Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kezdjuk ujra
Létrehozva: 2010. január 19. 16:10
Nekem nagyok hianyzik a topikunk, hianyoznak a topiktarsak, a baratsagok es beszelgetesek. De ahova a kedvenc topikom (Izrael) jutott, abban nincs kedvem reszt venni.
Kerlek benneteket hogy kezdjuk ujra, teremtsuk meg a regi meghitt, bensoseges hangulatot. Beszelgessunk politikarol, oromeinkrol, banatainkrol, gyermekekrol, unokakrol es mindenrol, ami foglalkoztat bennunket. Nem fontos hogy mindenben egyetertsunk (nem vagyunk egyformak) de a sertegeteseket, meg es beszolasokat lehetoleg mellozzuk. Mindenkit idevarok, aki nem bomlaszto szandekkal akar kozenk jonni. Remelem sikerul ujra egymasra talalnunk.
Szép napot!
Jól esett ez a vers, mindig aktuális, mindig szép.
Szép tartalmas napjaid vannak. Te ettől vagy gazdag! Örömmel ismertem fel a kis cserfeskét, úgy látom, huncut nagylánnyá cseperedett.
A tegnap a Belvárosi Unitárius templomban vendégeskedett-énekelt Pitti Katalin. Egy órát tartott, de szép volt, bár én nem vagyok egy nagy opera kedvelő...
Tegnap, a hosszú utazás alatt érdekes véletlenre bukkantam.
Olvastam, hogy Hofi Géza 14 éve hunyt el. Ugyancsak április 10.-én. Judit hét évvel ezelőtt, ugyanezen a napon. És az egyszerű aritmetika szerint: 2x7=14.
Vajon milyen összefüggés lehet ebben az egybeesésben?
És még valami: Judit anyukája, Piroska, családja, unokái és dédunokái legnagyobb örömére ugyanabban a budapesti lakásban él, Zsuzsiék gyakran látogatják.
***
Az elmúlt nap további fárasztó kalandjairól majd délután írok. Most rengeteg a tennivalóm.
Legyen szép napotok!
Tegnap minden másképp alakult, mint ahogy elterveztem.
A lényeg azonban, hogy a sűrű közlekedési dugók ellenére idejében megérkeztem Jokneámba, ahol részt vehettem a Biszli-Judit nyugvóhelye melletti megemlékezésén.
Fontos volt ott lennem, mert Ő fontos volt számomra, mert szerettem őt és szeretem az emlékét is.
Mégis nem a szomorúság szól most belőlem, hanem az öröm érzése. Hogy hét év után is ott volt a család és néhány jóbarát. Hogy láthattam Ávrámot Zsuzsival ugyanabban a meghitt közelségben, mint régen. Hogy láthattam-hallhattam a fiúként szeretett vőt, Ernestet és a két unokát, a már kilencéves Benit az egyre sötétedő hajával, hihetetlenül kedves tekintetével, és Dánát, akinek nemsokára bát-micvája lesz (május 2-án 12 éves a kis hölgy!)
A nagy élményt a hátam mögött, már az autóban elhangzott mondat jelentette, amit Beni mondott az ő imádott anyukájának: Éjn kámoch. (Nincs olyan, mint Te!)
Zsuzsi átküldte az étteremben készült fotókat, amit az ő engedélyével itt is megosztok.
1. Ávrám és Zsuzsi,
2. Ávrám Dánával és Benivel.
És most ismét emlékezünk. Már két éve is elmúlt, hogy nincs velünk.
Évuska ma lenne 85 éves.
Az ő emlékére ajánlom az előbbi verset, hiszen egy kicsit mindannyiunk anyukája volt, és leánya, valamikori topiktársunk, Nimród14-Kati öt és fél éve történt távozása után pótolni igyekeztünk a soha fel nem dolgozható hiányt. Ők már találkoztak odafent, és mindannyian, akik valaha itthon érezték itt magukat a mi kis szigetünkön.
Sajnos, már többen vannak odafent, mint idelent.
Mindannyian hiányoznak és pótolhatatlanok.
Jó reggelt!
Némileg frissebben, csak a torlódások miatt meg kell őriznem a sorrendet.
Ma a magyar költészet napja van, József Attila 111. születésnapja. Érdekes szám ez is. Sorakoznak bennem a verssorok, a gyönyörű szavak, amelyek hallatán megdobban a szívem, most mégis az egyik legszebbel köszöntöm ezt a napot.
József Attila
Mama
Már egy hete csak a mamára
gondolok mindig, meg-megállva.
Nyikorgó kosárral ölében,
ment a padlásra, ment serényen.
Én még őszinte ember voltam,
ordítottam, toporzékoltam.
Hagyja a dagadt ruhát másra.
Engem vigyen föl a padlásra.
Csak ment és teregetett némán,
nem szidott, nem is nézett énrám
s a ruhák fényesen, suhogva,
keringtek, szálltak a magosba.
Nem nyafognék, de most már késő,
most látom, milyen óriás ő -
szürke haja lebben az égen,
kékítőt old az ég vizében.
Szervusztok!
Elnézést a távolmaradásért, de ma eléggé érdekes napom volt és főleg fárasztó. El fogom mesélni, lehet, hogy már a kora reggeli, vagy a késő déli órákban, mert még nem tudom hogyan alakulnak holnapi terveim.
Addig is köszönöm Cissnek a verset - valamivel több szóval, mint Tanaria
: tényleg szép, ráadásul hozzánk nagyon illő gondolatok vannak benne.
Egy Manócska nyomait is láttam
, és azokat az ötletes, megható mécseseket megmutattam ám valakiknek. Nagyon szépek! Részletek holnap.
Jó éjszakát!
Szép!
Biszli-Juditra emlékezünk korai távozása hetedik évfordulóján.
Az áprilisi nyárnak vége ezért itt egy tavaszi vers:
Csukás István: Tavaszi vers
Az ablakhoz nyomul az orgona
az ablaküvegen át rám nevet
amit nem tudok megunni soha
a kékszemű tavaszi üzenet.
Gyerek leszek egy percre újra én
örökzöld időmből kipislogok
a létezés halhatatlan ívén
a teremtésig visszacsusszanok.
Boldog részecske, együtt lüktetek
s kinyílok mohón, mint tavaszi ág
ledobjuk, unt kabátot, a telet
s szívemmel ver a születő világ.
Mert jó élni, e gyermeki hittel
így fordulok én is a fény felé
s tudom, hogy majd a többi szelíddel
lelkem földi jutalmát meglelé!
Köszönöm ezt a gyönyörű sétát!
Ezennel be is fejezem a mai túl-ten-gést,
egy-két-három jaffói képpel -
és egy tel-avivi régi épülettel.
***
További kellemes napot az idelátogatóknak!
1. Pillantás a Jaffóra tartó buszból, egy vastag törzsét levelekkel rejtegető fára
2. - 3. és a szépséges tel-avivi tengerpartra.
Másnap, szerdán reggel már Klárikától jövet más, haifai felezősávok díszítését figyeltem meg. >>>>
Aztán újra vonatra pattantam - irány Tel-Aviv és Jaffó, no meg a vásárlások lehetősége, izgalma.
Hazafelé többen utaztunk együtt, hangosan beszélgettünk, zavartuk a hazatérő, fáradt utazókat. Remélem, kibírták.
Előtte azonban, az állomáson egy szenvedélyesen zongorázó hölgyet láttunk-hallottunk, és a vágányokhoz vezető hídról a város esti forgalmát is megcsodálhattuk - mindkét oldalról.
Pedig akkor még csak készülődött az éppen soros hámszin. Mostanra nagyon leszűkült a látóhatár.
***
Miközben Zsuzsáékra vártam, a követség közelében, láttam egy csendes utcácskát érdekes törzsű fával, illetve megcsodáltam a sugárút színes virágú felezőcsíkját.
***
A rendezvény tényleg felejthető volt, Antall Péterrel beszélgetett az MTI izraeli tudósítója, óvatosan és szőrmentén, ráadásul cseppet sem érdekesen. Antall Péter a volt magyar miniszterelnök fia, zsidókat mentő nagyapa unokája, 52 éves, aki családjáról és az általa vezetett budapesti Antall József Tudásközpontról beszélt. Nekem nem volt türelmem végigolvasni a honlapjukat - amolyan gittegyletnek tűnik. Amúgy mitől tudásközpont? Miért és kinek?
Ennél sokkal sikeresebb, érdekesebb estékhez szoktatott a mostani kultúrattasé.
Szép, de bizony poros a levegő.
Kedden délután találkoznom kellett Zsuzsával Tel-Avivban, hogy együtt menjünk egy követségi rendezvényre. Nála van a Torontóból érkezett gyermekkori barátnője, akit már rég ismerek, így előre örültem a viszontlátásnak.
Útközben a "mindig más" tengert fényképeztem - a vonatból.
A Tarom 100 euróval drágább. De most, hogy rákerestem már el is kezdtek ostromolni az árajánlatokkal. Pld. Wizzairrel már 72 euróval oda-vissza lehetne menni május 12-én. Érdekes a Tarom sokkal drágább. Mindegy, egyelőre a kíváncsiság hajtott.
Persze, hogy drágább októberben! Hiszen akkor vannak az őszi nagy ünnepek. WizzAir-rel nekem is sokkal drágább lett volna és a csomagok miatt jóval macerásabb. A Tarom mégiscsak egy ismert, és nem is rossz társaság, arról nem beszélve, hogy olcsóbb.
Nosza, tedd meg a következő lépéseket is! Úgy várom!
***
Amikor hazaértem és leszálltam a buszról, a látvány lírai szavakat váltott ki belőlem. Valami ilyesmit:
"Lábam elé szőnyeget terít a Tavasz./ Magnóliaszirmokon lépkedek." >>>>
Igen, meg lehet közelíteni, bár egyre inkább tartok a kígyóktól, skorpióktól. És igen, itt van a menza. Ezekben a száraz napokban majd lassan elszárad minden, és ismét bejárható lesz az egész terület.
***
Aztán támadt egy újabb ötletem. Az építkezési szintek közötti egyik lépcsőn (rengeteg van Haifán!) visszamentem a "tengerszintre" - földszintet mégse mondhatok!
- és ugyanazokat az épületeket lentről is megörökítettem. Csak azért, hogy teljes legyen a kép. Majd ismét buszra ültem - most már hazafelé.
Gyerekkoromban ismertem meg. Bérletünk volt az egész osztálynak. Már akkor fehér volt a haja. Senkálszkyról beszélek. 94 évesen még játszott. Ebben a mai bolond világban egy anyát alakított. Nem láttam.
A Rákóczi utcán mindenképp érdemes végig sétálni. Nem túl hosszú.
Ma először odáig merészkedtem, hogy megnéztem a repülőjegy árakat. Tel Avivba. Drágább mint Londonba... Pedig októberre néztem... Ezt csak azért írom, mert ez már egy lépés felétek...
Ezt a dzsungelt meg lehet közelíteni? Itt a menza?
Kedden a kormányzati negyedben volt dolgom, amely a kikötő közelében, a tenger szintjén fekszik, ellentétben a város többi, hegyre kapaszkodó részével.
Napokkal ezelőtt egy nagyon szép, virágzó gyapotfát láttam a felfelé vezető szerpentinek mentén, így buszra ültem, majd leszálltam a fa közelében. Sajnos, már minden virágját elhullatta, így maradtak a már felülről látható épületek - egy újabb kaland részeként.
1. A társadalombiztosító épülete - felülről, mögötte a delfin teteje.
2. Napokkal ezelőtt csak a tornyát fényképeztem, most makettként terül elénk ez a keresztény templom.
3. Ismét másként - ahogyan felfelé mendegéltem.
Hétfőn egyetlen látványt fotóztam, ezt is inkább csak magamnak, mert a dzsungelünket úgy benőtte a növényzet, hogy az előző években kimagasló bogáncsok is alig látszanak. Éppen Yigállal beszéltünk erről, hogy nem is volt olyan sok eső, ezért érthetetlen ez a feltűnően dús növényzet, virágzás, és nem csak a házunk melletti senki földjén, hanem az egész országban.
Ja és hétfő volt az egyetlen itthon töltött nap, és talán ez a mai? Bár még nincs vége.
Igen-igen-igen, a Rákóczi utcára gondoltam, csak féltem, hogy melléfogok! Köszönöm! Előkeresem a könyvet, még indulás előtt, mert meg kell találnunk a Janovits-villát is! A filmben már Petőfi-utcai Janovits-lakásról beszél, ha jól emlékszem Senkálszky Endre (micsoda színész volt!), ott akkor lakhattak, miután visszakerültek Kolozsvárra, a zsidóüldözések végeztével, a villában a húszas-harmincas években éltek. Mennyi mindent szeretnék még megtudni, Istenem, de mikor?
Butítottam a múltheti képeket, nincs köztük semmi különös, de sikerült újraélnem ezt a pezsgő hetet.
De jó, hogy legalább megpróbálod visszahozni az anyukád ízeit, én már nem is próbálkozom, mert minden más, de G. is mindig a nagymamájára gondol, ha uborkát vagy paradicsomot szeletel, az illatuk nem változott, csak az ízük. Tőtike! De kedves szó ez is! Régies, egyedi, otthonos…
Jó reggelt!
A tegnap végre sikerült M.-val egy jót sétálni. Martilapit szedtünk. Ma készítek tőtikét sóskával és lapival. Ezt sose tudom úgy eltalálni, ahogy egykor Anyukámnak sikerült. Azt nagyon szerettem.
Thury Zsuzsa pöttyös könyvei voltak első regényeim, amik meghozták a kedvem az olvasásra.
Vajon a Rákóczi utcára gondolsz? Ott sok régi, nagyon szép épület van.
Gyönyörűek ezek a virágok!
Anyanyelv-terrorizmus... A mi drágán féltett anyanyelvünk. Milyen nagy gonddal ügyelünk, hogy ne keverjük. Most meg az eurosporton sokszor a szünetet pauzának mondják!!
Jó reggelt!
Most 23 fok van, de 31 várható. Megint az a ronda, poros, homokos, lehangoló és idegesítő szürkeség, de keddre-szerdára eső várható és az idő is lehűlni készül. A lakás falai még őrzik a tél hűvösségét, így egészen kellemes itthon lenni.
Tegnap este szerencsére nem küldtem el egy hozzászólást, amit cseppet sem bánok, bizonyos új szavak ellen indítottam egyszemélyes hadjáratot, de semmi értelme. Ami "cool", az "kúl"! Nem friss, nem menő, nem vagány, vagy éppen nagyszerű, hanem KÚL! Kitaláltam viszont egy új fogalmat: anyanyelv-terrorizmus! És ne mondja senki, hogy a nyelv "fejlődéséről"van szó!
Jöjjenek inkább a pillanatok szépségéről szóló múltheti képek.
Még mindig egy virágos utca, Holonból és egy tetszetős ház, szemben a buszmegállóval.
Miről is meséljek?
Kezdem talán a képekkel és ezzel párhuzamosan a történéseket is felelevenítem.
Az elmúlt vasárnap ugyan nem volt a legjobb napom, és a szemüvegemet is elhagytam, de aztán megkerült, szörnyű milyen kalandosan élek, ugye?
A holoni ház előtt virágba borult a bougainvillea, és sajnos egy részét a héten le is kellett nyírni, mert akadályozta a gyalogos forgalmat és a járda szélén robogó kerékpárosokat. Ez a sorozat még a rendezés előtt készült.
***
Tanaria, a harmadik résszel kapcsolatosan, lehet hogy emlékszel Thury Zsuzsa ( a jó emlékű Bächer Iván nagymamájának testvére) Kolozsvárról szóló könyvére, amelyet nemrég említettem: Barátok és ellenfelek, 1979. Ő lakott egy időben Janovics Jenő villájában és nagy szeretettel írt róla. Számomra nem mellékesen, hat nappal volt fiatalabb Édesanyámnál. Valahol a Fellegvár alatt volt (van?) ez az épület, most nem jut eszembe az utca neve, pedig egyszer ezt is tudtam.
Talán a Napoca szállodával szemben?
Szervusztok!
Engem ez a harmadik rész egészen megrázott. Nagyon köszönöm neked, hogy feltetted!
Én is néztem a Maradj talpont és sajnáltam, hogy nem sikerült Dimény Áronnak megnyerni a főnyereményt. Nagyon izgultam érte, sajnos ő is túlizgulta, mert egy nagyon egyszerű kérdés fogott ki vele, ezt biztosan tudta.
Szervusztok!
Újra elmondhatom, hogy nagyon kicsi ez a világ! Most néhány perce fejeztem be "A Házsongárd arcai" harmadik részét, mert a tegnap már túl fáradt voltam, így 'lesz-ami-lesz-alapon' mára hagytam. Ma reggel viszont már el kellett mennem az öreglányok találkozójára és utána rögtön megnéztem a filmet. Mikor vége lett, a munkatársak között kit pillantottam meg? Narrátor: Dimény Áron, az a rokonszenves kolozsvári színész, aki a tegnap esti "Maradj talpon" műsorban (néha megnézem, így tegnap és tegnapelőtt is), a tizedik párbajban esett ki, miután végig okosan játszott és nagyon rokonszenvesen viselkedett. No, lám, ezért mondom, hogy kicsi ez a világ. Eddig soha nem hallottam róla és most kiderül, hogy ő volt a háromrészes film narrátora, aki elénk hozta Áprily Lajos és Lászlóffy Aladár gyönyörűséges idézeteit.
Most pihenek egy-két órát, mert ilyen sűrű hét után nagyon megérdemlem, aztán majd ismét jövök.
Nem fölvakar, hanem fülvakar, de ilyenkor, késő este, már a betűket sem látom.
Mozgalmas hetem volt és még nincs vége. Kevés mesélnivalóm van, kép sincs sok, de talán hét végén több is telik tőlem? Lassan készülődnöm kellene az utazásra is, 42 nap múlva már Kolozsváron leszek, de addig még sok a tennivaló.
Hallom, mostanában nálatok melegebb volt, mint nálunk, de sebaj,holnap-holnaputánra 30 fok és hamszin várható. Majd csak kibírjuk. Vagy nem.
Jó éjszakát!
Látod, Julika, a ritkán jövőknek nagyon tudunk örülni! Mint én most, Neked!
Október elsején történt, tavaly. Későn kerültem haza és a menza lakói már nagyon vártak. Valahonnan egy kiscica kétségbeesett nyávogását hallottam. Már sötétedett, amikor rátaláltam a hang forrására: egy kidőlt fatörzs gyökerei közötti üregben egy icipici kiscica sírt, de nagyon. Közben a menza melletti lépcsőkön megjelent egy kisfiú, aki orosz akcentussal magyarázta, hogy ő tette ide a cicát, mert az anyját elütötte egy autó. Én el is hittem, de még jó időbe került, amíg a picit ki tudtam onnan halászni. Bevittem, majd másnap reggel az állatorvoshoz, aki olyan négyhetesnek saccolta, és megkapta az első kezeléseket, meg a törzslapot és akkor hallottam, hogy sziámi a lelkem. Azóta ő a legszeretettebb cica a világon, a nagyok ugyan nem rajonganak érte, de nem bántják, annak ellenére, hogy a kis maszat gyakran provokálja őket. Kedden időpontunk van az állatorvosnál - oltások és sajnos, ivartalanítás miatt. Aranyos, szép, kedves és okos kis állatka, sok színt visz az életünkbe.
Elnézést, hogy elmeséltem, de tényleg nem emlékezhetsz mindenre. Mesélj Ernőről, hogy van? Sajnálom, hogy előjött az allergiád, nagyon rossz volt? Mennyi ideig maradt nálad Ernő?
A fölvakart és a pocaksimit átadtam mindhárom kedvencünknek. Nagyon szépen köszönik!
Ez a cica elképesztően szép! Igencsak nemes ősei lehettek... ami persze teljesen mellékes, csak szeretni lehet őket!
Nemrég megint nálam vendégeskedett Ernő cica, akivel nagyon szerettük egymást, de előhozta sajnos az allergiámat
Köszönöm hogy megmutattad. Valószínűleg olvastam hogy mikor és hogy került hozzád, de sajnos agyam egyre inkább, mint a szita...
Fúlvakart és pocaksimit küldök neki, meg a két régebbi kollégának is!
Szervusztok!
Elmegyünk, rákeresünk.
Nem ér rá majd ősszel az a kabát? Itt már, biztos, nem fog kelleni.
Várom, hogy mesélj.
Még valami. Házsongárd arcai 3. rész - ma még megnézhető! Ez is érdekesnek mutatkozik, este majd megnézem.
Tanaria, örülök, ha kalandos háttérrel is, de működik a számítógéped. Használd egészséggel és minél többet!
Kabátot nem találtunk, de egyebeket igen, néhány egészen jó ruhadarabot, ingeket, ilyesmit. És nagyon olcsón, nem is gondoltam volna, mert egy divatcégről van szó. Majd Haifán is keresgélek, még van egy kis esély, hogy pótolni tudjuk, és ha nem, hát nem, ne ezen múljon az életünk!
Jó reggelt!
Megint kevés az időm, de néhány szót talán mégis írhatok. Tegnap este megnéztem a második részt is, fél éjszakára való gondolkodni valót kaptam vele. Milyen keveset tudunk elődeinkről! Rohanunk a jövő felé és közben elhullatjuk kincseinket. Kár, hogy erre az ember csak élete vége felé jön rá.
"Dum recte vivas ne curas verba malorum" - "Míg igazul élsz, ne gondolj a rosszak szavával". Az is kár, hogy csak most találtam rá erre a tanácsra. Talán könnyebb lehetett volna az életem. No de a közhely szerint: Jobb későn, mint soha… Amúgy, Tanaria, el kell mennünk a Majális utcába!
Brassai Sámuellel kapcsolatban, meghatott a tanítvány története. A film utáni szövegből gondolom, hogy talán Kovács Dezsőné Papp Mária emlékirataiból vehették ezt a Brassaira leginkább jellemző epizódot.
Jöhet a harmadik rész. Jó lenne ha ezt a háromrészes filmet iskolákban tanítanák, mert cseppet sem száraz és valóban ráébreszt az elődök tiszteletére. És nem üres szólamokkal.
***
Még rengeteg mondanivalóm lenne, de majd. Képek is, de nem sok.
Szép napot!
Már álmos voltam, de nagy örömmel néztem meg. Szép volt és izgalmas. Ezt késóbb nézem meg.
Most hamar elmesélem, mi volt a laptopommal. Elvittem pucoltatni, mint már mondtam. Mikor visszakaptam, nem ment az akkumulátor. Rögtön visszavittem, nagyon ignoránsan viselkedtek, azt mondtam, többet oda nem megyek. Aztán mind rosszabb lett a gép és nagyon forrósodott. A tegnap Zoltán szétszedte, nem ment a ventilátor. Aztán látta, hogy a kontaktszál nincs bedugva!! Biztos pucolás közben kijött. Tiszta szerencse, hogy nem tett kárt benne!!
Drukkolok, hogy szép kabátot kapjatok, sajnálom, hogy nem kaptad vissza a tiédet.
Legyen sikeres napotok!
Mielőtt útra kelnék, hozom a második részt, és remélem majd este még számomra is elérhető lesz, mert most nincs 26 percem. Talán ez a legérdekesebb, mert a mostani rész három arca közül a legismertebb és talán legérdekesebb emberi sors Brassai Sámuelé, akit az utolsó erdélyi polihisztornak is neveznek. Rajta kívül pedig két kevésbé ismert alakról is szól ez a rész: Martin Lajosról és Pákey Lajosról.
Holnapra hagyom az utolsó, befejező részt.
***
Tegnap részt vettem egy előadáson-beszélgetésen, majd írok erről is, bár a felejthető események közé sorolható.
***
Ma vásárlásra adjuk a fejünket, megpróbáljuk megtalálni az elvesztett kabátom ikertestvérét, érdekes lesz.
Úgyhogy a nénikétől irány ismét Tel-Aviv.
***
Kellemes napot kívánok.
De örvendek, hogy épp még elcsíptem!
Jó éjszakát!
Fontos!
Csak ma lehet megtekinteni, 25 perc az egész. Fontos, mert jön a folytatás.
Kedvcsinálónak, az első rész végéről, Lászlóffy Aladár csodálatos gondolataival, szavaival Házsongárd című könyvéből:
"Neveztetik a halál bátorságos álomnak, mégis egy temetőt se laknak végleg. Valaha, mint ritka könyvtárnak, eljön a teljes elporladása a Házsongárdnak is. Kérdezd, hová mentek, akik ezt a várost ötszáz esztendeje lakták? A temetőbe. S hová tűntek a temetőből, akik ezt a temetőt aludták ötszáz évig? Az elmúlásba, de hova lettek az elmúlásból?
A szomszéd sírkőre visszasüt. Olyan ez, mintha maga a Nap nézne vissza annyi millió kilométerről, miközben ezt itt amúgy is ezernyi felleg-fa-ág-levél takarja. S mégis idenéz: itt van látható nyoma a kövön, a vén betűk hunyorognak.
Lehet, hogy itt nemsokára sötét lesz, mert naponta suhan át felettünk négy évszak, négyszáz év komédiája, de odafenn, a tájképekről idevezényelt fellegek s a szelíd sötétkék övezetében még sokáig eltart a nyár, ott még el lehet üldögélni a tekinteteknek. S erről felismerhető, hogy itt a földön voltunk, itthon voltunk: ez az ember alakú árnyék, ez a zöld, hűvös madárszó, ez a virágról-gazról beszélő illat, ez a sok név és évszám, ezek az ismerten csengő nevek, ez a sorrend, ahogy megváratnak a magunk idejéig, ez a sok elolvadt hó és lehullt levél.
Ezért olyan s ezért nem olyan ez, mint a világ minden más temetője, hol ág dugja ki szárnyát a fekete síremlék felett, mintha címerre visszaült sasmadár volna, arcok derengenek, alakok látszanak, benn a bokrokon túl sujtásos, aranyzsinóros test a sötétben, könyvet vagy kardot szorongat, nem mozdul, nem lép, éjfélkor sem jár itt senki, hanem mintha csak lehajtott fejjel, nagy, hosszú, nekünk csak gyászadta fegyelemben mindenki ébren csak állna itt, állna a világ legmegrendítőbb történelme felett, a világ feltámaszthatatlan életében."
Hallhatunk még benne egy részletet Áprily Lajos: Októberi séta című verséből is. Nagyszerű munka!
Jó reggelt!
Most csak néhány szót írok.
Tegnap sikerült beszélnem Tanariával és Alsórákosi-Marikával, mindketten jól vannak, távollétüknek csupán technikai okai vannak.
Másrészt, tegnap igazi kincsre leltem, amit Veletek is meg szeretnék osztani, tudásban és érzelmi életünkben egyaránt gazdagító, bár mondjuk, kissé időigényes anyag, de biztosan tudom, hogy benneteket is érdekel.
Szóval, vannak még, lesznek még izgalmas percek az életünkben.
További szép napot!
Milyen érdekes ez az élet! A lányaim mindketten látták ezt a filmet, és nyomot hagyott bennük, én most láttam először. Illetve láttam egy részletét, a tánc jelenetét, Kati javaslatára, a YouTubon. A kilencvenes években nagyon kevés filmet néztem, soha nem volt időm, "Az asszony illata" is azok közé tartozik, amelyek kimaradtak az életemből. Nem csoda, két munkahelyem volt, család, betegségek, 20 órák a 24-ből, az olvasást is főleg éjszakára hagytam, illetve utazások közben, az autóbuszokban olvastam, néha azt is sikerrel kockáztattam, hogy elfelejtek időben leszállni.
Szóval most, nyugodt, csendes (?) nyugdíjas- (vagy ahogyan a fiatalok neveznek bennünket) nyugger-éveimben alkalmam nyílik pótolni az elmulasztott lehetőségeket, persze korántsem mindent. Mégis, örülök minden hasonló alkalomnak, mert tapasztaltabban, jóval nagyobb empátiával és -azt hiszem - bölcsebben is viszonyulhatok ezekhez az éveken túl is értékes alkotásokhoz.
Ez a film most már bekerült az első 10 közé.
Nagyon szívesen, Julika! Annak még inkább örülök, hogy végre közöttünk láthatlak!
Kicsit ismerlek, gondolom én, ezért szíves figyelmedbe ajánlom - feltételezem, hogy nem vetted észre! - a nemrég feltöltött cicás képeimet - 27362, sőt előtte a 27163-ast és még februárból a 27124-est. Garantálom, hogy jókedvre derítenek, hiszen szép és kedves dolgok is vannak körülöttünk, ugye?
Szervusztok!
Elnézést a tegnapi távolmaradásomért, de vannak ilyen napok, amikor a nap kelet helyett nyugaton kel fel és minden fordítva alakul. Már a nénikénél kezdődött - nem tudom ki volt nyűgösebb, ő vagy én, csupán annyi különbséggel, hogy én mégsem engedhettem meg magamnak, hogy ezt kifejezésre is juttassam. Szóval elviseltem a helyzetet - összeszorított szájjal. Eszembe jutott a minapi Fenákel-írás - így sokkal könnyebb lett. Szegénykémnek is lehetnek rossz napjai, nem?
Egyenesen az állomásra utaztam, de még dél sem volt, és rajtam már eluralkodott a késő esték ólmos fáradtsága. Hja, aki éjfél utánig mozizik és aztán még órákig töpreng a látottakon??!! Új útvonalon utazom mostanában, vonattal Bát-Jámba és onnan már csak 10 megállónyit busszal - lényegesen lerövidítve az utazás idejét, ám átszállással, ami miatt fokoznom kell a szétszóródó figyelmemet. Eddig még sikerült.
A rövid autóbuszozás végül a vártnál jóval hosszabb lett, mert minden útkereszteződésnél kifogtuk a piros jelzéseket, de örültek az érkezésemnek, főleg Mokka-kutyus, akivel nagy szerelemben vagyunk. Ettől kezdve kellemesebb lett a nap, beszélgettünk, ettünk, kertet vizsgálgattunk, majd Mokka társaságában vásárolni indultunk. Hamar eltelt a nap, de egyre fáradtabb lettem.
A buszon vettem észre, hogy ottmaradt a szemüvegem, ami nagy baj, de nem szerencsétlenség, mert számítógépen is nézhetek tévét, közelről, és már holnap elhozhatom, ugyanis megint Tel-Avivban leszek, egy érdekes előadáson-beszélgetésen. Erről majd a maga idejében.
Hazaérkezve ágyba estem, hajnali kilencig mélyen aludtam. Most itt vagyok.
Igazolás vége, pecsét, aláírás.
Szép napot!
Köszönöm, hogy megmutattad. Igen, reálisan szomorú és hozzáteszem, ijesztően az.
Megnéztük az esti filmet, újra megrázott.
Jajj. Valóban az...
Szigalom, nagyon köszönöm ezt a verset!
Nem HÍR, Tanaria, hanem egy szomorú írás egy igen kedvelt magyar prózaíró tollából. Fenákel Juditnak hívják, egyik kedvencem tőle a Hajtogatós, amelyet első unokatestvérével, Gergely Ágnes költőnővel közösen írtak. Férje pedig Bárdos Pál, aki ugyancsak jó nevű író. Ha megnézed a belinkelt oldalakat, láthatod, hogy másképpen is kötődöm hozzájuk, Gyomaendrőd miatt.
Fenákel Judit idén lesz 80 esztendős. A mellékelt írása valóban SOKK. Reálisan szomorú, szomorúan reális.
***
Nézzük ma este a javasolt filmet? Kati barátnőnk is ígérte, hogy velünk nézi…
További szép estét!
De szép. Ez a Nagymama már nem hal meg soha! Egy élet vált halhatatlanná.
Szép napot kívánok!
A virágos fák gyönyörűek. Kíváncsivá tettél már nagyon, írd már meg a szomorú hírt, ne csak ígérd. Hadd, búsuljak veled.
Itt is megy a Saul fia a Győzelem moziban, hetente egyszer-kétszer este 8-tól. Rá kell vennem magam, kicsit nagyon későn van.
Szervusztok!
Ciss! Nagyon köszönöm az éjszaka közepén írt szavaidat. Megkérhetlek, hogy esetleg - ha kedved tartja - beszélj a film fogadásáról, és az azt követő beszélgetésről? Itt is sok szó esik róla, és mi is hosszasan boncolgattuk a lányommal. Még mindig a hatása alatt vagyok: be-beugrik egy-egy részlet és hosszasan gondolkozom rajta.
***
Ma este ismét közös mozizásunk lehet - ha akarjátok. Felhívott a csíkszeredai barátnőm is, hogy felhívja rá a figyelmemet. Valahogy kimaradt az életemből, és már nagyon meg szeretném nézni. Egy asszony illata, 1992-ből, Al Pacino 1993-as Golden Globe és Oscar-díja.