Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kezdjuk ujra
Létrehozva: 2010. január 19. 16:10
Nekem nagyok hianyzik a topikunk, hianyoznak a topiktarsak, a baratsagok es beszelgetesek. De ahova a kedvenc topikom (Izrael) jutott, abban nincs kedvem reszt venni.
Kerlek benneteket hogy kezdjuk ujra, teremtsuk meg a regi meghitt, bensoseges hangulatot. Beszelgessunk politikarol, oromeinkrol, banatainkrol, gyermekekrol, unokakrol es mindenrol, ami foglalkoztat bennunket. Nem fontos hogy mindenben egyetertsunk (nem vagyunk egyformak) de a sertegeteseket, meg es beszolasokat lehetoleg mellozzuk. Mindenkit idevarok, aki nem bomlaszto szandekkal akar kozenk jonni. Remelem sikerul ujra egymasra talalnunk.
Nagyon szívesen.
Hát még ha tudnád, hogy mi vár rátok! 
A vasárnapi séta még számomra is csodálatos volt, annál inkább, mert egy 23 év előtti, felejthetetlen élményt ismételtünk meg. Sok kép van, de még nem volt időm butítani-válogatni.
Vasárnap csak az anyuka és a fiatal pár társaságában voltam, a férj tartotta a frontot az ulpánban. Most abban a fázisban vannak, amikor teljesen összezavarta őket ez a megtanulhatatlannak vélt új és semmi máshoz nem hasonlítható nyelv. Cseppet sem irigylem őket, átérzem a helyzetüket és bátorítok. A fiatalok vasárnap este utaztak vissza Budapestre, de októberben ismét jönni szeretnének. Olyan aranyosak, hogy szívesen örökbe fogadnám mindkettőjüket, együtt és külön-külön is.
Nagyon szép séta volt. Köszönöm.
Ugye megérted, hogy a sárga irigység emészt.
Öntözöm, spriccolom, simogatom, beszélgetek vele..., hát nem olyan hálás, de van! Használom is.
Mindenkit köszöntök!
Azért nem semmi, hogy te még mindig tud szerezni új barátokat! Tudom, hogy nem véletlen.
Miközben ezeket a képeket rendezgettem, feliratoztam, két nagyszerű hírt kaptam telefonon.
Az első igazán sorsdöntő, az egészség- és életbiztosításommal kapcsolatos. Gazdagabb vagyok, mint valaha is képzeltem!
Persze augusztustól a havonta befizetendő összeg is változik, már ők is tudják, hogy elértem egy tisztes korhatárt
, viszont a változás igazán jelentéktelen ahhoz képest, amit betegápolásom esetén kaphatok, vagy halálom után az örököseim. Nahát! Mégsem éltem hiába!
A második hívás csak a hab volt a tortán. Tegnap, a családi orvosom ismét fizioterápiás kezelésre küldött, de csak augusztus 31-re kaptam időpontot. Most azért hívtak, hogy holnap délelőtt megüresedett egy időpont és lehet, hogy megfelelne nekem? Naná, hogy megfelel!
Útban a város központja felé leszálltunk az egyik nyugati kilátónál. Érdekes neve van, így új héber szót tanulhattam, ami a szótárban magaslest jelent, de kapcsolatba hozható a madártávlat szóval is, mert a madár szóból képezték. Lám-lám, még nyelvészkedni is lehet egy-egy szép hely kapcsán!
1. - 2. - 3. A magaslest egy Támár nevű nő emlékére építtette a családja. A fiatalok pedig az eddigi fotóikat nézegetik éppen.
4. A gyönyörű helyet szép növényekkel vették körül.
1. Elindultunk az autóbusz megállója felé.
2. Újabb gazdag rozmaring-bokor egy csinos férfilábbal.
3. A tanárképző fakultás épületének sarkáról - a nyugati tengerpart egy kis szelete is látszik.
4. A főépület "lábának" érdekes építészeti megoldása. Itt vannak a buszmegállók is. Az utca túloldalán az előbb említett pedagógiai fakultás épülete.
1. - 2. Séta közben a társaság minden tagja fényképezett. A második képen mind a négyen jelen vannak - szerencséjükre mögöttük haladtam, így személyiségi jogokat sem sértek!
***
Már sajnálkoztam, hogy a fenti, 30. emeleten lévő kilátó újabb intézkedésig nem látogatható, és a meglévő (újonnan talált) helyről csak észak, észak-kelet, illetve keleti irányba élvezhető a panoráma.
Mivel Haifa városa a Kármel-hegy északnyugati kiszögellésén fekszik (akár egy félsziget), a Földközi-tenger hullámai északról és nyugatról is mossák a partjait.
3. - 4. Íme, épül egy újabb kilátó, ahonnan az egész nyugati part is látható. Már előre örülök az innen majdan megcsodálható naplementéknek! (A legeslegszebbet, Zsuzsa, a unokád és mindkét szülője társaságában fotóztam, évekkel ezelőtt!)
Hadd színesítsem a pénteki napot.
1. Éppen az előbb említett eset után, mivel is vigasztalhattam magam? Természetesen ezzel a látvánnyal!
2. - 3. - 4. Az egyetemi campus területén - szerencsétekre!
- keveset fényképeztem, de azért egyszer-kétszer mégis kattintgattam. Ami lenyűgözött, az nem is a már jól ismert látvány volt, hanem a négytagú társaság lelkendezése. Semmi sem lehet jobb érzés, mint másoknak örömet szerezni!
Szia Zsuzsa! Tökéletesen megértem mit érezhettél, ilyenkor a "jaj-de-hülye-öregasszony-vagyok" ismerős érzése felfokozódik, egészen az egekig. Javadra írom, hogy okosan, logikusan intézkedtél, szóval, nem is vagy Te olyan öregasszony! A történeted pedig ezerforintos történet, mert lám, vannak még jó emberek! Hozzátenném: nem is kevesen.
Az előző két hozzászólásomban éppen a pénteki napról meséltem, amikor telefonon próbáltam irányítani a társaságot, milyen buszra és hol szálljanak fel, hogy a találka helyére érkezhessenek.
Közben én is buszon voltam, sőt két alkalommal át is kellett szállnom egy-egy másik vonalra. Az elsőnél történt: a barátaimmal beszéltem, majd a helyére, a táskám megfelelő rekeszébe tettem a telefont. Illetve, csak hittem, hogy odateszem. Végállomáson, utolsónak szálltam le a buszról, nyúlok a táskámhoz, nincs telefon! A busz már elindult, de még utolértem, szóltam a sofőrnek, felszálltam - telefon sehol. Ekkor valahol megszólalt: - a zsebemben! Még láttam a sofőr sajnálkozó tekintetét - a szívembe vágott!
Arra biztosan emlékszel, hogy nem tudtalak hívni, mielőtt a géped felszállt. A telefonszámokat pedig a gépem memóriája tárolja. Akkor valószínű, hogy valamit magam rontottam el benne, majd nem tudatosan meg is "javíthattam"-, itt is leírtam a szégyellnivaló történetet. Nehéz elfogadni, hogy még nálam is okosabb!
Ennyi szép virág, de jó, hogy mindig magadnál hordod a géped!
Tegnap nem kellett eljátszanom a hülye öregasszonyt, mert az voltam. Elmesélem a történetét:
Reggel összerendeztem a tennivalóimat, hogy azok, amik egy útvonalba essenek kerüljenek a tegnapba. szépen összekészítettem a szükséges irományokat, felültem a trolira és nekivágtam az ügyintézésnek. Első állomás: fél siker, második állomás teljes siker, aztán elindultam haza. Akik ismerősök azok tudják, hogy az út hosszú, mert a Rákospatakon túli részére kellett mennem Angyalföldnek és onnan haza. A villamost emiatt muszáj volt használni, de a Lehel úttól hazáig már gyalog jöttem, még bementem egy élelmiszerboltba. Itthon, mint aki jól végezte dolgát, elkezdtem kitenni a táskámból az iratokat, a szemüvegemet, meg.. és akkor jött a nagy bumm, mert nem volt a táskámban a telefonom.
Tudtam, hogy magammal vittem. Kétségbeesésem elég nagy volt, mert vezetékes telefonom évek óta nincs, és egy készülékben van mindkét SIM kártyám, tehát elérhető sehogy sem voltam senki számára.
Irtam mindkét helyre, ahol ügyeimet intéztem, hogy véletlenül nem hagytam-e náluk a készülékem, majd utánanéztem, hogy hogyan kell a telefonokat letiltani. (Ha ellopják, és nem tiltod le, akkor vagyonokat fizethetsz ki mások beszélgetéseire) Meghökkentő, de a két nagy szolgáltató sem fogad el e-mailben letiltást, csak telefonon, vagy számtalan irattal felszerelkezve az ügyfélszolgálati irodáiban. Mivel késő délután volt (utólag mondom:szerencsére), de ez utóbbival nem tudtam élni, gondoltam majd ma reggel. Közben figyeltem az e-mail-jeimet, hogy hátha.. és lássatok csodát az egyik helyről nem csak megírták, hogy náluk van a telefonom, hanem még "házhoz is szállították".
Vannak még rendes, kedves emberek!
Mi ebből a tanulság lesz egy másik telefonom is feltöltő kártyával (készülékem van) és akkor nem pánikolok vészhelyzetben.
Végigolvasva, nem tudtam kellőképpen leírni, hogy mit éltem át, mert a telefonom, ugyan a szó napi használatos értelmében nem okos, de minden fontos információt tárolok benne, ami számomra fontos (vagyis ő a "jobbik eszem")
Töröm a fejem, hogy mivel is kezdjem? Nagyon-nagyon gazdag két hónap van mögöttem, és az élmények egy részét a legújabb barátaimnak köszönhetem, így a pénteki és vasárnapi kirándulásokat is. Említettem megismerkedésünk történetét - mit ád Isten! - éppen ma két hónapja, 2015. május 14-én írtam róla, a 24656-os hozzászólásomban.
Engedelmetekkel, megismétlem:
"Jeruzsálemben megismerkedtünk egy alig egy hete érkezett házaspárral, akikkel, mint utólag kiderült, együtt is utaztunk a buszon. Nem a mindent lefitymáló, negatív emberek, hanem pátosz nélküli jóindulattal és a nagyon fiatalokra jellemző lelkesedéssel vetették be magukat az izraeli életbe. Ráadásul nem is fiatalok, életük derekán vannak, és éppen újra kezdik azt.
Újra kezdik, pedig a rokonszenves férj mögött olyan színházi és filmes múlt áll, hogy még Katalin hercegnő összes kalapjait levéve sem tudnám csodálatomat kellőképpen kifejezni előtte és a férjét mindenben támogató asszonya előtt.
Legjobban annak örülünk, hogy itt laknak egészen közel, az öböl közepén Kiryat Yam-ban, ugyanabban a befogadó központban, ahol mintegy 28 éve mi, és három évvel később Zs. is laktunk, tanultunk, éltünk."
Nos, azóta többször találkoztunk, sétáltunk, piacoztunk közösen, sokat beszélgetünk telefonon, igyekszünk - Zs. barátnőmmel együtt - némi segítséget nyújtani a beilleszkedés nehéz folyamatában. Mintegy tíz napja látogatóba érkezett az asszonyka 25 éves fia, a barátnőjével; róluk írtam már a topikon. Ők azok a fiatalok, akik miatt nem féltem a jövőt! (lásd: a 25122-es hozzászólás 3. pontját).
Amint mondtam, az egyetemen jártunk, kalandos találkozás után, ugyanis ebben a városban elég nehéz értelmesen (?!) elmagyarázni az útvonalakat, hiszen hegyre fel és hegyről le kanyarognak az utak - de a vége jó lett, egyórás csúszással, végre találkoztunk!
Jó reggelt!
Ha minden jól megy, akkor ma még kompenzálás is lehet. Ugyanis elhalasztódott a mai hosszú munkanap, így jóval több időm marad a topikra és egyáltalán az itt-ott-amott-böngészésre. No meg a pénteki-vasárnapi fényképekre.
Van aztán egy két-három hete halogatott egysekeles történetem, amit feltétlenül veletek is meg kell osztanom. Igaz, újabban az ilyen nagyon jó sztorikat Zs. barátnőmmel már százsekeleseknek tituláljuk. Egyszóval, történnek, MINDIG TÖRTÉNNEK jó dolgok, akkor is, ha a jónak mostanában nincs hírértéke.
Most pedig összeszedem a mondanivalómat és túltengés következik, színesen!
Na, ne! Ezekből nem tudok választani. Mindig azt csodálom amelyiket épp nézem.
Köszönöm a szép szavakat, (25131) átadom a jó kívánságot.
Most újra lila korszakomat élem, éppen zsákokat varrok a levendula virágnak, ezért a lila virágözönt választanám :)
Ennyi gyönyörűség láttán, hogyne bújnék elő.
Nagyon szeretlek olvasni benneteket, ... kifejezetten örülök, hogy életben tartjátok a topikot!
Szép hetet mindenkinek, esős hűvös a hétfőnk ... mivel nyár van, várom a napot!
Ennyi volt, így "éhomra".
Jé, évek óta nem használtam ezt a kedves népi kifejezést, ugye mindenki emlékszik még rá?
Ismét virágok - egy gyalogséta útvonalán.
***
Régebben volt egy olyan szokásunk, hogy a felhozatalból kiemeltünk egy-egy szebb, sikerültebb vagy csak tetszetősebb fotót. Mi lenne, ha folytatnánk?
1. - 2. - 3. A gyerekeknek nincs melegük? Fontos teendőik között lám, napszúrást sem kapnak.
4. És egy elkésett jerikói lonc.
Az elmúlt napok számomra igazi revelációt jelentettek, pedig ki se tettem a lábam Haifáról.
Majd a képekkel együtt számolok be erről, most csupán a csütörtöki nap jövés-menésének egy-két megállásra ösztönző pillanatát elevenítem fel.
1. - 2. Egy csendes utca, hőség, nagy-nagy nyugalom és egy magasan virító yukkafa-virág.
3. - 4. Akácia-féleség, de virágai teljesen szokatlan színűek.
Jó reggelt, jó hetet és mindent ami jó!
Megint hűtlenkedtem, de majd kompenzálom. Most munkára fel, aztán a szokásos és hál'Istennek ritka látogatásom következik a világ legaranyosabb családi orvosánál, hogy felírja a szokásos vizsgálatokat és vitaminokat. Még mindig csak havonta egyszeri gyógyszert kell szednem az osteoporozis miatt, az is elfogyott. Meg holmi vizsgálatokra is szükség lesz, így készülök a 70. születésnapomra, és rá kell jönnöm, hogy milyen szerencsés ember vagyok.
Most már annyi kép gyűlt össze, hogy néhányat fel is teszek, így, indulás előtt.
Visszatérő-Zsuzsa, Tanaria - nagyon meghatott a tegnapi beszélgetésetek. Tanaria anyukája valóban mindannyiunk édesanyja, és annak ellenére, hogy közöttünk nincs is egy generációnyi különbség, mégis Ő és a drága nővére, a már eltávozott Bori néni voltak számomra az etalonok, a követendő emberi példaképek. Nagyon szeretem és a legjobbakat kívánom Neki.
Alsórákosi-Marika nekem is hiányzik, de jó tudnom, hogy ismét nagyon okos programot ötölt ki magának és alig várom a képekea. Tanaria, teljesen elfelejtettem, hogy az egyszem kislányod még Stuttgartban is jeleskedett, de jó, hogy eszembe juttattad!
Fencinek azt üzenem, hogy ideje lenne kibújni a zugolvasó-státusból, hátha ez a többi zugolvasónak is ösztönzést jelentene. (?)
Köszönöm, Visszatérő, ez jól esett.
Örvendek a haladásodnak. Hajrá!
Hajdinaliszt nálunk nincs, pedig tudom, hogy nagyon egészséges. Vajon finom is?
További jobbulást!
Nagyon örülök, hogy édes mamád állapota javulóban van, még ha kicsi visszaesésekkel is. Azt hiszem ez természetes, de (mint magamon is tapasztalom) a funkciók helyreállásához nagy-nagy türelem és kitartás kell!
Azt hiszem a mi kis baráti közösségünkben olyan kevesünknek él még az édesanyja, hogy egy emberként szeretjük és aggódunk a te anyukádért.
Más: Most dicsekedni fogok: Ma reggel kb két-három korty erejéig a bal kezemben tartott kávésbögréből ittam az ébresztő kávémat, és hogy a nap még egy hurrá élménnyel gazdagodjon sütöttem egy kis adag palacsintát. (persze hajdinalisztből és még mindig könyvből pontosan kimérve)
A szobor és emlékmű állítási "szenvedélyről"van egy nagyon sajátos véleményem, de az nem szalonképes, így majd egyszer szóban mondom el.
A filmet nem láttam tegnap, elkerülte a figyelmemet
Szép napot!
Gyönyörű reggelre virradtunk.
Alsórákosira gondolok. Stuttgart gyönyörű város. Katikám egy évet dolgozott ott még amikor egyetemista volt. Szerencséje volt, mert a munkaadója művészettörténész volt és sok múzeumot, galériát látogattak meg együtt.
Köszönöm a filmet, én is megtaláltam. Ma este megnézem.
Töltsétek jól ezt a szép napot!
Jól esne egy pár szép kép.
Ha esetleg nem találod, bár ezt kötve hiszem, én ideteszem, jó?
Ráadásul magamnak is, mert nem tudom mikor szakíthatok rá időt, annyi minden gyűlt össze mostanában.
A képekre megint nem maradt időm.
És most jó éjszakát!
Valószínű, túl fiatal voltam, amikor olvastam a regényt. Megrendítő üzenete van, amiből sajnos, nem okult az utókor.
Nagyon jó volt a film! Igaz, a végén vártam a híres mondatot, amit ugyanakkor mondtak a rádióban: "Nyugaton a helyzet változatlan."
Keressem meg én is a 79-est?
Szervusztok!
Nem szeretem a háborús filmeket, de ezt lélegzetvisszafojtva néztem. Annyira jó volt, hogy most összehasonlításképpen az 1979-es filmet is meg fogom nézni, utóbbit másodszor. A könyv pedig ott van a legjobbak között, kár, hogy semmit sem tanultunk belőle.
***
Közben folyamatosan jöttek a képek a kirándulóimtól, csodálatosan szép helyen jártak - voltak már nemzeti parkokban, vízesések között, korcsolyapályán, utaztak hegyi felvonón (sikló?) - csak kapkodom a fejem, annyira lelkesen számolnak be élményeikről, egyelőre telefonon, a lányom csak holnap érkezik haza. Nagyon szép ajándék volt ez a párjától. Most törhetem a fejem, hogy én vajon mivel örvendeztessem meg jövő vasárnap?
Szép napot!
Nem kell elnézést kérned, tudom. És igen, mérem a vérnyomását, alacsony. A tegnap délután nehéz volt.
Ma reggelre már jobban van.
Mi is meg szeretnénk nézni a filmet. A könyv nagyon tetszett.
Az ötödik mondanivalóm, hogy ma, magyar idő szerint 13:45-kor egy nagyon régi, 1930-ban készült és akkori Oscar-díjas filmet nézhetünk meg a Duna televízióban: "Nyugaton a helyzet változatlan". Nagyon kíváncsi vagyok, mert csak az 1979-es változatát láttam, és ez a 85 éves film - állítólag - klasszisokkal jobb. Van kedvetek hozzá?
Jó reggelt!
Három-négy közlendőm van:
1. Elnézést kérek Tanariától, mert jól tudom, milyen gondosan ápolja az édesanyját. Az előző hozzászólás szavait csupán az aggodalom diktálta.
2. Magyarországon a szoborállítás kényszere már-már betegesnek tűnik - ilyen távolságból. Ez is a megosztás "művészetéhez" tartozik, mint egyes - évtizedek óta álló - szobrok eltávolítása, amelyek közül a József Attila-szobor "elköltöztetése" talán a legdurvább. Mondhat bárki bármit, de lehet József Attilát, az egyik legnagyobb magyar költőt egy napon emlegetni bizonyos újratemetett, sőt már-már istenített jobboldali szerzőkkel? És most csupán az irodalmi értékekre gondolok. Hóman Bálint történészi kiválóságát nem tudom megítélni, de miért nem maradt történész? És miért éppen most, 2015 márciusában kellett rehabilitálni? Nagy ellentmondásokat látok a rehabilitálásokban és a szoborállításokban is. Nem mondom tovább…
3. A tegnapi kirándulás inkább egy "klubnap volt, szép helyekkel és jó beszélgetésekkel. Kiváló társaságban voltam! A legnagyobb élményt a két kedves huszonéves jelentette, akik először járnak Izraelben - műveltek, nyitottak, szépek - ilyen fiatalokra bíznám a jövőt!
4. Keveset fényképeztem tegnap, így inkább a csütörtöki virágtúra képeit teszem fel. Később.
Jaj, Tanaria, nem kellene ezt megbeszélni egy orvossal? Méred a vérnyomást rendszeresen? Eléggé rizikós kihagyni gyógyszert, vigyázz kérlek. Nagyon nehéz lehet most nektek. Gondolok rátok és javulást kívánok.
Lassan kifutunk a napból és én csak most kerülök ide. Késő délután jöttem haza, mindenfélét csináltam, és eltelt a nap. Holnapra is van nem-igazán-szeretem munkám, ezen is túl kell esnem, aztán ismét új hét kezdődik.
Egy kis idő remélem a topikra is jut, mesélnivalóm is van bőven, képek is, sok érdekes téma is felvetődött mostanában, például ez a Hóman Bálint ügy, jó lenne már mindent kibeszélni. Talán sikerül.
Most pedig aludni kellene. Jó éjt!
Követtem a példádat és ma délelőtt én is elmentem a fodrászhoz. Levágattam a hajam, most elég rendes a fejem. Amit írtál eszembe juttatta, hogy Ágit szoktam kérdezni fodrász után: "szép lettél" az ő standard válasza: "nem varázslónál jártam, hanem fodrásznál". Jó kis vicc, ezt évtizedek óta játszuk.
Tegnap a Wallenberg Egyesület tartott a Szent István parkban egy összejövetelt a felállítandó Hóman Bálint szobor elleni tiltakozás jegyében. Nem tudom hányan voltak, mi történt, mert az adott időszakban gyógytornán voltam a rendelőintézetben, mire odaértem, már semmit nem láttam, hallottam.
A szobrot Szélesfehérvár önkormányzata kívánja felállítani a városban, lakossági kezdeményezésre, olyan sok beleszólása nincs senkinek, ha a város közgyűlése megszavazta, de véleményt lehet alkotni. Az viszont elég furcsa, hogy a szobor helyét a Bartók Béla térre tervezték, remélem a Bartók leszármazottak ez ellen fellépnek.
Elég megosztó személyiség volt, kiváló történész, de keményen antiszemita, a háború után a Népbíróság halálra is itélte, mint háborús bűnöst.. Lehet vitázni arról, hogy jogszerű volt-e az ítélet... stb, ezek az elmúlt hetekben mind mind felszinre kerültek.
Szép napot!
Szerintem, neked egyáltalán nem kéne aludnod, hanem minket less és szórakoztass!
Jó sétálgatást! Alig várom, hogy megoszd velünk is.
Anyukámnak most túl levitte a sok gyógyszer a vérnyomását. Most azért nem tud felkelni. Folyamatosan itatom, nem szereti. Azt hiszem a holnap reggeli adagot kihagyom...
Tegnap este mégiscsak elnyomott a vakbuzgóság. Felébredtem ugyan éjfél körül, de még arra se maradt erőm, hogy a tabletet kivegyem a párnám alól. Szégyen!
Azt viszont biztosan tudom, hogy Marika szerencsésen megérkezett Stuttgartba, és a mostani, Baden-Württenberg tartományban tervezett kirándulása csupa jó élményt jelent neki és nekünk is. Már alig várom a fotózások eredményét. Majd a hónap vége felé…
Addig viszont a mai nap sem lesz unalmas, kedves fiatal barátokkal sétálgatunk majd a Kármel-hegy tetején.
Marika gépe néhány perce felszállt, kis késéssel. Kicsit furcsállom, hogy ma este egyetlen gép sem indult pontos időben. Most követem kicsit a térképen, aztán átmegyek a másik repülőtérre, hogy jelen legyek az érkezésnél. Jó játék ez, és nincs is még olyan késő!
De jót nevettem! Ugyan már, ki akarná tudni, hogy én éppen merre járok? És ha igen, mihez kellene neki egy ilyen fontos
információ? Nekem viszont tetszik ha ÉN tudom, hogy hol vagyok. A múltkorjában Tel-Avivban nagyon jól jött, mert ellenkező irányba indultam volna, és így nem kellett feleslegesen keresgélnem egy utcát.
Látod, az érem két oldala...
***
Szebb nem lettem, fiatalabb sem, de a hajam rendben van; a fodrásztól hazafelé nagyot gyalogoltam, és most totálkáros vagyok. Ráadásul egyedül, mert Kriszti Felső-Galileában tölt egy romantikus hétvégét, festői helyen, korcsolyapálya közelében és sok meglepetés vár rá. Születésnapi előzetes, egy héttel a 45. előtt. Nagyon megérdemli.
Megyek kicsit dolgozgatni. Még jövök!
Manapság már elbújni sem lehet. Biztos más is meg tudja nézni, hol vagy, ha nagyon akarja. Nem tetszik!
Nálunk most 22 fok van 74 százalék páratartalommal, esik.
Szervusztok!
Jó nektek, és én örülök, hogy már nem szenvedtek annyira a melegtől. Ma reggel csodálkoztam, hogy nálunk nincs is olyan meleg - csak 29 fokot mutatott a hőmérő, de akkor mi a csodának csöpög víz a hajamból? Aztán ránéztem a zsenitelefonomra, ahol egy szörnyű adat jelent meg: 87 % páratartalom! Szerencsére ez mostanra 57 %-ra csökkent és maradt a 29 fok, amit a kisokos szerint 33 foknak érez a szegény ember. Nem is olyan vészes.
Apropó kisokos! Megnéztem a Google-térképen, hogy hol vagyok. Megmutatta, még a házunkat is, és megjelent a nyíl, ami az esetleges mozgás irányát mutatja. Ekkor forgatni kezdtem a székemet és a nyíl is a megfelelő irányba fordult! Hogy mik vannak! Ki gondolta volna néhány évvel ezelőtt??!!
Most fodrászhoz megyek, már nagyon aktuálissá vált. Majd jövök, talán este? Aztán pedig, tiltások ellenére, repülni fogok - virtuálisan.
Szép napot!
Végre enyhült a meleg, esett egy jó kis eső. Nagyon megkönnyebbültünk.
Jaj, Alsórákosi, nagyon jól esik, hogy rám gondoltál! Meg akartam nézni, hova valósi vagy, de nem sikerült és én tudtam(azt hiszem), de elfelejtettem.
Nézem a tévében, mekkora vihar volt főleg a Dunán innen.
Szervusztok!
Ibike, igazad lehet, valami "történés" van NLC-nél, tegnap este nem engedett másik üzenetet írni, privit sem
.
Jól eső érzés, hogy követni akarsz, de ne tedd, nagyon késői az időpont
.
Tanaria-nak "házi feladatot" adnék: tegnap szuper boltban voltam és vettem Neki is kapribogyót, igaz nem izraeli, hanem spanyol, de márkás gyártótól.
2017. találjon valakit aki elviszi
!
Vigyázzatok magatokra és gondoljatok néha a távolba is.
Ugyanaz a napfelkelte, Marika! A negyedik képnél közelebb hoztam a látványt, azaz zoomoltam, tágítottam a látószöget. Ugyanaz a kép, csak mintha egészen közel jött volna.
Nagyszerű. hogy már útra készen állsz. Neked, a tapasztalt utazónak a csomagolás nem nagy ügy, igaz?
Jó utat, érezd jól magad! Szokásom szerint, követlek majd a levegőben, és várom, hogy egészségesen hazatérj, sok új élménnyel-fotóval.
Nagyon szép napokat kívánok, és vigyázz magadra! Gondolatban Veled leszünk. ♥ ♥ ♥ ♥
Kellemes hűs estét kívánok!
A megfejtés tökéletes
!
Néhány apróság kivételével, minden kész (én is )
!
Holnapra már csak a csomagolás maradt.
Köszönöm a mai sétát is, a naplementékből a 4.-re szavaznék
, ilyet csak a természet képes "alkotni" és megismételhetetlen.
Jó volt ez a kis eső, de nálam változatlanul 30°C van, hiába van nyitva ajtó-ablak, a falak átforrósodtak.
A gyengélkedőknek gyógyulást kívánok
!
Megint nagyon szép helyeken sétálhatunk veled.
Csodás ez a napfelkelte!
És újra elcsodálkoztam a rozmaring dömpingen! Sokat használok csirke mellé. Itt úton-útfélen nincs. Egyet örököltem Bori nénitől, nagyon vigyázok rá és persze dugok is belőle. Még sosem virágzott.
Mielőtt véget vetnék a mai túltengésemnek, még megmutatom a tegnapi napfelkeltét. Elhiszitek, hogy gyönyörű volt az az öt-hat perc, amíg a sorozat készült?
***
További szép napot és minél jobb híreket kívánok magunknak.
1. Ha tiszta lett volna a levegő, talán a házunkat is megtalálom.
2. - 3. A többi látványt péntekre hagyom, de a befuttatott fatörzsek nagyon kíváncsivá tettek. Miután ott kellett visszafelé mennem az autóbusz megállójához, közelebbről is megfigyelhettem ezt a - szerintem - zseniális megoldást.
A kilátó a diákháztól a völgy fölé épített plató végében van, egy erős messzelátóval, amelynek segítségével a Hermonig láthat az ember, a párás időjárás ellenére is. Csodaszép helyek hevernek előttünk!
Mentem-mentem-mendegéltem, amíg a kilátóhoz érkeztem. Milyen éredekes: napokkal ezelőtt keleti domboldalról fényképeztem az Emeq Yizreel-t, most pedig nyugatról láthatnánk, de sajnos a pára miatt nem látszik teljes szépsége.
A második kép egy fenyősor lenne az út mentén. Nagyon tetszik, ahogyan a fák törzsére kúszónövényt futtattak, és így oszlopsor hatását kelti. Szép!
Néhány kép a Haifai Egyetem campus-áról, és a kilátásról.
Miközben az új kilátót kerestem, észrevettem az út mentén (harmadik kép) egy virágzó és nagyon illatos rozmaringbokrot.
A körforgalom közepén egyszerű és nagyszerű szoborféle: egymásra rakott sok könyvet ábrázol.
Ez aztán tényleg érdekes, mert a hozzászólás szerkesztésekor egyetlen egy hangulatjel sem jelent meg, de minden próbálkozás végül kiment a topikra. (???)
Nagyon furcsán viselkedik az Nlc, percekig forgott, amíg a hozzászólás megjelent. Tartok tőle, hogy megint "karbantartják".