Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kezdjuk ujra
Létrehozva: 2010. január 19. 16:10
Nekem nagyok hianyzik a topikunk, hianyoznak a topiktarsak, a baratsagok es beszelgetesek. De ahova a kedvenc topikom (Izrael) jutott, abban nincs kedvem reszt venni.
Kerlek benneteket hogy kezdjuk ujra, teremtsuk meg a regi meghitt, bensoseges hangulatot. Beszelgessunk politikarol, oromeinkrol, banatainkrol, gyermekekrol, unokakrol es mindenrol, ami foglalkoztat bennunket. Nem fontos hogy mindenben egyetertsunk (nem vagyunk egyformak) de a sertegeteseket, meg es beszolasokat lehetoleg mellozzuk. Mindenkit idevarok, aki nem bomlaszto szandekkal akar kozenk jonni. Remelem sikerul ujra egymasra talalnunk.
Szervusztok, jó reggelt!
Térjünk vissza a mi jól neveltségünkhöz, nevezetesen arról beszélek, hogy írunk és válaszolunk. Rosszabb esetben saját magunknak.
Komplikált lett az életem, mert naponta négyszer kell inhalálnom, szerkentyűt is vettem hozzá. A szerkentyűbe pedig háromféle cseppet kell belemérnem - nagyon pontosan, aztán beindítom az árammal működő lélegeztetőt, arcomra helyezek egy maszkot, ami természetesen össze van kötve a gépecskével, és indulhat a 10-15 percig tartó kezelés! Nagyon jó érzés, hogy tiszta levegő áramlik a tüdőmbe. A baj csak annyi, hogy Muszika rettenetesen fél tőle és kíváncsi gyanakvással méregeti - tisztes távolból persze. Én pedig sajnálom őt, de mégis jól szórakozom, ahogyan igyekszik egyeztetni a kíváncsiságát az érthető félelemmel. Persze, mert még ilyen nem volt!
Mindkét cica nagyon gondoskodik rólam, megható, ahogyan törődésüknek ezernyi jelét adják. Például így: >>>>
Szervusztok!
Tényleg letelt az a négy nap, kétszer is, sőt két és félszer, ha jól utána számolok. Be is néztem néhányszor, és miután láttam, hogy kérdéseimre senki sem válaszol, gondoltam, hogy még várok azokra a feleletekre. Margaret-Marika, tőled is vártam a reagálást: tetszett-e neked az a gyönyörű és örökzöld őszi dal - többféle változatban?
Nagyon nehéz napok vannak mögöttem, ráadásul kiújult a krónikus betegségem, a COPD, köhögés, légszomj, nyomorúság. Nehéz lett volna a gép mellett ülni, így csak annyira vettem rá magam, hogy elrendezzem az alatt a bizonyos négy nap alatt készített képeket. Majd jönnek.
Megint történt egy megmagyarázhatatlanul furcsa egybeesés. Napokkal ezelőtt sokadszorra olvastam újra egy könyvet, Ördöggörcs a címe - csupa irodalomtörténet, Karinthy Márton írta, aki éppen a tegnap halt meg. Tegnap viszont már az édesapja, Karinthy Ferenc egyik rongyosra olvasott könyvét (Révkalauz) olvastam már tizedszer talán - ekkor jött a hír és mintha egy rokonom, vagy jóbarátom távozott volna - annyira fáj! Vajon miért történnek ilyen véletlenek, amelyek ugye, nincsenek is…
Tanaria, Alsórákosi-Marika, merre jártok? Azok a néhány nap előtti kérdések rátok is vonatkoztak. És úgy szeretnék már fényképes utazásokról tudósítani! Hátha sikerülne már, Marika! Mit szólsz?
Szervusztok!
Ibikem a negy napos bucsu,mar lejart.
Jó reggelt! No, sikerült valamit meghallgatnotok, netán elolvasnotok?
Tanaria, a zörgő avar recsegő zajánál már csak a keményre fagyott hó talp alatti roppanása kelt bennem újabb nosztalgiát. Élvezd kérlek, helyettem is, a nadrág szárát majd csak leporolod!
***
Most újabb búcsú következik, elutazom négy napra, csak valamikor péntek délután kerülök haza. Majd jelentkezem - esetleg - a mobilról, vagy egy másik számítógépről.
Majd meséljetek, hogy sikerült-e "lepetést" szeretnem Nektek, az előző beírásokkal? Remélem, hogy igen!
További szép napot, jó hetet! És szerencsét!
A híres dal zenéjét - gondoltátok volna? - magyar zeneszerző szerezte, Kozma József volt a neve és Budapesten született! Ha a különboző előadók felvételeit keresitek, alig egy-két esetben jegyzik meg a nevét! Lám-lám, a hálátlan utókor!
Megtaláltam a magyar szövegét is - no nem a költészet tetőfoka! -, de illik a fülbemászó dallamhoz, és a szöveg alatt található felvételen Vámosi János énekli - , de nekem Yves Montand eredeti éneke mégis jobban tetszik.
Miután több változatát meghallgattam, rájöttem, hogy mindegyik énekes hozzátett valamit a maga személyiségéből, előadásmódjából.
Izgalmas kutatás volt, remélem Nektek is tetszik az eredménye!
Szervusztok, jó reggelt!
Igen, Margaret-Marika, persze, hogy megszokom, van más lehetőség?
Te lettél a legidősebb? Én már nagyon régen az vagyok. Éppen 35 éve, miután a bátyám meghalt. A férjem fiatalabb volt nálam, két és fél hónappal. Látod, eddig nem is gondoltam, hogy nálam van a bölcsek köve!
Egészen biztos, hogy a dal Neked is passzol! Számomra már két története is van:
1. Vásárolni mentem a közeli szupermarketbe és - amint ballagtam felfelé az odavezető lépcsőn, egy édes-keserű melódia ütötte meg a fülemet. Egy utcai zenész muzsikált éppen, klarinéton. Felvettem a telefonomra, és WhatsApp-on gyorsan elküldtem Tanariának, azzal a kérdéssel, hogy mi ez? Találgattunk, aztán mégis rájöttem,
2. mert bejött a második történet. Tizennyolc-tizenkilenc éves voltam, távol a szerelmemtől. Esténként egyedül sétálgattam a kolozsvári, ma már 200 éves Sétatéren (a diákszálló egészen közel volt), és a tó partján figyeltem a kanadai nyárfák, platánok és vadgesztenyefák hulló leveleit.
Akkoriban mindenki ezt a dalt dúdolta. Én is, bánatosan, vágyakozva…
Azóta sok változatban hallgatom, mert a francia és magyar változatán túl, angolul is olyan nevek énekelték - egyik szebb, mint a másik -, mint Frank Sinatra (Autumn Leaves), Nat King Cole, Eric Clapton, Barbra Streisand és még többen mások.
Az eredeti a legszebb, Yves Montand énekli, de meghallgatható Edith Piaf előadásában is. Gyönyörű és hadd nosztalgiázzunk egy kicsit…
Magyar szövege is van és ennek szebbnél szebb változatai.
Folytatása is lesz - egyike a legizgalmasabb témáknak, mert a zeneszerző neve valahogy elveszett a híresnél híresebb előadók felsorolása közben, pedig ez lenne a legérdekesebb, meglátjátok, hogy miért.
Drága Margaret!
Kedves Tanaria!
Legyszives kuldj felenk a hetagrol .
Ibike!
Koszonom a 
bol kuldott soraidat.
Szervusztok,
kellemes vasarnap esti pihenest kivanok!
Ibike,ne aggodj hamar hozzaszoksz.
Mi jovoheten leszunk egy +oraval megaldva.
Draga 95 eves nagynenink temetesere keszulunk.Az utolso 3 evben sok csaladtagot es baratot vesztettunk.
Most en lettem a legidosebb a csaladban.
Fogadni merek az igert dal nekem is "passzol"
Neked is szép vasárnapot!
Nálunk rendületlenül hétágra süt a nap. Állítólag még ma és holnap is. Aztán vége. Jön november...
Az erdő szép, de nagyon száraz-poros. Zörög az avar lépteim alatt. Térdtől lefele csupa por a nadrág szára.
Szervusztok, jó reggelt!
Itt ülök, árván, magamban, és azon töprengek, hogy mit kezdjek ezzel a visszakapott egy órával? Sokra úgysem megyek vele.
Viszont meg kell jegyeznem, hogy az időjárás nagyon alkalmazkodik ehhez a "téli óraátállításhoz" - hideg van, szürkeség, esőfelhők, október végi hangulat. Fázom.
Majd később, talán, néhány közelmúltban látott ezt-azt is megmutatok, és majd hozok egy dalt, ami igazán "passzol" a hangulatomhoz.
Addig is, szép vasárnapot kívánok magunknak.
Szép-jó-reggelt!
Először is, nagy örömet szereztél nekem, kedves Margaret-Marika! Tudom, érzem, átérzem, hogy mennyire nehéz most az életed, nagyra értékelem a hozzáállásodat, továbbélési "technikáidat", és ilyenkor mondom, hogy sors csak annyit mér az emberre, amit el tud viselni. Hogy hogyan viseli azt el? Ez a nagy kérdés, ez mindig attól az embertől függ, aki benne van a bajban, aki megtalálja a módját annak, hogy környezetére erőt sugározzon - akárcsak te "kedves, ismeretlen barátnőm"!
Most jöhetne az a bizonyos "én is", "nekem is", amit ugye milyen gyakran hallunk, amikor esetleges bajainkról beszélünk? Annyiszor hallottam magam is… Részvétet, megértést akar kifejezni pedig… Tehát: magam is nehéz napokon megyek keresztül, ismét, sokadszor, igyekszem hát megbirkózni a gondokkal. Segítségemre van ebben a csodálatos családom, közeli barátaim, elsősorban Tanaria, akivel - a WhatsApp-nak hála -, ismét meg tudom osztani gondjaimat, anélkül, hogy a telefonszámla gondjai nyomasztanának. Itt is megköszönöm Neki, hogy évtizedek óta mellettem, mellettünk áll…
Legyen szép napotok!
Ibike,"kedves ismeretlen es megis annyira kozeli baratnom."
bol koszonom.
Multheti hala unnep nagyon szomoruan telt , ket gyerekem nelkul.
Koszonom, hogy gondoltal ram.
Itt faj es ott fajon kivul a
Most pedig készülődnöm kell, ma végre utazunk új-ház-látni. Már láttuk ugyan, de mostanra majdnem minden a helyére került, és Moka-kutyus is megtanult a lépcsőn közlekedni, alig várom, hogy fotót is készíthessek Őkelméről! Azt mondják, hogy ilyenkor még a szokottnál is aranyosabb!
Van még valami a tarsolyomban, sőt akár többesszámot is használhatok, de majd, lassan mindenre sor kerül.
További szép napot kívánok!
Tegnap este az én kis külön bejáratú dzsungelemben ezeket a látványokat fotóztam. >>>>
Valaki felhívta a figyelmemet, hogy mostanában sakálokat is látni a dzungelben, az esti, illetve hajnali órákban. Mit nem adnék, ha találkoznák velük, ha lencsevégre kaphatnám őket! Már láttam mongúzokat, kígyót, sündisznót, legelésző kecskéket és teheneket, de sakált még soha! Most támadt az ötlet, hogy egy albumba gyűjtsem ezeket az "állati" fotókat, és egyúttal az évek során a cicáimról készülteket is, a kintiekről és bentiekről egyaránt! Akkora szamár voltam, hogy az elég régen lakásunkba pofátlankodó két-három skorpiót és az egyetlenegy tarantulát nem volt elég eszem megörökíteni! Ez utóbbi (madárpók) megjelenésére világosan emlékszem, éppen kedves vendégek voltak nálunk, amikor őkelme megjelent a nappalinkban, sőt még arra is emlékszem, hogy a győri unokatestvéremék, valamint Gábor és Magdi voltak jelen. Olyan félelmetes látvány volt, hogy még sikítozni is elfelejtettem! 2008. áprilisában történt…
Az alábbi három kép néhány perc különbséggel készült, egyszerűen nem tudok választani közülük, de az biztos, hogy három különböző pillanatot kaptam lencsevégre. Válasszatok Ti!
Jó reggelt!
Na tessék, megint kihagytunk egy napot! Nagyon aggaszt, hogy a két Marika nem jelentkezik mostanában. Ugye, jól vagytok mindketten??? A pontosítás kedvéért Alsórákosi-Marikáról és Margaret-Marikáról beszélek. Kérjük, jelentkezzetek!
Nahát, Tanaria, éppen erre készülök én is! Mármint, hogy újraolvassam azokat a mindig várt leveleket! Amelyek elsősorban tőled és a többi otthoni baráttól érkeztek! Sok van belőlük, és mi ketten sorszámot is adtunk mindegyiknek - így akartuk kicselezni az akkor még létező cenzúrát, legalábbis 1987 szeptember és 1989 december között, a diktatúra végnapjáig. Micsoda idők voltak azok, Istenem! Tudod mit? Majd egyszer, talán, magam is újraolvasnám azokat a szinte naplószerűen írt beszámolóimat, de nem hiszem, hogy valaha idő és alkalom adódna erre… Pedig milyen fantasztikus dokumentumok lehetnek, mindenről részletesen írtunk, és tényleg, a történelem szempontjából is nagyon fontos időszak volt az.
Erről jut eszembe, hogy tulajdonképpen most is ilyen időszakot élünk, itt, Izraelben biztosan. Most talán sor kerülhet kormányalakításra, ráadásul a mi választásunk szerint! Drukkolok, hogy sikerüljön annak a jó kisugárzású, de teljesen tapasztalatlan embernek, akire a voksunkat adtuk. Talán-talán, mert ha nem, jöhet a harmadik választási turnus, amire még nem volt példa a fiatal ország történetében
.
Vége van a hosszú ideje tartó ünnepsorozatnak. Így búcsúzom ettől a három hete tartó időszaktól: >>>>
Szép napot!
Igen, akkoriban sűrűn leveleztünk. Most jó lenne újra olvasni a leveleket. Vacsárcsiban vannak a csűrben...
A baj az, hogy nem szoktam telefont vinni, mert nincs zsebem, amibe rakhatnám. Amikor lehűl az idő, majd lesz. A tegnap enyhén fújt a szél, hullottak az arany színű levelek, és tényleg hallgattam a "lehulló levelek lágy neszét". Gyönyörű volt!
Jó reggelt!
Üdítő volt az utolsó mondatod, Tanaria, persze, hogy a fát bé kell rakni a színbe, hiszen nem maradhat eső-hó alatt! De rég hallottam ezt a szóhasználatot, nem is tudom, használtam-e valaha? Annak idején Édesapám szerint egészen "góbésan" beszéltem.
Néha készíthetnél egy-két képet az őszi erdőről, szívesen venném!
A napokban a Hádáron jártam, régi emlékek elevenedtek fel, mert 31 évvel ezelőtt itt kezdtem legsikeresebb izraeli karrieremet. Akkoriban már a nyelvtanfolyam harmadik szakaszán koptattam a padokat, már itt Haifán, de még Kiryat Yamban laktunk. Az iskolánkban volt egy állásközvetítő, itt kaptam az első címet, természetesen takarítónőként. Ebben a régi, kedves negyedben - a Hádáron - kezdtem tehát az első munkát, ami aztán lassan 14-re gyarapodott, volt olyan hely, ahol hetente, másutt kéthetente. Ügyesen kellett gazdálkodnom az idővel, fantasztikus és sikeres szakasza volt az életemnek. Szerettek, tiszteltek, becsültek, sokukkal később is tartottam a kapcsolatot - sajnos, legtöbben már nem élnek.
Akkor, az emlékezetes első alkalommal fedeztem fel egy rövidítést jelentő lépcsősort, és éppen itt jártam az elmúlt csütörtökön. Tanaria, közel van a városi színházhoz, azt a városrészt Te is ismered, sőt, még Alsórákosi-Marika is, hiszen az alábbi képeken látható szökőkút majdnem szemben van a 2013-as szállásotokkal.
Az első képet még a lépcsőkről fotóztam, a másodikat a szökőkút közvetlen közeléből.
Szép napot!
Én is szeretem ezt a hét terményt!
Nagyon szeretem ezt a filmet, tényleg jó. Azt hiszem, csak belenézek, meglátom.
Itt gyönyörű ősz van, bentről az erdő sárga, innen fentről tarka.
Az előbb beszéltem Laciékkal messengeren. Nagyon jó volt látni az udvart. Őszi takarítást rendeztek az udvaron Jankával. A fa is megérkezett télire, bé kell rakni a színbe.
Javít: fénye és sárgája - na tessék, úgy meghatódtam magamtól, hogy ismét zavarba jöttek az ujjaim!
***
Tegnap elfelejtettem belinkelni a szóban forgó filmet és ezzel le is zárom a témát, vajon rajtam kívül kit érdekel? Én is majd egy későbbi, csendesebb időszakban nézem majd meg. (nem is 1949-ben készült, hanem két évvel korábban, és Ficsúr akkor még csak 15 éves volt!
***
Tényleg furcsa hét volt ez a mostani, eddig, és nem csupán időjárás szempontjából. Ugyancsak hétfőn kezdődött a nyolc napos szukot. Itt, a házunk alatt is van egy sátor, felülnézetből meg is örökítettem >>>>,
és az oldalán lévő felírásos kép meglehetősen kíváncsivá tett. Azt írták rá, hogy a hét fajta, féle, de mi is? Kutatni kezdtem és kiderült, hogy hétféle terménnyel áldotta meg Isten Izrael földjét, és ezek a következők: búza, árpa, szőlő, füge, gránátalma, olajbogyó, datolya. Mózes I. (9:9) és II. (24:22) Könyvében is felsorolják ezeket - kettő közülük a mezőn, a többi pedig fákon terem - és én mind a hetet szeretem, nagyon! >>>>
Újabb szép reggelt!
Itt olyan szürkeség van, tompított színek, és csak 22 fok.
Hűha, kemény hetünk volt úgy időjárásilag (is). A hét elején, hétfőn, azt hiszem, 38 fok szorította belénk a lélegzetet, kedden már csak 36 volt, igen ám, de viharral és esővel is -, miközben a 36 fok rendíthetetlenül tartotta magát. Szerdán lement 32-re, tegnap már csak 28 volt, ma reggelre pedig idejött ez a szürkeség, hogy mellette még a tenger kékje is elszégyellte magát. El is keseredtem volna, ám ekkor megláttam - valahol a házunk és a tenger szintje között félúton - ezt a csodálatos színfoltot, mintha a nap fénye is sárgája költözött volna kicsit lejjebb. Vigasztalásra. Hol volt eddig, nem tudom, de most szépen közelre varázsoltam és voilá! >>>>
Jó reggelt!
Cseppet se sajnáld Tanaria, hiszen minden új tudásmorzsa bennünket gazdagít. Minél több ilyen "kavarodást" kívánok magunknak!
***
Elküldte nekem valaki az eredeti filmet (Valahol Európában), csak időt kell rá szakítanom. Olvastam valahol, hogy minden idők legjobb tíz magyar filmje közé sorolták és ez igazán nem semmi! Amúgy Rónai könyve tényleg elhanyagolható, csakis információ-gyűjteményként érdekelheti az olvasót. Sok pletyka is van benne, de a kaput az tette be nekem, ahogyan - szinte ocsmányul - lerománozta Rappaport Ottót, körülbelül 10 évvel annak halála után. Úriember nem tesz ilyet! Ilyen alapon mi is románok vagyunk, és mi van ebben? Túl sok szót pazaroltam rá. Jut eszembe: újraolvastad a 70-es könyv megfelelő cikkét?
***
Később még jelentkezem. Most mennem kell, vásárlás, miegymás.
Szép estét!
Sajnálom, hogy ekkora kavarodást okoztam. Két barátnőmnek is több ilyen növénye van. Van amelyiknek szimpla virága van, mint amit te is mutatsz és van ilyen tripla, mint az enyém. A virágok egy-három napig gyönyörűek, aztán lehullanak. Össze szoktam gyűjteni a száraz virágokat. Pirosra festi a teát és kissé savanykás az íze. Szóval, hibiszkusz vagy kínai rózsának nevezik.
Ennél jobban utána nem néztem.
Jó éjszakát!
Szervusztok!
Ismét kimaradt egy nap, csakis az én hibámból. Amolyan "sokat akar a szarka"-alapon. No de lám, nem dőlt össze a világ.
Az történt ugyanis, hogy zavarba jöttem, és mindezért csakis Tanaria hibáztatható!
Hibiszkuszról beszélünk és ő mégis rózsákról ír. Ez nem lehet véletlen, gondoltam, és beleástam magam a botanikába. Olyannyira, hogy egy ideig ott is maradtam. Aztán kifutottam belőle. Mármint az időből.
Szóval a hibiszkusz és a rózsa. Persze, hogy nem volt véletlen, hiszen az egyik hibiszkuszfélét kínai rózsának nevezik, ami tudományos nevén is rózsa: Hibiscus rosa-sinensis. Mivel szobanövényként is sokféle van belőle, eszembe jutott, mekkora lelkesedéssel csodáltam meg a menyem egyik szobanövényét, ráadásul hibiszkusznak mertem nevezni, mert egy az egyben olyan, mint egy hibiszkusz (mindjárt meg is mutatom), erre kiderült, hogy az meg japán rózsa, és nem is tartozik a hibiszkuszok népes családjába! Rosa rugosa a tudományos neve, és nevezik még ráncoslevelű rózsának is.
Nézem a fiamék ablakában fotózott virágot >>>>, de egy cseppet sem hasonlít a neten látható sorstársaihoz. Mégis hibiszkusz lenne? A menyem eléggé tájékozott ezen a téren és biztosan utánanézett ennek a szépséges virágnak is. Csoda, hogy zavarban vagyok?
Szép estét!
Emlékszem a Rónai történetére. Pont azért maradt meg, mert Ficsúrt alakította. Most túl késő van, holnap belenézek, mert a többi benyomásomra nem emlékszem.
A hibiszkuszom most is újra nyílik, az előző rózsa még jóformán el se hervadt. És tele van bimbókkal! Nem rég hoztam be a balkonról. Így köszöni meg, hogy már nem fázik éjszakánként. Anyukám is örvend a rózsáinak.
Jó éjszakát!
Még valami, Tanaria. Amikor nálatok voltunk júniusban, éppen nyílt a hibiszkuszod. Később a fotóját is feltetted, ugye? És most megint? Hányszor nyílik egy évben? Igaz, itt, ebben a klímában, szinte folyamatosan látom. Most már botanikailag is összezavarodtam.
Jó reggelt!
Ismét kimaradt egy nap, azt sem tudom, hogy miért.
Azzal akartam kezdeni, hogy: - De jó, hogy sokan voltak az erdőben, mert nagyon nem szeretem, ha egyedül barangolsz benne. Aztán mégse mondtam semmit, mert ugye, Te már nagy kislány vagy, tudod mit csinálsz.
Beleástam magam egy könyvbe, írni is akartam róla, de így mára maradt. Nézegettem a polcaim egyikének gazdag kínálatát, és kezembe kerül egy nem túl vaskos kötet, Csillag a bocskain címmel. Uramisten, gondoltam, ez nem lehet igaz! Két évvel ezelőtt nagy-nagy szükség lett volna rá, a 70-es történetek kapcsán. Színházi szakemberünk kereste, kerestette a könyvet, tudtam, hogy valahol megvan, de nem találtam. Végül körülményes utakon jutott hozzá, maga a 2004-ben, az Aura Kiadónál megjelent könyv szerkesztője küldte el neki. Tanaria, elolvashatod, ott van a 70-es könyv 105. oldalán, Rónai Andrásról van szó benne. Nem is hiszem, hogy el sem olvastam, valamiért csak úgy félretettem. Most annál lelkesebben ástam bele magam. Elolvastam, végigolvastam, nagyon érdekesnek is találtam, de… Ilyenkor döbbenek rá, hogy mindennek oka van, csak éppen nem jövünk rá, hogy mi is az az ok! Híres magyar és izraeli színpadi és filmszínész volt, könyve megjelenése utáni évben halt meg. Rengeteg érdekes történet van benne, sodorja-sodortatja az olvasót, de ugyanakkor túl sok az őszinteségnek álcázott öntömjénezés, és az ugyancsak őszinteségnek látszó, de túlzott erotika. Már mondták nekem, hogy prűd vagyok, igyekszem is megcáfolni, de "a stílus maga az ember"-alapon ez túlfolyik a tűréshatáromon, és valahol hiteltelenné teszi ezt az egész, tragikus elemein túl is rendkívül sikeres életpályát, no meg az íróját.
Érdekes, hogy ismertem Rónai Andrást, sokat hallottam róla, főleg jót, hiszen remek színésze volt az izraeli Habima színháznak (az itteni nemzetinek), többször is lehettünk ugyanazon légtérben, de soha nem igyekeztem személyesen megismerni. Furcsa, mert a történetei között rengeteg közös ismerősről esik szó, nem is értem, mert a '87-től 2005-ben bekövetkezett haláláig sok alkalom lett volna közelebbi ismeretséget kötni. Cionista volt, tagadhatatlanul, de az ezzel kapcsolatos okfejtései is zavarosak, vagy inkább számomra nem szimpatikusak.
Egyszer azt mondtam, hogy nem szeretem a befejezetlen történeteket. És ez is azok közé tartozott - most már múlt időben. Ami még hiányzik: sok filmje közül a leghíresebb, a legjobb 10 magyar film közé sorolt "Valahol Európában" című film, amelyben Rónai András alig 17 évesen alapozta meg pályáját és rögtön a csúcson kezdte! Kerestem a youtube-on, de csak részletek vannak az eredeti 1949-es filmből. Fenn van viszont a jóval utána készült színdarab és még a musical is. Engem a film érdekel és a Ficsúr! Van valakinek valamilyen ötlete?
Szóval ezért nem jelentkeztem. Aztán tegnap este megkezdődött az őszi ünnepsorozat utolsó, de nyolc napig tartó ünnepe, a sátoros szukot. Majd csak 21.-én ér véget. Aztán jöhetnek a szép hétköznapok, azok mindig érdekesebbek az ünnepeknél.
További szép napot!
Szép délutánt!
Örültem a szép, gazdag képeknek.
Az én hibiszkuszom is épp nyílik. Az is gazdag szirmú.
Nagyon kellemes idő van, akármit mondanak, a fiatalok is élvezik a "vénasszonyok nyarát"! Sokan voltak az erdőben.
Szép hétvégét és jó új hetet!
Végül, és egyelőre utolsósorban: "egész úton hazafelé":
1. Sok-sok fehér hibiszkusz
2. és egy gazdagabb szirmú piros.
3. A halványkék ólomvirágok között üdítő kontraszt.
4. A szépen gondozott kiskertben egy-két sztrelitziára is rábukkanhatsz (ha kissé kinagyítod a képet).
***
Nagyon várom már Alsórákosi-Marika jelentkezését! Margaret-Marikáét is!
Most egy időre búcsúzom. Szép és izgalommentes hétvégét kívánok!
Folytatom a tegnapi fotókkal:
1. Mit számít, hogy milyen növény, csak jó magas legyen! - gondolja a murvafürt.
2. Ettől a látványtól a lélegzetem is elállt - szüret előtti datolyapálmák.
3. Közvetlenül alatta…
Másnap csontsűrűség-vizsgálatra mentem, és örömmel jelentem, hogy az eredmények szinte-szinte ugyanazok, mint az éppen két évvel előbbiek. Még mindig messze tartok a kritikus állapottól, pedig csak havi egyetlen tablettát szedek, no és naponta egy-egy szem kálciumot.
Kicsit nosztalgiáztam is, mert a busz egy nagyon ismerős megállóban tett le, ahová július óta nem járok, de azért örültem a megálló mögötti látványban (1.)
2. - 3. Éppen a közeli minimarketből tartottam hazafelé, amikor észrevettem a - sajnos - már halványodó halojelenséget, más nevén melléknapot. Valamiért nagyon jó jelnek érzem…
4. És megjelentek már a szebbnél szebb őszi felhők is…
Jó reggelt, szép hétvégét és mindent, amit csak akartok!
Tegnap engem kapott el a fásultság, pedig kicsit járkáltam, vásárolgattam és kattintgattam is közben. Kellemes idő van, lassan mi is búcsút mondhatunk a nyárnak. Olvasgatok, nagyokat alszom - telik az idő, pedig jól tudjuk, hogy mennyire véges. Ja és közben elkövettem híresen finom zöldségleveseim egyikét. Azt a mindent bele és recept nélkülit. Érdekes, az első izraeli éveinkben tartottuk magunkat az otthoni étkezési szokásokhoz, mármint, hogy leves nélkül nem ebéd az ebéd, aztán az itteni divathoz igazodva, a nyári, nagyon meleg hónapokban mellőzni kezdtük, és az ősz egyik első jele lett, hogy ismét levesekre gondoljunk.
Jom Kipur utáni fotók következnek. Azon a napon megpróbáltam a csendet, a mozdulatlanságot fotózni - nem igazán sikerült, de azért mégis megmutatom.
Semmi sem mozdult, csak a természet máskor elnyomott hangjai tették még varázslatosabbá azt az áldott, időtlen csendet. Még hajók sem voltak a kikötőben… >>>>
No ennyit a csendről.
Köszönöm szépen! Igyekszem én.
Jó éjt!
Jaj, nem ezt akartam, ennek szomorú története van, felejtsd el.
Inkább ezt >>>>
Szép, jó éjszaka után, szép,jó reggelt!
Sikerélménnyel kezdődött a napom, miután már lemondtam, hogy megtalálom az elveszett biztosítási kártyámat. Ma reggel megpróbáltam ismét megkeresni - hát persze, hogy ott volt a szeptember végi vizsgálatok papírjai között! Ilyen kevés kell a boldogsághoz, lám-lám!
Megyek a régen esedékes csontsűrűség-vizsgálatra és végre kilépek a csigaházamból is. Vége van az Engesztelés Napjának, már csak a sátoros ünnepek maradtak az őszi sorozatból, és a Szukot csak vasárnap este kezdődik. Tegnap csend lett volna és békesség, de a németországi hírek mindent elrontottak… Jó, hogy nem volt tévé- és rádióadás, de az internet azért működött - sajnos.
Tanaria, köszönöm, hogy ilyen szépen, baráti módon reagáltál. Én is elkeseredek néha, pedig tudom, hogy a Te életed sokkal nehezebb az enyémnél, és tudod mit? Sokan példát vehetnének rólad. Nem is ragozom tovább, csak azt kívánom, hogy mielőbb dobd a sutba a fásultságot, ami soha nem vezetett jóra. Örülj annak amid van, és fel a fejjel!
Keresek Neked egy szép virágot, jó?
Jó estét!
Ne aggódj, értem én, nem is bántódtam meg. A valóság az, hogy valami fásultság uralkodik rajtam, ez nem enged belemélyülni. Köszönöm megértésedet.
Az ima viszont megérintett, mély és tiszta. Gyönyörű!
Nagyon örvendek és drukkolok neked, hogy hosszabb távon beváljon ez a módszer!
Szép, jó éjszakát!
Szervusztok!
Van egy jó hírem, netán érdekel valakit. Három-négy napig tartó szenvedés van elmúlóban - hogy el ne kiabáljam. Rájöttem - némi baráti segítséggel -, hogy mi lehet a baj, és mi a megoldás. Valószínű ínhüvelygyulladás volt, és gyakran váltogatott hideg, de inkább langyos borogatások segítettek. Érdekes, mert kialakulását többnyire a gépelés, de főleg az egér használata válthatja ki. No ezt - legalább ezt - talán sikerült megoldanunk, ráment néhány napom és éjszakám, de végül mégis diadalt arattam (?), és ezután jobban vigyázok. Lehet vigyázni? No persze, de a sok vigyázás is ronthatja az élet minőségét.
***
Amúgy azt hiszem, elefánt voltam egy porcelánboltban… (32162)
Nem bántani szándékoztam, csak felhívtam a figyelmet valamire…
Az ünnepnek most különleges aktualitást ad, hogy feltehetem az alig egy hete elhunyt Karel Gott 1967-es előadásában a Kol Nidre-t, a Fogadalmak Imáját. Ma este ezt éneklik minden zsidó templomban. Sokféle előadásban hallottam már, de most ez a legmeghatóbb számomra.
A főszerkesztőm is írt az ünnepről, a lehető legeredetibb módon. Most éppen nem találom, de majd előkerül.
Addig is olvassátok-hallgassátok - csodálatos!
Mentségemre szóljon, hogy ugyanazt két különböző helyről linkeltem be. Mielőtt megkezdődne az ünnep, még lesz egy-két mondanivalóm, de most más dolgom akadt. Majd újra jövök!
Szervusztok!
Örülök, hogy végre megjelentél Tanaria, bár mostanában az az érzésem, hogy gyakran használod az "ugorgyunk" üzemmódot, már többször előfordult, hogy bizonyos felvetésekre, gondolatokra, képekre nem reagálsz. Így azt feltételezem, hogy el sem olvastad-nézted azokat. Nem szemrehányásként mondom, ráadásul azt is tudom, hogy sokkal kevesebb időd van a topikra, mint mondjuk nekem…
Ilyenkor, a Jom Kipur (Engesztelés Napja) előtt - a hely, a környezet, a hangulat hatására talán -, számot vetünk mindazzal, ami bennünk, körülöttünk van, bocsánatot kérünk és megbocsátunk, az ember szinte felmagasztalódik, megtisztul. Aztán jön a csend, amikor 25 órára megáll az élet. Annyiszor mondtam már, hadd mondjam még egyszer: ez a nap számomra az összes közül a legkedvesebb!
Megosztok Veletek néhány olvasni, vagy csak meghallgatni valót: mindenki lelkének csakis jót tehet.
Először ezt - mert egyszerűen gyönyörű!
Illik megjegyeznem a forrást is.
Szép napot!
Igen, sokan elmentek. Szomorú, de ez az élet, jó felkészülni rá.
Gyönyörű napfelkelte felvételt sikerült lekapnod.
A dzsungelbe tegnap beszökött az ősz! (Ady után - szabadon.)
***
Legyen ma is szép napotok és vigyázzatok magatokra, egymásra, mert minden emberből csak egy van, és ez a legigazabb közhely!
Talán illik az előző hozzászólás hangulatához, talán nem, de jöjjön most napfelkelte, október havának legelső reggeléről.
Először a teljes kép, utána a reményt és optimizmust sugárzó lényeg!
Tegnap szomorú emlékeim jöttek elő. Tíz éve hagyott itt bennünket a topik egyetlen férfitagja, Rumcájsz-Gábor. Terveztem, hogy pénteken ott leszek özvegye és gyermekei-unokái mellett a Tel-Regev-i temetőben, de még egy utazást nem mertem vállalni. Viszont felelevenedett néhány emlék, ugyanazon év (2009.) április 10.-éről, Biszli-Judit temetéséről: egy nagyon kellemetlen, amit most nem taglalok, mert egyike volt az Izrael-topikból való kiválásunk okainak. A rossz mellett mindig ott kell lennie egy ellensúlyozó történetnek is: Gábor mellett álltam, amikor Ávrám, Biszli férje hozzánk lépett és megkérte Gabit, hogy folytassuk, éltessük a példa nélküli baráti kapcsolatot, ami az eredeti topikot jellemezte még akkoriban is, mintha tudta volna, hogy a máz már repedezik. Éppen hat hónap múltán, Gabit is elkísértük utolsó útjára. Nimrod-Kati, Kriszmam-Eszter és jómagam akkor még egymásba kapaszkodtunk, sajnos már csak rövid ideig… Éppen egy évre rá, Kati elment, aztán Eszter is. Olyan szomorú emlékek ezek!
Találtam egy csodálatos Gábor-fotót - ezt teszem fel emlékére-emlékükre. Nyugodjanak békében mindannyian!
Még folytatom három kép erejéig, hogy a környezetet is megmutathassam.
Köszönöm, te drága zugolvasó Margaret-Marika!
***
Tegnap este tévét néztem tova éjfélig, miután már nem maradt időm egyébre, de kiakadt a jobb csuklóm, erős fájdalommal, Úristen, mi jöhet még? Alig pötyögtetek, pedig dolgoznom is kellene egy kicsit… Ja és ez a ráadás, mert egy-két napja a bal talpam is rendetlenkedik. No ezzel a panasziroda be is zárt!
Folytatom a képekkel, talán erről is le kell majd mondanom? Hiszen a jobb kezem nélkül fotózni se tudok majd.
***
Körbejárjuk a tetőteraszt.
1. Másik meghitt sarok.
2. - 3. Itt emelkedik ki a tulajdonképpeni másik emelet, olyan mint egy kisebb lakás: még egy kis szoba, mellékhelyiség, mosókonyha. A kis szoba lesz a zeneszoba, daruval emelték fel ide a zongorát és a mosógépet, ja és van még egy kis lomtár - egyelőre üresen. Körbejártam.
Szervusztok, jó estét!
Kicsit nevetséges, hogy többesszámot használtam fennebb, de gondolok az idelátogatókra is!
Tanaria, szép és jó volt az a két nap - szerda és csütörtök, de újabb kettő kellett, hogy kipihenjem a fáradalmakat.
Szerdán, Timráton érdekes élményben volt részünk. Híre ment az évek óta tartó kutatómunkánknak és hozzánk irányítottak egy fantasztikus történetet. Aki - hozzánk hasonlóan - emlékeket őriz a felmenőiről és azokat esetleg nyilvánosságra is szeretné hozni, egy ötven körüli fiatalember. Páratlan dokumentumok vannak a kezében, többnyire magyarul és ezeket szeretné - segítségünkkel - átvinni a köztudatba, de mindenképpen átadni a jövő nemzedékeknek. Én máig sem tértem magamhoz, olyannyira felkavaró az éppen 80 éve, azaz 1939-ben kezdődő történet. Ha sikerül még jobban beleásnom magam, és az adatok közlésére felhatalmazást is kapok, talán majd itt is megosztom veletek.
Csütörtökön próbáltam segíteni a már nagyon fáradt gyermekemen, legalább annyiban, hogy Mokára vigyáztam a teljes felfordulás kritikus pillanataiban. Csak azt sajnálom, hogy már hasznavehetetlenné váltam - legalábbis fizikai munka tekintetében, de azért igyekeztem, legalábbis annyiban, hogy Mokával ne legyünk láb alatt. Először éreztem, hogy a korom-állapotom lelki akadályt (is) jelent…
A képeket még az előző héten fotóztam, most még az is lehetetlen lett volna. A tetőterasz állapota eléggé siralmas, de majd megváltozik minden, ha a lányomék kézbe veszik a növények-virágok sorsát. Mindennek eljön a maga ideje.
1. Bejárati pálmafa.
2. A tető jobboldali felén lesz a valamikor majd szépséges tetőkert.
3. Az előző lakók alaposan elhanyagolták a szőlőt, de maradt még rajta egy-két fürtöcske. Láthatóan!
4. Meghitt sarok esti elmélkedésekre.
***
Még el kell mesélnem, hogy a kis barátnőm, Moka hercegnő mosolyt fakasztó módon közlekedik a belső lépcsőkön. Majd megtanulja, muszáj lesz neki. Sőt, a liftben sem akar utazni!