Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Érzelmi kavalkád?!
Létrehozva: 2008. Április 16. 17:53
Sok téma forog a fórumon, és ezzel együtt sok vita. Hol szelídebb, hol durvább.
Érdekelne, hogy vajon az embert mi mozgatja, amikor az érzelmeit érinti egy-egy hsz-ás?
Gondolok arra, hogy a sajnálat sajnálatot , a szomorúság szomorúságot, a düh dühöt, a jókedv jókedvet hoz magával.
Viszont mi van akkor, ha valaki nem azonosul azzal az érzelemmel, amit a hsz-ló ki akar váltani egy másik hsz-ból?
Miért sértődik meg az, aki nem kap visszaigazolást az igazára?
Miért duzzog mégjobban, aki nem kap sajnálatot?
Miért dühös mégjobban az, akinek nem hagyják meg az utolsó szó jogát?
Kevesen és ritkán - úgy pár ezer évenként - születnek emberek, akiknek minden a helyére kerül. Mert ahogy végignézem a történelmet, és azokat az embereket, akiktől érdemes tanulni, azok bizony sokat tettek azért, hogy tanulhassunk tőlük.
Viszont az is igaz, hogy nekik nem csak az volt fontos, hogy tanuljanak az emberek, hanem először az, hogy maguk tanuljanak.
Konstruktív kritikát az tud feléd közvetíteni, akinek valamennyire hasonló az értékrendje, tehát érti, mit miért mond(hat)sz, teszel.
Akinek teljesen eltérő a tapasztalati készlete, max. ítélkezni fog (ha nem elég intelligens), vagy hozzá sem szól a témához, mert tudja, hogy gőze nincs róla.
Semmi baj szerintem azzal, ha bővítjük az ismereteinket, személy szerint örömmel fogadok minden témát, ami elősegíti a megértést. :)
Egyetértek!!!
Ha meg sem próbálunk változtatni rajta, akkor nem is lesz belőle semmi. Mindig a szándék a fontos!
Lehet, hogy először nem megy simán a dolog, de kevesen vannak akik már úgy születnek, hogy minden a helyén van. Persze az "úttörőnek" hálátlan a szerepe, de én megemelem a kalapom a topikindító előtt, mert azért ez egy kemény téma:))))
Szia bety!
Én nem a hétköznapi tibeti emberekre gondoltam, hanem egy szerzetesi "rendre". Ott ezt iskolának hívják.
És a nőknek azért van több férjük, mert szükségük van rá, a nehéz területi és éghajlati körülmények miatt.
De igazad van abban, hogy sokkal harmónikusabb a tudatuk. De ez sem csk úgy van, állandóan mantráznak. Az ugyan igaz, hogy sokkal kevesebb benyomás éri őket, ez is hozzájárul a harmóniához.
Na, erről ennyit, mert ez a topik nem erről szól:)))))
Meggondoltam. :)))
Nem értünk egyet, de hasonlóan vélekedünk dolgokról. :)))
Igen, valóban szerettem volna elkerülni az utolsó hsz váltásokat, de az a kényszer vezetett, hogy próbáltam elmondani, körülírni a mondandóm.
És igen, nem nyugtat meg a tudat, hogy elég, ha én értem, amit mondok. Mert ez elbizonytalanít, hogy talán valóban nem helyes a kifejezés mód részemről.
Ez az iskola nagyon tetszene, még nem hallottam. És pontosan ez az, amit valóban szeretnék, hogy a vita vita legyen, és ne személyeskedés. És jó volna megtanulni azt is, hogy hogyan lehet egymást segíteni ezáltal. Mert az, hogy visszafordítom a fegyver élét, azt eddig is tudtam, de pont ez az, ami nem tetszik, hogy így kell véget vetni egy beszélgetésnek.
Itt meg nem a Tibeti nok forumoznak es ezert a szemelyeskedesek elkerulhetetlenek.
Na, azthiszem ezt akarta elkerülni mindenki ebben a topikban.
Nem baj, hogy így alakult, mert úgy látszik szükség van a közvetlen tapasztalatra. Ezáltal fejlődhetünk:)))
Mindenesetre én a magam módján levontam a tanulságot, miszerint: mindannyiunknak van mit tanulnunk a kommunikáció területén.
A tibeti buddhizmusnak van egy iskolája, ahol tanítják a vitatkozás tudományát. Fantasztikusan csinálják, nagyon élvezetes, és soha nem megy át a dolog személyeskedésbe.
Maximálisan egyetértek a rossz tulajdonságok feltárásában.
Ezzel te is így vagy? :)))
Ja és még valami...
Ezt a szabadság dolgot végképp ne mérteml, mert az hogy valaki egyetlen hozzászólásával korlátozza a szabadságodat majdhogynem paranoia az én értelmezésem szerint.
Mégis miben????
Őszintén sajnálom, hogy egy pontosítást kérő hozzászólás ennyire fel tudta kavarni az érzelmeidet!!
De a magyarázatot megadtad: mi mozgat = miért pont azt a hatást váltja ki.
Számomra érdekes az is, hogy milyen - nagyrészt nem helytálló -következtetéseket vonsz le a szándékaimmal kapcsolatban a hsz-om alapján, de szíved joga, - amikor elküld valaki egy hsz-t, akkor vállalja, hogy mindenki úgy értheti, ahogy akarja.
Engem érdekelt ez a téma.
És nem a másokat szidalmazó emberek szidalmazását értettem alatta :)
Engem is érdekelne, hogy miért akadtál ki ennyire, ha rájössz szívesen venném, ha elárulnád. Komolyan...
Van egy fontos alapigazság - nekem sokszor segített már az önismeretben előbbre jutni - mindenki azt a rossz tulajdonságot utálja a legjobban más emberekben, ami őbenne is meg van.
Pl engem most mi mozgat, hogy legszívesebben ugranék erre a hsz-ra?
Az, ha valaki visszadobálja a szavakat a hsz-óhoz, nekem az azt jelenti, hogy az a másik nem tudja, hogy miről beszél, tehát meg kell neki mondani, ha nem érti önmagát.
Másik, amit határozottan érzek, hogy számonkérő, amit már csak azért sem szeretek, mert korlátozva érzem magam a szabadságomban.
És van még valami. Én szívesen kibeszélem magamból amit érzek, gondolok, de nem ennek indult a topik.
Hát nem egészen így gondoltam a saját eszmecserém :)))
A magas hsz-ás szám tetszene, tegye a szívére a kezét, akinek nem, de nem ez a lényeg. Sőt eléggé meglep, hogy ilyen következtetést is le lehet vonni a hzs-ásomból.
Szóval én arra terelgettem volna - ha sikerül - a témát, hogy azok a témák milyen kelendőek, amikben másokat lehet szidni, ráadásul minden személyes ismretet mellőzve.
A szidás nálad hol kezdődik? Mert én vélemény nyílvánításra szorítkoztam. Akár magammal, akár mással kapcsolatban is. Sőt mással kapcsolatban még a személyeskedést is kerülöm.
Amúgy, ha a pársorosoknál, meg az induló hozzászólásnál tartunk.
Kifejtenéd bővebben, azt hogy:
"az embert mi mozgatja, amikor az érzelmeit érinti egy-egy hsz-ás"
Milyen mozgatásra gondolsz?
A hozzászólás tartalma és stílusa hat az olvasó érzelmeire.
Majdnem pontosan ugyanúgy, mintha mondaná valaki a szöveget.
Az eltérés - ha van - abból abból vezethető le, hogy mi a fórumozás motivációja az olvasónál. Szerintem.
Nagyon tanulságos ez a hozzászólásod számomra....
Szabályos kis példázatot ad válaszul a saját kérdésedre?
Adott az ártatlan lelkesedésed, hogy egy topicoddal - ami számomra valóban izgalmas - minél magasabb hozzászólás számot érjen el.
(Már az is érdekes, hogy ez miért számít ennyire, de most nem ez a lényeg...)
Hogyan méred ezt?
Megnézed egy másik topic - nem is olvastam bele - hozzászólásainak mennyiségét.
Nem a kívánt eredményt kapod,
ezután dühös leszel, és általánosságában szídod az ott hozzászólók csoportját.
Ők is pont ezt teszik!!!
Valamit el szeretnének érni, ami fontos nekik, de másnak jobban sikerül. Erre mit tesznek, nekiállnak általánosságban gyalázni az illető(ke)t.
Inkább a minőség, mint a mennyiség!
Légy büszke a minőségre (persze nem a kizáró büszkeségre gondoltam), és már nem is fog zavarni a mennyiség!
De ha már a fórumnál tartok, akkor kapcsolódok az előbbi témáimhoz. Most néztem bele egy topikba, ami két óra tiz perc alatt majdnem veri a 200 hsz-ást. És vajon miről? Egy ismert ember gyalázásáról.
Nem tudom, hogy most azért vagyok dühös, mert irigy vagyok, vagy azért vagyok dühös, hogy már megint nem értem, hogy hogy lehet az emberben ennyi fékezhetelen rosszmájúság. Tippelek a másodikra :)))
Már majdnem elhittem, hogy a fórumozási motivációt írtam :)))
De aztán elolvastam, és nem. Tehát én is ott tartok, hogy ez is az élet, és valóban csak annyi a különbség, hogy sok ember kis helyen.
A pár soros hsz-okról már felvetődött, hogy korábban, hogy bizony-bizony néha talán pontalanul vannak megfogalmazva, és néha talán (?!) magunk sem figyelünk pontosan arra, amit a másik leír. Viszont van olyan is, hogy talán meg sem értjük, mert más a szóhasználat, más az értelmezés.
Az udvariasság mindenképpen az illemhez kapcsolható forma, viszont van egy olyan, hogy tiszta kommunikáció. Itt is "udvariasan" lehet megmondani, hiszen aki mondja, annak nem kellene belevinni érzelmeket a mondandójába. Na de hol van ilyen ember? :)))
Ami a fórumozási motivációkat illeti, nem hiszem, hogy mások lennének, mint az életben.
Azok, akik az életben is válallják a véleményüket itt sem viselkednek máshogy.
Az életben nem tapasztalható "fórumjelenségeket" azok okozzák, akik számára a névtelenség biztonságos fedezéket jelent. És számomra ez egyben meg is magyarázza miért: aki nem képes úgy és azt mondani a valódi élethelyzeteiben, amit valóban helyesnek tartana, az szükségszerűen frusztrált, és alacsonyabb az önbecsülése. Ezt pedig vagy önsajnáltatással, vagy mások háta mögötti gyalázáskodással szokás ellensúlyozni.
Az eltérés csak annyi, hogy a gyalázkodáshoz a melóhelyen meg lehet találni a sorstársat, élőben meg nagyon kevesen mondják meg az önsajnáltatónak, hogy menjen a fenébe.
Ami még okozhat meglepetést, hogy itt sokkal szélesebb rétegből vannak emberek, és a szűkebb életterünkben teljesen elfogadott nézeteket lehet, hogy mások, akár a többség is, elítéli.
És akkor arról még nem is volt szó, amit agyon csépeltünk már, hogy a pársoros irományok esetleg nincsenek elég jól megfogalmazva, vagy csak mi értjük félre a mondanivalót, és úgy reagálunk.
Az udvariasság pedig lehet egy őszinte kommunikációs forma is, akárcsak egy felvett póz, nem lehet belőle elsőre komoly következtetést levonni.
Értelmezés
Udvariasság
Sokféleség - szák közeg