Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Érzelmi kavalkád?!
Létrehozva: 2008. Április 16. 17:53
Sok téma forog a fórumon, és ezzel együtt sok vita. Hol szelídebb, hol durvább.
Érdekelne, hogy vajon az embert mi mozgatja, amikor az érzelmeit érinti egy-egy hsz-ás?
Gondolok arra, hogy a sajnálat sajnálatot , a szomorúság szomorúságot, a düh dühöt, a jókedv jókedvet hoz magával.
Viszont mi van akkor, ha valaki nem azonosul azzal az érzelemmel, amit a hsz-ló ki akar váltani egy másik hsz-ból?
Miért sértődik meg az, aki nem kap visszaigazolást az igazára?
Miért duzzog mégjobban, aki nem kap sajnálatot?
Miért dühös mégjobban az, akinek nem hagyják meg az utolsó szó jogát?
Az biztos, hogy ebben a formában nem állja meg a helyét.
Gondolom ezt te is látod, hogy a kettő teljesen két különböző meghatározás alá esik, és még véletlenül sem hasonlóak, vagy egészítik ki egymást.
Szerintem a fejlődésnek vannak fokozatai. Ugyanazokkal a dolgokkal (megoldandókkal), többször is találkozhatunk életünk során, de nem biztos, hogy a megoldás minden esetben ugyanaz lesz.
Tehát mindig újra meg kell keresni a megoldókulcsot a problémához.
Milyen érzésről beszélsz? Ha van érzés, akkor mellette nem él meg semmi más.
Mint elhangzott, a boldogság állapot, semmi köze az érzéshez.
Akkor ez a kétfajta elégedettség tulajdonképpen nem is az.
Mert az egyik a közömbösség, a másik meg az ami.
Megtaláltam (nagyjából állandóra), de nem tudom rekonstruálni, hogy hogyan!!
Azért kellene tudnom, hogy ha netán egyszer megint eltűnik (mert gyerekkoromban szintén megvolt), akkor hogy érem el megint. Érted?
Azért én megkülönböztatnék két fajta elégedettséget.
Az egyik elégedettség egyfajta közönnyel viseltetik a világ dolgai iránt.
A másik elégedettségben már nincs megelégedettség, hanem van ami van. Úgy természetes, ahogy van.
Te már tökéletes vagy, mondom én.
Már azt is elfelejtetted, hogy mi volt reggel.
Ebben az értelemben igen, összefügg. Inkább a tudatosság az, ami hiányzik és meg kell teremteni, mert a jelenben élni csak tudatos figyelemmel lehet.
De azt mér nem mondja meg senki, hogyan öntözzem és palántázzak? A növényeknek szerete kell és substral. És a lelki magvaknak mi kell?
Mert most állapítottuk meg, hogy a körülmények nem szabad, hogy számítsanak.
És én nem tudom, így utólag, hogyan jutottam el a viszonylagosan állandó elégedettség állapotába.
A boldogság nem a körülményeken múlik, ez így van. Azért kell teljességében megélni minden pillanatot, hogy apillanataid boldogsága szünet nélküli állapottá álljanak össze. Ha közben jövőzöl, meg múltazol, megszakad a folytonosság.
Bár e jelenben élésről reggel, vagy tegnap volt szó, szerintem összefügg.
Nem. Buddha egy királyi család hercegi sarja volt, aki amikor találkozott a szenvedéssel, elhagyta a palotát, és azt kereste, hogy lehet szenvedés nélkül élni. Így érte el a megvilágosodást.
Nem teremtett, pusztán megadta a lehetőséget az embereknek, hogy ők is elérjék a megvilágosodást, azzal, hogy nem tartotta titokban a módszereit.
A magok azért vannak, hogy ápold őket, vesd el, majd amikor kikel, akkor palántázd ki, majd öntözd, legyen belőle egy bőtermő gyümölcsfa.
Tehát a magot, ami benned van, gondozni kell, hogy kiterebélyesedjen.
Itt nincs szó félelelemről.
Már hogyne lenne ember?
Nem az alényeg, hogy találkozol-e velük, hanem az, hogy magad vállj azzá.
Buddha biztos nem kérné ki magának, csak mosolyogna a tituluson, hogy Isten.
Engem viszont halálra rémítesz ezzel, és még sok ezer buddhista barátomat.
Szóval mindig csak a kifogás.
Jó tévézést, és jó éjt!
Mostmár így tiszta!
DE már nem akarom kifejteni, mert attól tartok ilyen későn hülyeségeket írnék. No, meg ahhoz vissza is kéne olvasni........nincs kedvem hozzá.
Ezt én sem értem, hogy ezt hogy hoztad össze a kis tanmesével?
Amit írtál az igaz, hogy boldogság pillanatnyi állapotokból tevődik össze. Bár az, hogy sok minden kiválthaja, az nem egészen így van. Ha megvan már a tudásom, akkor akkor váltom ki, amikor akarom. Rajtam múlik, nem a körülményeken.
A félelem alatt mire gondoltál?
"összes megvilágosodott"- még egyel se találkoztam
Azt nem mondja a Dharma, hogy mi a baj az egommal. Mert reggel azt írtad, hogy utána kéne néznem.
És azt, hogy élvezem a társaságát, az egomra értettem.
