Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kezdjuk ujra
Létrehozva: 2010. január 19. 16:10
Nekem nagyok hianyzik a topikunk, hianyoznak a topiktarsak, a baratsagok es beszelgetesek. De ahova a kedvenc topikom (Izrael) jutott, abban nincs kedvem reszt venni.
Kerlek benneteket hogy kezdjuk ujra, teremtsuk meg a regi meghitt, bensoseges hangulatot. Beszelgessunk politikarol, oromeinkrol, banatainkrol, gyermekekrol, unokakrol es mindenrol, ami foglalkoztat bennunket. Nem fontos hogy mindenben egyetertsunk (nem vagyunk egyformak) de a sertegeteseket, meg es beszolasokat lehetoleg mellozzuk. Mindenkit idevarok, aki nem bomlaszto szandekkal akar kozenk jonni. Remelem sikerul ujra egymasra talalnunk.
Szép napot!
Köszönöm a szép képeket! Mivel nem vagyok link a linket is megnéztem.
Nagyon érdekes!
Alsórákosinak kívánok sok szép, élménydús napot, jó utat!
Neked is legyen szép és jó ez a két nap!
Még valami: már a tegnap meg akartam mutatni, aztán valamiért elmaradt. Van benne egy-két apró, jelentéktelen hiba, de nem oszt és nem szoroz. Kicsit elkeserített a kommentek irigykedő, gyűlölködő hangneme, de úgy kell nekem! Már megtanulhattam volna, hogy a buta, de okoskodó szamárbőgés úgyse hallatszik a mennyországba.
Még vannak képek, de időm már sajnos, nincs.
Legyen szép napunk!
És még: >>>>
Ráadásként: neki jó dolga van, még szavaznia sem kell! Igaz nekünk se kötelező, de rajtunk ugye mégse múljon… >>>>
Jó reggelt!
Mielőtt elindulok, mégis letöltöm a már rég lebutított képeket, mert lehet, hogy ma újakra lesz ingerenciám? Meglátjuk.
Szóval, két héttel ezelőtt megtörténtek a választások, szinte ugyanolyan eredménnyel, mint áprilisban, így ismét patthelyzet elé állítottuk a demokráciát. Nem részletezem, mert komplikált, és nincs kizárva, hogy ezt is meg kell ismételnünk? Mindegy, olvassatok izraelinfo.com-ot. Ha érdekel. Nekünk viszont élmény volt és alkalom egy újabb együttlétre egy nagyon kedves közeli parkban, ahonnan már áprilisban is hoztam fotókat. Most alkonyatkor mentünk szavazni, majd utána egy padon üldögéltünk, beszélgettünk, élveztük a nyugalmat sugárzó hely jótékony hatását. Közben kattintottam néhányat és most megmutatom a padunk körül látottakat - csak úgy, minden magyarázat nélkül.
Jöjjenek hát a fotók - két részletben.
Nem kell aggódnod, minden rendben vele, csak az internet-kapcsolatával vannak gondok. Holnap útra kel és majd csak két hét múlva jelentkezik. Új kalandok várnak rá, úgy örülök, hogy nem mond le erről a csodálatos hobbiról - vagy inkább szenvedély? Nem is tudom, minek nevezzem, inkább okos, gondosan megtervezett "lássunk világot!"-utazások. Reméljük, hogy visszatér a már régen nem látott útinaplóihoz - nagyon szerettem a képeit, szövegeit. Várjuk a következőt! Szép élményeket, Marika!
Köszönöm újévi jókívánságaidat, Tanaria, bizony jó lenne, ha kicsit helyrerázódnának a dolgok!
Most két napig én is eltűnök, holnap Timrát, holnapután Holon. Költözködünk. Már vannak képek, de majd csak később kerül rájuk a sor. Annyit elárulok, hogy kétszintes tetőlakás egy háromemeletes, liftes épületben. Csodaklassz!
Persze, azt hittem volna tisztában vagyok az anyagi helyzetetekkel.
Másrészt, elnézést, hogy nem tettem hamarább:
BOLDOG ÚJ ÉVET! Kívánom, hogy az új esztendőtől rázódjanak kicsit helyre a dolgok!
Kezdek aggódni Alsórákosi eltűnése miatt.
Szervusztok, jó reggelt!
No itt mond csődöt a mi kommunikációs tudományunk!
Tanaria, előző hozzászólásod első kérdése melyik emlékre hivatkozik? És kinek szólt? "Vajon mi volt az, mert már nem emlékszem."
Ha jól következtetek, a férjem zoknijában átcsempészett 5 dollárról lehet szó. Mert arról még én is csak a repülőgépen szereztem tudomást.. Amilyen bugyuta törvénytisztelő vagyok, a mimikám lehet, hogy elárulta volna. Neki pedig ilyenkor pókerarca volt. Le is izzadtam, amikor a stewardessnek ezzel fizetett a doboz coláért. Rázta a rongyot! Ismeritek ezt a mondást? Hát persze, hogy igen!
Ha más emlékre kérdeztél Tanaria, légy szíves, áruld már el!
Más: Alsórákosi-Marikát nem tudom elérni se WhatsApp-on, se messengeren. Pedig csak jó utat és csodálatos élményeket akartam kívánni neki és két barátnőjének az előttük álló új kalandra! No és az e-mail címét is kérem…
Ma van 5780. második napja és még mindig ünnep. Előttem pedig három kemény munkanap áll. Majd mindent a maga idejében!
Milyen nehéz évek voltak, s mégis mennyi mulatságos, szép emlék maradt meg nekünk!
Láttam magunkat a képen! Örültem is neki. Megtiszteltetés, hogy bekerültünk mi is a 100 éves újságba!
Tudod, hogy mindig várjuk, hogy mesélj, hisz' ez élteti a topikot.
Mindenkinek jó éjszakát! Bár nem mindenkinek az közeledik.
Jaj, de drága vagy Te, Margaret-Marika! Köszönöm, hogy emlékeztél arra a férjem zoknijában átcsempészett 5 dollárra! Tényleg írtam erről valamikor, nagyon régen!
És köszönöm, hogy a saját emlékeidet is felelevenítetted! A Ti utatokat az ismeretlenbe…
Természetesen a fiamnak küldött jókívánságokért is hálás vagyok, és mindkettőtöknek a topik fellendítéséért, de jó!
Olyan jólesett a fiam ma reggeli levele, amiben azt írta, hogy hiányzunk neki. Ő is nekünk, itthoniaknak.
Sok jó élményem (is) volt mostanában, majd ha lesz egy kis időm, talán mesélő kedvem is feléled, persze, csak ha akarjátok!
zi is = Ti is!
A valamikori gépírónőnk jutott eszembe. Azt mondta, ha valaki reklamált egy-két elütés miatt, hogy:
- Semmi vész! Csak zavarba jöttek az ujjaim!
Ezt is köszönöm! Persze, hogy megrágtam minden szavamat, hiszen akkora élmény volt a kolozsvári "szereplésem"! Ott vagytok zi is a képen, nagyítsd ki. Tibi, Gabi és Te!
Köszönöm, Tanaria, a fiam nevében is. Jólesett ez a kedves emlék, mert azokban az időkben, a nyolcvanas évek elején valóban úgy néztél ki, mint egy kislány! Nem csoda, hogy Tibi a saját lányodnak vélt, hiszen akkor látott először, ki gondolta volna, hogy mögötted négy gyermek nyüzsög? Este beszélek vele, el is mesélem, hátha nem emlékszik a történetre!
***
Látod, én a vasalóra nem is emlékszem, csak a megcsonkított evőeszköz-készletre. Ma sokat beszélgettünk Krisztivel azokról a napokról, szinte hihetetlen, hogy már 32 év telt el azóta. Most megint beugrott egy emlék, a nagyfiam 20. születésnapjáról, ma 32 éve. Éppen három napja voltunk az országban, már javában az emigrációs központban laktunk, a hetedik emeleten. Akkor volt az első kulturális élményem: a fiatalok lent gyülekeztek a tágas platzon, szólt a még teljesen ismeretlen zene, a vállalkozó szellemű fiam is bekapcsolódott a közös táncba - ez volt az első ilyen alkalom, én fentről néztem és először éreztem, hogy majd egyszer én is itthon érzem majd magam. Szép emlék maradt!
Isten eltesse draga nagyfiadat!
UNNEPELJ!
Ibikem,
mikor szuleimmel utra szalltunk a 40-es evek elejen oten voltunk,es negyen erkeztunk.Anyukam szive orokre megszakadt.
Szervusztok!
"a vamnal a vasalot nem engedtek at"de valami atcsuszott a zokniban.
Zugolvaso eveimben kovettem a topikot.
Köszönöm az újságot! Elolvastam a cikkedet, nagyon szépen, tömörem írtad meg! Gratulálok!
Szép napot!
ISTEN ÉLTESSE SOKÁIG a te nagyfiadat! Ma újra azon az első mondatán mosolyogtam magamban, amit hozzám intézett, amikor kinyitottam neki az ajtót: Szia, édesanyád itthon van? Saját lányomnak nézett, azóta se történt ilyen velem.
Nem emlékszem már csak arra a kis térre ahonnan a busz indult a röptérre. És, hogy a vámnál a vasalót nem engedték át.
Ritkán szoktam megnézni a postaládámat. Most megnézem.
Megint elfelejtettem valamit. Elküldtem egy pdf. formátumú mellékletet Tanariának és Alsórákosi-Marikának, a mindig használt e-mail-címükre. Tanariától nem jött visszajelzés, Marika szolgáltatója pedig visszaküldte ezzel a szöveggel:
Üzenetét nem tudtuk kézbesíteni
Probléma merült fel az üzenet - teljes cím - számára történő kézbesítésekor.
Marika, megváltozott az e-mail címed?
Visszatérek egy pillanatra. Azon a hajnalon, 1987. szeptember 27.-én, Bukarestben voltunk, sógornőm vendégszeretetét élveztük mi öten: szülők és három - már csak három - gyermekünk, és velünk volt egy hűséges csíkszeredai jóbarát, aki a repülőtérre is elkísért bennünket: Tanaria. Javíts ki, ha nem jól emlékszem: sógorom vitt ki a főváros központjába az ő autóján, talán két részletben? A központból a repülőtársaság (TAROM) autóbuszával mentünk a reptérre, mindannyian: mi öten és három kísérőnk. Még nem is pirkadt és emlékezetemben rögzült a sötét égen ragyogó Vénusz, mert akkor arra gondoltam, hogy ezt majd utunk végén is láthatjuk, minden este, minden hajnalban. Azóta is ahányszor felnézek a csillagos égre, mindig ez az örökre emlékezetes pillanat jut eszembe, így lett az Esthajnalcsillag a mi vezércsillagunk…
Szervusztok!
Jó ideje nem jelentkeztem, az okok nem publikusak Élek, éldegélek.
Ma viszont kettős ünnepet ülök, egyet együtt milliókkal: az Úr 5780. esztendejének beköszöntését. A második még fontosabb számomra: ma 52 éve lettem anyuka. Isten éltesse a drága nagyfiamat! Nincs, nem volt és nem is lesz még egy olyan drága gyermek, mint amilyen ő volt eddig, és lesz nekem továbbra is - amíg élek. Természetesen nem a testvérei rovására mondom.
Szóval: ma ünnepelek, aztán holnaptól: "elölről kezdünk mindent…" - ahogyan azt Dózsa című monodrámájában mondotta a mára már elfelejtett Székely János.
És ha már nosztalgiázom, elmondom, hogy három nappal ezelőtt, szeptember 27.-én lett 32 éve, hogy Izraelbe érkeztünk. Istenem, több, mint egy emberöltő! Elgondolkoztam ezen a szón, a szépségén, e jelentésén, az értelmén. Persze, hogy utána kerestem! Csodálatos ez a mi nyelvünk és a gugli nem kevésbé!
***
Mostanában keveset fényképeztem. Lehet, hogy megmutatok egyet-kettőt?
Így van. Köszönöm szépen!
Kedves Tanaria!
Kullogok az esemény után, bár a jókívánság mindig aktuális
!
Isten éltessen még nagyon sokáig, jó egészségben, szeretetben
.
Köszönöm szépen, kedves Margaret!
Tanaria,
kicsit kesve, sok szeretettel boldog szuletesnapot kivanok!
Köszönöm, drága barátnőm!
Nagyon tetszik ez a vers! Nem ismertem.
Azt is köszönöm, hogy megérted passzívításomat, ha nem is tetszik.
Élmény volt látni az ismerős képeket. Most úgy tűnik, nagyon rég volt, amikor ott jártam én is.
A születésnap szépen telt el. Reggeltől estig érkeztek a köszöntések. Jól esett.
Most szürke az idő, csendesen esik az eső, de örülök neki, mert felüdül az erdő. Ne féltsél, ne gondolj rosszra, nem történhet semmi rossz!
Szép napot!
Tegnap máris elkezdődött a csillagászati ősz! Ma pedig ismét nosztalgiázhatunk Tanaria ünneplése közben.
Isten éltessen, drága barátnőnk!Ugyanazzal a verssel köszöntelek, mint 16 nappal ezelőtt, Alsórákosi-Marikát, igaz, őt a közösségi oldalán leptem meg ezzel a nagyon sokatmondó költeménnyel. Olvass hát a szavak között!
Horváth Imre:
Fáradni láthatott
Fáradni
láthatott
egy egész
félszázad.
Behordom
immáron
a rétről
szénámat.
Nyomomban
az este,
de árnya
nem ér el, —
előtte
ballagok
megrakott
szekérrel.
1959
Szervusztok!
Gondolatban ott vagyok a Kozma utcai temetőben, ahol perceken belül elkezdődik Kitty temetése.
Legyen neki könnyű a föld, nyugodj békében, nekem hiányozni fogsz, ugyanúgy mint annyi eltávozott barátunk. Jó lenne hinni, hogy odafent talán találkoztok? Esetleg mosolyogva emlegettek bennünket? Ahogyan mi is titeket - életünk részei voltatok.
Búcsúzom hát Tőled is, drága Kitty. Isten óvja álmodat!
Még néhány fotó Kittyék izraeli kirándulása idejéről, 2011-ből:
1. Ebben a szállodában laktak Naharián.
2. - A Kineretnél (Genezáreti tó).
3. Jeruzsálem - Óváros.
4. En Gedi (a Holt-tengernél).
***
Így búcsúzzunk Tőle. Áldott legyen az emléke!
Szervusztok, jó reggelt!
Válasz Tanariának: engem is megdöbbentett Doknagyi távozása és mind nehezebbé válik feldolgozni ezt az egyre gyarapodó veszteség-listát, amely több mint tíz éve kezdődött és azóta egyre hosszabb és fájdalmasabb lesz. Jó, hogy ott van Neked az az áldott erdő, bár ha nagyon őszinte akarok lenni, féltelek is, hogy egyedül barangolsz benne - nem veszélyes ez egy kicsit?
***
Most Alsórákosi-Marikának válaszolok. Tudtam, hogy csak csütörtökön, hazatértedkor kapod meg a hírt, és annyira meghat, hogy képviselni fogsz bennünket holnap, Kitty barátnőnk temetésén. Nagyon köszönöm Neked, hogy nevemben is búcsút veszel tőle. Legutóbbi beszélgetésünk alkalmával meséltem neked, hogy én a magam módján birkózom a veszteségekkel, hadd osszam meg itt is, hogyan: nem csupán a saját fotóim töltik meg a gépem fogyatkozó memóriáját, hanem az összes barátaim hozzám küldött képei is, külön albumokba rendeztem őket. (Képzeld, a Te sok-sok kirándulásod emlékeit is megfelelő albumokba helyeztem, és itt vannak - többek között - Biszli, Mercike, Nimród-Kati, Rumcájsz-Gábor, Kriszmam, valamint a többiek képei is!)
Szóval, tegnapelőtt, szeptember 19.-én megnyitottam a Doknagyi-albumot és azóta se térek magamhoz a döbbenettől. Kitty férjének, Gyurinak hozzám küldött fotói is közöttük vannak, és a képek adatlapjai szerint 2011. szeptember 19.-én készültek! Úgy fogadtam ezt a véletlen (?) egybeesést, mint egy búcsúüzenetet és megpróbáltam feleleveníteni annak az utolsó találkozásnak az emlékeit. Azokban a napokban éppen Keset-Vera vendégei voltak Naharián, Gyuri autót bérelt és én odautaztam, találkoztunk és egy teljes napot együtt töltöttünk Haifán. A fotók tanúsága szerint: szeptember 19.-én. Néhányat megmutatok ezek közül. Legyen ez a mi topikunk búcsúja ettől a drága baráttól…
1. Kettesben, egy haifai teraszon.
2. Az egyetem főépülete.
3. Együtt voltunk a Stela Maria kilátónál. Most gondolatban végigpörgetem, hogy ezt a helyet meg kellett mutatnom akinek csak lehetett. Igaz?
4. És persze - ugyanott - a mi csodálatos felvonóinkat is.
Mindegyik fotót Gyuri készítette.
Szervusztok, kedves ide látogatók!
Tegnap olvastam a szomorú hírt, megülte a lelkemet, hiszen fiatalabb volt tőlem!
Vasárnap elkísérem utolsó útjára.
Nyugodjon békében
.
Szép napot!
Ledöbbentett Doknagyi korai halála. Nagyon szomorú lettem. Isten nyugtassa.
Az éjjel itt is esett és ma délben, amikor kimentem az erdőbe, ami, amúgy, ugyanolyan száraz volt, mint már hetek óta, megcsapott az eső illata! És ettől egészen más, jobb lett az erdő!
Ismét új nap van: Jó reggelt!
Nekünk nagyon jelentős nap ez: idén már másodszor szavazunk, és már türelmetlenül várjuk az estét, a holnapot. Természetesen mi sem maradunk itthon. Tele vagyok reménységgel, a jobb jövő hitével - vajon mi lesz belőle? Tíz nap múlva lesz a mi évfordulónk - 32 éve jöttünk az országba, amely második hazám lett. Akkoriban nagyon szerettem, most kevésbé, de még mindig bízom az akkori, 1987-es állapotok visszaállíthatóságában, természetesen az akkori lehetőségek ma lehetséges változataira gondolok. Mert lehet - és sokan akarjuk, hogy ismét emberközpontú ország legyünk. Csak azt a szőke, idióta vigyorú nőszemélyt ne láthatnám többé, mert ugye, hogy "keresd az asszonyt"? Mai és ritka politizálásom végére érkeztünk, kedves hallgatóim, olvasóim.
***
Tegnapi technikai nyomorom megoldódott, csak ugye, takarítani, illetve eltakarítani kellett egyet s mást. (Ezt a szót én szívem szerint egybeírnám, de nem hagyja a helyesírás-rendőr!
)
1.- 2. Hozom tehát az első eső közben és utána készített két fotót - hadd legyek egy percre meteorológus. A Kishon folyó torkolatánál lévő kisebb kikötő fölötti esőfüggönyről van szó - szerintem elég ritka jelenséget kaptam lencsevégre.
3. Tegnapi pluméria virágaim - az illatukat gondoljátok hozzá. Nincs annál kellemesebb!
Képeket akartam butítani, és úgy látom megbolondult a Google-fotótáram. Megpróbálok tenni valamit, de most indulnom kell beindítani végre a kezeléseket. Ki tudja mikor jövök, de majd remélem ez is sorra kerül. Vannak még elhalasztott ígéreteim, azokról sem feledkeztem meg.
További szép napot kívánok!
Jó reggelt!
A tegnapi szomorú, csendes elmélkedés után jöjjön a válasz Tanaria bejegyzésére. Abban a pillanatban, amikor megláttam, elolvastam, és mosolyognom kellett, mert nekem is hasonló gondolataim támadtak, amolyan Kriszti szerinti "telepata", vagy máskor "telepatika". Éppen a választ fogalmaztam volna, de előbb megnéztem a postámat és ott várt a szomorú hír és már nem lett volna kedvem viccelődni, pedig csak azt akartam mondani, hogy ejnye, hát potyára dolgozok én?
Megértelek, hiszen a nap-napi bajok, nehézségek nem csupán a kommunikációs készségünket rombolják, hanem az életkedvünket is. Éppen ez utóbbitól féltelek - de nagyon. És közben arra gondolok, hogy lehetett volna ez másképpen, de milyen jó, hogy ott vagy édesanyádnak, a te empátiáddal és örökös segítőkészségeddel. Meg a nagy-nagy gyermeki szereteteddel. Légy büszke rá, nagyon ritka jelenség ez ebben az általam drótkorszaknak nevezett elidegenedésben, vagy inkább nevezzük kütyükorszaknak?
Szóval, akkor írsz, amikor kedved van. És csakis azt, ami érdekel. Az én monológjaim azért vannak, hogy - esetleg - kizökkentsenek a rutinból. Az én rutinomból és alkalomadtán, a ti hétköznapjaitokból egyaránt.
***
Tegnap volt egy ici-pici kis esőnk! Úgy örültünk neki - olyan jó porszag maradt utána. Állítólag ma is lesz, de majd csak tova novemberben jönnek a komolyabb áldások. Azt is várom, és képzeljétek mintha itt is alábbhagyott volna a kánikula, már csak elvétve és rövid időre haladja meg a harminc fokot. Ezzel már hosszabb távra is kiegyeznék…
Érdekes volt ez az első eső, vagy még annak se lehet nevezni, inkább csepergés, mert nálunk már sütött utána a nap és a kis kikötő fölött nyilvánvalóan esett, egy rátelepedett felhőből. Egy idő után ismét kinéztem, és azon a helyen - felhő sehol - teljes erővel sütött a nap! Mintha a lakásunk egy meteorológiai megfigyelő állomás lenne! Már-már egy szivárványt is odagondoltam, de annak még kicsit korai. Megyek képeket butítani. Rövidesen jövök.
Szervusztok, jó estét!
Éppen Tanaria előző üzenetére akartam válaszolni, jókedvűen, tréfásan, de elment a kedvem, mindjárt érthető lesz, hogy miért.
Ismét elment valaki a régi társaságunkból, és most nagyon szomorú lettem. A következő értesítést kaptam:
"Szomorúan tudatom, hogy barátnőnk, Doknagyi - Kitty ma hajnalban elment. Az utóbbi években rohamosan gyengült, nagy fájdalmakkal küzdött. És az utóbbi hetek rohamos és visszafordíthatatlan hanyatlása ide vezetett. Legyen neki könnyű a föld! Odafenn jó barátok várják, itt nagy űrt hagy maga után."
Még csak a jövő hónapban lett volna 78 éves. Emlékezzünk rá jó szívvel, érthető fájdalommal, és kívánjunk neki csendes pihenést.
Szép napot!
Szégyellem magam, hogy te mindent megteszel szórakoztatásunkra (hangulatos bejegyzések, szép képek) és én nem tudom rávenni magam egy normális kommunikációra.
Azért elmondom, hogy ne aggódj, itt minden rendben, elmúlt a kánikula, Anyukám kicsit erősebb. Könnyebb vele.
Szép hetet kívánok!
Szervusztok, jó reggelt!
Mielőtt a lovak közé csapnék, illetve újabb munkába kezdenék, hadd tegyek fel néhány fotót a tegnapiakból. Nem nagy ügy, hiszen mostanra, a hosszú nyár végén még Timráton se maradt sok virág, illetve alig-alig akad, vannak viszont gyümölcsök, amelyeket főleg a madarak szüretelnek le. A szőlőt már lecsipegették, de most érik a datolyaszilva, akarom mondani kaki-gyümölcs és persze a mandarin. Dolgozgattunk is, de főleg az új filagória alatt üldögéltünk, ami még nincs teljesen készen, de már érzékelteti nyugtató hatását. Csodálatos munkát végzett Y. és egy-két apróságban még én is segítségére voltam. Képek róla csak akkor lesznek, ha teljesen felépül. Sokat beszélgettünk a politikai helyzetről, jövő kedden megismételt választások lesznek, sok jót sajnos nem remélhetünk, de talán mégis…
Most csak egyféle virág és a gyümölcsfák várnak rátok.
1. A ház túloldalán lévő filagória tetejét díszítik.
2. Még zöldek és savanyúak, de rövidesen ln is megkóstolom ezeket a mandarinokat.
3. A kaki-gyümölcsöt én nem szeretem, annál jobban a héber nevét: áfárszemon!
Tegnap volt néhány jövő-menő órám, és képzeljétek, még a jólneveltségemről (?) se feledkeztem meg, mert a haifai Komoly Ottó utcán (igen-igen, ő is Budapesten élt hajdanában, amíg meg nem ölték), szóval a Technionhoz vezető úton szembejött velem az első két képen látható színpompás csoda. Minden oldaláról megörökítettem, a harmadikon a felfele kapaszkodás példáját láthatjátok. Végül a negyediken - ez is a fentebb említett utca sarkán van -, ez a már többször mutatott encián bokor látványa állított meg egyetlen kattintásra. >>>>
Most már elindulhatok az újabb timráti napra, tiszta a lelkiismeretem, én nem hagytalak magatokra!
Szép napot!
Jó reggelt!
Mea culpa-val kell kezdenem, ugyanis felületesen néztem át az elektronikus postámat, és "átugrottam" valami fontosat. Jó-jó, a tévedés nem csupán az enyém, mert Alsórákosi-Marika elég régecskén ígéri egyik tavalyi útjának képeit , és most is csak egyetlenegy fotót küldött, de a képmagyarázat természetesen az övé! >>>>> Csak 10 napot késtem vele!
Lengyelország, Pomerania, WESTERPLATTE félszigeti EMLÉKMŰ: MA 80 éve, 1939. szeptember 1.-én Hitler csapatainak támadásával ITT robbant ki a II. Világháború és 1945. szeptember 2.-án fejeződött be !
El kell viszont ismernetek, hogy stílusosan hoztam helyre a hibámat, hiszen ma is évforduló van, de ez már az új évszázad, évezred szörnyűségeihez tartozik: ma 18 éve történt New-York-i tornyok elleni példátlan merénylet. Mintha tegnap lett volna…
Köszönöm Alsórákosi, kedves vagy!
Ami a tegnap kimaradt, a születésnapi köszöntés, azt ma pótolnám:
ISTEN ÉLTESSEN SOKÁIG és kívánok jó egészséget, hogy minél tovább teljesíthesd saját vágyaidat (is)!
Kedves Tanaria!
Neked is köszönöm, hogy gondoltál rám. Ezt a rózsa bokrot csodaszépnek találtam
.
Jó egészséget kívánok és türelmet a nehézségek elviseléséhez
.
BOLDOG NÉVNAPOT kívánok én is sok szeretettel minden Máriának!
(e hónap 4-én Rozália nap volt, fehér tubarózsát választottam Anyukámnak. Kicsit túl illatos, de éjjelre kirakom a balkonra. Nem tetszettek a rózsák, mert semmi illatuk nem volt...)
Valóban kihagytam a beszámolódat. Be kell vallanom neked, ha a helyedben lennék, az első variánst választanám. De , te TE vagy! Gondold jól át.
Gyönyörű rózsák!
Ezt a rózsabokrot azt hiszem már egyszer elküldtem, de hátha nem. Vagy nem látta minden Marika.
Jó éjt!
Vannak ám halmozott, többszörös ünnepnapok is, ilyen például a mai!
Alsórákosi-Marikának, fennállása 19, 29, 39… stb. évfordulójára a legszebb, legjobb kívánságaim tömkelegét küldöm, nagyon sok szeretettel! Isten éltessen egészségben, boldogságban, megelégedettségben!
Az utolsó kép csak ráadás, mert tudom, hogy mennyire szereted!
Boldog névnapot minden Marikának (magamnak is - egyúttal)!
Úgy vélik egyes helyeken, hogy Kisasszony-napján (mifelénk Kisboldogasszony-napjának nevezték), rózsát hány a nap!
Alsórákosi-Marikának és Margeret-Marikának szép névünnepet kívánok, egyúttal Alsórákosi barátnőjének, L.Marikának is, de mindenekelőtt jó egészséget, jó kedélyt, szép élményeket és kiegyensúlyozott, elégedettséget hozó életet!
Szép napot!
De ismerős, de szép!
És még két fotó a nyugati oldalról: >>>>
***
Hogy virágos is legyen, Tanaria, íme egyetlen kép a tegnapról, az autóbuszból. Útfelező hibiszkusz-bokrok.
***
További szép napot mindenkinek, aki megtisztel érdeklődésével. Azoknak is, akik nem.
Valamelyik előző beírásomban esti képeket ígértem.
Nosza, elindítom. Vasárnap este a házunkhoz közeledve követtem el őket.
1. - 2. Ez az útvonalam, ahogyan a felső útról a házhoz közelítek Előttem az épület előtti három cédrus. A három testőr.
3. Pillantás a házunk nyugati,
4. aztán pedig a keleti oldalára.
Említettem már, hogy milyen szerencsésnek érzem magam, ahányszor Jeruzsálemben járok, de ugyanazt érzem, ha esténként az ékszerdobozomra pillantok, mert ez több, mint elbűvölő!
Szép reggelt!
Nemsokára indulok a szokásos, heti egy alkalommal, de annál nagyobb kedvvel végzendő munkámra, Timrátra. (Jaj, és még mindig nem regéltem el a múlt heti irodalmi élményeimet, de az adatokat lejegyeztem egy cetlire és majd csak sor kerül rá…)
Előtte azonban el kell mesélnem valamit.
Ideges voltam tegnap nagyon, alig bírtam magammal. A nagyobbik lányommal mentünk a konzíliumra, ügyesen felvázoltam-terveztem a nem egyszerű útvonalat, hogy minél rövidebb távot tegyek meg gyalogszerrel. Szépen meg is érkeztünk, volt egy kis bürokrácia, amitől még idegesebb lettem, de sikeresen türtőztettem magam - csak belül fortyogtam. Leültünk a kórházi osztály előterében, már várakozott ott 5-6 ember, mind jóval ramatyabb állapotban, mint én. Leültem egy szabadon maradt székre, mellettem egy szundikáló nénike (nálam valamivel idősebb) és rendezni kezdtem a gondolataimat, szétzilált idegeimet, no és a vizsgálatra hozott orvosi jelentéseket. A nénike egyszer csak rám förmedt:
- Fejezd már be a zörgéseidet, mert megölsz engem!
Ez volt a varázsmondat, rámosolyogtam, elnézést kértem, és teljesen megnyugodtam. Azért csak nem hagytam ki, hogy oda ne súgjam Krisztinek:
- Jaj de jó, hogy vannak itt nálam is hülyébbek!
Annyira összeszedett lettem ettől a jelenettől, hogy az csoda. A bizottság előtt időt kértem a döntésre: műtét, vagy hosszadalmas és macerás kezelések. Még nem adtam végleges választ, de a második opciót fogom választani. Az egyik fiatalabb ortopéd orvos meg is mondta, hogy a műtét mindig a legutolsó opció, akkor is, ha 90 százalékos sikerrel jár. Akár vissza is térhetek a témára, nem tartom titoknak!
No, szóval ezen is túl vagyok. Lassan értem ide, de csak magamat hibáztatom, a rendszer úgy működött eddig, ahogyan én irányítottam, azaz: mindent a maga idejében, kissé Pató Pál módjára. Eljött az ideje a fájdalmak enyhítésének, három-négyféle alternatív kezelés kipróbálásának. Oszt' majd meglátjuk. Időm van!?
Szervusztok, jó reggelt!
Nem vagyok virágos hangulatban, Tanaria, éppen az ítélőszék elé készülök, és semmi kedvem, semmihez.
Alsórákosi-Marika kedvesen figyelmeztetett, hogy szeptember első két napja is különös eseményeket rejteget, nevezetesen a második világháború kezdetének 80. (1939.szeptember 1.), illetve annak mintegy hat évre rá bekövetkezett 74. (1945. szeptember 2.) évfordulóját. Én még magamtól hozzátenném, hogy a Karinthy-dinasztia harmadik jeles tagja, Karinthy Márton tegnap lett 70 éves, Isten éltesse! (Éppen most lapozgatom újra az Ördöggörcs c. monumentális könyvét - mekkora munka van benne! És mennyi elfogulatlan információ!)
Ja, és szeptember még két jeles dátumot rejteget - majd a maga idejében!
Tegnapelőtt este lőttem egy kedves sorozatot. Majd, ha hazajövök és kedvem lesz, talán megmutatom.
És tévedsz, Tanaria, mert az első jeruzsálemi képem bizony virágos - duplán is lehoztam! Lapozz csak vissza…
Ja és lemaradt még egy virágos fotó, múlt heti, Timrátról. Címe akár jelképes is lehetne: túlélés a sziklák között. >>>>
Köszönöm, neked is szép napot, hetet!
Jó kis úti-napló, de egy szál virág se?
Szép vers. Most a mi hónapunk kezdődött el, az enyém és az Anyukámé.