Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kezdjuk ujra
Létrehozva: 2010. január 19. 16:10
Nekem nagyok hianyzik a topikunk, hianyoznak a topiktarsak, a baratsagok es beszelgetesek. De ahova a kedvenc topikom (Izrael) jutott, abban nincs kedvem reszt venni.
Kerlek benneteket hogy kezdjuk ujra, teremtsuk meg a regi meghitt, bensoseges hangulatot. Beszelgessunk politikarol, oromeinkrol, banatainkrol, gyermekekrol, unokakrol es mindenrol, ami foglalkoztat bennunket. Nem fontos hogy mindenben egyetertsunk (nem vagyunk egyformak) de a sertegeteseket, meg es beszolasokat lehetoleg mellozzuk. Mindenkit idevarok, aki nem bomlaszto szandekkal akar kozenk jonni. Remelem sikerul ujra egymasra talalnunk.
Sziasztok!
Ez a Lerakott kövek c. kötet engem is érdekelne nagyon. Majd utánanézek.
Úgy emlékszem, ennek a Vanczák családnak a leszármazottja ugyanakkor kapta meg a Világ Igaza kitüntetést, amikor az enyéim. Lehet hogy tévedek, majd ha olvasom a könyvet, kiderül hogy igen vagy nem.
Még mindig sok munkát ad a másik lakás, és az a baj, hogy hamar fáradok, keveset bírok. De talán már látszik az alagút vége.
Levelet várok a NAv-tól is ...
Hétfőn hazamegy a gyerekem, remélem a Balatonon begyűjtött élmények és a pihenés ad neki egy kis lendületet a továbbiakra!
Hamarosan utaznak ugyanoda a sógornőm és az unokahugaim, az evezős VB-re. A fiatalabb kishúgom válogatott keret-tag, a maga 180 centijével és 54 kilójával, Nagyon büszke vagyok rá, bár sok érdemem nekem nincsen benne. Tehetséges és szsorgalmas is a kölök. Második éve kapta meg a "jó tanuló, jó sportoló" kitüntetést is, számos érme mellé!
A csodába! Még egyszer: déjŕ vu. Remélem sikerül idehozni a megfelelő ékezetet, ha nem, akkor ékezet nélküli deja vu.
No, ez már igazán több, mint az egysróf!
Amikor Vanczák Zsuzsa történetét olvastam, már volt egy déjŕ vu érzésem, de most, a Te soraidra le is esett a tantusz!
Szeretek egyedül sétálni, bárhol vagyok, helyeket felfedezni és természetesen fényképpel dokumentálni a látottakat. Így történik, hogy eszembe jutott legutóbbi (2010) barangolásom a Király utca építészeti és kultúrtörténeti kincsei között, meg is kerestem a megfelelő albumomat és mit találtam?
1. - 2. Ez már nem véletlen! >>>>
Sőt, a közelben, ugyancsak a Király utca és Csányi utca sarkán van a híres Pekáry-ház, ahol egy ideig, 1899-től Krúdy Gyula is élt, fiatal feleségével. Erről is van képem.
A Zeneakadémiáról is, több, és a híres Gozsdu udvarról ugyancsak.
Ami viszont a legrelevánsabb, ráleltem a volt gettófalak visszaállított maradványára is. (3. - 4.) A héber szöveget is lefényképeztem.
***
Ma beszélgetek kicsit Pannival, már több mint egy hete nem zaklattam, pedig sokat gondolok rá. Sajnos, gyakran eszembe juttatják a városát...
A köszönet a csoportot illeti és a vezetőiket. Abban a szerencsében volt, van részem, hogy a többnyire édesanyám korú kedves visszaemlékezőket személyesen is ismerhetem.
Szeptember elején indul - de azt hiszem ezt már írtam - egy új csoport,a túlélők gyermekeinek első generációjával, ennek a csoportnak a munkájában részt veszek majd. A csoportmunka lényege, hogy ami ott elhangzik az mindaddig személyes és bizalmas, amig tudománnyá, vagy irodalommá nem sűrűsödik (ez a legnehezebb fázisa lesz talán a munkának, hogy ki-ki vállalja írásban is saját történetét.)
Az én testvéreim szigorúan tiltják, hogy emlékeim, a szülőktől hallottak nyilvánosságra kerüljenek. Mielőtt csatlakoztam a csoporthoz kikértem a véleményüket erről.
Ami még érdekes, hogy az édesapám nyugdíjazásáig abban a házban dolgozott a Király utca és Csányi utca sarkán, aminek a történetét Vanczák Zsuzsi elmondja a kötetben. A héten jártam arra gyalog és megnéztem a márványtáblát.
BIG könyvét még nem olvastam, de rajta van az elolvasandó könyvek listáján nálam is. Október közepétől rendezek magamnak egy olvasó hetet és akkor csak a szemközti könyvtárig megyek és olvasok, meg olvasok...
Aggódom a gyerekek miatt (nem is kicsit, nagyon), mert Panni lelkileg és fizikailag is nagyon kimerült. De majd elérkezik a kényeztetés ideje hamarosan!
Ez borzalom!
Arról is írtam, hogy megrázó képsorokat láttam tegnap tizenegy ember barbár kivégzéséről. Egy gázai piactéren hajtotta végre néhány Chámász-hóhér, nagy tömeg előtt, amelyet azért láthatóan nehéz volt kordában tartani. A sötét középkorra emlékeztető jelenetek áldozatait azzal gyanúsították, hogy együttműködtek Izraellel. Természetesen bírósági tárgyalás és ítélet nélkül történt a térdre kényszerített áldozatok kivégzése. Az Isis által kegyetlenül megölt újságíró lemészárlását nem volt erőm megnézni. Eszembe jutottak viszont Oriana Fallaci jóslatai...
***
Az a bizonyos 15 másodperc, amely alatt menedéket keresnek délen élő honfitársaim a rakétariadók idején, tegnap este megrázó tragédiát eredményezett. A szülők három gyereküket kellett védett helyre menekítsék, de csak kettőre volt elég ez az átkozott 15 másodperc. A négy és féléves nagyobbik belehalt sérüléseibe, amelyet egy aknavető lövedéke okozott. Két nap alatt rengeteg rakétát lőttek ki, már a számukat sem tudom követni.
***
Visszatérve a tegnapi kivégzésre, ez amiatt történt állítólag, hogy csütörtökön az izraeli légierő célzott megsemmisítéssel végzett három ismert Chámász-vezetővel.
***
Ezek után lenne helye megannyi békés fotónak?
Emlékezni próbálok most a tegnap esti szövegre.
Írtam, hogy két könyvet olvasok párhuzamosan: Benedek István Gábor novelláit (Bergeni keringő, Vince Kiadó, 2011) és ez a kedves kortárs író egyre jobb könyveivel nagyon belopta magát irodalmi csemegéim közé. Lehet azért is, mert mindegyre megjelenik előttem a maga fizikai valójában? Látom, ahogyan lenyűgözi a közönségét, mert előadni is nagyon tud!
A második könyvet a mi Zsuzsánktól kaptam: Lerakott kövek, Oriold és Társai Kiadó, Budapest, 2014. Elmondhatom, hogy nagyon sok Holocaust-irodalmat olvastam, de ezek az emlékszövegek valóban az utolsó túlélők kiáltásai. Megrázó vallomások egy korról, amelynek bűneiből a jelek szerint mit sem tanult az emberiség. Köszönöm, Zsuzsa, hogy olvashatom!
Jó reggelt!
Azért még bőven vannak hiányosságaim, ugyanis lefekvés előtt írtam egy hosszút és el is röpítettem valahová, akár egy keserű sóhajt. Tanulság? Írj keveset, de tartalmasat, röviden és főleg velősen!
Ezt most el is küldöm, előtte azonban nagyon köszönöm Cissnek előbbi értékelő szavait, de főleg a jelentkezését.
Most reggeli teendők következnek, de majd ismét megjelenek.
Szép jó estét!
Elnézést kérek az eltűnésért, a gyermekeim nyári gyakorlatát szerveztem, Szerencsére az utolsó pillanatban sikerült mindet elhelyezni.
A gépem - sajnos - öregszik, gyakran lefagy, lelassul, sokszor elunom és kikapcsolom, ill. csak azokat a helyeket nézem, amiket muszáj, a drága tanítványok miatt.
Szigal, a cicák csoda aranyosak, a virágok meg gyönyörűek.
Én nem mentem 20-án sehova, itthon főztem finom ebédet pici fiacskámnak.
Egy kis munkakedv nekem is kéne, mert nyakamon már megint a lapleadás, és a tanítás is mindjárt elkezdődik.
Persze, hogy emlékmű, akartam is mondani, de megelőztél, szerencsére!
No de a lényeg, hogy megtaláltad. (Jut eszembe, nem abban a parkban voltak azok a dák-rómaikori ásatások?)
Az én nevemben is vigyél egy kis kavicsot, kérlek, Zsófi barátnőm soha nem ismert testvérkéjéért, akit szintén Kolozsvárról vittek a halálba...
A Dzsungel könyvét szívesen megnéztem volna, örülök, hogy tetszett a színpadi változata is.
(A kis betűket pedig az egér középső karikájának mozgatásával próbáljátok nagyítani.)
Kimondottan tetszett ez a borkóstoló kalandod, látod, ilyennek szeretlek!
***
Voltam a szemorvosnál, két vizsgálatot meg kell ismételni, de katarakt műtétre belátható időn belül nem lesz szükség. Ez nagyon jó hír!
Dolgoznom kellene, nem küld valaki egy kis munkakedvet?
A Dzsungel könyve nálunk is nagy családi kedvenc, minden gyerekem és unokám látta, sőt a színésznek készülő Balázs unokám, (akivel a profilképemen vagyok, amikor még ő kisfiú volt) játszott is benne. Persze kis majom volt!
Remekek a dalbetétek, itthon slágernek számítanak.
Ma délelőtt a legöregebb unkámmal vagyok folyamatos levelezésben, megcsodáltam a "festményeit" , persze igy a neten keresztül. Nekem a mai napig is csoda, hogy ő Tel Avivban, én Pesten és olyan, mintha egy szobában ülnénk. Hogy mennyit változott a világ!
Bocsánat, nem műemlék, hanem Emlékmű.
Még 1000-ért is drága a kürtős kalács!
Én is vettem finom mézet, óriási volt a választék. Meg is kóstolhattuk. Tényleg különbözik az ízük.
A tegnap de. a Dzsungel könyvét néztem meg a Magyar Operában, az Apáczai Csere János gimnázium tanulói előadásásban. Nagyon kellemes meglepetés volt. Magas szintű előadást láthattunk! Igaz a rendező szakember volt, Gombár Annamária, operaénekesnő. Nagyon jó volt a koreográfia is. Szóval, élmény volt.
Aztán még egyszer elindultam megkeresni a Műemléket. Most a hátsó bejáraton mentem be a Posta kertbe, és láss csodát, valóban ott van. Szerényen a park végén. Ma viszek egy követ, hátha mások is követik példámat.
Délután egy kicsit hallgattam a 100 fok C.-t, aztán, életemben először, beültem egy borkóstolóra, egyedül, mert a barátnőm nem akart. Nem bántam meg. A tokaji Kaláka borpince borait kóstolgattuk, finom falatkákkal az egyes fajták között. Nagyon élveztem.
Aztán finom toroczkói sajtokat vásároltam méltányos áron.
Szép napot!
Te meg jó, hogy elmesélted nekünk ezt a kedves emlékedet. Olyan jó hangulatot sugall.
Most látom, hogy milyen apró betűkkel írok én is.
Jó reggelt!
Olvasom az apró betűket célzó észrevételt, és még mindig nem értem, hogy miért kellett ezeket a "fejlesztéseket" elkövetni?
Én itt a tableten egyszerűen széthúztam egyetlen kézmozdulattal a képernyőt és a betűk nagysága elfogadható lett. A nagy bánatom, hogy a nagy számítógépemen még mindig nem lehet belépni az NLC-re, az utolsó levelem pedig válasz nélkül maradt. Amolyan mezei internetezőnek tartom magam, de hogy itt szakemberek hiányáról beszélgetünk, az nyilvánvaló.
Á, kár is erre szót pazarolni.
***
Tegnap munkanap volt, most pedig a szemorvoshoz megyek, hogy sokféle vizsgálat után eldöntse a sorsomat. Csak úgy zárójelben: a vizsgálatok - főleg az én halasztásaimnak köszönhetően - négy hónapig tartottak, de nem baj, annak is örülök, hogy végigcsináltam!
***
Zsuzsa, jó volt olvasni az emlékeidet, el is képzeltem a mostani Pannit abban a bundazsákban...
♡♡♡♡
Alsórákosi-Marika, nagyon várom a fényképes sétát Veled, a Várban, biztosan érdekes lesz.
Előre is köszönöm!
♡♡♡♡
Szép napot mindenkinek, aki csak erre olvasgat ma!
A reggel meglepetése, hogy olyan apró betükkel írom ezt az üzenetet, hogy el sme látom olvasni. Szép új világ!
Olvasom remek élménybeszámolóidat és várom a kpeket is, én ünnepkor évek óta nem jártam a Várban. Valaha, több, mint 40 éve rendes napi sétahelyünk volt, mert a Vizivárosban laktunk a Duna parton és "szegény, hátrányos helyzetű" kislányaimat ott sétáltattuk rendszeresen. Egy icike-picike 19 négyzetméteres garzonlakásunk volt, de a kilátás csodás. szemben velünk a Parlament és a szobánk ablakából augusztus 20-án páholyból néztük a viziparádét. Mikor Ági még baba volt, tréfából készítettünk jegyeket a nagyszülőknek, akik persze meg is "vették" a páholy jegyeket, a "bevételt" egy remek fehér szőrmebéléses bundazsákra költöttük, miben télen sétáltattuk aztán őt is meg később a húgát is.
Ma már nem él egyik nagyszülő sem, de jó, hogy eszembe juttattad ezt a vidám emléket!
Legyen szép napotok!
Jut eszembe, hétfői programom a Mesterségek Ünnepe, helyszín a Budai Vár volt, 1000 pavilon!
Szebbnél-szebb portékák, készítettem 70 képet egyik-másikról.
Majd a jövő héten mutatok közülük néhány különlegeset.
Ennyi 1- 1,5q közötti nőt egy helyen még soha nem láttam mint ott és mindegyik fiatal, magyar volt, nem USA!
Holnap 8:00-12:00 között a másik lakásban kell várni a kémény ellenőröket, ott ahol SOHA nem volt kémény!
Aztán "illa berek, nádak erek", eltünök kb. a jövő hét közepéig
A kürtős kalácshoz annyit, hogy 1500.- Ft-ért kínálták!
A Váci u-ban a Molnárnál is "csak" 1000.- Ft!
Szóval akkora az étkezdéknél a rablás, ami engem felháborít, minden a külföldi túristáknak vannak beárazva.
Viszont vettem nagyon fínom mézet:-) és rengeteg élményben volt részem!
Aludjatok jól, álmodjatok szépet, jó éjszakát
Jó volt olvasni a beszámolódat, nagyon köszönöm. Mulattam azon is, hogy sorba álltál kenyérért, emlékszel, éppen a régi lakásotokkal szemben volt az a kenyérbolt, ahol annyiszor kellett sorban állnunk. Jé, most döbbenek rá, hogy csak a hely emléke maradt meg, semmi konkrét történés.
A gyermekkor kenyerének ízét én Gabi lányom kovászos kenyeréből kaptam vissza. Születésnapomra is sütött egyet, olyan igazi, valódi kenyér, bár itt Izraelben százféle jobbnál jobb kenyér kapható, ezek közül a diós rozskenyér a kedvencem. Gabi kenyere mégis a csúcs!
Kürtőskalácsot is vettünk együtt négy éve, emlékszel? De nem volt olyan igazi, mint amilyent Székelyföldön sütnek. Tel-Avivban is van, de nem akarok ismét csalódni.
***
Holnap ismét utazom Timrátra, majd este jelentkezem.
Bűn ebben az embertelen hőségben emlegetni, de őrizzétek a tüzet, kérlek.
***
Jó éjszakát!
Ma a 200 kilós magyarok kenyeréből kaptunk kostolót megfelelő ünnepség keretében.
Itt egyedül voltam. A kenyér nagyon-nagyon finom volt. A gyermekkorom ízei jöttek elő. A tegnap sütötték Szolnokon, ma hozták el és még meleg volt amikor megkaptuk. És persze az érzelmi jelentősége is ugyanolyan erős volt.
Ez szép volt. Aztán megjött M. barátnőm, végig sétáltunk a Farkas utcán, ahol mindenféle finomság csábítgatott, de tényleg, a legkülönlegesebb házi lekvároktól a pálinkák-borokon keresztül a méteres fatányérosokig, sült csülkökig stb., stb.
Azon kívül könyvek, kézműves sátrak, gyönyörű mindenféle kézimunka. Szóval volt bámulni való bőven.
Végül vettünk egy-egy kürtős kalácsot. Diósat.
Ja, amíg a kenyérért álltunk sorban (
Holnap egy új nap.
Jó éjszakát!
Tanaria, azt hiszem félreértettél. Én arra a zeneiskolára hivatkoztam, amely a nagyposta közelében van, ahol ketten is sétáltunk. Megtaláltam az akkori képeket a zeneiskola épületéről, a mellette lévő Ferencrendiek, vagy Barátok templomáról (története a topik 4937-es hozzászólásában), illetve az ugyancsak közeli Karolina obeliszkről. Azt hiszem Posta-kertnek nevezik a helyet, másképpen Caragiale-park.
Csak azért pontosítok, hogy ne a Párizs utcában keresd a Holocaust-emlékművet.
***
Remélem kellemes társaságban veszel részt a rendezvényeken és be is számolsz az élményekről.
Amikor a Kolozsvár-környéki népi táncokról írtál, a széki táncok jutottak eszembe és Kányádi gyönyörű Fekete-piros verse, amely ugyancsak a Posta-kertet említi, a valamikori széki cselédlányok találkozó helyét.
Nem tudtam megnézni a műemléket, mert a volt iskolánál kerestem. Nem volt, de az iskola sem, mert református iskola lett belőle.
Megnéztem a neten, Párizs utca 60 szám. Majd máskor nézem meg.
Még kerestem valamit, azt sem találtam...
Megnéztem a néptáncosokat.
Most megint megyek.
Köszönöm, jó lesz.
Köszönöm.
(Tegnap estefelé már jobban éreztem magam, mára majdnem teljesen eltűntek a vertigó kellemetlen tünetei. Pontosan egy éve volt először, akkor megijedtem, de most sokkal könnyebben zajlott le. Ezzel kapcsolatban még egy érdekes véletlen is történt, majd később elmesélem.)
***
1. - 2. A nagy melegben még a virágok is hamar elhervadnak, ennyi maradt a gyönyörű születésnapi csokorból.
3. - 4. A vadonatůj orchideám viszont már a harmadik virágját bontotta ki, amely máris hátat fordít a két elsőnek.
***
További kellemes ünneplést!
...
Tegnap, vegigbringáztuk Budapest utolsó előtti utcájából, a Clark Ádám térig az ünnepi helyszineket. Hogy egészen aktuális legyen ma ezeket az ünnepi képeket pakoltam fel, szeretettel a lélekben magyaroknak külföldön, -re.
2. A lángvirágfa még mindig szép, akár egy negyvenes-ötvenes nő...
3. És a yukkafa is.
4. Az egyik ablakcica a sziklák árnyékában.
(Csupán az egzotikum kedvéért.)
Szeretettel üdvözlöm a hűségeseket és ígérem, hogy napirendre olvasom végre a Fenci-blogot is, ott maradtam valahol az amerikai sziklák között. -:(((((
A z egyik Frei-könyvet egyszer kézbe vettem, de úgy emlékszem, hogy túl bonyolult volt, összegabalyodtak és érthetetlenné váltak a cselekmény szálai, valószínű azért, amit Fenci is említ: nem élünk ott, nem követhettük mindig az aktuálpolitika bonyodalmait.
Az is lehet, Tanaria, hogy számodra érdekes lesz...
***
Az elmúlt napokban láttam a közeli kaktuszok gyümölcseit; mintha néhány tüskéstalpú ördög mutogatta volna a lábujjait. -:))))
Köszönöm, Fenci. Akkor választok mást. Csíkszeredában egy taxisofőr olvasta, nagy lelkesedéssel beszélt róla. De akkor, lehet nem nekem való.
Most a néptánc Kolozsvár környéki bemutatójára megyek.
Megnézem a Holokauszt emlékművet is.
Itt szép az idő, most 20 fok van.
Tanaria, a Frei trilógia a polcomon, de ha nem vagy tisztában a magyarországi politikával, élvezhetetlen a könyv. De, ez csak egy vélemény, az enyém. Érdekes, de bonyolult nagyon. Ha közelebb lennél, kölcsönadnám :)
Jó, majd igyekszem. Ma nem volt semmi érdekes. Valami könyveket rendeltem meg.
Apropó, valaki olvasta Frei Tamás trilógiáját? Úgy hallottam érdekes. Vajon megvegyem?
Húú, beégtem nagyon, mert azt hittem, hogy csigolyát jelent. (vertebra)
Nálunk megint bonyolódik a helyzet. A terroristákkal nem lenne szabad tárgyalni, még közvetítőkön keresztül sem. A sajátjaikat is csőbe húzták, mármint Mahmud Ábbászt, a Palesztin Önkormányzat nyugati parti (Transzjordánia) elnökét, akit a Chámász szintén "semlegesíteni" szándékozott. Ennyit dióhéjban. Azt hiszem, hogy most nyolcadik, vagy kilencedik alkalommal szegték meg a tűzszünetet.
Elnézést, nem volt szándékomban dramatizálni, de ez van. Persze, minden változhat.
3. - 4. Picurka is öregecske, kilenc és fél éves, és már nemigen ďíjazza, ha játszunk vele. Ő viszont egy igazán beszédes cica, és az utolsó szó mindig az övé. Azért kicsit szégyellem magam ezért a két képért...
3. - 4. Őkegyelme pedig jó ismerős, a negyed vásárló utcájában szoktunk találkozni.
A mosókonyha ablakának külső párkánya egyik etetőhelye az általunk istápolt cicáknak. Őket nevezem ablakcicáknak. Ezek a mostani képeken egy alomból való gyönyörűségek, a maguk egzisztenciális küzdelmében.
!
A szarvasi tábor is érdekesnek ígérkezik és nagyon szeretném ha be is számolnál róla. Ugye megteszed?
Nekem nagyon kedves emlékem marad a szarvasi Arboretumba tett látogatásunk, ősszel, valamikor 2000-ben. Azokat a csodálatos színeket még most is látom lelki szemeimmel.
Kellemes időtöltést a kislányoddal!
Küldöm a cicákat is.
Mesélj még, jó?
***
A Holocaust-emlékművet láttad már? Írtam róla, sőt a fotóját is feltettem, ott van a Zeneiskola előtti téren, ahol együtt is sétáltunk.
Mivel is foglalkozom? Még mindig sok tenni- és intéznivalót ad a barátnőmtől örökölt lakás és ügyintézés, egyebek... rengeteg a felszámolnivaló ingóság, papirok, apróságok amiket kidobni sajnálok, megtartani helyhiány miatt nem tudok... amit lehetett, elajándékoztam, jótékonysági szervezetnek, rászoruló barátoknak. Most a papirok selejtezésénél tartok, és mivel nem mindennapi család volt, nem könnyű... ált isk. bizonyítvány 1800-as kezdetű évvel, diploma, iratok, újságkivágatok, nem folytatom. Ízléssel és hozzáértéssel válogatott könyvtár, sok dedikált kötettel.
Aztán: itthon van a gyerek, igyekszem minél többet vele lenni (nekem csak gyerek marad...)
Folytatódik (és ez már mindig így lesz) a TMK (tervszerú megelőző karbantartás, így hívták nálunk a mühelyt), vagyis dokitól dokiig kell menni hol kontrollra, hol gyógyszert iratni, és ez mindig kezdődik újra előlről (pedig jól el is vagyok némelyikkel maradva...)
Cicák?
Ma végre visszaszerelték a gázórát. Kb. egy hete folyik a házunkban a vezetékek cseréje, nem volt gáz, gyümölcsnapokat tartottam. Most már csak a helyreállítás van hátra, kőnűveseket és festőt várok. Lehet végre főzni is!
Hát így valahogy telnek a napok, hetek, hónapok.
A hó végén pár napra megyek Szarvasra, a senior táborba. Pár éve kedves szokásuk, hogy elő- utószezonban elviszik az öregeket pár napra oda. Kellemes kikapcsolódás volt eddig, és remélem most is az lesz. Majd beszámolok róla!
Szép napot továbbra is!
Strandon nem voltunk.
Most itt magyar napok vannak rengeteg program, rendezvény. Úgyhogy hagylak benneteket.
Tanaria, téged se lehetne bőbeszédűséggel vádolni!
Igaz, említetted a Fellegvárt és a Belvárost, mint földrajzi helyeket, de az élmények leírását hiába keresem. Strandolásról is volt szó, de konkrét helyet se említettél, beszélgetésekről se írsz, pedig ha tudnád mennyire vártam...
És gondolom, hogy rajtam kívül, más is.
Persze, ha nem akarsz, vagy nincs kedved erről írni, én elfogadom...
Ma reggel óta megint kínoz a vertigo, nem másért mondom, csak olyan előkelő!
A munkám pedig remélem, hogy megvár.
További kellemes napot! 7
Most néztem meg a képeket. Szép utazást adtál nekünk újra sok szép útrészlettel és virággal. Jó az önárny kép.
Nagyon jó volt Gergővel az együttlét. Úgy emlékszem leírtam merre járkáltunk. Élveztem minden percét a vele töltött időnek.
És de jó lenne, ha arról a "szép, gazdag hétről, ami a hátatok mögött van" némi részleteket is olvashatnánk!
El nem tudom képzelni, hogy mi lehet az a titkos intéznivaló, de máris drukkolok, hogy sikerüljön!
Már nagyon késő van, ma sokat dolgoztam, szenvedtem a melegtől, kezelésen is voltam, megérdemlem hát a pihenést.
Jó éjszakát!
Van egy új cicasorozatom, az én két aranyosomról, ablakcicákról, sőt egy szépséges újabb ismerősről is, szeretnéd látni?
Jelenetem, most már itt vagyok.
Gergelyt ma este vitték el.
Mindennap tekeregtünk, mikor itthon voltunk, ő gépezett, én főztem. Szép, gazdag hét van a hátunk mögött.
Most jól kipihenjük magunkat, kb egy hét múlva jön Janka. Nagyon várom, de úgy látom Édesanyámat megviseli minden változás.
Közben a héten egy csomó elintézni való vár rám. Drukkoljatok, hogy sikerüljön, mert jó kis havi jövedelmet eredményezhet.