Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Érzelmi kavalkád?!
Sok téma forog a fórumon, és ezzel együtt sok vita. Hol szelídebb, hol durvább.
Érdekelne, hogy vajon az embert mi mozgatja, amikor az érzelmeit érinti egy-egy hsz-ás?
Gondolok arra, hogy a sajnálat sajnálatot , a szomorúság szomorúságot, a düh dühöt, a jókedv jókedvet hoz magával.
Viszont mi van akkor, ha valaki nem azonosul azzal az érzelemmel, amit a hsz-ló ki akar váltani egy másik hsz-ból?
Miért sértődik meg az, aki nem kap visszaigazolást az igazára?
Miért duzzog mégjobban, aki nem kap sajnálatot?
Miért dühös mégjobban az, akinek nem hagyják meg az utolsó szó jogát?
No akkor tovább a füffőségről. Az első részt lehet lájkolni.
"A játszmák valójában kiváló lehetőségek arra, hogy felhasználjuk őket a függőségek gyakorlati megvalósítására. A cél itt is az intimitás elkerülése. Minden olyan esetben, ahol szembe kell nézni saját adottságainkkal, képességeinkkel, önismereten keresztül önmagunkkal, félelmetesen veszélyes számunkra. Természetesen ezt be nem vallanánk. Az élet telis de tele van játszmákkal. A függőségek patológiás szerepe éppen a családban jelenik meg leginkább és játszmákon keresztül követhető nyomon. Ma már szinte legismertebb – Berne könyve által – az alkoholista játszma, amelyben a család minden tagja részt vesz, sőt a társadalom is. Jól látható, hogy ha egy alkoholista leszokik a függőségéről, azaz megállja, hogy többet nem iszik, a játszma összes többi tagja komoly nehézségekkel kell, hogy szembenézzen, mert a továbbiakban nincs hivatkozási alapjuk a „fekete bárányra” mutogatni. Több olyan esetről is tudok, ahol az alkoholista férj mellett – ha az kigyógyult, vagy legalábbis nem ivott tovább – a feleség kezdett el inni, vagy nem bírtak tovább együtt élni és elváltak."
Kalo Jenő
A lájk okai.Bocsánat, de ez vicces volt.
Van még egy harmadik ok is. Csak úgy bosszantásképpen.
A lájk két okból lehetséges.
Vagy nagyon tetsztik, amit lájkolok, és akkor rendben, vagy azért lájkolom, mert úgy vélem, megértem és egyetértek azzal, amit olvasok.
Ha nem értem meg, egyértelmű, hogy nem lájkolom.
A szöveg lemaradt.
Szóval van videó is a dalszöveg alatt, nem tudom, hogy a jobb oldalon miért nem látszik.
Most majd kiderül, van-e, vagy ha mégjobban elszerkesztik a rendszert.
Kicsit terjengős a szöveg, pedig az eleje jól indul. Csak az elejét lájkolom.
Az a fránya függőség.
Vaj' a nlc fórumának is van ilyen függőségi viszonya?
"Ha egy ember függőségben él, fokozatosan leépül, etikai, erkölcsi, spirituális értelemben egyaránt. Nehogy azt gondoljuk, hogy ez csak az alkoholizmusra, vagy más kábítószerek fogyasztására igaz. Az egyre erősödő függőség arra jó, hogy önigazolást találjon, s ezalatt egyre inkább elveszítse önmagát. Nem a másik megbecsülése által vagyunk értékesek, hanem önmagunkért. A függőségek egyik legszembetűnőbb megnyilatkozása, hogy az emberek elfelejtik bennük saját szükségleteiket s ezáltal egyre önállótlanabbak, és egyre kevésbé képesek a saját kreativitásukat, küldetéstudatukat megélni. Nem véletlen, hogy az alcímben a döntés és a felelősség kifejezés is megjelenik. Ezekben a kapcsolatokban az egyik legjellemzőbb megnyilvánulás, hogy kerüljük a döntéseket és a felelősség felvállalását. Valójában a függőségek kiváló technikák arra, hogy elkerüljük a meghittséget, miközben az ember azt gondolná, akár a romantika, akár a szex, akár a kapcsolat függőség esetén, hogy pont az intimitás, a meghittség elérése a cél. De ez nem igaz! Az intimitás azért veszélyes, mert ki kell adni magunkat, mert őszintén be kellene avatnunk a másikat az érzéseinkbe és esetleg kiderülne, hogy üresek vagyunk. Ez a feltételezés ismét ráirányítja a figyelmünket az önbizalomhiányra. Ha valaki nem hiszi el saját magáról, hogy értékes, hogy fontos, hogy teljes ember a világmindenségben, ha mindezekben kételkedik, akkor attól fél, hogy mások számára ez mikor fog kiderülni és ha kiderül, hogyan fogják kiközösíteni, megvetni és végső következményként nem szeretni."
Kalo Jenő
Na ugye, és máris ott a válasz az aláírásomban.
inkább...
Elgondolkodom rajta...
...ami eszmebe jutott, az a gondolkodó szobor.
Ez most újra elgondolkoztatásra késztet. Hmmm... Ennek soha nem lesz vége?
Egyetértek.
Az aláírásodban a hengjegyek értéséig egészen egyszrerűen eljuttottam.
Ezt még nézni sem szeretem.
Ilyenkor bennem reked a kérdés, hogy vaj' kinek tetszik ez a produkció jobban? A gyereknek vagy a szülőnek?
Tényleg, tudsz síelni?
Nekem van még pár évtizedem, hogy megtanuljak.
Most fájdítottam a szívem, nézegettem egy túrát Erdélybe.
Mondjuk egy szépséghibája van a dolognak, hogy ma hétfő, és ők szerdán indulnak, na meg a másik, hogy van benne egy nap egy 20 km-es táv 1200 m emelkedővel.
Az én képezetemben egy három éves még homokozik.
És azt nagyon szeretem nézni, ahogy éppen egy mély götröt ás, vagy éppen egy magas homokdombot készít.
Kellemes hetet.
Ez az oldal az az oldal, ahová kerülöm a belépést, mert amire beenged a rendszer, addigra másutt már eltöltöttem jó pár kellemes percet.
Egy remek hétvégével gazdagabb vagyok. Sokszor elcsodálkozom azon, hogy mennyi energia van bennem, holott a hétköznapokban ennek nem igazán adok utat.
Jó kis promó-anyag.
Felétek is jó idő van?
Elég lesz egy hátizsák, nem kell bőrönd.
Még hozol pár ilyen videót, és tényleg csomagolok, odaköltözök.
Caras Severin szorosnál .
Már én is egy párszor. Kb három napja csak az újrajátszást kattintgatom.
A fiam azt mondja tetszik neki, de szerinte ne hallgassam ennyiszer, mert a királyság-faktora már kezd csökkenni.
Hoztam szavakat. :)
Katie Melua - The Flood / Az árvíz
Az összetört embereket újrahasznosítják,
És remélem majd engem is.
Néha kilökődünk a pályáinkról.
Amiről azt gondoltam, az utam hazafelé,
Nem az a hely volt, amit ismerek.
Én nem félek a változástól,
Biztos vagyok benne, hogy semmi sem biztos.
Amit birtokolunk a börtönünkké válik,
A javaim eltűnnek
Vissza oda, ahonnan származtak.
Felelősség,
Nincs kit felelőssé tenni,
Olyan természetesen, mint a hulló eső,
Itt jön az ár megint...
Nézd a sziklát, amibe kapaszkodsz,
Meg fog ez menteni téged
Amikor a világ elkezd széthullani?
Miért érzed úgy, hogy ki kell tartanod?
Képzeld el, ha elengednéd...
Felelősség,
Nincs kit felelőssé tenni,
Olyan természetesen, mint a hulló eső,
Itt jön az ár megint.
Mosd el a súlyt,
Ami lehúz téged,
Lovagold meg a hullámokat,
Amelyek megszabadítanak a kételyektől.
Ne bízz a szemeidben,
Könnyű hinni nekik,
Tudd a szívedben, hogy
Képes vagy elhagyni a börtönödet.
Ne bízz az eszedben,
Az nem mindig figyel
Kapcsold fel a fényeket,
És érezd az ősi ritmust.
Felelősség,
nincs kit felelőssé tenni,
Olyan természetesen, mint a hulló eső,
Itt jön az ár megint.
Ez nálam olyan születési hiba, mindent meg akarok érteni, és ki akarok elemezni. Miért? Miért? Miért? - kérdezem.
De azt hiszem, nincs mindenre válasz.
Az ellentmondás okát, célját, forrását akarom megismerni.
Nekem a zene nem mankó. Inkább egy audiovizuális pohár limonádé jégkockával egy forró napon.
Amit viszont megértek már, az a következő idézetben megtalálható.
Mi magunk teremtjük meg azokat az illúziókat, amelyek segítségével tovább élhetünk. És egy nap, amikor már nem vakítanak el, és nem is vigasztalnak, leromboljuk őket, egyik csillogó téglát a másik után ütjük ki a falból, míg nem marad más, csak az őszinteség ragyogó fénye. Felszabadít ez a fény. Kell. Rémisztő. Mezítelenül, kiürítve állunk előtte. És amikor a szemünk már nem bírja tovább, új illúziót teremtünk, amely ismét megvéd bennünket a nyugtalanító igazságtól.
Libba Bray
Az ellentmondás lényegét akarod érteni?
Milyen lényege lehet egy ellenmondásnak azon kívül, hogy elelntmondásos?
Azért vannak a mankók, hogy segítsenek.
És még azért is, hogy egy idő után magunkra haggyanak bennünket.
Valóban nincsenek szavak. Nekem pl a magyar szavak.
Mindig vonzott ez az ellentmondás, érezni, érteni akartam a lényegét. Bár azt hiszem, ha akarnám se kerülhetném el, hogy megtapasztaljam.
A művészetek, nekem főleg a zene segít abban, hogy megértsem önmagamat, magamban ezt a vívódást.
Talán ezért nem is tudtam soha a nagyon rózsaszín "pozitív" energiás zenékkel, gondolatokkal azonosulni. Kellett a másik oldal is.
Amit ma is találtam, egy csoda ez a dal.
Mindenképpen a videóval együtt nézzétek meg, mert az is valami fantasztikus.
Szavak sincsenek rá.
http://www.youtube.com/watch?v=4E4-9yKTv_I
Mint mindig minden, nekem ost nagyon a helyén van ez az idézet.
No nem azért, mert így műkdök, hanem azért, hogy éppen így kéne működnöm.
"Lelkünkben ellentétes vágyak és igények, ellentétes érzelmek és ösztönök, ellentétes vélekedések élnek együtt. Biztonságot is akarunk, de a kaland szabadságát is. Őrizzük megszokott útjainkat, és változni is akarunk. Szeretünk valakit, de néha unjuk, vagy utáljuk; esetleg másvalakit is szeretünk. Mindezt bűntudat nélkül el kellene vállalni magunkban, és sértődés nélkül el kellene fogadni másoktól. A dolgunk nem az, hogy elhazudjuk, hanem hogy egyensúlyban tartsuk belső ellentmondásainkat."
Popper Péter
Egy mérges madár az Angry birds nevű játékból.
http://www.youtube.com/watch?v=W4iqXx45tqM
Csak kutyafuttában voltam itt az éjszaka, így már jó?
Az aláírás viszont nem tetszik, nem hiszem, hogy fogom használni.
Bárcsak lenne annyi időm!
Nagyon elfoglalt vagyok.
Nincs időm a megvilágosodásra.
Pedig ha belegondolok, akkor egy pillanat is elég lenne rá. Sőt elég is.
Mármint a felismerésre.