Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kezdjuk ujra
Létrehozva: 2010. január 19. 16:10
Nekem nagyok hianyzik a topikunk, hianyoznak a topiktarsak, a baratsagok es beszelgetesek. De ahova a kedvenc topikom (Izrael) jutott, abban nincs kedvem reszt venni.
Kerlek benneteket hogy kezdjuk ujra, teremtsuk meg a regi meghitt, bensoseges hangulatot. Beszelgessunk politikarol, oromeinkrol, banatainkrol, gyermekekrol, unokakrol es mindenrol, ami foglalkoztat bennunket. Nem fontos hogy mindenben egyetertsunk (nem vagyunk egyformak) de a sertegeteseket, meg es beszolasokat lehetoleg mellozzuk. Mindenkit idevarok, aki nem bomlaszto szandekkal akar kozenk jonni. Remelem sikerul ujra egymasra talalnunk.
Ne izgasd Magad, előbb-utóbb egyenesbe jössz. Most voltál beteg, teljesen jogos, hogy még nem tudsz teljes erőbedobással munkához látni. Kell néha egy-egy (vagy akár több) lazulós nap is!
Ha sikerül, küldök egy kis virágot.
Nagyon szép vers, és annyira hatott rám, hogy szinte éreztem az égő fenyőág illatát. Köszönöm, Ciss-Ági!
Itt is sütne a nap, ha át tudna hatolni a sűrű homokrétegen, így inkább szürkés-sárgás és barátságtalan a légkör.
***
Lemondtam a mai találkozást, valahogy nem volt kedvem, nagyon sok dolgom lenne, ha tudnám, hogy hol kezdjek hozzá. Egyelőre csak reménytelenül nézem a felgyűlt papírkupacokat, amelyeket laponként kellene elrendezni. Ehhez sincs kedvem. Semmihez. Pedig fogynak a napok. Utazás előtt ráadásul egy hétig nem is leszek itthon, tehát már csak hét hetem van, hogy rendbe rázzam a dolgaimat. Ma sem lesz itt forradalmi változás, ahogyan magamat ismerem.
Könnyű napot kívánok a nagypénteken böjtölőknek! És a többieknek is.
Szép jó reggelt! Itt hétágra süt a nap.
Ma nagypéntek van. Ritka, hogy a keresztény húsvét ne pészach-al essen majdnem egybe, hanem purimmal. Viszont itt van egy aktuális vers:
REMÉNYIK SÁNDOR: NAGYPÉNTEKI SZERTARTÁS
Ágyam fölött, a feszület fölött
Karácsonytól egész Nagypéntekig
Híven virrasztott egy fenyőfa-ág.
(Ó, szelíd dísz, – ó, vad nyomorúság!)
Hű zöldje végül mégis elkopott
Lett ő is szikkadt, aszott kis halott.
Éreztem: nálam tovább nem marad
Nem bírja lelki szárazságomat,
S egy durvább illetésre szertehull.
De nem ily halált szántam én neki.
A kemencében énekelt a tűz,
Zsoltároztak a lángok lelkei.
A száraz ágat helyéről levettem,
Vigyázva, ahogy halottat viszünk, –
S a tüzes kemencébe bevetettem.
Nagyot lobbant, – és színes lett a láng.
Erdők nagyságos tömjén-illata
Elborította rögtön a szobát.
A száraz ágból kiröppent a lélek,
Jöttek adventek, – karácsonyok, – évek,
És hittem én is: hátha mégis élek…
Nagypéntek volt, a fűz már ideadta
Barkáját kedves kéz által nekem,
Hogy a szent főnek új dísze legyen.
Az ólomszínű éji ég alatt
Langyos, ébresztő áramlat haladt,
És gyermekkorom ölén, a hegyen
Rügyet bontott a borostyánbokor.
Köszönöm, Tanaria! Tel-Avivban tényleg pezseg az élet. És szeretem ezt az ünnepet, mert kevés happy end-re végződő történet van a zsidó nép történelmében, ez pedig (Eszter könyve) mindenképpen pozitívan fejeződik be.
A terroristákkal és a terrorizmussal kapcsolatban azonban nekem más véleményem is lenne, de most inkább nem fejtem ki. Csak annyit, hogy Izraelben sem a mindennapi élet része, inkább egy időben gyakrabban fordult elő, mint máshol, és mindig tudtam, hogy ha nem is száz százalékosan, de meg lehet előzni, fel lehet rá készülni. Itt nem jutottak volna be robbanó szerkezetek a repülőtérre, és ezt tudják is, hiszen olyan eset még nem volt, hogy akár próbálkoztak volna a becsempészésükkel, de a vonatállomásokon, áruházakban, szórakozóhelyeken és mindenütt biztonsági ellenőrzés szűri ki a "lehetőségeket". Sokba kerül, de az emberek élete ennél mégis csak mindennél drágább!
***
Ma nagyon meleg volt (27 fok) és hámszin, de fent a dombon egészen kellemesen hatott. Y. rendbe szedte a kertet és én mindent fényképeztem: a babérfákat (kétféle van!), fügefát, rózsákat és egyebeket. No meg a pontban négy órakor beinduló mesterséges vízesést. Fáradt vagyok, talán majd holnap foglalkozom a képek letöltésével.
Reggel találkám van, lehet, hogy belépek egy hölgytársaságba, korombeliek és még idősebbek alkotják, hetente találkoznak egy kávéházban. Igaz, még csak kipróbálom, mert ez is egyfajta kötelezettséget jelent(-het), és abból amúgy is van bőven.
Mához nyolc hétre ilyenkor már Erdélyben leszek! Alig várom.
Ma éjjel kettőkor előre visszük az órát. Nevetek, mert Y. már elrendezte a lakásában lévő óraszerkezeteket, én pedig mindegyre csodálkoztam, hogy ma igazán repül az idő! Megint ellopnak egy órát az életünkből, de ősszel legalább visszaadják!
Gyorsan kell aludnunk, így máris jó éjszakát kívánok.
Gyönyörűek és micsoda hangulat!
Szervusztok!
Engem már az is nagyon elszomorít ami a görög-macedon határon történik. Pedig egyetértek azzal, hogy nem megoldás a népvándorlás, ami most van.
A merényletek, lehet tévedek, de nekem azt bizonyítja, mennyire gyengék a terroristák. Szerencsére. Ezzel kapcsolatban mindig emlegetem Izraelt, ahol ez a mindennapi élet része. Gondolom, megszokni nem lehet. Az is eszembe jutott, amikor mesélted, hogy elhagytad a csomagod (táskád?) és épp időben érkeztél, nem robbantották fel. Nagyon fájdalmas, hogy jönnek ezek az agymosott, gyűlölettel teli emberek és legyilkolják a szeretteinket.
Tibiék holnap repülnek Budapestre, onnan Kiskunhegyesre mennek. Ott lesznek egy hetet Anita kisfiával. NEM aggódom, biztos vagyok benne, hogy nem lesz gond.
Most megnézem a képeket.
Ja, nem tudom, milyen lesz a Windows 10-es amikor be lesz rendesen állítva, de hogy más, az biztos. Nem baj, megszokom. Miért van rá sok panasz?
Az utolsó kép a vasútállomáson zenélő purimi maszkos fiatalokról szól.
***
További szép napot!
Szöveg nélkül. Pedig lenne, de elfogyott az időm.
Mindenféle szempont nélküli ez a válogatás, a fő téma: virágok és Purim, jelmezek és vidámság. Mindenek ellenére, az előbb említett közhely nevében.
Szervusztok!
Az élet megy tovább című közhely jegyében küldök néhány tegnapelőtti békés tel-avivi képet, virágokat és purimi jeleneteket. >>>>
Annyit amennyi most belefér a pici kis időmbe, így, indulás előtt. Timrátra utazom.
Tanaria, nagyon várom, hogy teljes gőzzel internetezhess! És a legjobb gépen, a legoptimálisabban működő programmal.
(Szégyen elmondani, de én még mindig Windows XP-t használok, pedig már a böngészőm is figyelmeztet, hogy tovább nem támogatja. Viszont itt sokan szidják a Windows 10-est…)
***
Az előző "mesék" természetesen hozzád is szóltak!
Jó éjszakát minden idelátogatónak!
Még valami: a lemaradások pótlása közben néha pihenni is kell, Marika! Szóval, tessék csak itt köztünk szusszanni, lazítani. Olyan messze van az az április 4.-e, teljesen elfogadhatatlan!
***
Még egy-két szó a tegnap történéseiről. Egy-egy csésze kávéval a kezünkben leültünk egy tér egyik padjára, néztük az embereket és beszélgettünk.
- Milyen békés itt minden! - mondtam, - elgondolni is szörnyű, hogy mi lehet most Brüsszelben.
- Bárhol, bármikor, itt is megtörhet ez a békés légkör, amikor nem is számítunk rá! - válaszolta a lányom.
Igen, ilyen világban élünk. Milyen jó, ha a pillanatnak örülünk, csak az biztos, hogy utána mi lesz, ki tudja?
Alsórákosi-Marika, drága barátnőm, tartozom Neked azzal, hogy részletesebben elmesélem a tegnapi történéseket, a filmet is beleértve. És nem csupán Neked, hanem minden érdeklődőnek.
A brüsszeli repülőtéri merényletről már a vonatban hallottam, olvastam, majd a másodikról is. Tel-Aviv, a sok hasonló tragédiát megélt város napsütéssel, nyugalommal, szépségekkel köszöntött, purimi ünnepségre igyekvő, ötletes jelmezekbe öltözött gyerekekkel, fiatalokkal. Vidám hangulat áradt a levegőben és akkor eszembe jutott az egyik legkegyetlenebb merénylet, amit éppen Purimkor, és éppen Tel-Avivban követett el egy ugyancsak öngyilkos terrorista.
A megbeszélt időben találkoztunk a lányommal, egy 12 órára hirdetett előadásra vettünk jegyet, és a lányom megjegyezte: - Lehet, hogy csak ketten leszünk a teremben. Ebben az órában, ilyen szép időben…
A Disengoff Center hat mozitermének előcsarnokában rengeteg ember gyülekezett. Persze, hatfelé igyekeztek. A "Saul fiát" egy 132 férőhelyes stúdióteremben vetítették, és bizony rajtunk kívül is jócskán voltak, a terem székeinek közel felét elfoglalták. Ráadásul közvetlenül előtte és utána is vetítették a filmet.
Sokat nem mondok, megrázó volt és iszonyúan kifárasztott. Ehhez az is hozzájárult, hogy a hangeffektusokat biztosan nagy termekre tervezték, mert végig dübörgött a borzalom, és nem voltak a filmben olyan pillanatok sem, amikor kissé csökkenhetett volna a végsőkig csigázott feszültség. Amikor vége lett, ha egyedül vagyok, biztosan zokogásba török ki, de nem lehetett, mindenki arcán ott volt a döbbenet, és csendben vonultunk ki a teremből. Nem mondom, hogy nagy film, vagy nem is olyan nagy film, nem lehet minősíteni, viszont még soha egy sem nem szögezett székhez teljes mozdulatlanságban, hogy még a lélegzetemet is visszafojtottam, közel két órán át. Egyszóval egyedi, megismételhetetlen élmény volt. Eddig nem voltak vizuális "emlékeim" a Soáról, ezután lesznek. A képek már álmomban is megjelentek.
Nem Marika, én nem választom a menekülés, a lelépés útját, akkor sem, ha ez bárkinek szuverén joga. Pedig milyen stílusos lett volna!
Jó estét!
Jó, hogy bármi is inspirált írásra, jelentkeztél!
A felvetett gondolat érdekes módon (telepátia?) az én fejemben is megfordult, de nem, nem emiatt hallgattam.
Sokkoltak a tegnapi események, és tudom, hogy bár kicsik vagyunk mi a nagyvilág problémáinak a megoldásához, elhallgatnunk sem kellene a véleményeinket.
Nekem bizony csúnya gondolataim támadtak. Amikor évente jó néhány, sőt a tegnapinál kegyetlenebb, sok áldozattal járó merényletekkel szembesültünk itt, Izraelben, nem is olyan régen, azok a mostani európai terrorakcióknál jóval kisebb nemzetközi visszhangot keltettek, illetve a kárörvendő hangok sem voltak ritkák.
Mi megtanultunk - saját bőrünkön! - eredményesebben küzdeni a terror ellen, és nem félvállról venni a veszélyt, hiszen itt bárhová mész, mindenütt átesel egy biztonsági ellenőrzésen, és ez már az életünk mindennapi, majdnem természetes velejárója. A magányos késelőkkel is megbirkózunk lassan.
Egyet érzek az áldozatok családjaival és teszem ezt nem farizeus módon, hanem tiszta szívből, de mégse felejthetem azt a közönyt, amivel annyiszor szembesültünk az elmúlt évek folyamán. A történelmi eseményekből sem tanult semmit a világ, a közelmúlt tragédiáiból még annyit sem.
Ezek voltak a nem éppen humánus gondolataim. Elnézést, de el kellett mondanom.
Békés estét kívánok
!
Ma az inspirált írásra, hogy eszembejutott VisszatérőZsuzsa. Ő is megnézte a filmet és azóta nem került elő
. Ugye nem választottad ezt az utat?
Nagyon sok a lemaradásom és április 4. valószínű nem zavarlak benneteket.
Jaj, és meghallgattam az Örömódát. Először kicsit idegennek tűnt a népi hangszerekkel, másodszor már tetszett.
Köszöntök mindenkit!
Itt vagyok, de mégsem. Kipucolták a laptopom, de nagyon rosszul működött utána. Akadozott stb, nem ment. Aztán Zoltán fiam elvitte és újba tette a Windowst, annyira, hogy lecserélte a 7-est 10-esre. Sajnos azt sem állította be, úgyhogy csak kínlódom vele. Próbálom megtanulni, tanulmányozom a Windows 10-est. Annyira széles a képernyő, hogy a hangulatjelek nem férnek bele, meg ezer-egy ilyen problémám van. A görgetőm sem működik. :(Kedden lesz ideje Zoltánnak beállítani. Takarítok, készülök a húsvétra. Eltelik. Most látom, megvannak a hangulatjelek, csak máshol, lejjebb.
Szép napokat kívánok nektek!
Erre jártam, benéztem, megyek id tovább.
Előző, tegnapi beírásom utolsó sorában csúnya hiba, csakis elütés lehet, javítok: amelyekkel. Elnézést kívánok és már megyek is tovább.
Szebb napot a világnak, mint a tegnapi volt. Mi jöhet még ezután?!
Szervusztok!
Ismét kedd van, a legjobb nap. Most éppen Tel-Aviv felé utazom, végre sikerül megvalósítanunk egy régebbi tervünket, megnézni a Saul fiát. Nagyon várom.
A moziteremre is kíváncsi vagyok, a Dizengoff Centerben, egy régebbi nagyáruházban vetítik, ott találkozom a lányommal. Eszembe jut, milyen falusi kislány módjára bámultam mintegy 28 évvel ezelőtt, amikor először jártam benne. Most is sokkal jobban tetszik, mint a mostani bevásárló monstrumok.
Majd jelentkezem. Már azoknak az apró jeleknek is örvendezek, amellyekkel nyomokat hagytok!
Kár, hogy ilyen idétlenre sikerült az előbbi üzenet szerkesztése.
A piros betűkre kell kattintani, biztosan senki se bánja meg.
Rajta!
Lehet, hogy Nektek is örömöt szerez?
Örömóda
Beethoven Örömódája, ahogyan még nem hallottad, láttad!
Nagyon-nagyon-nagyon szép!
Szervusztok!
Ma reggel kicsit eltájoltam magam a a tavaszi napéjegyenlőség témájában - és megint tanultam valamit. Ugyanis belátható, vagy inkább "beélhető"
időn belül a csillagászati tavasz nem esik többé március 21.-re, amint a Wikipédia is elmondja, ám megnyugtatásunkra mégis a szokásrendünkben marad, mert Húsvét időpontja miatt a római katolikus egyház továbbra is ezt tartja a tavasz első napjának. Szóval, éljen a tavasz!
Ennek örömére ma megint rendeztem egy virágsétát, és nem is előre tervezetten. Megkért egy ismerősöm, aki itt a közelben szeretne lakást vásárolni, hogy kísérjem el a tőlünk mintegy másfél megállóra lévő címig, megtekinteni, alkudni, esetleg segíteni a döntésben.
Szégyen lett volna buszra ülni, így időben elindultam és lassan, komótosan mendegéltem, közben pedig ismét ezt-azt nézegettem, vagy inkább így-úgy láttam az utcát, a mai napsütésben még szebb magnóliák között.
A megtekintett lakásból olyan panoráma nyílt meg előttünk, hogy azt is lefényképeztem, és visszafelé se nagyon tudtam magamat fegyelmezni. Összeomlott a mobilszolgáltató hálózat, nem telefonálhattam és nem is hívhattak, és olyan jó volt csendben nézelődni, gondolkozni, magamban elmélkedni. Szóval: nagyon szép a tavasz, itthon és otthon egyaránt!
***
Remélem, Tanaria, mielőbb meggyógyítják a laptopodat!
Mindenkinek szép napot kívánok a tavasz első napján!
De várom már én is, hogy egyet jót dumáljunk. Nagyon hiányzik. Lehet,hogy már nem is tudok egy igazi jót beszélgetni?
A laptopom felszedett egy vírust, úgyhogy ma "doktor"hoz viszem. Remélem hamar meggyógyítják, és nem túl drágán.
Minden jót! Majd jövök, ha leszek.
Nahát! Azt hittem, hogy hazaérkezve a hosszú útról lesz mit olvasnom, mert Tanaria hozzászólását még indulás előtt olvastam. Kár - de ez van, elfogadom, és ha nem fogadnám el, változna-e vajon valami?
***
Reggel Klárikánál voltam, aztán pontosan délben elindultam itthonról. Találkám volt Zs. barátnőmmel, együtt utaztunk, élénk beszélgetésbe merültünk, így perceknek tűnt a kétórás út. Jeruzsálemben, a központi autóbusz állomáson újabb találkáink voltak, majd taxival utaztunk a - szerintem - világ végére, ahol a rendezvényt tartották.
Régi ismerősökkel találkoztunk, intellektuális légkörben zajlott a könyvbemutatót követő vita, szóval úgy elrepült az idő, hogy észre se vettük, és már utazhattunk is hazafelé. A haifai buszt lekéstük, de kombináltunk egyet és szerencsésen, Tel-Avivig busszal, onnan pedig vonattal hamarább hazaérkeztünk, mintha az eredeti tervünk szerint utaztunk volna. Útközben pedig ismét duma, duma, szóval nagyszerű nap volt ez a mai.
Fáradt sem vagyok túlságosan, de mert késő van már, nyugodalmas jó éjszakát kívánok!
Szép napot!
Igen, nagyon szomorú.
A filmet megnéztem, újra nagy élmény volt, ugyanakkor eltöltött szorongással...(személyes)
Szép vasárnapot!
Jó estét!
Az isztambuli öngyilkos merénylet eddigi négy halottja között három honfitársunk van, a 40 sebesültből 11 izraeli, kettejük állapota súlyos. Repülőgép indult a szállítható sebesültek és valószínűleg a holttestek hazahozatalára - ez volt a mai nap fő témája. Már sehol sem lehet az ember biztonságban…
Ma este, magyar idő szerint 21:07-kor ismét megnézhetjük az Esőembert, egyik kedvenc filmem. Aztán megpróbálok aludni, bár eléggé zaklatott hangulatban vagyok.
Akartok csatlakozni hozzám? Természetesen a filmnézésre gondolok, nem a hangulatomra.
Egyúttal jó éjszakát kívánok, holnap valószínű nem lesz időm jelentkezni, de soha nem lehet tudni.
Tartsátok a tüzet!
Köszönöm a magnóliákat. Közben kóruspróbán voltam, meg kicsit pihentem, most neki kéne látni a tanulásnak, csak lusta vagyok.
Néztem ma is a tulipánfát a buszmegállóban, de még nem virágzik, csak egyre nagyobbak a bimbók.
Gyönyörű ez a séta! Ilyen környezetben lehetetlen, hogy ne másképp érezzenek-gondolkozzanak az emberek, mint máshol. Mindenütt másképp, mert amit látsz, befolyásol.
Ilyesmik motoszkálnak bennem képeidet nézegetve.
Köszönöm, neked sok pihenést!
Olyan ez a vers, hogy táncra perdülsz tőle, vagy rá. Örvendek neki!
Két kép maradt a tegnapelőtti sétáról:
1. Még egy virágtartó és
2, egy más szögből elénk táruló panoráma.
***
Ha jól értettem Fenci blogbejegyzéseit, valamilyen hosszabb útra, nagyobb távolságra indult? Ráadásul kedvetlenül? No, majd kiderül, ha végre itt is jelentkezik.
***
Holnap nehéz nap vár rám, látogatás a nénikémnél és utána utazás Jeruzsálembe, egy újabb könyvbemutatóra.
***
Addig viszont rendbe kellene hoznom a könyvelésemet, amit elhanyagoltam mostanában, és még olvasni is szeretnék, meg pihenni, hogy jó erőben legyek a következő héten.
A Marikák miatt még mindig nagyon aggódom.
További szép napot, kellemes hétvégét!
A házunkhoz két út vezet: megközelíthetjük a felső útról, lépcsőkön és a bejárati hídon keresztül, de lentről egy bekötő úton, ahol mindig megcsodálhatom a panorámát és a járda menti virágtartókban pompázó pozsgás növényeket.
Nincs is szükség szavakra.
Csak gyönyörködni lehet bennük és közben hálát adni a sorsnak, hogy láthatjuk, csodálhatjuk, tekintetünkkel megsimogathatjuk őket.
Sűrűn követik egymást, hol fehér, hol rózsaszín-lilás virágözönnel. Véges-végig az út két oldalán.
Nagyon szép ez a Kányádi-vers, csupa öröm olvasni, mormolni, skandálni, suttogni, tele van szép és igaz gondolatokkal.
Örülök, Ciss, hogy nyilvánvalóan kedveled, számomra is Ő a Költő - persze a többi kedvenc mellett, talán nem is szabad őket - úgymond - rangsorolni?
***
Ha időd engedi, tekints még ide: most felteszem a magnóliákat nyitó utcám látványait - mintha együtt sétálnánk a fák alatt.
Kösz, de nem kell csodálni, közben sok mindent elhanyagolok, pl. a lakásom rendben tartását. Ezért pl. mindenütt könyvkupacok vannak, amiket a cica aztán egy könnyed mozdulattal lerugdal.
Viszont itt egy tavaszi vers, és ha az nlc kegyes, akkor egy kép is hozzá.
Kányádi Sándor: Könyörgés tavasszal
Fölparittyázta az égre magát a pacsirta.
Dugja fejét a sok-sok pipevirág.
Tavasz van megint, tavasz van újra,
s az ember, az ember messzire lát.
Ó, szép tavaszom, kedvem kibontó!
Annyi, de annyi bús napon át
Tebenned bíztam, Tetőled vártam
keserű szívem szép igazát.
Bontsd ki a kedvem,
bontsd ki: lobogtasd!
Halovány arcom
fényedhez szoktasd.
Simogasson meg
barkáid bolyha,
sápatag vérem
fesd meg pirosra.
Remény-emlődből,
öröm tejével
szoptass meg engem -
igaz igékkel.
Szépíts, erősíts,
beszélj hozzám,
Tavasz-világom,
Tavasz-anyám.
Te szültél, te nevelj:
fiaddal ne perelj!
Elestem, emelj föl:
ne hagyj el, meg ne ölj.
Apaszd el bánatom,
könnyeim töröld le.
Ékesítsd fejemet,
ragyogjon fölötte
örökzöld május-ág.
S ringassák álmaim
illatos orgonák.
Fölparittyázta az égre magát a pacsirta.
Dugja fejét a sok-sok pipevirág:
Ó, add meg, tavaszom, Tavasz-világom,
keserű szívem szép igazát.
Jó reggelt minden topiklakónak és külön Neked, Ciss-Ági! Lám-lám, ez a ritkán jelentkezők előjoga!
Köszönjük a tájékoztatót, örülök, hogy ilyen intenzív életet élsz, amiben minden van: munka, tanulás, kedvtelések, szórakozás, csoda hát, hogy elfelejtesz fényképezni?
Nagyon érdekes témáról fogsz beszélni hétfőn, ugye ebbe a témába némi Kabbala is vegyül? Vagy kabbalisztikus elmélkedések? Tetszik a neve is, mert tagadhatatlan, hogy az "ibn Daud" Dávid fiát jelenti. A kora középkori Toledo arab hatásai miatt? Találtál erre valamilyen forrást? Izgalmas dolgokkal foglalkozol, nagyon örülök ennek!
Nem mesélted, hogy a múltkori dolgozataid sikert hoztak? Vagy jó jegyeket? Cseppet sem hatna dicsekvésnek, ha nekünk is elmondanád…
Gratulálok a két kórusban végzett munkádhoz is. Nagyszerű, hogy ennyi mindennel foglalkozol!
És mondd: hogy van Blanka-cica?
Kellemes napokat, és tedd már azt a fényképelőt a táskádba, jó?
Minden csodálatom a tied, Ciss!
Szép jó reggelt!
Elnézést kérek, hogy csak ritkán írok, de az iskolában is sok a tennivaló, meg ugye aki vén fejjel egyetemre jár, annak végképp nem marad szabad ideje. A két kórusról már szó se essék. Ma pl. a Műegyetemi énekkar tart szólampróbákat, Dvorak rekviemjét tanuljuk épen. De készülünk egy Schubert misével is, meg közeledik a Hang világnapja is.
A Goldmarkkal június elején Bécsben szereplünk, de még megyünk valamikor Debrecenbe is.
Készülnöm kell a hétfői filozófia órára is, mert elvállaltam, hogy beszélek Abraham Ibn Daudról.
A tavasz itt is kitört, mindenütt virágzik az aranyvessző, az iskola udvarán a nárciszok, sok gyümölcsfa is. A buszmegállóban lévő tulipánfa bimbói is készülnek kibomlani. Kellene fényképezni, de mindig akkor jut eszembe, mikor sietnem kell.
A két Marika miatt egyre komolyabban aggódom.
Remélem mégis, hogy már jobban vannak és csak felgyűlt teendőik miatt hanyagolják a topikot.
Most bekukkantok Fenci blogjába, hátha onnan megtudom hiányzásainak elfogadható (?) okát.
***
Tanaria, említettél valami e-mailt?
Nem is tudod, hogy mire gondolok! Juszt se!
A világ minden pénzéért se sértenélek meg!
Szerintem, mint már mondtam, nem vagyunk elég izgalmasak. Számunkra viszont roppant megtisztelő, hogy van egy különbejáratú topikunk.
Tudom, mire gondolsz, de ne sérts meg!
Bocsánat, azt hittem fagyasztott. Itt is kapni a szupermarkettekben tisztított spenótot, különböző salátákat. Drágán tisztítják.
Nem szoktam venni. A tavaly kipróbáltam a fagyasztását, mert én is unom az előkészítését. Úgyhogy vettem 2 kilót, rááldoztam az időt és egy adagot megkészítettem a többit két adagban lefagyasztottam. Jó volt csak kikapni a fagyasztóból, és finom is volt.
Amúgy Margaret- és Alsórákosi-Marikán kívül Fenci is előbújhatna már a csigaházából, sőt, ha jól meggondolom, Ciss-Ági és a régen látott Ny62-Julika is. Remélem egyiküknek sem tiltja se vallása, se szakmája, de még politikai hovatartozása sem, és olyan jó lenne már úgy beszélgetnünk egymással, mint régen… Sajnos, Visszatérő-Zsuzsa angolos lelépését még mindig nem sikerült megértenem. Már csak a tiszta vizet a pohárba elve miatt sem…
Úgy gondolom, hogy lenne miről társalognunk az "ArcKönyvön" kívül is. Nem?
Olvasom más topikon, hogy az NLC végét jósolgatják - pedig ez tőlünk is függ. Ha olyan könnyen feladjuk, hamarabb vége szakad, mert persze, egyszer úgyis ez történik… majd. Inkább utóbb, mint előbb.
Ez is friss, csak tisztított, dobozban árulják, nem kilóra.
Ha eszembe jut, hogy mennyi sáros spenótot válogattam, mostam levelenként, pucoltam hajdanában, hat személyre, és mindenki úgy szerette, ez a mostani kész üdülésnek tűnik.
Palacsintát, mint említettem.
Gyönyörű fák!
Én kilóslag szeretem a spenótot, tehát frissen, szezonjában.
A román (ortodox) húsvéttal esik egybe. Köszönöm.
Köszönöm a Petőfis szavakat!
Amúgy mit sütkérezel?
Én is megyek, három doboz spenótom van, jaj, de finom lesz!
Még egy sor tavaszi virág - már a mi utcánkból.
A többit majd este, vagy holnap, amint az időm engedi, vagy ahogyan a topiklakók igénylik (?)
***
További szép napot!
"A virágzó fék"
(27298) nem is olyan nagy tévedés, mert tényleg féket jelentenek: meg kell állni mellettük!
***
Purim jövő héten lesz, március 23-25,
Húsvét: március 27-28,
Pészách: április 22-29 között, tehát 2016-ban kissé eltávolodik egymástól a két húsvét dátuma. Elég ritkán történik ilyen, mert általában fedik egymást, vagy egy-két nap különbséggel ünneplik.