Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nem vigyáznak az unokákra
Létrehozva: 2012. július 11. 10:11
Csak kiváncsi vagyok, hogy ez gyakori probléma-e, vagy rtikaság.
Az a helyzet, hogy itt a vakáció, és se az én szüleim, se az anyósomék nem vigyáznak a gyerekekre. Egyikük 7 másik 5 éves, elég hosszú a szünet, mi minden szabinkat velük töltjük, táborban is voltak, de így is van 2-3 hét amikor egyszerűen már nincs hova tenni őket. Kézefekvő lenne a megoldás, hogy a nyugdíjjas nagyszülők vigyazzanak rájuk, de nem szívesen vállalják, Már kellemetlen megkérni őket. Eddig összesen 1,5 napot "kaptunk" tőlük nyögvenyelősen. Azért nem értem az egészet, mert egyébként tök türelmesek, amikor együtt vannak, úgy tűnik jól érzik magukat velük.
Gyerekkoromban heteket töltöttem a mamáékkal, mi sem volt ennél természetesebb. Igaz, akkor még korábban nyugdíjba mehettek, anyukám sajnos még a munkahelye miatt nem tud segíteni.
Erre pont ráhibáztál: A családunkban én és a kisfiam nézi a focimeccset.
Tényleg kifogta a férjem a legnagyobb halat a horgászversenyen és nagyon büszke voltam rá. A halászlét tényleg ő főzi. :-)
TÁRGYAKAT, HOBBIT, ÍZLÉST nem lehet egy unokához mérni !
Vagy nálad egyenértékű ?
Úgy vagyok vele, ahogy írtam: ha a szülő odaviszi a nagymamának a gyereket, akkor ne alkosson szabályokat arról, hogy a nagymama mit és hogy csináljon. A nagymama lakásában, felügyelete alatt a nagymama az, aki efelett rendelkezik.
Ha pedig nem tetszik, hogy a magyi nem elég kreatív, és a gyerek nézi a minimaxot, akkor ne vigye a nagymamához.
Vegyen fel bébiszittyót, aki pénzért egész nap csodásnál csodásabb programokat generál majd a gyereknek....
Én is szívesen adok, mindaddig, amíg nem várják el, nem követelik, és nem akarják beszabályozni az én életem.
Mindenestre nagyon várom azt, hogy legyen unokám, de ez minimum 10 év még. Vagy több. Remélem, nem több.
10 év múlva remélem, még bírni fogom. Vagy később....lévén akkor is dolgozni fogok, mert nem lesz nyugdíj, az ember ha megéri, akkor 65 évesen talán elmehet nyugdíjba, de az biztos, hogy dolgoznia kell mellette, mert ha lesz is állami nyugdíj, az semmire se lesz elég.
10 év múlva nem leszek nyugdíjas majdnem 20 év van addig, azaz munka mellett fogok tudni majd unokázni....
Amikor én voltam gyerek, akkor ugye a nyugdíj korhatár 52 (nők) és 55 (férfiak) év volt.
Nekem nagyon fura az a nagyszülő aki nem szívesen vigyáz az unokára. Tényleg nem kell program, de csodálkozom, hogy nem örülnek amikor együtt lehetnek, láthatják őket. Sok nagyszülőnek nem is hiányzik az unoka. Őszinte leszek: szégyellje magát az ilyen nagymama. (persze, ha egészségügyi okok állnak a háttérben az más) Évente 1-2 hetet kibírnának.
---
Helyettesítsd be a szavaidat más szavakkal és pl. értelmezd úgy is.
Mondok egy két példét.
---
Nekem fura az a nő, aki nem szívesen néz mecset a tv-ben.
Csodálkozom, hogy nem örül, amikor együtt szurkolhat a párjával.
Szégyellje magát az ilyen nő, aki 2 évente nem bír ki egy EB-t.
---
Nekem fura az a nő, aki nem szívesen főz halászlevet.
Csodálkozom, hogy nem örül, amikor a párja kifogja neki a legnagyobb halat.
Szégyellje magát az ilyen nő, aki évente nem bír ki egy horgászversenyt, hogy a párja kedvébe járhasson.
---
Nos, hogy tetszik?
Ó, közben rájöttem, hogy ő nem egy szupernagyi, csak egy nagyszájú ifjú hölgy, aki pontosan megszabná, milyen legyen egy nagymama. No nem baj, jön még kutyára dér.. azaz kreatív anyukákból lehet főállású kreatív mama...)))
Na jó, nekem nincsenek ugye kreatív hajlamaim...
(kikapcsolok, mert talán megszáradt a gyerek nadrágja (kivételesen bepisilt, méghozzá anyu foteljában ülve), meg lemosom a lábáról a filcnyomokat, eltűntetem a firkáit és viszem haza....azt még nem tudom, hogy előbb csúszdázunk és utána fagyizunk, vagy fordítva.)
Ja, aki emlegette a kisvonatozást, megmondaná mennyibe kerül?
Eldöntheti.
Ha akar vele foglalkozni akar, ha nem pedig nem.
De akkor ne sipákoljon 2-4-6-10 év múlva, hogy "bezzeg az én unokám meg se látogat".
Ki itt a kevésbé lelkes nagymama? mert én egyet sem láttam.
És olvashattad, nem biztos, hogy azt kapja vissza az ember az élettől, amit adott, ez csak olyan ezós duma.
Valaki írt egy nagymamáról, aki aztán tényléeg a vérét is a családnak adja, aztán a születésnapjáról is megfeledkeztek.
Vagy aki szintén mindenét odaadja, és leszarmamázták.
Na ennyit erről.
Ha nem tudnákmaguktól, ugye, eszedbe nem jutna megszabni????
"Sajnos rengeteg nagyszülőnek sokkal jobb programjai vannak, mint az unokák. Persze kell külön barátnőzés is, de nem az unokák rovására."
Erre gondoltam speciel.
De a kreatívkodás-ötleted se kutya, mert honnan gondolod, hogy minden nagyi szeret kreatívkodni, és azt honnan, hogy akinek címezted, meg nem?
Ahogy írtam, hagy döntse már el minden nagyi, mi a jó neki!
"Ilyen a világ, akinek van unokája nem feltétlenül kér belőle, akinek nincs alig várja, hogy legyen."
Akár lehet ez a topic végszava is. Szerencsére ezen a fórumon sok lelkes nagyszülő van. Sajnos van aki kevésbé.... dehát ilyen az élet.
Használjunk ki minden lehetséges alkalmat, hogy ebben a rövidke életben az unokákkal, nagyszülőkkel lehessünk. Akinek nyűg az unoka, az uazt fogja visszakapni a tőle. Nyűg lesz gondozni a nagyszülőt amikor beteg.
Ha pedig egy jó kapcsolatot kialakítunk akkor az egy életre szól!
Jó tett helyébe jót várj!!!!
Ilyen a világ, akinek van unokája nem feltétlenül kér belőle, akinek nincs alig várja, hogy legyen.
Nálunk ha anyósom vigyáz a lányomra, akkor van, hogy a szomszédai is összeszaladnak, hogy unokázzanak egy picit. Ők nagyon szeretnének unokát, de a gyerekeik 35-38 éves korukra sem szánták el magukat erre a lépésre.
Sose felejtem el, amikor mentem a gyerekért öt körül, ő meg nem nagyon akart hazajönni, mert három nyugdíjjas nénivel bújócskázott nagyokat kacagva.
Anyukám még dolgozik, de minden évben kivesz egy hét szabit csak azért, hogy unokázhasson.
Nekem egyik mamám korán meghalt, a másiknál sok nyarat töltöttem és nagyon szép emlék. Ott a tanyán aztán semmi programot nem lehetett szervezni. "Csak" kertészkedtünk, főztünk, elmentünk frissen fejt tejért, kézimunkázni tanított. És mégis szép volt.
Te miről beszélsz????? Honnan veszed, hogy én megszabom a nagyszülőknek hogy mit tegyenek???? El vagy tévedve...
Tudják ők anélkül is....
A hozzáállásban egyetértek!
Csak én nem pont úgy, ahogyan Te gondolod.
Ugyanis elképzelhetetlennek tartottam volna, hogy -akár a saját anyukámnak, ha megélte volna az unokáit-, akár az anyósomnak, aki megélte, sorrendet állítsak fel, hogy mi mi után következzen nála, és megszabjam, mit kellene neki csinálnia mi helyett.
Ne haragudj, de Neked sem lenne szabad ezt tenned!
Örülj, ha kapsz, és fogadd el azt is, hogy a nem-re is lehet indoka a nagyiknak.
Nincs még szüksége segítségre. De mivel egész nap otthon van egyedül nyilván hiányzik neki a társaság. Egyébként a bevásárlás és a gyógyszer beszerzés természetesen az én feladatom és a férjemé. Vagy ha odébb kell tenni valamit, stb. De ez telejesen természetes, ez nekem nem gond.
Viszont az hogy a gyerekeket mire kellene még beíratni, úgy hogy mindenhová én szaladok velük elég irracionális tőle.
félreértessz
én azt akartam ezzel mondani, hogy ha most amikor ilyen kicsik nincsenek közös élmények nincs tartalamsan együtt töltött idő, akkor nem csoda, ha majd nagyobbak lesznek, akkor nem fogják keresni a nagyszüleik társaságát
természetesen nem arra gondoltam, hogy minden gyerek leszarja a nagyszüleit 10 éves kora után
Figyelj, sztem senki nem áll úgy oda a nagyi elé, h na, most fogd és vidd el a gyereket.
Valószínű 99 %-unk felhvja a nagyit, megkérdezi melyik nap érsz rá? és egyeztetnek.
Ennyi.
Ez olyan nehéz lenne?
(én legalábbis így szoktam, ha körmöshöz, fodrászhoz, hivatalba vagy épp csak barátnőzni megyek)
Én értem hogy fáradt. Hiszen sokszor én is az vagyok.
Hidd el, azt szeretném ha ki tudná használni (és nem én őt), hogy még viszonylag fiatal, könnyedén mozog, mobil és még most élne a lehetőségeivel. Hiszen mint tudjuk minden véges.
Én a segítsége nélkül is boldogulok szerencsére, elég jól tudok kombinálni a többi szülővel, a férjem is segít és különben is ezt szoktam meg. Nincs ezzel gondom. Anyukámat sajnálom, hogy elszalajtja a pillanatokat. És a gyerekeimet hogy nem olyan a nagyi mint az enyémek voltak.
Nem is neked szólt:-)
Én a legritkább esetben maradok egész nap otthon a gyerekkel, bár ő sokszor szeretne. Rengeteg játéka van nálam, lassan a külön gyerekszobája is elkészül (a kedvéért festettem felújításkor barackrózsaszínűre, minden alkalommal bemegy a szobába, felgyújtja a lámpát, és megállapítja, ezt nekem vette mama:-)), játszósátor áll az étkezőben, stb. De elmentem vele a legnagyobb melegben Alma-koncertre is, mert valóban, az nekem is élmény, az is, ahogy nézem, ő hogyan örül valaminek.
Na szóval, jó dolog nagymamának lenni, nem is hittem volna fiatalabban. Mindig röhögtem a nagyikon, állandóan csak az unokákról mesélnek, most meg visszafogom magam, nehogy én is azt tegyem:-)))
Tudod mi az hogy kreativitás? Nem kell hozzá pénz.
Mondok példákat, hátha hasznosítod és az unokáid örülnek:
Régi lepedőkre festés, papírhajtogatás, kisház-építés (bunker) párnákból. Meseolvasás, bábozás, társasozás.
Sajnálom, hogy a te unokád csak a minimax előtt ül.
Dehogy szabom meg! Pont azt csinál amit akar. Csak nem látom, hogy boldog lenne tőle! Amikor viszont az unokáival van, vagy róluk mesél látom hogy kinyílik. Ezért nem is értem miért nem akarja ezt többször átélni.
Viszont látom, hogy a hozzászólásaimból kiragadod a számodra érdekes dolgot. Ezért ne haragudj, de nem vitatkozom veled.
Egyébként szerintem azért nem érted, mert nem akarod!Ne légy értetlen! Nem azt írtam, hogy el kell távolodni tőle, mert éppen problémás korszaka van. Csak nem biztos, hogy a nagyszülő bírja, napokig.
Nincs mindenkinek nyaralója és épp az előbb írtam, hogy nyaralni sem minden nagyszülő tud, pedig nagyon megkönnyíti a gyerekkel való együttlétet.
Leírom még, hogy az én nagyon szeretett anyukám, aki nagyon-nagyon gyerekszerető volt, 46 évesen minden nap fáradtan jött haza a (szellemi) munkahelyéről.
S én huszonévesen sehogyan sem értettem, hogy hogyan lehet minden nap fáradt?
Nem volt 47 éves, mikor meghalt, agyvérzésben. Nem érhette meg az unokáit, pedig nagyon szerette volna őket, tudom!
20 évvel volt idősebb az anyukám nálam.
Gondolj erre, ha nem érted néha, hogy a Tiéd is fáradt.
azt, hogy mást is lehetne csinálni nem elvárásként írtam le, ahnem azért, mert mindenkinek ÉLMÉNY lenne
ezt talán most 4-edszerre írom le na mindegy
és ahhoz képest, hogy volt aki azt írta, minek erről topik mégis több mint 200 hozzászólás van
Hát igen. Sajnos rengeteg nagyszülőnek sokkal jobb programjai vannak, mint az unokák. Persze kell külön barátnőzés is, de nem az unokák rovására.
Szerintem ez az egész dolog hozzáállás kérdése. Kinek mi a jobb, mi a fontosabb-ezt mindenki maga dönti el.
Sajnos a barátnőim zöme nem ilyen szerencsés mint én a nagyszülői hozzáállás miatt.
"Úgyhogy ki vagyok az olyan nagyszülőktól akik csak őrzik a gyereket, semmi kreativitás. "
Az ilyent nagyon tudom értékelni....
És ha nincs udvar? Kreativ program? Főzés és egyebek mellett? Ó, hogyne, tényleg szerencsés vagy, még szép, hogy elismered. Én is boldogan vinném az unokát nyaralni, ha nyaralhatnék. De nem. Úgyhogy marad az első emelet és hidd el, ez sem a gyereknek, sem a nagyszülőnek nem jó.
Sosem értettem, amit írsz itt! (fejcsóválós szájli)
Hogy hogyan érezheti egy ANYA drágának azt az időt, amit a gyerekére szükséges fordítania????
Legyen az bármi. Ha ez edzésre cipelés és ott üldögélés SEM értem!
S azt sem értem, ne is haragudj, hogy MIÉRT lenne az elfogadható, hogy Te szabnád meg egy másik embernek -itt a saját anyukádnak- mi is lenne a jó NEKI????
Szerintem ő van annyira felnőtt, hogy el tudja azt dönteni, mi a JOBB program neki!
Rá kellene hát bíznod!
az elején leírtam, hogy jó kapcsolatunk van
nem igaz, hogy csak akkor hívom ha segítség kell
mindennap beszélünk, egyszerűen csak azért mert kiváncsi vagyok mi van vele
én szoktam hívni
egyszerűen csak azt írtam, hogy nem szoktunk közös programot csinálni csak úgy mondjuk egy szonat délelőtt kizárólag akkor van együtt az egész család amikor valakinek a szülinapja van
ez nem azt jelenti, hogy nem nézünk rájuk
Köszönöm, nagyon szerettem őket, sajnos már senki sem él. De itt vannak velem, és pl. varrtunk a lányommal, és nevetett rajtam, hogy milyen képet vágok, ahogy fűzöm be a tűbe a cérnát.
Én meg elmeséltem neki, hogy milyen jókat nevettünk az unokatesómmal, ahogy a nagynéném fűzte be a tűbe a cérnát, és meg is mutattam neki, hogy ő hogy kidugta közben a nyelvét.
Ezen is jót nevettünk. Lányom senkit nem ismert már, mert mire ő megszületett, mindenkim meghalt. De sokat mesélek róluk, hogy legyenek itt velünk.
És VAN miről mesélni, mert sokat voltunk EGYÜTT.
***
Szegény nagymama.
Tudom, mondani könnyű, de határt kell szabni a nála lévő dőzsölésnek, meg annak, hogy ő cselédeskedik a MUNKAHÉT végén.
NEM-et kell mondania, mert még olvasni is rossz, nemhogy hetente ezt megélni.
Nem tudom miből gondolod, hogy nem keveset, de mindegy.
A programozást írtam, hogy pl. év közben az edzésen való ücsörgés a többi nagyival még jól is jöhet a hétköznapok színesítésére. Most pedig egy kisvonatozáshoz sem sok pénz, sem különösebb modern gondolkodásra nincs szükség. Vagy fagyizásra. De lehet hogy az én gyerekeim nem túl modernek, mert ők elvannak társassal, közös sütéssel, sőt gyomlálással is, csak közben beszélgetni vagy énekelni, mesélni kell. Anyósom például gond nélkül megteszi, pedig ő dolgozik és szabit vesz ki az unokák kedvéért. Meg is sértődne ha nem vihetné el őket pár napra!
A nagymama ideje is lehet ám drága. Az enyém pl. kifejezetten az:-) már ha az óradíjamat nézzük. De ha a pihenést, akkor is.
(én elég sokat segítek, ezt csak úgy mondom. de a munkám terhére nem tenném, mert ahhoz tényleg drága, és az anyagi segítségem néha többet ér. Ja, erről jut eszembe, egy hasonló nagymamánkesergős topikban le lettem erőst dorongolva egy fórumozó anyuka által, hogy még én merem nagyinak szólíttatni magam, mert írtam, hogy mondtam a lányomnak, szerezzen bébiszittert is, fizetem:-))))
én ironizáltam
remélem te is
Megintcsak arra biztatlak, hogy beszélj őszintén a nagyikkal, és tudasd velük azt is, mennyire nagy segítség lenne ez Nektek, és azt is, hogy nagyon méltányolod, ha a két rosszcsontot 1-2 hétre vállalják!
Tudod, nekem sok türelmem van a gyerekekhez, de így 60 felett néha elcsodálkozom magamon, annó hogyan is bírtam azt, amit bírtam???
Nagyi nem volt, a két gyerekem között 1,5 év van cca.
Nincs(enek) még unoká(i)m, de remélem, lesz(nek), és azt is, lesz erőm is, türelmem is hozzájuk majd.
Aki ilyet ír, hogy lepasszolás, ugorjon, rásózom az unokát.... az magából indul ki.Ő így érzi. Valószínű nagyszülő, aki ilyet ír és nyűg neki a gyerek.
Én elviszem a nagyszülőkhoz, hogy örüljenek ők is és az unokák is. Lássák, hogy fontosak vagyunk egymásnak!!!!
"Oszd meg a tutit, hgoyan kell megnevelni egy túl aktív gyereket?"
Megnevelni az átlag nagyszülőnek sehogy, arra már spec. pedagógus kell.
Másnak csak nevelni kell/ene/, kezdettől fogva.
Valószínű, sőt biztos hogy igazad van. De anyukám 20 évvel idősebb, mint én tehát ő még fiatal az én nagymamaságomhoz képest.
De tény hogy idővel fogy a türelem és az energia. Meg amikor már itt fáj, ott fáj. Csak látom, hogy ahová hordom az egyik gyerkőcöt 3-an anyukák üljük végig az edzés idejét a többi nagymama és nagypapa! Nem túl fárasztó program, csak nekem olyan drága az idő amit ott pazarlok el. És tudom hogy nem minden nagymama szeret buszozni, jönni-menni a városban, de az enyém kimondottan igen. Tehát ez egy kézenfekvő program lehetne neki. Ráadásul unoka is szívesen menne vele. Egy egész hét az más, de egy-egy óra segítség talán neki is jól esne.
Persze, hogy megnő a gyerek.
De szerinted ezt egy nagyszülő nem tudja?
El kell tőle távolodni, mert kicsit nehezebb korszakban van?
Gratulálok. Szép hozzááállás.
Az egész nyarakat a nagyszüleimmel töltöttem, szüleimmel 1 hét külföld volt, aztán nekik dolgozni kellett.
Felváltva voltunk a nagyszülőkkel hol az apaival, hol az anyaival. Nyaralóban. Szüleimel volt, hogy csak hétvégén láttam. Nagyon klassz volt. Szép emlék.