Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Elváltan 2 kisgyerekkel
Létrehozva: 2012. július 3. 19:04
Sziasztok!
Próbáltam futó "elvált nők klubját" keresni, de nem találtam.
13 év együttlét, 6 év házasság és két kisóvodás gyermek után a férjem lassan 4 hete elköltözött. El fogunk válni, bár nekem ez sose volt benne a tervben (mégha a pakliban benne is van), én komolyan gondoltam az esküt a templomban és tényleg egy életre választottam.
Az okokba nem is szeretnék belemenni, azt hiszem kezdek az elfogadás fázisába érkezni (nem tudom reális e 4 hét után ezt gondolni).
Csak sorstársak véleményét szeretném hallani, hogy sikerült a gyerekeknek nap mint nap megmagyarázni a megmagyarázhatatlant. Az anyagi és fizikai része most nem nagyon aggaszt. Meg amitől félek az a viág sajnálata, mégcsak a legközelebbi ismerősök, közvetlen család tudja.
Bár fogytam avgy 8 kg-t és nem hordom a jegygyűrűt, szerintem van aki már kiszúrta a munkahelyemen.
Szóval beszélgessünk.
Bocs de most annyira nevetek
Ő is sokat sir 
jaj tudod miért mondja ezt ? biztositani akarja a kiskaput ha vissza menne mégis . Lám lám a nagy szerelmes annyira boldog hogy sir tőle .
Már nagyon sokat sírtam. Már nem akarok sírni.
Írta, hogy Ő is nagyon sokat sír. Hát majd még sajnálni fogom....
ha ugy érzed sirnod kell sird ki magad , megkönnyebbülsz .
Én itt vagyok nap mint nap , nekem irhatsz nyugodtan .
Nem vagyok egy cicababa alkat, de azért midnig figyeltem magamra. Főleg mióta visszajöttem dolgozni, és elmúltam 30:) Sokkal jobb nőnek érzem magam (és vagyok is szerintem) mint mondjuk 23 évesen.
De mivel fogytam 8 kg-t, új ruhák valóban kellenek, mert alig találok valamit ami nem lötyög rajtam:)
Eddig nem nőtt fel majdmost felnől ? Nemár .Ne arra adj mit igérget , ne arra mit mond , hanem mit tesz .
ha vissza akar menni hát küzdjön meg érted . tettekkel, de addig éljen külön.
Változz kicsit, légy nőiesebb az eddiginél, lepd meg!
Hátha újra beléd szeret! :-)
De az is biztos, hogy jobban fogod magad érezni ettől a kényeztetéstől (kozmetikumok, új ruha, frizura stb.).
Na, sziasztok! :-)
Talán öregkorára vagy x év után belátja és megbánja, mennyire megbántott Benneteket, de akkor meg már kit érdekel, meg nem is vigasztal..
Próbálj meg önállóságra berendezkedni, végülis innentől Te leszel a család feje és eltartója. Ha meg visszajönne mégis, az csak a megérdemelt jutalmad lesz.
Ha nagyon eleged van, nyugodtan panaszkodj itt, jót tesz a léleknek..
A pasik sohasem fognak olyan felelősségteljesen és lemondással gondolkodni, mint a nők. Ez van.
Nincs hasonló helyzetben lévő ismerősöd?
Mennem kell, este visszanézek!
Hát én az tudom elképzelni, hogy tényleg valami összezavart krízisben volt, meggondolatlanul és felelősségtelenül cselekedett.
Ha fel tud nőni a külön töltött hónapok alatt, ha meg tudja bánni igazán, ha tényleg megérik benne valami. (A sztori része, hogy Ő 19 én 20 voltam mikor összejöttünk) akkor talán, nem tudom.....
De érzem, hogy én is változok. Életemben először kifestettem a lábkörmömet, borravalót adok a benzinkutasnak és jobban figyelek az emberekre.
Azért ha őszintén belegondolsz, ha egy férfi ÍGY képes egyedül hagyni, tehát egy-két-több gyerekkel, teljesen magadra, akkor nagyon-nagy Terézanyunak vagy nagyon elkeseredettnek kell lenned ahhoz, hogy megbocsáss..
És benne van a pakliban, hogy mire helyrejön a gyerekek lelkivilága, újra dobbant, még jobban összetörve őket. Akkor inkább már maradjon ott, ahol van, már megszokták.
Most mennem kell, jók legyetek.
Szőlőnek sok erőt és kitartást!
A sex rendben volt ? mert ez is számit.
Tul sok szabadságot adtál neki ?
Igen, ilyeneket mondott még, hogy úgy érzi nincsen rá szükségem.
Komolyan mekkora hülyék a pasik, mutogatni kéne némelyiket.
Egyszerübb lelépni ujat keresni mint változtatni az addigi életeteken , vagy neadj isten önmaga változzon.
Van lelkifurija az biztos , de ne aggódj tuléli .
Te így látod ezt, de sajnos a férfiak többsége fordítva... :-((
Tudod, van olyan, hogy a férfi a gyerekek születése után kikerül a középpontból, a gyereknevelésben is háttérbe szorul, és mivel a feleség van otthon a picikkel, ő egyre inkább feleslegesnek érzi magát ebben a közösségben. Így hát keres egy olyan nőt, ahol megint csak vele foglalkoznak, ajnározzák stb.
Írtad korábban ezt a Midlife Crisist.
A gyerekem osztályában tavaly talán ketten voltunk elváltak, most, egy év után talán az osztály fele. Pont az a korosztály. Egyszerűen trend lett a válás 35-40 körül. Persze ez Téged meg az érintetteket kevésbé vígasztalja... :-((
Ki tudja, talán még visszajön a férjed... Sőt még olyan ismerősöm is van, akik a válás után, pár év különélés után jöttek ismét össze. Egyszerűen akkor még nem voltak érettek a kapcsolatra..
Nálatok nincs az oviban gyerekpszichológus? Nálunk ő foglalkozott az elvált szülők gyerekeivel, nagyon jó volt szerintem.
"De én nem értek teljesen egyet a meguntam elmélettel. A másik ember nem egy használati tárgy, egy könyv vagy játék, hogy megunom oszt eldobom. Azt akiért egyszer rajongtál, álmodoztál a közös jövőről, megosztottad vele búdat bajodat, örömödet, közös nyarlásokat szerveztél, közösenszervezted az esküvődet vele, végigizgultál /örültél vele két terhességet, kiválasztottad a gyerekek neveit, közös lakást vettetek, együtt berendeztétek, közösen megbeszéltétel, hogy milyen elvek mentén milyen embert akartok a gyerekeitekből faragni..........
aztán egyeszercsakmeguntalak, rájöttem, hogy midnig odaég a rántás és ebből elegem van!!!
Ha valaki unja a saját életét, próbáljon meg magán és a kapcsolaton változtatni, nem a másikat húzom le a wc-n, meg a gyerekeimet!! Oszt megyek élem világom, kalap-kabát?"
Szerintem ezzel sokan így vannak -én is-, de sajnos egyre gyakrabban látom ezt magam körül...
Tudom, Éjszakás, jómagam is keresztülmentem ezen, két kicsi gyerekkel, szinte azonos forgatókönyv szerint.
Nehezíti ilyenkor a helyzetet a sok jószándékú ismerős, rokonság, mintha nem lenne az embernek elég a maga baja...
De pont ezért mondom tapasztalatból, hogy az idő begyógyítja majd a sebeket, csak a köztes időt kell valahogy kibekkelni.. :-))
Szidni semmiképpen sem szabad a másikat. Nincs is értelme, ezzel csak magunkat próbáljuk vígasztalni, hogy Pistike tehene sokkal zöldebb.. Mert egy ilyen elhagyás óriási pofon az önbecsülésünknek, hogy nem kellettünk, pedig mi hogy igyekeztünk.. Ez nagyon tud fájni.
Hát most nem tudnám azt hiszem.
Látom kellene a szemét hozzá.
Csak akkor tudnám, ha a szívét is vissza tudja hozni.
Gombi: az eszem nekem is tudja, hogy elment. de a szívem még nem hiszi el.
De én nem értek teljesen egyet a meguntam elmélettel. A másik ember nem egy használati tárgy, egy könyv vagy játék, hogy megunom oszt eldobom. Azt akiért egyszer rajongtál, álmodoztál a közös jövőről, megosztottad vele búdat bajodat, örömödet, közös nyarlásokat szerveztél, közösenszervezted az esküvődet vele, végigizgultál /örültél vele két terhességet, kiválasztottad a gyerekek neveit, közös lakást vettetek, együtt berendeztétek, közösen megbeszéltétel, hogy milyen elvek mentén milyen embert akartok a gyerekeitekből faragni..........
aztán egyeszercsakmeguntalak, rájöttem, hogy midnig odaég a rántás és ebből elegem van!!!
Ha valaki unja a saját életét, próbáljon meg magán és a kapcsolaton változtatni, nem a másikat húzom le a wc-n, meg a gyerekeimet!! Oszt megyek élem világom, kalap-kabát?
A férjem egy csendes, belül tépelődő ember, félek hogy a lelkifurdalás szét fogja tépni.
persze hogy fáj neki , két gyerek meg minden ,,, és ő azt hitte rendben mennek a dolgok.De ahogy látom egész jól áll hozzá . Se bosszu , se fröcsögés . Különben is meg kell siratni el kell gyászolni azt a kapcsolatot , nem a pasit hanem a kapcsolatot . idővel megszokja ezt a helyzetet , fiatal még , talál magának rendes társat.
DE! Szerintem meg tudjuk irányítani, hogy kit szeretünk! Ha valakit egyszer szerettünk, RÁFIGYELÉSSEl újra és újra megláthatjuk benne azt az embert, akibe beleszerettünk.
Amit most Ő kerget, az meg egy óriási lila lufi, ami szerintem rövidesen ki is fog pukkanni. Nem akarom mindősíteni a nőt, meg sztereotípiákban gondolkodni, de ha tudnátok részleteket, akkor más is így látná.
Ha egy normális, átlagos nő lenne, aggódnék....de így nem aggódok nagyon. Meg ha egy normális átlagos nő lenne, biztos nem tudna belemászni így egy család életébe (akkor se ha a férjem volt a kezdeményező) 3 hónap alatt. De ez egy kislány, aki még életében nem látott se gyereket, se családot közelről.