szólnak - általában semmit, aki meg mégis, annak a véleménye úgysem érdekel, ill. csak azért elmenni valahova, mert meghívtak és udvariatlanság visszautasítani). Szerintem az ember legyen kellően asszertív, az élet ugyanis túl rövid ahhoz, hogy olyan dolgokat rakjunk a prioritási sorrend elejére, amelyek nem fontosak.
Tehát: ebben a konkrét helyzetben mi a fontosabb:
1. Az, amit én szeretnék és nem mellesleg, ami a kutyámnak jobb?
2. Az, amit az anyám szeretne (teljesen fals indokokból), de amúgy senkinek nem fontos.
Én az előbbire szavazok, és nem gondolom magam javíthatatlanul bunkónak.
Amúgy, minden meghívást joga van az embernek lemondani. Udvariasan is meg lehet tenni. Ha ismerné az illetőt, vagy baráti kapcsolatban állna vele és az lenne a kérdés, hogy ilyen okból otthon maradjak-e, akkor azt mondanám, hogy a barátom esküvőjére valószínűleg elmennék. Egy ismeretlenére? Eszembe sem jutna.
Gondolom, a férjed sem állatorvos, ha rosszabbra fordul a kutyus állapota, annyit tud max. tenni, hogy elviszi állatorvoshoz.
Ennyit szerintem az anyósod is meg tud tenni, ezzel meg is oldódott a dolog.
Olvasd el az előzményeket is. Esküvőre menni vagy nem menni azzal nem foglalkozom.
Véleményem, hogy a gyerek nem hasonlítható össze sem kutyával sem macskával.
Szia!
Én a helyetekben ezt úgy oldanám meg,hogy az esküvőre elmennék-a lagzira nem- akár a párommal is ,így csak pár órát maradna más felügyelete alatt a kutyus,hacsak nem az ország 2 ellentétes szegletében vagytok.
Így végigolvasva azért elgondolkodtató,hogy sok lelkes állatbarát aki arra bíztat,hogy sz.rd le a meghívó párt,anyádat,az adott szavadat mennyire emberbarát.
Ha mentek akkor jó szórakozást,a kutyának pedig mielőbbi gyógyulást!
Továbbra is tartom azt a véleményem, hogy a kutya nem egyenlő egy gyerekkel.
A gyerekemért még az életem is odadnám, de a kutyámért azért nem .
Ez az én véleményem.
Ezt írtad a hivatkozott hsz-ban:
"hát az a minimum, hogy ha korábban elfogadta a meghívást, akkor legalább ajándékot küld.
Egyébként bírom az olyat, aki még a mai napig azt hiszi, hogy a pénz miatt csinál egy pár lagzit... És hogy a lagzi összes költsége hipp-hopp összejön a menyecsketánc alatt, sőt, még lakásra is marad..."
Nem volt benne, hogy "szerinted", ha hozzá is gondoltad, az itt nem látszik:)
De ezen ne vesszünk össze, elég paprikás lett amúgy is a hangulat
Pedig már a hőség is elmúlt, a hétvége is itt van
Kellemes napot a még hátralevőre mindenkinek!
mit jelent az h. a bnője családja segített?
konkrétan ki? a mostani menyasszony?
mert azt valahogy nem hiszem, gondolom inkább az anyja, a te anyád bnője.
vagyis reprezentáljon most vissza édesanyád
és kész. haccáz :)