Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Persze, hogy ott folytatódnak. annakidején én sem vártam évekig.. ami azt illeti még hónapokig sem.. úgy gondoltam, hogy derüljön ki időben, ha ezen a téren nem passzolunk.
Hm. Mászkáltam volna hónapokig kéz a kézben, andalogva, jól beszerelmesedve, aztán kiderült volna, hogy a kedves korai magömlő/impotens/makettnyi méretű nemi szervű stb.
Hát, ha félre kell tennem a józan eszemet, és ilyen megfontolatlannak kell lennem, az pont annyira boldogtalanná tenne, mint így elérni a "boldogságot", ahogy pl Te (és mennyien). Hányingerem is lenne magamtól.
Jézusom... A semmiből hirtelen vadidegennel azonnal lefeküdni, 2 hét után összeköltözni... Ne ez legyen már a normális, csak azért, mert "viszket" meg mert "kémia". Szélsőséges példa, de ennyi erővel egy darabolós gyilkos, pedofil, drogos vadállatot is beengedhettél volna az életedbe.
Na ja, de azért a szerencse ehhez is kellett!
De azért sok boldogságot!
Egyébként nálam még azt szokták kifogásolni ilyen témájú topikokban, amikor írom, hogy nem igazán szoktam szemezni...
De igazából tinikoromban, amikor még merészeltem ilyesmit, és volt több fiú is, akivel többször is hosszan szemeztünk, abból sem lett semmi, úgy értem abszolút nem lett folytatása... lehet, hogy csak kancsalok voltak?
És ezt a szemezés dolgot különben sem értem. Miért kéne nekem vadidegenekkel szemezni. Hát honnan tudjam én, hogy tetszik-e nekem? Hiszen nem tudok róla semmit...
Ha meg én annyira de aaaaaannyira tetszem, akkor jöjjön oda és hívjon el egy bambira, mert a szemezésből úgysem lesz semmi!
Bocs, nem olvastam amit leirtál.
A pocsék külsőhöz nem tudok hozzászólni - lehet, hogy nem is annyira pocsék, csak te gondolod annak?
A gáz belső már komoly. azt helyre kell rakni, bármi áron..
elvére, életed végéig elkisér..
Én az vagyok....Ösztönlény...Épp ezért az első férjem egy évig várt arra, hogy az övé legyek...kibírtam addig.....-el is váltunk két év után,mert elmúlt belőlem, nem volt férfi számomra többé... A mostani férjemmel egy hétig is alig húztam ki, olyan elemi erővel hatottunk egymásra....és ez nem változott ennyi év alatt sem...
Az ösztönökön nincs mit szégyellni...pasikkal a szexuális...gyerekeinkkel az anyai.... és még sorolhatnám. Mi a bajod ezekkel ????
Amikor a legtutibban tudtam azt amit itt Ti is próbáltok megértetni velünk....akkor jött a z életembe a jelenlegi férjem, akivel amikor összetalálkoztam az irodámban, /mint nevezzük üzleti tárgyalásnak.../
Makogott amikor meglátott, ettől én is makogásba kezdtem...és nem derült ki más a szeméből, csak az, hogy meg akar dugni. Komolyan ennyi látszott a szemeiben... -gondoltam, hogy szemét köcsög, meg rohadék, meg, meg minden...
És akartam, hogy megdugjon ott az irodámban és akkor ott abban a pillanatban semmi mást nem akartam jobban és nem érdekelt, semmi emberi ösztön, meg józan elmélet, meg a jólmegfontolt pártalálásos, akárkinek odanemadom magam című dolgok... pedig soha nem voltam kicsapongó, bár prűd sem... 2 hét után összebútoroztunk, aztán azóta is boldogan élünk, életünk végéig szeretnénk így... Tehát így lesz...
Ide nem kell ész...ilyenkor kifejezetten hátráltat...
De, "felnőtt" egyedek között a mai világban sajnos már eleve úgy szokott kezdődni. Felpróbálják egymást, mint egy cipőt. És pont ezzel a hasonlattal meg is ideologizálják a dolgot, hogy miért van teljesen rendben egymást csak használni, lazán eltingli-tangliskodni, csak a mának élni hedonistán, kötöttségek, felelősség nélkül.
Azért ne az legyen már a probléma, ha valaki "kibírja", hogy nem süllyed le erre a szintre még akkor sem, ha a legtutibb félistennel is áll szemben. Emberek vagyunk, nem csak agyatlan, primitív ösztönlények.
Tényleg nem ott kezdődnek, de ott folytatódnak és felnőtt egyedek között a mai világban azért elég hamar meg szokott történni....
Aki ezt nem tudja elfogadni, illetve saját maga nem érzi ezt a fajta sürgetést a másik iránt, az jobb ha tovább áll,mert akivel szemben "kibírja" enélkül, az nem lesz számára az igazi...
Oktalanul semmit nem teszek, mert az elég ésszerűtlen lenne. Panaszkodni sem panaszkodnék, ha nem lenne miért, ez teljesen logikus.
A "tenni kell!" fixációt is nagyon szeretem amúgy, azt felejtik el hozzátenni, hogy mit. Vagy amikor hozzáteszik, kiderül, hogy teljesen meg kéne erőszakolnom magam, és akkor majd nyilván nagyon boldog lennék. Mert a fogcsikorgatás, az erőlködés, a tőlünk teljesen távol álló dolgok megtétele boldogít. Persze.
Az addig rendben van, hogy kívül-belül önmagam teljes ellentéte kéne, hogy legyek, ha legalább egy minimális sikert el szeretnék érni. Megcáfolhatatatlan tény. De az is, hogy nem vagyok! Ilyennek születtem, ilyen a személyiségem, nem tudok kifordulni önmagamból, legfeljebb szánalmasan, görcsösen, belegebedve erőlködni kapálózni, amit még inkább körberöhögnek.
Ne 2 perc alatt köteleződjön el, de azért nehogy már évekig ne tudja, hogy ő mit is akar, akar-e egyáltalán valamit... És közben persze mivel "ő nem köteleződött el", lazán mehetnek a párhuzamos kapcsolatok, egyik napról a másikra csak úgy hipp-hopp eltűnések, dobbantások stb. Na neee!
Mi a bajom? Leírtam már itt is: pocsék külső, még gázabb belső.
Illik?
Próbáltad már egyébként?
És ha esetleg oktalanul optimistább és pozitívabb lennél, akkor szerinted szarabb lenne az életed? Mert ugye az a kérdés, hogy boldog vagy-e így. Ha nem, és meg sem próbálsz tenni a boldogságért, akkor magadra vess.
Most felgyorsult a világ.
De, amúgy a "normális" kapcsolatok szerintem sem az ágyban kezdődnek.
Kell egy kis kifutási idő, amig megismered a másikat.És ez még nem az elköteleződésről szól. Ez alatt értettem azt, hogy nem érdemes a pasit a komoly kapcsolattal riogatni. A kapcsolat akkor válik komollyá, amikor a férfi is elköteleződik, érzelmileg. Ez pedig nem két perc. Néha évekig tart..
Amúgy mi bajod magaddal?
Valószínűleg más habitusúak vagyunk. Nekem hamar eldurran az agyam, ilyenkor egyébként az esetek többségében nyelek hármat és elaltatom az oroszlánt :D. Rám a bikából csak a biztonságkeresés és a hedonizmus jellemző, a többi kuka. A férjem kos, hát, azon kívül, hogy makacs, mint az összvér, nála is kuka. Én a genetikában hiszek :D
Szerintem a vitákkal egészen addig nincs probléma, míg nem a másik sértegetéséről és földbe döngöléséről van szó. Nem hiszem, hogy a párommal mindenben egyet kell értenünk, elég, ha a fontos dolgokban egyezünk.
Pl. SOHA nem volt olyan, hogy ugyanaz az ágynemű tetszett volna, de SOHA nem volt olyan sem, hogy családi/párkapcsolati/politikai/elvi kérdésekben ne értettünk volna egyet.
Hogyne, az minden vágyam... Tudom, ez csúnya dolog, mert manapság illik feltétel nélkül hinni bennük, de én bizony az ő "szakértelmüket" annyira nem nézem semmibe, hogy még egy szobafestő tudását is sokkal többre becsülöm.
Arra nincs szükségem, hogy a realista hozzáállásomat megpróbálja átformálni "hurrájajjdepozitívvá", azaz önáltatóvá. Ugyanis nem azzal van a gond, hogy realista vagyok, hanem azzal, hogy esetemben a realitások sajnos baromira negatívak.
Na, ez már így mindjárt más!
Azért próbálkozz csak a színekkel, úgy értem, mindig emelj az arcod elé egy-két darabot a boltban, a tükör előtt, mert általában minden színnek vannak olyan árnyalatai, amik sápasztanak, és vannak olyanok, amik viszont nem! Ez még a szépségekkel is így van, nem csak a földi halandókkal!
Én is szenvedélyes vagyok, de másban, másképp..A veszekedést gyűlölöm, meg nem is tartom értelmes megoldásnak...Így aztán csak akkor megyek bele, ha igazán van értelme és tétje...Ilyen viszont talán 1-2 évente ha van.... Gondolom ez a férjemen is múlik...Minek veszekedjünk, vagy vitázzunk, ha szinte mindenben egyet értünk, amiben meg nem , ahhoz is jogunk van és az úgy is marad...
Én hiszek a csillagjegyek tulajdonság egyezéseiben ( a jósló horoszkópokban viszont nem ) ...a 90 % jellemző rám, na meg a Rák asszcendens is jól jön néha...