Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Anyósterror
Torolt_felhasznalo_189226
Létrehozva: 2008. május 16. 14:04
Két gyermekem van, egy 4 éves, akivel lassan egy éve pszichológushoz járunk, problémás, úgy néz ki figyelemzavaros, és túlzottan aktív, óvodába nem sikerült beiratni, az óvónők félnek tőle. És van egy másfél éves. Kettőjükkel vagyok itthon, már az idegkimerülés határán sajnos. Elsősorban köszönhetően az anyám és az anyósom terrorjának.
Az anyósom két percre lakik tőlünk. Az anyám egy másik városban.
Én, amikor házat kerestünk, kértem a férjemet, hogy az az egy szempont a legfontosabb, hogy ne az anyósomék közelébe kerüljünk, mert már akkor tudtam, hogy nagyon durván beleszól mindenbe.
Ha egy kis segítséget kapok, rögtön visszahallom anyósomtól, ha jön hozzánk valaki, mindig azzal kezd, hogy ő főzött nekünk ezt-azt, holott folyamatosan kérem, ne főzzön nekünk, minden nap készítek főtt ételt, hétköznap is. És én is rendszeresen küldök nekik hetente süteményt és palacsintát, ha sütök, de soha, senkinek nem emlegetem.
Beleszólnak abba, hogy a házunk előtt hogyan nyírjuk a füvet, hogyan műveljük a kertet, milyen bútort vegyünk, hova vigyem a gyereket játszóházba, hétvégén milyen programot csináljak. Szóval mindenbe. Kulcsuk van a kapuhoz, többször kérte a férjem, hogy ne jöjjön át anyósom, anélkül, hogy telefonálna, de mintha a falnak beszélnénk.
Tegnap a lányom névnapját ünnepeltük, anyósom 3 órán keresztül egyedül beszélt szinte végig, senki sem jutott szóhoz. Szó sem volt a gyerekek ünnepéről, hanem azt emlegette, hogy ő miket csinál, milyen baja van, hogyan intézett el dolgokat stb.
Amikor 4 hónapos terhes voltam, nem akarta megengedni, hogy elmenjünk két napra Prágába a férjemmel, 1 hónapig azt hallgattam, hogy milyen felelőtlen vagyok, és ha tudta volna, hogy terhes vagyok, nem engedte volna ezt az utat. És azért is kiakadt, hogy 8 hónapos terhesen el mertem menni egy esküvőre, amit nem abban a városban van, ahol élünk.
Amikor házat néztünk (1 éve) kétfelé cibáltak minket, érzelmileg zsaroltak anyám és anyósom, hogy mi lesz, ha nem ide költözünk, ha nem olyat veszünk stb. Amikor a férjem kitette a lábát, anyósom 5x elmondott "nem" válaszom ellenére, elrángatott házat nézni olyan helyre, ahol kifejezetten nem akartam házat venni, a ház nekem egyáltalán nem tetszett, de ő áradozott róla, hogy neki mennyire megfelelne.
Azóta megvettük a két szobás házunkat, erre azt mondogatja, hogy ha nem élne náluk a dédi (az ő édesanyja), akkor ő már rég átjött volna a mi kétszobás házunkba lakni, neki bőven elég annyi, mi meg odaköltöznénk az övékbe (amelyik házról többször elmondtam már, hogy én nem laknék ilyenben, mert túl nagy, kétszintes, nagy a rezsije stb.).
Anno 5 éve az esküvőnkre azért nem jöhetettek el a férjem barátai, mert az anyja nem engedte meg, mert mit szólnak a rokonok, ha mi meghívjuk a férjem legjobb barátait, de a rokonságból meg csak a szülők-testvérek jöhetnek el.
Többször el lettünk rángatva templomba is a gyerekekkel, mert a férjem anyja úgy gondolta, hogy illik elmenni. Én nem vagyok vallásos, de kénytelen voltam ott lenni, mert egyszerűen nem volt képes megérteni a "nem"-et.
Ezek csak apróságok, de folyamatosan megkeserítik az életünket, és ennél sokkal durvább dolgokba is beleszólnak.
Az anyám eljön, és egész nap kritizálja a háztartásomat, átrendezi a szekrényeket, ha kiteszem a lábam otthonról, kicserél függönyöket, a gyerekekkel szemben totálisan következetlen, nincsenek szabályok, a gyerek uralkodik rajta.
Egyelőre ennyi, most a nagy sérelmeket nem írom le. Csak annyira kellett, hogy kiadjam már magamból. Köszönöm, aki meghallgatott.
Elnézést, hogy csapongó voltam, de már annyira ideges vagyok emiatt, és a férjemmel egy dolog miatt veszekszünk, a szüleink miatt. És ez már a gyerekekre is rá fog menni, ha nem találunk megoldást.
Nem voltam elég érthető.
Tulajdonképpen anyós nagyon haragudott rám az esküvő miatt. És azóta sem bocsájtotta meg nekem. Ugyanúgy nem tetszett neki és ugyanolyan sértetten reagálta le, mint mikor a kiderült, hogy gyerekünk lesz.
Két évvel ezelőtt mikor a lányomnak volt az első áldozása, akkor viszont úgy döntöttem, hogy csinálok egy nagy "bulit", ha már nem volt esküvőnk. Na persze ez sem tetszett a drága maminak. Tette a megjegyzéseket, hogy az elsőáldozásra csak a keresztszülőket szokták meghívnak, meg minek ez a felhajtás. Erre én meg mondtam neki, hogy ha csak a keresztszülőket szokták meghívni, akkor a nagyszülők is kimaradnak belőle. És még azt is elmondtam neki, hogy nálunk a településen ilyenkor mindig nagy családi összejövetelt tart mindenki.
Végülis nagyon örülök, hogy összehívtam mindenkit, és szegény nagybátyám legalább ezt megérhette, hisz annyira szerette a lányunkat.
Persze azt mondanom sem kell, hogy az elsőáldozásnál is anyósék és sógorék is egy sort bunkóskodtak. És a végén megint én voltam a szemét, teljesen ártatlanul.
Mi csak 2000 Ft-ot fizettünk, azt is csak azért kellett mert mi nem tudtunk várni 30 napot a bejelentkezéstől számítva. Épp folyamatban volt a lakásvásárlás és ugye a megelőlegező kölcsön csak házasoknak jár. Így hétfőn bejelentkeztunk és pénteken összeházasodtunk a XII. kerületi Önkormányzatnál. Igaz, hogy ez is csak 2 tanus esküvő volt, de nagyon kedves volt a hölgy aki intézte és mondta, hogy nyugodtan elhívhatjuk a szülőket meg egy fotóst. Így a páromnak ott voltak a szülei meg a 2 unokahúga, nekem meg a szüleim és az egyik nagymamám.
Persze anyósnak az egész nem tetszett, azóta is hallgatjuk, hogy háát ő nem így képzelte, meg hogy ő rendezett volna egy ebédet, stb. Az igazat megvallva mi sem így képzeltük, de így alakult. Látni kellett volna, hogy milyen arcot vágott végig, majd felforrt mérgében. Igazából örülhetett volna, hogy ott lehet, hiszen az ilyen esküvőkön csak a házasulandók, meg a 2 tanu vehet részt. Amúgy anyós azt szerette volna, ha még a kisfiunk születése előtt összeházasodunk és az sem tetszett, hogy mi meg nem akartunk nagy pocakkal és csak azért, hogy ő ne szégyellje magát a faluban emiatt.
Nálunk az albérletben volt egy kis ebéd, amit anyukám és én készítettünk. Amiből a kedves mama persze nem evett semmit (szokás szerint), inni is csak az otthonról hozott csapvizet itta. MIndig ezt csinálja.
Ezek után fennhangon mondta, hogy a gyűrűt is ő fizette, ami persze nem igaz, csak néztem rá értetlenül. Az igaz, hogy amikor tavalyelőtt karácsonykor Attila pénzt kapott tőlük ajándékba, akkor ő mondta, hogy nem bánná ha már gyűrűt vennénk belőle. Az esküvőnk tavaly nyár közepén volt.
Én ha lessz pénz akkor úgy tervezem az esküvőt, hogy csak polgári kint anyumék előtt a kiszáradt tóban (mezőn), és barátokkal, mivel illik így max.: anyós após, tesója páromnak, a gyermeke és a barátja, a többbiek meg barátok lesznek, anyum apum, mamám, papám, keresztanyumék! És ott lenne kajálás!
De mivel kis fővel se olcsó, így valószínüleg ez nem lessz, lehet hogy esküvő se lessz, de lehet hogy csak egy kicsike lessz! (ha páromon mulna, egyik variációba se lennének rokonai) De azért egyszer felvennék egy olyan gyönyörű ruhát
Nekünk is mindig ezt mondta anyós, hogy minek a nagy esküvő. És minden szomszédot, ismerőst megszólt akinek nagy lagzija volt, hogy mindenki kötlségbe veri magát, meg kár ez a nagy eszem-iszom. Mindenkire azt mondta, hogy inkább a pénzt miért nem rakták félre és mentek volna el két tanúval esküdni, hgoy az mennyire értelmesebb lenne.
Hát mi a párommal ezt tettük. Tíz évi együttélés után, egy 6,5 éves gyerekkel minek a nagy buli, úgyhogy a barátainkkal négyesben elmentünk házasodni, senkinek sem szóltunk, mert féltünk, hogy akkor nem hagyták volna így négyesben.
De a legnagyobb indok a lányunk volt, aki azt hitte, hogy mi már rég házasok vagyunk.
Aztán kb. 1 hónap múlva - a lányunkon kívül - mindenkinek elmondtuk.
Anyós teljesen kiakadt, és hónapokig vágta a fejemhez, hogy én titokban akartam házasodni.
Az én rokonaim megöleltek, megpusziltak minket, és nagyon boldogok voltak.
Ennél is ugyanúgy történt a reakció, mint mikor kiderült, hogy gyermeket várunk.
Tudom, hogy gonosz voltam, hogy anyós kimaradt a fia esküvőjéből. Nekem is rosszul esne az biztos.
Hűűűű, basszus de hüle vagy! Tudod ki dolgozna máshol amikor otthon is épp elég munka van.
Az egyik menyem nekem is ilyen volt, aki megcsalta a fiamat. Mármint állandóan dombokban állt a tiszta meg a koszos ruha, a fiam szokott összepakoldni meg veszekedni vele, mert azrét otthon nem volt ilyen, de imádtam azt a csajt. Olyan aranyos,. , kedves mindig jókedvű nő volt, engem nem zavart a kupija, ő meg imádott érte.
Én aki harapok ilyenre rá még igazából nem is lehetett haragudni mert az t is olyan aranyosan adta elő. Akkor mondtam a fiamnak hogy ha elvislei hogy ötévente megcsalják maradjon, ha nem akkor jöjjön haza. . Hazajött. Azóta midnengyik megtalálta a társát. Hogy jobban jártak-e? Ki tudja? Soha nem mertem megkérdezni tőlük, mint ahogy magamtól sem, úgy igazán, hogy hogy érdemes volt-e elválni huszonévesen és egy másikkal folytatni pár évvel később. Már azrét sem mert úgy jó ahogy van.
Ez azért már sokkal szebben hangzik, mint a tegnapi kiborulásod
Sok sikert nektek, én továbbra is szurkolok, hogy rendeződjön az életed