Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nem vigyáznak az unokákra
Létrehozva: 2012. július 11. 10:11
Csak kiváncsi vagyok, hogy ez gyakori probléma-e, vagy rtikaság.
Az a helyzet, hogy itt a vakáció, és se az én szüleim, se az anyósomék nem vigyáznak a gyerekekre. Egyikük 7 másik 5 éves, elég hosszú a szünet, mi minden szabinkat velük töltjük, táborban is voltak, de így is van 2-3 hét amikor egyszerűen már nincs hova tenni őket. Kézefekvő lenne a megoldás, hogy a nyugdíjjas nagyszülők vigyazzanak rájuk, de nem szívesen vállalják, Már kellemetlen megkérni őket. Eddig összesen 1,5 napot "kaptunk" tőlük nyögvenyelősen. Azért nem értem az egészet, mert egyébként tök türelmesek, amikor együtt vannak, úgy tűnik jól érzik magukat velük.
Gyerekkoromban heteket töltöttem a mamáékkal, mi sem volt ennél természetesebb. Igaz, akkor még korábban nyugdíjba mehettek, anyukám sajnos még a munkahelye miatt nem tud segíteni.
De ertem. MInt irtam en is dolgoztam a ferjem is dolgozott, tobb muszakban.
Mivel nekem az anyammal nincs kapcsolatom o sose vigyazott az unokajara, az anyosom dolgozni jart, igy a gyerek nyaron amikor nem volt szabadsagon valamelyikunk akkor nyari napkoziben volt.
Es idonkent a ferjem idos nagymamajanal, de az ugy mukodott hogy a 7 eves fiam reggel megette otthon egyedul az odakeszitett reggelit, feloltozott, aztan becsukta az ajtot, nyakaba akasztotta a kulcsot es elballagott a falu tulso felen lako dedihez.
kenytelen voltam megoldani a dolgot ui. nem volt mas lehetosegem.
Fogd fel te is igy. Vagy fogadjatok bebiszittert.
De, igen van koze a vermerseklethez, mert elviselhetetlen tul aktiv hisztis gyerekek korul senkinek nincs kedve ugralni, akkor se ha nagyszulo. Nem kotelezo kikeszulni ket neveletlen gyerek mellett csak azert mert nagyszuloi kapocs van koztuk.
Jajjj Amarynda, azért ne túlozz!
Tudod, hogy én aztám nem állhatom a rossz gyerekeket.
Hisz' ismersz.
De a saját véred mégiscsak a saját véred. Ilynekor ezek a dolgok eltűnnek. Az én fiam is, bármennyire tud sírni, a nagyszülők akkor is szeretik és vigyáznak rá, mert -ahogy ők mondják- ez természetes. Még kicsi, ergo így közöl bármit is. A nagyobb meg majd rohangálni fog. De valószínúleg rászólnak majd és x-dikre abbahagyja.
Nona77: ne háborogj,old meg máshogy. Van ahol ez van, van ahol más.
Van ahol unokáznak a nagyszülők, a fordítotja a gond, emrt megsértődnek, miért nem vihetik többet, van ahol egyáltalán nem viszik.
nálatok láthatólag nem viszik. összebeszélni más rokonokkal barátokkal gyerekeket cserélni, nyári családi napközit igénybe venni...ez van, hát ez van.
Ez a nagyigeneráció sokmindenért más, vagy nemmás. Ha nincs iylen értelemben családod, építsetek magatok köré másikat. többet nem tehetsz, ha szeretnéd, ezt a rokonoknál, nagyioknáél nyaral a ygerek, mint te annó.
gondolom azon már túlvagytok, hogy otthon megbeszéljétek. Hidd el, a mi gyerekkorunkban se jutott mindenkinek nagymama, csak nekünk akiknem jutott, az volt a természetes, hogy van. Ha nyugis vagy, a ygerekeidnek meg a másféle dolog elsz természetes.
Te pedig majd olyan nagyi lehetsz amilyen csak szeretnél. Én pl mindig is nagyi akartam lenni. Ha a gyerekim vállanak majd gyerekeket, és még rám is merik bízni akkor majd nagyiskodom. Mert szeretnék. Aki meg nem szeretne, hát erőltetni nem lehet.
de nem érted, hogy az "állandóan hangoskodó, túl aktív" gyerek szülei dogloznak?
nem azért kéne vigyázni rájuk, mert én már nem íbrom őket elviselni olyan rosszak
hanem azért mert hosszú a szünet és kevés a szabi
ez független attól, hogy a gyerekek milyen vérmérsékletűek
De aranyos vagy, köszi
:))))
Na, még mesélek, olyan jó elmondani:)
A múlt héten, mivel nagyon meleg volt, a lányomék itt laktak nálunk, mivel kertes házban lakunk,ők pedig egy második emeleti panelben. Annyira jó volt, hogy együtt volt a család! Mondtam is, hogy minden gyereknek kertes házban kellene felnőni:) Hogy mennyire imádta a kis 15 hónaposom az udvart! Már könyörögtünk neki, hogy csak 15 percre üljön le:) Szünet nélkül "dolgozott", hol a kis műanyag nyuszis motorjával tekert, hol a kis műanyag autójával furikázott, hol pancsolni volt kedve, hol a macskákat akarta megfogni:) Tündéri kis pasi volt:)
A héten meg kipihenem az unokával való fáradalmakat:)) De ez egy kellemes fáradtság:) Ja, és a múlt héten szépen, tisztán mondogatta, hogy "mamma":) Hát megér minden fáradtságot egy unoka:))
Na, elhallgatok most már:))
komolyan otthon volt a 2,5 éves gyerek hajnali 5-től fél8-ig tökegyedül?
mert ha igen, akkor csak mázlid volt, hogy nem rólatok szólt a híradó
ilyet tuti nem csinálnék soha
Figyelj, ha te irod hogy nem konnyu veluk, akkor van nemi fogalmam milyenek lehetnek.
Ezert nem vallalja oket a 4 nagyszulo kozul egy se.
Az allandoan hangoskodo tul aktiv balhes gyerekre vigyazzanak a szulei. vagy bebiszittert kell fogadni az azert kapja a penzt hogy elviselje az ilyen gyereket is.
így van így van
az az igazi, amikor neki okoz örömet, ha a gyerekkel lehet
ha felkészül az együtt töltött napokra, nyilván ő is elfárad, de amikor hazaviszik a kicsit akkor meg jóóóól kipiheni magát
ennek így kéne lenni mindenhol
Ja, szivem a mai vilag ugy van am feltalalva hogy ha valaki nem kap segitseget a szuloktol, a szomszedtol vagy a tarsadalomtol akkor mindenki szemet es hibas ebben.
Amikor en fiatal anya voltam akkor urambocsa el kellett mennem reggel dolgozni 5 kor mert bejartam 60 kmre dolgozni, a ferjem meg csak fel 8 ra ert haza az ejszakazasbol aztan a 2,5 eves gyerek meg fekudt addig a kisagyaban amig az apja haza nem ert.
Amikor meg idosebb volt bizony elofordult hogy 4 utan hazajott a sulibol mi meg csak 7 re ertunk haza. Telen mar reggel befutottunk hogy meleg legyen a cserepkalyha ha hazaer, tudta hol a kenyer vagy a felvagott ha ehes, leult tvt nezni vagy jatszott vagy lehet hogy eppen rosszalkodott egyedul otthon. Aztan megsem estunk panikba, a gyerekek felnottek, nem gyujtottak rank a hazat nem oltek meg a kutyat vagy a macskat nem robbantottak fel a gaztuzhelyeket, nem teptek szet az osszes konyvet es nem firkaltak a falra.
Lehet hogy felugyelet hianyaban egyszerre befaltak egy tabla csokit vacsi elott sot az is lehet hogy a kutya ette meg a vacsorat ami oda volt keszitve mert nem tetszett neki, de ettol meg nem lett betoro meg kurva egyikbol se. Felnottek a mostani hiszteriak nelkul. Ahogy a mi generacionk is.
Drágajóóónagymamii!! Millió lájk neked!!
Tessék megnézni, ilyen egy igazi nagyika!!
Szerintem a nagyiknak az a dolguk, hogy kényeztessék az uncsit
Igen, de csak normális keretek között, és nem teljesen szembe menni a szülők nevelési elveivel.
De legalább foglalkozott vele. És ez a nemmindegy.
Mert itt még csak nem is akarnak velük lenni. És ettől nekem a bicska kinyílik a zsebembe. Hát egy család vagyunk vagy miaszösz.. 
Én anyácskám se az az üntyi-prüntyizős, sütisütögetős arc, de ettől még imádja az unokáját és bármikor mikor segítségére van szükségem szinte ugrik. És azért ugrik, mert szeretne az unokával lenni. Sokszor ő ajánlja fel, hogy menjek csak, intézzem a dolgom, majd ő átjön és vigyáz a gyerekre. Vagy hogy menjünk kettesben a férjemmel ide-oda, addig ők elvannak vele akár félnapot is.
köszi Trivi!
biztos, hogy benne van a kalapban, hogy ketten vannak és fiúk és nem éppen csendesek.
én ennek ellenére sajnálom, hogy szinte teljesen kivonják magukat a forgalomból a nagyszülők, mert attól, hogy fárasztóak, ketten együttt, attól még igaz, hogy ők MOST ekkorák és MOSt lehetne velük tölteni a nyárból néhány napot.
egyébként szoktuk alkalmazni azt a módszert is, hogy egyszerre csak egyre kéne vigyázni, de olyankor sem érzem, hogy igazán szívesen teszik.
ha esetleg mindanégy nagyszülő szerint elviselhetetlenek együtt, akkor mért nem sajnálnak engem jobban és segítenek akkor legalább szolidaritásból? :-) tényleg nem könnyű velük, de ez akkoris túlzás na
kulcsos gyerek: én is voltam, a közeli játszin annyira jól ismerjük egymást az ottlakókkal, hogy később biztzosan nem bánom ha egyedül lemennek, de azért a kicsi még csak 5...
barátnőkkel összehozzuk a kölcsönös csereüdültetést, már ez is bele van kalkulálva a beosztásba, valószínűleg így fogjuk kibekkelni a nyarat
azért én tovább háborgok itt magamban, hogy MÉÉÉÉÉRt ilyenek...
A lényeg nem az, milyen programra viszi az unokát, hanem hogy nekivaló legyen, és a gyerek is élvezze.
Csak az én anyám pont a lényeget nem látta, hogy ő nem olyan programra viszi az unokát, aki azt élvezi is. Ne a gyerek alkalmazkodjon, hanem a nagyszülő az unoka igényeihez, szerintem.
Semmi baj a színházzal sem, ha az a gyereknek való, és a gyerek szeretne is elmenni. De a lányom azóta sem volt színházban, mert már gyerekkorában megutálta a kényszeresség miatt.
Mint nagymama, egyetértek veled. Szerintem lassan már több időre is a mamáéknál hagyhatod a kicsit:)
Az én kis unokám 15 hónapos.
Pár hete azért költöztünk egy másik megyébe, hogy közelebb legyünk az első unokánkhoz! Most 20 perc alatt át tudunk ugrani hozzájuk, vagy ők hozzánk.
Amikor 10 hónapos volt a kicsi, a lányomék lakása akkor lett felújítva, akkor költöztek új lakásba. Természetes volt, hogy amíg folyik a költözés, a takarítás, a pici unoka nálunk marad. Képzeld, teljes 5 napig csak az enyém volt a kis drága, éjjel-nappal:) Nem volt probléma, jól érezte magát. Tény, hogy szinte éjjel-nappal vele voltam, jobban vigyáztam rá, mint annak idején a saját gyerekeimre.
A lányomék úgy tervezték, hogy megejtenek egy kis kirándulást - egy-két naposat - és addig nálunk lesz a kicsi. Már alig várom:-))))
Kezdtem már azt hinni, hogy csak én vagyok az a perverz, aki annak ellenére, hogy nem szuperanyu, így, vagy úgy, de személyzet nélkül ellátja a kölkeit. :-)
És itt továbbra sem a nyári gyerekelhelyezésről írok, hanem arról, hogy otthon vagyok...
Enyémek ovis kosártáborban vannak, de én inkább tartom a számat, mert itt a 3. kerületben teljesen korrektül megoldott a gyerekelhelyezés.
A mi ovink július 9-től aug 21-ig van zárva, de az ügyeletet más ovik látják el.
Akár egyetlen hétre sem kell otthon tartanod a gyereket. Annyit kértek szépen, hogy a gyerek érdekében legalább 2 hetet legyen otthon.
Ez igy is van. Sok embert halalra idegesitenek az oregek es nem hajlandoak gondozni oket meg maguknal tartani. A jobb esetben anyagilag beszallnak a gondozasba de van ahol ugy sem.
Es ez sem varhato el senkitol. Ez is olyan hogy adhato de nem kotelezo.Van akit a kutya idegesit van akit a gyerek vagy az oregember.
Normalis esetben ha az anya szul foleg a 2. 3. gyereket annak van ferje vagy elettarsa. Az o dolga megoldani a gyerekeik felugyeletet.
Ha van besegito nagyszulo az jo, de ez nem kotelezo es nem elvarhato.
Mi van ott ahol tobb szaz kmre elnek az emberek egymastol?
Ott is megoldjak a kerdest es kesz.
Szia, Nona! :) Próbálok több szemszögből is írni neked. :)
Először is: nem vagy egyedül, nagyon sok olyan nagyszülő van, aki ilyen vagy olyan okból nem vállalja az unokát. Az is Murphy-törvény, hogy aki viszont vállalná, annak valami karrierista szingli jut gyereknek, aki az istennek nem akar még gyereket vagy még húsz évig. :) De viccet félretéve:
A nagyik is sokfélék. Mondják, hogy a fiataloknál most van ez az y-generáció, akiknek legfőbb jellemzőjük az individualizmus, az énközpontúság, az anyagi érdek, ill. hogy minden meglegyen, ami NEKEM jó. Szerintem létezik egy ugyanilyen jelenség az ötvenes években született nagyiknál is, csak ezt még nem vizsgálták. Nyilván itt is vannak eltérő esetek, nem is kevés, de rengeteg (és mondhatnám, hogy a megkérdezettek száma alapján már tényleg reális) olyan tapasztalat van, hogy jobban szeretnek most inkább élni, utazni, programokra járni, mint unokát pesztrálni. Nyilván szívük joga.
Aztán ha még nem is egy önző korosztályba beleszületett nagyi, hanem az a csupaszív, kalácsszagú, akkor is lehet, hogy tényleg nem bírja már úgy a strapát, vagy fél, hogy nem felel meg a gyerekei elvárásainak, vagy egyszerűen belefáradt már az életbe.
Aztán ott van az az eshetőség is, hogy valaki tényleg nem a többgyerekes típus. Nekem egyetlen lányom van, aki nyilván ennek megfelelően angyal tud lenni egyedül, szóval igazából őérte szoktak - kis túlzással - könyörögni a gyerekes szomszédok, barátok, mert nagyon jól tudja enyhíteni a testvérveszekedéseket is a puszta jelenlétével, ötleteivel. Azt is látom ugyanakkor, hogy két vagy több gyerekre már egyáltalán nem vigyáz senki ilyen szívesen, mert ők már tényleg haramiák szoktak lenni együtt. Pláne a fiúk. Sógornőmnek három fia van, már nagyok, de míg kicsik voltak, és velük voltam (nem is rám voltak bízva, egyszerűen csak egy helyiségben vagy udvaron voltunk), már attól lefáradtam egy-két óra alatt, hogy egyszerűen néztem őket. Az a rengeteg visítás, hatalmi harc, testvérviszály, a legkisebb - fiú létére - már kifejlesztett magában egy olyan frekvenciájú vinnyogást, amit ember nem tudott elviselni (nyilván érthető önvédelmi taktika volt, hiszen kisebb és gyengébb volt a bátyjainál), de órákon át ezt hallgatni tényleg felért egy napi kényszermunkával, gályarabsággal. De lehet, hogy egy hetivel. Biztos, hogy nem vállaltam volna el őket együtt kettő vagy több napra. Ha ott is aludtak nálunk, kizárólag egyesével. Mert hülye azért nem vagyok, és nem is akarok azzá válni. Nyilván a saját anyjuk másképp tudta őket elviselni, elvégre mégiscsak az anyjuk. :) De az apjuk már gyanúsan sokszor szerelgette a kocsit a fészerben, ha rossz volt, ha nem, ha már túl hosszú volt a hétvége...
Szóval ha én lennék a nagyanyjuk, még ez a körülmény se tenné biztossá, hogy elvállalnám őket. Ahogy a valódi nagyszülők sem tették soha.
A másik oldal: a mi időnkben a kisiskolások is kulcsos gyerekek voltak már, nem szerveztek nekik egész szünidőre programot. De megváltozott a világ, jobban féltjük a gyerekeinket, kevés kulcsos gyerekről hallok manapság.
Szóval szerintem Nona, nálatok tényleg a két fiúgyerek a megoldás kulcsa, akik ha nem is haramiák, de éppen elég fárasztóak tudnak lenni olyannak, aki már nincs ehhez napi szinten hozzászokva, így nektek kell belátóbbnak lenni, és más megoldást keresni. Szerintem.
Egyébként nálunk sem vigyáznak a nagyszülők, pedig egy szem nagyon jó kislány van, de ők ki is nyilvánították, hogy nekik már fontosabb egy színház vagy bármi ennél. Nekem meg ezzel kell együtt élnem, lázíthatnék, de mire mennék vele?
Abból a helyzetből kell megoldást találnunk, amink van. Esetleg összefoghatnátok hasonló helyzetben lévő, közel lakó családokkal, és napközben egyfajta magánovi-szerűen vigyázni egymás gyerekére.
azért hétről-hétre nem tudnám megoldani, hogy heti 20-30 ezreket kifizessek, biztos lesz jövőre is az iskolában napközis tábor, talán az nem lesz olyan drága ....
szerencsére már tudnak úszni (valamennyire), mert jártak az ovival két évig, én magam is meglepődtem, mikor a fiam beesett a medencébe, aztán gondolkodtam rajta, hogy most ugorjak utána, vagy ne ugorjak, hát már látom teper kifelé magától:-)))) Tök ari volt, csak az orra látszott ki a vízből:-))) De azért a félsz bennem van ...
Ha lenne unokam es ilyen szigoru nevelesi elvek lennenek vagy hisztis lenne a gyerek en nem vallalnam el.
De nem vagyunk egyformak.
Ha a nagyszülők vigyáznak az unokákra, hálás köszönet érte, de elvárni nem lehet. Különösen nem, ha még dolgoznak.
Ezen nem kell siránkozni, meg kell oldani nélkülük.
amúgy olyan sok tábor még nincs is óvodás korú gyerekekre, én egyedül ezt az úszótábort találtam, ez is 11 ezer egy hétre / gyerek. Remélem élvezni fogják. Volt még sakktábor, de ez nem akkor, mikor bezárt az ovi:-))
A gyerekeit mindenki magának szüli, de egy jól működő családban nem okoz gondot, vigyázni az unokára, segíteni egymásnak.
Nálunk az a természetes, hogy rendszeresen, általában két vagy három hetente összejön a család, sok időt töltünk együtt, mert mindannyiunknak szükségünk van erre.
Soha nem értettem ez egyes embereknek miért okoz gondot.
Ők is voltak szülők, felnőttek a gyerekeik, és már nem fontosak egymás számára. Mindenki éli a saját, külön életét, és abba nem fér bele, hogy törődünk egymással?
Mikor a bátyámmal gyerekek voltunk úgy nőttünk fel, hogy a hétvégéinkből egy napot a Nagyszülőkkel együtt töltöttünk, nagyon szép emlékeim vannak róluk, és a szünetekben is természetes volt, hogy mivel a Szüleink dolgoztak, a nyaralásokat leszámítva többnyire náluk voltunk, és nagy élmény volt minden nyár:)
Tudjuk, mibe fáj egy tábor, én legalábbis igen, néhányban már az enyémek is voltak a nyáron.
Nem tudom, felétek mennyire terjed, nálunk egészen jól megszervezték az iskolai napközis táborokat. Csak az egyébként is fizetendő térítési díjat kell befizetni és nagyon sokféle programot csinálnak velük, mennek mindenfelé, egészen augusztus 20. környékéig tart, a suli bezárásától kezdve. Esetleg érdemes volna utánanézni, ha már van iskoláskorú gyerkőcöd.
Hát, bizony ez komoly szervezés kérdése! A táborok nagyon jók, de sajnos azt kevés szülő engedheti meg magának hogy egyik táborból a másikba vigye a gyerek(ek)et! Szerencsés vagy, hogy így meg tudod oldani.
Csak arra gondolj, hogy megtanulnak úszni, és minden rossz gondolatot hessegess el magadtól!
Nem hiszem, hogy szempont lenne, hogy van e gyerekem vagy sincs.
Aki gyereket vállal, annak meg kell oldania a felügyeletet.Nagyszülő vagy nagyszülő nélkül.És szerintem ezt mindenki megtudja oldani valahogy.Ha kell, felhasználja az öszes szabadságot stb.
A tábornak egyetlen baja van, hogy rohadt drága. :-(
Nekem a 2 nagyobb most van napközis kosártáborban (saját kérésükre) egy hétre, 30.000 Ft-ba került a 2 gyerekre. Ez még egy olcsóbb tábor, de kifizetni eléggé fájt....
Ettől függetlenül mindegy, milyen fajta a nagyszülő. A lényeg nem az, milyen programra viszi az unokát, hanem hogy nekivaló legyen, és a gyerek is élvezze.
Én sem sütögetős vagyok, hanem jövős-menős, játszóterezős, színházas, stb.
és téged elengednek egyhuzamban három hétre szabira?
én azon gondolkoztam, hogy jövőre kiveszek nyár elején két hetet, és nyár végén két hetet, vagy a közepén, vagy nem is tudom, mikor a férjem dolgozik, mert szerencsére nem dolgozik mindennap, majd minden héten csak két-három napot dolgozom, vagy ilyesmi:-)))) A többi hétre meg elküldjük táborba őket, van ottalvós tábor is, 40 ezerért egy hétre, tök jó, már néztem, végül is kettővel megszorozva is csak 80 ezer?:-))) és egy hét már meg is van oldva, és délután se kell értük odaérni időben:-)))))
Jó, hogy jöttek a nagyik is! :-)
Így talán közelebb kerül a két oldal, ha megismerjük az ő véleményüket is, bár nekem eddig sem kifogásom ellenük...
Sajnálom, hogy ilyen helyzetben vagytok, mert így valóban nem könnyű megoldani a gyerekek nyári felügyeletét:)
Az én Szüleim nagyon sok időt töltenek az unokáikkal, (összesen 5 van) és az az idő szerintem mindkét fél számára nagyon fontos.
A férjem Szüleivel egészen más a helyzet, nagyon különbözőek a nézeteink, már ami a gyereknevelést illeti, ezért nem szívesen bíznám rájuk a kicsiket.
Anyósom egy pár napja megjegyezte, (épp egy hosszú történet mesélése közepén, hogy milyen alkalmakkor hogyan tángálta el a két fiát) és közölte velem, nem kell őket folyamatosan agyba - főbe verni, de néha jól el kell verni őket, hogy szót fogadjanak:))) Ezt még hallgatni is borzalmas, mert nem tudok olyan helyzetet, amikor kezet emelnék a gyerekeimre.
Ha valami olyant csinál, ami nem helyes, lehetek dühös, mérges, de azt a gyereken levezetni, számomra elítélendő, a nevelési szándékkal történő testi fenyítésben pedig szintén nem hiszek!
Szerintem próbálj meg beszélni velük, elmondani, hogy sajnos nincsen annyi szabadságotok, hogy megoldjátok egész nyárra a gyerekek felügyeletét, ezért szükségetek van a segítségükre.
Egy próbát mindenesetre megér.
Tök mindegy hogy az a sütisütögetős-otthonülős fajtából vagy a múzeumlátogatós-sokatmesélős vagy a menjünk a játszótérre-aktív fajtából való.
Hú de mennyire nem mindegy. Anyám az a fajta értelmiségi, aki úgy döntött, majd ő okos embert farag az unokájából, aztán rángatta állandóan mindenféle színházi műsorra, múzeumba, hogy művelődjön a gyerek. Ő mag rohadtul rühellte, aztán mikor már elég nagy lett és kinyílt a csipája, megmondta neki, hogy elege van a színházasdiból.
Erre persze anyám megsértődött. De soha eszébe sem jutott megkérdezni a gyereket, hogy van-e kedve menni, mindig kész tények elé állította, és már úgy jött, hogy megvannak a jegyek, mennek és punktum.
(És nem gyerekműsorra cipelte állandóan.)
ne haragudj, de nem emlékszem, hogy írtad volna már, hogy neked van-e gyereked.
Ha van, akkor nem értem a kérdésed, ha meg nincs, akkor meg úgy se fogod tudni, hogy miről van szó ....
Amúgy nem a nagyszülő megléte a függvénye a gyerekszülésnek, de az igenis létező probléma, hogy a gyereket hová teszed a nyári szünetben!
igen pont ezzel kezdtem, hoyg táborba is adtuk őket
akkor még egyszer:
3 hetet veszek kiveszek én
3 hetet a férjem
ebből egy hetet közösen veszünk ki ekkor utazunk el
3 hetet voltak táborban (egyébként tudjátok mennyibe kerül egy tábor?)
ez még csak 8 hét összesen
a maradék 3-at kell megoldani
igen de ez kb olyan mintha azt írnám, hogy idegesítenek az öregek mert folyton nyavalyognak, és csöndben kell lenni mellettük, pedig úgy hallgatnék zenét, egyébként nagyon szeretem a nagyit, csak idegesyítő, hogy olyan amilyen
ők gyerekek, ilyenek
ők öregek, ilyenek
egymást zavarjuk, nem bírjuk elviselni hát ez borzalmasan szomorú
Nekem mind két nagyszülőm élt, mikor kisgyerek voltam. Az egyiket szinte soha nem láttam. Talán évente egyszer.
A másik nagyszülőkkel pedig naponta tartottuk a kapcsolatot. sokat voltunk náluk. Ők már nincsenek, de rengetek jó emlék fűz hozzájuk.
Míg a másik, aki még él semmilyen érzelmi szál nem fűz hozzá. Bár szülőként is...
igen, más anyukák is szóba jönnek ilyenkor, de (!) egy gyereket még mindig könnyebb rábízni valakire, mint kettőt, főleg ha a másik anyukának is kettő van ...
nehéz ez a helyzet, nyilván megoldjuk, és nyilván tudjuk is hogyan, végül is pénz kérdése az egész :-)))
Jövőre sokat fognak a gyerekek nyaralni, nagy a valószínűsége:-))) jó lesz nekik, egyik héten ilyen tábor, másik héten olyan tábor, persze, mindent meg lehet oldani ....
Az idén is mennek úszótáborba egy hétre, már előre frászt kapok az egész dologtól:-))) De hát csak nem fognak megfulladni:-))
Nem, én marhára nem vagyok szuperanyu.
Épp itt lógok, a kicsi pedig kukásautót tologat...
Nem vittem be.
Anyu vigyázott rájuk egy délelőttöt, amíg szültünk (császárosak voltak), aztán férjemmel volt a csapat, amíg haza nem jöttem 4 nap múlva.
Férjem kivette a kispapa szabit, aztán elment dolgozni, én pedig gyerekeztem tovább. Nem egy sétagalopp, de azért nem kell túpörögni.
A gyerekelhelyezés probléma továbbra is valós, ezzel teljesen egyetértek.
Na jó,de amikor bevállaltátok a gyerekeket akkor úgy gondoltátok a nagyszülő mindig ott lesz és segít?
Ha nem lett volna nagyszülő, nem szülsz?:)
Nekem ez olyan fura.
Én is gyakorló nagyi vagyok. Egy házban lakunk a fiamékkal, ahol van két kisfiú, 7 és 4,5 évesek. Mi sem "követeljük" a felügyeletet, aminek több oka van, először is mindketten 70-hez közel, illetve túl vagyunk. Bizony nagy odafigyelést és felelősséget jelent a két gyerek, főleg együtt a kettő. Akinek van/volt két kisfia, tudja miről beszélek. Az együtt játszás többnyire egymás zrikálását, a másik játékának elrontását jelenti, aztán jön a bőgés, és tőlünk várják az igazságtételt. No erre mondják az okosok, akkor találjunk ki nekik játékot és játszunk velük. A helyzet az, hogy nekünk is van dolgunk a háztartásban, amit pl. ebben a hőségben elég nehezen végzünk el, kivánjuk a pihenést, nyugalmat, hogy valahogy túl éljük. Ezt a szülőknek is be kell látni. A menyem ezt be is látja, nem erőlteti ránk sohasem a gyerekeket. Augusztusban esküvőre mennek, ahová nem szeretnék vinni a két kisfiút. Már majdnem elkezdte szervezni családi körben a felügyeletet, amikor gyorsan felajánlottuk, mi vigyázunk rájuk. Ez nem olyan fárasztó, hiszen délutántól másnap reggelig tart. Fürdetés, vacsoráztatás és altatás lesz a feladatunk, meg reggeliztetés. Ha jó idő van, kint játszanak a kertben.
Amarynda irja az eltérő nevelési elveket. Ebben is igaza van. Nekünk is volt ebből konfliktusunk. A menyem szinte mindent tilt, gúzsba köti őket. Aztán azt hallom vissza, hogy én "rontottam el" őket azzal, hogy mindent megengedtem. Amikor az ember ezt hallja vissza, bizony elmegy a kedve... Szerintem a nagyiknak az a dolguk, hogy kényeztessék az uncsit. A nevelés legyen a szülők dolga. A gyerek nagyon jól tudja, hogy mikor, hol mit engedhet meg magának. Ha mégsem, akkor ez is benne van a pakliban, vállalni kell és nem birálni, kritizálni.