Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kezdjuk ujra
Létrehozva: 2010. január 19. 16:10
Nekem nagyok hianyzik a topikunk, hianyoznak a topiktarsak, a baratsagok es beszelgetesek. De ahova a kedvenc topikom (Izrael) jutott, abban nincs kedvem reszt venni.
Kerlek benneteket hogy kezdjuk ujra, teremtsuk meg a regi meghitt, bensoseges hangulatot. Beszelgessunk politikarol, oromeinkrol, banatainkrol, gyermekekrol, unokakrol es mindenrol, ami foglalkoztat bennunket. Nem fontos hogy mindenben egyetertsunk (nem vagyunk egyformak) de a sertegeteseket, meg es beszolasokat lehetoleg mellozzuk. Mindenkit idevarok, aki nem bomlaszto szandekkal akar kozenk jonni. Remelem sikerul ujra egymasra talalnunk.
Irtam privit és elküldtem neked ott privát üzenetként, ahol meg tudod nézni. A kérés, hogy ne oszd meg.
Ugye mondtam, hogy túl-ten-gés lesz?
No nem baj, remélem túléljük.
Még hátravan kilenc szint, és a teraszok mentén, útrövidítésként évtizedek óta használt hosszú, a lakosság által használt lépcsősorokon mentünk le.
Kevésbé volt fárasztó, mint a középső szint cseréptöredékes sétányain való bóklászás.
Közben érdekes házakat láttunk, és illetéktelen tekinteteket vetettünk idegen udvarokba. Üdítő volt a nagy melegben.
***
Végül a hátramaradt kilenc alsó szintet a többetek által ismert helyről, a Ben Gurion sugárút, illetve a germán negyed végéről közelítettük meg - én csupán a tekintetemmel és a masinámmal. Már nem volt erőm lépcsőkre mászni. Ennek megfelelően kevesebb kép született, de azokat majd estefelé töltöm fel. Most munka van.
1. Még egy páva - olyan helyeken bukkannak fel, ahol nem is várná az ember.
2. Indulás előtti pillantás a kaktuszkert irányába.
3. Tökéletesen karbantartott pálmatörzs.
4. És egy ugyancsak tökéletes kapu.
1. Időnként a fák törzsét-ágait csodáltam,
2. például ezt a pirosas virágú plumériának a dús korona alatt szinte összeroppanó girbegurba lábát.
3. Még egy pillantás a szentélyre,
4. de a kertészek fantáziája a környezet többi szépségét erősíti.
Fák, sétányok, panoráma, virágok, kék tenger, béke, nyugalom és felettünk ott lebegett a pluméria mindent elborító illata. Kár, hogy azt csak elképzelni lehet.
És már itt is vagyunk a szentélynél.
Nem mentem be, egyszer már voltam. Csupán egy sírhely és fényképezni amúgy sem szabad ott.
Inkább a környékét néztem, a látogatókat (éppen oroszul folyt egy idegenvezetés).
Inkább a hely hangulatát szerettem volna "elkapni".
Sas és páva. Perzsa szimbólumok.
Győzelem és örök élet.
És mindenütt a tömény szépség: már hangod sincs, hogy elragadtatásodat kifejezhesd.
A középső szinten is kiemelt szépségű helyek következnek.
Olyan szépek, hogy már-már fényképezni is elfelejtettem.
Köszönöm, Zsuzsa. Sajnos a te oldaladon sem találom, nagyon béna vagyok én az FB-hez, talán ezért is nem szeretem? Ha valahol látsz valamit, ugye szólsz? Tudod, hogy szívügyem.
Ugye emlékeztél arra a szép közös kirándulásunkra Szdot Jámba? Most az villant át az agyamon, hogy Veled-Veletek már elég sok olyan helyen jártunk, amelyek mindig Téged idéznek fel bennem!
Biztosan megvisel ez a meleg, de vigasztaljon, hogy egy-két nap és vége lesz. Nálunk majd októberben…
Még az előző képekhez tartozó idézet:
„Az idős fákat nem vágták ki a tereprendezés előtt. Vagy helyükön hagyták, vagy visszaültették a teraszok kialakításnak földmunkái után.”
1. A fősétány fölötti öreg fák egybefonódó ágai gótikus katedrálist idéznek.
2. Külön ellenőrzés a szentély elkerített kertje előtt. Kötelező a fedett váll és lábak.
3. Ők is őrt állnak.
4. Közeledünk az aranykupolás síremlékhez.
Ez egy civil alapítvány rendezvénye volt, sehol nem találsz róla tudósítást, de az egyik kedves ismerősöm készített fényképeket, amik fenn vannak a másik közösségi portálon, az én oldalamon megnézheted, mert a közzétevő nem engedi nyilvánosan megosztani, még ott sem. Ezt már ott is megírtam.
Talán, ha jól láttam a TV13 =ez a helyi televizió - forgatott, ha igen, akkor az ő internetes oldalán egy hét múlva nézhető lesz bárkinek.
A beígért mai 39 fok helyett 31-gyel beérném. azt hiszem nem tévedtek az időjósok, mert már 29-nél tartunk és csak délelőtt fél kilenc van.
1. - 4. Most, hogy újra nézem ezeket a képeket, arra gondolok, hogy nem csupán a pillanatot őrzik, hanem a hely lélegzetet elállító varázsát is "konzerválják", mintha befőttes üvegbe zártam volna és jól rácsavartam volna a fedelét…
2. - 3. Erre az óriási eukaliptuszra emlékeztem! Úgy áll a kert fő sétányán, mint egy vendégét kedvesen fogadó házigazda.
Nehezen szakadtam el a kaktuszok társaságától, és még néhány momentumot nektek is el kell viselnetek. Persze, csak ha akarjátok.
1. Annyira misztikus ez a hely!
2. Itt az első pávaszobor és még lesz egy-kettő. A díszítőelemekről ezt írja a már említett honlap:
„A kertben lévő szobroknak nincsen ezoterikus vagy misztikus jelentőségük. Shoghi Effendi, a baha’í hit védnöke – aki 1921 és 1957 között a kert bővítésével annak stílusát alapvetően meghatározta – úgy magyarázta, hogy az ókori perzsa irodalomban a páva az örök élet, míg a sas a győzelem jelképe, ezért megfelelőnek találta a perzsiai származású Báb nyughelyének díszítésére.”
3. - 4. Nagyképűen giccsesnek nevezzük az egymáshoz tökéletesen illeszkedő elemeket. De vajon mi a giccs? És hol a határ?
A harmadik képen a csavaros kaktusz Brâncuşi végtelen oszlopát juttatta eszembe.
Jó reggelt Topic, és minél kellemesebb, hűvösebb hétvégét!
Kissé aggódva figyelem az európai hőmérséklet ingadozásokat. Itt nálunk elég stabil a meleg, 31 fok pillanatnyilag, de a nap folyamán nem sokat kapaszkodik ennél feljebb. A gond viszont a 70 százalékos páratartalom, ami 36 fokos hőérzetet generál, na ez az, amit nehezen viselek el.
Folytatom a legutóbbi kirándulás képeinek a feltöltésével. Fényképezés közben néha arra gondoltam, hogy egy kissé koros Alice vagyok a Csodák országában, remélem átjön majd ez az érzés.
Még egy ideig itt maradunk a Baha'í kertek középső szintjén, bőven akad itt látnivaló.
Ugyancsak 2012-es felvételek, az előbbiek folytatásaként.
1. Szdot Jám kibuc tengerpartja.
2. Tengeri nárcisz a kibuc tengerpartján.
3. Szenes Hanna egyik ismert portréja Haifán, a kikötői egyetemi campus egyik főiskolájának az épületén.
***
Ma lenne 94 éves…
Jaj, erre mit mondana például Freud? Alsórákosi Zsuzsa???
Visszatérő-Zsuzsától és Alsórákosi-Marikától is elnézést kérek!
Ma valamikor folytatom a megkezdett kirándulást, előtte azonban nézzétek el nekem ezt az egyszemélyes főhajtást Senes Hanna-Anikó emléke előtt.
Úgy gondoltam, hogy rekonstruálom 2012. októberében tett látogatásunkat a Szdot Jám (a tenger mezői) kibucban, amelyen Alsórákosi Zsuzsa is részt vett, kedves közös barátok társaságában.
Így írtam a 15118-as hozzászólásomban, 2012. október 14-én:
Szenes Hanna, vagy Anikó egyike volt a Szdot Jám kibuc alapítóinak, 1940-ben. Itt élt, dolgozott, írta naplóját és verseit - előbb magyarul, később héberül. Nem írok életrajzot - itt bővebben olvashat róla aki még nem ismeri. Van itt azonban egy lényegtelennek tűnő hiba, amit ki szeretnék javítani. Bírósági eljárás valóban folyt ellene kémkedés és hazaárulás vádjával, ám érvényes ítélet nélkül végezték ki 1944. november 7-én. Magyarán: meggyilkolták.
1. A kibuc főterén, az életét bemutató múzeum közelében van a síremléke, amelynek történetét majd lefordítom. Eredetileg Budapesten temették el, majd 1950-ben hamvait Izraelbe hozták és azóta Jeruzsálemben, a Herzl-hegyen nyugszik.
2. Az eredeti síremlék-szobor alsó részében egyik versét olvashatjuk, héberül. Magyarul így hangzik:
„Boldog a gyufa, amely elégve szítja a lángot
Boldog a láng, amely szíveknek mélyén lobog
Boldog a szív, amely becsülettel múlt ki a világból
Boldog a gyufa, amely elégve szítja a lángot.”
"Szenes Hanna életének talán legfrappánsabb összefoglalása ez a verse, amelyet Izraelben népdalként énekelnek ma is" - olvashattuk a Hetekben.
3. A szobor melletti tábla elmagyarázza, hogy azt Szenes Katalin, Anikó édesanyja emeltette 1945-ben, és Beck András szobrászművész alkotása. Eredetileg az Anikó sírján állt. 2007-ben Szenes Anikó unokaöccse, Ejtán Szenes kezdeményezésére Izraelbe szállították és a múzeummal szemben állították fel.
4. Sírja a Herzl-hegyen, ahol éppen ma egy hónapja, Visszatérő-Zsuzsával jártunk.
Nagyon köszönjük a részletes beszámolót.
Ha majd az FB-n vagy valamilyen tudósításban megemlítik a tegnap esti rendezvényt, örülnénk, ha beírnád az elérhetőséget. Kétlem, hogy MTI-hír lenne belőle.
Amúgy az általad mellékelt múlt heti meghívón >>>>
is jelzik a kitüntetés szükségességét, bár szerintem eléggé későn. Ja, és tudtommal nem a katonai elhárítás, hanem a nyilas hatalomátvétel után a rendszer pribékjei végeztek vele, és azt sem hiányolják sehol, hogy a kivégzése-meggyilkolása tulajdonképpen nem bírósági tárgyalás után történt, ugyanis nem volt tárgyalás, vagy ítélet. Ez is egyfajta ködösítés.
A magyar-izraeli közös ejtőernyős ugrások Anikó születésnapján mindig meghatnak, sőt a kezdeményezésben annak idején a mi Ervinünk (Kriszmam férje) is szerepet játszott. Sajnos, ennek sincs nagy visszhangja, ha egyáltalán. Kár.
A 94. születésnapját ünneplő Szenes Hanna valóban ott ülhetett volna közöttetek a füvön, ha… Talán meg is érhette volna ezt a tisztes kort, ha nem válik hőssé, vagy áldozattá?
Örülök, hogy optimista kicsengése volt a rendezvénynek, mert én sem hiszem, hogy évente gyászünnepélyt kellene tartani július 17-én vagy november 7-én, halála napján. Csupán megemlékezni róla, hiszen hozzátartózik a magyar és az zsidó történelemhez.
Jó reggelt, vagy már inkább délelőttöt!
Azt mondani sem kell, hogy mivel a tornám fél hétig tart, így én háromnegyed hétre érkeztem a parkba, ahol már szép számban voltak érdeklődők, minden korosztályból.Lényegében nem maradtam le semmiről, mert addig csak a klezmer együttes játszott és a nyitó beszéd hangzott el, a Mensch alapítvány ügyvezetője részéről.
Az összeállítás szerint zene után próza, vagy vers. A prózák visszaemlékezések, politikai aktualításokkal is megtűzdelt beszédek (ez pozitív értékelés tőlem). Nagyon szépen beszélt Szenes Andrea (mindenki biztos tudja, de leírom, ők rokonságban álltak Szenes Anikó családjával), a Szenes Hanna film rendezője, egy olyan pilóta, aki a tiszteletére a szülinapon mindig megszervezi, hogy a budaörsi repülőtéren magyar és izraeli ejtőernyősök közös ugrást hajtsanak végre.
Hegedűs D. Géza - mint mindig - nagy átéléssel mondott verseket, szerencsére nem csak tragikusakat, hanem vidámakat is, mint a fociról szóló. A zenekar megzenésített Szenes Hanna verseket játszott és énekelt el. ( a zenéket Szentkirályi György szerezte, ő a zenekar vezetője is és mellesleg Panni lányom közeli barátja, aki az ő esküvőjükön is játszott majdnem 23 évvel ezelőtt)
A zárószám Szenes Iván egyetlen olyan dala volt, ami a holokausztban átéltekre emlékezett.
A rendezvény egyik végkicsengése, az alapítvány kezdeményezése volt, hogy Szenes Anikó legyen magyar hős is, a magyar kormány nyilvánítsa őt hősnek, tettei váljanak a középiskolai tananyag részévé itthon is és az emlékkövön túl, legyen egy szép szobra is Budapesten.
Biztosan emelkedettebb hangú és precízebb beszámolóra vártatok, de tőlem ennyi telt. Képességeimet (a fizikaiakat) meghaladta volna még, hogy fel tudjam jegyezni, hogy melyik vers hangzott el prózában és melyik dalban. Ez állva fél kézzel nekem nem megy, azt hiszem épp kézzel sem. Ráadásul engem pont az érintett meg érzelmileg, hogy ez nem egy könnyes bús megemlékezés, hanem egy szülinapi buli, ahol az ünnepelt akár ott is űlhett volna egy karosszékben a füvön.
Jó reggelt!
No még öt nap és virtuálisan repülhetek Alsórákosi-Marikával Stuttgartból Budapestre. Tudom, hogy ismét különleges élményekben lesz részünk!
Se erőm, se időm nem maradt tegnap a topikra, de további képeket butítottam, így ma túl-ten-günk. Bizony.
Nagyon várom Visszaterő-Zsuzsa beszámolóját a tegnap eesti Szenes Hanna-megemlékezésről.
Már jeleztem, hogy magam is készítek egy összeállítást meglévő képeimből a mai napra. Remélhetően nem marad pusztán ígéret.
Örültem Tanaria és Fenci jelentkezésének.
De jó nektek, hogy szomszédok vagytok!
Tényleg nagyon szépek, szóban nem tudom kifejezni mennyire.
Szép napot!
Olyan ez a fa mint egy japán festmény.
Tetszik a séta, mert virtuálisan már jártam Haifán!
Az én anyum még mindig azt mondja megyek a polira, a murok sem lesz soha sárgarépa neki, sőt a kalorifer sem radiátor és sorolhatnám, pedig már vagy 10 éve a szomszédom :)
Az idősebbek - 80 felett - még ugyanígy hívják, a mi korosztályunknak szakrendelő, vagy rendelőintézet. Az én anyám pl, mindig úgy mondta, hogy én a Szövetség utcai poliklinikán születtem. Ez az intézmény ma inkább "elfekvő", ahol stroke után meg nem gyógyult betegeket ápolnak. Egyszer elmentem megnézni.
Más: 10 évvel ezelőtt decemberben elmentünk Pannival a Bahai kertbe, akkor még be lehetett menni, rengeteg képet készítettünk, nagyon nagy élmény volt. akkor jártam életemben másodszor Izraelben és először Haifán. Lassan eljutok oda, hogy már nem számolom, hogy hányadszor.
Ma van a Szenes Hanna ünnepség kora este, iparkodom a gyógytornáról odaérni, majd mesélek, hogy hogy és mint volt.
1. - 2. Máris ráleltem a kedvencemre.
3. - 4. És milyen szépen illenek az olajfákhoz!
***
Már holnap van, illetve ma, és nekem korán kellene kelnem, pedig a java - talán 2/3-a
- még hátra van, további érdekes információkkal és látványokkal.
Remélem, hogy nem voltam terhetekre és holnap délután majd folytathatom.
Jó éjszakát!
És ez mind-mind a kaktuszok birodalmából van. Csodálatosak!
Beléptünk a kertbe, ahol legjobb emlékeim szerint 23 éve jártam utoljára, a kisebbik lányom 20. születésnapján. Azután sokszor jártam arrafelé, de a kertbe valahogy nem léptem be többé. A mostani látogatás viszont nagy örömet jelentett.
1. Jobbra tekintek,
2. aztán balra,
3. ismét jobbra,
4. végül belépek a fehér homokba ültetett kaktuszok közé, amelynél szebb gyűjteményt elképzelni sem tudok.
"Az útak nagy része összetört anyagcserép darabokkal fedett - vörös színük látványos színvilágot ad a kertnek" - mondják az említett internetes oldalon, de járkálni benne, ahogyan mi is tettük, eléggé fárasztó.
Még belefér a napba, vagy inkább éjszakába, mert holnap nagyon kevés időm lesz.
Mivel a hegyről utak kanyarognak lefelé, mondjuk, hogy szerpentinesen, és mert a kert egyes teraszait nem nyitják meg a nagyközönségnek, így a belső lépcsősort sem használhattuk, autóbusszal indultunk a kert legrégibb, középső része felé.
1. Indulás előtt vettem észre ezt a furcsa fát - ugye nem hagyhattam ki?
Mint mondottam, a felső kilenc és a legalsó kilenc terasz között a középső rész a legrégibb és a legfontosabb, mert itt helyezkedik el a Báb síremléke, vagyis a szentély.
2. A felső kerteket a középsővel egy híd köti össze, amely egy forgalmas út fölött van - itt szálltunk le az autóbuszról, és máris oldalnézetből fényképezhettem a felső szinteket.
3. Az út fölötti híd,
4. illetve annak lábai.
Csodaszépen indul ez a séta!
Jó éjszakát!
Közben zajlik az esti program, és lehet, hogy nagy megszakítások lesznek a sétánkban, előre is elnézést kérek.
1. Tréfálkoztam, hogy ezt a gyönyörű pázsitot körömollóval nyírhatják, de kiderült, hogy mégse!
2. - 3. A fentről látható épületek az Igazságosság Egyetemes Háza és a Nemzetközi Tanítási Központ.
4. A lélegzet is eláll…
A sétát fentről kezdjük, a 19. terasz tetejéről.
1. - 3. - 4. a képek az imént említett panoráma szépségeit szeretnék visszaadni
2. és ezt az ezüstösen csillogó növényt is, amely ott virított az orrunk előtt.
***
Tudom, hogy erről a témáról már beszélgettünk, sok képet is láttatok róla, de most mégis más lesz - majd meglátjátok.
Vasárnap néhány órát a Baha'í kerteknek szenteltünk, és első alkalommal nyílt lehetőségem, hogy a 19 terasz függőkertjeit teljes hosszában áttekinthessem és egy részét végig is járjam.
Fantasztikus kincse ez Haifának és az országnak, no meg 2008 óta a Világ Örökségének is.
Kis "okosításra" szükség lesz a www.bahai.hu oldalról, és azért nem linkelem be, mert majd a képeimhez igazítom a tudnivalókat.
***
Közel 28 éve, 1987 december 18-án szereztem tudomást a létezéséről. Nehéz napjaink voltak, a beilleszkedés gyötrelmei harcoltak az otthoni emlékekkel és a gyászunkkal. Alig két és fél hónapja voltunk az országban és ezen a napon a legelső és azóta is drága izraeli barátnőm, B. Mari végig akart vinni a lányaimat és engem Haifa híres lépcsőin. Valahol, valamikor, miközben új és még újabb benyomásokat szívtunk magunkba, egyszer csak beléptünk egy gyönyörű kertbe, ahol nagy fák között rengeteg virág, csodaszép kaktuszok és egy aranykupolás szentély fogadott. Ez volt az akkori Perzsa-kert, így és itt hallottam először a nagyon rokonszenves és emberi világszemléletükről, a természet adottságainak és az ember igényeinek harmonizálásáról, a béke és nyugalom érzésének erősítése érdekében.
A kertek terjeszkedését a központi résztől, azaz a szentélytől felfele és lefele már haifai lakosként követhettem. Most már a Kármel tetejétől szinte a tengerig terjed, és ide jöhet az első idézet:
„Haifa szívében egy lépcsősor mentén, 1 km hosszan, 19 terasz kúszik fel a Kármel-hegyre, csodálatos panorámával a városra, a Földközi-tengerre és a galileai hegyekre.
Mára a város jelképévé vált a középső teraszon elhelyezkedő aranykupolás szentély, amely a bahá’í hit hírnőkének, a Bábnak a síremléke. A szép kert félköríves teraszai úgy veszik körül az épületet, mint egy drágakövet a foglalata. A kertben található a bahá’í hit adminisztratív központja is.”
Annak ellenére, hogy a lej és a sekel szinte ugyanazon az árfolyamon van a dollárhoz viszonyítva, elképzelhetetlen lenne ennyiből gazdálkodni, mármint 700-ból. Tulajdonképpen nem is szabad összehasonlítani az itteni és otthoni lehetőségeket, mert itt minden jóval drágább, igaz, a jövedelmeink is sokkal magasabbak az otthoninál.
Természetesen nagyon örülök a román nyugdíj négyhavonta esedékes átutalásainak, határozottan jól jön az a kis pénz. Szóval az éremnek mindig két oldala van, és az ember soha ne legyen elégedetlen.
***
Most pedig sétára fel!
Igen, kaptam beutalót, szerintem már elsőre adhatott volna!
Életbiztosítás, de olyan, hogy évente fizetek 1200 lejt és tíz év múlva megtetézve kapom vissza, attól függ, milyen sikeresen fektetik be.
700 lejből nem tudsz egyedül fenntartani egy lakást és szerényen meg is élni. A legtöbb nyugdíjas valami munkát vállal.
Jó buta kérdéseim vannak, de mentségemre szóljon, hogy 5 éve nem jártam otthon és már fogalmam sincs a lej vásárló értékéről. A forintéról sem. Azt sem tudom, hogy a román, közel 700 lejes nyugdíjam mire lenne elég...
Szia, Tanaria! Beutalót ugye már kaptál a háziorvostól? Sajnálom, hogy hiába jártál, és szinte éreztem mennyire feszült lehettél, hogy magára kellett közben hagynod az anyukádat. Vigyázz azért magadra is.
Neked milyen biztosításod van? És hogyhogy lejár? Igaz, ezt a veszteséget se nagyon értem, és ugye hogy az 500 lej sem kevés?
Ma én is intézkedni jártam. Egy orvosi jelentésre lett volna szükségem Anyukám számára. Felmentem a kórházba, úgy néztek rám mint a lőtt medvére, mit képzelek, jöjjön a beteg... Persze vittem a kórházi kibocsátót.
Aztán elmentem a poliklinikára (vajon ezt így mondják magyarul?) a neurológiai rendelőbe. Ott sem jártam szerencsével, beutaló meg időpont kell. Beutaló a háziorvostól, aki maga küldött (szóban). Akkor elmentem a háziorvoshoz, közben persze, hazaszaladtam megnézni, hogy mi van Anyukámmal. Közel négy órát "futkostam" trolibusszal és gyalog, nulla eredménnyel. Holnap újra próbálkozom.
Mindenkit köszöntök!
Én is nagy reményeket fűzök a '18-ban lejárandó biztosításomhoz. Mennyire biztattak amikor megkötöttem, ha a fele igaz akkor is jól kéne járnom. A tavaly 500 lej vesztességem volt, de azt mondták, ettől ne ijedjek meg. Én biza megijedtem....
Hogy én milyen figyelmetlen vagyok!
Szervusz, Margaret3711-Marika! Jó látni Téged, hogy vagy? Jöjj, mesélj!
Ma mindegyre lemarad valami a közlendőim végéről: most egy hetes, vagyis 25147.
No, voltam a rendelőben, kaptam egy halom itthon végzendő tornagyakorlatot, és majd egy hónap múlva - augusztus 19-én - szakember irányította kezelésre is sor kerül. Leették a habot a tortáról (lásd a 2517-est), de mentségükre szóljon, hogy rengetegen voltak az intézetben, zömük az enyémnél (sokkal) rosszabb állapotban.
Ja és az már az én döntésem volt, hogy visszautasítottam a csoportos kezelési lehetőséget, ez nekem nem menne. Azért a pénzért foglalkozzanak csak velem!
Úgy nézem, hogy az "eszemben" végéről az "n" szintén velem rohant, más magyarázat nincs egy ilyen szarvashibára.
Elnézést kívánok.
Mindig az eszembe van és újra elfelejtem mondani, Zsuzsa, hogy gratulálok a bal kezed "mozgósításáért".
Meglátod idővel szépen helyrejön! Erre is a türelem a kulcsszó, ami nem csodálkozom, ha hiányzik. Nálam is hiánycikk. 
Szervusztok!
Visszatérő-Zsuzsa, örülök, hogy Panni is hasonlóan látja a dolgokat. Talán a biztosítótársaságok közötti egészséges versenyszellem okozza, vagy a megfelelő ellenőrzések, de ezen a területen még botrányokról sem hallottam, hogy kopogjam le. Másrészt, Te is tudod, hogy Izrael dinamikusan fejlődő gazdaságának, a jó jegybank-vezetésnek, a rengeteg innovációnak köszönhetően - ezeket csak úgy kapásból sorolom, majdhogynem elhárultak felőlünk a gazdasági világválság csapásai-hatásai.
Mindenképpen a tegnap igazi keddi nap volt - kétszeresen jó, akárcsak a teremtés harmadik napja.
Most pedig rohanok a rendelőintézetbe. Azt hiszem a fizioterápia-sorozat után a kínai gyógymódokat is újra igénybe veszem; ezeknek a kezeléseknek kb. 60 százalékát ugyanaz a biztosító fizeti. Az már más ügy, hogy a fennmaradó 40 % sem kicsi pénz…
Ezt a még sem éltem hiába "dumát" a jó biztosításról és az öröklésről már Pannitól is hallottam.
Amúgy remek, hogy ilyen jó és megbízható biztosításokat lehet kötni és csodával határos módon a tieitek megőrzik az értékállóságukat. Nálunk a gazdasági válság után a biztosítások után (min.20 év) még a befizetett összeget sem kaptuk vissza.
Sziasztok!
En puszilnam,ha igy nezne ki a kertemben.
Már át is adtam. Köszöni a gazdag rokonnak.
Azok a barátságok most már örökre megmaradnak. Azt mondom neked élvezd még a hatvan pluszt még van egy szűk hónapod, az már nem lesz többé, úgyhogy ne emlegesd még a hetedik X-et.
"Azért nem semmi, hogy te még mindig tud szerezni új barátokat! Tudom, hogy nem véletlen."
Persze, hogy nem véletlen! Nyitott vagyok, toleráns és őszinte, akinek ez nem tetszik, idővel elmarad. Volt rá példa, néha még fájt is.
Most már, így életem alkonyán, azokat a barátságokat igyekszem megőrizni, amelyek kiállták az idő próbáját.
Sajnos, néhányan az igazi barátok közül már elmentek…
"Öntözöm, spriccelem, simogatom, beszélgetek vele…" - csak éppen az itteni klímát nem nyújthatod az amúgy nagyon szép rozmaringodnak. Legközelebb, ha beszélgetsz vele, mondd meg neki, hogy a körülményekhez képest nagyon szépen fejlődött és add át neki az itteni rozmaringok üdvözletét!
És még tréfából se irigykedj, mert nem vagy te irigy ember, jól tudom!