Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Érzelmi kavalkád?!
Létrehozva: 2008. Április 16. 17:53
Sok téma forog a fórumon, és ezzel együtt sok vita. Hol szelídebb, hol durvább.
Érdekelne, hogy vajon az embert mi mozgatja, amikor az érzelmeit érinti egy-egy hsz-ás?
Gondolok arra, hogy a sajnálat sajnálatot , a szomorúság szomorúságot, a düh dühöt, a jókedv jókedvet hoz magával.
Viszont mi van akkor, ha valaki nem azonosul azzal az érzelemmel, amit a hsz-ló ki akar váltani egy másik hsz-ból?
Miért sértődik meg az, aki nem kap visszaigazolást az igazára?
Miért duzzog mégjobban, aki nem kap sajnálatot?
Miért dühös mégjobban az, akinek nem hagyják meg az utolsó szó jogát?
Igen, a lánykori anyakönyvezett teljes neved. Tehát, ha 10db keresztneved van, akkor kell mind a 10!
A születési dátumhoz nem kell óra , perc. Csak év, hónap, nap.
Itthon a baráti és ismerősi kör. De már itt a neten is érdeklődtek, úgy hogy olvasták a tpoikodat(-unkat?
).
Nálunk a június az egyik legsűrűbb hónap születés- és névnap szempontjából. És azt találtam ki, hogy ezt adom "ajándékba" az aktuális családtagoknak. Úgyhogy bele kell húznom, hogy kész legyek.
És ma már csak négy kellemes nap vezet a szintén kellemes hétvégéhez (vagy hogy is, délután majd visszakeresem).
Most mennem kell, úgy látszik kezdek függeni, hogy már nem tudok idekukk nélkül elindulni itthonról.
Megscinálom szívesen, de egy kicsit várnod kell rá.
Amire szükségem van: az anyakönyvezett teljes neved, a születési dátumod, és egy e-mail cím, ahova elküldöm. Priviben írd meg, még most, mert "érkezési sorrendben" csinálom.
Valahogy mindig azaz érzésem, hogy többet tudsz mindannyiónknál, csak tréfát űzöl belőlünk.
Azthittem tegnap este már helyére tettük az Istent és a Buddhát is.
Vagy tréfálsz velem??
Én is erre gondoltam, hogy el kell indulni, és a felismerések által változik az ember motivációja.
Erre én is már "útközben" jöttem rá, nem így indultam. Az nagyon ritka, ha valaki már a "nagy magasztos"
motivációval indul.
Én szerényen csak boldog akartam lenni(vagy önzőn?). Persze most is az szeretnék lenni, csak mostmár mást jelent, mint amikor elindultam.
Na, így változik a motiváció. Hogy amikor elindultam, csak magamnak akartam a boldogságot, mostmeg úgy érzem, már szeretném másokkal is megosztani azt a "tudást", ami elvezetett engem ide. (Persze csak akkor, ha ezt más is akarja.
)
Az utunk valóban arra visz, amerre mennünk kell.
Csakhogy az emberben ott a sok ellenállás, a nagy ego, a nagy tudás, vagy éppen a nem tudás. A motivációt nem tartom példaértékűnek. A jó úton is lehet rosszul járni.
És persze fordítva is. 
Mindenképpen kell az induláshoz egy löket, hogy az ember felfogja, hogy neki kell indulnia, és nem azt várni, hogy egszercsak hopp, ott a sült galamb. Csak az induláshoz való tudás rejtve van, ott kell a legtöbbet tenni, hogy előtérbe kerüljön. Onnét fogva már jöhet a motiváció.
Szerintem mindig a motiváció a fontos, hogy milyen szándékkal teszi az ember a dolgát. A többi már szinte magától jön.
Így tudattalanul is arra visz az utunk, amerre mennünk kell.
Hát ezt már nem hiszem el!
Alig van fogalmam a zenről, mégkevesebb a koanokról, de annyira imádom őket.
Egyszer egy hegyi táborban elkezdtem hajnalok hajnalán összeszedegetni azt a forgácsot, ami az összegyűjtött ágak után ott maradt. A vezetőnk csak nézte, hogy mit csinálok. Erre én: ha írok egyszer egy koant, akkor ez lesz a téma.
Akkor még csak halvány fogalmam sem volt a koanok mibenlétéről.
Hú ez hátborzongató. Ha az ember elindul, és mondjuk úgy, hogy jó irányba húz, akkor csak csak elér oda, ahová el kell érnie.
Érdekes, hogy mindig ezeket a zen történeteket hozod (ezeket hívják koanoknak?).
Ugyanis ahogy csinálom a képletedet ez is benne van, hogy ilyennekkel fontos, hogy foglalkozzál. És pont a zen koanok vannak megemlítve. "VÉLETLEN!"
Szép jóreggelt mindenkinek!
A tegnap esti kis filozófiai eszmefuttatásunk után ezt a történetet még emésztgetném egy darabig, mert így első (és második) olvasatra sem értek belőle semmit.
De nekem ehhez még korán is van.
Hogennek, a Zen-mesternek, ezt mondta egyszer egy tanítvány:
- Amikor az előző mesteremnél tanultam, rájöttem valamire avval kapcsolataban, hogy mi is a Zen.
- És mire jöttél rá, - kérdezte Hogen.
- Amikor azt kérdeztem a mestertől, hogy ki a Buddha (amin természetesen a valóságot értettem), azt válaszolta, hogy "Ping-ting tűzért jön"
- Nagyszerű válasz volt - mondta Hogen -, de attól félek, hogy esetleg rosszul értetted. Mondd, hogyan értelmezted ezt a választ?
- Nos - kezdte a tanítvány -, Ping-ting a tűz istene. Azt állítani, hogy a tűz istene tűzért jön, legalább annyira abszurd, mint azt kérdezni tőlem, akinek az igazi lényege valójában Buddha, hogy ki a Buddha. Hogyan tud valaki, aki valójában, még ha csak a tudatalattijában is, Buddha, egy Buddhára vonatkozó kérdést megfogalmazni?
- Ó, ó! - mondta Hogen. - Pontosan ettől féltem. Teljesen tévúton jársz. Kérdezz most engem!
- Rendben. Kicsoda Buddha?
- Ping-ting tűzért jön - mondta Hogen.
Megyek én is, ha már így elcsendesedtünk.
Kívánok nyugodalmas jó éjszakát!
Te tudsz aludni, anélkül, hogy megtudnád, ki Zede?
Na, hallod!
Ez esetben sezlont!!
Én is megyek csicsizni!
Jó éjt mindenkinek! Mindenféle fekvőalkalmatossággal.
Hangyaboly figyelése közben remekül lehet meditálni. Anno, mikor még erdő mellett laktunk (ahol köztudottan a hasogatás-nem ízületi- miatt nem jó lakni), néha kijártam a kedvenc 80 centi magas és vagy 2 méter átmérőjű hangyabolyomhoz, és nézegettem a kis szorgosokta, közben átgondoltam a nyomoromat, és kissé több békém lett.
Most ez nekem kínaji! Ki az a Zede?
Vannak fokozatok, nem biztos, hogy a tudat fel van készülve arra, hogy egy alkalommal teljes egészében megoldjon egy problémát.
Csak annyit enged (és itt jön be az ego), amit még elbír a rendszere az embernek.
Ha túl sok, és túl "mély" infóhoz jutsz idő előtt, bele is halhatsz.
Nem, persze hogy nem. Ezt még Buddha is elmondta élete végén, de erről Dharma többet tud.
Azért kell a tudatosság, hogy a lehető legtöbbet tudjunk ebben az állapotban élni, de véglegesíteni nem lehet.