Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Emésztő bánat...
Nagy a fájdalmam, és szeretném magamból kiírni, meg talán kapok hasznos tanácsokat arra, hogy hogyan keveredhetnék ki ebből a nyomorúságból.
Fiatalon beleszerettem egy fiúba, és egy csodálatosan nagy szerelem lett belőle mindkettőnk részéről.
De aztán a fiú családja visszatáncoltatta a fiút, pedig már gyűrűs menyasszonya voltam. Akkor még ellent tudott mondani a család nyomásának, amikor megvette a gyűrűket, de aztán már hajlott mint a nád, és nem felém.
Miután szétment az utunk, többé nem láttam, de azóta sem vagyok képes elfelejteni. Képtelen vagyok új kapcsolatra, nem szültem gyerekeket, míg neki vígan folytatódott az élete. Megnősült, tán kétszer is, és három gyereke született.
Hogy lehet az, hogy valaki, aki annyira szerelmes, mint amilyen az a fiú is volt, csak úgy elhagyja a szerelmét, és semmi gondot nem okoz neki az, hogy milyen fájdalmat hagyott maga után, és szépen éli tovább az életét, mintha mi sem történt volna?
Nekem meg huszonév sem volt elég ahhoz, hogy túljussak az érzelmeimen.
" Semmi arat nem fizetett."
Sok embert ismerek-de egyet sem, aki megúszott volna olyan bulit, ahol más személyeket tönkre tettek volna.
És mit szerettél volna sámomra átadni, ill mondani?
Magyarul mi a hozzászólásod lényege most?
En is mikor felnottkent meglattam a masodik osztalyos szerelmemet, altalanos iskola, nagyon jot nevettem, hogy ebbe a szemelybe voltam en szerelmes? Ezert jo a szembesites, hiszen a szerelmunk targya a hosszu evek alatt egeszen mas ember lehet ma.
Persze,az eletunk orokos valasztas, valasztas,es azon azazuton kell tovabbmennunk, amit valasztottunk. Ha valaki ugy tengeti at magat az eveken, hogy egy valaha volt szep emlekbe szerelmes, akkor ez az o valasztasa.
Az ember peldaja, aki megtalalta a palotat, amin sok kapu volt. Odament az egyikhez, mert kivancsi volt, be akart menni. De az or sosem engedte be. Az ember csak kivancsi volt, ujra meg ujra probalkozott, de az or mindig azt felelte, hogy nem lehet. Vegul az ember lefekudta kapu ele, es azzal toltotte az egesz eletet, hogy ujra meg ujra megprobalkozott bemenni, de sosem jutott be,mert az or nem engedte be. Aztan mar megoregedett, a halalan volt vegre, amikor is megkerdezte az ort, hogy mi van odabent, es miert nem endgedte be ot sosem. Az or azt felelte, ez az egy kapu csak neked volt fenntartva, de sosem vettel annyi erofeszitest, hogy engem felrelokj es bemenj. Szoval igy is lehet elni meg ugy is. Legalabb elohalaszni a pasit es megnezni ma ot. Es tenyleg elni tovabb, mert meg van sok ido, meg mindig van sok ido.
Pl. kiderül itt is 1000 x hogy a pasi nős.
Azért van így mert MIELŐTT ismerné a fehérnép, már szexelt vele, ezért derül ki későn.
Több dolog is eszembe jutott, míg végigolvastam a topikot, na lássuk sorjában.
1. Olyan, hogy "Igazi", nincs. Illetve lehet, hogy van, de az az együtt töltött évek során dől el. Ha képes volt a családja kedvéért lemondani rólad, akkor nem volt az. Az Igazi talán az lett volna, aki elfogad mindenestül, de neked nem kellett.
2. Tényleg rád férne egy pszichológus, meg egy terápia, mert 20+ évig sóvárogni valaki után, aki lelécelt, messze nem egészséges. Olyan szinten ragaszkodsz egy emlékhez, hogy tönkreteszed magadat és az életedet.
3. Más embernek más az ölelése - na és? Persze, hogy más! Ahogy az illata is más, meg a viselkedése, meg a személyisége, meg mindene. De ez nem kell, hogy minőségbeli különbséget jelentsen. Azt a mást is meg lehet ám szeretni.:)
4. El kell tudni fogadni, ha nem szeretnek viszont. Megesik, mindenkivel! Csakhogy a döntő többség idővel feláll, és továbbmegy. Te meg maradtál ott, ahol voltál. Valamiért nem akarod elengedni érzelmileg a múltat, nem akarod elfogadni a valóságot. Ebben segíthetne neked a pszichológus.
Pont ez, hogy amit onkent odaadtunk meg raraktunk a masikra, ugyanugy onkent vissza is vehetjuk, akkor amikor eppen nekunk tetszik, hiszen akkor adtunk oda "mindent", amikor mi akartuk.
Mellesleg ez a nagy szerelem nyugodtan megnosult, lett 3 gyerke, aztan ujra megnosult, megint elvalt, de meg mindig nem keresi a topikinditot. Hat hogy erdemes ora varni halalig, ilyen is van. Egesz egyszeruen be kellene menni azon a kapun, amit az elet nekunk tartogat, es elni a mi sajat eletunket, nem lesni a maset. Hm?
Többen sírógörcsöt kaptunk.
Tájékoztass majd mi a legújabb rémhír mostanában.
Alternatíva: 20 év szerelmi bánat nekem rossz viccnek tűnik. Általában az elhúzódó ( több éven át tartó) szenvedés csak önámítás és vetítés.
A kapcsolatotoknak nem volt kifutása, nem volt ideje elszürkülni, hétköznapokat megélni. Így nem tudhatod, milyen lett volna vele - ezeket a sötét foltokat gyönyörűre színezted, nagy érzelem+színes fantázia= gyönyörű illúzió. Igen, ebbe a hibába már én is beleestem, de könyörgöm, nem 20 évig!
Nem vagy elég nyitott, így nem tudtál őszinte érdeklődéssel fordulni egy másik ember felé. Csak az exed emlékeivel táplált illúzióddal hasonlítottad össze őket. Csoda lenne, ha ez működne.
Én is azt mondanám, hogy keresd meg, találkozz vele - meglátnád, hogy mennyit változott. Ledöbbennél, és elszörnyednél, h erre pazaroltál 20 évet az életedből. És akkor itt az ideje újra összeszedni magad - új párral vagy egyedül, de végre valós, saját életet élhetnél, nem egy álomvilágban szenvelegnél.
Egyébként a hit nagyon fontos - én ma már hiszek benne, hogy ha két ember egymásnak lett teremtve, akkor nincs olyan, h rosszkor találkoztak, vagy az élet szétszakította őket (na jó, háborús övezetekben oké, de békeidőben, a facebook virágkorában????). Egy kapcsolat indul egy megmagyarázhatatlan vonzalommal, szerelemmel, és két ember akaratával, együttműködésével egyre erősödő tökéletesen v. nem tökéletesen harmonikus szeretetkötelékké alakul. Ha az egyik oldalról hiányzik az akarat, nincs miről beszélnünk.
Ráadásul nem kell prüszkölni, hanem amekkora elánnal belekezdett egykor az adott emberke, ugyanolyan elánnal vállalja fel ha bukik:DD
A kapzsiság, zsugoriság, és a pénz szeretete sok ember bukását okozta már-királyokét is:DD
Ó dehogy nincs:DDD minden abból indul ki. Tudod nem szép dolog igy megpróbálni a szőnyegalá söpörni azt a dolgot, amibe 2 ember majdnem belehalt.:DDD
Köszönöm az érzelmi és erkölcsi támogatást!
És jó étvágyat! :))
"Én ezt már el sem tudom képzelni. Hogy ennyire simán helyettesíthetőnek tartsuk azt, aki "az életünk" volt... Hogy jöhet bárki, elég, ha megfelel az elvárásaimnak, és akkor én már ugyanolyan boldog tudok vele lenni... Nos, aki tényleg az igazit veszítette el, az szerintem már nem képes erre."
Mielőtt az illető az "életünk volt" meg az "Igazivá" vált van egy megfelelő időszak, amikor mi döntünk arról, hogy lehet-e az igazi, lehet-e az életünk. Így csak rajtunk múlik, hogy mennyire engedjük meg, hogy elragadtassuk magunkat. Szép a lányregények illúziója, de a szerelem a józan ész nélkül valójában gyerekes szalmaláng.
Azonkívül az a bizonyos gyászidőszak, amiről írsz, hogy "ez ennyi, veszünk valami szépet és jöhet az új" leginkább arról szól, hogy mennyire sajnáljuk SAJÁT MAGUNKAT, NEM A KONKRÉT SZEMÉLY ELVESZTÉSÉT.
Sokkal több múlik rajtunk, mint azt ahogy te beállítod. Igaz, innentől kezdve ez nem könnyű, merthogy akkor nem okolhatunk senkit, csak magunkat, meg fel is kell nőni, ugye, stb. ... de megéri.
Abban igazad van, hogy nehéz megtalálni a hozzánk való partnert, de hogy a többit miből gondolod ...
Hogy előbb a szex utána a bizalom ... na, nyilván, a sorrend már meg is határozza, hogy az illető mennyire veszi komolyan magát. Mert itt mindig arról van szó, hogy magamat tartom-e annyira, hogy nem szexelek akárkivel ...
Aztán meg a szaralakok mint "az igazi" ... az ember tartsa magát érdemesnek arra, hogy ennél igényesebb jellemű emberhez méltó legyen ... nagy szavak, persze, de itt most csak általánosságban tudunk beszélni.
Sokan csak végletekben tudnak gondolkozni...
Vagy 1 szerelem, vagy mindenkivel összefekszik az illető, ez egészen biztos....szerintük.
Hát pedig nagyon hosszú az élet, sok minden történik azalatt.
Nem erted hogy eppen az a gond hogy nem tudja elfelejteni? Ha huszon nemtudomhany eve nem kepes elfelejteni akkor most hirtelen el fogja, csak azert mert te azt mondtad? Persze hogy a logika meg a jozan esz torvenyei azt diktaljak hogy szarja le a pasi fejet, de nem megy neki, mert szerelemben nem a jozan esz meg a logika torvenyei uralkodnak hanem az erzelmeke, azok meg sajnos iranyithatatlanok.
Konnyu tanacsokat osztogatni masoknak mig nem vagy a helyukben.
Vannak emberek -mint a topikindito is- akik ritkan lesznek szerelmesek, de ha igen akkor nagyon, es ha az a kapcsolat nem mukodik, akkor nem kepesek tovabb lepni. Az ilyet szokas lehulyezni meg lamarhazni, de szegeny nem tehet rola hogy ilyen. Persze konnyebb az elete az olyan jomadaraknak akik barkivel kepesek osszeallni/fekudni es hajjjde szerelmesek az eppen aktualis partnerukbe, de o nem ilyen alkat, es ez nem az o hibaja. Igy van osszerakva es kesz.
Szerencsetlensegere egy nem melto szemelybe szeretett bele, es most viseli a kovetkezmenyeit, igy ne rugjunk bele mi is.
Itt szoktál a fórumon villogni vele, hogy te még három gyerekkel is kellettél másnak, meg hogy mindenki a lábaid előtt hever!
Szerintem ha rendben lennének körülötted a dolgok, akkor nem lenne szükséged ilyen önigazolásokat keresni, meg hencegni velük! Meg bizonygatni, hogy milyen jól főzöl, holott ez senkit nem érdekel itt... Akkor boldogan élnéd a kis életedet, és nem is vennél észre mást! (a máson nem a férfiakat értem csak, hanem úgy általában a többi embert)
Mary-anne és Vivien logikájával nekem úgy tűnik, hogy csak 1 embert engedélyeznek...
Te miért engedélyezel kettőt?
Ja, hogy te túl tudtál lépni az elsőn, és ezért magaddal (és csak magaddal!) szemben megengedőbb vagy?
Kilóg a lóláb!
Ja, mert te olyan nagyon boldog voltál!
Biztosan azért vágtál hozzá savanyú képet, meg azért ráztad le rendszeresen, mert nem bírtad elviselni, hogy olyan boldog vagy vele...
Rögeszmének hívják ezt, nem szerelemnek!
Úgy szokott végződni, hogy hazafele menet már minden ismeretlennek a buszon a sztoridat meséled, könnyek között...
Amúgy meg gyógyítható.
Ez egy uj topik témája már.
Ahhoz, hogy ezt megéld, nem csak át kell élned, de szeretned kell azt az embert, akivel kapcsolatba ezt megérted. Mert ha nem szereted azt az embert, olyankor féltékeny, egoista, zsarnokság jön.Az meg csendeshalál..
Hát akkor nekem ezek szerint fel kellett volna kötnöm magamat a kiskamasz-kori plátói szerelmem miatt, aki szart a fejemre? Vagy zárdába vonulni? Na ne röhögtess!
Nem olvastam vegig az osszes hsz-t, csak foleg az elejet, de sokan ajanlanak neked pszichologust. Minek? Az mit tud tenni? Szakember, de megiscsak egy vadidegen. Te mar szepen vegigragtad ennek az egesz sztorinak a legaprobb reszleteit is. Vegulis huszon egynehany ev alatt boven volt ra idod. A pszichologus ehez mar semmit nem tud hozzatenni, es csak a penzedet pazarolnad ra.
Szerintem minden szetmeno kapcsolatot le kell szepen zarni, magyarazatot kell adni/kerni a masiknak/masiktol hogy miert is lett vege, miert nem kellunk neki mar, kulonben az erintett felek sosem fognak tullepni teljesen rajta. Itt is ez tortent. A ferfi sosem magyarazta meg mi volt ellened a kifogasa, csak hirtelen megszakitotta a jegyesseget, es azt sem tudjuk hogy a szuleinek miert nem voltal eleg jo, de viszont a ferfi tovabbi kapcsolataiba ezek szerint beleegyeztek. Mas etnikumbol szarmazol? Nincs diplomad? Szegeny csaladbol szarmazol? Pup van a hatadon? Mi volt az ellened felhozott ok? Sosem mondtak meg neked, es ez teged erthetoen zavar. Szerintem ha masert nem is, de legalabb ezert lepj kapcsolatba a ferfival hogy -ha sok sok ev multan is- de legalabb indokolja meg a donteset. Van facebook, van iwiw. Ha kapsz magyarazatot a lelked meg fog nyugodni kisse, es konnyebben fog menni az elet. Az is lehet (mint ahogy masok is pedzegettek itt) hogy talakoztok egy kave erejeig, es azt fogod eszrevenni hogy a ferfi mar nincs rad hatassal.
Hidd el mindennek az a kulcsa hogy kapcsolatba lepj vele, es magyarazatot talalj a kerdeseidre. Ha attol felsz hogy ot nem erdekli ez az egesz, akkor is tisztesseges lenne legalabb valaszolnia a kerdeseidre. Mondd meg neki hogy nem akarsz te tole semmit, nem akarod haborgatni, csak szeretned lezarni eletednek eme szakaszat, es ezt csak az o segitsegevel tudod megtenni. Ezt o is megertheti.
Gyanitom hogy eros a valoszinusege annak hogy ujra fellobban benned a lang iranta, de nem elheted ugy le az egesz eletedet hogy egy abrandba vagy halalosan szerelmes es mas ferfiakat nem engedsz a kozeledbe. Az is benne van a pakliban hogy o is szeretne kapcsolatba lepni veled, de nincs mersze, hiszen annakidejen o dobott teged, igy nincs bor a kepen visszasirnia magat. Lehet banja mar hogy fiatalabb koraban befolyasolhato volt es rossz tanacs hatasara rossz dontest hozott. Minden lehetseges. De magyarazatot csak tole kaphatsz es senki mastol. Sem pszichologustol, sem tolunk.
Mikor fogod megérteni, hogy az aki igazán érez, annak csak 1, max. 2 ember van akit úgy tud szeretni, ahogy a "nagykönyvbe" meg van írva.
Van aki ezt tiszteletbe tartja, van aki nem képes erre, hogy ezt felfogja, van aki próbálkozik, aztán talán nagysokára felfogja ezt az örök szabályt.
Nekem meg sosem volt anyósom, és ahogy kinéz, nem is lesz!
És egész mással fogom eltölteni az életemet, nem főzéssel! Ez van.
Szerintem meg csak félsz, hogy újra megsebzed magadat (szándékosan nem azt írom, hogy a másik sebez meg!), és emiatt nem mered átadni magadat az érzéseknek, mert pont, hogy félsz attól, hogy újra mélyen éreznél és ezáltal kiszolgáltatottá válnál!
Igenis, most is képes vagy szeretni, és szeretsz is! Másokat, másképp, de nem kevésbé mélyen! Csak te magad tartod magadat távol az érzéseidtől! Te magad nem engeded, hogy mélyebben éljed át őket!
Buta vagy. Ez csak egy fotó a netről, ezt nem én főztem. Ráadásul igazából ez brokkolis karfiol főzelék, szóval nem egészen az, amiről szó volt, de úgy voltam vele, hogy Maxim biztosan nem fog így hisztizni, mint te... De miért ne lenne jó? Hogy máshogy kéne kinéznie egy főzeléknek?Ja, azt én is tudom, hogy az űrhajósok tubusból esznek...
Még ha nem is tudok jól főzni - miért lenne ez égő? Egyszerűen nem volt rá soha szükségem, hogy megtanuljam. Sőt, egyenesen ki voltam túrva a konyhából Anyám által, akkor mi van? Ettől még nem halna mellettem éhen senki, azért nem vagyok reménytelen eset... alkalmanként főzök ezt-azt... amúgy meg sokkal fontosabb dolgok vannak a világon a főzésnél, szóval ha neked ez annyira számít, akkor sajnállak.
Semmi ilyesmit hiszek.
Egyszerűen csak nem tudok már senkihez "úgy" viszonyulni, közel engedni magamhoz. Nem megy. Lehet a világ legjobb embere minden szempontból, hidegen hagy. Nemhogy beleszeretni nem tudok, szerelemmel, hanem még megszeretni sem, épp csak valami felületes módon megkedvelni. És ezen az nem tud változtatni, hogy ő nincs velem, már mással van, "nem hű" stb. Attól én még képtelen vagyok más iránt bármit is érezni. Kész, ezt elvágták bennem, most már nem csak játszom a jégcsapot, hanem azzá is váltam mindenki más irányába.