Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Emésztő bánat...
Nagy a fájdalmam, és szeretném magamból kiírni, meg talán kapok hasznos tanácsokat arra, hogy hogyan keveredhetnék ki ebből a nyomorúságból.
Fiatalon beleszerettem egy fiúba, és egy csodálatosan nagy szerelem lett belőle mindkettőnk részéről.
De aztán a fiú családja visszatáncoltatta a fiút, pedig már gyűrűs menyasszonya voltam. Akkor még ellent tudott mondani a család nyomásának, amikor megvette a gyűrűket, de aztán már hajlott mint a nád, és nem felém.
Miután szétment az utunk, többé nem láttam, de azóta sem vagyok képes elfelejteni. Képtelen vagyok új kapcsolatra, nem szültem gyerekeket, míg neki vígan folytatódott az élete. Megnősült, tán kétszer is, és három gyereke született.
Hogy lehet az, hogy valaki, aki annyira szerelmes, mint amilyen az a fiú is volt, csak úgy elhagyja a szerelmét, és semmi gondot nem okoz neki az, hogy milyen fájdalmat hagyott maga után, és szépen éli tovább az életét, mintha mi sem történt volna?
Nekem meg huszonév sem volt elég ahhoz, hogy túljussak az érzelmeimen.
Hát, akkor az egész ebből adódik. Hogy ugyanazt az érzést kerested más mellett is.
SOHA nem fogod ugyanazt érezni.
Nem hagytad magad más mellett úgy egyáltalán érezni.
Itt van a kutya elásva! Te azt érzed, hogy... a másik mégis elmegy.
Innentől kezdve nem a megfelelő emberrel voltál együtt. Hisz ő elment.
Lényegtelen, hogy te mit érzel, nem a megfelelő ember volt, mert elhagyott.
Azért érzed magad szarul, mert ezt nem érted, inkább nem AKAROD érteni.
"ameddig együtt voltál valakivel, annak az idönek a fele szükséges ahhoz, hogy túl tedd magad rajta."
Ezt még soha nem hallottam, de akkor jó lesz utána számolnom. :)
Ha ennyien úgy gondoljátok, hogy szakemberre van ehhez szükségem, akkor lehet, hogy érdemes lenne meglépni.
Hát igen. A nagy Ő akkor nagy Ő, ha még most is az. Különben meg csak azt hiszi az ember.
Persze, úgy a legkönnyebb szeretni valakit, ha nincs jelen:-))) Mart akkor akármi is lehetett volna belőle. Vajon tényleg jó ilyeneken gondolkozni, mi lett volna, ha...?
Nekem nem, én nem játszom ilyeneket, inkább élek.
Ami élteti az érzelmet, az te magad vagy. Ezt választottad. Kerestél egy okot, ami szétválasztott benneteket (családi nyomás), ez elég volt ahhoz, hogy elhidd, hogy ez a szerelem örök és kiirthatatlan.
Ettől még az sem tántorított el, hogy a fickó éli az életét nélküled.
Te meg "éled az életedet" az emlékével.
Lehet ezt is csinálni, csak akkor ezt fogadd el teljes mértékben!
20 év? Te jó ég!
Szedd már össze magad!
Keress egy jó pszichológust, vegyél új ruhákat és újíts be valakit.
(provokálsz te kis huncut?)
Én úgy gondolom, hogy ezt nem lehet ráhúzni minden esetre. Ilyen is van, nagyon sok, az tény. De van, amikor ez a magyarázat csak hárítás.
A saját tapasztalatom pedig az, hogy amikor tényleg csak arról van szó, hogy nem a megfelelő emberek kerültek össze, akkor azt nem is nagyon kell "bemesélnünk" magunknak. Mert eleve tudjuk, hogy így van. És valóban, akkor tovább is tudunk lépni. De amikor két megfelelő ember találkozik, és érzed a másikról, hogy igen, Ő az, akkor ez nem megy. Hangsúlyozom, érzed, nem racionális szempontok alapján mérlegeled.
Szép nagy kamutopik.
Tapogatozól, de sosem fogod megtudni a valóságod, mert a c.rkavarásod miatt nem érdemled meg, hogy megtudd:)
Kavard még tovább-ez jár neked:)
szia,
én is nehezen ismerkedem... de azt mondják, ameddig együtt voltál valakivel, annak az idönek a fele szükséges ahhoz, hogy túl tedd magad rajta.
nekem több igazinak gondolt férfi is volt az életemben, valamelyikkel tartom néha a kapcsolatot, valamelyikkel egyáltalán nem (utóbbi nem rajtam múlik).
de most ismét belevágni a keresésbe, hogy letelt az idö... hát nem igazán akarok.
a problémádra azt javaslom, keress fel egy szakembert, hogy legalább enyhitsen ezen az érzéseden. nem lesz könnyü munka. de ha idegenkedsz a pszihológustól, akkor menj kineziológushoz
de azzal szerintem nincs gond, ha úgy döntesz, egyedül maradsz. nem kötelezö a párkapcsolat...
Az ő gyengesége? Fenét. Nem érte meg neki...
Akármennyire is szeretnéd azt hinni, hogy neked ő a nagy Ő, ez nem így van.
Semmi mást nem kellene elfogadnod, mint ezt.
Egy kapcsolat megszakadásában nincs hibás. Nem a megfelelő emberek kerültek össze. Ennyi.
Ha ezt képesek vagyunk elfogadni, megkímélhetjük magunkat egy huszonéves szenvedéstől.
"De aztán a fiú családja visszatáncoltatta a fiút, pedig már gyűrűs menyasszonya voltam."
Mindezt úgy jelented ki, hogy a fiú részéről nem kaptál választ sosem a miértre.
Ááá, nem hibáztatod a családját...
Én nem ok nélkül hibáztatom magam, rémes volt a viselkedésem, a hozzáállásom. Persze, hogy egy idő után megelégelte a "szívatást"...
A topikindítóék történetét annyira nem ismerhetjük, hogy eldönthessük, náluk ki volt a hibás. De el tudom képzelni, hogy tényleg a szülők, láttam már ilyet is...
Bocsánat, én nem hibáztatok senkit, főleg nem a szülőket. Csak leírtam azt, amiért megtörtént a szakítás.
Mivel nem történt semmi olyan dolog, ami indokolta volna ezt az egész visszatáncolást, így azt sem tudom, hogy ki volt a hibás? Soha nem kaptam választ arra, hogy mi volt részéről a kifogás, hogy így választott?
"Ugyanakkor lehet, hogy valaki más már nincs mellettem, és boldog egy másik nővel (mondjunk esetünkben ezt maximálisan én szúrtam el), de ettől még nem tudom kevésbé szeretni."
Látod, te magadat hibáztatod, a ti. pedig a férfi szüleit.
Pedig csak a választás volt rossz.
mert nem a tested beteg.
a pszichologus nem orvos, hanem lelekgyogyasz - es PONT arra valo, amiert te itt sirdogalsz.
de - mint irtam - te valasztasz. es az az erzesem, hogy te ezt reg megtetted. tovabbi jo szenvelgest.
Tényleg így van, ugyanígy fogalmaztam meg én is.
Lett volna aki még ezzel együtt is akart volna, hogy más van szívemben, de hiába erőltettem, sehogy sem ment, hogy más tartson a karjaiban, mint a szeretett férfi.
Jó annak, aki képes több szerelmet is elfogadni az életében.
Csak a saját nevemben tudok nyilatkozni: azt, hogy én mit érzek valaki iránt, nem (csak) az határozza meg, hogy ő mit érez irántam, hogyan viszonyul hozzám. (Valószínűleg ez is "kóros"...)
Olvastam már itt a fórumon is, hogy van, aki eleve csak úgy tud beleszeretni a másikba, ha azt látja, hogy az majd' megveszik érte. Ha ez nincs így vagy már nincs így, akkor ő is semleges marad vagy azzá válik.
Nos, értem akár meg is veszhet az illető, ettől nekem még simán közömbös maradhat. Ugyanakkor lehet, hogy valaki más már nincs mellettem, és boldog egy másik nővel (mondjunk esetünkben ezt maximálisan én szúrtam el), de ettől még nem tudom kevésbé szeretni. Nem válik semmissé, ami addig volt, amit addig éreztem iránta...
Egyedül fogok maradni, mert nem is akarok senkit magam mellett tudni ennyi idő után.
Persze nem szeretnék belekattanni, csak valahogy tompítani az emlékeket.
Én azt nem értem, hogy miért gondolják egyesek valakiről, hogy ő a nagy Ő, amikor az nincs mellettük.
Nyilván könnyebb ráfogni valamire, vagy valakire azt, hogy miért ment el tőlünk, mint bevallani, hogy tévedtünk, amikor azt gondoltuk, hogy Ő az. Pedig így tovább lehetne lépni.
Hat valami baj csak van ha ezt az allapotot meg mindig emeszto banatnak hivod nem?
A pszichologus segitene megtalalni hogy hogyan tudsz megszabadulni ettol az erzestol, mert maskulonben meg masik 30 ev mulva is ra fogsz gondolni allandoan.
Igen, valószínűleg ennyi a titok nyitja: nem vagyunk ilyen típusok.
Vannak, akiknek több igazi is lehet az életükben, valószínűleg ez az "egészséges". És van egy másik tábor, amibe mi is beletartozunk, akiknek csak egy. Ha azzal az eggyel nem úgy alakulnak a dolgok, akkor kész, vége... :(
Nem vagyok valami kelendő, és nagyon-nagyon, elmondhatatlanul rossz egyedül, de most már ha jönne is valaki más, nem tudnék vele mit kezdeni én sem. Lehetne belőle egy kedves ismerős, egy jó barát, de ennél több nem. Mert nem "Ő"... Mit is kereshetne hát mellettem?!
Az, hogy huszonév nem volt elég ahhoz, hogy ezt feldolgozd, nem egészséges.
Nem tudom hány éves vagy, de ha továbbra is egyedül maradsz, mégjobban belekattansz ebbe.
Sajnos így történt ezzel a fiúval is. Persze, hogy nem tudom megérteni, mikor meg voltam róla győződve, hogy csakis vele leszek képes leélni az életem, és ezt ő sem éreztette velem másként.
Belőlem is hiányzik az a képesség, hogy megrázom magam, mintha mi sem történt volna, és megyek tovább a másik fiúhoz, vagy férfihez.
Jó lenne, ha erre képes lennék, de nem így van. Soha nem is értettem azokat a nőket, akik így éltek, és mindegy volt nekik, csak legyen valakijük.
El fogom olvasni a topikot. Köszönöm szépen az ajánlást.
Nekem akkor nem úgy tűnt, hogy nem lett volna értem oda. De én nem is ezt mondtam, hanem azt, hogy nagy volt a szerelem minkettőnk részéről.
Lehet persze, hogy kár ezen rágódnom, de ettől még ezzel együtt élek.
Milyen szakember kéne ehhez?
Hat ez eleg tragikus a te reszedre. De a fiunak ugy tunik sikerult tultenni magat es normalisan elte tovabb az eletet. Az is lehet hogy az uj kapcsolatai mellett regen elfelejtette ezt a huszoneves tortenetet.
Kar hogy te emiatt elszalasztottad az elet lehetosegeit magad mellett.
Az meg hogy meg mindig nem tudtad feldolgozni arra utal hogy tenyleg szakember segitsegere van szukseged hozza.
Biztosan így lett volna jó, de ettől még nem így történt.
Mi az, hogy ide semiramis kell?
Megértelek, valószínűleg én is hasonló sorsra fogok jutni. :(
Erre nincs más magyarázat, csak az, hogy a férfiak nagyon másképp működnek, mint a nők: ők többnyire egy szempillantás alatt túllépnek a "legnagyobb szerelmen" is, és élnek tovább vígan.
Egy nő erre nem feltétlenül képes... Főleg ha úgy érzi, "az igazit" veszítette el. Akkor nincs olyan, hogy állj fel, lépj tovább, éld az életed. Mert nem lehet. Hogyan is élhetne az ember az igazi nélkül, megalkudva valaki melett, akit legjobb esetben is csak mint egy jó barátot vagy testvért tud szeretni? Igazán boldogan aligha.
Nézz bele ebbe a topikba, itt is voltak jó néhányan, akik leírták, hogy az életük ugyan eltelt valaki mással, de... és a de után jön a lényeg.
Sajnálom... :(
Inkább személyesen kellene elballagni szakemberhez (semi is ezt fogja mondani, gyanítom). Ez mindannyiónkon túlmutat. Tapasztalatok meg okoskodások semmit sem érnek.
*Az okoskodást nem semire értem, hanem akinek inge, majd tudja.
Kicsit talán későn kéred a tanácsot és segítséget, és rossz helyen.
A jelek szerint, a fiú annyira nem volt oda érted, ha szülői befolyás miatt szakított, így kár még ma is ezen rágódnod.
Nem gondolod?
Kérd szakember segítségét.
Huhh, semiramis kell ide:-)))
Azért nagyon nem normális, huszonév után is ezen rágódni.
Neked nem lett családod?
Nem a fiún kellett volna enned magad, hanem gyorsan felállni és saját életet élni.