Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Érzelmi kavalkád?!
Sok téma forog a fórumon, és ezzel együtt sok vita. Hol szelídebb, hol durvább.
Érdekelne, hogy vajon az embert mi mozgatja, amikor az érzelmeit érinti egy-egy hsz-ás?
Gondolok arra, hogy a sajnálat sajnálatot , a szomorúság szomorúságot, a düh dühöt, a jókedv jókedvet hoz magával.
Viszont mi van akkor, ha valaki nem azonosul azzal az érzelemmel, amit a hsz-ló ki akar váltani egy másik hsz-ból?
Miért sértődik meg az, aki nem kap visszaigazolást az igazára?
Miért duzzog mégjobban, aki nem kap sajnálatot?
Miért dühös mégjobban az, akinek nem hagyják meg az utolsó szó jogát?
Értem. Már a képeket!
Engem ne jelölgessen senki, nem vagyok egy tucatáru.
Pedig nem harap.
Oda is csak az tesz fel fotót, aki akar. Ott sem kötelező semmi, hiszen minden a te döntésed.
iwiw?? Oda nem kellenek fotók??
Na, arra még senki nem tudott rábeszélni, hogy oda feltegyem magam.
Fotót mailbe is el lehet küldeni. Tudod, csak kérd és megérkezik.
Ezt se nagyon akartam! De nem hagyott békén az anyukám.........szerencsére.
Néha jó, ha egy kicsit noszogatják az embert, de persze legtöbbször konokul ellenállok.
Ezt nem bántam meg. Köszi Anci!
Basszus, privit küldtem!!! Immáron kettőt!
Te hol szoktad látni, ha üzeneted van?
Vagy tele a dobozod olvasatlanokkal?
Én is vállalom magam.
De mert a név nem számít. A bemlapon feltett kérdések nem számítanak. A parmétereim nem számítanak.
Akkor miért írjak bármit is, ami nem számít?
Még nem kaptatok?!
Persze, néma gyereknek.....
home nevű billentyű, bal felső szegmens, gyorslinkek, privi (1)
Hmm?
Aha, értem... Vagy mégse?
Pedig még nem is ittam semmi olyat, amitől összemosódnának a szavak és értelmük.
De most felállok, és pótolom. Egészségünkre!
Dehogynem olvastam, azért volt a a végén! Érted!
Vagy nem érted??
Bezzeg -1- azonnal válaszolt a privimre az előbb.
De juszt se mondom meg, mi volt a tárgy, mert azért privi bibibíííí!
Aha, most már értem az a bötűt. Szerintem azt hitte csak ugratod.
Nekem eszembe sem jutott, hogy a nevem legyen a nicknevem.
Jó napunk van.
Megfelelő mennyiségű dögléssel.
És most a Nap is kisütött, persze a következő fekete felhő már ott figyel a horizonton.
Az én rendes vezetéknevem Csicseri, amúgy Andrea, és nem sok ilyen van az országban, akivel ne lennénk rokonok.
Fentemlítettnek küldtem is privit, hogy rokon-e, de még csak válaszra sem méltatott.
Biztos nem rokon, mert az én rokonaim udvariasak.
Nem főni , hanem FŐZNI!
Még jó, hogy nem azt írtam sülni!
Örülnék, ha főzőcskéző típus lennék. Vagy legalábbis egy kicsivel több lenne belőlem, mint ami van.
Emlékszem gyerekkoromban az anyu főztjeire, meg a hangulatra. Hát bizony kellemes érzést kelt. Na de írtjuk az érzelmeket, úgyhogy ennek is pát intek.
Nekem tök jó napom van.Főztem fincsi ebédet, szeretem a hétvégéket, amikor mindenki itthon van. Elégedett vagyok. Délután pihi, fagyizás, este forma-1. Mi más kellene még??
Na, jó hát eszembe jut néhány dolog ami jó lenne, de ne legyünk telhetetlenek.
Nekem az erkélykorlátján is van belőle. Imádok velük csicseregni.
Milyen napotok van. Én olyan megelégedett hangulatban vagyok. Még az sem zavar, hogy rendbe kellen tennem magam körül a lakást. Persze nem takarításról beszélek.