Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Fura csaladi szokasok
Torolt_felhasznalo_924713
Létrehozva: 2012. Április 26. 22:06
Amiktol meghalltunk gyerekkent es amit tuzzel vassal probalnank kiirtani a sajat felnott eletunkben . /asztalnal nem beszelunk.. tyuktojas a kamraba megy es nem a hutobe... gyerekek kapnak eloszor az etelbol...szalveta hasznalatuk ritusai....mindent meg kell ennunk ami a tanyerunkban van ...
van ahol leveshez fozelekhez kenyeret kell enni.....
asztalnal
Nalatok mi volt ?
Anyósomék szokása befőző lábosban csirkelábak, szárnyak, apróbb részek lefőzve(pörköltnek)- amíg el nem fogyott azt ették. Ez a lábos a spájzban a földön volt Hozzá semmi krumpli vagy egyéb.
Ha "vendégségbe" mentünk nem kaptunk enni (valahol nem is hiányzott). Elvárta, hogy a vendég főzzön. A gyerek nem kapott enni,, mert.....lásd: férjem kiásott egy gödröt náluk, ő ehetett- mert megdolgozott az ételért- A lányom odament hozzá- vajas kenyér volt az "ebéd" ásás után- és kért volna egy falatot. Anyósom:: " Na-na! Az eszik aki dolgozott"
Sziasztok,
Nahát nagyon jó a téma! :-)
Hajlamos voltam evidenciának venni, hogy ami nálunk szokás, az mindenhol így van. Itthon semmi falusi szokás nem gyökeredzett. A közös étkezések: könyök leszorít, felnőttek szavába nem vág, arról a mai napig még csak nem is hallottam, hogy van aki nem felöltözve eszik?!
Minden étkezőeszköz (desszertes villa, halkés, kis és nagyobb borospohár, damasztszalvéta, vasárnapi fehér abrosz, ünnepi vacsorákál ezüst gyertyataró) a helyén.
Lehet ez elsőre nagyon merevnek és fölöslegesnek tűnik, de nekem ez a természetes és jó, és szépnek és kellemesnek találom.
Mindenestre, nagyon hasznos tudás a protokoll rendezvényeken. :-)
Nekem is pont ez jutott eszembe.
Régen minden az evés körül forgott.
Viszont én is, most már másképp csinálom, mert utáltam ezt gyerekkoromban.
Ha vendégeket hivok, a szüleink, a férjem tesójáék én is svédasztalt csinálok, sokféle kajával. Mindenki akkor eszik, amikor jólesik neki. Egy kupacon vagyunk ugyis.
Azért nem szép dolog, hogy így nyilatkozol a szüleidről. Mégis ők neveltek olyan embert belőled, aki fejlődésre képes. Amennyiben nem voltak veled kegyetlenek, akkor így visszaköpni a gyökereidre, csúf.
Édesapád felsőteste olyan undorító, hogy nézni sem bírod?
Az én nagyszüleim is falusi emberek voltak.
Anyai nagyszüleim földművesek is... nagyapám 4 nagyanyám 6 osztályt végzett. Nagyapám községi fuvaros volt még.. Soha nem láttam másban mint feltört ujju ingben.. kék vagy fehér. Még nyáron a legnagyobb melegben sem vetközött félmeztelenre. Nagyanyámon is mindig blúz volt. valami kötényes szoknyával. Rendkivül szemérmesek voltak.
Az apai nagyszüleim .. nagyapám csendőr volt. nagyon kemény rideg öregember. nah, náluk voltak a komoly és felesleges illemszabályok -mindentmegkellenni és nemiszunkvizetevésközben.
Ők is falusiak voltak....
A csirkeláb egy nagyon jóízű darab. És nem lehet másképp enni, csak cuppogva. Ismerek olyan embert, aki olykor csak lábból főzi a levest, sok zöldséggel, és nagyon-nagyon finom. Nem azért teszi ezt, mert szegény lenne, hanem azért, mert így szeretik.
Én pl nagyon szeretem a rántott borjúlábat, na abban gyakorlatilag semmi hús nincs. És baromian drága fogás, ha étteremben kéred.
Tudom. A nagyszüleim(mind a két oldalon) tanyasi emberek voltak,a szüleim meg falusiak,de hát úgy éltek,ahogy otthon látták.
Amikor kislány voltam,nem értettem,hogy miért nem barátkozik velem néhány lány a suliból: olyan kis közönséges voltam
.
Sajnos minden szó igaz
.
Ezeket teljesen kiiktattam az kis családi életemből,ami miatt kényes városi p.csa lettem a család szemében....
A párom egy városi srác,aki az ilyen dolgokon ki van akadva(megértem).
Amikor kamasz voltam és volt egy-két városi,"normális" udvarlóm,finoman tettek utalást,hogy milyenek a szüleim,nagyon szégyelltem magam
.
Gyerekkorunkban mindig leóvatoskodtunk a pincébe és leettük a tej fölét. De finom is volt az.
Nagymama meg rikácsolt miatta.
A cseresznyemagot nem szabadott megenni, mert azt mondták fa nő a hasunkban. Ha mégis véletlenül lenyeltem, akkor azt vártam mikor nő a fa a hasamban. Magam előtt láttam már a zöld fát a piros cseresznyékkel .
Ennyire nagy volt a különbség falusi meg városi családok közt?
Az emberek között van különbség, akár városban akár falun élnek.
Abban viszont óiási különbségek vannak.
Ahogy most is olvasom elképesztő.A szegénység pedig nem mentség ezekre a dolgokra.
Ilyen helyzetekben egész más az ok.
Ahogy itt olvaslak benneteket, csak az jön le, hogy sok helyen milyen hatalmas jelentősége van az evésnek. Hát nálunk nincs, és soha nem is volt. Ez a kényszerű közös étkezés a meghatározott időpontokban, nekem nem szimpatikus. Ha nem vagyok éhes, nem eszem. Ha éhes vagyok, akkor igen. Nálunk sosem az asztal hozta össze egy jó kis beszélgetésre, közös időtöltésre a családtagokat. Az étkezés szertartássá avanzsálása tőlünk idegen.
Persze van, hogy vendégeket hívunk, de akkor is inkább svédasztal, semmint körbeült asztal.
-húsleves,a tyúk egész fejével,retkes lábával
Jesszus, atyavilág...................
Atyavilág!!!!!!!!!!!!!!
Ez most komoly?
És a válasz pedig, nem.
Ja,igen,a gusztustalan kaják,MINDEN HÉTEN
-húsleves,a tyúk egész fejével,retkes lábával
-zsíros pörköltek,tele kövérjével
-hús hússal,mindig malac vagy tyúk
Amikor megtanultam magam főzni,volt hogy akkor ettem először normális főzeléket,salátát.....azt se tudták,mi az.
Nagyon meglepő számomra,hogy mindenkit megtanítottak otthon az alapvető illemszabályokra. Az én szüleim tipikus közönséges,buta,falusi emberek(a nagyszüleim is). Nálunk bizony nem voltak illemszabályok az asztalnál
. Amikor 15 évesen elmentem egy bentlakásos iskolába,pár hét után rájöttem erre....a kollégiumban tanultam meg az alapvető udvariassági szokásokat,mint egyenes háttal,késsel,villával helyesen enni,a tegezési sorrendet,azt,hogy a társalgásban mi a közönsége és mi nem....stb. 15 éves nagylány voltam ekkor!!!!! Megmondom őszintén,így utólag nagyon égő... A saját kis családomban nagyon ügyelek erre,hogy az alapvető dolgok természetesek legyenek a kislányomnak.
A mai napig némán nyelem a hányingerem:
amikor apám félmeztelen ül az asztalhoz
amikor anyám gusztustalanul cuppog a csirkelábon vagy kézzel eszik(!!!!)
amikor bekapják a kislányom cumiját,úgy játszanak vele...
amikor az egész rohadt falu tudja az életem minden pontját
amikor bájologni kell ezekkel az emberekkel,mert anyámékat ismerik
amikor nem fürdenek egy-két napig..
és még sorolhatnám.....
Amit elmeséltem,a 80-as években történt. Ennyire nagy volt a különbség falusi meg városi családok közt?
"Engem halálra szekáltak amikor kislány voltam, hogy sovány vagyok. szekáltak ha nem ettem meg valamit. Egyedül az anyai nagyszüleim nem piszkáltak érte, de amugy az egész familia állandó szórakozása az volt, hogy engem piszkált.
Akkor elhatároztam, hogy én soha nem piszkálom a gyerekem, ha lesz, azzal, hogy mennyit eszik. Nem halt éhen egyik sem"
Dettó ugyanez nálunk is!!!! :)))))))
Nálunk a nagymamáméknál volt az hogy a drága papám ult mindig az asztalfon, mindig neki szedtek eloszor, o sosem tálalt. Annyi volt csak a háklija, hogy neki sosem teríthettunk túl legombolyített kanalat! :)))
Nekem - sok más egyéb hülyeség mellett - az óramutató járásával megegyezően kellett a kanállal az ételt kavarni. Fordított esetben pofon járt érte.
Jézus!
Pofon egy ilyen semmiségért?
Nálam ugyanez!! Béka, ebéd, és leves... Pofon nem volt, de kiabálás igen.
És humorérzék sem...
aki nem eszi meg az elsőt, nem kap másodikat
Nálunk nem szokás a több fogásos ebéd. Nem is tudok annyit megenni. Választok, hogy mit eszek ebédre - a másik kaját legfeljebb vacsoraként eszem vagy megeszem másnap.
Hétvégén szokott lenni desszert, de az sem közvetlenül ebéd után, hanem kb. uzsonnaként.