Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nem vigyáznak az unokákra
Létrehozva: 2012. július 11. 10:11
Csak kiváncsi vagyok, hogy ez gyakori probléma-e, vagy rtikaság.
Az a helyzet, hogy itt a vakáció, és se az én szüleim, se az anyósomék nem vigyáznak a gyerekekre. Egyikük 7 másik 5 éves, elég hosszú a szünet, mi minden szabinkat velük töltjük, táborban is voltak, de így is van 2-3 hét amikor egyszerűen már nincs hova tenni őket. Kézefekvő lenne a megoldás, hogy a nyugdíjjas nagyszülők vigyazzanak rájuk, de nem szívesen vállalják, Már kellemetlen megkérni őket. Eddig összesen 1,5 napot "kaptunk" tőlük nyögvenyelősen. Azért nem értem az egészet, mert egyébként tök türelmesek, amikor együtt vannak, úgy tűnik jól érzik magukat velük.
Gyerekkoromban heteket töltöttem a mamáékkal, mi sem volt ennél természetesebb. Igaz, akkor még korábban nyugdíjba mehettek, anyukám sajnos még a munkahelye miatt nem tud segíteni.
Nagyon megmelengette a szívemet amit itt írtál.
Igen, ez az!
De van másik oldal is ám. Nemrég beszélgettem egy nagymamával, aki még aktív, dolgozik és minden hétvégén unokázik, gyerekezik. Ez konkrétan azt jelenti, hogy a fia a négy gyerekkel minden hétvégét a nagyinál tölt. Nagyi pedig a szorgos munkahét végén ezerfélét főz, vigyáz a gyerekekre ebéd után, a szülők pedig lefekszenek aludni, mert nekik az jólesik.
Beszélgettünk, beszélgettünk.... éreztem, hogy ki fog jönni valami a végén. Fél óra múlva már sírt, mert szülinapján nem jutott eszébe senkinek őt felköszönteni.
Hát ilyen is van.
No, itt is van a legkitűnőbb példa arra, amit írtam a 221. hsz-ben!
Mivel öreg vagyok, igyekszem megértő lenni, ifjan hogyan is érthetnéd, hogy az anyukád UGYANEZT gondolhatta úgy harmincévesen????
Mert AKKOR nem okozott semmiféle megerőltetést neki 1-több rosszcsont mellett a háztartást is lazán ellátni.
"Én meg alig várom, hogy unokáim legyenek, eljöjjenek nyaralni és programozzunk majd."
Mert ha odajutsz, megeshet, hogy talán mégkevesebb erőd, türelmed lesz, mint az anyukádnak.
Programozni??????????
MIRŐL beszélsz????
Már rég nem fogod tudni/érteni azt, amit az unokáid lazán értenek majd!
Kis túlzással, lehetsz szinte bármilyen okos, is túlhaladják a tudásodat, hisz ez az élet rendje!
Gondold ezt át, és BECSÜLD MEG, azt a NEM KEVESET, amit az anyukádtól KAPSZ!
Remélem amikor a Te gyermeked szül nekem egy csodálatos unokád, nem azt fogod mondani, hogy magadnak szülted, vállalj minden felelősséget. Te is bizonyára azon leszel, hogy segíts nekik, ha tudsz. Akár anyagiakban, akár szimpla gyerekőrzésben.
Sajnálom aki így áll hozzá..
jogos, jogos
ez általában azért nem szokott kérdésként felmerülni, mert ők jönnek át, nálunk vigyáznak és van minden otthon ami kell
ha szívesen mennének el valahová, pl. állatkert, akkor természetesen kifizetnénk a jegyeket
ezt is ki fogom próbálni mint lehetőséget
amúgy a MArgitsziget cirka 10 percniyre van és ott ingyen lehet sétálni, állatokat nézegetni a kisállatkertben
fuh, egyre követelőzőbbnek tűnsz.
Tehát a Te gyerekeidnek épp ebben a korban lenne jó a nagyizás, akkor ugorjon a nagyi, később meg majd már lesz jobb dolguk a nagyszülőknél. pffff. Ha a gyerekkell, akkor ugorjon, de az természetes, hogy a gyerek azt nem viszonozza, ha épp van jobb dolga...
lehet te is így állsz hozzájuk, nem? Volt olyan, hogy elmentetek a nagyszülőkhöz, hogy kicsit segítsetek neki, pl egy nagytakarításban, főzésben. Te magad írtad, hogy csak szülinapokkor vagytok együtt. Akkor mégis hogy a fenébe várod el, hogy ők ugorjanak?
Ha ez tényleg igaz, hogy csak ilyen ritkán találkoztok, akkor nyilván neked sem jutnak eszedbe túl gyakran, csak ha kéne a segítség, egyébként meg van jobb dolgod....
No látod, még akkor sem volt minden helyzet egyforma:-))
"nem is tudtam, hogy nevelésen múlik, hogy a gyerek mennyire aktív"
Hogy sikerült ilyen egetverő okosságot írnod?
Igenis, a nevelésen is múlik. De erre nem az a megoldás, hogy most egyszerre elhatározod, hogy hazamégy és megneveled. Eddig kellett volna, kezdettől fogva.
"Én meg alig várom, hogy unokáim legyenek, eljöjjenek nyaralni és programozzunk majd. Persze a nagyobbik gyerekem még csak 10 és ez egy távlati dolog, de már most elképzelem hogy tök jó lesz."
Hja, elképzelni olyan szééééép és jó!...))) Nem akarlak elkeseríteni, de úgy 25-30 év múlva lehet, hogy másként érzed.
"nem az én gyerekeimre vigyáznak, hanem az unokájukkal töltik az időt. Valahogy így kellene hozzáállni."
Ez a lényeg !!
És ha ez nem jön belülről, akkor kár minden szó.
a csalad szo nem azt jelenti, hogy barmikor barkire barmit ralöcsölhetek azzal a felkialtassal, hogy "a rokonom vagy, kötelesseged nekem segiteni a feladatom megoldasaban".
alaptetel: mas szabadsagat gondolkodasban, döntesben, cselekedetben es felelössegben NEM szabad eröszakkal(!) atvenni. (alkalmazott ertelmezese: NEM programokat szervezni neki es kötelezöve tenni a reszvetelt).
vagyis elni es elni hagyni. nem art megtanulni.
(önkentesseg - ha ismered a kifejezest. ezen az alapon lehet masnak segiteni, igy igaz. de csak ezen az alapon.)
reszemröl mindent elmondtam, önmagamat ismetelni nem fogom, aki erti, erti, aki nem, nem, semmi gond. tovabbi kellemes beszelgetest, sziasztok.
ebben igazad van de az szerintem már csak részletkérdés hogy unoka mellett jobban kell ,,készültségben,, lenni.
Én arról irtam vannak gyerekek akik kikötnék milyen programokat szervezzen a nagymama . kirándulás, állatkert, hajózás stb. Amugy meg a nagymama felé sem néznek egész évben . Sok ilyent hallottam.és ez mellett még kemény kikötések , pont mikor kell este lefeküdni, mikor nézhet tv , ? stb stb
Nagyon lájk !
Az anyagi oldala nekem eszembe sem jutott ( pedig van saját tapasztalat...vendég gyerekkel), illetve a gyerekek mindenféle külön igénye....
Ezt is meg kell beszélni a nagyszülőknek a szülőkkel.
Valószínűleg nagyon kínos.
Mennyire jobb volt a szegénység, amikor nem volt túrórudi, meg mindenféle felesleges dolog. Csipsz, meg hasonló carságok.
Ez van. kár sajnálkozni. Innen úgysem tudjuk, hogy miért nem, sőt te sem tudhatod, mert egyáltalán nem biztos, hogy megmondják a valódi okot, pl hogy nem bírja az egészségük.
Hanem TE majd jó nagymama leszel! És ezt most komolyan mondom, mert akinek ilyen nyári gondja volt, aki soha, egy napra sem, ha beteg akkor meg főleg nem kapott nagyszülői segítséget, az éjjel-nappal elővehető mama lesz...))) Épp az előbb írtam le, hogy egyszerre nem vállalom őket (kivéve ha ég a ház...))), de minden napra jut belőlük: egyszer egyik, majd másik és mindig itt a dédi és gyakran hozzák a kutyát is vigyázni rá. Szerintem kevesebb időm van, mint mikor dolgoztam.
anyámnak meg igen.
közös udvaron (de külön fedél alatt) éltünk a nagyimmal
mindig kéznél anyukámnak a segítség
én viszont, ahogy korábban leírtam, nem számíthatok rájuk
Ahogy válaszolgatsz itt a hozzászólóknak, egyre inkább kirajzolódnak az elvárásaid és ezzel a probléma oka is.
Ne te akard már a szüleidnek-férjed szüleinek előírni, szerinted mi az igazi nagyszülői viselkedés, mikor pihenhetik ki magukat. A helyükben ezek után én sem vállalnám a gyerekeidet, ilyen kijelentések után.
Neked lehet természetes a viselkedésük, hangoskodásuk, nekik nem. Ennyi.
Hát igen, amit te írsz, az az a mondat, amivel rövidre lehet zárni ezt a témát, és még nagyon megsértődni sem lehet.
"Te szülted, te gondod, te feladatod" - ez így helyes is, de szerinted nem árnyaltabb ennél egy élethelyzet???
Szerintem egy nagybetűs NAGYMAMA - ahol tud ott segít!!! Mert amikor gyereket vállalsz, akkor egy életre vállalod!!! nem 18 évre. Én a gyerekemnek ha tudok segítek az életem végéig, ami erőmből és mindenemből kitelik. Tehát, ha segíthetek pénzzel, akkor segítek, ha vígasz kell, vígasztalok, ha beszélgetés, akkor hallgatok, ha unokáim lesznek, akkor azok körül, és örülök nekik, mert ők is az én vérem.
Tehát lehet mondani ilyeneket, de nem esne jól az anyámtól.
Anyukám imádta a gyerkőceimet, és mindent megtett, hogy a kedvükbe járjon-,,tenyerén hordozta a kiscsapatot"
Csak az a szomorú, hogy meghalt, és a hiánya most is fájó.
Az apai nagymama nagymamai kötelessége abban merül ki,hogy évente egyszer meghívja a családot egy ebédre , és most a gyerekek ballagásra kaptak 20 ezer Ft-ot ajándékként.
A gyerekek úgy nőttek fel, hogy nem voltak vendégségben nyaranta, holott a fiam 20 éves már. Ha nevenapjuk van akkor kapnak egy kedves telefonon érkező köszöntést.
Intő példa, hogy Én milyen nagymama ne legyek!!!!
na egy az egyben így gondolom. Én is ezért írtam, ha iylen értelemben nincs család, alakítani kell magunknak.
Vannak akik nem nagyszülősködnek.. és? (én már ezen túllptem) Akkor is vannak barátok,s tb. ezer más lehetőség, hogy máshol másfajta szabályokat megismerjen a ygerekünk, gyerekink, ne csak ránk anyákra legyenek nőve.
A családot mi magunk is alakítjuk. ha nincs aki összefoogja, előre kell lépni, és összefogni. van ahol kimarad ebben egy két generáció.
Engedd meg, hogy anyukád eldönthesse, mi ad értelmet az életének.
És azt is, hogy saját maga ossza be az idejét.
Amit segít, azt meg köszönd meg.
A sütisütés, közös játék, udvar teljesen elég, nem muszáj plusz program, bár a fagyizás, séta mindenkinek élmény.
Az anyósomnál jelenleg nyaral egy unoka 5 napig. (nem az én gyerekem). Délutánonként meglátogatjuk és vagy tv-t néz, vagy számítógépezik szegény kislány (5 éves). A baj, hogy anyósom szerint olyan jól elvan. Sógornőmmel pletyizünk, hogy a küldött társasjátékokat, könyveket, biciklit elő sem veszik.
Úgyhogy ki vagyok az olyan nagyszülőktól akik csak őrzik a gyereket, semmi kreativitás.
Én nagyon szerencsés vagyok, mert a szüleim viszik a 3 unokájukat (2 enyém) nyaralni Velencei-tóra, ide-oda. Ők azt mondják, hogy unokák nélkül nem teljes a nyaralásuk. Jelenleg a Mátrában vannak pár napig. Nagyon jól érzik magukat.
Nekem nagyon fura az a nagyszülő aki nem szívesen vigyáz az unokára. Tényleg nem kell program, de csodálkozom, hogy nem örülnek amikor együtt lehetnek, láthatják őket. Sok nagyszülőnek nem is hiányzik az unoka. Őszinte leszek: szégyellje magát az ilyen nagymama. (persze, ha egészségügyi okok állnak a háttérben az más) Évente 1-2 hetet kibírnának.
Nem ez az első ilyen miértnemvigyázagyerekreanagyi-topik, és biztosan nem is az utólsó.
Jó sokban leírtam már a véleményemet, itt csak röviden próbálom.
Teljesen felesleges itt közvéleményt kutatni, statisztikát csinálni, hogy MÁS nagyik hogy viszonyulnak a gyerekőrzéshez!
A családon belüli saját nagyikkal megbeszélni a gondot az EGYETLEN JÓ megoldás.
Ülj le a szóbajöhető nagyikkal, mondd el a saját gondjaidat, -hogy hiába akarod Magad, szinte megoldhatatlan a sok hét szünet- és kérd a segítségüket!
Szerintem a legtermészetesebbnek kellene lennie annak is, hogy felajánlasz anyagiakat is, és megkérdezed azt is, mit segíthetnél azon túl is cserébe.
Ezt azért írom, mert nem egy nagyi-ismerősömtól hallom, hogy ha ott vannak az unokák, az kész anyagi csőd. Mert meg kell vennie a napi eztmegazt -joghurt, túrórudi, gyümölcs, netán csoki- pluszban.
S hogy miért nem mondja a kicsinek, nem? Mert hogyan érthetné meg az oviskorú, hogy nagyinak erre nem telik? S ha megértené is, a nagyi önmaga előtt is szégyelli, hogy ennyit se tudjon adni.
S miért nem mondja a szülőnek, a gyerekének/menyének?
Szintén hasonló okból, mint az unokánál írtak.
Érdekes, hogy ebben a topikban is csak EGYETLEN ilyen hszt láttam, hogy viszi a gyerek mellé a chipszet/nasit.
Talán, mert -ezt tapasztalom a topikokban-, sokan vélik TERMÉSZETESNEK, hogy a nagyi adjon! Önmagát, segítséget, javakat. Ez, úgy látom sajnos, sokaknál elvárt, a nagyi legyen önzetlen, adjon!
Ugyanakkor érdekes, hogy fordítva már nem így működik a dolog. Mert sokan leírják, ők csak CSERÉBE kívánnak adni. Akkor, ha már kaptak.
Nem érdekes?????
Nem egyedi a problémád. Anyukám aki nyugdíjas, inkább arra jó, hogy ne egyedül legyenek. Tehát "vigyáz" rájuk, de nem sok köszönet van benne. Viszem a komplett menűt, mert mellettük már főzni nincs idő (szerinte). Nekem valahogy megy. Meg a nagymamáimnak is ment, mikor az egész nyarat, iskolai szüntetet, betegszabadságot náluk töltöttem. Bizony nem könnyű a gyerekekkel, mert nem azt csinál mellettük a felnőtt amihez kedve van. Nem beszélhet órákat a barátnőivel telefonon, nem netezhet korlátlanul, stb.
Én meg alig várom, hogy unokáim legyenek, eljöjjenek nyaralni és programozzunk majd. Persze a nagyobbik gyerekem még csak 10 és ez egy távlati dolog, de már most elképzelem hogy tök jó lesz. Ahogy a sajátjaimmal is jól elvagyok, persze fárasztó. Ha jól belegondolok az én anyukám nem sokat volt velünk, hiszen folyton a nagyiéknál voltam, talán ezért nincs is ehez hozzászokva. Reggel fel kell kelni, reggelit adni, gondolkodni az ebéden, közben rendet tenni a gyerekek között és a házban is. Hát, elég fárasztó. Pedig értelmet adhatna az életének.
persze, az en anyam is nagyon boldog, imadja az ubokait, remek dolgokat csinalnak együtt (igen, együtt fözni, teregetni is jo program), raadasul ök imadnak tarsasozni, beszelgetni es meseket költeni es szinhazba menni es... es ... es... es leginkabb a mamit imadjak
de akarmennyire imadjak egymast, mar önmagaban az, hogy nem akkor kel-fekszik, nem akkor-azt eszik, amit akar, nem akkor ... nem azt ... mar a gyerekek napirendjehez valo alkalmazkodas is nagyon faraszto (föleg, ha nagy a szoras, tehat a legfiatalabb mondjuk 2 eves, a legidösebb meg 17...).
en pl. itthpn is elvezem, ha nem nekem kell allandoan föznöm, ha idönkent beülhetek a kadba egy könyvvel, elmehetek setalni vagy a nagypasassal szibhazba... es az a gyanum, minel idösebb leszek, annal nagyobb lesz erre az igenyem. de ez nem jelenti, hoyg egyre kevesbe szeretem a gyerekeimet
"Ne a gyerek alkalmazkodjon, hanem a nagyszülő az unoka igényeihez, szerintem."
Tessék???
Ezzel már lehet, hogy válaszoltál is a topicindító kérdésére.
Ha a nagyszülő elvállalja az unokát, elvárható, hogy vigyázzon rá, ellássa rendesen, de ezt a mondatot így kimondani olyan erős túlzás, ami már visszariaszthatja a nagyszülőt. Talán itt is lehet ez az ok.
Nono!:-))
Én imádom az unokáimat, a naggyal nagyon szoros jó kapcsolatunk van, szeret nálam lenni, én is szeretem, ha ott van (aztán azt is, mikor hazamegy:-)). A kicsi még kicsi, de egy év múlva már ketten is lehetnek nálam. Ennyivel még talán elbírok, de bevallom, egyáltalán nem vágyom több gyerekre, a többit már szülje magának! :-)) (vicc, mert azt is szeretném, de nekem elég ennyi)
Szerintem meg igen.
Mert nem látja reggel kócosan, nem látja mit hogy csinál, nem él együtt vele.
Én gyerekként azért is szerettem mindig a nagynénéimnél lenni, mert akkor mindig láthattam őket, kócosan, láttam ahogy a kendőt a fejére köti, azt hogy hogy szedi a babot, hogy szaggatja a tésztát, láttam, és vele voltam abban, ahogy él. EGYÜTT lehettünk.
Ha pedig nem bírja, mert előfordulhat bőven, akkor mondja meg.
De ahogy olvasom, a szülőknek sincs év közben kapcsolata a nagyszülőkkel így azért más a helyzet....csak a születésnapokon jönnek össze, ha jól értem.
Vazzz...hát komolyan nem találok szavakat...hihetetlen, hogy miket írsz. Meg rajtad kívül még páran.
A család szó már tényleg nem jelent senkinek semmit?
Hol élünk, te jó ég!!
Nem, nem igaz, hogy az anya egyedül saját magának szülte a gyereket. Legelőször ketten vállalnak érte felelősséget. De bővebb értelemben az a gyerek egy családba születik, ahol -elvileg- szeretik. És mindent megtesznek érte. Amelyik nagyszülőnek ehhez nincs, kedve, az meg elmehet a....
Ne már! hogy gondolod? 30 éve sem volt már divat a többgenerációs együttlakás, városban biztosan nem.
Az igaz viszont, hogy hamarabb szültek a nők, anyáik meg hamarabb mentek nyugdíjba.
Épp most írtam, nekem semmi segítségem nem volt.
figyuszka, nagyon belekapaszkodtál abba mondatba:-)))
nem kell ezt szó szerint érteni, miért van az, hogy én értem, hogy miről ír a topicindító?
A gyerekek, bármennyire is szeretjük őket, nagyon "fárasztóak" tudnak lenni, még ha jó gyerekek, akkor is. Ezért nagyon jól tud esni, ha segítséget kapunk, és nagyon rosszul, ha nem kapunk, és szükségünk lenne rá.
Valószínűnek tartom amúgy, hogy a topicindító szülei is kaptak amúgy nagyszülői segítséget, ezért is szép lenne tőlük, ha viszonoznák, nyilván már csak visszafelé tudnák ...
Ez van, nem vagyunk egyformák ....
Azért az sem mindegy mit várnak el a gyerekeim tőlem a nagyszülőtöl. ha olyan magasra teszik az elvárásokat akkor nem vállalom én sem. ha csak akkor jutok eszükbe amikor az unokára kell vigyázzni ,,,,
Az okot kéne megnézni miért nem vállalják?
Azt hiszem, tényleg csak sajnálni lehet. De aztán lépjél túl ezen, mert magadnak sem teszel jót ezzel.
Mikor az én lányom volt kicsi, anyukám már nagyon beteg volt, anyósom meg valahogy nem vigyázott a gyerekre, talán meg sem kértük, talán fel sem merült bennünk, hogy kellene segítség. Ovisan ügyeletbe járt (mostanában mondta, 31 évesen, mennyire utálta:-)), iskolásan meg jó nyári tábora volt a mh-emnek, ott volt. Én meg annak idején kulcsos gyerek voltam, jó pár kulcsot elhagytam minden évben:-))
Szerezz pótnagymamát, bébiszittert, kell neked is egy kis felléllegzés, segítség. Ne azon siránkozz, miért nincs nagyszülő, amikor van.
a közös családi ünnepléseken kívül szinte egyáltalán nincs
anyuékkal igen, náluk meg majd minden hétvégén ott vagyunk
igaz, velük is ritkán mozdulunk ki, de azért elő-előfordul
Te tehetsz azért, hogy könnyebb legyen "boldogulni velük", elvégre a Te gyerkőceid, alakíthatod Őket, de ismerek néhány szülőt, aki igencsak meg van sértődve, ha a nagyszülő szigorúbb - következetesebb az unokával, mint a szülő.
Olyat is ismerek, aki kijelentette, hogy többé nem viszi a nagypapához az unokát, mert rá mert szólni...(mivel Téged nem ismerlek, természetesen nem rád gondolok)
A mi családunkban az a kimondatlan szabály, hogy a "felvigyázó" dolga, hogy a gyerek sértetlenül visszakerüljön a szülőhöz. Hogy ezt milyen esetleges fegyelmező eszközzel éri el, az nem lényeges. (természetesen senki nem szadista vagy idegbeteg, úgyhogy a gyerekeket sehol nem kell félteni)
te irtad: nem könnyü velük. ha teged faraszt, gondolod, öt nem?
tia: nem, de nem sokkal kevesebb (hozzaszamoltam a testverem oldalat is - a nyarat mindenkinek nehez megoldani
)