Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kezdjuk ujra
Létrehozva: 2010. január 19. 16:10
Nekem nagyok hianyzik a topikunk, hianyoznak a topiktarsak, a baratsagok es beszelgetesek. De ahova a kedvenc topikom (Izrael) jutott, abban nincs kedvem reszt venni.
Kerlek benneteket hogy kezdjuk ujra, teremtsuk meg a regi meghitt, bensoseges hangulatot. Beszelgessunk politikarol, oromeinkrol, banatainkrol, gyermekekrol, unokakrol es mindenrol, ami foglalkoztat bennunket. Nem fontos hogy mindenben egyetertsunk (nem vagyunk egyformak) de a sertegeteseket, meg es beszolasokat lehetoleg mellozzuk. Mindenkit idevarok, aki nem bomlaszto szandekkal akar kozenk jonni. Remelem sikerul ujra egymasra talalnunk.
Nagyon szépen köszönöm, Margaret-Marika, a fiatalembernek is átadnám, ha megértené, de ki tudja, hogy egy autista mit ért és mit nem? Nekik megvan a saját világuk és én örülhetek, ha nekem is nyit felé egy kis kaput. Mindig mosolyog rám, biztosan érzi a szeretetet. Vagy azt érzi, hogy elfogadom a másságát? Ki tudja…
Jó estét!
Én, igenis, várom azokat a képeket.
Muszáj néha visszavenni az iramból... csakhogy nehogy kényszerből kell majd ezt tenned.
Lassan kezdek helyre jönni, de még nem az igazi. Nem voltam a fb-on, vajon mit láttál, hogy aggódni kezdtél?
Nem látom jól a képeket, de majd a laptopon, mert megjavítják. Mintha repülő csészealj szállna... Ez vicc volt.
Jó éjszakát!
Ibolya "kedvesem"
vagy es 
kuldok neked es a fiatal embernek.
Ismét én jelentkezem, pedig hogy unom már magamat! A hatalmas érdeklődés gondolom azt jelenti, hogy ti is, de ez sem baj. Szabad nektek!
Pedig olyan kevés kell a jókedvhez!
Fél emelettel alattunk lakik a házunkban egy autista fiatalember, a körülbelül velem egykorú anyukájával. A fiú már negyvenen felül van. Kedves és velem még beszélgetni is hajlandó, amit szeretek, mert szépen, választékosan beszél héberül.
A cicaetetőből jöttem éppen, szembefutottunk a lépcsőházban.
- Szia Moshe, hogy vagy? - kérdeztem.
- Kérdezd inkább, hogy érzed magad! - válaszolt, erre én:
- Moshe, hogy érzed magad?
- Kitűnően, kedvesem, köszönöm! - mondta széles mosollyal, majd belépett az lakásukba.
No lám, néha ennyi is elég a gyógyuláshoz, a javuló közérzethez!
Jó reggelt!
Köszönöm, Tanaria, és szégyenkezve sütöm le a fejem, hiszen tavaly jártunk arra Katival és Öcsivel, még képeim is vannak arról a csodálatos környékről. Most hirtelen eszembe jutottak az idei fotók, amelyekből még nem is láttatok jóformán semmit. Nem mintha valakinek hiányoznának…
Nekem viszont hiányoznak a régóta ígért két-három országbeli képek, amelyek mögött Alsórákosi-Marika állt. Netán azokra is sor kerülhet?
Benéztem az FB-re, és aggódni kezdtem, Tanaria. Jobban vagy? Ami engem illet, ma tényleg 72-nek érzem magam…
***
Tegnapelőtt kedves kirját-jámi barátok társaságában utaztam Tel-Avivba, és a tengerparti út irányából közelítettük meg a rendezvény helyét. Néhány látványt meg is akartam örökíteni, de miután a gépemre töltöttem azokat, kissé kiakadtam, mert a mellékelt képre nem találok racionális magyarázatot. Ti mit láttok benne?
Letöltöm ide az eredetit, majd azt is, amelyen tompítani igyekeztem a fényt. Bizarr látvány, ugye?
***
Most pedig összekanalazom magam és indulok Klárihoz. Szép napot kívánok!
Ó, jaj! Vigyázz, igyál sokkal többet.
Kiruj-furdő közelében, vagy pont ott van. Azt hiszem, ez csak egy tábor hely.
Gyógyulást!
Jaj!
Ezek szerint szinkronban voltunk. Én Tel-Avivban, egy rendezvényen lettem rosszul, nem egyeztem bele, hogy bevigyenek a sürgősségre, de miután megitattak velem egy liternyi vizet, úgy-ahogy rendbe jöttem. Orvos is volt a helyszínen, egy aranyos magyarországi turista személyében, de vérnyomásmérő nem volt nála. Vera nem engedett haza, és mivel Natanja közelebb van, nála aludtam, reggel hazajöttem, de most sem vagyok jól. Ma pihenek, Kriszti vigyáz rám. Gondolom, én is megmaradok, tehát senki se aggódjon.
Ne legyünk már ennyire szolidárisak egymással, jó?
A feladatomat sem tudtam teljesíteni, haragszom magamra, elégedetlen vagyok. No, majd csak lesz valahogy.
Tudom, hogy van, aki vigyázzon rád, ez megnyugtat, és meglátod, nem lesz baj. Azt "diagnosztizáltam" - és ez mindkettőnkre érvényes lehet -, hogy most jött ki belőlünk az a sok stressz. Egyikünk sem él amolyan nyugdíjas életet, ugye?
A válaszaidat köszönöm, de hol is van az a Kalibáskő?
Szép napot!
Kalibáskőn voltak biciklistáborban. Madéfalván láttuk a sok gólyát. Vacsárcsitól három-négy kilóméterre voltunk gombászni. A találtunk is egy pár szép erdei csiperkét és galambgombákat. Mikor hazaértünk begyulladt a térdem. Nagyon fájt.
Amióta itt vagyok állandóan valami bajom van, a csúcs az este volt. Laci be kellett vigyen a sürgősségre, mert a vérnyomásom 80/45-re lement és nem tudtam lábra állni. Persze nem csak egyszerűen, hanem hirtelen kiürültem.... Belémnyomtak egy liter oldatot. Most gyenge vagyok mint egy őszi légy.
Na, elég részletes voltam? Ne búsulj, megmaradjon.
Szervusztok, jó reggelt, szép új hónapot!
Megint magamnak írok, de nem baj. Érdekes napom volt, még érdekesebb éjszakám, amit nem a saját ágyamban töltöttem, hanem Natanján, Vera barátnőmnél. Hosszú történet és tanulságos. Most a vonatban vagyok, már hazafelé, majd otthon folytatom.
Tanaria, már mondtam, de most hangsúlyozom, hogy nagyon örülök a falusi élményeidnek, a gyümölcspotyogásnak, a gyalogpaszuly-szüretelésnek, a friss kerti paradicsom általam is áhított ízének, ám abban a néhány elszállt hozzászólásomban volt néhány kérdés: Milyen helyen volt a gyerekek tábora? Hol láttál gólyát? Az én elmosódó emlékeimben ugyanis nem szerepelnek csíki gólyák. Hová, merre mentetek gombászni és mit találtatok? Voltál már Szeredában? Egyszóval: minden információnak nagyon örülnék! Sőt, ha ismerőssel találkozol, arról is örömmel olvasok. Nagyon szeretnék a bőrödben lenni - de ezt már mondtam!
***
Sajnos nem folytathatom, közbejött egy fontos feladat, meg kell oldanom. Majd holnap bővebben jelentkezem.
Szép reggelt!
Itt szemben velem ismét gyönyörű színekkel pompázott a napkelte.
Megpróbálom feleleveníteni a múló hét egyes történését, ami hirtelen eszembe jut. Kitűnő memóriagyakorlat.
Vasárnap Klárika, vásárlás, találkozó a barátnőmmel, rohanás az állomásra, majd csendes, meghitt órák a lányommal, ezekbe még zsemlesütés is belefért. Későn, fáradtan érkeztem haza.
Hétfőre csupán néhány ügyintézés és csendes nap ígérkezett volna, ha nem jön közbe egy S.O.S. a volt főnöknőm részéről - sürgősen 24 órás gondozónőt kellett keresnem számára. Közben minden tennivalóm egymásra torlódott, egyszerre két telefonon is hívtak, Murphy-s rendezésben. No, túléltem, de a másnap kora reggelén el kellett mennem Edithez, hogy a reggeli zuhanyozásánál biztonságot jelenthessek, ugyanis egyedül töltötte az éjszakát. Egész délelőtt nála voltam, jó volt hosszasan beszélgetni vele, de délutánra már ki kellett pihennem az előző napok izgalmait. (Úgy néz ki, hogy a probléma sikeresen megoldódott, került egy megfelelő gondozó!) Tegnap fodrászhoz mentem - végre, miután lemondtam a timráti munkát, aztán este Klárikához, aki éppen az őrmesteri stílusát vette elő. Le kellett szerelnem és sikerült!
Mára ismét Klárika, apróbb vásárlások, majd délután-este egy izgalmasnak látszó értekezleten veszek majd részt Tel-Avivban. Erre nagyon kíváncsi vagyok - szeretném csendesen, háttérbe húzódva végigcsemegézni a vitákat. Zömében fiatalok lesznek jelen, kivéve néhány múltszázadi relikviát.
A következőkben néhány korábbi hozzászólás függőben hagyott gondolatára térek vissza - aztán kezdődhet a nap.
Jó reggelt, mert nekem még reggel van.
Megint nem lesz időm részletezni a történéseket, talán délután, este? Majd elválik.
Tegnap reggel korán indultam el hazulról - nagyon szép napkelte után. >>>>
Aztán szépséges égbolt alatt ballagtam a buszmegálló felé. >>>>
Most fodrászhoz igyekszem, de nagyon!
Tanaria, szívből örülök a csendes napjaidnak!
Manócskáknak: köszönet!
Szervusztok!
Itt szépen, csendben telnek a napok. Nagyon élvezem a falusi életet. Ma leszedtem a kertben a gyalogpaszulyt ki is szemeltem, meg is főztem kicsi mangalica sonkával meg kerti paradicsommal.
Sajnos elkapott egy jó kis torokfájás és nátha, de már jövök ki belőle.
Már épp indultunk gombászni, amikor a szomszéd bácsi átjött... Úgyhogy most várakozunk...
Várom, hogy a mesélni valóid olvasnivalóvá váljanak.
Jó reggelt, ismét!
Ami azt illeti, történtek dolgok, vasárnap és hétfő rendkívül mozgalmas napok voltak, mindenféle eseménnyel, lehetőleg ugyanabban az időben.
Most máris rohanok, új, nem várt feladattal, majd beszámolok róla.
Tanariának, Margaret-Marikának és Alsórákosi-Marikának is van mondanivalóm, csak most éppen időm nincs.
Felteszek néhány múltheti képet, magyarázatok majd a következőkben. Csak azért, hogy szépen kezdjük a napot!
Szervusztok, jó reggelt!
Az előzőt a tegnap a mobiltelefonomról írtam, miközben Tel-Avivból Haifára utaztam. Azelőtt három hozzászólásom szállt el, vagy a rendszer egyáltalán nem hagyott írni, megjelent felül a 4000-es szám (karakterek száma), de a betűsor már nem.
Feltételezem, hogy nektek is hasonló gondjaitok lehettek (???)
Most ez elküldöm, ha elmegy, folytatom, ha nem, kivárom, hogy történjék valami.
Talán sikerül?
Szervusz, Margaret-Marika! Nem értettelek félre, akkor is az volt a lényeg, hogy Téged az időjárás nem zavar terveid megvalósításában, és hogy nem szeretsz erről beszélni. Engem sem zavar, még olyan eset nem történt, hogy eső, vagy vihar, vagy kánikula miatt ne végeztem volna el kitűzött feladataimat.
Nekünk mindig van témánk, van miről beszélnünk, de néha olyan jól esik az időjárásra panaszkodni, és ez soha sem azt jelenti, hogy leülünk és kivárjuk, hogy megváltozzon, hiszen nekünk mindig annyi, de annyi tennivalónk van!
Lehet azonban, hogy az önkéntes munkával kapcsolatban ÉN értettem valamit félre.
Ha félreértések adódnak, legjobb azonnal megkérdezni, és akkor nem marad semmi függőben. Láthattad, hogy - noha fél szavakból is értjük egymást Tanariával -, előfordul, hogy őt is megkérdezem, ha nem világos valami a hozzászólásaiban.
Nagyon köszönöm, hogy sikerült tisztáznunk valamit, remélem nem haragszol emiatt?
És ha beszélgetéseinkben nem értesz valamit, kérdezz nyugodtan, örömmel válaszolok.
Köszönöm szépen, Margaret!
Közben potyog is egy-egy alma, körte. Udvariasan megköszönöm és megeszem. Hát lehet ennél jobb dolgom?!
Szép estét mindenkinek!
Ibikem draga.
Megertem,de nem orulok, hogy ide jutottunk!
Par hettel elozo levelemben
,hogy onkentes munkarol volt szo.
Nagyon felreertettel mikor az idojaras irasodra reagaltam.Nincs idom visszakeresni,ha jol emlekszem Tanarianak irtad,ha az emberek kifutnak a mondanivalorol azonnal az idojarasrol beszelnek. Ferjem is bunos.
Nekem nincs turelmem a panaszokat hallgatni.Homersklet vagy eso nem zavar,terveimet nem hagyomel ezek az okok miatt.
Kellemes hetveget kivanok!
Draga tanaria!
Kellemes nyaralast kivanok szeretetteiddel.
Az utolso hetekben nem volt idom,meg olvasni sem,nem mindig ertem irasaitokat,ti egy orok baratok vagytok es szo nelkul is megertitek egymast.
Erezd jol magad a kortefa alatt,mielott a telrol
kezdunk panaszkodni.
Ha jol emlekszem Majka
.
Szép napot!
Gyönyörű ez a fehér virágzuhatag!
Itt a körtefa alatt kellemes a levegő. Kettesben vagyunk Majkával, élvezem a csendet és nyugalmat.
Itt még nem mentek el a gólyák. Útban a gyerekek tábora felé nagyon sokat láttunk.
Szervusztok!
Ma is lefutottam a köreimet, de most már tényleg elegem van a hőségből, mindenki ingerült, ideges, légkondicionálás ide vagy oda. Közeledik szeptember, talán lassan ennek is vége lesz. Az biztos, hogy nagyon megviselt. Margaret-Marika meg kell értse, hogy ha meg is teszünk mindent, tudatosan élünk, vigyázunk a környezetünkre, mindezek együtt még egy cseppet sem jelentenek a tengerben, az óceánban. Nagyon elrontottunk valamit. Kellett nekünk civilizáció? Akár a szögre is akaszthatnánk…
Lehet, hogy mindent másképpen élnénk meg, ha jönne egy-két hűvösebb nap? Csak sajnos nem jön.
Tanaria viszont most élvezheti a friss falusi levegőt, neki is elege van a kánikulai melegekből. Szippants nagyot a jó levegőből, helyettem is!
Remélem ma-holnap Alsórákosi-Marika is közöttünk lesz, már nagyon hiányoznak még a képregényei is!
Felteszek néhány képet, hogy véletlenül - Isten ments! - le ne szokjak erről!
1. - 2. - 3. Kedden este Náhálálban. Hófehér murvafürt-folyamok és egy másik naplemente.
Majd a pihenésnek is eljön az ideje. Mondjuk inkább azt, hogy ma az aktív pihenés napja volt: semmit csináltam - sokáig.
Kaptam egy sorozat képes viccet, elég gyengécskék, de talán ez a kettő mégis jobb. Főleg az első, mert azt lehetetlenség lenne más nyelvre fordítani! A másodiknál arra gondoltam, hogy Laci és Gergő most kisebbségbe kerültek…