Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Érzelmi kavalkád?!
Létrehozva: 2008. Április 16. 17:53
Sok téma forog a fórumon, és ezzel együtt sok vita. Hol szelídebb, hol durvább.
Érdekelne, hogy vajon az embert mi mozgatja, amikor az érzelmeit érinti egy-egy hsz-ás?
Gondolok arra, hogy a sajnálat sajnálatot , a szomorúság szomorúságot, a düh dühöt, a jókedv jókedvet hoz magával.
Viszont mi van akkor, ha valaki nem azonosul azzal az érzelemmel, amit a hsz-ló ki akar váltani egy másik hsz-ból?
Miért sértődik meg az, aki nem kap visszaigazolást az igazára?
Miért duzzog mégjobban, aki nem kap sajnálatot?
Miért dühös mégjobban az, akinek nem hagyják meg az utolsó szó jogát?
Amúgy meg ma egy ültő helyemben (még pisiléshez is vittem magammal) elolvastam Csernus A nő c. könyvét. Voltak ellenérzéseim ezelőtt, de most már úgy gondolom, ezt MINDENKINEK el kellene olvasni. Felelősség, döntés, őszinteség (magunkhoz), önállóság, minden benne van.
És én végigküzdöttem a folyamatot, tök magamtól és egyedül, és végtelenül boldog vagyok, hogy túl vagyok ezeken, és nem most, a könyvből kellett emgtudnom, miben is élek. Mert már kimásztam!
Bocs, ez tök off (bár itt ilyen nincsen) most, de muszáj volt szétkürtölnöm!!
Na, megint felszállunk, látom.
A karma abból lesz, ha valakivel kapcsolatban állsz, és amit adsz neki, vagy kapsz tőle, az nem spontán jön, hanem erőfeszítés eredménye, ergo (ha nem is tudatosan, mert nem), de elvárás kerül mögé.
Remélem, érthető. Ezért is állok én úgy mindenhez, hogy bármiféle inteakcióba (hivatás, magánélet, karitatív, vagy bármi), annyit teszek bele magamból (érzelmet, erőfeszítést, tevékenységet, törődést), amennyit JÓ SZÍVVEL, a viszonzás elvárása nélkül spontán belső igényből bele tudok tenni. Ha ez elég, OK, ha nem, akkor az már a másik fél problémája, az ő karmáját fogja determinálni.
De szeretném azt hini ,hogy számomra a parázás már csak történelem
Én egyelőre csak ott tartok, hogy a külső környezetből próbálok következtetni a belső dolgokra, így jött ez a felismerés is, hogy nem merem vállalni a függetlenséget, mert egyszerűbb volt eddig másokra támaszkodni.
Tulajdonképpen félek az önállóságtól.
Kíváncsi leszek, mi lesz a folytatás, lehetőségeket én még nem látok magam előtt, pedig biztos ott vannak, csak nincs szemem még hozzá.
A másik dolog, amivel nem tudok mit kezdeni, ezek a karmikus dolgok.
Nem igazán hittem eddig benne, de tulajdonképpen amit a kineziológia és a Hellinger-féle (bocs, Csicseri, ez olyan somásan hangzik) családmodell is használ, az is valami ilyesmi.
Például legutóbb azt mondta a kineziológusom, hogy magzati korom 10. napja körül kell keresni a megoldást valamire, de most nem deríthettük ki, hogy mi az.
Mit lehet kezdeni egy ilyen infóval???
Igen, függetlenség, és nekem még szabadság is. De ez nem csak valami külső dolog, hanem belső szabadság is, ami aztán kívül is megjelenik (pl. anyagi függetlenség). Inkább félelemnélküliség.
És teljesen igazad van, aki nem önálló, az függőségben tartja magát másoktól (pl. család).
Erre szoktam mondani, mindent tudok fejben, de amíg nincs a szívemben, addig csak egy infó marad, ami mit sem ér. Bár valamit mégis, mert innen már lehet változni.
Sőt, jobbat mondok, mert már a hogyan is megvan, csak még sok félelem van mögötte. Nekem már megjelentek a lehetőségek, csak merni kéne élni vele.
Szia!
De ari vagy, egész nap az időképet lestem! Köszi az infót!
Sziasztok!
Nagyritkán én is próbálok hozzászólni a témákhoz.
Az önállósággal kapcsolatban nekem az jutott eszembe, ami tegnap tudatosodott bennem.
Az önállóság számomra szinte ugyanazt jelenti, mint a függetlenség.
-1- a múltkor írt nekem a függőségről, igaz, ott könyvekkel kapcsolatban, de rádöbbentem, hogy nem csak a könyvek jelentenek gondolt.
Én azt hiszem, nem is igazán akartam eddig független, önálló lenni, mert könnyebb volt nem vállalni a felelősséget.
Most itt tartok. A "hogyan tovább?", ezután jön.
Bocs, Dharma, ha nem volt válasz a hsz-edre, de ez jutott eszembe.
Itt lakom pár kilométerre Ópusztaszertől, egész nap nagyon szép idő van.
Tudtam, hogy felcsigáz a lehetőség varázsa!
Én meg majd szenvedek egy kicsit, aztán majd hálás leszek nektek és magamnak.
Megyek én is, mert így terveztem a napom.
Ha hazaérek, nagyon szívesen, mert imádok búvárkundot játszani.
Szép napot!
Nálam pl csak álca az önállóság. Egy másik megközelítésben éppen, hogy azt kell megvalósítanom.
Ránézésre engem is határozott, talpraesett emberkének tartanak. Mások.
Akkor, hajrá!
és szép napot!
Este még visszatérhetnénk az előző hsz-emre egy kis kielemzés céljából.
Folytatva az előző hsz-emet,........és az az érdekes, hogy a családom és a baráti köröm is tele van (szinte csak ilyen van), olyan nőkkel akiknek a fő számaik között szerepel az 1-es (akár több helyen is), tehát, ők "csípőből" önállóak.
Én meg, mintegy kakukktojás, egy nagy kérdőjel lehetek a számukra, mert egy csomó mindentől halálra rémülök, ami nekik tök természetes.
Most is motoszkál valami a fejemben, amit szeretnék megvalósítani, és még ma el kellene döntenem, hogy akarom-e vagy nem. Hát, persze, hogy akarom, csak tele a gatyám, mert ez egy amolyan első lépésecske lenne az önállósági projektemben.
Persze gondolom nem téged, cak az egot.
Csak hogy lehűtselek.
Te is pontosan tudod, hogy jól csinálod. Különben nem is csinálnád. Ebben biztos vagyok. 
Hát nem tagadom meg magam túlságosan.
Nagyon jó, hogy most itt dumcsiszhatunk, de most mégiscsak megyek, mert megyek a gyerekesekhez. Van valami, ami bennem félreértésre ad okot, és szeretném tisztázni a barátnőmmel, mielőtt megmérgezem a lelkem.
Még az is feltünt, hogy mennyire fedi sok mindenben a horoszkóp jellemzést is.
Eddig is tudtam, hogy nincsenek véletlenek, de itt most teljes mellbedobással győzött is a nincsenekvéletlenek csapata.
Köszönöm Tanító néni!
Bár azt hiszem minden reményem mellett, bennem nem sok diplomáciához szükséges hajlam szorult.
Hogy könnyebbséget jelent-e majd kiderül. Mindenesetre a sorsszámok mindig feladatokról szólnak.
Ezzel nekem is gondom van, de az is eszembe jut, hogy nem lehet senkitől elvárni, hogy úgy gondolkodjon, mint én.
Én azt csinálom, hogy van néhány ember az életemben, akikkel ki tudom élni a filozófikus hajlamaimat, a többiekhez, meg alkalmazkodom, tiszteletben tartva a határokat. Így senki nem érzi, hogy olyasmi lenne ráerőltetve, amiben nem érzi jól magát.
Ja, igen segítik egymást, könnyebb a feladatot megoldani.
Az az egyik legnehezebb, ha a sorsszám egyezik a születésnapszámmal, mert az azt jelenti, hogy a lehető legtökéletesebben kell az illetőnek megoldania az azzal a számmal járó feladatot.
Remélem érthető.
Pedig, most nézem, hogy egy infót még én is kihagytam belőle.
Nem baj, most ezt is beleveszem.
Nekem a 11-es mellett van 22 is, és ez több helyen ismétlődik.
Hát ez eléggé eldurvult megint, nem igazán értettem az illető mire gondolt egyáltalán.
Ha néhány évvel ezelőtti topikokba, topik indításokba olvasok bele, az emberek aránylag kultúráltan tudtak elcseverészni, még akkor is, ha véleménykülönbségek voltak.
De ami ma folyik a fórumon, komolyan , nekem fizikai fájdalmat okoz, ezért már nem olvasok bele egybe sem (persze ezt most elolvastam)
Visszasomfordáltam olvasni tovább, mert itt még rendben vannak a számok.
Most látom, hogy a két 11-es együtt van, ami mint - én legalábbis - tudvalévő, hogy ha azonos, akkor jó a név választás, ilyen felállásban segítik egymást. Bele sem merek gondolni, hogy ezzel a felállással mit vettem - kaptam - a nyakamba.
Lehet, hogy nekem is el kellene vonulnom egy kis megnézésre?
Igen, ez az elindulás dolog tényleg egy sarkallatos pontja a történetnek, és nem könnyű ezt a döntést meghozni.
De épp a minap írtam valakinek, hogy ha ezt a döntést meghozza valaki, és elindul, és néhány év elteltévek visszatekint az életére, igazán hálás lesz magának, hogy megtette.
Nézz be ide az utolsó pár hsz-ra. Nem hosszu, de érdekes.
Az új emberek bevonzása valóban egy feladat lenne a számomra.
Még feltételes mód. 
Mivel úgy látom, hogy az emberek nem igazán akarnak kitárulkozni akkor, amikor önmagukról van szó. Az pedig, hogy elinduljanak az uton, az pedig még nehezebb feladatnak bizonyul. Még nekem is van tanulnivalóm, hogy megláttasam másokkal, hogy ennek milyen csodálatos eredmény a következménye.
Mondtam, hogy nyitott könyv vagyok.
Pontosan tudod, hogy pontosan tudom, hogy pontosan mire gondoltál.
Dehogy akarok én innen lepattanni, le sem tudnál vakarni, legfeljebb kitiltani, de jönnék új nikkel!
Arra gondoltam, hogy addig is amíg nem vagyunk, legyél nyitott és vonzál be új emberkéket!
Akiket aztán majd jól kielemzünk, ők meg minket.
Ez ugye nem azt akarja jelenteni, hogy le akarsz pattintani mint topiktársat?
Most ráadásul még nagyon szomoruvá tettem magam, úgyhogy inkább buksisimogatást.
Amennyit (keveset), én tudok rólad, szerintem nagyon sok mindent megoldottál már.
A képleted alapján is erre a következtetésre jutottam, már persze, ha helytállók az infók benne.
Szerintem elég jól dolgozol magadon.
Jé, ezt eddig ebben az összehasonlításban sose néztem.
Milyen jó! 
Már abba is hagytam az olvasást, mert már a plafonon van a pulzusszámom, annyira megérintett, amit olvastam. Az a sok igazolás, hogy mennyire félre lehet menni egy úton, és aztán visszaaraszolni.
És ott tartok, hogy nagyon csodálom és sajnálom az életutam eddigi részét, amiben nem volt magamról tudásom.
Hát, jövő héten én se leszek, elutazunk, majd csak péntek felé jövünk haza. De keddig még itt vagyok. Bár kevesebbszer, mert van dolog.
Szép napot neked is, és kitartást az ügyfelekhez!
Kedvesem, félreismerném a halak engedékenységét a bikák határozottságával szemben?
Amúgy meg márcsak egy nap van nég a hétből.
Gondoltam ideszólok, jövő héttől úgyis szünet, tehát reggel nem lesz módom bekukk sem.
És lassan elvonó kell.
Megyek gályázni.
Szép napot!
Elkezdtem olvasni. Bízom benne, hogy amit jeleztem, az csak elírás és nem tévedés.
Eddig amit olvasatam (lassan, csemegézve
), az a helyén van. Amit érdekesnek találtam, hogy bejött egy olyan tulajdonség is, amit már valamilyen szinten sikerült átlakítanom. Viszont most az is kezd kirajzolódni bennem, hogy amit már korábban is elkezdtem, hogy nem a tulajdonságokkal van baj, hanem ahogy azt kezelem/kezeljük. 