Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nem vigyáznak az unokákra
Létrehozva: 2012. július 11. 10:11
Csak kiváncsi vagyok, hogy ez gyakori probléma-e, vagy rtikaság.
Az a helyzet, hogy itt a vakáció, és se az én szüleim, se az anyósomék nem vigyáznak a gyerekekre. Egyikük 7 másik 5 éves, elég hosszú a szünet, mi minden szabinkat velük töltjük, táborban is voltak, de így is van 2-3 hét amikor egyszerűen már nincs hova tenni őket. Kézefekvő lenne a megoldás, hogy a nyugdíjjas nagyszülők vigyazzanak rájuk, de nem szívesen vállalják, Már kellemetlen megkérni őket. Eddig összesen 1,5 napot "kaptunk" tőlük nyögvenyelősen. Azért nem értem az egészet, mert egyébként tök türelmesek, amikor együtt vannak, úgy tűnik jól érzik magukat velük.
Gyerekkoromban heteket töltöttem a mamáékkal, mi sem volt ennél természetesebb. Igaz, akkor még korábban nyugdíjba mehettek, anyukám sajnos még a munkahelye miatt nem tud segíteni.
Ha olvasnád a hozzászólásaimat talán már találkozhattál volna azzal a mondatommal, hogy egyébként teljesen a jó viszonyom mindanégy nagyszülőval, saját szüleimmel és anyósomékkal is
éppen ezért nem értem miért nem vezsnek részt a gyerekeim életében aktívabban
Valahogy furcsán ovlastad akkor ezt a topikot. Mert az pl. kimaradt ezek szerint, amikor topiknyitó karika perec kijelentette, hogy igenis vannak elvárásai.
Valamint a nagyszülők is dolgoznak.
Kicsit értőbb olvasást kérnék a fórumozótársaktól, nem kell mindig bonyolult dolgokat belemagyarázni egy-egy történetbe.
A topicindító arról semmit nem ír, hogy a nagyszülők miért nem vállalják az unokákat.
Lehet, hogy teljesen kézenfekvő oka van, csak erről nem tudunk semmit.
na de ne azért vigyázzon az unokára a nagymama mert még öregebb korában legyen aki ápolja . nem betétkönyv egyik sem . sem ez sem az .
ha van olyan szeretet van olyan kapcsolat köztük, ha a szülők nem állitanak különböző szabályokat , akkor is el kell fogadniuk a szülőknek , hogy unokára vigyázzni nem kötesség . Az egy lehetőség hogy vele legyen.
Ha nincs nagymama akkor a szülő elveszti az állását ? Nem hiszem . megoldja .
Nem neked címeztem, csak az utolsó hozzászóláshoz szóltam hozzá.
Csak annyit mondok, hogy az olyan nagymamák, akiknek fontosabb, hogy a nyáron akkor menjen pihenni amikor akar, sőt egyáltalán, hogy pihenni-üdülni menjen, ahelyett, hogy az unokáira vigyázna, ne csodálkozzonak, ha 10 év múlva a gyerekének fontosabb lesz, hogy üdülni menjen ahelyett, hogy az ágyban fekvő anyját ápolja, pelenkázza.
Gyorsan fordulnak a helyzetek, s ha most nem a család a legfontosabb, akkor sem fog az lenni, ha nektek lesz szükségetek rá!
Olvasgattam a topikot.
Elgondolkodtam azon, hogy miért próbálja mindenki a saját életére leképezni topikindító gondját. Miért kell belemagyarázni bármit is az egészbe? Miért kell úgymond fikázni szerencsétlen anyát, hogy miért követelődzik?
Én a nyitóból fél szó erejéig sem azt olvastam ki, hogy követelésről lenne szó vagy elvárásról.
Az én olvasatomban mindössze ennyi a történet:
- adott egy házapár 2 darab gyermekkel
- mindketten az összes szabadságukat - amit lehetett - kivettek a nyárra
- a gyerekek már megjártak ilyen-olyan tábort, amik általában nem filléres mulatságok, ha egynél többet megengedhet magának valaki, akkor az nyugodtan verje a seggét földhöz örömében, a többségnek egyetlen táborra sem futja)
- és így, a fentiekkel együtt még mindig hátra van a sulikezdésig 2-3 hét, amikorra már SEMMILYEN megoldás nem jöhet szóba, mert a szülőket nem engedik több szabira, nics több táborra pénzük, ellenben egy 5 és egy 7 éves gyereket nem lehet othon hagyni egyedül, amíg a szülők dolgoznak.
Ezen probléma megoldására szeretnék igénybe venni a - szerencsére - rendelkezésre álló nagyikat, és MEGKÉRNÉK őket arra, hogy ebben a 2-3 hétben a gyereke NAPKÖZBENI felügyeletét segítsenek megoldani: magyarán reggeltől délutánig kéne rájuk vigyázni, enni adni nekik.
Az egész semmi másról nem szól, és az én szememben az a nagyszülő, aki ezt nem szívesen teszi meg vagy eleve mereven elzárkózik előle, az bizony nem méltó a nagyszülő elnevezésre. Nem azért ILLIK segíteni, mert elvárás, hanem azért, mert - remélhetőleg - nem szeretnénk, hogy a gyerekünk alkalmasint elveszítse a munkáját amiatt, mert plusz szabadságot szeretne kivenni a gyerekek miatt. Aki kicsit is két lábbal áll a földön, az nagyon jól tudja, hogy manapság nem sok munahelyen engedhet meg magának ilyesmit az ember, mert szó nélkül kipenderítik.
Kicsit értőbb olvasást kérnék a fórumozótársaktól, nem kell mindig bonyolult dolgokat belemagyarázni egy-egy történetbe. Ez egy annyira egyszerű sztori, egyszerűen nem értem, miért kellett agyon bonyolítani.
Ez azért nem egyenlő azzal, hogy nem kíváncsiak rájuk. Csak nem akarnak több napig teljes felelősséggel vigyázni rájuk.
Attól még kíváncsiak és szeretik őket.
Kissé önző vagy. Amikor "készültek" a srácok, megkérdeztétek a nagyszülőket, mit szólnak hozzá?
Nem ugye? Persze hogy nem, hiszen mi közük hozzá, a ti gyerekeitek lesznek, ti döntöttetek úgy, mint férj és feleség, hogy most akkor gyerekeket vállaltok.
Na látod, akkor meg is kell tudni oldani a felügyeletet nagyszülők nélkül is, mert ahogy semi írta, nem korrekt elvárni tőlük.
Ők értsenek meg téged, mert hiszen te vagy 0-24-ben velük, sajnáljanak, és különben is dolgozol.
Ők is dolgoznak. Jobban elfáradnak, mint te és ők a magukét már amúgy is megtették.
Az valóban érdekes, hogy 4-ből 0 nagyszülő akarja vállalni a gyerekeket..
Azt gondoltad én eszem bébiételt???
Dehogy!!
A gyereknek adom! Arra írtam, hogy: mivel nem főzök túl sűrűn, így nem tudom azt adni, amit főzök (előttem szóló hsz-re reagáltam)
Kedves guzziné!
Ez nekem egy kicsit túl erős vélemény volt ...
Nem vagyunk egyformák, és én elfogadom, hogy vannak nagymamák, akik máshogy gondolkodnak, mint ami nekem természetes... ettől ez még nem rossz, csak számomra furcsa, és nagyon más...
Nálunk is a szigorú mama imád pihenni, nyaralni, számára ez a legfontosabb, a többi csak utána következik.
A hétvégi családi közös ebéd neki nem hiányzik, nem szeret főzni, ezért nagyon ritkán hív meg magukhoz, viszont ha mi hetente terülj terülj asztalkámat játszunk, az persze jó, és jönnek, csakhogy ebbe én belefáradtam... aztán eltelik egy kis idő, és megint ott tartok, hogy mégiscsak a férjem szülei, a gyerekeink az unokái, és megint megteszem az első lépést feléjük, és én akarom, és teremtem meg az együttlétekhez szükséges feltételeket.
Az Anyósom felfogása is nagyon hasonló a tiédhez, elfogadtam, és nem akarom megváltoztatni.
Próbálok arra törekedni, hogy azért meglegyen a Jó viszony közöttünk, de ez nagy igyekezetet és empátiát igényel a részemről,és sokszor nagyon nehéz...
Én nagyon szeretem a gyerekeimet, és közel állnak hozzám, nem félek kimutatni az érzéseimet, megölelem, naponta többször mindkét manót, és ez szerintem nem válik a kárukra...
Anyósom annakidején már a gyerekeivel is számomra kissé rideg és távolságtartó volt, és ez nem változott. Sokszor elnéztem, mikor jöttek hozzánk, mintha az unokái nem is érdekelnék... soha nem ült le Bencével játszani, csak beszélgetett mondjuk a politikáról, a munkáról... és mesélte, annak idején mit, hogy csinált a fiúkkal... Elfogadtam, de én más vagyok, mint ő, és nem alkalmazom a tanácsait... ez persze neki nem tetszik.
A múlt héten átmentünk a férjemmel, vittük a gyerekeket, és csodák csodája, Nagymama virágot öntözött a kisfiúnkkal, és mindketten nagyon jól érezték magukat a közös program alatt:)
Ez most csúnyán fog hangzani, mert egyébként semmi bűn nincs abban szerintem, ha valaki megengedheti magának, hogy hozassa az ebédet. DE: hogy van képed lekönnyűzni a mi valahai életünket, ha nem mosol pelenkát, nem főzöl stb.???? Ezenkívül komolyan figyelmeztetlek, hogy tévedsz! A bébiétel nem felnőttnek való, hogy folyamatosan azt egye! Ezért még fizethetsz, ha sűrgősen nem fejezed be.
Mindenki szereti ám a babákat dédelgetni.... Viszont jól tennéd, ha összesen 3 havi gyereknevelés után meggondolnád, hogy ítélsz meg másokat, mert esetleg valakinek ezek eszébe jutnak, amikor 3-5 év múlva itt keseregsz, hogy senki nem vállalja a gyereket...))) Megeshet ui minden rosszmájúság nélkül is.
Nagyon igaz, gondolatok:)
EGy Nagyszülő-Gyerek-Unoka kapcsolatban a szeretet legyen kölcsönös, és ha valamelyik félnek segítségre van szüksége, az oda-vissza működjön...
Nálunk gyerekkorom óta mindig segítettem Anyukámnak a takarításban, és a tavaszi, őszi nagytakarítás során, amikor nagyon sok a feladat, pl. ablakpucolás, leutazom hozzájuk a gyerekekkel, és nagyon szívesen segítek. Még kicsik a manók, nem kell rájuk vigyázni, mivel én jelenleg itthon vagyok, de ha szeretnénk a férjemmel valahova elmenni kettesben nyugodtan rájuk bízhatom pár órára.
Amikor a bátyámék a kertjüket alakították ki, temészetes volt, hogy Apukámék jöttek, és amiben tudtak segítettek.
Nálunk ez mindig így működött, kölcsönösen szükségünk van egymásra, és ez szerintem természetes:)
Az egyensújt rohadtul nem a nagyiknak kell fenntartani a párkapcsolatok közt. Nem azt mondtam, hogy sosem vigyáznék rá, hanem azt, hogy ne követelje meg. Amúgy meg sosem a nagyik erőltetik, hogy szülessen unokájuk ez ( normális esetben) mindig a pár dolga. Tudjuk vállalni? Igen! Akkor hajrá! Ne én legyek már a szemét, mert dolgom van a nyáron!!! A párkapcsolat dolgát, meg inkább hagyjuk. Azt mindig a pároknak kell fenntartani és gondoskodni az ápolásáról, ahogy a mi szüleink tették ezt akár 5-6-7 gyerek mellett is. Kidolgoztam a belem, dolgozom most is, mint az állat. Örülök, ha van néha egy hétvégém és igen! Elmegyek áztatni a "seggem" Te meg kezdj a gyerekeddel , amit akrsz!
De mint mondtam az előbb, nem vagyok hajlandó belemenni egy nem létező vitába. Van ilyen vélemény is, még ha kamu is az egész .
Anyukám reggel 6-ra járt dolgozni. Vitte a húgomat bölcsibe/oviba magával, gyakorlatilag 5-kor keltek mind a ketten.
Egyedül jártam iskolába, meg haza is nem kisérgetett senki.
Sokszor volt, hogy megfésülte reggel a hajamat, befonta és visszafeküdtem aludni.
Aztán jött a szomszéd néni ébreszteni, hogy induljak iskolába.
Gondolom ő sem ingyen tette, de erről én gyerekként keveset tudhattam, nem is rám tartozott.
Nem volt gyes, délelőtt kimehetett a bölcsibe megszoptatni engem.
A nehzségek ellenére is nem azon járt az esze, hogy hogyan hagyhatná abba a szoptatást, hanem hogyan oldhatná meg minél tovább.
Később iskola előtt nekem kellett elhozni a jegyes tejet a kisboltból, ami a húgomnak járt. Azért nekem, mert mire ő 3 körül hazaért, már nem volt tej a boltba, reggel meg még nem volt nyitva a bolt.
De ezeket csak azok érthetik meg, akik abban a korszakban éltek.
A mostani friss anyukáknak egész másfajta élete, "gondjaik" vannak.
Számodra csupán egy "vernyákoló gyerek" a kis unokád???
"Az enyémekre sem vigyázott soha senki" - ez azt jelenti, hogy akkor te se vigyázol az unokádra?
Nagyon furcsa nagymami vagy...
Nem attól jó egy Nagyszülő, ha drága játékokkal halmozza el az unokákat, még akkor sem, ha megteheti.
Látom, amikor a kisfiam tésztát gyúr Nagyival, hatalmas öröm, csillognak a szemei, ahogy lesi minden mozdulatát, segít neki.
És ha Nagypap kézen fogja, sétálnak a tóparton, kavicsokat gyűjtenek, vagy csak ülnek és beszélgetnek, nézik a távoli vitorlásokat, és megszámolják őket...
Azok a meghitt pillanatok amit az unokák és Nagyszülők együtt töltenek, pótolhatatlanok, és értékesebbek a legdrágább játéknál is, mert formálják a gyereket, megtanulja, milyen fontos a CSALÁD!
Mikor Anyukámék jönnek (előre megbeszéltünk, csak apró ajándékok, semmi édesség) nagyon jó könyvsorozatot találtak, Franklin a kis teknős történetei, nagyon tanulságos mesék, és aranyosak...
Kedves Dapazso!
Részben egyet értek azzal, amit írsz...
Igazad van, a világ hatalmasat változott az utóbbi évtizedekben.
Mi egy teljesen más korban nőttünk fel, mint amiben a mi gyerekeink ... ezen nem lehet változtatni, viszont a gyerekek értékrendjét nagyon helyesen formálhatod... remek ötletnek tartom, hogy az unokáddal a tanyavilágban készülsz eltölteni egy kis időt, valóban, ismerje meg, milyen az élet másik oldala.
Az egyik problámát abban látom, hogy a legtöbb szülő mindent meg akar adni a gyerekeinek, de sokan túlzásba viszik, és mivel fogyasztói társadalomban élünk, ahol mindent megvehetsz, amire pénzed van... ezt a kicsik hamar megszokják, és ha a szülő nem húzza meg a határvonalat, nagy kárt okoz a gyerekeknek...
A Szüleim szokták mondani, minek ez a rengeteg játék, nekünk negyed ennyi nem volt, mégis csodálatos gyerekkorunk volt...
Nem szoktunk csak úgy játékboltba menni, viszont névnap, születésnap, húsvét és karácsony mind olyan alkalom, amikor a kicsik ajándékokat kapnak, sokszor ruhákat, de játékokat is, és könyveket, mert a meséket és az olvasás megszerettetését nagyon fontosnak tartjuk mindketten a férjemmel.
Nagy hiba arra nevelni a gyereket, hogy bármit megkaphat, amit csak kiejt a száján, mert telhetetlen és elégedetlen felnőtt válhat belőle... nem lesz képes értékelni és megbecsülni a dolgait, mert számára az a természetes, hogy majd lesz másik...
Nem baj, ha már kisgyerekkorban tisztában van azzal, hogy a pénzzel nem lehet felelőtlenül bánni. Az alig négy éves kisfiunk kb három éves kora óta gyűjt pénzt, általában aprót, a Nagyszüéőktől, tőlünk, ( perselypénznek hívja, és ha szeretne valamit összegyűjti rá)
És azt is tudja, hogy a pénz nem csak lesz, munkával lehet megszerezni, dolgozunk érte.
Egyik nap megjegyezte, ha felnőtt lesz, sokat fog dolgozni, mint Apa, és sok pénze lesz, gazdag lesz.
Meglepődve néztünk egymásra a férjemmel, honnan veszi ezeket a fogalmakat, megkérdeztük, tudja-e, hogy mit jelent:
- Az a gazdag, aki sok ételt tud venni, és elmehet a szálloda pancsiba?
És azt is tudod, ki a szegény?
- Akinek nincs munkája, nincs ennivalója, és majdnem éhenhal, és a gyerekeknek nincs játékuk.
De majd én odaadom a perselypénzemet a szegényeknek, és tudnak menni a CORA-ba bevásárolni...
nálunk, mikor gyerek voltam, mentünk együtt a nagyszülökkel nyaralni is! Nemhogy nem vigyáztak ránk, rengeteg ajándékot kaptunk, voltak programok, megtanitottak bennünket kártyázni (ezért tudtam oviban 51ig számolni, römiztünk).
Szóval foglalkoztak velünk sokat.
És most dédikék, 79évesen. igaz, már fadtak, tehát vigyázni nem szoktak egyikre se, de nagy nagy örömüket lelik abban is, ha csak figyelik öket, látják öket.
én megértem azt, hogy valaki már egyszer letett az asztalra valamit, felnevelt x gyereket, hadd ne kelljen még egyszer felnevelni még másik x-et.
nyaralást már nem lehet elvárni mondjuk akár anyagi okok miatt, de náluk lenni és megtapasztalni új dolgokat nagyon rendben van szerintem. ettöl csak, ha van rá lehetöség, "gazdagabb" lesz a gyerköc.
Akkor bocsi...csak már megszoktam, hogy bacogaznak..
Programok: babaúszás, baba-mama klub, baba-mama torna, egykorúbabás barátnőkkel találkozás, bandázás együtt. De van, hogy bemegyünk a munkahelyemre vagy nagyizunk, ha ráérnek épp De sokat csavargunk is a környéken. Néha tesóm is átjön vagy mi megyünk hozzá.
nagyon szépen összefoglaltad a lényeget . Pontosan igy van ahogy irtad.
Ez a legnagyobb probléma a szülőkkel ( némelyikkel ) hogy amikor az unoka a nagyszülőnél van ő akarja megszabni ő akar szabályokat felállitani a nagymamának , holott a nagyszülő vállalta az unokát, nála van , tehát attól kezdve az ő felelőssége .Aztán csodálkoznak ha többé nem akarja vállalni holott szereti nagyon az unokáját .
nem megbántani akartalak, csak kiváncsi vagyok
milyen programjaitok vannak?
Jaaaa, hogy az anyaság csak abban teljesedik ki, hogy főzök, varrok, mosok, takarítok??
Ezt nem tudtam. De vannak jó programjaink együtt, nem ülünk folyton itthon.
(most épp alszik, megengeded, hogy forumozzak kicsit?
de ezidőalatt, még a holnapi lecsót is előkészítettem. mert nem azt írtam, hogy egyáltalán nem főzök, csak azt, hogy ritkán 
ja és már a takaírtás is kész - mégegy cupppp
)
és akkor mégis mit csinálsz?
a fórumozáson kivül, mint anya?
Harangocka, te pedig azt fogadd már el, hogy sokféle élethelyzet van.
Az én családom is összetartó, szeretjük egymást, törődünk a másikkal, összejárunk, sőt anyukám szinte naponta átnéz hozzánk. Mégsem vállalja az unokákat napokra. Néhány órára igen, akár még a hármat is, de ennél sokkal többet nem. Megvannak a maga indokai, jelentős részük akceptálható is. Ez van. Az unokáit imádja, sokkal jobban, mint a saját gyerekeit valaha is szerette, ebben is biztos vagyok.
Mi pedig a férjemmel együtt mindezek ismeretében vállaltuk őket és szervezzük meg a mindennapjainkat. És nem fújolok, nem gondolom nemtörődöm nagyszülőnek őt, sokat van velük, de tipikusan az én jelenlétemben.
Nehéz ebben a témában okosnak lenni.
Még nehezebb tanácsot adni.
A legkönnyebb véleményezni és kioktatni..
Az én kapcsolatom az unokáimmal mindíg is változó volt,hol szerettek nálam lenni,hol unatkoztak,attól függően ,milyen programot sikerült összeállitani velük.
Pici korukban könnyebb volt,mert nyugodtabb voltam én is.Amikortól már járni tudnak nehezebb.
Az ember nem mindíg van a toppon egészségileg sem,és hamarabb fáradtabb is már ebben a korban.
Eddig rendben is van a dolog.
Jön az unoka,amikor kedve van,és azt kap tőlem amit ki tudok hozni magamból.ha programot akkor azt,ha neki kell engem ellátni ,akkor azt.
DE.
A mai szülők nem azt várják a nagyszülőktől,mint mi amikor a mieink voltak kicsik.
Akkor az unoka a nagyszülőkre volt bízva,és azok az élmények érték őket amiket náluk kaptak.
Ha az "öregek"olgoztak a ház körül akkor az unoka keresett magának elfoglaltságot,gyakorlatilag enni-aludni ment csak be a házba,mivel sokat volt levegőn és olyan játékot játszott ,el is fáradt.
Azt ette amit a nagyszülők,és ment aludni,templomba,rokonokhoz,vagy játszott a szomszédgyerekekkel ,rokongyerekekkel ahogyan a nagyszülők mondták.
Rájuk volt bízva abban a két-három hétben.teljesen más élmények érték,mint otthon a megszokott.Mindenben.
Most mi van??
Ha mint olvasom alant már egy 2 év körüli gyerek mondja meg hogy hova akar menni és hova nem ,akkor ott baj van.
Ez a baj ,az akaratosság is visszatartja a nagyszülőt az unokától.
A nagyszülő félti az unokát,szinte fél vállalni őket,mert nem fogadnak szót.
Egy szófogadatlan gyerekkel pedig nem könnyü együtt lenni programnot csinálni pedig még nehezebb,fárasztóbb.
Tiszteletlen,és elkényeztetett gyereket nem szívesen vállal az ember nem egy-két hétre,de egy-két órára sem.
A nagyszülő ne neveljen,csak feltétel nélkül szeressen,szoktam hallani!
Milyen hülyeség már ez?
Hiszen a létünkkel ,viselkedésünkkel is nevelünk.
Ha én szigorú vagyok az elkényeztetett gyerek nem szívesen van velem.ha én nem engedem a tv. vagy a pc előtt ülni (holott ez lenne a könnyebb hisz otthon is ezt teszi) hisztizik.
Ha nem azt eszi ami a kedvence(teszem azt nincs rá pénzem) hisztizik.
Ha elmegyek vele sétálni,nem beszélget,hanem az üzleteket keresi,hogy mit vegyél neki,...miből??
Azt már nem is írom,hogy ha van rá pénz akkor se biztos,hogy azt akarom neki nyújtani amit otthon megszokott.
Amiket írtam azokat látom magam körül,az enyémek egyrészt már nagyok,másrészt nálunk alap volt,hogy ha nálam vannak,akkor az én "törvényeim" szerint élünk.
Azt eszik és odamegyünk amit mi ketten,vagy hárman megbeszélünk,és a szülőknek ebbe nincs beleszólásuk.
Ha bejött az unoka a kapun ,attól kezdve az én felelősségem.
Nos,azt látom,hogy sok nagyszülő ezt a felelősséget nem vállalja,mert nem akar vitát,cirkuszt,egyeztetést,kioktatást a szülőkkel.
Idő kell és feltétlen bizalom a szülő-nagyszülő-unoka kapcsolatában,és az idő az együtt töltött idő a legfontosabb.
Már picikortól.
A másik dolog,a szülő fogadja el,hogy a nagyszülő az idősödéssel nem hülyül meg.
Valószínüleg tudja mit miért csinál.
Szóval bizalom,és jó kapcsolat ,mert enélkül nem fog működni,nem hogy a nyaralás,de még fél óra felügyelet sem.
Hiába a lamentálás a szülők részéről ha a nagyszülő nem örül az unokának,eröltetni nem lehet.Ez van.
Mellesleg én éppen most készülök a 9 éves unokámat levinni egy tanyavilágba,bokáig érő szegénységbe ahol eltöltünk annyi időt amennyit ő szeretne.
Nagy ott a szegénység,és ezt is meg akarom hogy tapasztalja,milyen az amikor azt esszük ami jut,és avval játszik amit talál...
Persze nehéz lesz neki,de éppen itt az ideje,hogy lásson is az élet árnyékosabb oldalából is.
Lássa milyen az amikor embereket a szükség a szeretet kapcsol össze időről-időre.Ők is a családunk tagjai.
Kicsit tartok is tőle,de megbeszéltük,hogy ha nem akar ott maradni tovább,hazajövünk,nekem szóljon de eszébe se jusson megjegyzésével megbántani őket.
Remélem megértette.
Te hányszor hívod fel az apósodat?
A telefonnak két vége van.
Mielőtt bármit is elvárnál, először neked kellene adnod.
Ez a hsz-od azt mutatja, hogy a szüleid hogyan törődtek veled?
No akkor most elgondolkodom ezen.
Próbálj már elszakadni attól, hogy embereket véleményezel.
Mit gondolsz, téged nem lehetne véleményezni?
Miért kell neked belekeverni azonnal személyes feltétezéseket a beszélgetésbe?
Az, hogy ki hogyan él, az teljes mértékben a saját dolga.
Az, hogy apósod miért teszi vagy nem teszi azt, amit, az az ő dolga.
Te miért vársz el bármit is pl tőle? Azért, mert nálatok az volt a szokás?
Az mire érv, hogy nálam mi a szokás?
Vastagon leszarom, más, hogy él.
Akinek nemtörődöm szülei vannak, azok nemtörődöm nagyszülők is lesznek. Ennyi.
Csak ugye mindenki potyogtatja/tta a kölyköket ezerrel, de felnevelni, felelősséget vállalni érte az már büdös..
Pfffffff...hát nemtom te milyen családból jössz, de mi (ugyan nem vagyunk sokan) törődünk egymással. Amíg nem volt unoka addig is hetente összejártunk és 2 naponta beszélünk telefonon vagy skyp-on.
Én csak csodálkozom (mint ahogy apósomon is elképedek) hogy megszüleik az egyszem unokája és hetekig fel sem hív, hogy mégis mivan..de biztos nem fér bele az idejébe, az a 3 perces telefonbeszélgetés.
Én még itthon se főzök -egyenlőre- túl sűrűn, én nem vagyok nagyétkű, férjemnek meg hozom kifőzdéből a kosztot. Szóval nekem tökéletesen megfelel a bébiétel.
Varrni meg nem tudok, varrógépem sincs, de nem is kell, nagyon jó cuccokat lehet kapni.
Már miért lenne az bicskanyitogató, hogy egy nagyszülő nem akar vigyázni az unokára?
Nem nem képes, mert ugye ha egészséges, ha aktív, akkor képes is, hanem egyszerűen neki így van rendben az élete.
Miért akarja bárki is megmondani egy nagymamának, hogy márpediglen ha szültem neked egy unokát, akkor foglalkozz is vele?
Már bocs, de ugyan ne beszélj már ekkora hülyeségeket, ha megkérhetlek rá.
Lehet, hogy a te környezetedben ezek voltak, ilyen volt a helyzet, de az előző hsz, azt hiszem, Edáé, jóval közelebb jár az igazsághoz.
Különben mi akadályoz meg, hogy a 3 hónaposnak ma is azt add, amit a család úgyis eszik? Pépesítsd össze és kész, mint állítólag régen. Mint ahogy varrhatsz most is babaruhát, nem muszáj megvenni akármilyen is az.
Szerintem meg az bicskanyitogató, ha valakinek közel laknak a nagyszülők és aktívak, nem betegek, nem vigyáznak senkinek az anyjára és mégse képesek 1-2 napot az unokával tölteni.
Nekem még a nagynénik is ajánlgatják, hogy ha ráérnek szívesen segítenek, ha el kell mennem itthonról.
És hozzáteszem -ami már egyszer leírtam- hogy biztos vagyok benne, hogy senki sem tukmálja a gyerekét, egyszerűen csak megkérdezi, hogy ekkor vagy akkor ráér-e vigyázni, unokázni. De a soksoksokadik visszautasítás dühítő lehet. Ennyire leszarja, hogy született mégegy családtag??
Én még a műkörmöstől is úgy kérek időpontot, hogy írjon párat, majd ahogy tudok gyerekfelügyeletet biztosítani, akkor megyek. És láss csodát, eddig még mindig sikerült.
Siránkozik a nyavalya....))) Csak emlékszem, mert előhoztátok.
Jó: pépesíts mindent a gyereknek, told át a szitán...)))) Úgy egyébként paszírozott pörköltet nokedlival én nem adtam nekik..))) Külön főztem természetesen. Plusz ha kihány minden szar tápszert, ami éppen van, darálj neki rizst a kávédarálón, azt főzd össze tejjel. Jó buli, hidd el..))))
Nem, nem lehetett mindenhol babakocsit bérelni, de őszintén szólva kellett volna a fenének, amit x ember nyúzott már. Azt meg hadd ítéljem meg én, hogy vidéken milyen ruhákat lehetett kapni. Különben ez nem panasz volt, ha nem tudod mekkora öröm, ha saját magad által tervezett és varrott ruhát adsz a picire, próbáld ki!
Ez mind csak nosztalgia és válasz a goromba sértésre, hogy nekünk olyan könnyű volt. Azt viszont komolyan mondom, hogy lehet úgy élni, mint akkor, sok pénzt lehetne megtakarítani vele. De nem sétagalopp...