Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Akartam is mondani:
Egy pasit nem kunszt megszerezni, az a kunszt, hogy ha megtartod rövidpóráz nélkül aranyos, úgy hogy a pasi ne akarjon elengedni maga mellől, és ne kifelé nézzen örökké, hanem emlékezzen rád tizenév óta is nap mint nap:DD
" vegyék már le a rózsaszín szemüveget, lássák meg, hogy baromira defektes vagyok,"
No elvtárs, miért is játszol? mire is vagy kíváncsi
Szép a bohócszerep, és sok esetben jó is, és kell is, de van egy pont mikor az okosbohóc megáll és vár, és nem kapkod, mert különben úgy jár-mint ahogy most te
A minap találkoztam egy általad leirt emberrel, elég volt belenéznem a szemébe, és tudtam, külömb mindannyinál, mint akik ott voltak körülöttem, és azt is tudtam, hogy játszik, amire mások is felfigyeltek és észrevették-bár izgult nagyon az tény:) De az egyéniségét nem lehetett nem észrevenni.
Nem tudok róla, hogy bárki is elkövetett volna velem szemben ilyesmit. Sőt...
Ugye a pszichológiában még a mai napig él az a tévképzet, hogy az ember problémái a gyerekkorából, a szülők nem megfelelő viselkedéséből (pl. folyamatos becsmérlés, megalázás, nemtörődömség stb.) fakadnak. Az én szüleim viszont épp ellenkezőleg, szinte betegesen pozitívan viszonyulnak és viszonyultak is hozzám mindig. Sokszor én állítom le őket, hogy hagyják már abba az ajnározást, vegyék már le a rózsaszín szemüveget, lássák meg, hogy baromira defektes vagyok, és ne viszonyuljanak már ehhez olyan elfogadóan, mert vannak dolgok, amiket nem lehet, nem kell, nem is szabad elfogadni. Anno a tanáraim is hajlamosak voltak erre a túlzott pozitivizmusra.
Az tény, hogy én ezt nagyon-nagyon problémásnak és károsnak tartottam mindig is, viszont azt nem gondolnám, hogy pszichikai terrornak, illetve agressziónak lehetne minősíteni. De lehet, hogy tévedek, és ez is az, csak egy "nem szokványos" formája.
Üres és kiégett emberekre senkinek nincs szüksége, azt hiszem, de én úgy látom, hogy ez pont rám jellemző, nem a körülöttem lévőkre.
"A selejt normalitására vágysz? arra ami most a világban van?A minimális emberség hiányára, aíz érdekre, az egymáson keresztűl taposásra? A pénzéhségükre?"
Nem, ezekre semmiképpen. Tény, hogy sajnos rengetegen vannak ilyenek, rájuk biztosan nem szeretnék hasonlítani. De azért akadnak még szép számmal intelligens, érdekes, mókás emberek, magával ragadó személyiségek, ízig-vérig, minden mozdulatukban nők - na, ilyennek kellett volna nekem is születnem.
"Azért nem nyitsz kapcsolatot, mert félsz, hogy ha megszereted a "foltodat" elveszíted?"
Nyilván ez a félelem a legtöbb emberben benne van, így bennem is. De azt hiszem, nem ez az oka a nem nyitásnak, hanem az, hogy nem tudok nyitni. Nem tudok odamenni emberekhez, elbeszélgetni velük stb., ha ők jönnek hozzám, annak is csak kukaság, illetve megértően vagy együttérzően bólogatás a vége. Biztos találkoztál már ilyennel Te is, és egy idő után érezted, hogy ez így egy nagy semmi. Iszonyatosan unalmas.
A véleményem magamról nem öngyűlölet, csupán realizmus. És igen, az abnormálisan elfogult szüleimet leszámítva a hozzám közelebb álló emberek is mind-mind megerősítik. Persze nem úgy, hogy találkozunk, és akkor rögtön ezt vágják a fejemhez. De amikor elkezdünk beszélgetni, szóba kerül valami hasonló téma, és ennyire belemegyünk, mint pl. ebben a topikban is, akkor azért kicsit félszegen, kellemetlenkedve ugyan, de azért csak rábólintanak azokra a dolgokra, amiket magamról állítok.
Próbálnak vigasztalgatni, hogy hátha szerencsém lesz, és valaki elfogad, sőt, megszeret így is, de mélyen legbelül ők is nagyon jól tudják, hogy erre a világon semmi, de semmi esély. Legalábbis ma már. Régebben, pl. anyuék fiatalsága idején előbb-utóbb a magamfajta szürke kisegér is elkelt, mert voltak még olyan férfiak, akik ki tudja, miért, de tényleg képesek voltak szeretni ezt a típust (és nem csak ráfanyalodtak), ám ma már nincsenek. Az én korosztályomban, "célcsoportomban" legalábbis (huszonévesek, illetve harminc eleje). Ők már merőben másra, többre vágynak, hatalmas elvárásaik vannak, és egy sima, egyszerű, mint a faék típusú ember mellett már az első pillanatokban elkezdenek unatkozni. Nekik izgalom kell, az, hogy folyamatosan "elkápráztassák" őket. Hát, én ilyet egyáltalán nem tudok.
(Bocsi, hogy így egyben válaszoltam a hozzászólásaidra, remélem, ezúttal nem maradt ki semmi.)
Lehúzoook? Ez miből jött le neked?
" végtelenül sivár, üres és egy harmadosztályú szinésznőt meghazudtoló alakításához képest mint amit itt nyujtasz-önmagadról és a belső hiányos érzeli tartalmadról."
Ez ugyan nem igaz, bár arra jó volt, hogy kiderüljön ki vagy...!
A többi még igaz is lehet, nem tudhatom, minden szinten lehet jobb nálam, de attól még nem sivár és üres az életem...
Húú csajok, azért nagyon keménykedtetek ott alul velem...
Na jó nem haragszom, de nem érzit
ek elhamarkodottnak az ítélet hirdetést..? " nem anya", "felelőtlen" ezek nagyon kemény kijelentések, főleg az első...tessék ezzel vigyázni! Hogy a szemetekben, lehessek egy kicsit ANYA...! 
Leírom, hogy míg fiatalkorúak voltak a gyermekeim, egyáltalán nem vittem rájuk idegen férfit, még dugásra sem... Ez már akkor történt, amikor felnőttek lettek és rájöttem, hogy nem én leszek az életük értelme, akartam, hogy legyen olyanom, akinek az élete értelme leszek... És aki mer az nyer! 
Annyit azért tudtam róla, hogy nem sorozatgyilkos... de ennyi erővel lehet olyan is sorozatgyilkos, aki 1 évig udvarol... A Drágám Amerikából jött üzletember, akivel virtuálisan kapcsolatban voltunk...munka stb. Levélváltások, telefon...csak még soha nem találkoztunk adig élőben... na de hosszú a történet és kettő szálon is futott... Nem hiszem, hogy bárkit is érdekelne...
Ha valamit nem értetek, akkor kérdezni kell nem ítélni...!
Visszatérve a témához, ki mint él úgy ítél, és olyan a külsője, belsője egyaránt
Mary-anne, harusama
Na ezt így sikerült ide biggyeszteni...
Mary-anne, mond csak és ha ilyen külsővel és még ratyibb belsővel, hogyan mersz utcára lépni? Ezt hogyan engedted meg magadnak? Ezeket csak azért kérdezem, mert azt gondolom, hogy az összes többit, amit elnyomsz magadban, ugyanezzel az engedéllyel lehet megvalósítani.
Én, biztosan nem kínoznám a körülöttem élőkket magammal... Megpróbálnék változni, vagy ha nem megy, elhúznék a fészkesbe és élném a saját nyamvad kis életemet, úgy ahogy vagyok...messze mindenkitől... Bár de ha már más nem segít, egy környezet változás biztosan....
" ha az alapszemélyiséged problémás úgy, ahogy van, "
Ki mondta ezt neked? Ki volt az aki ezt beépítette a személyiségedbe?
ui: szépen kikerülted a pszichikai terrorra vonatkozó kérdésemet, ami többet árul el rólad számomra, mint szeretnéd:)
Csak egy csendes megjegyzés: Nem annak szégyen aki elszenvedte az agresszió ilyen formályát, hanem annak aki megcselekedte feléd.
Ez sem igaz:D
Csak ahhoz bátornak kell lenni, hogy a foltokból kiválaszd azt az egyet, aki kell neked:)
Azért nem nyitsz kapcsolatot, mert félsz, hogy ha megszereted a "foltodat" elveszíted?
" Amik nem tesznek kívánatossá, vonzóvá, de legalább taszítóvá nagyon is. "
Ez a te véleményed. Vetted a fáradságot és bátorságot, hogy egy hozzád lelkileg közelálló emberrel erről a témáról mélyrehatóbban beszélgesd, és az ő véleményét kérd ki?
No meg miért, és ki által ered az öngyűlöleted, ami benned van ?
" Ez nem lehet így."
Kipróbáltad? megvizsgáltad, átélted? hogy így beszélsz róla?
" Viszont egyedül lenni évekig, évtizedekig pont ugyanannyira romboló, tönkretesz. Szóval nem jó ez sehogy."
Te nem nyitsz kifelé, pedig vágysz rá-nem is kicsit ahogy olvastam? Mitől félsz? hogy találnál (vagy már találtál is csak nem vetted észre?)olyan embereket, akikre most vágysz?:D
Azért sz érdekes, hogy elementáris erővel vágysz valamire és lehet, hogy az orrod előtt van már:)
" De mennyire jó lehetne, ha meg tudnék felelni az embereknek, az elvárásaiknak. "
Sosem az embereknek kell megfelelned, hanem önmagadnak. Soha.
" Ha tudnék olyan normális, "jófej" lenni, mint ők. "
A selejt normalitására vágysz? arra ami most a világban van?A minimális emberség hiányára, aíz érdekre, az egymáson keresztűl taposásra? A pénzéhségükre?
Arra ne vágyj.
" Leélni egy életet egyedül, kimaradni olyan "csodákból", mint egy boldog, harmonikus kapcsolat, anyaság, nagyszülőség... elég tragikus tud lenni azoknak, akiknek amúgy mindez oly fontos lenne."
Te választasz.Mindig te. A bátorság, vagy a megalkuvás között.
Ezt a szöveget pl. azért reálisnak érzem. Akármennyire is "fura" korban élünk, és kifogásolható a többség (jellemzően túl liberális) értékrendje, az biztosan elég távol áll a valóságtól, hogy mindenki hülye, csak én nem. Ez nem lehet így.
És - áttérve a 330. hozzászólásodra - igazad van, megalkudni sosem jó. Az nem tesz boldoggá senkit. Viszont egyedül lenni évekig, évtizedekig pont ugyanannyira romboló, tönkretesz. Szóval nem jó ez sehogy.
De mennyire jó lehetne, ha meg tudnék felelni az embereknek, az elvárásaiknak. Ha tudnék olyan normális, "jófej" lenni, mint ők. Jól kijönnénk, nagy valószínűséggel lehetne társam, gyerekeim. Így viszont soha nem lesz egyik sem.
Ezt nem lehet olyan simán feldolgozni, mint azt, hogy mondjuk (hülye példa) sosem lesz Ferrarid. Leélni egy életet egyedül, kimaradni olyan "csodákból", mint egy boldog, harmonikus kapcsolat, anyaság, nagyszülőség... elég tragikus tud lenni azoknak, akiknek amúgy mindez oly fontos lenne.
Mindig azt érezni, hogy nem vagy elég jó, nem kellesz, rád sem hederítenek, miközben látod, hogy másokat mennyire szeretnek, már-már "rajonganak" értük, iszonyú romboló.
És ez nem irigység, ugyanis nem az a gond, hogy másnak kijut mindebből, hanem az, hogy nekem - néhány hasonlóan szánalmas, szerencsétlen nyomorulttal együtt - a leghalványabb esélyem sincs rá.
Így egyre többször felmerül az emberben a kérdés, hogy minek él. Csak azért, hogy gürcölhessen, hajtson az iskolában, majd a munkahelyén (már ha van akkora mázlija, hogy van munkája), és ennyi? Egyen, igyon, aludjon, legyen fedél a feje fölött, tartsa fenn ezt az állapotot vagy 70-80 évig, aztán vége? Elég értelmetlen. Fölösleges.
Lépek én is, mert már leragad a szemem.
Jó éjt:)
" Ha ki akarom zárni őket az életemből, akkor gyakorlatilag az összes embert kizárhatom. Ezt azért csak nem kéne"
Ha az összes selejt, aki képtelen téged önmagával egyenrangú emberként tisztelni és szeretni, elfogadni segíteni téged, akkor inkább egyedül-de nem velük. Sose alkudj meg.Mert előbb utóbb ahogy lezárod ezeket a sekélyes kapcsolatokat megfognak jelenni az igazi segítőid. Ez törvény.
" Nem beszélve arról, hogy ha mindenki szemben megy veled az autópályán, akkor felmerülhet benned a gondolat, hogy talán te vagy az egyetlen, aki valójában a forgalommal szemben közlekedsz. Magyarul nem bennük van a hiba, hogy nem fogadnak el, és nem kellesz nekik, hanem benned "
Bocsi de ezen a Budhista szövegen csak vidulni lehet, mert:
Ha látod, hogy egy szakadék felé haladnak az emberek, és te torkod szakadtából kiabálsz nekik, hogy forduljanak vissza-de ők nem akarják meghallani, és befogják a fülüket, te viszont haladsz az utadon, akkor ki a hibás?:DD Te aki célhoz érsz, vagy azok akik inkább befogták a fülüket, csak hogy magukat okosabbnak gondolják-mint amik
Ne nyelj be mindent:)
Ha ki akarom zárni őket az életemből, akkor gyakorlatilag az összes embert kizárhatom. Ezt azért csak nem kéne...
Nem beszélve arról, hogy ha mindenki szemben megy veled az autópályán, akkor felmerülhet benned a gondolat, hogy talán te vagy az egyetlen, aki valójában a forgalommal szemben közlekedsz. Magyarul nem bennük van a hiba, hogy nem fogadnak el, és nem kellesz nekik, hanem benned van/vannak hiba/hibák, ami(k) miatt teljesen érthető, hogy így tesznek.