Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kezdjuk ujra
Létrehozva: 2010. január 19. 16:10
Nekem nagyok hianyzik a topikunk, hianyoznak a topiktarsak, a baratsagok es beszelgetesek. De ahova a kedvenc topikom (Izrael) jutott, abban nincs kedvem reszt venni.
Kerlek benneteket hogy kezdjuk ujra, teremtsuk meg a regi meghitt, bensoseges hangulatot. Beszelgessunk politikarol, oromeinkrol, banatainkrol, gyermekekrol, unokakrol es mindenrol, ami foglalkoztat bennunket. Nem fontos hogy mindenben egyetertsunk (nem vagyunk egyformak) de a sertegeteseket, meg es beszolasokat lehetoleg mellozzuk. Mindenkit idevarok, aki nem bomlaszto szandekkal akar kozenk jonni. Remelem sikerul ujra egymasra talalnunk.
Ezekben a percekben ötéves lett a topikunk! Isten éltesse minden lakóját és az ide látogatókat egyaránt!
Jaj, még nem, még nem aktuális! Csak majd…
Mindenképpen köszönöm. Ami a barátnőm könyvüzletét illeti, a javát elvitték, tel-avivi, givátájimi, északi olék és a cfáti múzeum, csak a használhatatlan, hiányos, megrongált példányok kerültek szemétbe. A ritkaságok pedig megvannak a saját raktárában. Azt hiszem félreérthető voltam, mert egy valamikori jövőről beszéltem, amikor majd az én hagyatékom kerül válogatásra vagy éppen szemétbe. Attól függ.
Kérdezd meg Pannit, hogy a befogadóállomáson, ahol van magar nyelvű könyvtár nem kell-e belőle valamennyi, ott még a meséskönyveknek is örülnek.
Jó reggelt!
Ugye Ti is hallottátok a lelkemről legördült szikla robaját? Befejeztem a mai munkámat, amelyen hajnal óta dolgozom. Elment, vége, ne is halljak többé róla!
***
Először Katakata kedves beszámolójáról írnék, amelyet nagyon szépen köszönök, és azt is, hogy kis betekintést engedett a hollandiai napjaiba. A Szerb Antal könyv holland kiadását örömmel hallom, az pedig, hogy fordítója ismerős, külön élmény lehetett. Vencát én is ismerem, az 50-60-asok topikjáról. Az egyik Duma-parti találkozón (vagy kettőn?) ott voltam, és világosan előttem van az arca, és az, hogy egy adott pillanatban kettesben is beszélgettünk, pedig legalább tíz éve ennek. Ha találkozol vele, Kata, add át neki üdvözletemet.
***
Kedves ez az ajándékozási történet, Visszatérő-Zsuzsa, nagyon tetszett! A könyvekkel kapcsolatban: ki a csodának kellenének itt a magyar könyveim? Nálunk az a szokás, hogy kiteszik a fölöslegessé vált könyveket egy padra, természetesen nem az esős időszakban. Az emberek válogatnak és elviszik az őket érdeklő példányokat. Nemrég Tel-Avivban találtam így egy gyönyörűen illusztrált szakácskönyvet, a lányom nagyon megörült neki, mert nemcsak szép, de hasznos is.
Ha már könyvekről esett szó, tegnap, nagyon mulatságos dolog történt.
A férjem húgáék sohasem töltik itthon a karácsonyt, emiatt, pótkarácsonyt szoktunk náluk tartani áltatában január elején, ez így volt tegnap is. Mi vittük a saját ajándékainkat és megkaptuk az övéiket. Az én ajándékom számukra Radnóti Miklósné Naplója volt, és mit gondoltok mit kaptam? Hát ugyanezt!
Nagyon örültem neki, mivel a könyvet szépen lefóliázva árulják, hogy ne sérüljön szállítás, rakodás közben (hiszen igencsak drága), így nem volt lehetőségem beleolvasni. Nem szabadkozott egyikünk sem, mert a mi olvasatunkban ez azt jelenti,hogy az évtizedek alatt remekül megismertük egymást és nem "kényszerrokonok" lettünk.
Még valami: Itthon az a szokás, hogy kórházaknak, Idősek otthonainak, gyerekotthonoknak, hajléktalan szállóknak adományozzuk a hagyatékban megmaradt, vagy egyéb úton feleslegessé vált könyveket. A gyerekotthonok nagyon örülnek az ismeretterjesztő könyveknek, lexikonoknak, szótáraknak, versesköteteknek. Csak telefonálni kell előre a vezetőnek, hogy mikor vihetjük.
Sziasztok,
Szigál olyan kedves, érdeklődik, igy pár szót írnék magunkról. Most telt le egy hónap , szívemnek-lelkemnek jó volt , mert mind együtt voltunk, aztán csendben fogyatkozott a látszám.Először a fiamék mentek vissza , ma meg a férjem is hazament, mert itt hasznos megbeszéléseket folytatott az utrechti egyetemen, és most dolgoznia kell intenzíven ( hiszen még csak 70 éves ). Most írja a másdik könyvét, jó is neki egy kis magány. Én maradok, mert itt elkezdődik egy konyha átalakítás, amihez nem annyira a fizikai munkám, hanem a jelenlétem szükséges, mert mindenki megy a dolgára , én meg itt leszek a mesterekkel, és persz Rozi kutyával.
Hollandia, egészében tetszik, csak a napi esőkkel kell kibékülnöm. Nagy sajt rajongó vagyok, voltam, itt aztán van lehetőség- tegnap a piacon vettünk sokfélét , vitt haza a férjem is , remélem visz be az intézetbe is kóstolót. Felsorolom, merre jártunk, volt egy 4 napos német kiruccanásunk -Jülich-Aachen-Köln, nagyon szép városok, persze a rövid idő alatt csak kis benyomások értek, de Aachen nagyon tetszett, meg a mézes sütijük is finom volt, Kölnben söröztünk, Jülichben fizikus barátokkal találkoztunk, eredetileg ezért mentünk. Itt Hollandában 2 x voltunk Amsterdamban, de egyszer sem jutottunk be egyik híres múzeumba sem , mert 3 órás sorok álltak, de a gyerekeim úgy emlegetik, hogy végigcipeltem őket a múzeumok sorait megszemlélni. Mert én reménykedtem, hogy legalább valamelyikbe bejutunk. Itt s-Hertogenbosch ban voltunk a Bosch emlékhelyen de ott meg csak kópiákat láthattunk, megjelölve hol található az eredeti. Vicces de a legtöbbet valóban láttuk régebben a madridi Pradoban .
Vahtangot elkísértük Utrechtbe, illetve elvittük autóval, így amíg ő ott volt mi Flórával a belvárost csavarogtuk be. Ott egy könyvesboltban találtuk meg Szerb Antal Utas és Holdvilág c. könyvének holland fordítását, amit nagy örömömre Venca barátnőnk (közös Julikával ) lánya fordított.
Ahol lakunk, az egy nagyon kellemes csendes helyes kertváros , Vlijmen a neve , és 6 km -re van Den Bosch tól, ahogy a helyiek a hosszú nevű várost hívják. A lányomék októberben vették a házat, miután felszámolták a madridi és a budapesti lakásaikat mindet eladták, és lett ez a nagyon szép kertes 3 szintes ház belőle . A lépcsőket nem nekem találták ki, de már készül lent egy vendégszoba. Amit nagyon értékelek még, hogy a házhoz 3 autónak van beálló helye , az ő két autójuk mellé még férne. Ha most az otthoni parkoló keresésekre gondolok....néha 20 percbe telik amíg helyet találok, és minden kis szabálytalanságot azonnal büntetnek.Ma csak meséltem, nincs nagy értékes utibeszámoló, inkább a benyomások.
Folytatás:
Meg kellett mászniuk a fát különleges mászóeszközök használatával, és többezer felvételt készítettek.
Az egészből kiválasztottak 126-ot és ezeket egybeszerkesztették , hogy megkapják a President valós képét.
És itt is van:
CSODÁS és szinte HIHETETLEN, UGYE ??
Nézd meg az embert a csúcsnál és alatta!!
***
Tényleg fenséges látvány lehet. Milyen kicsi is az ember!
***
És most: Jó éjszakát!
3200 év egy fotón
Ahhoz hogy egy fa "becenevet" kapjon, különlegesnek kell lennie.
Nem minden fának van beceneve, de a ' President' kiérdemelte.Ez az óriás sequoia fenyő 82 m magas, és úgy tartják, hogy több, mint 3200 éves. (California, Sequoia Nemzeti Park).
Az "elnök" törzsének átmérője közel9 méter, és vagy 2 milliárd tűlevele van.
Hihetetlen méretei miatt ezt a fát sosem fotózták le egyben. Máig! Egy csapat National Geographic fényképész, tudósokkal együtt dolgozva megpróbálta megalkotni az óriásfa teljes képét.
A fotó bemutatja a fa valódi nagyságát.
Szervusztok!
Nem tőlem függ, Tanaria. Csakis attól, amit ez az év tartogat, mert a pokoli 2013 után, a tavalyi év tulajdonképpen maga volt a csoda. Lássuk, milyen lesz 2015. Tervezni pedig ráérünk még…
No és vigyázok arra, amire még vigyázhatok, természetesen. Amúgy nem kell engem komolyan venni, de a könyvek sorsa igazán bizonytalan, mert rengeteg van, túl sok. A szívem szakadt meg, amikor Zs. felszámolta a könyvüzletét, akkor is rengeteg könyv ment… a szemétbe.
Várom a beszámolót a kabaréműsorról, remélem nívós volt.
***
Az elmúlt napokban komolyan aggódtam Alsórákosi-Marika hallgatása miatt, de ma este érdekes képek érkeztek tőle, még érdekesebb szöveggel. Remélem, hogy nem veszi rossz néven, ha küldeményét a topikra hozom.
***
Előtte azonban el kell mondanom, hogy a rendelő intézet udvarán - szinte hihetetlen - a rózsafák szebbnél szebb virágaikat ontják. Majd holnap megmutatom. Nem is hiszem, hogy alig egy hete közel voltunk a fagyponthoz és a következő napok további felmelegedést hoznak. Külön érdekesség, hogy az elmúlt 2-3 héten leesett az évi átlagos csapadékmennyiség 73 százaléka, annyi mint a tavalyi év májusáig, és még január közepén alig vagyunk túl. Lehet, hogy termékeny lesz ez az év? Úgy legyen.
A következő hozzászólás Marika küldeményét tartalmazza.
Kérlek vigyázz magadra amennyire csak lehet, mert nem tetszett amit a tegnap írtál. Ezt, gondolom észrevetted! Az idén látni akarlak, mégpedig itt K-váron!
Látod, hány irányba sugárzik a jóság? A lánya és testvérei nem hagyják magára, és ez jóval több, mint az egyszerű adok-kapok. A szeretet, a vegytiszta jóság ebben az esetben is jelen van, és talán nem is kell ennél több, mert ez minden. Csodálatos emberek veszik körül és ez csak erősíti a benne lévő tartást. Szívből kívánom, hogy segítse meg az Isten, hogy a fiából is olyan embert nevelhessen, mint amilyen a lánya.
Tudod, ez jóval több, mint a mi egysekeles történeteink. (Már meg se köszönöm, mert természetesnek tartom, hogy kiírtad magadból.) A Te szereped is áldásos, a kritikátlan segíteni akarásod, jelenléted életük nehéz pillanataiban, és a mód, ahogyan ezeket a lányokat elfogadtad és szeretted. Le a kalappal előttük és előtted.
Bibi Csíkszeredában él a kis garzonjában a kisfiával. A férje Svédországban dolgozik, de amikor megtudta, hogy Bibi beteg kizárólag csak a gyermekpénzt fizeti. Beijedt, ahogy Bibi mondja. A lánya támogatja és a jobban élő árva testvérei is segítik, akiket annak idején ő támogatott.
Nagyra értékelem gesztusodat, Visszatérő-Zsuzsa. A gyertyagyújtás képeit pedig megőrzöm, mint utolsó emléket arról a közíróról, akit maximálisan tiszteltem.
Már miért ne tartozna ide? Minden, ami velünk és környezetünkben történik, megosztható, mert az életünk része.
Köszönöm, hogy Vaszi Marikáról is megírtad azt, ami lehet, hogy majd a harmadik könyvének témája lesz? ?ajd mesélj a könyvbemutatóról is.
Bibi hol él? Ki segít neki a kisfia nevelésében? Nagyon megrendítő történetek. Ilyenkor mondom, hogy mindaz, amit az életben el kellett szenvednem, semmiség a két lány (és még ki tudja hány?) szenvedéséhez képest. Tudod, annak a bizonyos zsáknak, tehernek, csomagnak a dilemmája, amit életünkben magunkkal cipelünk…
Micsoda sors, és milyen igazi erő van ebben az asszonyban! Nagyon átéreztem, amit írtál. A lánya pedig örökölte az anyja erejét, és ha jól átgondoljuk, végül - bárhogyan alakul a továbbiakban - ez egy igazi sikertörténet. Nagyon drukkolok, hogy ne legyen szükség további kezelésekre és hogy a betegségből is győzedelmesen kerüljön ki, hogy a fiának is átadhassa azt az erőt és szeretetet, amely csodákra képes!
Nagyon köszönöm, hogy mindezt megosztottad velünk, Tanaria!
Most folytatom a munkát, mert délután kezelésre kell mennem, és jó lenne, ha nyugodtan, a jól végzett munka örömével fogadhatnám a tui'ná áldásait.
Este remélem, hogy még jövök.
A Vaszi Marika könyvbemutatója tegnap Csíkszeredában volt, utána volt a minden évben megrendezett árva-találkozó.
Ő most Szegeden él férjével és két gyönyörű gyermekével. Sajnos válófélben van, mert ez az ember is csúnyán ki-felhasználta.
Itt Kolozsváron is be fogja mutatni a könyvét. Alig várom, hogy találkozzak vele.
Tudom, hogy az ilyesmi nem ide tartozik. Tényleg ne haragudjatok, hogy ilyesmivel traktállak.
Most zsákutcába kerültek. Fontos lenne, hogy folytassák a kemót.
Nos, a tegnap a Marika és a saját életéről mesélt. Sok mindent tudtam már, de most olyasmiket mesélt el, hogy teljesen kiborított. Ezeken nem lehet túllépni. Senki sem tudja, hogy ezek a lányok miken mennek keresztül, hogy mennyire kihasználják a helyzetüket kezdve a nevelőktől, a munkatársak, a férfiak.
De csodálom, mert ritka erős jellem, és egyenességét még a gyerekotthon sem tudta legyőzni.
Bocsánat, de jól esett kiírnom magamból.
Vaszi Marikának most jelent meg a második könyve Gyerekotthoni sorsok címmel.
Ez a lány, nekem lány marad, de már asszony, Marikának jó barátnője, támogatója volt, amikor ő is kikerült a gyerekotthonból. Ő négy évvel nagyobb mint Marika. Magához vette a kis garzonba, ahol a kislányával lakott.
Nos, ez a Bibi (így szólítjuk) most 43 éves, a lánya most 24, 38 évesen férjhez ment és lett egy kicsi fiúk, aki most 4 éves. Most egy éve mellrákot fedeztek fel nála. Leműtötték a beteg mellett és egy pár hónapja észrevettek egy foltot a máján. Azóta ötször nézték meg (eco vizsgálat, rm háromszor valami oldattal, ami láthatóbbá teszi, pet ct vizsgálat), de mindegyik orvos másképp értékelte az eredményt. Rengeteg pénzbe került, de még mindig nem merik folytatni a kezelést.
A lánya Bukarestben a jogi egyetemen tanul (!), közben éjjeli bárban pincérkedik. Utolsó éves, a tavaly lefagyasztotta az évet, hogy az anyukáját kísérje a kórházakba, mert Bibi nem ismeri eléggé a román nyelvet. Nagyon ügyes és jó lány, mellékesen gyönyörű.
Még az kimaradt, hogy nagyon jó, hogy mindig van valaki, aki legalább lelkileg melléjük áll. Sikereket és kitartást kívánok neked.
Miközben olvastam beszámolódat, eszembe jutott a sok szélmalomharc amit vívni kellett az én munkámban is. Ha valamit megszerveztem, kitaláltam a lányoknak (árvaházból kikerültekért), mindig volt valaki, nagyobb mint én, aki dugába döntött mindent. A legrosszab mindig a tehetetlenség volt.
Úgyhogy nagyon átéreztem amit leírtál, ha egészen más területen is történik, van benne közös. Talán pont a tehetetlenség.
Szép napot!
Ezt sajnálattal hallom. Mihamarabbi könnyebbülést és sok erőt kívánok neked!
Igen, a III. stádiumban
Jó reggelt!
Látom, Ciss-Ági, hogy Te mindig hajnalban kelsz! Én mostanában kezdek erről leszokni, sőt egyre gyakrabban történik, hogy kilenc-fél tízkor szánom rá magam kibújni a jó meleg ágyból. A reggeli rituálé is egyre több időt rabol, így jó későn kerülök a gép elé. Általában ide kukkantok be először, megnézem a postámat, aztán nekiesek a munkának, mert az mindig akad.
Nagyon érzékletesen írtad le napjaidat és a valóban nagy bosszúságot, és igazán sajnálom, hogy tanítványaidat ekkora csalódás érte. A tudás viszont nem vész el, és ha a "kölkek" valóban motiváltak, ez a csalódás még ösztönző is lehet számukra. A bosszúság viszont ettől még nem csökken…
***
A másik szobából áthallatszó zongorázás hangjaira gyakran jutsz eszembe, mert Slomo Gronich szerzeményét gyakorolja a lányom mostanában, és mert a Sába énekkar nagyon szépen adja elő ezt a dalt. (A mellékelt felvételen maga a zeneszerző zongorázik.) Mondanom sem kell, hogy az együttes miért kapta a "Sába" nevet és az is látható, hogy milyen gyönyörű emberpéldányok "teremtek" Etiópia homokos talaján. A dal címe (Menetelés Izrael országába) azt hiszem, hogy az 1985-ös hősies akcióra utal, amikor néhány ezer etiópiai zsidót menekítettek Izraelbe, a Mosé akciónak nevezett alija során. Később, 1991-ben, a Slomo akció már lényegesen könnyebb volt, most nem megyek bele a részletekbe. Elküldöm a dal kottáját is, hátha felveszitek a repertoárotokba.
Ezt szerettem volna külön Neked megírni.
Folytatom, csak nem akartam egyszerre túl hosszút írni, hátha nem megy el.
Szóval még ért egy komoly bosszúság is. Megértéséhez tudni kell, hogy nálunk az oktatási rendszert állandóan átalakítják, mire egy új változatot megszoknánk, már ki is találják a következőt. Ennek következtében legtöbbször több rendszer fut párhuzamosan. Így van ez a technikus képzésben is, ahol van az ún. moduláris rendszerű képzés (inkább nem részletezném, baromi bonyolult és nem sok értelme van), amit most vált fel a komplex vizsgáztatási rendszerű változat. A mi iskolánkban egyelőre a moduláris rendszer szerint képezzük a kölkeket.
A végzős technikusoknak minden évben kiírják az Országos Szakmai Tanulmányi Versenyt. A tavalyi osztályból indítottunk gyerekeket, de nem vették komolyan, nem is szerepeltek jól. A mostaniak - legalábbis egy részük - sokkal motiváltabbak, szorgalmasabbak. Szeptember óta készítem őket a versenyre. Most (pár nappal az első forduló előtt) kiderült, hogy idén csak a komplex rendszerben tanulók vehetnek részt a versenyen.
A munka nem vész kárba, mert jó felkészülés az év végi vizsgához, de akkor is dühös vagyok. Ezektől a gyerekektől elvettek egy olyan lehetőséget, amivel pl. előnyöket szerezhettek volna a továbbtanuláshoz.
Szép jó reggelt!
Általában olvasó üzemmódban létezem, sőt, néha napokig még abban sem. A téli szünetet már el is felejtettük (az első hét egy korábbi szünnap ledolgozása miatt) rögtön 6 naposra sikeredett. Bár a szombati, rövidített órás tanítás hatékonyságáról nem vagyok meggyőződve.
A második háten meg már az osztályozó értekezletek voltak, vagyis rengeteg dolgozat megiratása, utolsó és utolsó utáni javítási lehetőségek megadása, stb. Szóval teljes gőzzel megindult a gépezet.
Újra itt vagyok a gépnél, elolvastam, amit írtál és csak azt mondhatom, hogy mekkora szerencséje van annak a lánynak, hogy rád talált, hogy most is kiöntheti a szívét, mert Nálad senki nem tudja jobban meghallgatni a szenvedő embert. Én csak tudom. Annak viszont nem örülök, hogy az elmondottak hatása alá kerültél.
Most eszembe jutott egy történet. Talán 20 éve, vagy még több, hogy elindítottunk egy projektet, országos premierként, aminek neve szó szerinti fordításban "segélyvonal veszélybe került gyerekeknek". Önkéntesek látták el a telefonszolgálatot, felvették az adatokat, meghallgatták a bajba kerülteket, és értesítették a gyermekvédelmi szociális dolgozót - ha valóban szükség volt erre, vagy ha nagyon súlyos volt a panasz, a rendőrséget. Néha a hívónak csak el kellett mondania, hogy nem figyelnek rá, hogy magányos, hogy senki sem törődik vele. Az önkéntesek hetente kaptak eligazítást, de egyik követelmény az volt, hogy ne helyettesítsék a szakembert, és döntsék el, mikor van szükség beavatkozásra. Persze, sokkal összetettebb volt a projekt, a munka maga, és most nem is ez a lényeg. Koordonitorként én tartottam a kapcsolatot az önkéntesekkel, megszerveztem a telefonszolgálatokat, ellenőriztem a jegyzőkönyveket, és részt vettem a heti eligazításokon. (Ezen a projekten kívül még volt néhány a munkakörömben). A telefonvonal az én irodámban volt és egyik alkalommal a szolgálatos önkéntes nem érkezett időben, így én válaszoltam a hívásokra. Nem is lett volna semmi baj, de éppen akkor történt egy olyan tragikus eset, amit meghallgattam, felvettem az adatokat, intézkedtem, de úgy kiborított, hogy napokig nem tudtam kiverni a fejemből. Nem vagyok szociális munkás, így nem rendelkeztem azokkal az eszközökkel, amelyek segítettek volna megbirkózni a tragikus esettel. Akkor elhatároztam, hogy - a magam védelmében - többé nem helyettesítek senkit. Struccpolitika? Lehet.
Miért meséltem ezt el? Bármennyire törődünk embertársainkkal, vagy erősnek véljük magunkat, ismernünk kell azt a határt, ameddig el tudjuk viselni mások baját, problémáit. Különben mi magunk is károsodhatunk, vagy esetleges hozzáállásunkkal hibát követünk el.
Még annyit kérdezek, nem mintha fontos lenne, hogy ez ugyanaz a lány, aki könyvet is írt?
Örülök, hogy színházba mész. Jó szórakozást!
Szép álmokat!
Különben, minden érdekel amiről írni akarsz, úgyhogy eresszed.
Holnap színházba megyek. Csak az szilveszteri kabarét nézem. Remélem, nem ripacskodás lesz.
Végül ma nem a kórházba látogattam, mert kiengedték a kis barátnőmet. Elmentünk egy teázóba és egy jót beszélgettünk, illetve ő mesélt megrázó részleteket az életéről. Tudod, egy régi árva lányról van szó. Még mindig tud újakat mesélni. Nagyon a hatása alatt vagyok, gondolom, ezért említettem itt meg.
Mindenkinek nyugodalmas, jó ejszakát kívánok!
Szép estét!
Visszatérő, sajnálom, hogy ilyen nagyon nehezen bírod magad. Ez COPD? Ha indiszkrét voltam ne válaszolj. Kívánok neked könnyebb napokat minél hamarabb!
Tényleg érdekesnek tűnnek a regények. Majd én is rákeresek. Kiírtam.
Szia, Julika!
Az átalakításokkal Te magad is megújulsz, meglátod, de azért ne dolgozz túl sokat, csak annyit, amennyi feltétlenül szükséges. Mondd, segít valaki? Mert egyedül csinálni mindent, kicsit soknak tűnik.
Örülök, hogy jelentkeztél, az élménybeszámoló ráér - mindent a maga idejében!
Sziasztok, én is jelentkezem de csak életjellel
Mesélni nincs időm, a festő dolgozik a kisszobában én meg folyamatos pakolásban vagyok, folyik a konyha felujitása
Mindig megbolondul a gépem törli amit leírtam és máshová szúrja be a szavakat, folyton javítok, ez nagyon bosszantó, bocs de most csak ennyi
Én is szeretlek, Zsuzsa, és köszönöm, hogy mosolyogva írhatom a válaszomat. Ha nem lennél, ki kellene Téged találni!
Éppen azon gondolkodtam (jaj, pedig mennyi dolgom lenne még mára, de Laci ismét a nyakamra ült!), hogy a szintén gyakran és igazolás nélkül!
hiányzó Alsórákosi-Marika szinte naponta küldi nekem a szebbnél szebb képösszeállításokat, amelyeket megfelelő technikai tudás nélkül nem tudok idehozni. Ennek ellenére, neki köszönhetően olyan helyeken "jártam" a napokban, amelyeket a mi világjáróink talán kihagytak. Például egy páratlanul szép francia településen, a Genfi-tó partján, amelyet Yvoire-nek hívnak. Járt ott valaki közülünk? Küldött még sok hasonlóan szép összeállítást, amelyeket téma hiányában esetleg ide is feldobhatok, a Google segítségével. Ha akarjátok.
Nagyon szépen köszönöm, Zsuzsa a könyvismertetőket, mindkettő izgalmas olvasmánynak tűnik. Ha sikerül az idén arra felétek utaznom, már előre félek a plusz súly okozta mizériától és akkor még nem is tudom, hogy hová teszem majd a vásárolt könyveket. Arra is gondolnom kell, hogy talán szemétbe kerülnek, ha nekem is mennem kell?
Utolsó mondatod: "Amiről meg eddig sem beszéltünk, arról többet szó ne essen!" - nagyon tetszett!
Pedig mennyi mindenről nem beszéltünk még!
Katakatától elnézést kérek, hogy kimaradt az előző felsorolásból. Ő is világjáró, és annyira szerettem volna, ha mesél - ha jól tudom - hollandiai élményeiről (???)
Ja és igazán megtisztelő, de nem vagyok tanító néni, vannak egyéb hibáim!
Kedves Tanító Néni!
Tisztelettel jelentem, hogy a tél a tüdőbetegek számára a kontinentális éghajlaton nagyon nehéz időszak, ezért kérem gyakori látszólagos távolmaradásomat igazoltnak tekinteni, ha kell (sajnos) orvosi igazolást is tud küldeni az anyukám!
A hiányzás azért látszólagos, mert ha nem írok, olvasni akkor is olvasok, mert ahhoz nem kell gondolkodni és a fulladási rohamaimmal együtt járó két hányásroham között fáradt vagyok írni. Emiatt, a lakásból alig-alig mozdulok ki, csak a legszükségesebb mértékben, mert ez utcán nem valami gusztusos, ja és a menés is fullaszt, de nagyon! Tehát azon kívül, hogy szedem a megemelt gyógyszeradagomat, óvom magam a fizikai megterheléstől (ezt hivtam lakásban való tengés-lengésnek egy alkalommal, mert így csak lustaságnak látszik), közben vigyázok arra, hogy a gyógyszerek mellékhatásaként jelentkező vizesedés miatt ne legyek elhízott. Na, igazolásként ennyi elég, mert nem bírom a nyafka csajokat! (akkor meg különösen nem, ha én vagyok az)
A két kisregényről:
A szívátültetés történetéről szóló, az Karen Harter A szeretet ára cimű műve, ami egyben az első regénye is.
A másik, ami a sztálini Szovjetunió végnapjaiban játszódik, azt
Tom Rob Smith írta és a címe a 44. gyermek. A szerző saját bevallása szerint sohasem járt a regény helyszinén, tudását más művekből szerezte, de ennek ellenére, hogy az egész csak fikció, igen megrázó mű. Szól a belső elhárításban dolgozók félelméről, személyes tragédiájáról, soha semelyikük sem tudja, hogy kit ki figyel és miért fogja besúgni, akár egy jobb lakásért, vagy élelmiszerjegyért. Egy sorozatgyilkosságot derít fel a főhős.
A két kisregény az RD Válogatott könyvek sorozatában jelent meg magyarul 2014-ben.
Amúgy szeretlek, és örülök, hogy törődsz velünk. Amiről meg eddig sem beszéltünk, arról többet szó ne essen!
Jó reggelt és kellemes napot!
Tanaria, kedves tőled, ahogyan írásra buzdítasz, hadd legyen mit olvasnod este.
Én teszek is ezért valamennyit, de nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lehet - no vegyük szépen sorra -
Julikával, akit élménybeszámolóval, ne adj Isten fényképekkel várunk ide,
Ciss-Ágival, akinek hozok valami kedveset, ha megtudom, hogy olvas legalább,
Margaret-Marikával, akit hónapok óta nem láttunk.
Bogie és Fenci jelentkeztek ugyan újévkor, róluk sem tudunk szinte semmit mostanában.
Egrianiról tudom, hogy sokat dolgozik, de azért olyan jó lenne, ha néha láthatnánk őt is.
Alsórákosi-Marika is bújócskát játszik, lehet, hogy csak olvas??? (Már ha van mit…)
Visszatérő-Zsuzsától is válaszokat várok egy-két kérdésre.
A régi szigetlakókról sem tudunk semmit, még csak el sem búcsúztak…
Névsorolvasás volt.
Igazolásokat várok. 
Ez nagyon izgalmasan szép!
Ma sem voltam, mert délelőtt házimunka, délután látogatás. Holnap ugyanez. Este majd megnézem és elolvasom amiket írtatok.
Jó északát!
Tovább nem tartogatom: kedden átküldtek nekem egy videofelvételt, repülőgépről filmezték, január hatodikán, a nagy vihar kitörése előtt, amikor Izraelhez közelítettek. Öt és fél perc tömény gyönyörűség. Nem küldhetem át az egészet, mert megígértem. Sikerült azonban két állóképet készíteni a mozgófelvételről, és ezt a kettőt szívesen megmutatom, ugyanis valóban földöntúli szépség, szó szerint. Nézzétek, még a tenger hullámzása is látható odalent, a gomolyfelhők alatt. >>>>
Semmi baj, Zsuzsa, a lényeg, hogy kétszer is felhívtuk a figyelmet erre a méltó kezdeményezésre.
Ha ott leszel holnap, készíthetnél egy-két fotót.
Néhány hozzászólással előbb kérdeztem Tőled valamit a legutóbb olvasott könyvekkel kapcsolatban. Biztosan nem vetted észre.
Bocs, Ibi, de rám jellemző módon nem olvastam figyelmesen végig a te bejegyzésedet.
Holnap délután 4-kor a Szent István parkban, a Fejtő szobornál l
ehet emlékmécset gyújtani tiszteletére, búcsúzásként.
Jó reggelt, napot!
Mostanában "zseniálisan" törlöm a saját mondataimat. Valószínű, sőt biztos, hogy nem voltak fontosak, így nem is kár értük.
Egyetlen témát mégis rekonstruálok. Tegnapelőtt örökre eltávozott valaki, akit csak írásain keresztül ismertem, de minden szavát igaznak éreztem. Akár a másik Iván 2013. végén, ő is fiatalon, alig 62 évesen fejezte be földi életét, és ugyancsak csodálatra méltó gesztussal búcsúzik: tudományos célokra ajánlotta holttestét, így temetése sem lesz. Biztosan emlékeztek, hogy Bächer Iván a temetésére szánt virágok és koszorúk árát nélkülözőknek kívánta ajánlani.
Andrassew Iván hiteles és őszinte ember volt, akinek minden szava erről tanúskodott. Egyik utolsó könyve (Ne vígy minket a kísértésbe, 2012) számomra különösen hitelesnek számít, mert 25 éve tapasztalt zsigeri érzéseimet igazolta. Haikui külön gyöngyszemek.
Hajnal
Árnyékom elfut.
Lemarad az, akitől
mindig menekül.
Éjfél
A Hold lámpása
a híd fölött várja az
utolsó vándort.
Bizonyára olvastátok, bár a sajtó alig foglalkozik halálával, hogy újságíró kollégái holnap, szombaton délután 16 órakor a Szent István parkban, Fejtő Ferenc szobránál gyertyagyújtással emlékeznek rá.
Áldott legyen az emléke. Igaz ember volt.
Neked is.
Hozzád hasonlóan: szűkszavúan.
És minden idelátogatónak.
Jó éjszakát!
Azért csak idekukkantok, ha másért nem, legalább jó éjszakát kívánni.
Pedig lett volna mondanivalóm.
Gondolom, nektek is lenne, csak befagyott a beszélőkétek, igaz?
Jó estét!
Köszönöm, hogy elküldted a gyerekeknek, Tanaria. A kép a sajátom, 2012-ben fényképeztem a Haifai Nemzetközi Virágkiállításon, amely nagyon szép és különleges volt (mintegy 550 felvételem is tanúsítja).
Volt egy olyan sátor, amelyben a virág-összeállítások az otthonra, az emberek mindennapjaira hivatkoztak: a virágok a konyha, hálószoba, dolgozószoba, gyerekszoba, autó, üzletek, cukrászda kellékei voltak. Nagyon jó ötletnek tartottam. Ez volt az egyik kép ebből a sátorból. Örülök, hogy elnyerte tetszésedet.
Annak idején, 2012. áprilisában végigvezettem a topikot az egész kiállításon. Képekkel és részletes magyarázatokkal.
Sajnos, a visszalapozás funkciója összeomlott a nagy átalakításban, gyakorlatilag lehetetlen megtalálni egy időszakot.
***
Zsuzsa, esetleg elárulhatnád az olvasott könyvek címét, szerzőjét? Talán elolvashatnám a recenziókat, ha vannak, vagy a könyvismertetőket. Előre is köszönöm.
***
Fárasztó ez a tél, nem tudom miért.
Jó éjszakát!
El is küldtem nekik ezt a képet a részedről.
Tudom.
Köszönöm szépen. Este átadom nekik.
Gyönyörűek a virágok. Az a virágos sarok a könyvespolccal különösen tetszik, de mindegyik.
Igen, én is azzal szándékozom köszönteni őket, hogy Krisztusi korba léptek.
Isten éltesse mindhárom születésnapost!
A 21 évest - aki most már bárhol a világon és mindenféle szempontból nagykorú lett,
A 33 éveseket - akik mindketten krisztusi korba lépnek a mai napon.
Sok szerencsét, sikereket, emlékezetes élményeket és igazi boldogságot kívánok mindhármuknak,
szeretettel
egy pótnagymama
és az ikrek gyermek- és ifjúkorának hűséges kísérője.
Nagyon szeretem őket!
Szép napot!
Itt sűrű köd van. Nem látszik az erdő.
Isten éltesse a 21 éveseteket!
Nálunk is ünnep van, 33 évvel ezelőtt volt a legcsodálatosabb nap az életemben. Egy ikerpárt hoztam a világra! De jó lenne tortát sütni a tiszteletükre. Marad a skype.
Mindenkinek szép napot!
Szép reggelt!
Ha lehet hinni az előrejelzéseknek, akkor vége a téli tavasznak, mert ónos eső és szél közeleg, így ma délelőtt elintézek mindent, amit előre lehet hozni, mert a csúszkálást nem szeretem.
Elgondolkodtam az izraeli temetésen, értékelem a gesztust,de hozzátartozóként, akinek már vannak kedves halottai, rosszul viselném, ha ennyire távol lennének tőlem. Tudom, hogy ez inkább politika..
Az elmúlt estéken olvastam két kisregényt amerikai fiatal, első regényes szerzőktől. Az egyik nagyon megrázó, a volt Szovjetunióban játszódik és a belső elhárítás működéséről szól. Nem dokumentum regény, hanem - a szerző állítása szerint - csak fikció.
A másik egy kellemes, egy szívátültetés történetét elmesélő kisregény.
El ne felejtsem megosztani veletek, hogy ma a családunk szülinapot is ünnepel egy 21 évest! Csak csodálkozom, hogy milyen gyorsan szalad az idő!
Közben követtem a párizsi eseményeket is. :((
Könnyebb gyászt kívánok a hozzátartozóknak!
Szervusztok!
Mostanában zsúfoltabbak a napjaim. Egy csíki volt munkatársam van itt a kórházban, őt látogatom naponta.
Meg nagyon izgalmas a könyvem is. Most már az Évszázad trilógia ( Ken Follett), és csak most jöttem rá, végén járok. Irodalmilag nincs a csúcson, de a lényeg: a történelmi eseményeket nagyon híven és érdekesen írja le. Nagyon sok eseménybe most láttam bele igazán, és csak most látom, hogy mennyi mindent nem tudtam. Mert a huszadik században nagyon sok minden történt Európában, Ázsiában, Oroszország-Szovjetúnióban.A történésekről tudtam, de a mikéntjéről szinte semmit.
Ezt vehetitek hiányzásom igazolásának is.
Fura egy időjárás van arrafele is. Sőt!