Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Emésztő bánat...
Létrehozva: 2012. július 26. 10:02
Nagy a fájdalmam, és szeretném magamból kiírni, meg talán kapok hasznos tanácsokat arra, hogy hogyan keveredhetnék ki ebből a nyomorúságból.
Fiatalon beleszerettem egy fiúba, és egy csodálatosan nagy szerelem lett belőle mindkettőnk részéről.
De aztán a fiú családja visszatáncoltatta a fiút, pedig már gyűrűs menyasszonya voltam. Akkor még ellent tudott mondani a család nyomásának, amikor megvette a gyűrűket, de aztán már hajlott mint a nád, és nem felém.
Miután szétment az utunk, többé nem láttam, de azóta sem vagyok képes elfelejteni. Képtelen vagyok új kapcsolatra, nem szültem gyerekeket, míg neki vígan folytatódott az élete. Megnősült, tán kétszer is, és három gyereke született.
Hogy lehet az, hogy valaki, aki annyira szerelmes, mint amilyen az a fiú is volt, csak úgy elhagyja a szerelmét, és semmi gondot nem okoz neki az, hogy milyen fájdalmat hagyott maga után, és szépen éli tovább az életét, mintha mi sem történt volna?
Nekem meg huszonév sem volt elég ahhoz, hogy túljussak az érzelmeimen.
Hát, akkor az egész ebből adódik. Hogy ugyanazt az érzést kerested más mellett is.
SOHA nem fogod ugyanazt érezni.
Nem hagytad magad más mellett úgy egyáltalán érezni.
Itt van a kutya elásva! Te azt érzed, hogy... a másik mégis elmegy.
Innentől kezdve nem a megfelelő emberrel voltál együtt. Hisz ő elment.
Lényegtelen, hogy te mit érzel, nem a megfelelő ember volt, mert elhagyott.
Azért érzed magad szarul, mert ezt nem érted, inkább nem AKAROD érteni.
"ameddig együtt voltál valakivel, annak az idönek a fele szükséges ahhoz, hogy túl tedd magad rajta."
Ezt még soha nem hallottam, de akkor jó lesz utána számolnom. :)
Ha ennyien úgy gondoljátok, hogy szakemberre van ehhez szükségem, akkor lehet, hogy érdemes lenne meglépni.
Hát igen. A nagy Ő akkor nagy Ő, ha még most is az. Különben meg csak azt hiszi az ember.
Persze, úgy a legkönnyebb szeretni valakit, ha nincs jelen:-))) Mart akkor akármi is lehetett volna belőle. Vajon tényleg jó ilyeneken gondolkozni, mi lett volna, ha...?
Nekem nem, én nem játszom ilyeneket, inkább élek.
Ami élteti az érzelmet, az te magad vagy. Ezt választottad. Kerestél egy okot, ami szétválasztott benneteket (családi nyomás), ez elég volt ahhoz, hogy elhidd, hogy ez a szerelem örök és kiirthatatlan.
Ettől még az sem tántorított el, hogy a fickó éli az életét nélküled.
Te meg "éled az életedet" az emlékével.
Lehet ezt is csinálni, csak akkor ezt fogadd el teljes mértékben!
20 év? Te jó ég!
Szedd már össze magad!
Keress egy jó pszichológust, vegyél új ruhákat és újíts be valakit.
(provokálsz te kis huncut?)
Én úgy gondolom, hogy ezt nem lehet ráhúzni minden esetre. Ilyen is van, nagyon sok, az tény. De van, amikor ez a magyarázat csak hárítás.
A saját tapasztalatom pedig az, hogy amikor tényleg csak arról van szó, hogy nem a megfelelő emberek kerültek össze, akkor azt nem is nagyon kell "bemesélnünk" magunknak. Mert eleve tudjuk, hogy így van. És valóban, akkor tovább is tudunk lépni. De amikor két megfelelő ember találkozik, és érzed a másikról, hogy igen, Ő az, akkor ez nem megy. Hangsúlyozom, érzed, nem racionális szempontok alapján mérlegeled.
Szép nagy kamutopik.
Tapogatozól, de sosem fogod megtudni a valóságod, mert a c.rkavarásod miatt nem érdemled meg, hogy megtudd:)
Kavard még tovább-ez jár neked:)
szia,
én is nehezen ismerkedem... de azt mondják, ameddig együtt voltál valakivel, annak az idönek a fele szükséges ahhoz, hogy túl tedd magad rajta.
nekem több igazinak gondolt férfi is volt az életemben, valamelyikkel tartom néha a kapcsolatot, valamelyikkel egyáltalán nem (utóbbi nem rajtam múlik).
de most ismét belevágni a keresésbe, hogy letelt az idö... hát nem igazán akarok.
a problémádra azt javaslom, keress fel egy szakembert, hogy legalább enyhitsen ezen az érzéseden. nem lesz könnyü munka. de ha idegenkedsz a pszihológustól, akkor menj kineziológushoz
de azzal szerintem nincs gond, ha úgy döntesz, egyedül maradsz. nem kötelezö a párkapcsolat...
Az ő gyengesége? Fenét. Nem érte meg neki...
Akármennyire is szeretnéd azt hinni, hogy neked ő a nagy Ő, ez nem így van.
Semmi mást nem kellene elfogadnod, mint ezt.
Egy kapcsolat megszakadásában nincs hibás. Nem a megfelelő emberek kerültek össze. Ennyi.
Ha ezt képesek vagyunk elfogadni, megkímélhetjük magunkat egy huszonéves szenvedéstől.
"De aztán a fiú családja visszatáncoltatta a fiút, pedig már gyűrűs menyasszonya voltam."
Mindezt úgy jelented ki, hogy a fiú részéről nem kaptál választ sosem a miértre.
Ááá, nem hibáztatod a családját...
Én nem ok nélkül hibáztatom magam, rémes volt a viselkedésem, a hozzáállásom. Persze, hogy egy idő után megelégelte a "szívatást"...
A topikindítóék történetét annyira nem ismerhetjük, hogy eldönthessük, náluk ki volt a hibás. De el tudom képzelni, hogy tényleg a szülők, láttam már ilyet is...
Bocsánat, én nem hibáztatok senkit, főleg nem a szülőket. Csak leírtam azt, amiért megtörtént a szakítás.
Mivel nem történt semmi olyan dolog, ami indokolta volna ezt az egész visszatáncolást, így azt sem tudom, hogy ki volt a hibás? Soha nem kaptam választ arra, hogy mi volt részéről a kifogás, hogy így választott?
"Ugyanakkor lehet, hogy valaki más már nincs mellettem, és boldog egy másik nővel (mondjunk esetünkben ezt maximálisan én szúrtam el), de ettől még nem tudom kevésbé szeretni."
Látod, te magadat hibáztatod, a ti. pedig a férfi szüleit.
Pedig csak a választás volt rossz.
mert nem a tested beteg.
a pszichologus nem orvos, hanem lelekgyogyasz - es PONT arra valo, amiert te itt sirdogalsz.
de - mint irtam - te valasztasz. es az az erzesem, hogy te ezt reg megtetted. tovabbi jo szenvelgest.