Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kezdjuk ujra
Létrehozva: 2010. január 19. 16:10
Nekem nagyok hianyzik a topikunk, hianyoznak a topiktarsak, a baratsagok es beszelgetesek. De ahova a kedvenc topikom (Izrael) jutott, abban nincs kedvem reszt venni.
Kerlek benneteket hogy kezdjuk ujra, teremtsuk meg a regi meghitt, bensoseges hangulatot. Beszelgessunk politikarol, oromeinkrol, banatainkrol, gyermekekrol, unokakrol es mindenrol, ami foglalkoztat bennunket. Nem fontos hogy mindenben egyetertsunk (nem vagyunk egyformak) de a sertegeteseket, meg es beszolasokat lehetoleg mellozzuk. Mindenkit idevarok, aki nem bomlaszto szandekkal akar kozenk jonni. Remelem sikerul ujra egymasra talalnunk.
Nagyon szép nap volt! Sokat sétáltunk le és fel . Gyönyörű volt, búcsú volt Haifától. Be kell vallanom, hogy a legszebb város, engem nagyon megfogott!
Mindenkinek szép estét!
Még mindig a titokzatos cél felé araszolgatunk. Közben jobbra-balra nézelődünk.
1. Alattunk egy kis narancsliget.
2. - 3. Házak, fák és a megunhatatlan panoráma.
4. Fölöttünk ez a jó ég tudja milyen stílusú, eklektikus, sőt akár giccsesnek is nevezhető kastélyszerű épület. Bárki bármit mond, mégis jól mutat a zöld fák fölött…
Gyalog sétáltunk tovább - határozott céllal, ki is derül nemsokára.
1. Az út mentén kis játszótérre bukkantunk, előtte tábla, amely a város egyik néhai díszpolgárának állít emléket. Érdemei: parkok, kertek létrehozása, virágok szeretete és a gyerekeknek ebben a szellemben való nevelése.
2. Először ez az encián varázsolt el,
3. - 4. aztán játszadoztam egy kicsit a témával.
1. Kifelé igyekeztünk és még visszapillantottunk. Gyerekek a szoborgyerekek között, vajon melyik az igazi?
2. - 3. És gyorsan elraktároztunk még néhány szépnek vélt látványt.
4. Végül egy kis "művészkedés" - a sétányrózsákkal szegélyezett ösvény hatására.
1. - 2. Melyik szebb vajon? A szobor vagy a panoráma?
3. A szoborpark tematikája: anya, gyerekek és állatok: lovak, csacsik, macskák.
4. Rejtett zugok, kényelmes padokkal. Mindez egy forgalmas út mentén.
Szervusztok!
Ismét itt vagyok. És ti?
Körbe és keresztül-kasul jártuk a kis parkot, elolvastuk az összes padokra helyezett táblácskát; többnyire Soában elpusztult rokonok, családtagok nevét vésik ilyenformán az emlékezetbe. Mindenféle hivalkodás nélkül.
Ismét buszra pattantunk és meg sem álltunk egy következő parkig, amelyet szeretek és Tanariának is meg akartam mutatni. Ez egy szoborpark, amelynek "anyagát" - 29 bronzszobrot - az 1917-ben, Berlinben született Ursula Malbin nevű szobrásznő adományozta Haifa városának 1978-ban, és a "Béke kilátó" nevet kapta.
1. - 2. A barátnőm határozottan jól érezte ott magát.
3. Ugyanott nő az én kedvenc - "külön bejáratú" babérfám. De boldog is voltam, amikor sok évvel ezelőtt felfedeztem!
4. A kis gitáros.
Még mindig a kis parkban: ám szavak nélkül.
Ugyanis indulnom kell, de még ma folytatom. Remélem.
Más közlendőim is lesznek, annyi minden történik mostanában!
1. - 4. Még mindig a kicsi parkban: csupa csokor terem ezen a bokron! Az öreg fenyő törzsét is körülöleli.
2. - 3. Miközben halkan csobog a szökőkút…
Jó reggelt!
Na persze, hogy ajándék… vagyok! Eljutottam ugyanis a háromhetes élménycsomag végéhez és örömmel fedeztem fel, hogy az utolsó album is tele van szépségekkel, és az összes a lokálpatriotizmusomat táplálja!
Miután visszajöttünk Rosh Hánikráról, április 7.-én, már be is köszöntött a sábát. Másnap hajnalban kitartó csepegés zajára ébredtem. Csőrepedés! Ami aztán tönkre is tett két következő napot, amíg megtalálták és el is rendezték a fölöttünk lévő lakás padlózata alatti problémát. Soha rosszabbkor, mert így elmaradt Akkó és a Kineret partvidéke - ezeket terveztük az utolsó napokra. Hétfő reggel Klárikához kellett mennem, Tanaria és a lányom oda jöttek, így munkám végeztével hármasban indultunk útnak. Nagyon szép nap lett ez az utolsó, amit a közben lebutított képek is igazolnak. Sok-sok kép, csak győzzétek nézni, fel is teszek néhányat, a többit majd később, mert ismét Klárika van műsoron!
1. - 2. Így indult a reggel.
3. Aztán útban a következő látnivalók felé, hármasban megtekintettük egyik nagyon kicsi, de annál szebb parkocskámat, ahol
4. természetesen szökőkút is hűsíti a levegőt.
4.
Mindenkit szeretettel köszöntök!
Már ajándéknak érzem, ha valaki idelátogat. Nagyon örültem, Margaret. Mesélj egy kicsit magatokról, nagyon remélem, jól vagytok!
Jó reggelt kívánok!
Csak egy-két percnyi időm van, indulok a nagy melegbe és Klárikához. Aztán vásárolni - feltéve, ha marad erőm.
Tanariával közös izraeli élményeinkről szóló beszámolónk lassan a végéhez érkezik. Majd a hét végén, ha marad rá időm, talán be is fejezem a sorozatot.
Örülök, hogy Margaret-Marika is előkerült. Hosszasan lehettél a fodrásznál, mert legutóbb azzal köszöntél el (2017.június 21.-én), hogy "szeretném egy kicsit kiegészíteni" múlttal és jövővel, feladatainkkal és az időjárással kapcsolatos eszmefuttatásainkat, de éppen fodrászhoz kellett menned. Azóta csak várok, várok, várok rád! Türelmesen.
(A 29538-as bejegyzésedre céloztam). Mi mindig szeretettel gondolunk Rád! 
Szép napot!
A másik látvány is elmaradt, pedig nagyon készültem rá, nevezetesen a szirti borzokkal (Procavia syriaca) való találkozásra. Erről is vannak képeim, ugyancsak 2008. októberéből. Nagyon viccesnek tűnik, hogy héberül szirti (sziklán élő) nyúlnak nevezik, és már a Bibliában is szó esik róluk! Tanúsítom - remélem a mellékelt képek is -, hogy bűbájosak és nagyon szerettem volna Tanariának is megmutatni őket! >>>>
Ja és - negyedikként - hadd mutassam meg a sárga kabint!
(Nehogy mán valami kimaradjon!)
Ilyen felhők nincsenek is!
Nagyon szép.
"Miért nem hívtál taxit, tudom, közel van, de akkor is." - kérdezed Tanaria. Sokkal könnyebb volt így, mert Klárika a járókerettel már alig tud járni, maradt a tolókocsi, amit elég macerás lett volna kiemelni a csomagtartóból egy forgalmas útvonal szélén és egy rendelőintézet bejáratánál, ahol csak az esetleg érkező mentőautóknak hagytak helyet. Hidd el, ennél jobb megoldás nem volt, és a nagy meleg dacára még élveztem is a kihívást!
***
Örülök, hogy jó emlékeid maradtak arról a napról. Nagyon jó lett volna, ha még két különleges látnivalóval is szolgálhatok, csak mindent azért mégsem lehetett.
Gondolok itt elsősorban a 2008-ban Ciss-Ágiékkal Rosh Hánikrán látott páratlan szépségű felhővánkosokra. Ez volt ám az igazi szerencse! >>>>
Szép napot!
Örülök, hogy sikerült erőt gyűjtened ránk. Aggódva lestelek.
Nagy élmény volt ez a kirándulás. Nekem ez maradt meg kedvencnek! Nagyon jó volt újra felidézni veled.
Miért nem hívtál taxit, tudom, közel van, de akkor is.
Vigyázz magadra, azt jelenti, hogy vállald magad alul, nem túl!!!
A manócskánknak nagyon örvendtem!
1. - 2. A látványt el kell raktározni!
3. - 4. Én is azt teszem…
***
Az igazi és ennek eredményeként felejthetetlenné váló élményeket nem lehet betervezni. A mellékelt képeket a buszmegálló mellett készítettem, de a busz nem jött… Már-már aggódni kezdtem, hiszen mindjárt bejön a sábát, mi lesz? Itt ragadunk a világ végén? Ekkor megállt mellettünk egy autó és vezetője, két vagy három (számukra nem emlékszem) gyermek apukája megkérdezte, hogy segíthet? Innen Naharia irányába egyetlen út vezet, gondoltuk, hogy ők is arra tartanak. Csak azzal nem számoltunk, hogy aki déli irányba indul, nem megy be feltétlenül a városba…
Útközben természetesen élénk beszélgetésbe merültünk, időnként Tanariának is fordítottam. És a kerülő út ellenére bevittek bennünket Nahariára, innen már könnyű volt haza jutnunk. Annak külön örültem, hogy az izraeli emberek kedvességét, segítőkészségét barátnőmnek is bemutathattam. Apa és gyermekei igazán kedvesek voltak!
***
Még mindig maradt egy beszámoló, majd az is sorra kerül. Aztán számítok Marika idei élményeire és később az erdélyi utam is sorra kerülhet…
1. Már fent vagyunk!
2. - 3. A Libanon és Izrael közötti határ a sziklák tetején van. Mi is feléje tartunk. Mintha a világ végén lennénk…
4. "Isten hozott a Rosh Hanikrá-i határhoz!" Aláírás: a Bár'ám hadosztály (határőrök).
1. Ide már bejutottak a tajtékzó hullámok,
2. - 3. ezeket a sziklafalakat még csak ostromolják. Vajon ki lesz a győztes?
4. Mi már a sárga kabinban utazunk felfelé, pirosra festett társa éppen velünk szembe indul. (A közérthetőség kedvéért: a fenti útról ezekkel a kabinokkal utaztunk az alagutakhoz és a tengeri barlangba. Vissza is, természetesen.)
A tengeri barlangban óvatosan araszolgattunk, itt-ott sós tengervíz permetezett ránk, csúszóssá tette a biztonságos korlátokkal szegélyezett útvonalat. Az időnként előtünedező tengervíz vájta grották látványa elmosta még a veszély érzetét is!
Kék hullámok és fehér sziklák találkozása.
Séta az alagútban fényjátékok között.
1. Kell ennél vonzóbb mélység?
2. Ilyen volt az alagút, amikor 1941-től 1947-ig, a brit mandátum idején, vonatok haladtak át a sziklákba vájt alagutakon.
3. Most vetítőterem van az egyik alagútban, a vele szemben lévőben pedig szabadon sétálhatunk.
4. A kettő közötti rövid szakaszról ismét a tenger megunhatatlan szépsége.
Egyfelől fehér sziklafalak, másfelől virágos domboldal, alattunk tajtékzó hullámok és a végtelen tenger.
Közjáték: megszólal a telefon, kedves fiatal hang jelentkezik. Bemutatkozik, elmondja, hogy önkéntes, és afelől érdeklődik, hogy netán szükségem lenne bármilyen segítségre? Ugyanis idős embereknek telefonálnak, akik esetleg valamilyen nehézséggel küzdenek. Meglepve és meghatódva teszem le: - Köszönöm, megvagyok, minden rendben.
Buta módon részleteket sem kérdeztem, pedig milyen jó lett volna megtudni, hogy kik is ezek a csodalények, akik embertársaik miatt aggódnak. Ebben a melegben?!
***
Megkezdem a képfolyamot.
1. és 3. Fentről a fehér sziklák tetejéről.
2. A libanoni határvonalon.
4. Fölöttünk a virágba borult hegyoldal - a lenyűgöző tájat más képek is megpróbálják érzékeltetni. Ez csak a kezdet.