Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Izrael
Létrehozva: 2002. Április 15. 12:50
Ami összeköt minket az az, hogy mindenkinek megvan valahol
az "Ígéret Földje". Vagy a valóságban, vagy a vágyaiban, de a szívébe
befogadott barátaiban mindenképpen megtalálja azt. Ha a szív nyitott,
és a szándék igaz, jól érzi majd magát, és virtuális otthonra lel minden
idelátogató.
(mydma)
az "Ígéret Földje". Vagy a valóságban, vagy a vágyaiban, de a szívébe
befogadott barátaiban mindenképpen megtalálja azt. Ha a szív nyitott,
és a szándék igaz, jól érzi majd magát, és virtuális otthonra lel minden
idelátogató.
(mydma)
es meg mennyi mindent tudnek meselni errol..
Hát mesélj, mesélj!
Sziasztok!
Madkat, a háziorvosotok igen bölcs ember lehetett, hasonló lehetett a felfogása, mint az én gyerekkori doktornénimnek.
Liat, kicsit hasonló a kettőnk gyerekkori története.
Imádtam ott lenni annál a házaspárnál, akik tulajdonképpen azzal keresték a "kenyerüket", hogy "lerobbant" városi gyerekeket tápláltak fel. 6- és 11 éves korom között minden nyarat ott töltöttem. A nagymamát, aki velük lakott külön imádtam, mert én csak az apai nagyanyámat ismertem, már ahogy, mert Anyut utálta, ezért igen ritkán láttam és már nem is emlékszem rá.
Schöngut doktor a gyerekorvosom volt a kezdetektől 6 éves koromig. Ismerte a családot, tudta, hogy anyám csecsemőként otthagyott és apám és nagyszüleim neveltek. Naná, hogy mindent meg akartak adni nekem és én egy jó kisgyerek voltam, néhány extra kívánsággal: fürdésnél minden végtagomat más színű szappannal kellett mosni és jót tett a nyugalmamnak, ha Olgi unokatestvérem hegedült nekem minima kétnaponta, főleg hajmosáskor.
A helyzet 56-ban romlott el, mert megjelent anyám. Nem akart sokat, csak látni, de engem megzavart. Féltem, hogy el kell mennem hozzá. (Később be is következett!) Na ekkor kezdődött, hogy még fokozottabb figyelmet kértem, de más módon nem akartam, lévén jó kislány, így ezzel sokkoltam nagymamát. Naponta készült párféle kaja, pedig megmondtam, hogy nem eszem mást. Akkor mondta doktor bácsi, hogy "akkor adjon neki sóletet meg sült krumplit" Nagymama sírt, hogy azzal nem lehet felnevelni egy gyereket, mire azt mondta az okos doktor, hogy ha mást nem eszik, akkor a sok főzés ellenére is azzal neveli, de mennyivel drágább és fárasztóbb. Még velem is leült beszélgetni és megmondta, hogy egyem, amit akarok, de hetente meg kell ennem 2 tojást meg minden gyümölcsöt, amit elém raknak. Ebben maradtunk. Aztán elmúlt magától ez a gond. Ami megmaradt, az az osztatlan szeretet minden gyümölcs iránt, amit bárhol-bármikor-bármennyit és a tojás iránt, ami nélkül nem tudom elképzelni a bőséges kaját. Persze a sólet-sült krumpli is megmaradt, de aztán már nincs is számomra megtagadott kaja, a sárgarépa főzelék és a körömpörkölt kivételével. A sárgarépával még megpróbálkozom, így 55 év után! Hátha átmegy a vizsgán...
Madkat!Majd ha lesznek unokáid Te is morogva, de a kedvükre főzöl,
ha jönnek ők a "legkedvesebb vendégek a háznál", de kedvükre főzök még akkor is, ha bosszant a válogatós természetük.
Nem én nevelem őket, az a szülők feladata.
No az aha,meg az ühüm bosszant, ezt próbálom csiszolni, de szóltam Gabikának is.
Ő t sem akarom piszkálni, mert tanít, aztán megy a pedagógus szakképző egyetemre, most meg vizsgázik .
Nem dáridó a tanárok élete.
mi kozeposztaly voltunk. nem voltunk gazdagok, de nem is volt etel vagy megelhetesi problemank. telt ennivalora is, szorakozasra is.
ezert volt mindig valami ehetobb felvagott, sonka vagy szalami otthon, mar csak az en kedvemert is. amikor nagyanyam felsorolta, mit kerek...parizsit, sonkat, szalamit...akkor en kozoltem vele, hogy zsiros kneyeret soval es piros paprikaval. akkor mar nagyobbacska voltam, 12 eves felett.
kurva egy kolok voltam.
ennek az volt az alapja, hogy 2-3 eves koromig nagyon beteges voltam. erosen veszelyben volt az eletem. minden szar betegsegbe beleestem. hetente szurtak a fuleimet.
akkor anyamek kiadtak berbe egy hazasparhoz, akik gyerekeket tartottak fizettsegert. gondoskodtak roluk, etettek, babusgattak oket.
fent laktak a hegyen a volt 39-es busz vegallomasanal.
na ok rendbehoztak. enni kezdtem, abbamaradtak a varosi betegsegek. tuleltem. eletem legszebb evei voltak. nagyon nagyon szerettem oket. errol meg sokaig tudnek meselni.
nekem ok a nagyszuleim. persze mar nem elnek. de mindig ok volt a hegyimami es hegypapi.
mar akkor is oregek voltak. abban az idoben csak en voltam naluk. meg neha rovidebb idore 1-2 gyerek.
anyamek minden nap felbuszoztak latogatni. akkor meg olyan szegenyek voltunk, hogy lefele mar gyalog mentek.
eletem egyik legnagyobb torese az volt, amikor talan 13 eves koromban megtudtam, ok nem a nagyszuleim.
annyira nem, hogy nagyon komoly osszegert, anyam teljes fizeteseert tartottak engem. az akkor 900 forint volt, a 60-61-ben.
hat ezert voltak annyira szegenyek, hogy nem telt a buszjegyre.
evekig nem mentem hozzajuk. rettenetesen haragudtam rajuk. aztan a kamaszkorom masodik feleben elhalvanyult a dolog es ismet kezdtem menni hozzajuk. minden heten. plane, amikor problemas voltam anyuval....
aztan a Papi meghalt.
en sose szoktam halalkodni a sorsnak vagy minek, de egy valamiert igecsak halas vagyok. hogy azon a nyaron, amikor mi eljottunk az orszagbol, Mamika meghalt. nem mertem neki megmondani, mire keszulunk. vannak gyerekei es unokai. de en voltam az "igazi" unoka. imadta a fiaimat is.
mielott meghalt, elozo nap meg meglatogattam. nyugodtan utazhattunk.
bocs lanyok!!! es meg mennyi mindent tudnek meselni errol... a legkevesebb az lenne: a reformatus-katolikus par nevel egy zsido lanyt.....
minden heti cirkusz volt, ki vigyen a templomba...
Liat, egy szent lehetett a nagymamád!
Azért, ha a Marci ilyet csinálna, hát azt mondanám neki: "Eszi, nem eszi, nem kap mást!"
Na jó, azt megkérdezem, hogy mit szeretne reggelizni és vacsizni, ő megnézi a hűtőben a lehetőségeket és választhat :)))
Az én evésemről csak annyit, hogy jóformán semmit sem voltam hajlandó enni a vajas kenyéren kívül, úgy hatéves koromig, olyan sovány voltam, hogy a szél átfújt rajtam :) Akkor Anyukám felvitt nyárra a Szabadsághegyre egy családhoz, ahol volt még rajtam kívül három gyerek, ott aztán elkezdtem enni rendesen. A legnagyobb élmény a nagymamájuk által készített sülthús-zsír lila hagymával :)
na nehogy mar felbehagyd a mondatot, mit tudott a jo doktor bacsi?????
en se voltam normalis gyerek ebbol a szempontbol. ilyen specialis dolgokra, hogy mit ettem kizarolagosan, nem emlekszem. csak arra, hogy mit nem. szinte semmit.
kesz drama volt az evesem. de ehhez kellett egy nagymama, akibol nap mint nap hulyet lehetett csinalni.
megkerdezte minden reggel, mit ebedelnek...aztan amikor hazajottem a sulibol, epp csak le nem hanytam szegenyt a megrendelt kajaval egyutt. kenytelen volt valami mast csinalni.
es csinalta...
osszefoglalva: egy szemet kis elkenyeztetett dog voltam.
vannak beteg gyerekek, és olyanok is, akiknél valószínűleg pszichés oka lehet a leírt jelenségnek. Nekem is volt egy kis stichem ez ügyben. Én csak sóletot és sült krumplit ettem legalább egy éven keresztül, úgy 3 éves korom körül. A nagymamám majdnem beledilizett. De annak is jól körülírható oka volt, mint Vanda esetének is. Legfeljebb nála nem találták meg az okot. Az enyémet nem kellett keresni, a gyerekorvos, Schöngut doktor bácsi azonnal tudta.
Hát Madkatom, majd meglátod, ha te is nagymama leszel :)))))
Nálunk is az a probléma, hogy itthon is mások az elvárások (szabályok) és a másik nagymamánál is. Mármint, hogy ők mindent megengednek Marcinak, itthon meg bizony be kell tartani/tartatni vele az itthoni szabályokat. Ahogy egyre nagyobb lesz, már ő is tud különbséget tenni, de azért sokszor kapunk dührohamot az másik nagymama /Ági anyukája/ engedékenységétől. Úgyhogy, ha panaszkodnak, hogy a gyerek szemtelen és egyebek, az Apja azt szokta mondani nekik, hogy maguknak csinálták, itthon nem így viselkedik. Mivel vannak bizonyos okai, sok hétvégén ott van náluk...
én anyaként is gonosz mostoha voltam, mert nem volt többféle kaja, csak az az egy, amit megfőztem. Ha nem kellett, akkor nem volt éhes a gyerek, akkor meg ne egyen. Pannus egyetlen ételtől undorodott, az a kapros tökfőzelék volt, ma is így van, öklendezik a kapor szagától. Ezt figyelembe vettem. Most, mikor már mindenki külön él, derült ki, hogy Peti nem szereti a kelkáposztát, Panni pedig lehetőleg nem kér paradicsomos káposztát. Régen az nem volt érv, hogy nem szereti. Most nyilván nem készítem ezeket, ha jönnek. Persze Oxi és Gábor szereti mindkettőt, sőt a tök is népszerű, de megoldjuk. A pénteki vacsora mindig valami finom, ha együtt jönnek, akkor mást főzök, ha külön-külön, akkor is.
Majánál és Milánnál az idegeimre megy, hogy kegyet gyakorolnak, ha tisztességesen leülnek az asztalhoz és együtt esznek a felnőttekkel. Nem merem mondani a Josziéknak, hogy terített asztal mellett nem hal éhen gyerek, csak hisztizik. Nem kell imádkozni, hogy egyenek és főleg ne ők határozzák meg, hogy mi legyen a menü, ráadásul ne fitymálják a kaját, ne gusztustalankodjanak, stb stb... Előre félek, hogy mi lesz, ha saját unokám lesz, akit az általam nevelt gyerekek fognak nevelni... Remélem, hogy konfliktusok nélkül megúszom, legfeljebb nem lesznek sokat nálam, vagy az lesz, ami az enyémekkel volt, hogy pontosan tudták, hogy hol mit szabad és hol a határ. Az egyik nagymama és a másik nagymama nem azonos elvárásokkal volt.
Sziasztok, ez a kaja gond mindenhol így van ezek szerint:)
Én csak egyféle kaját főzök naponta, naná! :)
Azért igyekszünk olyan kajákat kitalálni, amit mindenki megeszik.
Most már
Marci is egyre több mindent megeszik, főleg, ha valamilyen hús vagy hal szerepel a kajában :))) Imádja a halat mindenféle formában - szerencsére :) A zöldségekből is egyre változatosabban eszik, de a zöldbabbal és zöldborsóval még haragban van.
A legújabb kedvence a tonhalsaláta (zöldsaláta, paradicsom, tonhal, leöntve egy kis majonézzel:)
Az "aha" és az "ühüm" nálunk is megy sajnos:(
Liat, tudtuk, hogy te egy "hősi nő vagy", azért vigyázz magadra légyszíves!
Van már valamilyen remény melóra?
mar keszen is van a suti. a nepek most kaszalodnak ki az agybol...
en alapjaraton tudom, ki mit szeret. na persze a valtozasok neha meglepnek, de alkalmazkodom hozza.
en is ezen szenvedtem, amig mindenkit ebedeltettem szombatonkent. 8 ember kulonbozo kivansagokkal. most mar nem csinalom. de az is eleg, akik itthon vannak.
probalok tobbfelet csinalni, igy mindenkinek van mit enni.
ma lesz borsoleves. nem kaptam hust amit akartam, ezert vettem fagyasztott panirozott csirke szeleteket es nehany darab falafelt. ezeket kisutom. keszen van a krumplipure, a rizs es csinaltam paradicsomos tesztat is. ezzel aztan mindenki elboldogul.
ja es uborkasalatat.
lesz megint morgas, mert suti az nincs.
de lehet, hogy mindjart lemegyek es sutok egy gyors kakaos sutit.
kozben mostam, felsepertem. mar el is faradtam.
nagyon piskota vagyok meg sajnos.
Jaj Eda ezek a cirkuszok az evéssel nekünk mennek.Nem akarom részletezni, de unom nagyon.A héten különböző okból mindkettő itt ebédelt, más-más mániával, nem vagyok én máriáshuncut, hogyörökké
mást és mást főzzek, lehetőleg többfélét.Mi szeretjük a zöldféléket, főzelékeket, leveseket, Viki hozzá se, nyúl.
Újabb szólás, ha kérdezem ühüm, aha és hasonlók Mintha az igen hiányozna a szótárából
Maccabi Tel Aviv legyozte a Czeska Moskvat kosarlabdaban, 68-67-re.
ezzel bejutott a dontobe!
az utolso 4-5 masodpercben szereztek 1 plusz pontot, addig a Czeska vezetett 4 ponttal. hihetetlen volt a vege!
de edesek.
mi baja Majanak?
hahaha..most ordibal lentrol, hogy johet a leves!
en meg ordibalok vissza, nemaaaar...csak szorakozol velem!
ujabb ordibalas lentrol: dehogy! igenis meg ehes vagyok.
teszentatyagatya..
sose hittem volna, hogy egyszer, mint nagymama, elvezni fogom azt, hogy az unokam lelkesedik a foztomert....
Amúgy Marci is ezzel szokott szekálni, mikor lesz már kész, mikor lesz már kész az ebéd...
sziasztok!
meg kell ezt a Linoyt zabalni...
tegnap ota az apjaval es egy barati hazasparral, gyerekeikkel a Kineretnel voltak satorozni.
Adam azt mondta, ma keson jonnek haza. erre befutottak mar 6-kor. mindent elmeseltettem a nocikevel.
aztan mentem a konyhaba fozni.
azt mondja nekem: -nagyi, van leves?
-meg nincs, majd lesz holnapra borso leves.
-ettem volna.
-sajnalom, de most kezdtem csak hozza, kesobb lesz.
de addig fozok tejberizst.
-joooooooooo! varom nagyon.
fel is tettem. atlag 5 percenkent kerdezte meg, keszen van-e mar... huhh.
na szerencsere elkeszult. de a leves meg nincs kesz.
mondom neki, most akkor mi lesz?
gondolkodik tori a fejet: tudod mit? elobb megeszem a tejberizst azutan meg a levest.
most volt itt nalam, felhozta az ures tanyert. ilyenkor arra var, hogy nagyon szigoruan es szemrehanyoan megmagyarazzam neki, nem szep dolog a kutyanak adni az etelt, amit neki foztem.
boldogan vigyorog es bizonykodik, hogy nem is adta oda, o ette meg az egeszet.
Sziasztok!
Dokinagyi! Ez pontosan így van!
Eda! Egy kis vígasz neked: jövő héten már 30 fok meleg is lehet :)
Én is jót nevettem, aztán némelyiken elgondolkoztam, hogy de tényleg, miért..
Fáj a fejem és azt mondja, abba se hagyja, amíg ez az őrült szél fúj..(( Jól fognak az ablakok, de hallom. Meg kinn is jártam, bár akkor még nem esett.
Esetleg pár perc vidámság? Nagyítsátok ki a képet, mert az élet nagy kérdései vannak rajta...
Már azzal is lenyugtattam magam, hogy leírtam nektek, csak persze ezek az állandó konfliktusok kikezdik az embert, akár akarja, akár nem.
A többiben - Liatom - teljesen igazad van, ennél jobban nem lehetett volna megfogalmazni ezt az egészet.
Igen ráférne egy kollektív terápia a családra, amiből persze soha nem semmi :(
Amúgy a gyerek születése után nem sokkal kellett volna - főleg - az anyjának terápiára járni, jahhhhhh, dehát vele ugyebár semmi gond, csak mindenki mással :(((
Köszönöm neked ezt a választ.
Katam! elhiszem, hogy kibirhatatlan es nehez latni ezt a helyzetet. de senkin es semmin se segitesz, ha te is igy felhuzod magad.
ez mas csaladoknal is igy van sajnos.
a szulok elvarnak valamit. a gyerek vagy tudja teljesiteni vagy nem.
a pedagogusok csak meg inkabb rontanak a helyzeten, amikor minden szarral a szulohoz fordulnak es oket felidegelik.
etol a szulo frusztralt lesz. mindenki maskeppen dolgozza fel a kudarcot.
van okos szulok, akik megoldjak a helyzeteket. vannak nem okosok, akik tombolnak, nem torodve a tovabbi rombolo hatassal.
mivel a gyerekkel baj van, az most eppen ebben az esetben nem szamit, mi okbol, az anyja aki alapjaraton HP, igy reagal. nem akar kudarcokat. a gyerek meg nem partner ebben. amirol nem igazan tehet.
nagyon raferne a csaladra egy kollektiv terapia.
Én ezt nem bírom tovább!!!!!!!!!!
Ahányszor ez a r... itthon van, állandóan üvöltözik a gyerekkel!
en is nagyon orulnek, ha osszejonne ez a munka.
mivel mar csinaltam, tudom, hogy kibirom.
sajnalom, hogy fajdalmaid vannak. hihetetlenul rossz, amikor az emberen nem sajat maga uralkodik, hanem valami fajdalom.
jobbulast kivanok!
Liat!Ez nagyon klassz fotel!!!!Biztosan kellemes és jó hatású lesz.
Drukkolok a munkáért, hátha bejön egy olyan lehetőség, ami fizikailag
nem megeröltető.
Nekem sajnos elmúlt a szteroid injekció hatása, amit az olasz út előtt beadtam magamnak, most megint nagyon fáj a bal lábam, vége az utcán sétálásnak.
Igen, ez nagyon jó lenne! Olyan idős, akit neme kell pelenkázni, emelgetni, csak ügyelni rá... bár sikerülne.
Nekem ilyen a fotelom, amiben a fél életemet töltöm. Már a második párna-garnitúrát koptatom. Bizony el is szoktam szunyálni benne-Pont jó helyen támasztja a derekamat!
Ha nem tudok aludni, kiülök ide, és ebben alszom tovább. Azért az ritka. Jó alvókám van
Sokkal jobb lenne az idősgondozás és nem csak ezért, mert helyben van, hanem a benzinkutas meló, hogy gyakorlatilag egész nap állsz, az szerintem nehéz lenne.
Ebben a fotelben szerintem azonnal elaludnék..)))
megerkezett az uj fotelom!
kisebb, mint az elso volt. az volt a baj, hogy tul sulyos es nagy volt hozzam kepest.
hiaba toltam hatra a hattamlat, ha egy piciket megmozdultam szep lassan visszatolt ulesbe.
az oldalan levo karral nem tudtam becsukni, olyan eros volt. labbal meg ugyse..
ez kisebb, nem kell vele harcolnom. siman tudom az oldal karral kezelni. kenyelmesnek tunik. a derekamnal meg van egy parna resze, amire nagy szuksegem van. az elozonel parnat kellett tennem magam moge, nem volt kenyelmes.
nem tudtam, hogy nezni kell az en meretemet is.
a lakasokban mindenhol egysegesen nagy volt. ezert nem tudtam rola.
felvettem a kapcsolatot azzal a ceggel, ahol mar dolgoztam regen, mint idosgondozo. elmondtam a nonek, hogy emelni, pelenkazni nem tudok. azt kerte, hozzak orvosi igazolast errol es faxoljam el. oke. elmentem a csaladi orvoshoz, adott errol papirt, mar el is faxoltam. ez ma delelott volt.
es raadasul itt lenne a kozsegben a munka. hogy mikor es hol, az meg nem derult ki.
ha mozgaskepes valakit kapok, akkor nem nehez munka. evekig csinaltam az elso mutet utan is.
kibirhato.
a masik otlet, ha benzinkuthoz mennek dolgozni. ott se kell megszakadni. maszkalni tudok. ezzel csak az a baj, hogy hogyan jutok be a varosba koran reggel?
es este haza?
ami munkat mondtam nektek, az nem valosult meg sajnos. de ezt irtam is akkor frissen.
Na végre! Ez majd használni fog....! De hogy mi lesz a munkával, ahhoz nem tudok szólni..(((
Jelentem: kicseréltettem a fejem..))) 3 év után feladtam, nem bírtam tovább ezt a hozzám képest hosszú és sima hajat. Úgyhogy most rövidebb és bongyor.
Na nem mintha fiatalítana, de így talán jobb lesz.
Marhára örülök, hogy végre eljutottál egy ilyen szakemberhez! Egyszerűen nem fér a fejembe, hogy utókezelés nélkül egy ilyen műtét után magadra hagytak. Na mindegy, fő hogy megtaláltad!
A múltkoriban beszéltél valami munkalehetőségről, de nem akartad elkiabálni. Az megalmásodott?
Mit is lehetne csinálni ami nem igényel fizikai erőt: gyerekre vigyázni? (azt emelgetni kell :-( gyereket suliba vinni, hazakisérni? Tanulni egy gyerekkel, akinek szüksége van rá? Fogalmam sincs van-e ilyesmire igény...
Valami otthon végezhető, könnyen megtanulható, esetleg interneten végezhető meló?
Van ott az a csaj, Melinda, tudod, aki az egyik "rám vigyázott" a kórházban- Az egy olyan nyüzsgő-mozgó, hátha ismer valakit, aki ismer valakit... látom hogy ismered a FB-n...
Ha ez a kezelés, masszirozás használ, próbálj a végénb ujabb sorozatot kérni, hátha... heti egy alkalom is marha sokat számít!
Hajrá, bogaram!