Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kezdjuk ujra
Létrehozva: 2010. január 19. 16:10
Nekem nagyok hianyzik a topikunk, hianyoznak a topiktarsak, a baratsagok es beszelgetesek. De ahova a kedvenc topikom (Izrael) jutott, abban nincs kedvem reszt venni.
Kerlek benneteket hogy kezdjuk ujra, teremtsuk meg a regi meghitt, bensoseges hangulatot. Beszelgessunk politikarol, oromeinkrol, banatainkrol, gyermekekrol, unokakrol es mindenrol, ami foglalkoztat bennunket. Nem fontos hogy mindenben egyetertsunk (nem vagyunk egyformak) de a sertegeteseket, meg es beszolasokat lehetoleg mellozzuk. Mindenkit idevarok, aki nem bomlaszto szandekkal akar kozenk jonni. Remelem sikerul ujra egymasra talalnunk.
Az imént éppen beszélni próbáltak egyik ivritül tudó gázai lakossal, akinek szavaiból csak a siránkozást, csak a félelmet hallottam ki. Okkal-joggal mondta utána az egyik riporterünk, hogy nemrég a 17. emeletről dobtak ki valakit, aki némileg ellenkezett velük.
***
Drága Kitty, köszönöm soraidat, nagyra értékelem, hogy követsz bennünket, hogy aggódsz értünk, hogy velünk vagy lélekben.
Az éjszakai esemény viszont semmiség ahhoz képest, amit a déliek naponta átéltek-átélnek. Csupán visszavitt az időben, és ez rossz érzés. Nem akarom, hogy minden mentő- vagy rendőrautó szirénája évekig felszöktessen ültömből, mint ahogyan történt 2006 után. Azon is csodálkozom, hogy a cicák is ugyanúgy reagálnak, mint akkor. Már nehogy azt mondja valaki, hogy ők oktalan állatok. Talán okosabbak, mint az emberek.
Az MNO portáljára nem is tudom hogyan jutottam, a gyűlölethullámról szóló idióta cím hívta fel a figyelmemet. A tartalma pedig első betűtől az utolsóig tudatos hazugság, teljesen ellentmond a magyar nagykövet alig egy hete, Jeruzsálemben elmondott szavainak. Igaz, már akkor is kételkedtem az őszinteségükben. Ígérem Neked, többet nem leszek mazochista. Kellemes időtöltést kívánok Nektek!
***
Most látom, hogy Tel-Avivban a Rabin tér fölött semmisítettek meg két rakétát, mutatták a térre esett repeszdarabokat. Ashdodban a reggel benzinkútba csapódott egy rakéta. Ki is kapcsoltam a tévét, mert nem szabad ezt az egészet intenzíven követni, a lelki egészségünk védelme miatt sem…
Csak annyit tudok mondani, hogy nagyon igazad van, csak az tudja igazán, hogy milyen, aki átéli. Nagyon mérges vagyok, hogy ezt újra meg kell élnetek. Mérges vagyok, hogy ennyire sunyi mocskok, akik ezt így kitalálták, hogy ennyi civil áldozat legyen. A hírekben nagyon drámaian adják elő, de kilóg a lóláb, mert azt mondják, hogy Izrael nagyon pontosan céloz és talál fegyverraktárakat stb. Akkor miért van annyi család, gyermek áldozat?!!!
A MNO abszolut nem mérvadó, Most olyan helyen vagyunk, ahol az ATV,ill. a Klubrádió nem fogható /nem véletlen/, így a valóságot Tőletek, meg a facebookról próbálom megtudni.Lélekben Veletek vagyunk!!!
Azt gondolom, hogy, ha már át is éltük máskor is ugyanezt,akkor is az újrakezdés megrázó élmény. Nekem az is megrázó a ti helyzetetekben, hogy a rakéta, amit Haifára lőttek ki, Libanonból eredt (a hírek szerint), az ellenséges gyűrű erősödésének a gondolata...
Azt gondolom, hogy, ha már át is éltük máskor is ugyanezt,akkor is az újrakezdés megrázó élmény. Nekem az is megrázó a ti helyzetetekben, hogy a rakéta, amit Haifára lőttek ki, Libanonból eredt (a hírek szerint), az ellenséges gyűrű erősödésének a gondolata...
Azt gondolom, hogy, ha már át is éltük máskor is ugyanezt,akkor is az újrakezdés megrázó élmény. Nekem az is megrázó a ti helyzetetekben, hogy a rakéta, amit Haifára lőttek ki, Libanonból eredt (a hírek szerint), az ellenséges gyűrű erősödésének a gondolata...
Ám az is valószínű, hogy a kiadós esti étkezés új erőket kölcsönöz a rakéták kilövőinek. Lelkük rajta.
Ma éjszaka, 3:28-kor tulajdonképpen csak az idei tűzkeresztség volt. Az Öböl-háború (1991) és a második libanoni háború (2006) már megedzett bennünket, és reméltük, hogy az idén nem ismétlődik meg. Most is ugyanazt remélem.
Nem volt más dolgom és az MNO vezércikkét olvastam el ma reggel - szívből kívánom az írójának azt, amit Kriszti kívánt tegnap az ENSZ főtitkárának: hogy jöjjön Tel-Avivba, természetesen MOST!, utazzon autóbuszon amikor megszólalnak a szirénák, szálljon le - mert muszáj, vetődjön hasra és várja ki a szirénaszó utáni néhány percet ugyanabban a pozicióban. Ezt követően egészen biztos, hogy támad majd benne némi empátia.
Másrészt nagyon nagy baj a háborús arzenálnak Gázában (is) szokásos tárolása pincékben, lakóházak közvetlen közelében, így élő pajzsot alakítottak ki a terrornak, hogy aztán az emberi vesztességeket később nemzetközi-politikai és egyéb zsarolásra használják.
Amit viszont a javukra kell írnom, hogy sokkal, de sokkal jobb a nemzetközi kommunikációjuk, mint a miénk - a világ ezért tartja őket a gonosz Izrael áldozatainak. Nem is megyek ebbe bele mélyebben, mert jól tudom, hogy csak az értheti igazán ezt az áldatlan állapotot, aki fizikailag és lelkileg is átéli.
A józanságunkat megőrizni nagyon fontos, gondolom én, mert a pánik, a félelem ostoba cselekedetekhez vezet.
Az éjjel nyugi volt, sőt még most is. Reméljük marad is. Tegnap este arról beszélgettünk, hogy milyen lesz a helyzet a ramadan idején (ami rövidesen lesz), akkor is lőnek majd, vagy azt tiltja a Korán, vagy csak este,amikor enni is szabad?
Az igazak álmát aludtam, amikor Kriszti rámkiáltott:
- Anyuka, riadó!
Lassan elért a tudatomhoz a vijjogó fel-le-fel-le, több irányból is. Már tegnap megbeszéltük a lányommal, hogy a teljesen zárt, illetve zárható fürdőszoba lesz az óvóhelyünk, ha ne adj Isten szükség lesz rá, mert annak egyetlen külső fala sincs, és éppen megfelel a biztonsági követelmények minimumának. A szomszédok kint voltak a lépcsőházban. Óvóhelyünket nem hinném, hogy kinyitották volna, de oda leérkezni úgy sincs elég idő 45 másodperc alatt.
Szóval, megvolt a tűzkeresztség - a kád szélén ülve vészeltük át. Kriszti máris kijelentette, hogy mostanában ne is álmodjak utazásról, innen egyenesen következik, hogy a vasárnapra tervezett tel-avivi kiruccanást el kell halasztanom. Nem akarom, hogy miattam aggodjon, mert engem igazán nem érdekel, nincs egy cseppnyi veszélyérzetem sem. Látom Panniékon, sőt Zsuzsán is, hogy tulajdonképpen szenvtelen a viselkedésük és félelmet sem tapasztalok a hangjukban.
Nem volt szándékomban, de most elmesélem: tegnap este egyenes adásban láttuk a televízióban az Ashdodra egyszerre kilőtt kilenc (!!!) rakétát. Láttuk azt is, ahogyan a vaskupola egyenként megsemmisített belőlük nyolcat, a kilencedik egy autóra zuhant és máris mutatták a tűzoszlopot, alig néhány méterre a magas toronyépületektől. Egy ideig azt hitték, hogy ember is volt az autóban, aztán kiderült, hogy hála Istennek, mégsem.
Kriszti nem engedte, hogy felhívjam Zsuzsát, ki kellett várnom legalább tíz percet, közben egyéb telefonok is voltak, de később beszéltünk. Zsuzsa Fruzsival volt otthon, Panni dolgozott, de a beszélgetés végére ő is megérkezett és elmesélte: annyira erős volt a robbanás, hogy a jó néhány kilométerre lévő patika is beleremegett. Autóval érkezett haza, és én leemelem a kalapomat a bátorsága előtt.
Azt hiszem most megpróbálok aludni egy kicsit.
A hírek szerint Haifára mégsem hullt rakéta, viszont feléledtek a nyolc év előtti traumák. Picur is alig akart kibújni az ágy alól, pontosan úgy, mint 2006-ban.
Tegnap egy házaspárnál voltunk este pár órát vendégségben, ők sokkal közelebb laknak a tengerhez, mint mi, emiatt ott jobban lehet hallani a távoli lövéseket és a találatokat is.
A magyar hiradások elég torznak tűnnek, de pártatlannak meg végképp nem mondhatók, de az ENSZ főtitkár nyilatkozata sem. Kivánnám neki, hogy mikor kedves palesztin barátai rakétáznak üljön egy buszban, szálljon ki a többiekkel és hasaljon a földre, kivárva a támadás végét. (persze nem vagyok ilyen gonosz igaziból, de aki egy világszervezet feje, az ugyan már gondolja meg mielőtt nyilatkozik!
Mikor az ikrek kicsik voltak Édesanyámmal és nagynénémmel fent nyaraltak a szentimrei büdösben. Egy jó szamócás helyre bukkantak és Katika elragadtatva mondta: Györönyű vagy, nagymama!
A magyar adókon pár mondatban tendenciózus híreket hallok. Úgy látom, ők azt hiszik objektíven adják le a történéseket... vagy legalábbis ezt sugallják. Utoljára háború veszélyére utaltak.
***
Szép napot kívánok a továbbiakban!
A kormányzati negyedből a volt főnöknőmhöz utaztam, az ő utcájában fényképeztem az itt-ott giccses szépségű sorozatot.
rakátát.Bár egyik se tudna felrobbanni, hogy a macska rúgná meg!***
Ezeknél a felvételeknél, főleg az alattunk lévő épületekre helyeztem a hangsúlyt. Ez az úgynevezett kormányzati negyed.
A harmadik képen teljes terjedelmében látszik az igazságügyi palota.
Jól tetted, hogy megosztottad velünk aggodalmad okát. Teljes felépülést kívánok kis ismerősödnek, a hajdani csibésznek. Az ilyen típusú rák gyógyítható, túlélhető, és neki igazán van miért és főleg kiért élnie…
***
Tényleg szépek lettek a tegnapi képek, kis erőlködéssel még a mi házunk is fellelhető egyik-másik fotón, de főleg a Kármelre kapaszkodó utcák, házak, magasépületek. Egyre szebbnek látom a városomat, pedig már minden szögből fotóztam.
***
Jöjjenek hát a "delfin" 25. emeletéről készített képek. Lassan, balról jobbra. >>>>
A negyedik képen ici-pici tengerszelet, közvetlenül a Stella Maris alatt.
***
Közben figyelem a híreket, percenként újítják és az okostelefon jelez. Az imént ismét Tel-Avivra küldték a rakátát, de ezt is és az előzőeket - szám szerint ötöt - megsemmisítette a vaskupola. Nagy-nagy szolgálatot tesz nekünk! Azért tovább izgulok a déliekért (Ashdod, Ashkelon) és a Tel-Avivban, Ramat Ganban, illetve Holonban élő szeretteinkért.
Április 14-én Tibor napján született. Nagyon szépen fejlődik, még nincs 3 hónapos és már két és fél kilót hízott. Persze csak szopik.
Én kicsit később elmegyek. A tegnap műtötték az egyik szeretett csibész lányomat mellrákkal...
Ezt most nem is tudom, miért írtam le. Biztos azért, mert már hetek óta aggódom értük.
A Kármel hegy is gyönyörű! Várom a képeket.
Tanaria, nagyon édes a pici Panna, és ugyancsak emlékeztet valakire, hogy ne mondjam a megszokott szöveget, azt, hogy "tisztára az apja"! Juttasd eszembe: mikor is született? Tudod, a rövidtávú emlékezet…
***
Mit is mondtam tegnap? Hogy itthon felejtem a fényképezőgépet? Nos, nem sikerült… Örültem is nagyon, mert hivatali teendőim a szeretett delfinem >>>> 25. emeleti irodájába vittek, ahonnan gyönyörű volt a kilátás. Sajnos, nem a tengerre, hanem a Kármelre kapaszkodó városra. Lebutítom, és meg fogom mutatni, még a délelőtt folyamán, ugyanis képzeljétek, ma nem megyek sehová!
Én is megmutatom a mi picinket.
2. de se időm és kedvem nem volt hozzá, hogyan is lehetett volna, amikor sokkal szebb látvány vonzotta magához a tekintetet.
3. - 4. Aztán áthaladtam a képeken is tükröződő hosszú, fedett hídon, és máris az állomáson találtam magam.
***
Most újra elindulok, de nem viszem magammal a fényképezőgépet. Vagy mégis? Ja, és a békés hétköznapok védelmében hadd mondjam el, hogy nahariai barátnőmmel beszéltem. Éppen Tel-Avivba utazott egy képzőművészeti kiállításra…
A következő utunk magas épülettornyok között egyenesen a vonatállomásra vezet, de nem akárhogyan.
További békés fotók következnek.
1. - 2. A ház bejáratát virágzó krisztustövis szegélyezi.
3. Szomszéd ház előtti kert és
4. a park egyik sarka.
1. - 2. Még egy-két baba-kép Zsuzsa ölében.
3. Egy pedig az anyukával.
Lehetnek ennél békésebb pillanatok?
Az első sorozat szereplői: Panni és Inbar. Ugye milyen aranyosak?
Azt gondolom, hogy ha most éppeen itt vagy, annak oka van, de akkor úgy éld meg, mint egy izraeli.
Visszatérő-Zsuzsa, csak nézlek és csodállak, hogy milyen hamar átvetted a hely szellemét.
Teszek fel képeket a tegnapról és egyáltalán, mert a televízióban látottak is azt mutatják, hogy igyekszünk békés hétköznapokat élni.
A képek pedig nagyon-nagyon békések. Az összes!
A babanézőn túl, voltunk lakásnézőben is az önálló életre készülő unokámnak. Imbart nézve kicsit nosztálgiáztam és kedvem lett volna Marynek mondani, hogy kényeztesd, amíg csak tudod, mert gyorsan kirepül.
az önálló élet felelősségvállalást is jelent önmagadért, a döntésekért, tehát, ez így jó és helyes!
Este némi kitérők után megtaláltuk az "álomlakást" is számára, pici és aranyos, meg nem is túl drága. Szombaton költözés I. felvonás.
Közben a fiataloknak munka és munka, nekem meg pihenés.
Pedig olyan szép napunk volt ma! Mármint a nap első felében. Most nincs erőm beszámolni róla. Minden gondolatom ott van Zsuzsával, Pannival és Fruzsival, Maryvel (Merinka) és kislányával, akiről ma gyönyörű képeket fényképeztem Ramat Gan-i lakásukban. Együtt voltunk, öten: Zsuzsa, Panni, Mary, Inbar és én. Ezek voltak a nap legbékésebb órái.
Könnyű éjszakát kívánok a tőlem délebbre élőknek, a kislányomnak is, egyik rakéta hozzájuk közel esett le.
Már nincs időm rekonstruálni az elszállt ma reggeli üzenetet, lehet, hogy semmi fontos nem volt benne? Pedig igazán az volt. Mindegy. Mennem kell és mindenkinek szép napot akarok kívánni.
A nagy izgalomban elfelejtettük megnézni, hogy milyen koncert lesz Latrumban szombaton. Most pótoljuk majd.
Ma jó napnak ígérkezik, remélem mindenkinek! Szívvből kívánom.
Aludjunk jól mindannyian!
Ma nekem is másféle napom volt, Zsuzsa! Reggeltől mostanig lótottam-futottam, mégsem értem utol magam. Pedig igazán igyekeztem, annyira, hogy még enni se ültem le, kutyafuttába kaptam be három szem barackot - ezt nevezik gyümölcsnapnak!
Pihenésül csupa-csupa érdekes telefonbeszélgetésem volt, nem is csoda, mert meg kellett beszélni az aktuálpolitikai helyzetet, ami a lehető legrosszabb lett. A híreket is csak átfutottam, mikor lesz végre köztük egy-két jó is?
Holnapra és holnaputánra is betábláztam magam, csak győzzem szuflával és csak ne fájna így a hátam. Jaj, de nehéz ez a nyugdíjas élet!
Ezért is mondtam Panninak ott fenn a hegyen, hogy milyen jó nyugalomra lelni! Határtalan békét sugárzik az a hely, mintha Illés próféta a Baál-papok legyőzésével tudatosan teremtett volna ott harmóniát.
***
Tanaria, köszönjük a képet, jó látni fiatal arcokat, csak azt sajnálom, hogy számomra a legfontosabb éppen lehajtotta a fejét. Ezt jól kiválasztottad, nem mondom!
***
Jó éjszakát!
Élőben könnyebb vele beszélgetni, mint telefonon, bár arcizmai hamar elfáradnak, de most bizakodó, mert ma elkezd egy kúrát, ami az orvosok reményei szerint 30 %-ban oldani fogja az izmai merevségét.
Végig sem gondoltam eddig, hogy ez a merevség nem csak a beszédben, a hangképzésben jelent gondot, hanem a rágásban és a nyelésben is. Vagyis: semmi okom panaszra!
Holnap babanézőbe megyünk délelőtt, már nagyon várom, hogy ezt a pici lányt is megcsodálhassam!
Sütöttünk biza mi is mindent ami csak nyársra akadt.
Itt az egész díszes társaság kicsi 4 éves Hannát leszámítva, aki a képet készítette.
Azt írtam, hogy magam is szívesen részt vettem volna azon a kiránduláson, amely eszembe juttatott számos közös "sütögetést", és mintha mi is hasonlóan tartottuk volna a tűz fölé a nyársra tűzött szalonnát, meg ami még akadt mellé. Jól emlékszem?
Az általad leírt "hozzávalók" ízei biztosan jól összeértek és jaj, de finom lehetett! Egészségetekre!
Mint az egyik érintett, nem akarok a a puliszka-témához bővebben hozzászólni, és igazán sajnálom, hogy Zsuzsát ekkora csalódás érte. Csupán annyit, hogy számomra - aki mondjuk ezen az ételen (is) szocializálódtam - nagyon finom volt, meg is ettem utolsó falatig. Szóval marad az "ízlések és pofonok" kategória.
A kolostori séta, a látványok, az együttlét élményei viszont ünneppé varázsolták a napot.
Majd lesznek még képek abból a gyönyörű kolostori kertből.
***
Tegnap nagy-nagy haifai kiránduláson vettem részt natanjai barátnőmmel és vendégeivel: egy korombeli nagymamával és 12 éves tündéri unokájával. Újabb szép nap elteltével késő este érkeztem haza.
Most pedig: utol kell érnem magam!
Erről most olvastam a FB-n. Kár, hogy nem lehetek ott.
"Ingyenes opera előadás minden szerdán napnyugtakor Július 16 és
Augusztus 20 között a Levant Fairground-on, a Port of Tel Aviv mellett."
Ami a puliszkát illleti, anyukám vízben főzte ki a puliszkát, nem volt se sós, se különösebben édes. A nagyobbik felét tejjel leöntve ettük, végül az utolsó falatokat lekvárral.
A túrós, sós, sült szalonnás változatot már felnőtt fejjel ismertem meg egy Erdélyből elszármazott kollégám révén. És később, mikor jártam Erdélyben, ott is ilyet ettem. Nekem ez is ízlett.
Kedves Visszatérő!
Mosolyogva olvastam csalódásod okozta felháborodott soraidat. Köszönöm, hogy ilyen őszintén megosztottad velünk panaszodat.
A tegnap töltött káposztát főztem, persze nem hagyományosat, hanem friss káposztából sóskával savanyítva, kaporral és csomborral. Nagyon finomra sikerült.
Puliszkát ritkán főzök, akkor vagy juhtúróval, vagy tejjel. Még lehet tehéntúróval és tejföllel. Tejben főzni lekvárral és tejszínnel még sosem próbáltam. Szóval édességnek soha. Érdemes kipróbálnom?
Ma viszont, nagyon finomat ettünk az erdő szélén a barátnőm két lénya és két unokéja társaságában. Kicsi nyársakra fűztünk csirkemell falatkákat, szalonnát, kolbászt, frissen szedett galambgombát, paradicsomot, hagymát, paprikát. Hogy ez milyen finom volt!!!
Azt nagyon megértem, hogy nehéz az étkezési szokásainkon egészségi okok miatt változtatni. Én is kezdem nem bírni a fehérlisztet. Van amikor rosszul leszek tőle. . .
További nagyon jó időtöltést!
Gyermekem egész úton a hegyről lefelé töltött káposztáról ábrándozott (az a kedvenc étele), hogy mire odaértünk, elfogyott, az azt jelzi, hogy ez Haifán és környékén rajta kívűl még sokak kedvence lehet. Ezek után persze nehéz volt másra átprogramozni az agyát!
Bevallom, bár ezt szégyellni kéne: én nem nagyon szretem a húsételeket és tegnap kifejezetten könnyű, ámde édes ételre vágytam. Nehézség, hogy a pajzsmirigy betegségem (helyesbítek állapota) miatt gluténérzékeny lettem, mégpedig azzal a tipussal vert meg a sors, ami nem jár hasmenéssel. (3 formmája van ennek a nem betegségnek, de mindegyik életre szóló megszorításokat jelent) Gondoltam, hogy a tejfölös puliszka majd megoldja a gondom, de azt nem, hogy ez ebben a konkrét helyzetben rengeteg vízben főtt kukuricadarát jelent irtó kevés tejfellel és annál is kevesebb sajttal. Igy, mint mostanság sokszor, bizony éhes maradtam, és mivel fáradt is voltam eléggé kiborultam. Korábbi életemben a kukorica kása tejben főtt és édes volt, gyümölcslekvárral és tejszinhabbal. Ez biztosan nem erdélyi sautentikus elkészítési mód, de az Aradon született kolleganőm ilyen módon készítve vendégelt meg bennünket ezzel az étellel.
Ez nem jelenti azt, hogy megbántottam volna a Romániában élő embereket, hogy nem ízlett, amit elém tettek, és biztos, hogy felmenőim a lágerben ennél sokkal rémesebb kajákat is megettek volna, ha kaptak volna, de miért kell nekem szófogadó kislány módjára mindent "jóízűen" megenni, miért nem szabad a mi generációnknak 70 évvel a háború és az éhezés korszaka után bevallani, ha valami nem ízlik?
Tisztelettel jelentem, ha hatalmas kondérban elém tettek volna egy adag borjúpaprikást, akkor sem örültem volna, meg más ételeknek sem.
Mindegy, lassan tudomásul veszem, hogy nem eszem vendéglőben, vagy ha igen, akkor csak zöldséget natur és majd újra tanulok főzni, bár már voltam egy napot a diétásnővérnél a kórházban, hogy néhány dologra megtanítson.
Az édességvágyamat később egy tejszines kávéval kielégítettük.
Igen, tényleg remek két napunk volt a péntek és a szombat, sok szépet láttunk, tájakat, embereket. Ráadásul mi még Pannival egy aranyos másfél éves pici babát is meglátogattunk, persze a szüleivel együtt (de Ella baba volt a lényeg)
A gyorstalpaló biblia órán Panni összefoglalta nekünk a kolostor helyén lévő Illés prófétához fűződő csodákat. A kolostor egyszerű, szép belülről is, de a legeslegszebb a kertje, remek pozsgás növényekkel. sehol egy gaz, egy száraz virág.
Tegnap este, mután hazaértünk, még elmentünk és megnéztük a városi hang és fényjátékot játszó szökőkútját. Szép látvány.
Marika!
Köszönöm neked a képeket, amiket átküldtél, nagyon örültem nekik. Jó lett volna ott is lenni, meg itt is.
Julika!
Örülök, hogy hírt adtál magadról, mert már olyan rég nem láttalak egyik portálon sem. Annak meg különösen, hogy egy kicsit felfrissültél a szanatóriumban!
Most minden szép és jó, a rémségek kicsiny történeteit, majd máskor elmesélem.
Köszönöm a szép sétát.
Most megyek én is sétálni az erdőbe.
(Nem jó reggelt, mert nem szeretem a "hajnali" felkelést!) Ez miért váltott??????????
Irigylésre méltó programotok volt, festői táj. (Megnéztem a térképet is.)
Köszönöm szépen, hogy megmutattad. (Önállósitotta magát, vissza váltott.)
Észre sem vettem a 22000 számot, soha nem figyelem.
Nagy hőség vár ránk ma és nekem 14:30-kor indulni kell a repülőtérre
,
a legnagyob melegben.
Késő este még benézek.
Legyen elviselhető napotok
Sőt, a fotógaléria olyan felvételeket is tartalmaz, hogy az ember szeme-szája tátva marad. Kattintgassatok, talán felfedezitek a kedvenc állatkámat is, a szirti borzot. Erről majd máskor, ha el nem felejtem.
Azért mégis felteszem a további képeimet, mert azt mi hárman - Zsuzsa, Panni és én - ÍGY láttuk!
1. Illés szobra.
2. - 3. - 4. Lélegzetelállító panoráma a kolostor tetőteraszáról. El-Muhraqa 482 m magasan van a Kármel-hegyen.
***
A többit holnap, mert nagyon fáradt vagyok. Jó éjt!
2. - 3. Ismeretlen kaktuszféle virágzása.
4. Krisztustövis, vagy másik nevén: pompás kutyatej (Euphorbia milii).