Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kezdjuk ujra
Létrehozva: 2010. január 19. 16:10
Nekem nagyok hianyzik a topikunk, hianyoznak a topiktarsak, a baratsagok es beszelgetesek. De ahova a kedvenc topikom (Izrael) jutott, abban nincs kedvem reszt venni.
Kerlek benneteket hogy kezdjuk ujra, teremtsuk meg a regi meghitt, bensoseges hangulatot. Beszelgessunk politikarol, oromeinkrol, banatainkrol, gyermekekrol, unokakrol es mindenrol, ami foglalkoztat bennunket. Nem fontos hogy mindenben egyetertsunk (nem vagyunk egyformak) de a sertegeteseket, meg es beszolasokat lehetoleg mellozzuk. Mindenkit idevarok, aki nem bomlaszto szandekkal akar kozenk jonni. Remelem sikerul ujra egymasra talalnunk.
Szép vasárnapot!
Örömmel fogadtam az érdeklődést. Igen, egy kicsit érzékenykedtem.
Bocsi.
Nem vagyok szabad, nem tudok utazgatni csak, amikor a nővérem felvált és az nem olyan egyszerű, mert Zala megyében laknak.
A szavazás itthon volt-van, országelnököt választunk. 16-án lesz a második forduló.
A közösség egy tagjaként jelzem örömmel látok képeket és olvasok élménybeszámolókat. Teher? Dehogy!!
Mindkét gyerek jön, már régen nem utaztak együtt haza, de rövid az idő csak pár nap.
Tanariától, Alsórákosi-Marikától és mindegyiketektől elnézést kérek, mert túlléptem az időkeretemet, így minden topikos "feladatot", válaszokat, képeket stb. holnapra, illetve hétfőre kell hagynom. Sajnálom, mert reggel nagyon korán indulunk, este még nem tudom hányra érünk haza. Legyetek jók és írjatok, minél többet!
Majd mindent bepótolok, ígérem!
Én is szeretettel üdvözöllek
és köszönöm az elismerést.
Velence: kedvenc városaim egyike, 1968 óta kilencszer voltam és még egyszer sem jutottam el a temetőbe, vagyis még vissza kellene menni.
Iránról (holnap?) már csak néhány képet teszek fel, nem akarom terhelni a "Nagyérdeműt" és főleg nem Ibikét, hiszen millió fontosabb elfoglaltsága van.
Bízom benne, hogy előbb-utóbb csökken a leterheltsége és telefonon megtanítja nekem a képfelrakás "rejtelmeit"
!
Ha időd engedi, gyere közénk gyakrabban (szívesen vagyok magam is zugolvasó).
Az ATM: bankkártyás, pénz kiadó automata. (Bocsánat, a világon mindenütt ez a neve.)
Egyáltalán, a feltételezés is "sértő"
! Miért gondolod hogy van akit nem érdekelnek az örömteli és felejthetetlen élményeid?
Szívesen olvasnék sok-sok epizódot ami nem sérti a magánélet szentségét és ha sikerül fotokat is mutatni azt nagyon tudnám értékelni
!
Ugye mást is láttál a közvetlen környéken kivül, hiszen bőven van ott szép hely is.
Kolozsvár-TLV között van közvetlen járata a Wizz-nek és gyakran akcióznak, íratkozz fel a hírlevelükre, vagy figyeld a facebookon.
Miért volt szavazás?
Én egyszer mentem el kölföldön szavazni 2010-ben Damaszkuszban, soha többet nem mennék! A tapasztalatom miatt hagytam ki az idén, hogy Tehranba a követségen szavazzak. Az minden csak nem titkos!
Köszöntelek ujra itthon!
Ezek szerint ez volt az életed első repülős útja? Szeretem a felhőket nézni, olyan mint egy nagy tejszínhab, vagy szappanhab és szép látvány.
Ha előtte megírod, hogy Lutonra érkezel, akkor megnyugtatlak, mert az a reptér olyan pici
az egyetlen kijáratával, hogy lehetetlen eltévedni.
Most már azt kívánom, hogy mielőbb vállalj be egy israeli utat is!
Szórakoztató, kellemes estét kívánok!
Köszönöm szépen a csodás virágokat, az utad során lencsevégre kapott látnivalókat.
Különösen emlékezetes számomra a jerusalemi busz terminál. Holnap lesz 5 éve, hogy először megérkeztem és elámultam a méretén, az akkori szigorú biztonsági ellenőrzésen.
Természetesen pincétől-padlásig "ismerkedtünk" az érdekességekkel, a WC beléptető rendszerével, felderítettük az indulási helyeket, pénztárat, információt, megannyi számunkra fontos célpontot.
Akkor már több éve épülőben volt a húrok hídja és a villamos pálya. Első alkalommal szokatlan és rettenetes lassú volt a forgalom a Jaffa Rd-n.
2011. októberben már utazhattam (ingyen!) Jerusalem első és egyetlen villamosával, nagy élmény volt!
2013-ban megtanultam kezelni a megállókban elhelyezett jegy automatát is, kicsit féltem, hogy majd elnyeli a pénzt, vagy nem ad jegyet, de egyszerűnek bizonyult a használata.
Többszöri utazás után már "kifejlődött" a helyismeretünk és a hátsó bejáratot használtuk kijáratként, mert a közelében van egy nagyon jó szupermarket.
Szóval nagyon sok indulás-érkezés, felejthetetlen izgalma, várakozása kötődik hozzá.
Továbbra is drukkolunk Kláriért!
Fruzsi egyedül? Vagy az anyukájával? Mindenképpen örülök az örömötöknek, mindkét oldalon.
A Picasahoz sajnos cseppet sem értek, de küldd át e-mailben, pillanatok alatt lebutítom. Sőt, vissza is küldöm, szintén e-mailben, hogy Te tedd fel, hogy ne más tollával, akarom mondani: fényképezőgépével ékeskedjek.
Rajta, persze, ha van időd. Most itt ülök a gép mellett, van egy kis munkám, de sötétedés után látogatóba megyek és később tévéprogram - valamit nem akarok elszalasztani.
Tehát várom a döntésedet.
Valamit okosodtál okostelefonod terén? Képek letöltése? Kíváncsian várom, mert tudom, hogy a Te szemed mindent meglát. Pontosan ez kell a jó képekhez, jó szem, mert beállítani valamit könnyű, de meglátni és megőrizni, no ez valamivel több.
Sajnos tegnap sem érkeztek jobb hírek a kislányától, de az egész csoport szurkol érte, hogy képes legyen gép nélkül is lélegezni és később majd beszélni, hiszen anélkül Klári nem Klári...
Vidámabb hír: a hó végén pár napra jönnek a gyerekek, mert Fruzsi vágyik az édesapja és az én látásomra (legalábbis ezt irta), kaptak szabadságot és van jegyük is elég olcsón.
Sajnos azóta újba volt téve a windowsom és most már az a program nincs meg. A picassan vannak a képek, sokat néztem, de nem találtam ilyen funkciót. :(
Ugyan már! Hiszen le tudod Te kicsinyíteni, remélem most is sikerül. Olyan jó lenne itt is látnunk azokat a gyönyörű felvételeket!
Mit lépsz? 
Üdvözöllek Pangolin!
Örülök, hogy újra látlak.
A legcsodálatosabb ami történhet velünk, hogy családunkkal együtt legyen részünk ilyen élményekben!
S mivel kérted mutatok egy-két számomra kedves képet Anglia Essex tartományából. Sajnos mégsem, mert túl nagyok a képek. :(
A motiváció sem motivál mindenkit egyformán. Ez is személyiség függő.
Szép napot!
Köszönöm ezt a gyönyörű sétát. Minden képet külön megcsodáltam, nagyon jól estek a lelkemnek.
Szia, Tanaria!
Azt hiszem, hogy csak most értettem meg, hogy mire is céloztál, amikor életünk történéseiről és a személyiségünkről beszéltél. Én még hozzáfűzném, hogy a 'bármi történjen a személyiségünk szerint "fogadjuk" és kezeljük' szavaidhoz még hozzáfűzném a túlélés motivációit, amelyek szerintem nagyon fontosak a történések "kezelése" szempontjából, talán legalább annyira, mint maga a személyiségünk.
Most én gondolom, hogy túlbonyolítottam a témát. Elnézést.
***
El is vonulok, rengeteg a dolgom, holnap ismét utazom.
Visszatérő-Zsuzsa, most is érdekes információkat találtam a hozzászólásodban.
1. Szép Ernő tréfás mondását nem fogom elfelejteni - pedig még eddig soha sem figyeltem fel rá. Mi nem is használtuk ezt a mondókát, vagy nem emlékszem?
2. Szacsvay Lászlót én egy sorozatfilmből ismerem. A 2009-ben készült Életképekben szórakozott ügyvédet játszott, nagyszerű alakítás volt! Főleg miatta és Kulka Jánosért követtem a filmet estéről estére a Duna televízióban, hónapokkal ezelőtt. Ja és Gáti Oszkár, Hegyi Barbara is játszott a filmben, és még jó néhányan, nagyon szellemes párbeszédek hangzottak el a szereplők között.
3. Örülök, hogy jól szórakoztál.
***
Közös ismerősünkről szóló információd megrendített. Éppen tegnapelőtt beszéltünk róla, nem is hiszed, hogy kivel! Miriám Ben Dáviddal találkoztam Jeruzsálemben a Szenes Hanna emlékesten, biztosan emlékszel a nevére. Ő az az izraeli pszichológus, aki ismerősünkkel együtt bábáskodott a "Párbeszéd a toleranciáért" című projekt születésénél.
Kívánom és imádkozom, hogy felépüljön, hogy meggyógyuljon, hogy folytatni tudjátok munkátokat!
Itt a vége, el is futhattok véle!
Még egyszer a felhős égről, majd az utolsó két kép
egy irodaház földszintjéről, ahol éppen dolgom akadt.
Sajnos az általam látott tükröződések nem jöttek be a fotókon.
1. - 2. - 3. További égi látványok.
4. Itt már az autóbusz megállójából - éppen a mi házunk mögötti tömbházakra látni és persze a tengeröbölre.
1. Íme! Igazán különleges.
2. A mögötte lévő ház kertjében is tombol a bougainvillea, magyarul murvafürt.
3. - 4. Fátyolfelhők - ilyenkor ősszel csak fel kell tekinteni, és nem lehet nem észrevenni a lustán úszkáló csodákat.
Ezt a hangulatos, állandóan virágzó bokrot nem lehet megunni.
Szépséges fákat is láttam, sőt egy szövevényes, magasra nőtt sövényt, amelynek legtetején csodaszép virág nyílt.
Közel hoztam, és a következő sorozat első képén Ti is megcsodálhatjátok.
Minden ház előtt virág - többnyire murvafürt. A lángszínű lonc is virágzik, már másodszor ebben az évben. Tiszta véletlenül a dátum a korlát vonalára került, ha akartam volna, biztosan nem sikerül.
Első képem naná, hogy cicás! A szépséges ablakcicák már megnőttek. Itt élnek a ház mögötti dombon, és néha aranyos pózokban látom egyiket-másikat. Például így: >>>>
Körülbelül másfél hete (a fotókon látható dátumok bizonyítják) meglátogattam a volt főnöknőmet, aki közben barátnővé avanzsált. Haifa egyik nagyon szép negyedében lakik, kedves, csendes, virágos utcácskában, háromemeletes társasházban. Nagyon szép kertek mellett vezetett az út.
Isten hozott, Pangolin!
Éppen a tegnapi hiányzásomat igyekeztem volna megmagyarázni, de most csak annyit, hogy vásárlások, takarítás és egyebek miatt hiányoztam, a héten - mint tudjátok, sokat voltam távol az otthonunktól. Sok mindent kellett pótolnom.
Ahogyan Pangolin ír az unokáiról, és ezen a topikon még találkoztam hasonlóan nyitott, mondjuk úgy, hogy "jól nevelt" unokákról szóló történetekkel (Visszatérő, Tanaria és mások tollából, azaz klaviatúrájáról), megerősít abban, hogy ne legyek szkeptikus a jövőt illetően: nagyon sok függ attól, hogyan és milyen irányba vezetjük a "mai fiatalokat". Ti ezt nálam jobban tudjátok, én csak kívülről és örömmel szemlélem a pozitív jeleket.
Némi időt szenteltem az elmúlt két hét képeinek, és azt hiszem, kár lenne "veszni hagyni" azokat.
Virágos, felhős sorozat következik tehát.
Szeretettel üdvözlöm a jelenlévőket és a máskor jövőket - hazaérkeztem ugyanis.
Visszaolvastam mintegy 160 hozzászólást, megcsodáltam sok-sok képet, köztük természetesen Alsórákosi fotóit - gyönyörűek, és bár magam is sokat járok külföldön, kétlem, hogy valaha is eljuthatok az ókori Perzsiára épült iszlám államba, főleg nem izraeli útlevéllel.
Szigál képei következetesen bemutatják kis országunk megannyi szépségét, akármiről is lenne szó. Neki és Alsórákosinak is köszönöm!
Olvastam, hogy Tanaria a világ másik részében járt, talán mégis lennének majd képek tőled is?
Alsórákosi, ugye folytatjátok ezt a számunkra csak képzeletbeli utazást? Nagyon érdekes és különleges élményről szól.
Visszatérő, bár nem tudhatom, kiről van szó, szívből kívánom, hogy ismerősöd állapota mielőbb javuljon! Sok, engem is érintő témáról olvasok itt a topikon, majd igyekszem felvenni a fonalat és bekapcsolódni a beszélgetésbe.
≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈
Október közepén utaztam el, és néhány napig családunk három generációja jött-ment-élt Velencében. Sajnos, én nem fotózok, így vizuális élményeket sem tudok közvetíteni, csak annyit, hogy a vízre épült város múzeumai, épületei nem csak nekem jelentettek élményt, hanem unokáimnak is, akik nevelésük folytán igen nyitottak a művészi alkotások értékelésére.
Majd jelentkezem!
Szép napot!
Igen, Visszatérő, pont az ilyen nagyon szomorú, sokszor tragikus történésekre gondoltam, amikor azt mondtam, bármi történjen a személyiségünk szerint "fogadjuk" és kezeljük, és ez nagyban befolyásolja, hogy jövünk ki belőle, vagy hogy éljük át vagy túl.
Szívből kívánok jobbulást közös ismerősötöknek.
A képeid, mint mindig most is csoda szépek és visszavisznek engem is azokra a helyekre, amiket már a valóságban is megismerhettem.
Elgondolkodtam azon, hogy mi az összefüggés a hétköznapjaink és a személyiségünk között, ahogy írtad, elég sokat találtam, de vannak kivédhetetlen helyzetek,amik megjelennek az életünkben, bár soha nem kívántuk őket.
Egy közös ismerősünk Ibivel sajnos életveszélyes állapotban kórházban van, intenzív osztályon, tegnap gégemetszést hajtottak végre rajta, nagyon szurkolok érte. COPD-s és kapott egy tüdőgyulladást és nem tud önállóan lélegezni. Még két hete írtunk egy új projektre pályázatot, lett volna jövő hétfőn közös programunk. Most az életben maradásáért szurkolunk. Na, ezt pl. nem a személyiségünk vonzza a hétköznapjainkba.
vidámabb: Tegnap este a Katona József Szinházban Szacsvay László önálló estjét láttam, amit Szép Ernő műveiből állított össze.
Kellemes este volt. Eddig nem tudtam, hogy a gyerekkorunkban mondogatott köszönés:"alászolgája-lekváros a pofája" is szép Ernőtől származik.
Jó estét!
Már hazafelé robog velem az autóbusz, csend van benne és sötét, csak egy-két ülésen villan fel egy-egy laptop vagy tablet fénye. Sok hazatérő katona utazik ezen a buszon, hát persze, hiszen hétvége közeledik. Mellettem egy kis katonalány a zubbonyába burkolózva alszik.
Nagyon szép volt ma Jeruzsálem, újabb részét ismertem meg, néhány képet is "loptam" magunknak. Az emlékest színvonala pedig minden várakozást felülmúlt. Körbejártuk ugyanis a hősiesség fogalmát. Érdemes volt eljönnöm.
***
Tanaria, cseppet sem fogalmaztál bonyolultan, sok igazság van abban, amit mondtál. Valóban van kapcsolat a személyiségünk és életünk történései között. Azt viszont próbálom megérteni, hogy mi is ez a kapcsolat és mennyiben irányítható a sorsunk? És vajon kinek a kezében van az irányítása?
Ilyesmiken töpreng az ember egy sötét autóbuszban?
Ha újrakezdhetném, biztos, hogy sok mindent másképpen csinálnék...
Gyönyörű séta!
Szia!
Miközben olvastam a hsz-odat arra gondoltam, hogy mennyire nem véletlen, kit mi talál meg a hétköznapokban. Mindenkinek a személyisége szerint telnek a napjai. Számodra mindig akad valami nagyon izgalmas dolog.
Nagyon is mi alakítjuk napjainkat, életünket. Bármi történik velünk, nagyon átüt a személyiségünk.
Bonyolultan fogalmaztam?
Ma reggeliben orvosnál voltam, analízisek stb., délután meg M. barátnőmmel és lánya családjával miccset sütöttünk az erdő szélén. Csodálatos idő volt. Fényképeztem is!!! Zoltán kell és valami kábel, hogy fel tudjam tenni. Meglesz.
A londoni képek viszont nem lesznek meg, még jó, hogy a fb-ra tettünk fel. Valószínű, képek nélkül fogok mesélni.
Nagyon sok képem van még, felhők, virágok, napnyugták, virágok, de majd máskor.
Most csupán a már bejelentett befejezés.
***
További szép napot!
Miközben lefelé, hazafelé visz az út, megcsodálom az alkotó ember megannyi nyomát. Távolodunk Jeruzsálemtől, de a természeti szépségek mellett látom az új hidakat, viaduktokat, erdősítést, utak bővítését.
A következő sorozat is erről szól.
Az imént nagyot tévedtem, mert csak az "öregekebbekre" gondoltam, de volt ott akkor a mi társaságunkban két nagyon fiatal is: Panni és Fruzsi! Hogy is felejthettem el?!
***
Tegnap kijelöltem a képeket, ma be is kellene fejeznem a feltöltésüket, ha másért nem, hát legalább a következetesség miatt… Aztán megyek.
Tovább ballagok a buszpályaudvar felé. Előttem emelkedik az ismerős Jeruzsálem kapui nevet viselő szálloda (első kép), közvetlen közelében pedig, szinte egybeolvadva és hasonló stílusban: a buszállomás (negyedik fotó). A cél felé Jeruzsálem régi utcáin haladok, amelyek nagyon szépek, hangulatosak, jól illeszkednek a modern városképbe.
Mielőtt továbbmennék, hadd gratuláljak az új szerzeményedhez, "viseld" egészséggel és csak jóra szolgáljon! Sokat pötyögtess rajta számunkra is. No és fényképezz!
Jó reggelt!
Persze, nagyon jó és nagyon fárasztó napom volt, Tanaria, tegnap… is. De már mondtam, egy klasszikust idézve, hogy: "úgy szép az élet, ha zajlik". Mit ád Isten? Meg a véletlen? Vagy véletlenek nincsenek? Krisztinek szkennelt leveleket küldenek fordításra, éppen Jeruzsálemből, és a leveleket egy dédapa, illetve otthon maradt gyerekei írták 1940-41-ben egy nagyapának! Azon kívül, hogy Kriszti rendkívül érdekes sorsok alakulását követheti (és vele én is, hiszen segítenem kell kisilabizálni egy-egy szót), mulatságos, régen hallott-olvasott szavak bukkannak fel a levelekben, mint például pásztoróra, kvártély és hasonlók. Szóval, mi cseppet sem unatkozunk!
Nemsokára folytatom a hátramaradt képek feltöltését, aztán összekapom magam, elmegyek cipőt vásárolni, majd irány: Jeruzsálem!
Mér említettem, hogy rendezvényre hívtak, és itt az ideje felfednem annak témáját: Szenes Anikó emlékestet rendeznek, mert éppen 70 éve, 1944. november 7-én oltották ki az életét. Vagyunk itt egy páran, akik nagyon szeretjük őt: az embert, a hőst, a költőt.
És megint Ciss-Ági hangja cseng a fülemben: Éli, éli… Azok közül, akik 2008. szeptember 27-én hallgattuk énekét ott a tel-avivi tengerparton, már csak Gábor Magdija és én vagyunk életben…
Nagyon szép este lesz ez, érzem.
Megkaptam az okostelefonomat. Most azon potyogok. Csak kiprobalom. Megy ez.
Szia!
Ez megint egy érdekes és szép séta volt. Megcsodáltam az izléses új tömbházat (persze nem csak azt).
Remélem szép napod van!
1. - 2. Eyeket sem hagyhattam ki.
3. Virágokkal körbevett szökőkút az építőtelepen.
4. És ekkor megpillantottam nagy kedvencemet, a Húrok hídját.
***
Van még néhány, de ezeket el kell halasztanom - bizonytalan időre. Ketyeg az óra és nekem sietnem kell.
Szép napot kívánok!
A mintegy félórás séta minden pillanatában elém jött valami érdekes, valami szép.
1. Még egy pillantás a virágos térre.
2. Ez pedig a jeruzsálemi Crowne Plaza hotel. Elég messze voltam tőle, de magasságával uralja a környéket.
3. Jobb felől pedig egy új lakónegyed épült és még nem is fejezték be.
4. A távolban - és még jó messze van -, már látszik a Központi autóbusz pályaudvar hatalmas órája.
Előttem termett egy bevásárló központ, amelynek oldalában egy érdekes árnyékra figyeltem fel. Sehogyan sem tudom kideríteni, hogy mi az? Az épület körül több kerek hirdetőoszlop van, de nem akármilyen ám, hanem forgó, és én nagyon-nagyon élveztem az ötletet. Persze a virágokat sem hagyhattam ki.
Már annak idején közöltem, hogy október 21-én Jeruzsálembe utaztam, a kormányzati negyedben, illetve a külügyminisztériumban akadt dolgom. Fél egyig fogadtak ügyfeleket, ezért taxival érkeztem, de utána gyalog élveztem a negyed, a város egészen más arculatát, mint amit egy hónappal előtte Nektek is mutattam.
1. A hivatalos részt hamar, még időben elvégeztem, itt már a minisztérium mellett sétálok.
A képen jelzett időpont is mutatja, hogy tőlem akár be is fejezhetik az ügyfelek fogadását.
2. - 3. Ha jól emlékszem, ez a hídszerű átjáró két kormányzati épületet köt össze. Pillérei között szép kilátás nyílik a már őszies városra.
4. A tér mögött, a távolban az Igazságügyi Palota, illetve a Legfelső Bíróság épülete látszik.
Ez bizony minden "csodánál" jobb volt, ugye, Zsuzsa?
Örülök, hogy jelentkeztél, mindig hiányzol, ha éppen nem vagy itt…
Éppen kínlódom valamivel, de hamarosan jövök, aztán megint megyek. Ilyen az élet!
Jövünk, megyünk, aztán egyszer megállunk. Közben is jó kicsit megállni, elidőzni. Ahogyan mi tesszük, itt a mi szigetünkön, ha néha lakatlannak is tűnik.
Kukkants majd később ide, mielőtt elindulok, felteszek még néhány újabb képet. Igaz, hogy éppen két hete készültek.
Ha a csodában nem is, de elmentem meglátogatni a vidéken élő testvéremet és családját, és ha már arra felé voltam elmentünk együtt egy kicsit sétálni Szegedre, gyerekkorom egyik kedves helyére. Éltek ott rokonaink és nyári szünidőben gyakran töltöttünk náluk egy kis időt.
Az időjárás kegyeibe fogadott bennünket szép napsütés, kellemes sétaidő volt.
Jó volt együtt lennünk, nagyon élveztem a testvérem tinédzser kislány unokái társaságát, aranyos, folyton kacagásra kész kislányok.
Szép napot!
Tibi még mindig nem küldte el a képeket. A tegnap hivatalos ügyeket intéztem. Költöztetem át magam orvosilag K-várra, ezért sajnos teljes kivizsgálást kérnek. Nem is igazán sajnos, mert végülis 6 éve nem estem át még a rutin vizsgálatokon sem. Szóval, nem árt, de halálosan unom . . .
Mikor meglesznek a képek folytatom.
Jó reggelt!
Amint látom, kimaradt egy nap szigetünk életéből. No, nem baj, majd bepótoljuk.
Mára pihenőnapot rendeltem magamnak, így lehetőségem lesz egy kis beszélgetésre.
Nagyon várom Tanaria további beszámolóit, Alsórákosi-Marika "hazatérését" és egyáltalán: hol a csodában vagytok???
Szervusztok, jó estét!
Már itthon vagyok, kicsit fáradtan, viszont egy kellemes együttléttel és egy csodálatos naplementével gazdagabban.
Holnap ismét utazom, ugyancsak Tel-Aviv irányába, holnapután ismét Timrátra, csütörtökön pedig Jeruzsálembe, egy különleges rendezvényre. Majd beszámolok róla. Úgy látszik ez is pörgős hét lesz, és a következő is. Na ilyenkor mondom a férjem egyik kedvenc mondását, hogy: Úgy szép az élet, ha zajlik.
***
A szépséges naplemente megakadályozott abban, hogy azonnal és nagy örömmel válaszoljak Tanaria beszámolóira, pedig már a tel-avivi autóbuszban elolvastam mindkét bejegyzésedet. Jót mosolyogtam a szomszéd kislánnyal való találkozáson - kicsi a világ! Legtöbbször én is alszom repüléskor, sőt valami megmagyarázhatatlan okból mélyen és pihentetőn, kivéve azokat az alkalmakat, amikor az ablak mellett kapok helyet, mert akkor természetesen fényképezek. Ugye milyen szép ez a világ onnan fentről?
Tetszett ahogyan kicsi Panna elfogadott és egy olvadozó nagymama is előttem van!
Nagyon várom a folytatást, lenyűgözően mesélsz! Másokat is érdekel biztosan, nemcsak engem. Ja és a bőröndöt sikerült lekapnod a szalagról?
Most megyek kicsit dolgozni, amíg le nem taglóz a fáradtság!
Tényleg nem tudom, nem untatok-e valakiket az én naiv élményeimmel, de úgy döntöttem, hogy lehet ugrani, és egyvalakit biztos érdekel.
Szóval, amiről úgyse készült kép a találkozás a menyemmel és kicsi Pannával nagy öröm volt! Mikor végre az ölömbe vehettem pici unokámat, bizony meglepődtem, mennyire súlyos. Otthon, aztán percekig pillantás nélkül bámult, majd kaptam egy enhye féloldalas mosolyt. Aztán nyugodtan foglalkozhattam vele, nem bánta.
Délben elmentünk a Tibi munkahelyére, a zsidó boltba. Londonról az első benyomásom nem volt egyáltalán jó. A házak között nincs tér, kb. méternyire vannak építve egymástól. Az utcán sok a szemét. Ez persze a külváros. Mindenféle nációt láttam csak fehér embert nem. Illetve láttam, mert a zsidó negyedben dolgozik Tibi, így sok pajeszes férfit-fiút és parókás nőt.
Nagy szeretettel fogadott a kicsi fiam.
Most elmegyek szavazni, mert muszáj...
, pedig semmit nem ér.
Gyönyörű ez a vers!
A képek is szépek.
Nagyon szeretnék már mesélni nektek, de egy kis technikai baki miatt még nem kaptam meg Tibitől a Londonban készült felvételeket.
Számomra a repülés is élmény volt. Csodálkoztam is, hogy ahogy felszállt a gép a legtöbb utas aludni tért. Csak én csavargattam a nyakam, hogy lássam a mögöttünk hagyott napkeltét, Kolozsvár is szép volt fentről, előttünk még sokáig tiszta sötét volt. Végig kukucskáltam a három órás utat, többnyire a felhőket néztem felülről, nekem az is tetszett. Meggyőződtem, hogy a felhők fölött mindig kék az ég.
Aztán mire a szigetországhoz közeledtünk eltűntek a felhők és lelkesen figyeltem, hogy találkozik a tenger a szárazfölddel.
Megérkezve simán kijutottam a röptér elé és azon gondolkodtam, hogy fog a menyem megtalálni a hatalmas parkolóból, mikor valaki hangosan rámköszönt: Kezicsókolom! Elég bután nézhettem, mert kacagva mondta, hogy: Csilla vagyok Csíkszeredából! Nahát!
Egy kislány a régi udvarunkból.
Köszöntök mindenkit!
Izgalomba hoztak az Alsórákosi képei. Fantasztikus, számomra exotikus helyek. Nagyon szép, csodálatos utazásod volt. Köszönöm, hogy Szigal segítségével megosztottad velünk. Még többször végi fogom nézni.