Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kezdjuk ujra
Létrehozva: 2010. január 19. 16:10
Nekem nagyok hianyzik a topikunk, hianyoznak a topiktarsak, a baratsagok es beszelgetesek. De ahova a kedvenc topikom (Izrael) jutott, abban nincs kedvem reszt venni.
Kerlek benneteket hogy kezdjuk ujra, teremtsuk meg a regi meghitt, bensoseges hangulatot. Beszelgessunk politikarol, oromeinkrol, banatainkrol, gyermekekrol, unokakrol es mindenrol, ami foglalkoztat bennunket. Nem fontos hogy mindenben egyetertsunk (nem vagyunk egyformak) de a sertegeteseket, meg es beszolasokat lehetoleg mellozzuk. Mindenkit idevarok, aki nem bomlaszto szandekkal akar kozenk jonni. Remelem sikerul ujra egymasra talalnunk.
Köszönöm, Margaret. Örvendek, hogy Panna előcsalt.
Gyere gyakrabban, jó lenne tudni mi van veletek.
Házigazdánk panaszkodott, hogy kertjében bizony előfordulnak különböző félelmetes állatok, mint sakál, kígyók, és az általam annyira kedvelt mongúzok.
Hazaérkezve vizet vittem az én állatkáimnak és először izraeli létemben vajon mit láttam? (1. - 2.)
Nagyon szerettem volna elkapni a… tekintetét, de nyilvánvalóan félt tőlem. Azóta sem láttam.
Méltó befejezése volt egy nagyon szép napnak!
1. - 2. Az asztal további képei valahogyan lemaradtak. Látszik a finom zöldsaláta dióval, a burgul, a csirkemáj, illetve a mennyei édesburgonya-püré.
3. - 4. Virágos búcsú néhány murvafürttel, pálmával és kerti sarkantyúkával.
1. - 2. - 3. További részletek a Bet Se'árim-i kertből
4. illetve egy meghitt sarok a nappaliból - orchideával.
Az első képen a csirkemáj-kínálat is látszik, na abból én még mindig nem kérek!
Köszönöm, Marika!
A mai nap jóval hűvösebb, ha annak lehetne nevezni, azt írja a kisokos, hogy 21 fok (pont a fele a tegnapinak, de nem így érzem!), na persze: 28 fokos hőségérzettel, és a páratartalom már az egekben van: 81 %! Kis északi szellőcske is lengedez: 4 m/s a sebessége - mit mondjak, nem igazán viharos!
1. Csirkesült sült krumplival, burgul-salátával, bátátá-pürével, zöldségekkel - fejedelmi ebéd, a finom krémtortára és a madártejre már alig maradt hely!
2. Ebéd utáni séta következett egy újabb paradicsomban - milyen jó! Mindig olyan kertekben sétálok, amelyeket megcsodálhatok, de a munka bizony - másé!
3. A többszintes házikó - a kert végéből.
4. A növényszőnyegtől alig látszik a kis kerti tó vize.
Lehet, hogy a makacsságom legyőzi a lustaságomat? A torokfájás mellett ma azzal keltem, hogy rekonstruálom azt az éterbe küldött dokumentumot, pedig a józan eszem azt mondja, hogy nem is olyan fontos. Napi egy órát szánok rá, aztán meglátjuk, hogy bírom-e türelemmel, kitartással. (Gabika, a technikusom, a héten tartalékos szolgálaton van, így marad a favágó módszer.)
***
Már május 20-a van és elmaradt néhány képem a két hét előtti utunkról. Van közöttük néhány, amely lehet, hogy Benneteket is érdekel (-het).
Az elmúlt szombati és vasárnapi képekből azonban sok van. Egy részüket már lebutítottam, tehát ezzel kezdem.
1. A tálalóasztal virágai - Bet Se'árimban, egy nagyon szép "falusi" házban.
2. Az italos asztal, egyelőre terhelés mentesen,
3. majd a mindenki kedve szerinti "rakománnyal".
4. A nappali egyik - kissé meghökkentő - ablaksora, úgy térdmagasságban, díjazom!
"Kérlek szavazzatok" ismét segíteni kellene nyerni egy magyar lánynak.
A "nemszeretem" izraelit se hagyjátok ki
, ha kérhetem.
Legyen elviselhető - Zsuzsának fájdalom mentes, Tanariának gyönyörködtető, Ibikének HŰS - nap.
Köszönjük a tudósítást, Zsuzsa!
Nem hiszed el, de elszámoltam magam. A Te Pannid már ott szuszog??!! Hiszen "számításaim" szerint csak ma este indul a gépe, és én követni szoktam mindkét repülőtér tábláin. Aztán megszólalt az okosabbik énem, hogy ma már szerda reggel van… Nahát!
Mit szoktak ilyenkor mondani? Isten vitte Hozzád? Így jó lesz? Olyan jó lesz nekem tudni, hogy a szombat esti közönségben ismerősöm is lesz! Tudom, hogy ez nem "vájtfülűek" versenye-koncertje, de miután több évtizede nézem, most már elhihetitek, hogy nem vagyok sznob!
És örülök, hogy Panni sem az!
Kellemes együttlétet kívánok, és tudom, hogy kislányod a legjobb fájdalomcsillapító! Ugye?
Elfelejtettem az előbb, hogy pici unokád biztos balerina lesz!
Kicsi Panka nagyon aranyos! A mi nagyra nőtt Pannink is itt szuszog már békésen. Fél óra késéssel érkezett meg a repülő, de éjjel kettőkor már lakásban volt.
Ma indulnak a "nyugis, eseménytelen lazulós" hétköznapok! Tessék szurkolni, hogy bírjam szusszal!
Bevallom, én nem néztem a Dal-t, ma reggel láttam, hogy a magyar kislány döntős lett.
Ma délelőtt, bank, patika, Panninak fodrász és kozmetika, neki délután baráti látogatások, nekem délben a barátnőm szülinapi ebédje, délután négytől a Kulturális Egyesület közgyűlése.
Ami miatt két napig itthon kuksoltam a mára szánt ajándékkönyv és Panni bécsi koncertjegye még nem érkezett meg. Az állítólag hétfőre és tegnap délután háromra várt futároknak, sem hire sem hamva!
Persze, ezt vártam, hogy ne angolul énekeljen valaki!
Nagyon szép szövege volt a román fiúnak.
Szép ez szám, tetszett is, de kissé görcsös volt az előadása. Nagyon remélem, hogy tovább fognak jutni.
Mindjárt jönnek a románok, nekik is drukkolok, aztán csütörtökön a rokonszenves izraeli fiúnak. Szeretném, ha mindhárman a döntőbe jutnának.
Még nem köszönök el, hátha még lesz valami érdekes közölnivalóm.
Köszönjük Tanaria, gyönyörű a kicsi Panna, és a kis profiljában annyi ismerős vonást fedeztem fel!
Jöhet még sok hasonló!
A Duna televízió beharangozta az Euróvízió első elődöntőjét, gondoltam jó befejezése lesz ennek a rossz napnak. Aztán se kép, se hang, bár érvényes előfizetésem van rá. És nem is először történik ilyesmi. Az interneten se tudtam "dunázniI".
Az izraeli tv úgyis közvetíti és mit ad Isten? A román televízió nem tiltotta le a külföldi nézőktől, nem érdekes?
Most éppen Bogiet nézem, azért is!
Szervusztok!
Úgy érzem muszáj jelentkezzem, de nincs semmi ihletésem, nem jut eszembe semmi, amiről írhatnék.
Majd jövök.
Ehelyett inkább küldök egy képet amin mosolyoghattok. Ő a kicsi Panna.
Jó éjszakát!
Lehet hogy a topikra is hatott ez a kánikula? Vajon azok a számok hogy kerültek oda?
Állandóan történik valami, elő kell kapnom a pozitív gondolatokat!
Szervusztok! Jó estét!
Hű, de rossz napom volt ma. A 41 fokos meleg mintha már enyhülne, de biztosan hatott rám, mert egy elegáns mozdulattal sikerült egy fontos dokumentumot kitörölnöm, amit ugyan lehetne rekonstruálni, mert az adatok nagy része gyakorlatilag meglenne, de hatalmas munka és azt hiszem, hogy hagyom a fenében.
Csak a haragommal kellene kezdenem most valamit, ezért inkább elvonulok tévét nézni.
Örömöm azért csak volt mára, éspedig Zsuzsa és Marika jelentkezése!
4240
4140
Öröm volt visszaolvasni, a csodás képek és a meseszerű történet (24657-8).
További kellemes időtöltést
Mindenkinek.
Morcmentes még csak van, de jó lenne egy fájdalom mentesre is ébredni végre! No, majd annak is itt lesz az ideje.
Remélem!
Mindig az NLC-t szidjuk, pedig most is én, illetve a tablet a hibás:
"Alig aludtam, pedig mára is jutottak teendők. Sokkal nehezebben viselem ezt a meleget, mint egy-két a meleget, pedig száraz, mint a magas páratartalmú nyárit."
A második, teljesen érthetetlen mondat tulajdonképpen így hangzik:
Sokkal nehezebben viselem el ezt a meleget, pedig száraz, mint a magas páratartalmú nyárit.
A többi valahogyan odakerült. Elnézést, ha olvasásra kerül.
Reggel van, tehát morcmentes ébredést kívánok. Vajon megérdemlitek?
Amilyen szép volt a szombat és vasárnap, talán még nehezebb volt elviselni a hétfőt és a mát sem lesz könnyebb: tegnap 40 fok 42-es hőérzettel és persze hámszin összes velejárójával, ma állítólag csak 38, de majd este elmondom.
Alig aludtam, pedig mára is jutottak teendők. Sokkal nehezebben viselem ezt a meleget, mint egy-két a meleget, pedig száraz, mint a magas páratartalmú nyárit.
No, most már mehetek is.
Jó éjszakát!
Adjon az Isten mindegyikünknek sok ilyen szép napot, amilyen az enyém volt a tegnapi!
Nincs időm mesélni, kép is rengeteg született, de majd jövök valamikor, ha elvégeztem a mára kitűzött feladatokat.
Annak is örülnék, ha Ti is beszámolnátok erről-arról, úgy, mint régen. Csak azt ne mondjátok, hogy Veletek semmi sem történik, mert nem lenne igaz.
Jó hetet, szép napot Nektek!
Mit ne mondjak én is, de már nem sokat kell aludni. Elkészítettük Panni kedvenc ételét "sütés készre", majd, ő süti meg, mert a sütőből a sütőlemezeket (magyarul: tepsiket) nem tudom fél kézzel kipakolni, sem a tálat tele rakott kellel betenni.
Még lesz egy akadály, amit le kell küzdeni, az ágynemű tisztába húzása, de majd kitalálom a koreográfiát.
Tegnap rájöttem, hogy Ági, úgy végzi a házimunkát, mint egy férfi: megcsinálom, ha muszáj, de csak annyira jól, hogy még egyszer eszedbe se jusson megkérni hasonlóra! Elnézést mindenkitől, akinek házias fia, férje van!
Biztos kellemes ebédetek volt és jókat beszélgettetek. Ma nyugis nap van, ki sem dugom az orromat és minden tevékenység után pihentetem a kezem.
Szervusztok!
Zsuzsa, köszönöm, Te is szép perceket szereztél nekem. Olvastam a magyar napokkal kapcsolatos cikket az Új Keletben, de nem találtam azt a bizonyos megjegyzést. Nem is baj. Más programom volt mára, ebédre hívtak Zs. barátnőmmel együtt a szépséges Emek Jezrael egyik falujába, Bét Se'árimba, amely egy hajdanvolt ókori zsidó város nevét viseli, most pedig egy virágzó mezőgazdasági település. Nagyon szép hely. A házigazda a munkatársam barátnője-élettársa, és egy kedves budapesti turista-házaspár tiszteletére gyűltünk egybe. Jó nap volt, és igazán fárasztó, mert a társalgás két nyelven folyt és nem volt könnyű lavírozni a kettő között.
Miközben Bet Se'árimba utaztunk, hívott a lánykád, és csodálkozott, hogy nem találkoztunk a régi jaffai vasútállomáson szervezett magyar rendezvényen. Vele és az unokáddal is beszélgettünk, alig várom a személyes találkozást családotok mindhárom nemzedékével.
Holnap ismét útra kelek, végre én is részt veszek egy igazi Jeruzsálem-napon. Képzeld, még nem láttam soha a híres zászlós-táncos felvonulást, pedig ez már a 28. évem Izraelben. Az előbb említett magyarországi párral utazunk együtt, akikkel éppen három éve töltöttem egy nagyszerű napot Jeruzsálemben. Arról itt a topikon be is számoltam, fényképek kíséretében. Holnap is fényképezek!
Jó éjszakát, mert hajnalban kell kelnem!
Végig néztem a napi /tegnapi/ képeidet és rájöttem, hogy vérbeli riporter vagy, aki mindenben jó témát lát és - ellentétben a mai újságírókkal - nem a "szenzációkat" hanem az örömeit osztja meg velünk. Nagyon köszönöm, mert így én napjaim is esemény dúsabbak, szebbek lesznek. Az Uj Kelet oldalán olvastam egy beírást a magyar napok rendezvényre, ami sok lelkes fogadtatással ellentétben, tesz egy pikirt megjegyzést, miszerint "nem mind arany, ami fénylik". Volt valami mellékzönge?
Láttad? Milyen volt? A helyszínt ismerem, voltunk ott pár éve, nagyon tetszett már akkor is.
Ervin nevű első unokatestvérem kisebbik, 1969-ben született fiát. Amint írtam, Ervin már nem él (24657-24658). És ő fedezett fel engem, nem én őt!
Sajnálom, ha a történet nem volt elég világos.
Azóta is magas az adrenalinszintem. 
Csak este leszek gépközelben.
Csodaszép helyek és virágok!
Köszönöm, hogy mosolyra fakasztottál ezen az esős délelőttön.
Szép napot!
Nahát! Kit fedeztél fel?
1. Egy kép lemaradt - nem is fontos, csak látszik rajta valamilyen szobor vagy emlékmű, amelyet egyszer közelebbről is megnézek. Szemben van a kultúrközponttal, ahová igyekeztünk.
Szokatlan neve van, ami azt jelenti, hogy "ebben a házban apám (emléke) tovább él" - azaz Bét Ávi cháj. Itt nem fényképeztem és most igazán sajnálom. Az intézmény FB oldaláról viszont idehoztam három képet a sokból.
2. A hatalmas épület egyik oldala.
3. Előadás gyermekek számára, az épület belső udvarában.
4. Egy valamikori előadás közönsége. Egészen jól szórakoznak, nem?
***
Most pedig jó éjszakát kívánok és ismét eltűnök egy időre.
Majd újabb épületek és mellékutcák - virággal vagy virág nélkül. >>>>
Minden talpalatnyi helyen virágok. >>>>
Mint tudjátok, a következő napon, május 13-án, Jeruzsálemben jártam. A már említett rendezvényt egy ismert kultúrközpontban tartották, a King George úton. Villamossal és gyalog mentünk oda, és egyszer csak eszembe jutott a fényképezőgépem, így újabb jeruzsálemi képek születhettek.
Csupán épületek, utcaképek, terek és virágok. >>>>
Abból a városból, amelyet azért nem csupán én tartok a világ közepének…
1. A buszmegálló festői háttere
2. és ugyanott egy kedves kis cica.
1. - 2. Már említettem, hogy Tel-Avivban már nyílik a zsakaranda. Még eléggé bátortalanul, de Haifán is, így ez többhetes gyönyörűséget ígér. Ez a két kép Tel-Avivban készült, közel az előbbi virágos réthez.
3. - 4. Elballagtam az autóbusz megállójához, és az utca egyetlen gyapotfájának földre szórt termését vettem észre. Feltekintettem a fára és láttam, hogy a tojás alakú tobozokból még sok gyapot hull majd alá.
Ennek a sorozatnak története van: május 6-án az autóbuszból láttam a "virágos rétet", szintén Tel-Avivban, a Dávid király sugárúton, de tudtam, hogy 12-én ismét a hely közelében leszek, gyalogosan, és majd lefényképezem. Így is lett. >>>>
Ugyancsak Tel-Avivban, de nem a Rabin téren. >>>>
Remélem is, hogy még sokat alszol
, nem is így értettem, hanem, írtad, hogy megkezdődött a visszaszámlálás, ezért kérdeztem (félreérthetően), hogy Panni érkezéséig hányat kell még aludnod. Most már tudom: ötöt!
***
Tudod mit? Küldök Neked és annak aki még nézi sok-sok virágot a hét terméséből. Ha pedig időm engedi, nem csupán virágokat.
Történetem is van még néhány, de valószínű, még várnotok kell, mert holnap egész nap távol leszek, holnapután is, aztán megint rajtam lesz a bőség zavara információk és képek formájában.
Lássuk, ma mennyit sikerül letöltenem.
***
1. - 2. Pozsgások virágzása, újjáéledése Haifán.
3. - 4. Magnolia grandiflora - Tel-Avivban -, szépségétől eláll az ember lélegzete.
Ó, én még sokat alszom, de a gyerek jön szerda hajnalra és együtt megyünk 27-én délután. Közben még két nyújtás és 26-án kapok egy könnyitett gipszet, azzal jobb lesz az élet.
Olyan jó, hogy találsz rokonokat, érdekes, mikor fiatalok voltunk ez nem volt ennyire fontos, mint mostanában.
Visszatérő-Zsuzsa, még hányat kell aludnod? És mit mondtak: utazhatsz?
(Ezt a hangulatjel-képet és még néhány hasonlót a szavazós topik Cinke nevű nickjétől "kölcsönöztem". Ugye milyen kedves? Majd a többit is megmutatom!)
Eszembe jutott még valami:
Ugyanazon az oldalon, ahol az említett hozzászólás olvasható, Tanaria azt kívánta nekem, hogy mielőbb találjam meg a keresett apai rokonokat. Azóta 14-15 hónap telt el, és a jókívánság teljesült.
Ehhez mit szóltok? Egy újabb csoda!
Miért is kerestettem a rokonaimat, akikkel a szüleim éveken át leveleztek és időnként találkoztak is?
Szinte gyermekként, közvetlenül az érettségim után (1963-ban) kerültem el otthonról, majd 1979-ben, három hónap leforgása alatt meghaltak a szüleim, akiket a tőlünk 500 km-re lévő szülővárosomban temettünk el. Sógornőm és a nővérem számolta fel lakásukat, ahol egész gyermekkoromat töltöttem, és fogalmam sincs mi lett a levelekkel, fényképekkel, ki őrizte meg és hol lehetnek? Pontosan két év múlva a nővérem is elment és a sógornőm, bátyám felesége nem volt egy nosztalgiázós típus. Igaz, én sem kértem, hogy hozzám eljuttassák a családi emlékeket, így alig maradt utánuk valami - mai napig sem tudom ezt megmagyarázni. (Édesapám gyöngybetűkkel nekünk írt leveleinek egy részét őrzöm, másik része Tanaria csíkszeredai lakásában maradt, egy bőröndben - vagy kettőben? Már ezt sem tudom…)
Természetesen címek sem maradtak, és ha küldtek is levelet a magyarországi rokonok, a címek, címzettek megszűntek létezni.
A kilencvenes évek legelején kerestetni kezdtem anyai és apai rokonaimat a Nemzetközi Vörökereszten keresztül, de amint most kiderült, az adataim tévesek voltak, nem Rákoskeresztúron, hanem Rákoshegyen éltek, a neveket sem jól tudtam, így továbbra sem sikerült apai rokonaimra lelnem.
(Az anyai ágról, Győrben élő unokatestvérekre viszont igen, így az öcsémmel haláláig, és családjával azon túl is kapcsolatban voltunk-vagyunk.)
Most pedig megtudtam, hogy a rákoshegyi négy unokatestvér közül már csak egy él, ő is Új-Zélandban, Ervin, a legkisebb unokatestvér gyermekeim-korú fiával viszont ezentúl kapcsolatban leszünk. Remélem!
Ez a történet, amelyet változatlanul csodának tartok és csakis az NLC-nek köszönhetem.
Szervusz, lakatlannak látszó sziget!
Ha eddig nem is tudatosult bennem ennek a helynek a fontossága, ezelőtt három héttel teljesen nyilvánossá vált.
Megpróbálom hideg fejjel elmesélni, bár most is dúlnak bennem az érzelmek és az a határozott érzés, hogy velem mostanában tényleg csodák történnek.
Kezdjem az elején.
Ma három hete, az ébredés első mozdulatával előhalásztam a tabletet a párnám alól és látom, hogy ismeretlen személytől érkezett privát üzenetem az NLC-n. Nem idézem szó szerint, de kb. ez állt benne: "Tudomásomra jutott, hogy keresed a K. család magyarországi leszármazottait. Én K.Emma unokája vagyok és a nagymamám sokszor mesélt testvéréről, Imre bácsiról. Te melyik testvérnek vagy a leszármazottja?"
Olyan volt ez, mint egy túlvilágról jövő üzenet, ugyanis én vagyok a levélben emlegetett "Imre bácsi" legkisebb gyermeke.
Élénk levélváltás következett - amely azóta is tart, és valamelyik levelemben megkérdeztem: honnan tudja, hogy én kerestettem az apai rokonaimat?
Elmondta, és ez lenne a csoda: valamilyen belső indíttatástól vezérelve, egyszer beütötte a Google-be édesapja nevét (aki az én első unokatestvérem volt - már nem él, sajnos).
Egyetlen szócikk bukkant fel a képernyőjén és az a mi topikunk egyik tavaly januári hozzászólása volt: 20764. (Eredetileg a 20766-os volt, de az NLC közben átszámozta, így lett 20764).
A Rákos- és -Keresztúr helységnevekkel kapcsolatban beszélgettünk, és én elmondtam, hogy több mint húsz évvel ezelőtt kerestettem apai rokonaimat, a Pest közelében lévő Rákoskeresztúron, teljesen eredménytelenül, és szokásom ellenére beírtam az unokatestvéreim teljes nevét! Ez a hozzászólás jelent meg a képernyőjén.
Folytatása következik.
Én köszönöm Neked, Tanaria, hogy értékelted a jó szándékomat. Már azt hittem, hogy senkit sem érdekel, pedig annyira igyekeztem, hogy Nektek is megmutassam azt, ami engem egészen lázba hozott.
Tegnap egy újabb nagyszerű napom volt. Zs. barátnőmmel végigbeszélgettük a kétórás utat, észre se vettük az idő múlását.
A rendezvény, amelyen részt vettünk érdekes volt, még mindig a II. világháború és a haláltáborok felszabadítása kapcsán, de végre sor került az akkori brit hadseregben harcoló zsidó brigádokról, amelyekről olyan kevés szó esik, ha egyáltalán. Ne ijedjetek meg, nem részletezem tovább a témát.
***
Jeruzsálemben megismerkedtünk egy alig egy hete érkezett házaspárral, akikkel utólag kiderült, hogy együtt is utaztunk a buszon. Nem a mindent lefitymáló, negatívista emberek, hanem pátosz nélküli jóindulattal és a nagyon fiatalokra jellemző lelkesedéssel vetették be magukat az izraeli életbe. Ráadásul nem is fiatalok, életük derekán vannak, és éppen újrakezdik azt.
Újrakezdik, pedig a rokonszenves férj mögött olyan színházi és filmes múlt áll, hogy még Katalin hercegnő összes kalapjait levéve sem tudnám csodálatomat kellőképpen kifejezni előtte és a férjét mindenben támogató asszonya előtt.
Legjobban annak örülünk, hogy itt laknak egészen közel, az öböl közepén Kiryat Yam-ban, ugyanabban a befogadó központban, ahol közel 28 éve mi, és három évvel később Zs. is laktunk, tanultunk, éltünk.
Szervusztok!
Ugye pofátlanság részemről, hogy ma nem jöttem mesélni?
Ugyanis Zsuzsa, velem mostanában állandóan történik valami érdekes, ez úgy látszik, hogy egy ilyen időszak.
Nem "gáz" egy cseppet sem, hogy Veled mostanában nem úgy pörögnek az események, ahogyan eddig, de mondtam már Neked, hogy valószínű, erre van most szükséged. Ne szomorkodj, jönnek még szép napok, a fájdalmak is elmúlnak, meglátod! Pihenj és ne türelmetlenkedj, kérlek, és főleg ne kérj bocsánatot, nincs is amiért.
Én is szeretem a szép kalapokat - másokon - és képzeld, emlékszem a Hollán utcai kalapos bolt kirakatára is, de hozzám nem illenek, így kivontam magam a hatásuk alól.
Mielőtt beléptem volna a főoldalon megnéztem Katalin hercegnő hercig kis kalapjait, nekem mind nagyon tetszik, de a kedvencem a kis ezüst-szürke.
Kalapmániás vagyok, szeretem a szép kalapokat, sőt viselek is kalapot. A _Hollán utca elején van egy kalapos, akinek a kirakata tele van szebbnél szebbekkel.
Hú, de gáz, hogy nem történik velem ennél érdekesebb, bocsánat!
Mindenkinek szép napot!
Nagy-nagy élmény volt így látni-olvasni ezeket a balladákat! Köszönöm.
És a gyönyörű virágokat is.
Jó, hogy tudom, mert mikor elindulok itthonról beveszek egy fájdalomcsillapító tablettát és akkor kevésbé fáj majd. Ezt megtehettem volna kedden is, ha valaki precizen megmondja, hogy a konzervatív terápia kifejezés ezt jelenti.
A múlt heti virágom maradékait ma már sajnos ki kell dobni.
Érdekes, hogy esik az eső, de nem frissül fel a levegő. Tegnap vettem egy csomó bulvár újságot, hogy szórakozzam rajtuk, de kb. egy óra alatt végeztem velük. Megtudtam, hogy a zsír és szalonnaevés fogyaszt, viszont a gyümölcs éppen úgy hízlal, mint az alkohol, vicces nem?
Nagy baj nincs, mert sem zsir, sem, gyümölcs nincs itthon