Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
boldog karácsonyt! ma nem lesz BK sajna, hanem a Reszkessetek, betörők lesz, amit 24 éve MINDEN karácsonykor leadnak...evvan, van könyvem, olvasok!
Tök jó az a bejgli!!! Mint mondtad gerdamama én bizony örülnék ha ilyet tudnék.
A macska felborította a minifánkat amint magára lett hagyva (pedig nem mentünk el, csak a férjem volt zuhanyozni).
Ennek ellenére 13 fontért kellett neki venni ajándékot. Tomi: "Szegény Micsike nagyon szomorú lesz ha nem hoz neki valami érdekeset a Jézuska."
Kis vackokkal nem lehetett kiszúrni a szemét. Ergo a macska ajándéka a legnagyobb.
Mindjárt nézem az előzetest.
Sajnos nem hallottam amiket mondtak, gyenge a hangszóróm.
Minden kedves topiktársnak békés, boldog karácsonyt kívánok!
Éváknak boldog névnapot!
További jó készülődést, szép ünnepet kívánok mindenkinek!
Jaj, bocsánat! Persze, hogy Zsolt.
Akkora férfifaló ez a Mónika, hogy nem tudom fejben tartani a sok nevet. (Jó kifogás sosem rossz.
)
Nagyon izgalmas az előzetes, csak kapkodtam a fejem.
El nem tudom képzelni, Ágnes mivel tartja sakkban Claudiát. A villát akarja és az üzletrészt? Jó vicc. És Clau nem dobja el magát a röhögéstől, hanem megriad! Na, erre kíváncsi vagyok.
(((Géza??? Nem Zsolt???
Amúgy egyetértek!)))
Nagyon izgalmas, fordulatos epizódok várhatók januárban:
https://www.youtube.com/watch?v=AXwjeSFOHKE
Mindenkinek békés, örömteli, meghitt, szeretetteljes karácsonyi ünnepeket kívánok!
Isten éltesse az Évákat! Nem tudom, Vörin kívül van-e még valaki a topikban, akit így hívnak.
Ez meg lemaradt. Dávid tavalyi bejglije →
Szörnyű volt tegnap az a karácsonyi buli. Bosszantott Zsófiék mentőakciója, az ajándékok "célszerű" átcsoportosítása. Lehet, ez a mániám, de én ezt is a mások magánügyeibe való pofátlan beavatkozásnak értékelem. Még akkor is, ha - mivel egyben látták az egész kínálatot - jobban el tudták osztani a készletet. De mi közük hozzá, hogy ki, kinek, mit ad ajándékba? Mindnyájan kaptunk már olyan ajándékot életünk során, amitől égnek állt a hajunk. De ez akkor is két ember ügye. Megtehették volna, hogy nem húzatnak nevet, hanem csak ajándékot kérnek mindenkitől, aztán ők szétosztják a közös kalapból, tetszésük szerint. Arról nem beszélve, hogy pont az első kifogásuk nem is volt jogos, pedig először annak tűnt. Minek Alíznak konyhai vekker, mikor sosem főz? Végül Tóbiásé lett, aki már nem emlékszem, mire fogja az edzőteremben használni. Vagyis ő se a konyhában! Alíz is beállíthatja magának, hogy mikor jár le az arcpakolás, vagy mikor kell lemosnia a festéket a hajáról.
Az is elég hihetetlen volt, hogy használt ruhát, repedt bögrét és mindenféle szir-sz@rt tettek egyesek a csomagba. Azt még csak elhiszem, hogy Laci valami szemetet "ajándékoz" Zsoltnak, de hogy mindenki megbolondult?!
Ágnes, akármilyen nincstelen, egy doboz bonbont megreszkírozhatott volna, hogy Hanna is a bulin kapja meg az ajándékát. Vagy Claudia lelkére kellett volna kötnie, hogy hol és pontosan mikor jelenjen meg. Esetleg találkozni vele valahol, és az "ajándékkal" együtt menni a buliba.
Jó sokáig várhatunk a folytatásra, nem is értem, miért tartanak ilyen hosszú szünetet.
Még egy kis off, bár maximálisan egyetértek Jujoka megjegyzésével, hogy minden ideillik, barátok közé, amiről írunk.
Tomi nagyon helyes, de ezzel nem mondtam újat. :-)
Dávid szokott bejglit sütni, itt a tavalyi, amivel nem volt megelégedve. Szerintem sok háziasszony odalenne a gyönyörűségtől, ha ilyet tudna produkálni. Kicsit duci lett, de amúgy maga a tökély. Megjegyzem, hogy itthon sokat kuktáskodott, de önállóan csak palacsintát tudott sütni. Odakint rávitte a szükség, és meg is szerette a sütés-főzést. Persze sok e-mail váltásunkba kerültek az első fogások. "Mi az, hogy egy kanálnyi? Hány gramm?"
Én nem sütöttem az idén, csak sósat. Egy jó kis zabpelyhes, sajtos rágcsát. Sajnos nagyon finom, rájárok folyamatosan.
"Mónika elhatározza, hogy visszatér Brüsszelbe, és Fercsák titkos szeretője marad."
Géza és Korlai vetélkedéséből Fercsák kerül ki győztesen?
Valószínűbb, hogy a téma felvetésekor Fercsáknak nevezték az ősz úriembert, aztán kitalálták, hogy a Korlai jobban hangzik, és jobban is illik hozzá.
(Na ez a különbség a hivatalos verziók és a mi beszámolóink között. Mi odafigyelünk arra, amit írunk...)
Megnéztem, hát ez nagyon jó. Tóbi azért akar gyereket Zsófitól meg gondoskodónak tartja. Ezzel fel is dobták a mai napomat.
Boldog Karácsonyt Mindenkinek!!!!!!
Dehogy vagy az majd irok en is BK-sat, csak tegnap este nem volt kedvem az rtlmost-tal vacakolni
En is feltenem a helyedben a lanyodat. Otthon kicsit mas vilag van. Meg akkor is ha szeretned hogy ott legyen veled. Az ember a gyerekenek a legjobbat szeretne.
Ez pedig a heti tartalom.
csakhogy ideillő dolgot is írjak. Hülye vagyok, hülye vagyok, hülye vagyok..... Minden ideillik természetesen, amit ideírunk, bocsiiiiiiiiiiiiiii!
Ma történt: csakhogy ideillő dolgot is írjak.
Következő rész: január 05. Mi van? Mármint Tóbiás meleg, vagy nem? Zsófi miatt megváltozott?
Arra gondolok, hogy Klaudiát Ágnes értesítette, és azért jött vissza Olaszországból. Kíváncsi leszek a folytatásra.
Nagyon helyes kis fiacskád van! Nem kell tartanod szerintem sem a kamaszkortól, olyan aranyos. Mindannyian átestünk azon a koron.
Nekem sem volt könnyű hidd el, (mármint a lányommal) Sok-sok unokatesómat láttam el annak idején, nekem nem született gyerekem. (Sok-sok próbálkozás ellenére sem.) Mikor sikerült végre, akkor én 37 éves voltam, férjem 40. Mégis túljutottunk a kamaszkoron. Van egy remek kis csajszink, igaz 1600 kilométerre. Most meg attól tartunk, hogy haza akarnak jönni, és nagyon-nagyon félünk, vagyis féltjük őket, hogy nehogy elveszítsék azt a pénzt, amit bele akarnak invesztálni egy kávézóba. Nem tudom melyikük találta ki, remélem nem jönnek haza. Na! Szép kis anya vagyok, mondhatom!
Csak félek/félünk, hogy itt nem működik az ilyesmi.
Ismerős a történet valamennyire. Én nyolcadik osztály után betanított varrónő voltam egy évig. Akkor megtanultam az alapokat, majd felnőtt koromban elvégeztem egy szabás-varrás tanfolyamot. Sok-sok szép dolgot készítettem, már sajnos nincs hozzá türelmem, sem kedvem. Régen horgoltam, nagyon szép kis terítőket, aztán mikor megszületett a lánykám kötni is megtanultam. Mára sajnos mindenből "kitanultam"
Ha a nicknevedben a '49 a születési éved, akkor én 3 évvel vagyok idősebb. Ízületeimmel már gyerekkoromban is probléma volt sajnos.
Köszi Liventa. Most megnyugtattál. Tök jó hogy ma mindenkitől megnyugtató dolgokat hallok.
Mondtam is a férjemnek hogy legalább nem zabáljuk halálra magunkat. Azt mondta majd csinál pizzát. Jó kis karácsonyi kaja tudom, de mit szeretjük.
Jaj képzeljétek mikor jöttünk haza ma este 9 körül, a macsek az ablakban ült és lesett kifelé. Szegényke még sosem maradt itthon éjszakára, biztos aggódott.
Tüneményes Kiskamaszod van, Barackmano! Szerintem egy templomi kórus és a ministránskodás, az ajándékozás sokkal jobban illik a karácsonyhoz, mint mondjuk egy amerikai stílusú karácsonyi party.
Nálunk se lesz bejgli, Dórim nagyon finom túrótortát tud sütni, az lesz a nasi szenteste és ennyi elég is lesz. Engem is lebeszéltek már jó előre, hogy fűt-fát összehordjak. És csak a legszűkebb család jön össze, az is pont 10 fő.
Egészen friss kép Tomiról, úgy kb. 3 órája.
Olyan irigykedve olvasom micsoda finomságok vannak mindenütt. Minden magyar barátnőm sütött egy csomó mindent még itt is, de Tomi mézeskalácsot sem akart már idén. Meg kell tanulnom bejglit sütni. Te mondtad gerdamama hogy a fiad szokott?
Így itt csak ajándékok lesznek. És majd csak itthon leszünk aznap, party sem lesz idén szerintem. De nem baj, nekem így is szép.
Tomi holnap este a templom kórusában énekel, vasárnap reggel meg ministránskodik. Úgyhogy azért elleszünk.
Tőlem nézve most ilyen a félsziget --->
Kis falumban a Templom téren ma volt a Betlehem élő állatokkal, asszonyok sütijeivel, emberek forralt borával. Szaloncukrom nekem sincs, de az alkalomra kakaós-narancsos, gyömbéres-édesköményes és kókuszos linzereket sütöttem mézeskalács formákkal kiszúrva. Nagyon elfogytak!
Míg a férjem rokonainak volt telke a Balatonnál, évente lejártunk, s órákig tudtam a dombról bámulni a tavat.
A kisebb gyerekek, unokák szépen felnőnek, csak csodálkozunk, hogy most lettek bemutatva picinek, újszülöttnek, s máris, hogy megnőnek.
Fiatal koromban én is hímeztem, egyszerűbb ruhákat megvarrtam, de mivel nem foglalkoztam velük évtizedekig így kitanultam belőlük, most meg a kezeimen az ízületeim betegek nem igazán menne már.
Én óvónő létemre nem tudtam jól rajzolni. Voltak sablonok, amiket megtanultam, és a gyerekeknek el tudtam, le tudtam rajzolni, de azok begyakorolt dolgok voltak.....de lerajzoltam ... Mindig irigyeltem azokat, akik csak úgy..lazán le tudták rajzolni azt, amit akartak. ..énekelni és mesélni tudtam...és JÁTSZANI!!!! és ez a lényeg..szerintem.
De a Balatont akár mikor elbámulnám...csak úgy!!!! minden "hátsó szándék" 
Hát..... én meg teljesen megfeledkeztem a szaloncukor vásárlásról, remélem holnap sikerül pótolnom.
Jézusom!!!!!
Én is megettem a novemberben vett szaloncukrot!!!!!
Ha nem írjátok, bizony az én fámon nem lett volna szaloncukor...na, majd holnap veszek. 
Köszönöm, Picivirág, én ugyanígy vagyok ezzel. Csak bámulok, hogy micsoda remek lányaid, vejeid, unokáid vannak!
És itt mindnyájan csodálatos képességekkel rendelkeztek, különben nem lennének ilyen szép és tehetséges gyerekeitek-unokáitok.
Nagyon jól van ez így, mindnyájan másban vagyunk ügyesebbek vagy éppen bénábbak. Én pl. pár hete elhatároztam, hogy előveszem a festő cuccaimat és festek karácsonyi ajándéknak néhány akvarellt -- akár csak az ablakomból látható Balatonról. Na ez nem ment, éppen a szükséges könnyedség és fény hiányzott a "műveimből".
Többszöri próbálkozás után rá kellett jönnöm, hogy vagy az agyammal vagy a kezemmel van probléma -- vagy mindkettővel, mert egyforma öregek.
a barátnőm anyuja mondta: a kamaszkornál csak egy rosszabb van: ha kimarad, és 30 évesen lesz kamasz a "gyerek". én ezzel a mondattal élem túl. sajnos,nem él már a barátnőm anyukája. ő óvónő volt, nekem nagyon sok praktikát mondott, sok csak mostanában esik le....
Boldog ünnepeket nektek, bár holnap még jövök, de nem tudom, mennyit.
bevallom, nekem nincs sok kedvem most a karácsonyhoz, nem is megyünk sehova, csak 24-én anyumhoz, aztán 24-én du. meg apámék jönnek, és ennyi lesz. remélem, kapok jó könyveket(kölcsön is vannak jók...ha mégse kapnék), és olvasást tervezek.
husi kész, krumpli kész, anyum rántott husit süt holnap, szaloncukor nagy része már benasizva. fán csak műanyag díszek lesznek, mert a macsusz tavaly is felborította, ahogy kitettük a lábunkat.
ma még lesz egy rész, karácsonyos lesz vajon? szerintetek?
Bocs 6, csak Minike elég újkeletű még szociális eseményeken, őt nem számoltam bele.
Én is ebben reménykedek gerdamama, hogy Tomi majd valami értelmes csajt hoz haza. Mert azoktól amiket te is mondasz én is rosszul vagyok.
Egy olyan Virág-kaliberűt elfogadnék. Remélem Tomi az egyetemen inkább ilyeneket szed majd össsze. Addig meg ne nőzzön.
Érdekes módon mi csupa lányok voltunk unokatestvérek, itt szinte csak fiúk vannak. Mivel Hariék azért vannak páran, van 2 kislány is, de mind a kettő külföldön él.
Ma is 5 fiú lesz ott.
"APA!!!! Én is gondolkodhatok???"
De édes!
Még a Kis kece lányomat is úgy énekeltem, hogy Kis kece fiam.
Nálunk meg csupa fiú volt a családban, a testvéreimnek és a férjem testvéreinek, unokatesójának is. El nem tudtam képzelni, akinek lánya van, mit kezd vele.
Néha a járműveken néztem a rémesen öltözött, kimázolt, vihogó lányokat, Jézusom! Miről lehet "ezekkel" beszélgetni? Próbáltam barátkozni a gondolattal, hogy majd "ilyeneket" hoznak haza a gyerekeim. Ilyenkor azzal nyugtatgattam magam, hogy én is lány vagyok, mégis milyen okos és normális (és szerény).
Szerencsére a srácaim még nálam is háklisabbak. Kaptam két tündéri, szép és okos menyet. A csöpp kis lányunokám meg mindenkit elvarázsol.
Három lányos anyaként el sem tudtam képzelni, milyen az, ha van egy kisfiú a családban.? Sokáig semmi!!! Én sem éreztem valami robbanást...fiú unokám van. Aztán ahogy nőttek, láttam milyen kisfiút nevelni, milyen kislányt...és együtt. Az én emlékeimből, nehezebb kisfiút lányhoz szoktatni...pláne, hogy nálunk nem volt olyan apuka, aki el volt ájulva a lánytól....aztán minden megváltozott...a kicsi lány hamarabb kezdett a sakk iránt érdeklődni, mint a fiú. Apa azt mondta Boldizsárnak egy sakk feladványra: gondolkozz!!! Erre Virág megszólalt. APA!!!! Én is gondolkodhatok??? És megmondta a megoldást....
Egyenrangúak.....de ha nem így lenne, akkor is így lenne
Azóta korcsoportos bajnokok
Ezt Te csináltad????
Gratulálok!!!!!!Meghajlok minden művész előtt, akik csinál valamit, a maga kedvére...és ez örömet szerez bár kinek bár mit, amit én nem tudok
Nem semmi hogy te miket tudsz.
Jaj ez nagyon jó volt gerdamama
Mondjuk ez igaz, humorral szinte mindent lehet oldani, csak ilyen helyzetekben ritkán van humoránál az ember.
Azt hiszem ez inkább nekem lesz jó edzés. Apukám meg megint röhöghet a markába hogy "Na most visszakapod". Ezt mondta akkor is mikor Tomi 3 volt és ott könyörögtünk neki hogy egyen.
Nekem összesen egy "rémtörténetem" van a két fiú kamaszkorából. A nagyfiam húzott fel valamivel, pedig ő volt a kettő közül a szelídebb természetű. Már nem emlékszem, mit mondott, de méregbe gurultam, és szokásomtól eltérően ráordítottam, hogy "a jó édes anyáddal szórakozz!" Mire végigmondtam, már rá is jöttem, hogy épp azt csinálja a büdös kölök. Ezen úgy elkezdtem röhögni, és persze ő is, hogy a könnyünk potyogott.
Hát, ez volt "kamaszkorunk legnehezebb perce". Ha agyonütnek, se tudok visszaemlékezni, hogy mitől borultam ki, mi volt a lényeg. Bár lehet, az a lényeg, hogy a humor mindig minden helyzeten átlendíti az embert.
Te értesz 1000 és 1 más dologhoz, Picivirág! Én még olyan korban voltam gyerek és főleg olyan körülmények között, amikor tényleg mindent magunknak kellett előállítani. Amikor a gyerekeim óvodások-kisiskolások voltak, festők által tervezett gobelin faliszőnyegeket szőttem, hogy otthon lehessek velük.
Azután újra beálltam a taposómalomba és csak magamnak terveztem/szőttem néha kisebb darabokat, de jó ideje a kis szövőszékem is a padláson porosodik.
No para, a kamasz- és minden egyéb életkornak ugyanúgy elmúlnak a rázósabb, mint sajna a szép időszakai.
Amikor fiam anno kicsit elharapódzott, csak olyasmit mondtam neki, hogy "Te most egy idétlen kamasz vagy, nem fogok ilyen apróság miatt idegeskedni veled. Menj szépen be és gondolkodj, utána beszélhetünk!" 5 perc - fél nap múlva jelentkezett: "Anyukám, gondolkodtam..."
Ma ugyanő a 3 éves fiának: "Menj szépen be, és majd szólj, ha lehiggadtál!" -- Barnabás záros időn belül megjelenik: "Apa, lehiggadtam."
A lassan 26 éves Marci unokám pedig észrevétlenül ballagott át a kamaszkorán, akkor is egy szelíd, kedves fiú volt -- mondjuk tanulni kicsit jobban kellett volna...
Jaj de jó hogy te is ezt mondod, máris jobban érzem magam. Én is úgy érzem hogy nem lesz komoly baj, de most kaptam megerősítéseket. Szuper, köszi a kariajándékot nektek.
Kétfiús mamaként csatlakozom Picivirághoz. Nagyon édes a kamaszkor, az a kicsit sete-suta időszak. Mikor már nem gyerekek, próbálgatják a határokat feszegetni, játsszák a "felnőttet", közben sose vágynak annyira a szeretetre, mint épp akkor, abban a kicsit bizonytalan lelkivilágban. Marha jókat lehet velük beszélgetni, nagyon jó meglátásaik vannak. Persze a véleményüket ritkán csomagolják selyempapírba, a diplomácia még nem az erősségük. Így aztán naponta meghökkentenek valamivel, de egy pillanat múlva (na jó, legkésőbb másnap) rájössz, hogy sok igazság van abban, amit mondanak. És a másnapi beszélgetésből kiderül, hogy közben ők is rájöttek, hogy abban is van valami, amit Te mondtál...
Mindig értetlenül fogadom a "rémes kamaszkorról" szóló történeteket. Azt hiszem, azokban a családokban már óvodás korban el lett rontva valami. Vagy a szülők képtelenek elengedni a saját rigolyáikat, "hivatalból" ragaszkodnak a véleményükhöz, és nem hajlandók meghallani a friss hangokat.
Szóval ne hagyd magad ijesztgetni, Tomival nem lesz semmi baj!
Sajnos nem tudom kikerülni
De remélem úgy lesz ahogy te mondod, köszi a biztatást, azért reménykedek hogy Tomi a lightosabb fajtából van, azért vannak az ismerősök között is egész normális 14 évesek.
Engem is tanított a nagyim horgolni, de nem ment. Viszont engem még németül sem tudtak megtanítani, 3 tanárt "elfogyasztottam", mind feladta.
Ne ugord át!!!!! Hidd el, annyi gyönyörűség van a kamasz korban is...olyan szép látni, hogyan nyílik meg, hogyan próbál beállni a felnőttek sorába. Annyi buktatója van..és olyan édesek, ahogyan küzdenek. Sok türelem kell, de megéri
Irigylem, aki tud horgolni. Én hímezni tudok csak
56-ban, a sztrájk alatt próbáltak a tanárok lekötni minket, tanítottak kötni és horgolni...elkékült az ujjam...nem ment. Az édesanyám gyönyörűen horgolt de se németül, se horgolni nem tudott megtanítani. Tudjátok, a pedagógusnak sem tökéletes a gyereke. 
de szerencsére a a gyerekeim már jobban sikerültek, anyuka megtanította őket németül, Melinda német tanár is lett..és olyan "kézműves" főiskolát is elvégzett Grazban, hogy elismerjék a magyar egyetemeit. Mert itthon nem kell képesítőzni, eddig,a diplomával taníthatott. Ausztriában egy kicsit elismerték, aztán ott is el kellett végezni egy főiskolát, hogy érvényes legyen a diplomája.
Szóval le a kalappal, aki így tud hímezni
Szép nagyon. Én se főzni, se sütni, se ilyen klasszakat nem tudok csinálni, azt hiszem elbújhatok.
Mindenkinek nagyon szép unokája van. Ahol még nincs ott majd tuti lesz hamarosan. A pasik ráérnek. Én lehet meg sem élem. A férjem 37 volt mikor Tomi született.
Igazad van Picivirág, minden kornak van varázsa, ennek ellenére az elkövetkező 5 évet szívesen ugranám. Akárhogy szépítjük ez egy problémás időszak, pláne a mai világban, én félek is. Szerencsére a végén olyan szép hattyúvá érnek mint Zsófi.
Csatlakozok, vigyázz magadra vorii.
Mi ma a férjem bátyjához megyünk, az ő fiai már felnőtt pasik, de ott lesz az 1 éves unokatesó is.
Horgoltam a gyerekeknek ilyen levendulával töltött párnácskákat is, nagyon szeretik ----->
Ezek és az angyalkák is még tavalyiak.
Jujoka, köszönöm szépen Zsófi nevében is!
Szívből remélem, hogy józan megfontolás ide, karrierépítés -- vagy inkább a megélhetés -- oda, azért hamarosan a fiatalok is úgy érzik majd, hogy jöhet a baba. Elvégre mi nagymamák is megérdemeljük!
Vorii, ne siettesd a kezed gyógyulását, nehogy megerőltesd -- jó, tudom, nálam sincs olyan delikvens, akin a sodrófát rendeltetésszerűen tudnám használni...
Mielőbbi teljes gyógyulást kívánok Neked, magunknak pedig unokahíreket Tőled.