Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nem vigyáznak az unokákra
Létrehozva: 2012. július 11. 10:11
Csak kiváncsi vagyok, hogy ez gyakori probléma-e, vagy rtikaság.
Az a helyzet, hogy itt a vakáció, és se az én szüleim, se az anyósomék nem vigyáznak a gyerekekre. Egyikük 7 másik 5 éves, elég hosszú a szünet, mi minden szabinkat velük töltjük, táborban is voltak, de így is van 2-3 hét amikor egyszerűen már nincs hova tenni őket. Kézefekvő lenne a megoldás, hogy a nyugdíjjas nagyszülők vigyazzanak rájuk, de nem szívesen vállalják, Már kellemetlen megkérni őket. Eddig összesen 1,5 napot "kaptunk" tőlük nyögvenyelősen. Azért nem értem az egészet, mert egyébként tök türelmesek, amikor együtt vannak, úgy tűnik jól érzik magukat velük.
Gyerekkoromban heteket töltöttem a mamáékkal, mi sem volt ennél természetesebb. Igaz, akkor még korábban nyugdíjba mehettek, anyukám sajnos még a munkahelye miatt nem tud segíteni.
Mint általában minden témában minden embernek megvannak a saját tapasztalatai arról, ahogy vele megtörténtek a dolgok.
Így aztán ez a tapasztalat végigkíséri egy életen keresztül anélkül, hogy megkérdőjelezné, hogy biztosan ezt kell nekem elhinni?
Ezért inkább ott lenne értelme keresgélni, mint okolni pl nagyszülőket, hogy miért is nem örülnek az unokáknak?
És akkor arról még nem is szólva, hogy lehetett egy elejtett megjegyzés is, ami a nagyszülőkben esetleg kiváltotta ezt a viselkedést annak ellenére, hogy tán éppen, hogy nagyon szeretnék együtt tölteni az időt a az unokáikkal.
Addig, amíg csak a magunk elvárásaira vagyunk képesek figyelni, nem is vesszük észre, mennyi mindent mondunk úgy, hogy az a másikban nyomot hagy akár egy életre.
Én aztán tudom, hogy tények és nem az idegesít, hogy ennek ellenére hülyeségeket beszélnek, hanem az, hogy úgy tesznek, mintha fogalmuk sem lenne róla, de ennyire nem lehet hüle, aki családban nőtt fel és járt iskolába. Én annak idején megfogadtam, hogy amit lehet segítek, ne kelljen a gyerekeimnek azt végigcsinálni, amit nekem. Ennek az az eredménye, hogy gyakorlatilag nincs saját életem, mert anyám is itt van. DE ezt én vállaltam, imádom a kölköket, azt viszont rosszul tűrném, ha követelnének is. Olyan agresszíven, ahogy itt teszik, meg olyan véleményekkel.
Ha valakinek nincs segítsége, oldja meg. Mindig meg lehet oldani, tapasztalat, hogy még nehezebb viszonyok közt is lehet, de az bicskanyitogató, ha ezért másokra mutogatnak. Ráadásul ezeregy oka lehet, amit a gyerek sem tudhat, hogy miért a nem.
Jajjjne siránkozz már!
Jajjjne tegyél már mindekit helyre!
Eda, ezek tények, és a tények soha nem változtatják meg egy ember elképzelését arról a valamiről, amit már kialakított magában.
Mindig jön egy de...
Itt egyáltalán nem arról van szó, hogy kinek mikor könnyebb a dolga, hanem arról van szó, hogy ha nem tudom a magam dolgát megoldani, akkor dühös vagyok a másikra azért, mert...
Nekem már hat éve van egy család, ahová járok a gyerekekre vigyázni, mert nincsenek nagyszülők.
Igaz, hogy nekik is könnyebb lenne, na meg pénzükbe sem kerülne, ha volna nagymama, de ebből is látszik, hogy minden megoldható anélkül, hogy bárkit is hibáztatni kellene.
Jajjjne siránkozz már! Az én szüleim veled egyidősek és semmiféle nehézséget nem okozott nekik, hogy a gyereket a nagyszülőkre bízzák. Nővérem 10 napot volt 4 éves korában Szovjetunióban a nagyimékkal. Mert én épp akkor születtem és így volt a legjobb, hogy a kistesó nem volt "lábalatt".
Én heteket töltöttem nyáron velük a nyaralóban. Szüleimet alig láttam.
Etetéssel kapcsolatban pedig: szinte mindenkitől azt hallom, akkor ez nem okozott gondot, mert 3 hónapos kortól szinte már mindenki azt adta a gyereknek amit a család evett, csak összepépesítve.
Azért voltak babaruhák, csak nem iylenek mint most. De ezért nem ellett megtanulni varrani.
A babakocsit pedig bérelni is lehetett, szüleim esélték, hogy nekik nem is volt saját.
Tudom, hogy kár jártatni a számat, de egyszerűen hihetetlenek vagytok!
Könnyebb volt? nézzük csak... az én szüleim korosztálya végigélte a háborút, meg az 50-es éveket, olyan könnyű volt nekik, hogy csuhaj!
Mi: a mi szüleink már dolgoztak, de ha nem, akkor is előfordult, hogy betegség vagy más miatt egy napra sem vállalták az unokákat, de ez nem azt jelentette, hogy nem szerették őket. Mi is így voltunk, segítség nem volt. Ellenben roppant könnyű volt a gyereknevelés a 77-ben és környékén szülteknek. Soknak eleinte mosógépe sem volt, ha igen, az a hagyományos, csak egyszer öblögess kádban ágyneműt, vagy 30 pelenkát...merthogy ugye textilpelenka volt. (mondjuk egy hasműtét után...) Hogy még mi nem volt? Bébiétel, mindenféle kütyü a gyerekneveléshez, néha 3 hónapos volt a gyerek, mire kaptunk babakocsit (nem volt a boltban!), a főzés is más volt, mint ma, egy banánért órákat kellett sorban állni, télen import zöldség és mirelitek sem nagyon akadtak. Tündérszép babaruhák sem voltak, mint ma, sebaj, megtanultam varrni és én varrtam a lányaimnak a ruhácskákat.
Jaj, tudom, hogy most jön a mi "létbiztonságunk"... Hát kérlek szépen, akkor kezdjetek el fentiek szerint élni, mi öregek adunk még hozzá néhány tippet és meglátjátok, mennyivel olcsóbban kijöttök! Kezdetnek autót eladni, mikrót, mosogatógépet, automata mosógépet kidobni, beszerezni egy forgótárcsást és centrifugát és ...lásd fentiek. Segítséget továbbra sem kaptok.
Nem tetszik? Pedig milyen könnyen éltünk így ---szerintetek..!
Csendike: te olvastad a hszeim??????? mert jó lenne, mielőtt benemtudhatolsz.... Én azt írtam van ami van, nem lehet elvárni, meg kell oldani máshogy. nagymamaság mégha fizt is vki nem kötelező.
béke veled!
Élő példa ez a hsz arra, hogy milyen hamar kialakul egy vélemény a másikról, akivel nem értek egyet.
És ha már megvan a vélemény, akkor jól oda is mondom, had érezze magát a másik szarul, amiért azt mondta, amit gondol.
Természetesen nem arról, amivel nem értek egyet, hanem a személyről, akivel nem értek egyet.
Először is azt kellene megérteni, hogy meg kellene érteni a másik embert.
Most ugyan a te hsz-ra reagálok, de azt látom, hogy mint általában egy-egy vitában két tábor csap össze olyan dolgon, ami a saját véleménye valami mellett vagy ellen.
Mindenki mondja a magáét azzal a feltételezéssel, hogy neki márpediglen igaza van. De hol marad az a megértés, amivel azt is megértem, hogy a másiknak nem kell feltétlen úgy gondolkodni, úgy éreznie, ahogy nekem.
De akkor még itt van az elvásás is. Nem elég, hogy nem értem meg a másikat, de még elvárom azt is, hogy aszerint cselekedjen, ahogy az az én értékrendemnek megfelelő legyen.
Tudjak egyaltalan, miert vannak a nagyszulok? Hogy helyrehozzak a gyerekeikkel elkovetett bunoket!
Valóban ezért lennének a nagyszülők? És aki időközben elhunyt, az hogyan hozza rendbe a "bűneit"?
Már eleve a kiindulás abból, hogy a bűnöm miatt kedveskedek az unokámnak nem okoz egy hamis képet arról, hogy én mennyi mindent megteszek értük?
Látom már rengeteg a hozzászólás, talán már kicsit el is tért a topik az eredeti témától. Azért mégis leírom, hogy nálunk sem vigyáznak a nagyszülők az unokára. (Egy 3,5 éves kislányom van.)
Olyannyira nem, hogy pl. mostanában állásinterjúkra járok, és mindenhová viszem magammal a gyereket. (Ovis, de mivel munkanélküli vagyok, megkértek az óvónők, hogy nyáron ne vigyem.)
De olyan is volt, hogy orvoshoz mentem, anyósom eljött a gyerekhez, és alig odaértem, csörgött a telefonom, hogy mikor jövök már, mert sír a gyerek. Siettem, ahogy tudtam, anyósom pedig hazament a korábbi busszal, mert nem bírja elviselni, ha a gyerek sír. (Nem tudom, mi baja volt, rosszul ébredt, nyűgös volt.) Azóta orvoshoz is cipelem magammal, ha menni kell.
Anyukámék 400 km-re laknak tőlünk, de tavaly, amikor náluk töltöttünk 1 hetet, át akartunk menni a 2 utcányira lakó testvéremékhez, de a gyerek közölte, ő inkább maradna. Persze mondtam rendben, maradhatsz, mire anyukám kiszólt a szobából, hogy ne hagyjuk ott rá a gyereket, mert ő nem is ismeri, nem tudja, mit csináljon vele, ha bármi lenne. Hozzáteszem: a gyerek egészséges, jó kislány, de mint minden gyerek, néha hülyeségeken bevágja a hisztit és olyankor sír.
Egyébként mindkét részről nagy a szeretet a kislányom iránt, ha együtt töltenek 1-2 órát, (a mi jelenlétünkben) akkor még foglalkoznak is vele. Én azt hiszem, a nagyszülők türelmével van gond. Mindannyian 60 felé közelítenek nálunk, már hozzászoktak, hogy csak magukkal törődnek, fárasztja őket az "ezt kérek, azt kérek, menjünk ide, csináljuk azt, pisilni kell", ami egy gyerekkel jár. (Habár a tieid már nagyok, ott ez nem érvényes.)
Nekem először nagyon rosszul esett, aztán elfogadtam, hogy ez van. Enyém a gyerek, nekem kell megoldani a vele kapcsolatban felmerülő helyzeteket is.
A leírtak alapján talán az előzményeket gondold végig, ott lehet az ok. Az addigi kapcsolatotokban, esetleg elidegenedésben.
Az meg, hogy régen hogy ment ez, megint más dolog, azt meg te nem nagyon tudhatod. Akkor is voltak problémák, mások, mint ma, de akkor azokat kellett megoldani, most meg a mai viszonyoknak megfelelőeket kell. Ne hasonlítgasd össze, hogy bezzeg az hogy volt, mert ugyanez mehetne visszafelé is.
"te láttál már olyan gyereket, akit aktívvá neveltek?"
Persze, hogy lehet aktívvá is nevelni. Most pl. a kólát ne is említsük, de maga a nevelés, a mindent/sok mindent ráhagyás, korlátok fel nem állítása nagyon is ehhez tartozik. A gyerek általában okos, azt csinálja, amit engednek neki /pl. fotelon ugrálás/, vagy nem csinálja, amit következetesen tiltanak, pl. lakásban való rohangálás. A példa számtalan lehet.
Természetesen azzal nem értek egyet, hogy valakinek szégyellnie kellene magát olyan dologért ( bármi is az, akár unoka) , amit nem szeretne felvállalni, és joga s van eldönteni mit szeretne. Senki nem kötelezheti, meg írhatja neki elő, hogy mit hogy kellene tenni.
Így érthető a hasonlatod.
Nekem csak szimplán furcsa, ha egy nagyszülő nem érdeklődik az unoka iránt.
És persze ahogy tovább írtam, a szülőknek év közben is törődni kell a nagyszülőkkel, és az unokával ismerkedni a nagyszülőkkel, nem csak nyáron "odalökni" a gyerekeket az "idegen" nagyszülőkhöz.
Ha nincs a nagyszülő-unoka között szerető kapcsolat, akkor az a szeretetteljes szülő-nagyszülő kapcsolatának a hiánya.
Szerintem.
Nekem nagyon nagyon furcsa, hogy papíron van egy család, és gyakorlatban meg nem működik.
hűűűdeokos példa volt, aztafaszta...
de végülis egy üveg bort is össze lehet hasonlítani egy unokával, csak épp a többségnek ez nem szint..
---
Neked is leírom nem az unoka van összehasonlítva, ha nem az a tény, hogy akarok vagy nem akarok vigyázni rá!
Ja, van, akinek meg az a szint, hogy babó lepasszolva nagyihoz és irány a strand...
Nekem nagyon fura az a nagyszülő aki nem szívesen vigyáz az unokára. Tényleg nem kell program, de csodálkozom, hogy nem örülnek amikor együtt lehetnek, láthatják őket. Sok nagyszülőnek nem is hiányzik az unoka. Őszinte leszek: szégyellje magát az ilyen nagymama. (persze, ha egészségügyi okok állnak a háttérben az más) Évente 1-2 hetet kibírnának.
---
TÁRGYAKAT, HOBBIT, ÍZLÉST nem lehet egy unokához mérni !
Vagy nálad egyenértékű ?
---
Nem az unokán van a hangsúly, nem őt kell mérni, hanem az unokára való vigyázást. Így már igen is összehasonlítható.
És ugyan úgy, ha nem szeretek horgászversenyre járni, vagy nem szeretek halászlét főzni, mert még a szagától is írtózom, akkor miért kellene nekem azt csinálni.
Miért nem lehet elfogadni azt, hogy nem szeretnék vagy akarok vigyázni az unokámra???
Miért kellene emiatt szégyellni, magamat???
Mi az, hogy kibírok 1-2 hetet???
És ha nem???
"jóval könnyebb életük volt"....hát ezen nagyot röhögtem.
Már csak az hiányzik egy anyának, hogy a gyereke majd megmondja, milyen könnyű élete volt...mert ő biztosan tudja.
Ugyan, mondd még el párszor, miért is nem úgy csinálja vajon a nagymama, ahogy te elvárod, miért nem örül, amikor neki kutyakötelessége lenne annak örülni, amit te úgy gondolsz.
Megkérdzeted már tőle? nem vádlón, hanem egy normális beszélgetés során? Vagy csak itt puffogsz? Hátha kerekedne egy jó párbeszéd, sértés és sértődés nélkül? Vagy olyan nem szokott lenni?
első szótól az utolsóig totálisan egyetérek
pontosan ez az
mért olyan rohadt nagy probléma ez amikor öröm kéne legyen
és mért felejtik el, hogy ők is kaptak segítséget, és jóval könnyebb életük volt
óóó de kedves
köszi
tényleg elmenekültem, hát azértegész nap nem értem rá itt ücsörögni
most visszaolvastam nem semmi mi lett ebből a topikból
én egyszer sem éreztem, hogy sértő dolgot írtál, valószínűleg egy húron pendülünk
pedig leírtam: barátnőkkel egyeztetünk
meg a sógornőm is szívesen van a gyerekekkel
megoldódik valahogy, ez nem kérdés
fizetés nélküli szabadságról még eddig csak elméletben hallottam
természetesen ha nélkülözni tudna a cég 6 hétre akkor sima szabira is mehetnék, de nyilván nem tud
Jó!:-))
Az enyém felhív egy reggel, még a trolin ülök.
Ő: Mama, nálad maradhatok?
Én: ???? Mikor?
Ő: nem tudom....
Én: szombaton?
Ő: Igen!!!
Egy ideje írom, van egy mappám. A nagyobbiktól:
3 évesen:
"
-Mama, te is szoktál gondolkozni? Mint én! (mutatóujjal kopogtatja a halántékát)
5 évesen:
"
Tegnap délután elindultam a fürdő felé:
-Mama, mit csinálsz?
-Hajat mosok.
-Megnézhetem? Megnézte, azt is, hogy tettem utána bele néhány hajcsavarót és megkérdezte, hogy miért?
-Hát, hogy frizurát csináljak.
-Szép frizurád lesz?
- Remélem...))))
- Az jó és nem lesz olyan ronda, mint az előbb?........."
nemt udhatod ki miért szoptatott vagy nem szoptatott addig ameddig!!! )
.................és nem tudhatod te sem kedves pöttöm, hogy a nagyiknak milyen orvosi és egyéb problémáik vannak.
Ennyire egyszerű.
A nagyszülők többsége erőnfelül teljesít.És sokan vannak akik csinálják a dolgukat anélkül, hogy panaszkodnának és szívből örülnek az unokáiknak
.
TUlajdonképpen ha csak 1 percet is segít valamelyik nagyszülő,az bizony nagy segítség.
És ezért köszönet jár érte.
Addig amíg a szülőnek kellemetlen a gyerek szpotatása és ugyan van teje de kényelmetlen, no meg lusta is - addig senkinek nincs joga kötelezettségeket róni a nagyszülőkre.
De egyébként sem.
"Piszok jo erzes mindket reszrol."
Az bizony. De gondolom a te lányod nem sértődik meg akkor, ha éppen fáradt vagy és nem csinálsz olyan programot a kicsivel, amit ő megkövetel és nem mond vagy ír le olyant, hogy micsoda dolog, hogy a nagyszülő otthon pihenget, miközben a gyerek a barátjánál nyaral. (nagyobb gyerekek bizony néha a barátot választják már)
Dehogy veszem fel! Az ember a látható eszéhez méri...)))) Most különben is azzal vagyok elfoglalva, hogy a gyerekmagasságban csokifagyis fehér felsőmet áztatom, nem sok eredménnyel. Tulajdonképpen gyanús volt, a pofijáról is nehezen jött le, lehet, hogy ételfestéket raknak a fagyiba?
De jó ez a "kapc világot"
Pontosan.
Nálunk (vagyis nálam, de külön van, és ő is szokott vigyázni az unokára) nincs nagypapa, egyedül vagyok, Ennek ellenére szoktam néha netezni unokázás közben, mert az unoka is szokott igen jól eljátszani magában. Valaki említette azt is, hogy a nagymama csak nézi, ahogy játszik az unoka, talán nem tudja, hogy a gyereknek erre is szüksége van, tudnia kell egyedül is játszani. No, az én unokám tud, és szeret is.
Nem hiszem, hogy fényezni kéne itt magunkat, mindketten tudjuk, mit teszünk meg a családért:-))
Elég legyen annyi, hogy lányom azt mondja, egyedül bennem bízik meg úgy gyerekügyben, ahogy önmagában. Nekem ez elég.
No, csak ide ne tévedjen, mert ő tényleg szintén itt van az nlc-n. Bár ideje nincs túl sok, most éppen háromgyerekes:-))) Szerencsére a legnagyobb apja is otthon van velük, szabin.
Épp ezért nem is nagyon kellek a héten, de remélem, egy vasárnapi ebédre azért eljönnek hozzám.
Eda, írjunk gyerekszáj-sztorikat!
Az enyém azt mondta, mikor mondtam neki, milyen szerencsés vagyok, hogy ilyen unokám van:
Én is nagyon szerencsés vagyok, mert van nagymamám, és még nem halt meg!
:-)))
"A nagyszülő pihenget otthon, a gyerek pedig a barátjánál nyaral."
Börtönt neki?! Idefigyelj, te elfuserált pedagógus: a nagyszülőnek joga van pihenni, mert ráfér! A gyerek meg jól érzi magát a barátjánál.
Vedd tudomásul, hogy a nagyszülő, meg a gyerekes család az két család, a gyereknek (törvényadta) kutya kötelessége majdan ápolni a nagyszülőt, DE nem azért, mert vigyázott az unokára, hanem azért mert őt felnevelte---ahogy nézem, némelyiket rosszul.
Ha a nagyszülőnek van ereje, sőt a legtöbb azon felül is, vigyáz az unokáira és szeretgeti őket, de teljesen felesleges elvárásokat támasztani irányába, mert normális nagyszülő pl nem eteti ebéd előtt csokival, hiszen a sajátjával sem csinálta. Éppen ezért az enyémek semmilyen "utasítást" nem adnak, pontosan ismerik a nevelési módszereimet. Én meg az övékét és a szokásaikat, meg a gyerekek napirendjét is.
Gúnyos megjegyzést meg csak tahó tesz arra a nagyira, aki netezik is közben. Ha nem tudnád, akkor elárulom, hogy nálunk pl nagypapa is van...)))
Te tényleg, komolyan, egyáltalán nem, egy picit sem értetted, hogy a hozzászólás, amire ezt a hülyeséget írtad, egy metafora volt?!
Milyen szakos vagy te? Legalább azt mondd meg, hogy hol dolgozol, hogy nehogy a kezed közé kerüljön egy ismerős gyerek
Köszönöm szépen !
A lányomon van a sor, majd 10-en év múlva.
Nekem a nagynénéim, és nagybátyáim felejthetetlenek.
Legyen hozza sok szerencsed!
Sikeres mindennapokat kivanok neked a gyerekekhez!
Az biztos, hogy unokad, unokaid orok emlekeiben fogsz elni. Tudod ezzel mennyit fogsz nekik segiteni meg kkor is, amikor nem leszel?
En mind a 4 nagyszuleimet kulonlegesnek tartom a mai napig is, mert meg amikor eltek is elmeny volt veluk toltott minden percunk.
Viszont soha nem hallottam vitat a ket csalad kozott, meg akkor is, ha lehettek problemak. Soha. Egyebken jo viszonyban voltak. Annak ellenere, hogy voltak megjegyzesek eskuvo elott, mert a ket szerelmes vallasa nem egy volt.
Tudod meg abban az idoben mas volt. Kesobb, amikor megismertek anyukamat annyira megszerettek, hogy ha tudtak volna, soha meg csak megjegyzest sem tettek volna, mondta apukam.
Akkor a nemvigyázónagymamapárti fórumozók adjanak magyarázatot a mi esetünkre is:
Nálunk van anyósom apósom,nyugdíjasok, nem betegek,életerősek,szellemileg fittek. A háztartásukon kívül semmi dolguk nincs egy panelban laknak, nincs kert,nincs ápolandó rokon,nem járnak társaságba és nem járnak nyaralni sem.
Ők sem vigyáznak a lányomra, pedig egy jólnevelt kislányról beszélünk,akivel nincs gond (nem tör zúz, nyilván volt dackorszakos,nyilván meg szokott sértődni,meg egyéb ilyen gyerekes dolgok,de kb ennyi.).
Amikor még a pocakomban volt a kislányom,már akkor kijelentette az anyósom hogy rá ne számítsak.
És nem igazán értem, hogy mi olyan óriási nagy teher azon hogy heti 3x elhozza valaki az unokáját az oviból, vigyáz rá 2 órát amíg megérkezik érte a szülő. Vagy ha beteg,akkor az első 1-2 húzósabb napon otthon van vele valamelyik szülő,de a hét többi napját vigyáz rá, hogy ne rúgják ki a szülőt az állásából. Ez akkora áldozat? Ez akkora teher? Normális családban ez nem teherként jelentkezik!!!!! Vagy hogy nyáron ott van a gyerek 1-2 hetet?
Mi ezen akkora teher meg gond, hogy ennyire meg kell érteni a nagyikat akik le se szarják az unokáikat? Nyilván nem hetente beteg a gyerek,nyilván van olyan hét amikor egyszer sem kell elhozni az oviból, és biztos van olyan nyár amikor nem is kellene rá vigyázni.Ha valakinek semmi egyéb dolga azon kívül hogy felkel,eszik,piacra megy,akkor nem felüdülés egy kisgyerek,nem felüdülés játszani vele, megfiatalodni amíg ott van?
NEM ÉRTEM!!!!!!!!!!
Nekem azért esik ez rosszul,mert ugyan én megoldottam a problémát,ugyan a lányom végigbőgte az ügyeletes ovikat,pedig 5 percre laknak anyósomék,én sírógörcsöt kaptam amikor a szabikat kellett megbeszélni a munkahelyen,mert soha sehol nem vették figyelembe hogy családom van,sorolhatnám.
Na mindegy. Érdekes, milyen családok vannak. De persze egyébként utána ezek a nagyik vannak a legjobban meglepve amikor mennek szét a házasságok,mert a mi időnkben ez nem volt divat. Ja,akkoriban nem volt divat a férjnek 12 órában dolgozni havi 15 nap,a többi napon másodállásban dolgozni,akkoriban anyukának nem olyan munkahelyet osztottak ami 10től este 8ig van,akkoriban nem 1000 ft per óra volt a bébiszittyó,hétvégén együtt lehetett a család,nyaralni is el tudtak menni együtt(mostanában amikor felváltva veszik kis a szabikat,hogy mennek nyaralni?Sehogy!!!)
Na de tényleg mindegy,nem is fárasztom magam tovább.
Te sem érted? Jaj istenem.....
Az, hogy egy gyerek aktív vagy nem aktív, nem nevelés kérdése. Vagy te láttál már olyan gyereket, akit aktívvá neveltek? Vagy esetleg olyat, akit nyugodttá?
Van gyerek, amelyiket larakják és marad órákig egyhelyben, van olyan is, amelyik meg sem áll, és már az ember attól is lefárad, hogy nézi.
Le lehet fárasztani valamennyire, de szerintem a szülő előbb fárad el.
Nekem már nagyok a gyerekeim, lassan inkább nagyi lennék ,de még várat a dolog magára
úgy gondolom,én majd szívesen leszek az unokáimmal,segíteni is meg csak úgy is
gyerekekkel foglkozom,foglalkoztam egész életemben,a munkám is ilyen
nekem nem sok segítségem volt,de nem azért,mert nem szereti anya az unokákat,hanem egészségi állapota miatt
sajnos csak 1 élő nagyszülő van nálunk
5 gyerekünk van,amikor vigyázni kellett rájuk,mert dolgoztam hétvégén,megfőztem,tápszert bekészítettem,hogy csak felügyelni kelljen őket
anya sokat mesélt,játszott,ha kellett tanult velük
ahogy ő szokta,úgy gondoskodott a gyerekeimről,olyankor az ő szabályai voltak érvényesek,ezt a gyerekek is nagyon jól tudták
nekem csak a "tartsd életben őket,míg hazaérek" volt az elvárásom
nyáron is mehetnek-mennek is hozzá barátostul-barátnőstől,éjjelig társasozik,pókerezik velük,nagy "családi témákról" beszélgetések vannak,mesél nekik a fiatalkoráról,meg az én gyerekkoromról is.....
sütit sütnek,főzögetnek,természetesen a nagy unokák is besegítenek a házi,ház körüli munkába,nagyon jól érzik magukat
azt gondolom,ez csak akkor alakulhat így,ha valóban a szeretet,nem a kényszer hozza a dolgokat,mindenki örörmét leli az együtt létben
épp emiatt természetes,hogy a betegsége miatt szükséges gondozást,nagytakarítást is a család együtt csinálja,egy-egy hétvégére lemegyünk,a fiúk takarítanak,megfőzök,bevásárolok,ágyneműt cserélek,ezt tanulják,látják a gyerekek,amikor kicsik voltak a nagyi segítette ,szórakoztatta őket,most ők jelentik a segítséget,társaságot a nagyszülőnek
az őszinteséghez tartozik,hogy nekem se mindig egyszerű időt találnom arra,hogy anyunál legyünk,mert rengeteg más elfoglaltságunk is van, de ez ugyanolyan feladat,mint a gyerekekről való gondoskodás,nem lehet nem megtenni
Sajnos nekem nem volt egyetlen nagyszülőm sem, mire megszülettem, ők már meghaltak.
A lányomnak sincs egyetlen nagyszülője , ők is meghaltak. 
Ezen szeretnék változtatni.
Szia !
Pontosan. Más az erőnléte, teherbírása, türelme egy 30-40-50-60-70 éves embernek.
Más gyerekére, unokára is sokkal fárasztóbb fizikailag és szellemileg is vigyázni, mint a saját gyerekünkre.
Barátnőm is nagymama, a szépsége 2 éves volt most, a lánya dolgozik, az unokára ő vigyáz minden nap. Nagyon szereti, élvezi, imádja őt, de nagyon elfárad a nap végére. 60 éves múlt, és dolgozik.
" De amit a legelején írtam, és nem értem: hogy létezik, hogy vannak olyan nagyszülők, akiket nem érdekel az unokájuk, és nyűg nekik a velük való EGYÜTT - LÉT ? "
Bizony letezik, szerencses vagy, hogy nem tudod meg milyen nagyszulok is leteznek.
Nekunk sokunknak ugy latszik nagy szerencsenk volt , ezert termeszetes ennek az atadasa.
Habar sok esetben elofordul olyan is, amikor van jo pelda, csak aki kapja, az meg sem tudja atadni bizonyos dolgok miatt.
Egy jo kapcsolatban a szulo ahol tud segit. Mert ha nem, akkor a gyerek azt ugy is latja, hogy a nagyszulo most eppen melyik nap megse vigyazzon a gyerekekre, ha nem mondjd is nemet, a gyereke eszreveszi a "mogotte" levo dolgot.
Biztos, hogy fogsz vele foglalkozni, ha eljon az ido. Meg erodon felul is, ha a gyermekeidnek szuksege lesz ra.
Igen, de te elvárod !! Neked nem elég, ha vigyázni tud rá a nagymama, te elvárod, hogy a gyerekkel folyamatosan foglalkozzon.
Majd megtudod, ha az is problémát okoz, hogy a fájó lábaddal eljuss időben a wc-ig.
Semmi, de semmi empátia nincs benned.
Szia Baba!
Tudod, hogy nekem nincs unokám, de évekig nyaranta vigyáztam a keresztlányom 2 gyerekére.
Sokszor kitaláltam nekik én is különböző játékokat és együtt játszottam velük, de azért bizony néha már fárasztó volt bármennyire is szerettem őket.
Így vannak ezzel az igazi nagyik is.
Épp erről beszéltem: ilyen a kreatív nagymama, aki ki tud találni programokat: versmondás, mesélés, építőzés.
A kreativitás nem feltétlenül a szalvétatechnika és társai.