Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szervusztok Nagyikák!
Nagyon Boldog Áldott Új Esztendőt Kívánok Mindenkinek.
Kati
Szerbusztok Nagyikák.
Kívánok Mindnyájatoknak, Nagyon Boldog Új Évet, JÓ Egészségben és sok sok, örömökben.
Irénke.
Sziasztok kislányok!
Talán már többszöri kísérlet alkalmával sikerül legalább egy üdvözlet erejéig bentmaradnom.
Puszi Mindenkinek! Kata
Szeretet van............
Szeretet van
a napfény aranyló sugarában,
tavasszal virágzó fákban,
az ég gyöngyöző kékjében,
tavak tisztavizű mélyében.
Szeretet van
madarak rikoltó énekében,
bogarak törékeny életében,
állatok mindentudó szemében,
hüllők hideg vérében.
Szeretet van
anyai jóslatokban,
gyermeket váró hónapokban,
iskolákba futó diákokban
és a tanítókban.
Szeretet van
lázongó, vad fiatalokban,
sötétben botorkáló alakokban,
kopott, csöndes cellafalakban,
ijedten suttogott szavakban.
Szeretet van
a boldog, fiatal párokban,
szenvedélyesen szőtt álmokban,
mámoros, örök éjszakákban,
termékei ˝almafákban˝.
Szeretet van
körülöttünk mindenben,
boldogító, vidám színekben,
nevetve futkosó gyermekben,
s mindez benne van Istenben.
forrás: internet
Az idő dajkája ma éjjel egyik kezével újévet ringat
Miközben a másikban bús ravatalon óévet takargat.
Virrasszuk ugyan a régit, de inkább az újat köszöntjük
S a telt élmény-poharat ma éjfélkor mind kiöntjük.
Újesztendő, állj elébünk, hadd lássunk a velődig ma éjjel!
Lám veled is vénebb lett minden létező egy évvel.
Újesztendő, áldott hajnala újabb vágynak, tettnek.
Termő méhe légy emberséges tiszta becsületnek!
Újesztendő, előlegezz feleletet sok-sok kérdő szóra,
Lám sír a harang már s minden házban búcsút ver az óra.
Újesztendő, hozz békét, jót, boldogat, termőt,
Oszlass el egünkről minden vészt; poklot-rejtő felhőt.
Üsd ki a fegyvert merénylők markából bátran.
Hűtsd le forró fejét, ki őrjöng betegen, megszálltan.
Ne hallgasd meg imáját annak, ki vérért könyörög,
Holttestének se adjon nyugalmat temetőben a rög.
Keserű legyen falatja annak, ki másnak halált készít
S ki bút kovácsol, add ki abból először neki a részit.
Újesztendő, harsonázz riadót számára annak, kiben kihűlt a vágy.
Állítsd talpra a beteget, kinek jussa a gyógyszer és az ágy.
Könnypatak árkát tömd be mosollyal, ó minden arcon,
Ne lelje gyönyörét ember, kínon, börtönön, harcon.
Összekuszált fonalát létünknek bogozd ki, ó kérünk
S tüzelj, késztess, bátoríts, hogy semmitől meg ne riadjon a vérünk.
Gályatesteden új erő új vitorlát feszítsen
S minden tiszta álmot boldog part felé repítsen.
Hol nem hóhéra már többé ember az embernek,
Jóért nem sújt a vas s bűnért nem fizetnek.
Üdvözlégy új év, minek kereszteljünk mondd, ó mondd tégedet?
Légy a béke éve! E szent szóval csókoljuk minden léptedet.
Megoldatlanságok kiáltanak feléd, ím, mint éhes gyermekszájak,
Légy kulcs, mely kinyit minden beszakadt nagy kérdés-zárat.
Teremtő nagy tervek intenek feléd fehér zsebkendővel,
Hogy révbe jussanak, áldj meg ésszel, nagy erővel.
Kevés legyen a könny s csilingeljen sok gyermek-nevetés,
Magva szakadjon ősi búsulásnak s tűnjön rút szenvedés.
Vénhedett vénül ne nyögjön erőtlen, ziháló kebel,
Mikor a légben a március tavaszillatot kever.
Újesztendő! Idők méhéből szülj nekünk békét, színes szent jövendőt,
Ily vággyal kívánjunk Istentől
minden jó embernek boldog újesztendőt!
Gellérd Imre
1955. december végén
Kislányok!
Szép napot kívánok, és Boldog Új Évet!
Eta
„Ismét egy esztendő hanyatlik a sírba,
Nézhetünk utána nevetve vagy sírva.
Sokan bár örömmel búcsúznak el tőle,
Azt várják, hogy különb lesz a követője.
Itt állok magam is, azt óhajtom éppen:
Jobb időket érjünk, mint az elmúlt évben.
A mezőkön áldást, a hazában békét,
Az emberek szívében boldog egyetértést,
Ezért fohászkodunk, ezért ver a szívünk
Adjon az Úr Isten
Boldog Újesztendőt
nékünk!”
forrás: internet
Sziasztok Nagyikák!
Katika már felszolgálta a finom reggelit
köszönjük. Szép jó reggelt Mindenkinek az év utolsó napján is.
Etuka hát nagyon kifáradtam a kocsonyával már nagyon unom lehet jövőre nem is bajlódok vele.
Sok szép verset is köszönjük.
Katika én is vagy pogácsát v. perecet sütök majd megeszik a gyerekek nekem nem sok kell.
Nagyon Boldog Új Évet kívánok a fórum összes tagjának sok szeretettel és ami a legfontosabb nekünk jó egészséget!
Marika
Jó reggelt Kislányok!
Remélem mindenki jó kipihente magát, hogy estére legyen erő az ó év bucsúztatására.
Etuka!
Még volt energiád verseket keresni, felrakni, köszönjük.
Most kezdem a pogácsát begyurni, aztán a perecet, ma ráérek mást nem igen fogok késziteni.
Böbe!
Neked is nagyon boldog, gazdag új eszetendőt kívánok.
Kati
Szia Etuka!
és mindenki!
Köszönöm szépen a karácsonyi jó kívánságaidat.Szép csendesen el is telt.Sajnos sok készülődés volt nekem is.A hideg miatt fát is kellett vágnom és fűtenem is kellett. Szent estén és az első napon ketten voltunk a lányommal.Vártam a fiam telefonját de sajnos nem szólalt meg.Nagyon rosszul esett.Azután 26-án jött a fiam is.Karácsonyi jó kívánság a részéről ismét elmaradt egy szóval sem mondta egyikünknek sem,hogy boldog karácsonyt.Megebédeltünk utána nem sokáig maradt.Azért én egy kis hazait pakoltam neki a finomságokból,mert tudom,hogy a hasát azt szereti.Sok minden megmaradt.Sütnöm Szilveszterre csak sajtost kell és babgulyást és káposztát csinálok,mert a lencsét nem szeretjük.Majd eltelik ez az ünnepi szakasz is.Azután megyünk megint tovább a következő karácsony felé szép lassan.Kellemes Ó év búcsúztatást, békés,boldog szerencsében,egészségben eltölthető Új esztendőt kívánok a topik minden tagjának!Puszilok mindenkit a topikon.Böbe
Kedves Nagyikák!
Kellemes Ó év búcsúztatót és egy szebb boldogabb Új esztendőt kívánok mindenkinek a topicon!Böbe
Aranyosi Ervin : Csak egy a fontos......
Egy, csak egy a fontos ezen e világon.
Ami nincs eldugva, s könnyen megtalálom.
Nem a szemem nyitom, - nem látom, csak érzem,
belül lett elrejtve, az emberek szívében.
De nem csak az ember szíve birtokolja,
minden élő vágyja, s önmagában hordja.
Ezzel kell a szívet, minden nap etetni.
Úgy lehetsz csak boldog, ha képes vagy szeretni
Aranyosi Ervin: Ha sírni volna kedved........
Ha sírni volna kedved,
csak engedd el magad,
ne leljen gátra benned,
elomló könnypatak.
A könny csak lélek forrás,
múltad tisztítja meg.
Napfényt vetít, ahol más,
fájó árnyék lebeg.
Ha sírni volna kedved,
oldódj nyugodtan fel.
Engedd szabadon szíved,
hisz többet érdemel.
Ne tartson vissza semmi,
belül legyél szabad!
Akarj boldogabb lenni,
szabadítsd fel magad.
Ne zabolázd a lelked,
dúljon, mint tenger ár!
Ami fáj, elfelejted,
legyen hát vége már!
Zokogj, ordítsd világgá,
szíved fájdalmait.
Szelídítsd gyertyalánggá,
a máglya lángjait!
Nevetve és sikoltva,
vulkánként törjön fel!
Lelkedben lázat oltva,
lazán ömöljön el!
Menekül mind, mi bántott,
észt vesztve elszalad.
Vesd le mint rossz kabátot,
csak engedd el magad!
S ha magadból kiadtad,
lelked elcsendesül.
Szívedre írként hathat,
s üres vagy legbelül...
Zord felhők tovakúsztak,
már látod a Napot,
a kínok messze úsztak,
szemed ismét ragyog.
Borúra napsütés jön,
szeretet, béke vár.
Engedd, hogy tündököljön,
szép szemed fénye már.
Szádon mosoly ragyogjon,
tükrözze a napot,
vigyázz, hogy ki ne fogyjon,
- amit adsz, azt kapod!
Ha tiszta már a lelked,
ha két szemed ragyog,
a jók így ünnepelnek,
- a lélekben nagyok.
Lásd szebbnek a világod,
láss meg minden csodát.
Szép napod legyen áldott,
nyíltan lépj csak tovább...
Katikám!
Már sül a fél tepsi. Mindjárt készen vagyok . Megyek én is fürdeni, és lefekszem mert elfáradtam.
Kívánok neked jó éjszakát, és szép álmokat. Pihenj jól.
Eta
Etuka!
Nagyon ügyes vagy, várom hogy felrakd, hogy meg csodálhassam.
El hiszem hogy el fáradsz, én mindig délelőtt végzek ilyen dolgokat, mert estére már nagyon elfáradok.
Etuka el megyek pihizni, pihend ki magad Te is, holnap majd dumcsizunk.
Puszia Kati
Katikám!
Igen a harmadik tepsi, és még van egy fél tepsire való. Már egy kicsit kezdem unni az egészet, de látod gyors vagyok mint a villám.
Ilyenkor nem érzem, hogy fáradt vagyok no de majd , ha fekszem le , és el kezd fájni a derekam.
Eta
Katika!
Már mondtam Mónikának, hogy fényképezze le a mézeskalács házikót, és akkor majd felrakom. Nagyon jól sikerült.
Most két kéménye van, és két ablaka mert Bence ragaszkodott hozzá. Sőt majd meglátod még kerítést is csináltam.
Eta
Etuka!
Nagyon szeretem ezt a száraz hideget, sajnálom ha megint felmelegszik, mert akkor az hozza a csapadékot Mátrában már sielnek, nálunk meg egy szem hó nem esett, pedig jó lenne.
Most m ár a harmadik tepsi perec sül?
Kati
Katika!
Reménykedem, hogy izleni fog a csapatnak, ha már ennyit dolgoztam vele.
Úgy gondoltam, hogy a sallangokat beteszem a hütőbe, és holnap lesz egy kis pogácsa belőle.
Még van egy fél tepsire való perecke.
1 kg lisztből van.
Eta
Katika!
Pedig a Mátrában mindig szokott már ilyenkor hó lenni. Elkerül most benneteket.
Nálunk nagyon hideg van, de a hó nem esik. Mondták az időjárás jelentésben, hogy a jövő héttől újra melegedés lesz.
Ennek nem nagyon örülök mert a virúsok, és a bacik nem tudnak elpusztulni.
Eta
Etuka!
Remélem nagy keletje lesz a pereckének.
Kati
Etuka!
Valóban nagyon szép a kép, a vers is csodálatos. Még mindig nem esett a hó felénk a hegyekben már sielnek nálunk meg nincs egy szem hó sem.
Kati
Katika!
Most teszem be a harmadik tepsivel. Remélem még itt vagy. Nagyon sietek most nem is ülve csinálom hanem állva.
Eta
Katika!
Mindjárt jövök addig olvasd el a verset, és nézd meg azt a gyönyörű képet.
Akartam kérdezni hó még mindig nem esett?
Én is vettem egy kis banánt most 299 ft volt a Coop-ban kilója.
Eta
Katika!
Ez nagyon finom holnap veszek lencsét, és megcsinálom.
van itthon tejfelem csak lila hagymát kell vennem.
A bőrös húsi is nagyon finom. Én is szoktam készíteni úgy szeretem amikor szép piros, ropogósra megsül.
Egy szép vers, és kép amig berakom a következő adagot.
Aranyosi Ervin: Hegyi patak.....
Nagyobb kép Link
...... .........
Csilingelő, csobogó cseppek,
összefutnak, elerednek
aztán a lejtőn nekivágnak,
s nekifutnak a nagyvilágnak.
Surranó, csengő dal kíséri,
lehagyja aztán utoléri.
Vize alatt a patakágyon,
kövek alszanak egy rakáson.
Kanyarog jobbra, kanyarog balra,
fehér kupolát alkot a habja.
Utat is váj a kemény kőbe,
nyomokat hagyva mindörökre.
Etuka!
Holnap sütögetek, mert mást nem akarok csinálni, délfelé kimegyek friss kenyeret venni, hogy legyen itthon, na meg a séta kedvévért. Ma is kimentem a boltba gyümölcsöt vettem, nagyon szegényes a felhozatal, de inkább a séta kedvéért mentem, hogy levegőzzek.
Kati
Etuka!
Beáztatom a lencsét, még este, és így hamar fő, az első levét amibe fő leöntöm és még egy kicsit főzöm, de nem hagyom szét főni, hagyom szép szemes maradjon, leszüröm félre teszem, közben elkészítem az öntetet tejfölt, vagy joghurtot használok, lilahagymát szép vékonyra leszeletelem, izlés szerint sózom, borsozom, citrom levet is szoktam rá csavarni. Mikor kihült a lencse jól összekeverem. Nagyon finom. Már csináltam gyümölcssel is de az nem izlett.
Katika!
Te is sütögetsz? Vagy már készen vagy a pogácsával. Már Bence is mondta, hogy süssek úgy látszik rákapott az izére.
Igaz a nagy perecet ami sajtos nagyon szereti , és most már ezt is. Eddig csak Pisti reklamálta.
Eta
Katika!
Nem éget meg a perecke mindjárt megnézem a második tepsivel.
Hogyan csinálod a lencse salátát? Lehet, hogy én is újítok!
Mindjárt jövök.
Eta
Katika!
Már itt is vagyok betettem egy másik tepsi perecet.
Látod nem tudunk ellent mondani a gyerekeknek mert nekem is szólt Mónikám, hogy nagyon jó lenne , ha sütnék egy kis perecet.
Holnap akartam készíteni, de gondoltam, hogy elmegyek a piacra veszek trombitát Bencének hagy fújja.
Tavaly hamar tönkre ment neki, és sírdogált, de jöttek a Mamáék,és a Papa is hozott egyett.
Eta
Etukám!
Nem hisze el én magamnak készítek, mert mindig másnak sütögettem, most neki ülök, hisz m ás dolgom nem lesz.
Majd elsején elkészítem a lencse salátát, tavaly is azt készítettem és nagyon ízlett, bőrös husit sütök hozzá.
Remélem nem éget meg a perecke.
Kati
Katikám!
Bence is már nagy fiú. most éppen perecet sütök közkivánatra, de azért itt vagyok.Mindent szívesen megcsinálok, de ez a perec készítést nem szeretem.
Sajnos nincsen Bence aki szaggassa.
Most kiszaladok megnézem, de jövök vissza.
Eta
Szervusz Etuka!
Igazad van , valóban elég lenne nekünk a szeretet, nem kell már az ajándék, ilyenkor annyi sok minden fölösleget kap az ember.
Etukám nagyon szép a Te családod is, a kis Alizka is nagyon szép kisbaba, Bencike meg olyan nagy fiú már.
Naná hogy el megyek a diploma osztóra, ott a helyem, ott voltam minden ballagáson, szalag avatón, hát most is ott leszek.
Fel kért Zsoltikám, hogy süssek neki pogácsát amit el visz a szilveszteri buliba, hát mondjam hogy nem sütök, úgy is akartam magamnak perecet sütni, így egyszerre megoldom a sütögetést.
Kati
Katika!
Remélem szép napod volt ma , és kipihented magad.
Én is nagyon fáradt vagyok hiába már nem nekük való a sok sütés , főzés, de amikor csináljuk nem érzünk fáradtságot csak sok szeretett amivel készítjük a családunknak a sütiket, és az ebédet.
Szerintem így Karácsánykor ajándék helyett egy szó is elég lenne amit ajándékkal együtt is megkapunk a szeretet , és a szó szeretlek.
Nagyon szépek a kis unokáid sok örömöd van bennük, és természetesen a nagyobbakban is. Barbika is nagyon szép nagylány , és gratulálok neki a diploma munkájához.
Gondolom, hogy el fogsz menni a diploma osztóra.
Eta
A savanyú almák...
Egy ember almafajok nemesítésével foglalkozott. Mindenkinek örömmel mutogatta pompás almafáit: boldog volt, ha valaki almáját megízlelte.
Egyik szomszédját - noha többször hívta -, semmiképpen sem tudta rábírni, hogy bemenjen hozzá almakóstolóra. Mikor egyszer újra hívta, megszólalt a szomszéd:
- Be kell vallanom, hogy a múltkor, kertje mellett elmenve, kíváncsiságból felvettem egy lehullott almát. Beleharaptam, de én életemben olyan savanyú almát még nem ettem. Köszönöm, nem kérek az almájából, az az egy egész életemre elég...
- No ez igazán nem mérvadó - szólt mosolyogva a kerttulajdonos - messze földet bejártam, míg ahhoz a savanyú almához jutottam. Azért ültettem a kerítés mellé, hogy egyszer s mindenkorra elvegyék a tolvajok kedvét az almalopástól. És bevált a számításom. De jöjjön velem a kert belsejébe! A második, harmadik sorban olyan jóízű, zamatos fajtákat talál, amilyet nem is álmodott.
- Ha így áll a dolog, az más - szólt elgondolkozva a szomszéd és bement a kertbe.
Sokan így vannak a hívő élettel. A kívülállók csak a tilalmak, a bűnbánat és önmegtagadás savanyú almáiról tudnak. Pedig ezek csak a képmutatók távol tartására valók. Ne a kerítésen bemászott tolvaj módjára ítélj, hanem menj be a kert Urával az ajtón, és meglátod, hogy mily édes az Úrral ápolt közösség minden gyümölcse.
Marika!
Én már régen nem főzök kocsonyát azt már a kislányom szokta készíteni, és nekem elég belőle 2 tányér.
Nagyon sok munka van vele, és nekem már nincsen hozzá türelmem.
Nálunk volt hó kb 1cm -es, de már se híre se hamva nincsen.
Nagyon szépek a virágaid jó helyük van szeretik az ablakban a világos helyett.
Eta
Szervusztok!
Mindenkinek kívánok nagyon szép estét!
Eta
Katika!
Mostanra szántam megfőzni már ünnepek előtt megvásároltam füstölt és friss összetételben.
Remélem annyira hideg nem lesz, hogy megfagy a spajzban mert az aztán irtó hideg.
Nem nagyon lehet itt hagyni csak a boltba szaladtam el.
Marika
Marika!
Jó sok munka van a kocsonyával, tavaly nagyon sokat főztem, el vitték a gyerekek, idén nem főztem, nincs ki zárva ha ilyen hideg marad hogy később nem főzök.
Jó főzőcskézést.
Kati
Etuka!
Ez nagyon igaz, mert ha csak úgy olvassa az ember a Bibliát betű marad és az igét nem tudja befogadni.
Kati
Sziasztok Kislányok4
Köszike a finomságokat
Húúúúú de termékenyek voltatok
sok jó vicc, elbeszélés, videó 
Tegnap késő estig vacakoltam a kocsonyahusi takarítással irtóan elfáradtam vele. Már fől, közben habozom, szedem a zsírt. Boltba tej és kenyér el kellene mennem de várom a -9 kicsit javuljon.
Hó még itt sem volt ugyan nekem nem hiányzik pláne a munkája. Ma még főznöm is kell vmit az uncsimnak mert megy vissza. Más különösebbet nem akarok hisz ha kocsonyát főzök mással nem szoktam vacakolni, no meg nagy helyet is elfoglal a fazék.
Szép napot és jó pihenést, annyi sok jó film van a tv-ben igaz tegnap előtt este majd éjfélig néztük az unokámmal a repülős filmet ezeket általában szeretem, de minek néztük meg annyira félelmetes volt. Jobb nekem csak a főzőcske meg a muzsika tv.
Ennyire szépek a virágaim, még mind nincs is rajta.
Marika
MIRE JÓ A BIBLIA OLVASÁS?
A történet egy öregemberről szól, aki Kentucky hegyei közt élt fiatal unokájával.
Minden reggel a nagyapa korán kint ült a konyhában, és olvasta régi, megviselt Bibliáját.
Az unokája, aki ugyanolyan szeretett volna lenni, mint ő, mindenben utánozni igyekezett a nagyapját. Egyik nap megkérdezte, ,,Papa, én is próbálom olvasni a Bibliát úgy, mint te, de nem értem azt, és amit értek, azt is elfelejtem, amint becsukom. Mire jó a bibliaolvasás?"
A nagyapa, aki közben szenet tett a tűzre, csendesen odafordult hozzá, és azt mondta: ,,Fogd meg ezt a szeneskosarat, menj le a folyóhoz, és hozz egy kosár vizet!" A fiú úgy tett, ahogy mondták neki, bár az összes víz kicsurgott a kosárból, mielőtt visszaért volna a házhoz.
A nagyapa nevetett, és azt mondta, ,,A következő alkalommal egy kicsit jobban szedd a lábad!", és visszaküldte azzal, hogy próbálja újra. Ezúttal a fiú gyorsan futott, de a kosár csak üres volt, mire hazaért.
A szuszból kifogyva mondta nagyapjának, hogy lehetetlen a kosárban vizet hozni, és elindult, hogy vödröt kerítsen a kosár helyett. Az öregember ezt mondta, ,,Nem akarom, hogy vödörrel hozd a vizet; én egy kosár vizet kérek. Meg tudod te azt csinálni, csak nem igyekszel eléggé", ezzel el is indult, nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogy megnézi, hogyan sikerül a következő forduló. Bár a fiú tudta, hogy lehetetlen, most már csak azért törte magát, hogy lássa a nagyapja az igyekezetét. Megmerítette a kosarat, és futott, ahogy csak tőle telt.
Természetesen sokkal azelőtt, hogy elérte volna a nagyapját, a kosár már üres volt.
Alig bírt beszélni, ,,Látod, papa, nincs ételme, ugye te is így gondolod?". Az öregember azt mondta: ,,Nézd meg a kosarat!". A fiú ránézett, és a kosár másmilyen volt. A régi, piszkos szeneskosár helyett egy tiszta kosár volt.
,,Fiam, ez történik akkor is, amikor a Bibliát olvasod. Lehet, hogy nem érted, vagy nem emlékszel mindenre, de amikor olvasod, az kívül-belül megváltoztat. Ez Isten munkája az életünkben. Ez az, amit csak Isten tud elvégezni, átalakítani bennünket kívül-belül, és lassan Krisztushoz, a Fiához hasonlók leszünk.
Szánj időt, hogy elolvass Isten szavából valamennyit mindennap! Élj egyszerűen, szeress nagyvonalúan, törődj őszintén, beszélj kedvesen, a többit hagyd Istenre.
A szilveszteri ünnep környékén a város valamelyik kies 10 emeletes panel zugában egy erősen beitalozott egyetemista társaság úgy gondolta, nem ártana a sítáborba való felkészülést egy kis gyakorlással előkészíteni. Ez a lépcsőház egyenetlenségeit leküzdő "síelés" (léceken, ahogy kell) egészen addig jól működött, amíg a kicsit nagyothalló Mari nénit el nem kaszálták az egyik fordulóban.
Sajnos az idős asszony lábát törte, de hőseink csak a mentőket hívták ki hozzá - bátorságuk már nem volt el is vállalni az esetet.
Igenám, de teltek a napok, nőtt a bűntudat s nem volt mit tenni: irány a pécsi 400 ágyas (az egyetemi kórház), Mari nénit megkeresni, bevallani, jobbulást kívánni, virágot átadni. A nyomozás sikerrel járt, megvolt az emelet, kórterem, ágyszám de ahogy beléptek a helyszínre, ott már csak egy üres ágyat találtak, behúzva friss/tiszta ágyneművel.
A társaságon eluralkodott a rémület: - Mari nénit elvitte a combnyaktörés! Gyilkosokká lettünk! Jaj-jaj!
Kis idő múlva egy nővér érkezett s természetesen kíváncsi volt, hogy a fiatalemberek mit keresnek az üres kórteremben. Egyikük erőt vett magán és megkérdezte, vajon hova került el innen kedves öreg hölgyismerősük, akihez látogatóba érkeztek?
Mire a nővér: - Áá, szegény Mari nénit keresik? Épp most vitték át a pszichátriára, mivel napok óta azt hajtogatja, hogy őt bizony síelők ütötték el a lépcsőházban.
Kívánok Mindenkinek jó reggelt, és szép napot!
Katikám!
Megyek Bencéhez, de nem kell korán mennem csak 8 órára mivel Pisti még otthon van. Nem tudom milyen az idő, mert még ki sem dugtam az orrom.
Még van két csekkem is amit most menet közben faladok.
Finom is tkáposzta én is főztem az ünnepekre, és van nekem is a fagyóban. Én is nagyon szeretem.
Legyen nagyon szép napod, és este jövök.
Eta
Két rendőrfeleség beszélget.
– Képzeld, szilveszteri fogadáson voltunk. Én nem csodálom, hogy azt mondják, a rendőrök kulturálatlanok.
– Hogyhogy?
– A Kovács főtörzs is ott volt a feleségével. Amint ettünk, egyszer csak a asszony a villájával megvakarta a haja tövét. Hát majd' kiesett a kés a számból...
***
– Na, vadász úr, jól fölültetett minket!
– Hogyhogy?
– Hát nem azt ígérte, hogy szilveszterre küld nekünk egy nyulat?
– Nem ment el? Ó, az anyja! Pedig mennyire küldtem! Még a lakcímüket is odakiáltottam!
***
Szilveszterkor két barátnő találkozik.
– Milyen gyönyörű ruha van rajtad, drágám! – mondja az egyikőjük.
– Tetszik?
– De még mennyire! Ezt egyébként már tavaly is mondtam.
***
Szabóék falun töltik a szilvesztert. A hajnali órákban hazafelé menet egy kecske szalad feléjük, és körülugrálja Szabónét.
– Apa, egy kecske! – visít föl az asszony. – Ments meg, segíts!
Mire a pityókás Szabó bosszankodva:
– Hát mi vagyok én? Torreádor?
***
– A meghívottak közül egyedül csak ti nem jöttetek el a szilveszteri partinkra. Miért maradtatok távol?
– Mert a feleségemnek rossz volt a hangulata.
– És miért volt rossz a hangulata?
– Mert nem akartam magammal hozni.
***
Jó reggelt Kislányok!
Nagyon klassz időnk van, száraz hideg, hiába itt a tél, nálunk még nem volt hó, csak a hegyekben, úgy néz ki hó nélkül bucsuzunk az ó évtől.
Etukám!
Nagyon szép írásokat raktál fel, na meg nagyon szép számokat, nagyon szeretem a régi dallamokat. Már megfőztem a töltött káposztát, jó sok lett, de az erkélyen ilyenkor el áll, holnap egy kis lencsét fogok főzni, már a szokások miatt is na meg szeretem is, egy kis bőrös husit sütök hozzá, na persze a sajtos perec nem maradhat el. Különösebben nem várok senkit.
Nagyon szép napot kívánok, gondolom mész a Dédi oviban!
Kati
A diófa és a mogyoróbokor
Nagyon régi időkben történt, amit most elmesélek. Élt egyszer egy vén diófa. Egy dombtetőn állt, gyökerei mélyre lenyúltak a földbe, a környéken terelgető pásztoremberek sem tudták, mióta áll már ott. -- Emberemlékezet óta -- mondogatták, s azt is, hogy talán egyidős magával a dombbal. Ez a dombtetőn álló öreg diófa uralta a tájat. Odafentről nézte, mi történik a lenti síkon, és ahogy egyszer így nézelődött fejedelmi magányában, azt látta, hogy lent a mezőn egy csenevész mogyoróbokor hajtott ki.
Ez még azokban az időkben volt, amikor a mogyorónak nem volt héja. Nem borította az a kemény csonthéj, amit olyan nehéz feltörni, ami miatt manapság nem szabad a fogainkkal próbálkoznunk, mert beletörhet, kalapácsra van szükségünk. Szóval a mogyoró annak idején még csak úgy nőtt az ágak végén védtelenül, a belső magvát kínálva, azt a finom, puha magot, amit megeszünk. Kiszolgáltatottan állt ez a cserje a viharoknak, a madaraknak, amelyek könnyen megcsipkedhették, hiszen nem védte a csonthéja. Még a kukacok sem a diófa felé araszoltak, hiszen a dió kemény héján átrágni magukat fárasztó munka lett volna, hanem a kis mogyorócserjét vették célba, annak gyümölcsét dézsmálták.
Látta a vén diófa, hogy így ez a mogyoróbokor nem sokra viszi. Féltette is szegény rokonát, mert minden nyár végére, kora őszre, mire beérett volna sok-sok gyümölcse, a felét elverte a jég: lepotyogtak, a másik felét megcsipkedték a rigók, a harmadik felét - ha beszélhetünk ilyenről egyáltalán - a kukacok vették ,,gondozásba". Elgondolkodott a diófa, hogy mit tehetne, de szomorúan kellett rájönnie, hogy nagyon messzire áll a mogyorócserjétől, ezért aligha tud rajta segíteni.
Később azonban egy ötlete támadt, és az egyik ősszel, amikor a diófának különösen gazdag termése volt, egy szem dióját lehullajtotta az ágról, ami gurulni kezdett lefelé a lejtőn, gurult, gurult le a domboldalon, s végül leért a mezőre, ott is folytatta útját még egy darabon, majd a mogyorócserje mellett egy lyukba belepottyant.
Aztán elközelgett a tél, lehullottak a kései esők, követte őket a korai hó, és leplével betakarta. A dió odalent a föld mélyében álomba merült, tavasszal pedig kicsírázott és növekedésnek indult. Az első évben még gyönge szára volt apró levelekkel, de ahogy teltek az esztendők, lassan akkora lett, mint a mellette levő mogyorócserje. Ekkortájt elegyedtek beszélgetésbe egymással. A mogyoró panaszkodott: - Nézd meg testvér, mi van velem. Nemsokára megöregszem itt a mezőn, és nincs egyetlen épen maradt magom, ami földbe hullva utódom lehetne. Mert látod, jó neked, megvéd az a kemény héj a gyümölcsödön, nekem bizony ilyen páncélom sohasem volt.
Erre a kis diófa így felelt a mogyorócserjének: - Figyelj rám, kezdd el növeszteni a gyökereidet abba az irányba, amerre én állok, és én is elkezdem feléd növeszteni. Amint összetalálkoztunk, megpróbálom átadni neked az erőmet.
Így is történt, a két kis fa gyökerei hétről hétre közeledtek egymáshoz, és egyszer csak két gyökér találkozott valahol mélyen a föld alatt. Ekkor a diófából erő áramlott át a másikba. Képzeljétek el, a következő tavasszal a kis mogyoróbokor azt látta, hogy miután a virágszirmai lehullottak, és gyümölcse érni kezdett, valami világosbarna héj borította minden darabját, ami kezdetben még lágy volt, de egyre keményebb lett. Majdnem olyan kemény, mint a dió héja. Bánata örömre fordult, mert hiába jöttek a rigók, kopogtatták a csőrükkel, fel kellett adniuk a próbálkozást. Ez a mogyoró most nem lesz csemege, gondolták csalódottan. Jöttek a viharok is, s bár néhány szem áldozatul esett, a legtöbb az ott maradt az ágakon. És bizony még a kezdő kukacok foga is beletört a héjába.
A diófa viszont azon a nyáron olyan gyümölcsöket hozott, amiket nem fedett csonthéj, mert átadta az erejét. A gerezdek védtelenül álltak a diófa ágain, a szomszéd fánál kudarcot vallott madarak, s egyéb ellenségek hamar fölfedezték s azt pusztították. Ahogy eljött az ősz, és a mogyoróbokornak beérett a termése, a ő satnyulni kezdett. Elsárgultak a levelei, lehullottak, s a következő tavasszal ki sem nyíltak újból: a diófa elszáradt. Ezt látva a mogyoróbokor elszomorodott, hogy a barátja föláldozta magát azért, hogy őneki csontpáncélba rejtett gyümölcse lehessen.
Miközben búslakodott, egy hang szólította meg. Az öreg diófa, amely még mindig a dombtetőn állt, így szólt hozzá: - Ne búsulj, testvérem, hiszen én, akinek a fiam volt az a kis diófa, ma is itt állok és örülök, hogy segíteni tudtam rajtad. Nézd, ágaim változatlanul a régi gyümölcsöket termik majd, amiknek nem árt vihar, se szél, sem állatok. A fiam átadta neked az erejét, és ezután a világon minden mogyoróbokor és -cserje olyan lesz, mint te. A te utódaid fogják benépesíteni a földet. Örülj ennek!
A mogyorócserje megvigasztalódott, s a kétféle fa leszármazottai mind a mai napig jó barátok.
(ismeretlen szerzőtől)
Jókai Mór: A koldus gyermek
Az apját leütötte a hajókötél, a vizbe fuladt. Az anyja mosóné volt; éjszakai munkában meghütötte magát, forró lázt kapott, meghalt. A kis fiú egyedül maradt még alig volt négy esztendős.
Mikor kivitték az anyját is a temetőbe, a kis fiú elgondolta magában: ,,már most ki fogja nékem mondani: kedves kis fiam? ki fog én nekem kenyeret adni reggel, este? ki vet nekem már ezután ágyat, ki ád rám tisztát, ha elszennyesedem, ki vesz az ölébe, ki csókolgat meg, hogy ha valamim fáj?"
A szomszédok is elköltöztek ki ide, ki oda, idegenek jöttek a régiek helyébe, a kiknél ha megjelent a kis fiú, ha bekérezkedett ajtaikon, azt kérdezték tőle: ,,mit akarsz? mit keressz itt? takarodjál innen!"
El is takarodott szegény, kiment az utczára, a hol senkit sem ismert, megállt egy szögletnél szépen, s ugy nézett a jövő menő emberek szemébe: nem hasonlit-e valaki az ő apjához, anyjához? hogy azt megszólithatná. Hijjába nézte azokat, az embereknek más dolguk van, mint az őgyelő gyerekekre ügyelni. A ki mai világban valamit akar kapni, annak ki kell nyitni a száját. Az igazi koldus gyerek jobban érti a mesterségét; az utánok szalad a czifra uraknak, hozzájok keni feni magát piszkos czondráival; azok azután csakhogy megszabaduljanak tőle, vetnek neki valamit. Az ollyan koldus, a ki csak sirni tud, meghalhat éhen.
Meg is halt volna éhen a kis poronty mingyárt az első két napon, ha egy jámbor öreg gyümölcsárus asszony nem árult volna ott azon a szögleten, a mellyikhez ő szegődött. ez csak elnézte, mit ácsorog az a kis fiú ottan ollyan sokáig. Talán bizony lopni akar? Mikor aztán látta, hogy estig nem mozdul onnan, megszánta. Kiválasztott számára egy ütődött almát: nesze, fogjad, hanem aztán már most eredj haza!
A kis fiú hozzá volt szoktatva a szófogadáshoz s a hogy mondták neki, hogy menjen haza, szépen elindult haza.
Akkor pedig már este volt, és este nagy városban minden ház ajtaja be van zárva. A kis árva fiú egy elsirdogált magában a mikor elgondolta, hogy neki sehova sem lehet bémenni; ő reá sehol sem várnak, az ő számára sehol sem vetettek ágyat.
Azután összehuzta magát egy kapu szögletében, s ott nagy sirtában elaludt, álmában megölelgeté azt a követ, a mi ollyan jó volt, hogy gyenge tagjait a szél ellen védelmezte s azt mondta neki: ,,édes anyám."
Éjszaka is sokszor felébredt, mikor ugy fujt a hideg szél, s nyögve fordult másik oldalára, mikor ollyan kemény volt az ágya.
Másnap megint felkereste az jó kofa-asszonyt, a ki láva, hogy ollyan bús szegényke, ismét neki adta étel maradékát.
Harmadnap, negyednap megint ott találta a jó öreg asszonyt. Ötöd nap pedig hiába várt reá a szegleten, sokan jöttek mentek az utczán, még többen, mint egyébkor, csak az öreg nem jött ezuttal.
A kis árva fiú végre megkérdezé egy féllábu koldustól, (nagyobb urat nem mert megszólitni):
- Hol van most a jó néne?
- Ma nem fog itt árulni, fiam, felelt neki a koldus, mert ma ünnep van.
- De hát miért van ünnep?
- Mert ma született a Jézus, látod kis fiam, hogy mennek az emberek a templomba.
A hová annyian mennek, oda tán neki is szabad bemenni, gondolá a kis árva, s hogyan örült, midőn látta, hogy ebből a nagy-nagy házból, a minél szebb háza senkinek sincsen, nem utasitják ki, nem kergetik el, nem kérdik tőle: mit akar itten? hanem engedik ott gyönyörködni abban a sok szép énekben, s el lenni a sok ékes öltözetü ur között.
Valami nagy tiszteletre méltó ember azután sokat beszélt a népnek, elmondá, hogy született a kis Jézus jászolban, pásztorok között, hogy élt szegénységben, nyomoruságban, s hogy szerette azután is a kis gyermekeket mindig.
Ugy elhallgatta volna napestig, a mit ez a tiszteletre méltó férfi beszélt.
Egész estig mindig talált templomot nyitva; estve azután azokat is becsukták s ő ismét az utczán maradt.
Annyi ablak ki volt világitva az utczákon, fényes hintók robogtak alá s fel; ragyogó boltablakokban fenyőfák voltak kitéve, égő viaszgyertyákkal, czukorangyalkákkal, piczike bölcsőkkel, azokban aludt a kis Jézus.
A kis árva ugy eltudta azokat nézni.
Mosolygó asszonyságok jöttek a boltokba, vásároltak azokból a tündéri szépségekből, kiki vitte haza, kis fiának, kis leányának, - a mit a kis Jézus küldött nekik.
Ollyan szép a kis Jézus születésnapja!
Csak ollyan hideg ne volna ezen a napon! Jó azoknak, a kik meleg kályha mellett édes anyjaik keblén hallgathatják a szél süvöltését; de a ki nem tudja, hogy hová menjen haza illyen zord időben!
Ismét csak visszatért a templom ajtajához, ott letérdelt kis kezeit összetéve:
- Édes Jézuska, - a ki ugy szereted a gyermekeket; - ha volna szükséged ollyan kis szolgára, a millyen én vagyok, vennél engemet magadhoz. ...
S a nagy Megváltó meghallá kis szolgája kérését és elvette őt magához, a kit senki sem tartott magáénak a földön. Ott elaludt a kis gyermek és felébredt - a mennyországban. ...
Ti, kik vigadtok s örültök szent Karácson napján, emlékezzetek meg azokra, a kik éheznek és szomorkodnak!
Sárkánytojás
Smaragdzöld tisztás felett lebeg a Gömb. Aranyló fényű sötétzöld, mint a nyárvégi szőlő, amikor átsüt rajta a nap. Áttetszőnek tűnik, bár titokzatos belsejét sejteni sem lehet a zománc felszín alatt. Átfúj alatta a leheletenyhe légáramlat, a hosszú, fényesen csillogó fűszálak kényesen táncolnak érintésére. A Gömb lágyan lebeg, forog, vagy csak így látszik a könnyű szélben, amely a mezőt ölelő fák sötét lombját is muszlin-finom lebegéssé varázsolja.
Sárkánytojás. Tévedhetetlenül tudom, hogy az. Zöld-arany sárkányfióka tekereg az izzó fém hatású felszín alatt, majdani hatalmas, tűzokádó, rettegett zsarnok. Olyan erős a jelenés, hogy szinte látom csillogó pikkelyeit, hegyes fogait, villogóan fürge kígyó-mozgását. Szépnek látom, királyi gyermeknek. Szeretném hazavinni, melengetni, gondját viselni... De a hatalmas, lebegő Gömböt nem tudom, nem is akarom elmozdítani a helyéről. Tüzet igézek a mező közepén, sárga, táncos lángokat, hogy melegen tartsam a gyermeket. A Gömb a felszálló meleg levegőben felemelkedik, élvezettel pörög, hempereg a meleg áramlatban.
Valami történik. Most. A Gömb körben felreped. A belsejéből egyetlen hatalmas, vízszintes síkban szétfutó lézerfehér sugárzás vakít el, lekényszerít a fűre, olyan váratlan, ijesztően éles és fájdalmas, akár egy halálsikoly. Kilobban a tudatom a hirtelen kín gyötrelmében. Nem vagyok Én, csak a fájdalom táncoltat csontfehér halottakat a koponyám hátsó falán. Tudat nélkül érzem és félem a fájdalom csontot ropogtató kínját.
Lassan eszmélek, és nincs is sok örömem benne. Csikorogni érzem a fejem valamennyi kis csontját. Minden mozdulat éles, fájó szilánkokra töri a fájdalom kényes egyensúlyát az agyamban. A nyakam, a vállam holtsúly-nehéz, émelygés és rosszullét környékez. Kiégett, sárgásfehéren összetapadt száraz szalma alattam: ez volna a bársonyzöld rét?! Jobb volna nem látni, mint ez az égető kín a szememben, a fájdalomé és a látványé egyszerre. Körös-körül sivár puszta, szárazság és égett növények, összeaszott nyúl- és őzcsontvázak, fájdalmas üvöltés, halál.
Jobb kezem, tenyerem felemelkedik - valami aláférkőzött. Nyomja, taszigálja felfelé, már az oldalamon érzem a kis tolakodót: a sárkánygyerek bűnbánó, törleszkedő feje simul becéző kezem alá, az ő nyaka fonódik hálásan anyja derekához. Fáradtan hajtom a fejem az övéhez: hát hogy fogjuk mindezt rendbe hozni?!
Reggelig dajkálom, csitítom, vigasztalom zümmögő dalokkal, altatókkal, ringatással. Halkuló hullámokban csitul a fájdalom bennem. Álmomban felépül a megoldás a fejemben.
Mindenkinek ..........
Link
Ha erre jársz nézd meg...............
Magyarország fotó: Link
A szeretet csodás
A szeretet csodás, mint a virág,
Talán több, mint egy álomvilág.
Mely egy élten át mindig virágzik,
A szívekben újra, s újra átsugárzik.
Már ott van a megfogant magzatban,
Csak még láthatatlan, s hallhatatlan.
A szeretet, melyet hinni érezni kell,
Érezni amíg élünk, szívvel-lélekkel.
A szeretet arcát láttatja, mely jóságos,
Mikor kihal a szeretet az már gyászos.
Ó Szeretet, rólad oly keveset tudunk,
Mert sokszor az érzések elöl elfutunk.
Én még hiszek benned, hogy létezel,
Mert oly sok ember van, ki megérdemel.
Ilyen kincs az életben egyszer van,
Hogy örökké szeressünk, állhatatosan.
Tobai Rózsa 2011.10.13.