Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Fura csaladi szokasok
Torolt_felhasznalo_924713
Létrehozva: 2012. Április 26. 22:06
Amiktol meghalltunk gyerekkent es amit tuzzel vassal probalnank kiirtani a sajat felnott eletunkben . /asztalnal nem beszelunk.. tyuktojas a kamraba megy es nem a hutobe... gyerekek kapnak eloszor az etelbol...szalveta hasznalatuk ritusai....mindent meg kell ennunk ami a tanyerunkban van ...
van ahol leveshez fozelekhez kenyeret kell enni.....
asztalnal
Nalatok mi volt ?
Egy kicsit off, de úgyis elkanyarodott a téma az étkezés és az asztali szokások felé...
Olvasgatva a hozzászólásokat meggyözödésem, hogy akik írtak, azok jócskán a rendszerváltás elött voltak gyerekek (mint ahogy én is)
És ami tényleg elgondolkoztatott:
Arra a korszakra semmilyen szempontból nem volt jellemzö a ''pipeckedés'' (nem találtam jobb szót, de remélem értitek mire gondolok) és azt sem hiszem, hogy az itt hozzászólók mind régi nemesi v. nagypolgári családból származnának MÉGIS
hogy lehet, hogy a szüleink, nagyszüleink - szinte kivétel nélkül - ennyire odafigyeltek ezekre a dolgokra?
Talán genetikailag benne van a magyarokban?
Nem tudom, mindenesetre azt hiszem, megköszönhetjük nekik! :-)
Szia!
Köszi, föleg azt hogy "aki erre érzékeny"-t írtad. Én a buktát rendszeresen forrón loptam ki a tepsiböl.... szegény Nagymama meg majd elájult, de soha semmi bajom nem lett töle.
Nem vagyok érzékeny.:))
Nálunk is gyakran volt rántotthús krumplival.
A főzeléket nem birom megenni kenyér nélkül- gyerekkoromban mindig úgy kellett enni. megszoktam.
Nalunk a mosatlantol lehetett! Persze titokban mindig mosatlanul ettuk a ribizlit, cseresznyet, leporolt epret... :))))
Es vartuk, hogy mikor kell korhazba mennunk ;)
a húslevesből a lábat "imádta"
En attol mindig szepen csendben rosszul voltam, amikor a szuleim elvezettel cuppogtattak a pipi virgacsokat
A kis csontocskakat pedig kirakosgattak egy kistanyerra...
A vasarnapi menu kinel volt MINDIG ugyanez? Husleves, rantott hus, krumpli(pure)/rizs. Amikor a ferjemmel osszejottunk es anyosekhoz mentunk vasarnap, jajjjj ne..., mi vart ott is????
Azota sem vagyok egyik etelnek sem rajongoja - persze orulhetek, hogy ilyen gyakran jutott hus az asztalra.
A masik dolog: mindig MINDENT meg kellett ennunk, ami a tanyeron volt. Nem szamitott, hogy mar az "orrunkon jott ki".
A fozelekhez, pedig mindig kenyeret kellett. Anya ahhoz ragaszkodott.
En azzal szoktam ot kiboritani (mert egyeltalan nem kivantam hozza a kenyeret), hogy belecsipkedtem a fozelekbe, osszekutyultam es 2 perc alatt belapatoltam - ha mar kenyeret muszaj, akkor legyen meg az orome
:)
Nekem az egyik nagyanyám őrmester volt, a másik tyúkanyó.
Ált sulis ballagásomon történt, hogy őrmester még az erkélyen ecsetelte anyámnak, miért rossz sorrendben vannak a piros és fehér muskátlik, amikor tyúkanyó mindenkinek kiszedte a húslevest a tányérba.
Azstalhoz ültnk, öcsém evett pár kanállal és közlte, elég volt. Őrmester: aki amit kimerített, megeszi. Nem értette, miért tette le mindenki a kanalat és kezdett röhögni. :)))
Én a néma csendben tanulástól mentem a falnak annak idején, a lányomtól nem is várom el.
Tudom, sokan mondják, hogy elvonja a figyelmét pl a zene. Negyedikig napközis volt, ott sem volt csend, 30 gyerek mellett nem is lehet. mellettük lakóházak, sportpálya, utca, állandóan volt valami zaj. A tanulmányi eredménye meg nem azt mutatja, hogy kárára vált volna, hogy zene melett tanult.
Jaj, nálunk is tiltva volt a leves utáni ivás. Meg úgy egyáltalán az étkezés közbeni ivás. UTÁNA lehetett inni.
Én meg nem tudok enni, ha nincs előttem legalább egy liter víz. Folyamatosan iszom közben. Leves közben annyira nem, bár ha valami krémlevesről van szó, akkor közben is, de leves után mindig iszom.
Második, desszert közben pedig folyamatosan, simán megiszom 1-1,5 liter vizet egy evés alatt.
Ha elfogy a vizem (mondjuk egy étteremben), akkor abbahagyom az evést addig, amíg nem jöna pincér és nem hoz egy újabb üveggel.
Kiskoromban én is nagyon rossz evő voltam, szerintem egyszerűen azért, mert nem ihattam közben.
Meleg süteményt én sem ehettem, pedig hogy imádtam!
És egrest sem, maximum egy marékkal, mert elvásítja (???) a fogamat.
A kenyeret a nagymamám sütötte, nagyon finom cipók voltak, és a cipókat nagypapám kezdhette csak meg, és előtte "megkeresztelte".
A gyerekek 6 éves korig külön asztalnál ettek.
Nálunk nincsenek különösebb asztali szokások, csak az általános, esetleg még annyi, hogy keresztet vetünk a szeletlen kenyérre, de ezt én csak azóta csinálom, mióta Anyukám meghalt .... előtte Ő csinálta, valahogy azt éreztem - tudom hülye vagyok:-) - hogy nekem kell ezután.
Van még egy rigolyám, ami csak a férjem szerintem az, szerintem nem. A férjem bármilyen pohárból iszik tejet. Én meg agyvérzést kapok, amikor a borospoharat erre használja (mert az olyan jó öblös, meg az üdítős is). Nem értem, miért nem lehet tejet bögréből inni?:-))))) Szerintem minden normális ember bögréből issza a tejet, vagy tejespohárból ....
Anyukám a húslevesből a lábat "imádta" .... én a májat, Apám a többit:-)))))
olvastad fuszeres esztert ?
http://fuszereslelek.blog.hu/2012/04/25/idiota_csal adi_szokasok_es_kobevesett_alapvetesek
Érdekes dolog ez.
Nálunk apai nagyszüleimnél volt az, hogy a nagyapám körül kellett ugrálni. Még arra sem volt hajlandó, hogy önállóan megigyon egy pohár vizet.
Utáltam, hogy ott mindig az volt a vacsora ami ebédről megmaradt.
én ugyanis könnyű vacsorákhoz szoktam, anyukám sosem csinált háromfogásost estére, és ő nem is vacsizott. Nem birok este sokat és nehezet enni, ill ha megeszem rosszul vagyok.
Após detto, őt is körül kell ugrálni. Náluk is ő az úr.... hahhaaaa, az én gyerekeimnél még próbálkozott az addignemállszfelazaszaltól cimű szekatúrával. Aztán megszületett a sógornőm gyereke. Azóta kénytelen volt visszavenni, mert azok az unokái sokkal neveletlenebbek voltak az asztalnál kiskorukban.
Engem halálra szekáltak amikor kislány voltam, hogy sovány vagyok. szekáltak ha nem ettem meg valamit. Egyedül az anyai nagyszüleim nem piszkáltak érte, de amugy az egész familia állandó szórakozása az volt, hogy engem piszkált.
Akkor elhatároztam, hogy én soha nem piszkálom a gyerekem, ha lesz, azzal, hogy mennyit eszik. Nem halt éhen egyik sem.
A férjem mesélte, hogy egyszer elkezdett randizni egy nagyon szép csajjal, értelmes is volt, elvitte vacsorázni, mikor is a nő nekikezdett szürcsölni. Akkor találkoztak utoljára, többet a férjem fel sem hívta. (persze akkor még nem is jártunk, mivel elég félreérthetően írtam)
Gondolkodtam furcsa szokásokon, de nálunk nem voltak, eltekintve, hogy gyerekként furcsáltam, hogy miért nekem kell mindig a radiátorokat egy erre a célra elkülönített fogkefével tisztítgatnom, meg miért nekem kell a szőnyegpadlót sikárkefével kéthetente átcsutakolnom. De semmi más.. mindig alegkisebb kapta az asztalnál a legfinomabb falatokat (a neki legfinomabbakat), aki akart ivott vizet, aki akart nem, aki akart evett kenyeret bármihez.
Anyósomék már más tészta, ott pontban délben ebéd volt, ahogy a nagyóra ütötte a 12-őt vonulni kellett enni (én sohasem voltam még éhes, emrt megszoktam, hogy a suliban fél2-kor ettünk), apósom soha nem szedett magának semmit, mindig anyósom szedte neki az ételt (ettől meg hülyét kaptam, mert anyósom ugrált, após meg ült az asztalnál, előtte a tele tál fasírt, és kérte anyósomoat, hogy adjon még neki. csak fel kellett volna emelnie a villát) Ott állandóan ment a szekatúra, ha a gyerek rosszul evett, após mondta a litániát, hogy bezzeg ő nem engedné, mondtam neki, hogy próbálkozzon nem fog sokra menni. Amúgy nem volt nagy gáz, csak ezek furcsák voltak nekem. Ja, meg após úgy egyáltalán semmit sem csinált otthon, kiszolgálta anyósom. Ő kapott először enni, ő volt a minden. Elég régi vágásúak voltak. Nekik jó volt így, nekem meg mi közöm volt hozzá? Semmi. A férjem teljesen más, bár anyós néha próbálkozott nálam, mondtam neki, hogy teregessen magánál, én is teszem ugyanezt. Ilyenkor két nap örök-harag, aztán belenyugodott.
Jaja én is csináltam.. szegény szüleim égtek időnként rendesen. Még az idős rokonokat is faképnél hagytam az asztalnál, mert kifigyeltem, hogy a műfogsor nem indok a ronda evésre, mert láttam akinek az van, mégis szépen eszik. Volt néha nagy családi sértődés, de ez engem nem érdekelt, én nem akartam senkit megbántani, csak egyszerűen felálltam, otthagytam az asztalt, ha rákérdeztek hova megyek, akkor meg őszintén válaszoltam. Na ezen utóbbi volt a probléma forrása. Ilyenkor persze tágabb családról volt szó, mert nagyszülők-szülők akiktől ilyet nem láttam, de néha apu sogórnőjének a szüli voltak a mamáéknál, meg mit tudom én még kiket szóltam emiatt meg..
Az 5 éves fiam is rászól emiatt mindenkire. A két nagyobb azért ennyire nem kap tőle idegbajt.