Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Marika!
Nekem is kellene venni valamilyen boka csizmát már nézegettem is, de sajnos mindig találok kifogást, hogy miért nem veszem meg.
Sajnos már én is a kényelmesebb cipőkhöz vonzódok hiába ahogyan öregszem egyre válogatosabb vagyok.
Voltam is vásárolni valamelyik nap akartam venni nadrágot stb, de hiába nem volt olyan ami tetszett volna.
Azért vettem két toppot, és négy pár zoknit.
A mai ablak tisztítás nagyon kifárasztott, de már nem tudtam tovább halogatni.
Eta
Katika!
Ugye mennyire örülünk a nagyobb betűknek
Egyik bokacsizmám tök lapos alig 8 éves tiszta új felváltva hordom nagyon vigyázok rá puha mint a selyem bőr akkor jó drága volt de látod megéri áldozni rá.
Másik az alkalmi szerű kis csini sarokkal de műbőr az sem kopik el a színházba is busszal megyünk máshová nem igen veszem fel.
Jó pihenést, Marika
A pillangófa /Mester Gyöngyi/
A kis vadcseresznye igazán véletlenül, afféle ,,talált gyerekként" került az erdőbe. Élete kezdetén, egy öreg gyümölcsfa alatt lelt rá a nagyétvágyú seregély. A fűben szanaszéjjel heverő, utolsó, elfonnyadt szemek közül csippentette fel a csőrébe, s röpült vele a magas égbe, majd leszállt az erdőnek egy bokros részén, hogy avatatlan szemek elől rejtve, nyugodtan csemegézhessen belőle. Csipegette, vagdosta a csőrével, majd amikor már nem talált rajta ennivalót, otthagyta és továbbállt.
A következő napokban a júniusi eső alaposan megáztatta a talajt, s az immár lecsupaszított magocska beágyazódott az erdő földjébe. Telt, múlt az idő, s a borsónyi kis mag megrepedt, apró hajszálgyökerei maguknak utat keresve fúródtak a porhanyós talajba. A gyökerek lefelé törekedtek, mintha látogatást akarnának tenni az anyaföld mélyében, a vékonyka zöld szár pedig fölfelé, a világosság felé húzódzkodott. Eleinte vaskosabbak voltak nála még a gaz, s az erdei gyomok szárai is, aztán lassan megerősödött. Törzse előbb ceruzához, majd seprűnyélhez vált hasonlatossá, később gyermekkar vastagságúra hízott. Sudár, egyenes tartása lett, de semmi több.
Csenevész törzsével, összevissza nyújtózkodó, hajlékony, barna ágacskáival senki nem vette komolyan. Igazán fel sem tűnt az embermagasságú gazban, s amikor még ki is levelesedett, teljesen beleolvadt a környezetébe. Szégyenkezett miatta eleget. Színtelen kis jöttmentnek érezte magát, akit éppen csak megtűrnek a nagyok, és attól félt, talán nem is nő tovább. Főként attól tartott, hogy soha, semmivel nem fog kitűnni az erdő aljnövényzetéből, a cserjék áthatolhatatlannak tűnő, zöld paravánt alkotó sűrűjéből. Szomorú kis életébe csupán a szomjoltó tavaszi langy esők, a nyári szél tikkadtságot hozó forrósága, s az őszi dér hoztak némi változatosságot, na meg az első hó bársonyosan puha érintése, mely habkönnyű fehér palástként borult gyönge vállaira. Még a rovarok is elkerülték. Az éltető napfény csak akkor jutott el hozzá, amikor ősszel lehullott az őt körülvevő szálas faóriások lombja, vagy ha a viharos szél megtáncoltatta, kedvére hajlítgatta a nagy fák koronáját.
Csendben, esemény nélkül teltek a napjai, szelek szárnyán gyorsan röpült az idő. Nem sok minden változott a környezetében. Az idő múlását csak azon érzékelte, hogy egyszer kibújtak a zöld levelei, aztán meg mind lehulltak. Nagyritkán kidőlt egy-egy öreg fa, vagy új madárcsalád fészkelt a vastagabb ágakra, s ez így ment évről, évre.
Egy tavaszon azonban, amikor a természet is még csak ébredőben volt, váratlanul új érzések kerítették hatalmukba. Az első napsugarak, mint ilyenkor mindig, jólesőn melengették ágait, rajtuk azonban a szokásos hosszúkás levélrügyek mellett, kis göböcskék kezdtek kinőni. Először azt hitte, valamiféle kór támadta meg, de fájdalmat nem érzett, a levelei ugyanúgy zöldültek, mint korábban, s a gyökerei sem lazultak meg, sőt, talán még jobban kapaszkodtak, szilárdan kötötték őt a földhöz.
A kis képződmények egyszer csak hasadozni kezdtek. Sajnálta, mert már elfogadta a létüket, hozzászokott a látványhoz, amitől egy kicsit végre ő is más lett. Most azonban úgy tűnt, kifakulnak, elhalnak, majd lehullanak, hogy részévé váljanak az erdő humuszos talajának. Már előre félt attól, hogy megint ugyanolyan jellegtelen lesz, mint volt azelőtt. Nehezen, de próbálta elfogadni az elfogadhatatlant.
A nagy, tüzes golyóbis napról-napra melegebben sütött, beköszöntött az igazi tavasz. Egy reggel arra ébredt, hogy valami megváltozott körülötte. Mintha megint leesett volna a hó. De az nem lehet, ilyen meleg hajnalokon már nem szokott hó esni, legfeljebb eső! Akkor pedig valamiféle hófehér lepkeraj pihenhetett meg ágaimon - gondolta -, bár a szárnyukat egyáltalában nem rezegtették, és amikor kicsit próbaképpen megrázkódott, egyetlen egy se rebbent fel közülük. Jobban szemügyre véve a fehér pillangóhadat észrevette, van közöttük, amelyik még csak félig bújt ki a gubójából. Az meg hogy lehet? Ilyet se látott még, amióta világ a világ! Hirtelen ráismert az előző nap még csak hasadozó, zöld kis gömböcskére, vagyis hogy abból is félig kibújt egy pillangó. De hiszen akkor ő egy pillangófa! Miközben ezen morfondírozott, zümmögő hang hallatszott, és egy sárgacsíkos, pihésen pihés kis rovar telepedett a fehér pillére. Nem mész onnan - rivallt rá -, hagyd békén az én pillangóimat! Micsodáidat?! - ámult el a méhecske. Aztán hirtelen rájött. Te buta kis vadcseresznyefa. Nincs neked pillangód egy se, de csodaszépen kivirágoztál. Biztosan ezek az első virágaid, azért nem ismerted fel őket. Légy büszke magadra, te vagy itt a legszebb!
A kis vadcseresznyefát kimondhatatlanul jó érzés töltötte el. Megdicsérték, szépnek tartják, talán mégsem olyan haszontalan jószág ő! A nap folyamán egyre több méhecske dongta körül, és ő boldogan tárta ki előttük virágai kelyhét, s csak adakozott, adakozott. A körülötte lévő hatalmas, öreg fák is mintha meghajtották volna felé a koronájukat, elismerésük jeléül, s a játékos kedvű szél is azt susogta a fülébe: Nagyra nőj kicsi fácska, te vagy itt a legszebb! Mire az üde tavaszt felváltotta a meleg nyár, a kis fa hófehér virágai helyén piros, később feketébe hajló apró cseresznyeszemek jelentek meg. Többé magányos sem volt. Látogatták a madarak, s az erdő apró rágcsálói is bele-belekóstoltak a földre hullott keserédes csemegébe. Színes bogyóival a zöld paravánélő dísze lett a kis fa. Beköszöntött az ősz, és tarka-barka, sárgás pirosan zöldes barna leveleivel ő megint csak felhívta magára a figyelmet. A tél multával aztán alig győzte kivárni, hogy újra csókot leheljen ágaira az első tavaszi nap, virágot bonthasson, s a bolondos szél erdő szerte hírül adja: kivirágzott a kis vadcseresznyefa, és már megint ő a legszebb....
/forrás:Internet/
Csak hogy mosolyogj !!! (De nevethetsz is !)
Moldova György :
Lefelé a lejtőn
Egy még fiatalos, a gondokban megszőkült ötvenhét éves asszony meséli:
- Mikor nyugdíjba mentem, úgy éreztem,kinyílt előttem a világ.
Se kutyám, se macskám, csak magammal kellett foglalkoznom,
megvalósítottam életem két nagy vágyát:
vettem egy piros kalapot, és megtanultam síelni.
A piros kalapot aztán elraktam a szekrény mélyére, mert a barátnőim
"hamiskártyásnak" kezdtek becézni, tudniillik hogy tökre pirosat
teszek, de a síelés fokozatosan a szenvedélyemmé vált.
A Normafa laposabb lejtőin kezdtem, a trénerem eleinte nem sokat várt
tőlem, azt ajánlotta, hogy vegyek néhány erős edzést, és hagyjam abba,
de én kitartottam, egyre meredekebb lejtőkre is kimerészkedtem, végül
tavaly úgy döntöttem, hogy kimegyek Ausztriába, és
megpróbálkozom a nagy alpesi pályákkal.
Befizettem egy kilencnapos tiroli útra, és vettem kéz alatt egy
csodálatos,
egybeszabott, kék síoverált, csupa zseb, csupa cipzár, térdben
párnázva, bokában raffolva, mit mondjak, gyönyörű darab volt.
És este - mert azért nem akartam túl sok szemtanút, ott álltam a
tubenthali pályán.
Istenem, én, Kovács Valéria a Népszínház utcából, hátsó udvar,
csigalépcső, vettem egy mély lélegzetet, aztán elindultam.
Az első szakasz simán ment, a nagy meredek előtt egy kis pihenőrészen
megálltam egyet lihegni.
De nemcsak lihegni kellett, hanem egyebet is, úgy látszik,
felfázhattam. Mivel a dolog igen sürgősnek látszott, már nem tudtam
volna visszamenni a szállásunkra, körülnéztem, és nem láttam senkit,
lekuporodtam.
Egy baj volt, a szuper overálomat nem lehetett szétkapcsolni, csak
egyben húzhattam le, a pulóvert a nyakamba, így válltól bokáig teljes
natúr szépségemben mutatkoztam.
Egyszóval lekuporodtam, és a költővel szólva a munka éppen dandárjában
volt, mikor legnagyobb megdöbbenésemre a síléc megindult alattam - úgy
látszik, rosszul vágtam le a hóekehelyzetet.
Először csak szép lassan csúsztam, aztán felgyorsultam, és kísérteties
sebességgel vágtattam lefelé a meredek lejtőn. Ha nem akartam kitörni a
nyakam, fel
kellett állnom és felvennem a szabályszerű testtartást, a pulóverem a
nyakamban, a
bugyi,az overál a bokámon.
Mit mondjak, voltam már boldogabb is, végig azt hajtogattam magamban: -
Istenem, ha túlélem, adok ezer forintot az új Nemzeti Színházra.
Végül megcéloztam egy bokrot, a bokor már nem tudott kitérni,
kificamítottam a csuklóm, de az ép kezemmel végre fel tudtam húzni a
bugyimat.
A hegyi mentők értem jöttek, és lekísértek az elsősegélyhelyre.
A bőrkanapén egy öregfiú feküdt ideiglenes kötéssel a törött lábán,
síléce roncsaival akkor gyújtottak be a kályhába.
Míg az orvosra vártunk, beszélgetésbe elegyedtünk.
- Ön szintén kezdő, uram?
- Én, nagyságos asszonyom? Negyven éve síelek.
Alsó-Ausztria többszörös lesiklóbajnoka vagyok, és most először
sérültem meg.
- Mi történt?
- Ez maga volt a pokol, asszonyom. Siklok lefelé a pályán a magam nyugodt
ritmusában,
mikor mögülem felbukkan egy boszorkány, a pulóverje a nyakában, az
overálja a bokáján, egyébként teljesen meztelen, még a
vakbél-operációjának a helye is
látszott - egyébről nem is beszélve.
Üvöltve, teljes sebességgel elvágtatott mellettem, annyira megdöbbentem,
hogy nekimentem egy fának. De csak kerüljön a kezembe ez a boszorkány!
Ön is az ő áldozata volt, asszonyom?
- Én is - mondom, és eltöprengtem, hogy mennyi levonással adnák vissza a
nyolcnapi
üdülési díjat ?
Etuka!
Sztem is jobb teszed míg teljesen nem leszel jó akkor még a picikéhez hisz sosem tudni, annyira pici még.
Cipőt még nem vettem ugyan van, de ha vmi nagyon megtetszik akkor nem bírok magammal. Bokacsizmám az van az kitart míg élek
igaz nem lehet tudni sosem lehet meg sem kopik, reméljük nem a fentiektől függ minden.
Hallom ablakot pucoltál, nekem is kellene de halasztom pláne mikor vacakol a vérnyomásom.
Szép estét,Marika
Katám!
Szuper ez a recept tényleg ajánlom én most kétszer is sütöttem a héten no nem magamnak én jó ha 2 db-ot ettem belőle.
Feles sima és rétes lisztből csináld. A tésztába csak a toj.sárgáját a tetejére kicsit felvertem a fehérjét és a habos fehérjével megkentem megszórtam krist.cukorral meg durvára vagdosott dióval 4-en sütöttem aszem 180 fok körüli de majd megnézed a neten ha a Te sütőd nem olyan. 4 ek. tejfölt el ne felejtsd bele szép vil.pirosra süsd és 1 sütőpor de le van írva minden zsírozott lisztezett tepsi a jobb mint a papirozott mindkétfélével próbáltam. Szuper még harmadnap is porhanyós és nagyon jó ízű. A héten még egyszer sütök egyszer nekünk akkor a leány unokák most meg a tesómnak mert sok almám van válogattam és ami hibás fel kell használni.
Ne vedd dicsekvésnek de tényleg szuper jó recept nálam 4-en 30 perc alatt kész.
Katám miket nem beszélsz most jót nevettem akkor már 4 éve egyfolytában szerelmes lehetnék hjajj hát egyedül élek tudod ha program van akkor megyünk vhová.
Nem is volna rossz ha olyan korban lennék igaz nem korfüggő most hallottam, hisz az éveink már fogyóban sajna.
Ezt most jól kitárgyaltuk, de azért tudod szeretlek nem sértődünk meg semmiért egymásra. Szeretem a humorodat is.
Puszika.
Nászai Elza: A szófogadatlan rügyecske
- Csend, rügyecske, csend, ne nyugtalankodjál! Kint még a tél fagya jár! - szólt a barackfa egyik rügyecskéjének.
- Jó anyácskám, nem érzed te a nap melegét? - Én már nagyon érzem. Egészen a szívemig melegít. Tavasz van már, elhiheted!
- Csak maradj nyugton, gyermekem. Húzódj meg jól barna házikódban. A tavasz már közeleg, de Tél apó még nem akarja ideereszteni. A napsugár ilyenkor még hamis legény, csak ígérget, de nem ad meleget. Aszik még a gyöngyvirág is, az ibolya is, aludj te is még egy kicsit.
A rügyecske nem engedelmeskedett okos anyjának. Addig izgett-mozgott, addig nyújtózkodott, míg reccs!...felpattant a barna házikó ajtaja s kikukucskált rajta a rügyecske fehér arca. Aztán rögtön édesen is kacagott.
- Látod, anyám, látod, hogy már tavasz van! Már zöldül a vetés, bujkálnak a füvek, csicseregnek a madarak s ott, ott...látod?...a fák alatt, ott virágzik már a kedves ibolya is!
A rügyecske most már az ablakot is kinyitotta s vígan nézegetett ki a ragyogó világba.
Egyszer csak meleg csepp hullott a keblére. Felnézett s látta, hogy édesanyja szomorúan néz rá, s szeméből még egy könnycsepp csendesen lehullt.
- Miért sírsz, jó anyácskám?
- Minden anya sír, kinek engedetlen gyermeke van - felelt a barackfa s szomorúan elfordult.
A rügyecske is elszomorodott. Behúzódott házacskájába s bánta engedetlenségét. De az ajtó és ablak már nyitva volt, s jött rajta be a tündöklő napsugár. Ez egy kicsit megvigasztalta.
- Majd meglátja, anyuka, hogy nem lesz semmi baj s majd nem fog sírni - gondolta. Aztán megkérdezte egy sugárkától:
- Sugárka, ugye már tavasz van?
- Van tavasz, nincs tavasz, én azt nem keresem. Hadd csókoljalak meg szaporán, szép kis fehér virág! - felelt csalfán a napsugár s megcsókolta a rügyecskét, s tovább illant.
Az ősszel lehullt barna levelek közül kidugta fejét egy kis béka.
- Kis béka, ti jól értetek az időjósláshoz, ugye mát tavasz van? - kérdezte tőle is a rügyecske.
- Bizony az, bizony az! Nem hallottad az este első tavaszi hangversenyünket?
- Oktalan állat, oktalan rügyecske! - dörmögte egy öreg bogár az avarban, ki csak széjjelnézni jött fel a föld alól s sietett vissza meleg lakásába. De előbb jószívűen felszólt a rügyecskéhez:
- Jobb lesz, ha beteszed az ajtód-ablakodat. A tavasz ravasz.
De bizony az ajtót-ablakot becsukni már nem lehetett. Ha azok egyszer kipattannak a rügy házikóján, nyitva is maradnak.
De talán be sem csukta volna őket a rügyecske. A nap melegen sütött, a szellő lágyan lengedezett körülötte, a kék ég szelíden nevetett rá. - Fehér ruhácskáját széjjelterítgetve kiült az ajtó elébe.
Arra jött egy fiúcska, arra jött egy leányka s megálltak előtte.
- Nézd, nézd, milyen szép fehér virág! - örvendeztek.
- Leszakítsam? - kérdezte a leányka.
- Nem szabad. Ez gyümölcsvirág. Ebből nyáron piros arcú, mosolygó barack lesz.
- Nekem most jobban tetszik.
- Nekem nyáron tetszik jobban, mert akkor megehetem - felelte a fiú, aztán elszaladtak.
Az öreg kertész is megállt a fa alatt. Megcsóválta fejét.
- De hamar kivirágzott ez a barackfa - szólt rosszallólag.
- Csudálatos - gondolta a rügyecske - a fiatalok mind szeretnek, az öregek mind haragszanak rám.
Pedig dehogy haragudtak! Csak okosabbak voltak, mint a fiatalok, s féltették őt a hidegtől.
A rügyecske nemsokára behúzódott házikójába. A nap lefelé haladt az égről, közelgett az est, hűvös szellő fújdogált be az ajtón, ablakon. Egyre hidegebb lett a szobában. Majd leszállt a koromsötét éjszaka s didergett, reszketett a fehér virágocska.
- Majd csak reggel lesz egyszer, s reggel majd felmelegszem a napon - vigasztalta magát.
De a reggel nem hozott sem napsugarat, sem meleget. Ahelyett valami nagy, puha, fehér virágok kezdtek hullani a szürke égből. Fehér virágok, jeges virágok. Olyan lassan, olyan szomorúan hulltak, mintha ők is sajnálták volna elpusztítani a tavasz kora virágait.
Hulltak, hulltak, egyre hulltak. Beterítettek hideg hóval mindent. Beterítették, megfagyasztották a rügyecske szívét is.
Meghalt a rügyecske. Szegény szófogadatlan rügyecske.
/Forrás: Cimbora 1922. okt./
Katicabogár
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer két kedves, puha kéz. Egyiken sem volt gyűrű, hanem ráncok és törések voltak rajta, a munkának az aranynál is értékesebb jelei. Ez a két kéz most egy kerek kosarat fogott. Jól körültapogatta. Aztán letette a földre. Majd a kosár aljára tiszta, fehér papírost tett, a papírosra szőlőleveleket. Aztán a két áldott kéz szőlőfürtöket rakott a kosárba. Ó, milyen gondosan, vigyázva rakta egymásra, hogy egyetlen szem össze ne törjön a kívánatos, üde gyümölcsből. Hogy válogatta ki a javát, csak a javát tette a kosárba! Mosolygó piros és fehér fürtöket. S a kéz is szinte mosolygott, mert a kéznek szíve is volt - s ez a szív egy édesanya szíve volt. S az édesanya szőlőt csomagol, hogy elküldhesse kicsi fiának, aki most először van messze a háztól, mikor szüretelnek, mert városi iskolába jár, messze a falujától, messze a szőlőtermő domboktól, messze attól a két simogató anyai kéztől, amelyről beszélek.
A két kéz még mindig válogat. - Ezt a szagos dinkát... ezt ő úgy szereti, no meg ezt az édes muskotályt... ez is a kedvence volt mindig. Ni, egy piros-pettyes katicabogárka van rajta! Már nyúlt is utána a jobb kéz, hogy leveszi a fürtről, de a bal kéz, amely kicsit közelebb van a szívhez, csak odasúg valamit a jobb kéznek, és a jobb kéz mosolyog, édesen, boldogan mosolyog, és rajta hagyja a katicabogárkát az édes muskotályfürtön. A kis bogár is mosolyog, tetszik neki a feladat, amit a két kéz által egy anyaszív rábízott. Ígéri, hogy el is végzi hűségesen, és bebújt a legnagyobb szem alá - aludni.
Ki boldogabb ebben az egész nagyvárosban Ferikénél? Csomagot kapott otthonról. Szép, kerek kosarat, fehér, átlátszó csipkével letakarva. A csipkét rá is varrták a kosárra. Azt le kellett fejteni. Fejti is már Ferkó, s amint fejtegeti, eszébe jut, hogy ezeket az öltéseket az édesanyja keze varrta. Sorban, egymás után mindet. És ráteszi az arcát a kosárra. Oda, ahol az öltések vannak, és behunyja a szemét. És valósággal érzi a két puha kéz simogatását. Aztán csak kifejti az öltéseket. - Szőlő! Mennyi szőlő! S milyen gyönyörűek! A legszebbek, mind olyan fajta, amilyent szeretek! Édesanya válogatta, édesanya rakosgatta... - És Ferike érzi az édesanya szívének áldott melegét. Csak most érti meg igazán azt a néhány szép verssort, amit még tavaly tanult a falusi iskolában:
Ha szép gerezdet lát,
Azt is neked szánja.
Áldja meg az Isten,
Mikor nem is várja,
Mikor nem is látja...
Áldja meg az Isten... És Ferike, amint így fohászkodik, lehunyt szeme előtt látja az édesanyja szelíden néző kék szemét is.
És Ferike sírva fakad... mert igaz, hogy itt van ez a szép kosár szőlő - de nincs itt az édes... Mégiscsak nehéz messzi lenni tőle. Nagyon fáj a kicsi szíve, nagyon hull a könnye...
De amint könnyein keresztül ránézett a szőlőfürtökre, hát a szagos dinka alól csak bújik ám ki a piros, pettyes katicabogárka... Pirosan, vidáman mosolyog Ferkóra. És megtelik derűvel az egész szoba... Ferkó szíve... ez az egész nagyvilág. Mert itt van egy katicabogárka. Egy élő kis jószág. Hazulról jött! Otthonról! Üzenetet hozott, mosolygást, békességet...
Ó, csak tudta az a bal kéz, hogy mit súg a jobbnak! Tudta az édes anyai szív, hogy mi öröm a fiának!
Áldja meg az Isten,
Mikor nem is várja...
Szervusztok Kislányok!
Legyen szép estétek!
Ma nem volt jó idő nálunk el volt borulva, és hűvös is volt. Aztán úgy határoztam, hogy neki állok ablakot tisztítani.
Nagyon elfáradtam, de túl vagyok rajta. Szép lassan próbálom utol érni magam addig amig nem kell menni Bencére vigyázni.
Azt mondja a szomszéd asszony, hogy nyugodtam mehetek Alizkát meglátogatni mert nem fogja elkapni a bárány himlőt mivel Anya tejet szopik hát én inkább nem megyek mert , ha elkapná soha nem bocsájtanám meg magamnak.
Eta
Katika!
Én is néztem a cipőket, de brrrrr. Annyira csicsásak. Szinte nincs is olyan amin valamilyen díszítés ne legyen, de blúzokon, felsőrészeken is utálom. Abban is csak a sima elejűt szeretem.
Én tavaly vettem egy bokacsizmát, az kényelmes. A csatos részén ezen is fémkarikák voltak, de azt leszedtem róla. Nem értem én most ezeket a divatokat.
Kata
Marika!
Szinte nem is drágább a kis bolt. A TESCOban, a COOP áruházban
az idared alma 169-179.-Ft. Itt 139.- Vettem 4 kg-ot, mert sütni akarok almásat. Kipróbálom az élesztő nélküli receptedet. Vasárnap a fiamék jönnek szavazni. A szavazóhelyiség itt az egyik iskolában lesz, a tőszomszédságomban, ezért gondolom, csak benéz a család. Ha nem is ebédre, de biztosan bejönnek. Készítek mást is, majd odacsomagolom. Még ugyan erről nem beszéltünk, de mindenképpen készülök. Én nagyon jól aludtam, a TV-ben mondták tegnap, hogy front nem lesz. Nem tudom miért nem aludtál. Valami más lehetett. Lehet, hogy szerelmes vagy?
Kata
Szervusztok!
Marika!
Pihentem én is du. egy kicsit, aztán meg vasaltam, most végeztem még el kell raknom.Valami szép ünnepi blúzt szeretnék venni , vagy vékony pulcsit, még idáig nem találtam, na meg téli cipőt, olyanok vannak ha rá nézek már fáj a lábam, sajnos nagyon meg kell gondolnom milyen cipőt veszek, már nekem puha kényelmes kell, persze az sem árt ha csinos. Olyan jó hogy ilyen nagyok a betűk, már tényleg be fog állni, még jobb lesz mint volt.
Kati
Katám!
Örülök,hogy Te is találtál valamit ami kedvedre való. Hallom a kis boltba már van minden de nem sokkal nagyobb áron??? Ugyanis felénk így működik. A COOP irtó meg vagyok elégedve ezzel a bolttal csak oda járok. Szinte mindennap kapnak friss husikat ma is bementem hazafelé ugyan nem kellett volna cs.comb de annyira guszta volt,hogy vettem. Látod ha nem kell akkor is veszek.
Valóban olcsóbb a husi mint a hús árúházban.
Kicsit hunytam du. de csak picit aszem mondtam éjjel nem jól aludtam most éjjel már rám férne.
Csak észlelték a morgolódásunkat mert nagyon klassz nagy betűk.
Marika
Most jöttem haza. Vettem itt a közeli boltban két leggingset 3 db harisnyanadrágot. Voltak kis bokacsizmák is, de mind tiszta szegecs. Ez már nem nekem való. Most sem vittem a kis kocsimat. Jól felcuccoltam. Nem vagyok én normális. Volt itt egy Hentesüzlet, mellette van a COOP Áruház. a Hentesüzlet megszűnt. Azt nem is bánom, mert a COOP-ban szoktam vásárolni húst. Olcsóbb mint itt a környéken bármelyik Hentesüzlet.
Képzeljétek el! Van itt a közelben egy kis életmentő bolt. NONSTOP nyitva, vasárnap ünnepnapokon is. Annyira fejlesztik, hogy már nincs amit nem lehet beszerezni. Zöldségféle, vödrös savanyúságok, sütemények. Lassan ki sem kell mozdulni. Csoda jó. Még olcsóbb is mint a piac.
Kata
Katika!
A leletemnek valóban nagyon örülök. nem így lesz a reumatológia leletemmel, ezt már sejtem, de eszem szorgalmasan az étcsokit.
Szorgalmasan....... Kettőt vettem, már mikor, az egyiket még fel sem bontottam.
Kata
Kata!
Még egyet fogok venni mert van itt sok de már olyan elavult úgy utálom, no meg tudod a vásárlás az jót tesz az embernek, van mivel foglalkozni, örülni.
Neked is jó vásárlást, legyen szerencsét,hogy kedvedre valót találj.
Itt még nem jó az idő reméljük később.
Marika
Sziasztok Kislányok!
Köszönöm a frissítőt!
Itt hét ágról süt a nap. Az egész lakást beragyogja a nap.El kellene menni megnézni a jeggingset, és a kesztyűt. Összeszedem magamat, és elindulok.
Marika!
Én is biztosan a szürke mellett döntöttem volna. Egészséggel viseld el!
Kata
Sziasztok Nagyikák!
Katika köszike a reggeli finomságokat. Hurrááá a betű is már nekünk való majd jó lesz ez a rendszer addig addig javítgatják
Lehet kicsit fiús a szürke de csak drapp meg s.barna meg narancssárga volt azért e mellett döntöttem.
Még most támadtam fel nem tudom front-e v. mi a fene de nem jól aludtam az éjjel, mondhatni alig 2 óránként fenn voltam fejem irtóan fájt.
Kata örülök az írásaid megkerültek!
Legyen szép a napotok, még lehet vissza csicsika!
Marika
Jó reggelt Kislányok!
Borus az idő, de nincs hideg, remélem ki fog sütni a napocska ma is.
Kata!
Örülök, hogy meg lettek az írásaid, na meg a fotók is, az külön nagy öröm, hogy a leleteid jók lettek.
Etukám!
Köszönjük ezt a sok szép verset, írásokat, még nem olvastam, de el fogom olvasni, hisz mindig olyan jókat szoktál nekünk felrakni, köszi.
Marika!
Nagyon jól vásároltál, klassz a pulcsi, na meg a melegítő is, viseld egészséggel.
Nagyon kellemes szép napot kívánok kedves mindanyiotoknak.
Kati
ET!
Kaptam egy válasz levelet, hogy 7 év után a Netlog egyesült a Stepoutta.
Készítettek nekem egy praktikus letöltési linket, amire rákattintás után behozta a képeimet, és a Blogot
Aláírás: a Netlog/Stepout csapata
Ezt köszönöm neked, mert te írtad meg, hogy hová küldjek levelet. Valószínű, hogy erre írtak.
Köszönöm!
Kata
Kata!
Elfelejtettem megkérdezni hogy sikerült bejutnod a Netlogra?????
ET.
Kata!
Azért úgy látom, hogy minden kis apró hibát igyekeznek kijavítani. Mondjuk az apró betű az én esetemben nem volt jó mert szemüveggel is alig láttam, hogy mit írtam.
Remélem, hogy így marad, és nem változtatnak .
ET.
Garai Katalin: Szeretet csokor...
Csokorba kötöttem az ég csodálatos képét, a nap melengető fényét,
kicsiny gyermek nevetését, piciny madár víg énekét,
a nyugalom csendjét, megértést, szeretetet, békét,
ez legyen az életedben a valódi érték,
segítséget nyújtó két kezet, könnyként hulló igaz gyöngyöket,
egy más napot, mely új reménnyel éltet,
hűs folyóknak csobogását, a tenger halk morajlását.
Messziről konduló harangot, vidám hegedűszót,
kacagva futó csermelyt, kis patakot,
örök hómezőt, egy mesevilágot,
szívedben nyíló szerelem virágot,
mosolygós arcokat, szívből jövő barátságot,
víg kedvükből nyíló színes virágot,
hogy elfelejtsétek a gonosz világot,
illatozó virágfelhőt, ringatózó búzamezőt,
kacéran bóklászó friss tavaszi szellőt,
őzet, pacsirtát, zölden susogó erdőt,
kékre festett eget, rongyos bárányfelhőt,
tiszta szép jövőt, igazzá váló álmokat,
és örökké tartó őszinte barátságokat...
Egy mosolyban...
Egy mosoly
semmibe nem kerül,
de oly sokat ad!
Egy percig él csak, de
talán örökké megmarad.
Ha szívből jön,
az a lélek zenéje.
Senki nem olyan gazdag,
hogy meglenne
nélküle!
Boldogabbá teszi
a szomorú napokat,
és néha szebbé
a nehéz perceket!
Ha mosolyogni tudsz,
bármilyen nehéz is,
vidámabb lehet
az életed..
Legyen benne
a mosolyodban,
szíved, lelked
éjjeled és nappalod!
S ha ezt másoknak
önként adod,
meglátod, te is
visszakapod...
Kovács Gabriella
ET!
Igen nagyobbak a betűk. lassan, de biztosan minden kialakul. aztán majd valamit ismét kitalálnak. Én annak örülök nagyon, hogy az írásaimat eltudtam menteni a Netlogról. Még a reumatológia leletemnek kell jónak lenni, habár azt érzem, hogy nehéz a járásom, de eszem a csokit.
Marika!Jól vásároltál. most láttam reklám újságban, legginget szürkében, és feketében, Ilyeneket viselek itthon.Holnap azt akarom megnézni, meg női kesztyüt /műbőr/, de jól néz ki. Ez itt van a szomszéd boltban. A jövőhéten megyek a reumatológiára, 12,15-re van időpontom, utána még széttudok nézni a központban, vásárlás céljából.
Kata
A faág
A faág mérhetetlenül felháborodott, amikor letörték a törzsről. Tél volt, éppen mélyen aludt, álmában virágait lengette a szél, és a darazsak zsongó zümmögésével volt tele a világ. Azt sem tudta, hol van. Hideg és sötétség és tél mindenütt.
Az Ember csattogva tördelt újabb ágakat, miközben bocsánatkérően suttogta:
- Ne haragudjatok, tüzet kell raknom, kell a fényetek és a meleg!
Nagy halom ágat tört így le, és elment parázsért. Az ágak csak hevertek tehetetlenül. A Faág zsörtölődni kezdett, mert az ember előtt csak nem szólhat, hát fújta most dühösen:
- Miféle eljárás ez velünk, fákkal? Most fűtsünk, de kérdem én: ki hoz tavasszal virágot, ki érlel gyümölcsöt egy nyáron át, hogy ősszel csodájára járjanak?!
Az Öreg-ág válaszolt:
- Az a dolgunk, hogy szolgáljuk az Embert. Ha kell, akkor gyümölcsöt hozunk, ha kell, akkor elégünk.
A Faág elhallgatott. Az Öreg-ággal nem lehet vitázni, a múlt nyáron hagyta, hogy a kismadarak mély odút fúrjanak rajta, és ott lakjanak. Sose törődött magával. Most sem. De nem kell őt követni! És a Faág elhatározta: csak azért sem fog elégni! Égjen az Öregág, meg a többiek!
Az Ember sietve megérkezett. Ügyes kis cserépedényben parazsat hozott. Pillanatok alatt összerendezte az ágakat, a vékonyakat, a vastagokat - és hamarosan pattogott a tűz. Kesernyés, könnyű füst után fellobogtak a lángok.
A Faág körülnézett. Valami barlang bejáratánál lehettek. De nem nagyon nézelődött, - védekezett. Az összes nedvességével hadakozott a tűz ellen. Nem, és nem akart égni!
Az Öreg lángja magasba csapott és boldogan lobogni kezdett, miközben sisteregve suttogta:
- Ó, de gyönyörű! Ó, de boldog vagyok, hogy láthatlak!
A Faág elképedt. Mit lát ez a bőszen lobogó Öregág? És sorba a többi ág is magasra szökő lángolással ujjong! - mi van itt? A Faág próbált a többiek tüzénél valamit leselkedni - de csak a vastag sziklafalakig látott: nem volt lángja, amivel magasba nőnek az ágak.
Minden ág lángja magasan lobogott - és valami csoda folytán ez a lobogás nem szűnt. És a lánggá lett ágak nagyon halkan, nagyon meghatottan énekeltek!
A Faág most már akart égni! De nem bírt. A többiek messze, a magasba égtek, mitől gyulladjon ő itt meg? Próbált beljebb gurulni - de semmi sem sikerült. Ekkor, maga is meglepődött - sírni kezdett. Bánta konok önzését, amivel csak annyit ért el, hogy nem lehet részese ennek az éneklő lángolásnak! És a végén kidobják majd a hideg télbe, mert semmire sem jó, lobogni sem tud - Nyöszörögve sírt.
Az Ember meghallotta - és odaguggolt eléje. Mintha értette volna síró jajongását. Megfogta a könnyes Faágat, és a végét beletartotta a tűzbe. Aztán amikor látta, hogy égni kezd, magával vitte. Be, a barlangba. A tartóra tette, a magasba. A Faág pedig nagyra nyitotta lángszemét.
Először az Asszonyt látta meg. Valami szalmaágyfélén ült, és halkan énekelt. Az ember mosolyogva nézte. Csak eztán látta meg az Asszony ölében a Gyermeket. Kicsike volt, ó, milyen kicsi! Persze, hogy kell neki a meleg! Ó, hát mi lenne vele ebben a zord télben? A Faág a legszelídebb lángjával égett, hogy föl ne ébredjen álmából Az, Aki a legkisebb most, de mégis neki zeng altatót az égiek és földiek kórusa.
(Részlet Hajdú Judit: Mesék Isten országáról c. könyvéből)
/forrás:Internet/
Az Adakozó fa
Volt egyszer egy olyan fa,amely egy kisfiút szeretett.A fiú mindennap meglátogatta.Leszedegetett leveleiből koszorút font,hogy eljátssza az erdők királyát,felmászott törzsére,és ágaira akaszkodva hintázott.Evett a gyümölcséből és bújócskázott lombja között.Amikor elfáradt,a fa leveleinek árnyékában aludt el,mialatt a lombozat altatódalt susogott.A kisfiú kis szÍvének teljességével szerette a fát.És a fa boldog volt.De az idő múlt,a fiú pedig növekedett.Amikorra felnőtt,a fa gyakran maradt magára.Egy nap azután a fiú újra meglátogatta a fát.
Ez azt mondta:---Gyere hozzám,kisfiam,mássz fel a törzsemre,hintáz ágaim között,edd a gyümölcsömet,játsszál lombom között és légy boldog.
---Túlságosan felnőttem már ahhoz,hogy fára másszak és játszadozzak--válaszolta a fiú-olyasmit akarok vásárolni magamnak,ami szórakoztat,pénzre van szükségem.Tudsz nekem pénzt adni?
---Sajnos--felelte a fa--pénzem nincs,csak levelem és gyümölcsöm van.Szedd le gyümölcsömet,kisfiam,és add el a városban.Így lesz pénzed és boldog lehetsz.
Ekkor a fiú felkapaszkodott rá,leszedte és elvitte az összes gyümölcsöt.És a fa boldog
volt.
De a fiú sokáig elmaradt és a fa szomorkodóvá vált.Majd egy nap a fiú visszatért.A fa reszketett az örömtől,úgy mondta:---Gyere hozzám,kisfiam,mássz a törzsemre,hintázz ágaim között és légy boldog.
---Nincs időm fára mászni,túl sok a dolgom.Házat szeretnék és feleséget,gyermekeket.Tudsz nekem házat adni?
---Házam nincs-mondta a fa--az én otthonom az erdő.De ágaimból készÍthetsz magadnak házat és akkor boldog leszel.
A fiú lefűrészelte a fa összes ágát,el is vitte őket,hogy fa házat épÍtsen magának belőle.És a fa boldog volt.
A fiú sokáig nem jött.Amikor végre megérkezett, a fa olyan boldog volt,hogy szinte alig tudott megszólalni.
---Gyere hozzám kisfiam--mormolta-gyere hozzám játszani.
---Túl öreg és túl szomorú vagyok már a játékhoz-válaszolta amaz-egy bárkára vágyom,hogy messzire elhajózzam innen.Tudsz nekem bárkát adni?
---Vedd a törzsemet,készÍts magadnak bárkát belőle-felelte a fa--azzal messzire elhajózhatsz és ott boldog lehetsz.
Ekkor az ember kivágta az egész törzset és bárkát készÍtett belőle,hogy elmeneküljön vele,elhajózzon onnan.
És a fa boldog volt,de nem teljesen.
Sok-sok idő múlva visszatért az ember.
---Nagyon sajnálom kisfiam,de már semmim sem maradt,amit neked adhatnék.Gyümölcsöm sincs már régóta.
---A fogaim már nem képesek gyümölcsbe harapni-volt a válasz.
__Nincsenek már ágaim sem-folytatta a fa-nem tudlak már hintáztatni.
Túl vén vagyok már ahhoz,hogy faágakon hintázzam.
---Nincs már törzsem sem,amelyre felmászhatnál...
---Túl öreg és fáradt vagyok már a fára mászáshoz.
---Nagyon el vagyok keseredve-sóhajtotta a fa,-annyira szeretnék neked valamit adni,de már semmim sincs,amit adhatnék.Öreg fatönk vagyok immár.Igazán sajnálom...
---Most már nincs sok mindenre szükségem-válaszolta amaz-csak egy csendes,nyugodt kis helyre vágyom,ahol leülhetnék és megpihenhetnék.Igazán elfáradtam már.
----Nos hát-mondta a fatönk,úgy kihúzva magát,amennyire csak tudta-Íme itt egy öreg tuskó,épp arra jó,hogy ráülj és kipihend magad.Ülj le hát és pihenj meg nálam.
Az öreg ember Így is tett.
És a fa maradvány boldog volt.
S.Silverstein-Ford:R.J.N.
Katám!
Hallom gyógyszert voltál íratni és örülök,hogy jók a leleteid.
Én meg meggondoltam magam du. bementem szédelegni a városba vettem egy s.kék jó farmert és szép szürke pulcsit hozzá meg egy nagyon jó melegítőt igaz van vagy 3 de nem lehetett otthagyni. A melegítő plüss és nem vékony rövid a fölső része olyan kis csinos. Itt a vásárlásom
Szép estét Mindenkinek!
Marika
Marika!
Köszönjük ezt a nagyon finom habos kávét. Tényleg jó együtt kávézni , de azért a sok kávé miatt normál volt a vérnyomásom is.
Ma miden jóval el lettünk látva.
Nálunk is borongós volt az idő , de nem volt hideg egyáltalán.
Ja mikor küldesz már a Lila álomból?
Eta
Katika!
Köszönjük a gofrit nagyon jól néz ki. akkor ezt még az este megsütötted, hogy meg tudj minket vendégelni.
Szerintem nagyon jól néz ki, és biztos finom is.
Kívánok még egyszer nagyon Boldog Születésnapot erőben, és egészségben.
Eta
Kata!
Gratulálok, hogy jó lett a leleted. Gondolom, hogy a boldogság hormonok is hozzá járultak ehhez az eredményhez.
Úgy vettem eszre, hogy íráskor nagyobbak a betűk aminek nagyon örülök.
ET.
Szervusztok Kislányok!
Kívánok szép estét!
Eta
Voltam gyógyszert felíratni, már hiányolt a dr.-nő, hogy a laborleletem régen megérkezett. Mondtam, hogy itthon volt a lányom, és minden időmet vele akartam tölteni. Mondta, hogy nincs semmi probléma, ha lett volna akkor kaptam volna értesítést. Az asszisztensnő fölöttem lakik.
Azzal adta ide a leletemet, hogy csillagos 5-ös a leletem.
Nagyon örültem. Most még elfogyasztok egy pár étcsokit, és visszamegyek a csecsemő korba.
Kata
Szervusztok Kislányok!
Nagyon köszönöm a kedves szavaitokat nagyon jól esett. Most küldök egy kis gofrit, mert azt sütöttem, kaptam gofrisütőt, még az hiányzott sok kacat közül, de örültem neki. Meg kínállak benneteket. Szombaton azért tartottam az összejövetelt mert mindeninek akkor volt szab ad ideje, így együtt volt az egész család, Ágikám kivételével minden unokám itt volt, még a picike is, nagyon boldog voltam.
Még egyszer nagyon köszönöm a megemlékezést.
Puszika Kati
Sziasztok Kislányok!
Katika!
Igaz, hogy azt mondtad, hogy beléptél a nagylányok csoportjába, de nekem mindig kislányok maradtok. Úgy mint a gyerekeim.
Ebből az alakalomból kívánom, hogy egészségen, boldogságban teljenek napjaid!
Kata
Katika, azt csiripelték ma a madarak-hogy valaki ma lépett egy évet -...hát akkor
Születésnapodra
ez a nap más, mint a többi,
Mert ez a Te Születésnapod!
Köszöntelek és kívánom,
Legyen ma szép napod!
Eltelt ismét egy év
És Te újra ünnepelsz.
Legyen neked ma minden szép
Pillanat, hosszú-hosszú perc.
Mikor először felsírtál,
Aggódva figyeltek.
Mikor először nevettél,
Már érezted szeretnek.
Felnőttél, elteltek
Hosszú szép évek,
Szívedbe zártál
Sok szép emléket.
Ünnepelj és légy ma boldog,
Hisz ez a Te napod.
Kívánom, hogy legyen még,
Sok Boldog Születésnapod!
Kívánok sok szeretettel Irénke.
Sziasztok Nagyikák!
Szép jó reggelt Mindenkinek.
Felénk elég borús az idő, de legalább nincs hideg.
Katika köszönjük a korai kávécskát igen finom volt
annyira jó így társaságban nem egyedül kávézni hát nem??
pláne mikor szülinapi reggeli van!
Legyen nagyon szép a napotok!
Most aztán jól bekávéztunk lehet mérni a vérnyomást.
Marika
Drága Katikám!
Születésnapod alkalmából szeretettel köszöntelek, kívánok nagyon jó egészséget és boldog hosszú életet !
Sok puszika!
Marika
Jó reggelt Kislányok!
Remélem ma is jó időnk lesz, tegnap ragyogó napsütés volt, mára is ezt várom.
Már meg is kávéztam, gyertek és kévézzatok Ti is.
Kati
Drága Etukám!
Nagyon szépen köszönöm ezt a kora reggeli köszöntést, biztos jó napom lesz. Igen beléptem a nagykorúak társaságában, de nem bánom, csak erőm legyen bőven, hisz még nagy szükség van rám.
Még egyszer nagyon köszönöm a kedvességed igen jól esett, hogy ilyen figyelmes vagy.
Puszika Kati
Drága Katikám!
Boldog Születésnapot kívánok.
Link
Születésnapodra
Ez a nap más, mint a többi,
Mert ez a Te Születésnapod!
Köszöntelek és kívánom,
Legyen ma szép napod!
Eltelt ismét egy év
És Te újra ünnepelsz.
Legyen neked ma minden szép
Pillanat, hosszú-hosszú perc.
Mikor először felsírtál,
Aggódva figyeltek.
Mikor először nevettél,
Már érezted szeretnek.
Felnőttél, elteltek
Hosszú szép évek,
Szívedbe zártál
Sok szép emléket.
Ünnepelj és légy ma boldog,
Hisz ez a Te napod.
Kívánom, hogy legyen még,
Sok Boldog Születésnapod!
Eta
Szervusztok Kislányok!
Legyen szép napotok!
Eta
Marika!
Megnézem, és aztán nyilatkozom.
Kívánok én is mindötöknek jó éjszakát , és szép álmokat.
Eta
Gyönyörködöm a színek játékában...
fodros felhők pajkos táncában.
A csend ölel, lelkem békére lel,
éjtündér szememre álmot lehel.
Csillagfényű szép éjszakát,
s békés álmokat kíván!
Az éj terítsen sátrat........
Az éj terítsen sátrat
reszkető álmod fölé,
s fonjon meleg takarót
nyugtalan tested köré.
Szelíd csillagok vigyázzanak Rád,
suttogják helyettem:
Szebb és jobb éjszakát!
Nagyikák!
Szép estét Mindőtöknek
Etukám!
Megosztottam nézd meg a csokievésről hogyan javítja a járásunkat
Kata mondja neki már kecses a járása 
Marika
Katika!
Köszönjük, hogy megemlékeztél az Aradi vértanúkról. Teljesen kiment a fejemből, és ezért most szégyellem is magam egy kicsit.
Legyen szép estéd.
Eta
Katika!
Szerintem is korai még a kis cinke látogatása mert még marad a jó ídő, és eleség is van bőven.
Szerintem hiányoztál neki, és azért látogatott meg.
Látod nem maradtál madárka nélkül elmentek már a fecskéid is, és ott az után pótlás.
Küldök egy aranyos kis versikét..........lehet, hogy cipőcske kell neki????????
Eta
Marikám!
Nagyon picike még Alizkám, és nem lenne jó, ha elkapná. Igaz az a mondás Ember tervez Isten végez, és ezt így kell most elfogadni.
Nagyon ínycsiklandóak a málnáid nagyon aranyos vagy, hogy gondoltál ránk , és megosztottad velünk még ha képletesen is.
Köszönöm!
Eta
Kata!
Nagyon jól tették a kisfiadék, hogy összeengedték a gyerekeket mert így mind a három egszerre túl esett a bárány hímlön. Ez azonban nálunk nem lehetséges mert Alizka még nagyon picike most 12-én lesz egy hónapos.
Már nagyon vágyakozom utána, hogy magamhoz öleljem, de sajnos most ezzel várnom kell.
ET.
Kata!
Akkor most csokizol. Ma voltam a Spárban, és az a nagy tábla Milka csoki akciós volt, és vettem egy epreset, de nem bontottam még fel.
Most nagyon hősiesen ellen álok a boldogság hormonnak. A járásunkat hogyan javítja ?
Mert akkor én is neki álok a csoki evésnek!
ET.