Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Miután nem találták a gyereket, akkor engedték le a vizet. Ki is rúgták azt a pasit, aki nem helyezte rá a csőre a tetejét.
Képzeld el, előtted pancsol a gyereked, az unokád, és egyszer csak a szemed láttára eltűnik.
Van is a víznek mozgása, lehet észlelni, hogy cserélődik a víz.
Kata
Kata!
Bence sincsen soha bent a vízben egyedül.
Az, hogy a pici gyermeket baleset éri az minden estben a szülő hibája szerintem.
Mindenkinek tudnia kell, hogy a gyermeke mennyire mozgékony, és azt is, hogy pici vízbe sem engedem be a gyermeket.
ET.
Kata!
Már én sem napozom csak módjával.
A kislányom, és Mónika sőt a férje is nagyon bírják a napot.
Gergő unokám régen amikor mentünk nyaralni külföldre / Horvát tengerpart/ egyszer jött le velünk aztán mondta, hogy nem megyek többet nem fogok aszalódni a napon.
Fehérbőrű,és gondolhatod, hogy szegénykém mennyire leégett.Nem volt neki kellemes a nyaralás.
ET.
Azt sem értem az a pasi hogy lehetett olyan bűzzel. Ki is van írva, hogy mielőtt a vízbe lépünk le kell zuhanyozni. Pfújjjj! Ha rágondolok is. Pedig nem volt vénember.
Kata
Kata!
Én is mindig attól félek, hogy elkapok valamilyen betegséget, de utálok olyan vízbe belemenni amiben ismeretlen eredetű dolgok úszkálnak.
Lehet, hogy alapból olyan a víz mert az is gyógyvíz , de nem hiszem annak is tisztának kellene lenni. Azt aláírom, hogy a víz szine más lehet, vagy van szaga is, de voltunk Tóalmáson is fürdeni egyszer, és ott is borzalmas volt a víz minősége.
Én általában szeretek melegvízben ücsörögni , de ez a víz olyan volt mintha aranyszemcsék úszkáltak volna benne, de amikor itthon neki álltam kimosni a fürdőruhámat akkor olyan fekete szemcsés volt a mosóvíz.
Ott ült is mellettem egy asszony, és meg is jegyezte, hogy piszkos a víz no én gyorsan ki is jöttem belőle.
Szerintem is a reggeli óra a legmegfelelőbb, de gyermekkel nem lehet korán kimenni fürdeni itt értem Bencét.
A Debreceni gyógyvíz egészen más az világhirű , és az is marad, és jobban is figyelnek a higéniára.
Borzalmas lehetett a szülőknek amikor nem találták a gyereket, és kiderült, hogy a lefolyócső szippantotta be.
Mindig van nyáron baleset sajnos ezt csak figyelemmel lehet csökkenteni.
ET.
Marika!
Sajnálom, hogy a kis drága belázasodott, szegények mennyit szenvednek, míg kinő minden foguk.
ET!
Bizony nagyon kell ezekre a kis energiabombákra vigyázni. Azt sem tudom megérteni, hogy egy két éves gyerek, hogyan fulladhat bele egy kis tóba. Ez csak is a szülők felelőssége. Ezt is úgy vették észre, hogy elindultak keresni a gyereket. Ezt sem értem, hiszen egy ekkora gyereknek mindig a nyomában kell lenni. Ahhoz, hogy meg is fulladt egy bizonyos időnek el kellett telnie.Hol voltak a szülők, vagy a nagyi.
Kata
Én mindig nagyon bírtam a napozást. Szinte csak azért jártam strandra, hogy napozzam. Olyan helyre telepedtünk le, ahol volt zuhany, és mikor már nagyon melegem volt letusoltam és folytattam a napozást. Ma már az ózonréteg miatt nem viszem túlzásba. Csak a kora délelőtti, és a késő délutáni időszakban.
Kata
ET!
Eddig én is azért nem jártam fürdőbe, mert féltem, hogy valami fertőzést elkapok, de az egyik fürdő alkalmazottal, meg a dr. nővel is beszélgettem, és ők mondták, hogy mindennap leengedik a vizet. Ajánlatos a reggeli órában menni, de nappal is állandóan cirkulál. Cserélődik a víz. Fertőtlenítik. Egy ilyen lefolyó csőbe szorult bele egyik évben egy gyerek. Nem volt lefedve a teteje, és beszippantotta a cső.
A lányom mondta mindig, hogy olyan sok külföldi keresi a gyógyvizünket. Nekem meg ott van, és nem használom ki.Így szántam rá magamat. Utána lezuhanyoztam. Mikor hazajöttem újra aláálltam a zuhanynak, mert hajat mostam. Ott nem akartam, mert a hajszárítóért sorba álltak.
Kata
Kata!
Nagyon jól tetted, hogy elmentél a fürdőbe mert szerintem is jót fog tenni a gyógyvíz a fájós lábaidnak . Igaz , hogy írtad most nem fáj semmid ennek szívből örülök.
Sajnos vannak ápolatlan emberek akik szintén elmennek a fürdőbe, és ahogyan írtad ápolatlanok ráadásul.
Az ilyen közeléből jobb, ha elmegy az ember, és másik helyett keres magának.
azért te még ne nagyon napozgassál mert hideg van, és nem hiányzik egy influenza neked sem.
Nagyon gondolkodom én is , hogy idén nem megyek nyaralni a gyerekekkel nem a környezet miatt, hanem nekem a víz tisztasága nem megfelelő.
Tavaly nyáron is kétszer mentem be a vízbe mert nagyon piszkos volt pedig minden este állítólag le kellene cserélni a vizet.
Jól teszed, hogy megvárod amig jó idő lesz mert akkor tényleg napozni is tudsz egy kicsit.
Nem tudom mennyire birod a meleget mert én már csak módjával napozok.
ET.
ET!
Jó volt a fürdőben. Egy ideig. Ugyanis, ott üldögélek magányosan, távol mindenkitől. Nem voltak sokan. mindaddig jó volt, míg egy pasi be nem jött a medencébe. Nem egészen mellettem ült le, de olyan bűzzel volt a vízben, hogy nagyon vissza kellett tartani, hogy ne hányjak. Fogtam magam, és átmentem a másik medencébe. Ez kellemesebb is volt, melegebb is. Most még csak ismerkedtem a fürdő adta lehetőséggel.
Korlátlan ideig igénybe lehet venni. A szabadba is kilehetett menni, de azt nem próbáltam ki, mert fújt a szél. A jövőhéten folytatom majd, még van 9 jegyem. Azt már szeretném napozással is eltölteni. Megvárom a jó időt. Ha nem is kánikulát, de legalább süssön egy kicsit a nap, és ne fújjon a szél. Az egyik asszony olyan pirosan jött be az öltözőbe. Kérdeztem, hogy most lett ilyen színe. Azt mondta, hogy van egy olyan szélvédett hely ott napozott. Majd én is kipróbálom, Azért vizes dresszben biztosan hideg lett volna. Most még csak felfedező körúton voltam. Sok mindent nem próbáltam még ki.
Ez már nagy szó, hogy 50 év után vettem a bátorságot,és rászántam magamat, hogy elmenjek a fürdőbe.
Éppen nem fáj semmim, de mikor hazajöttem lefeküdtem, el is aludtam, úgy kiszívott a víz.
Kata
Szuhanics AlbertKaticabogár
Röppenő katicabogár,
hirtelen a kezemre száll.
Sétálgat végig ujjamon,
pettyeit közben számolom.
Valóban hétpettyes lehet,
vagy csak ezt ti így hiszitek?
Piros a szárnya őneki,
díszítik sötét pettyei.
Oly kedves látvány ez nekem,
de szabadon hiába engedem.
Nem száll fel, sétál kezemen,
hogy miért? Számomra rejtelem.
Jól jön most egy fűszál, egy virág,
amelyik több bizalmat ád.
Az ujjam hegyét hozzá hídalom,
katica, sétálj át, ott lesz jó, tudom!
Na végre odaért, virágon pihen,
színesen virít ott, hét pettye izen:
Otthonom énnekem minden szál virág,
vidáman repkedek erdőn, réten át.
Találtam...
Vigyázz rám, kérlek!
Szárnyaim egyre törékenyebbek, csakúgy, mint a szívem.
Egy fáradt angyal vagyok, ki azért érkezett hosszú útjáról, hogy megtalálja a boldogságot.
És azért énekelt hangosan a hajnali csendben a fák között suhanva, hogy ezzel is felhívja magára a figyelmet, hogy végre meghallja a kedvese hívószavát.
Fáradt vagyok, mert lelkem ösvényét össze-vissza karistolták már mindenféle gazok.
Keresztezték utamat vadul kúszó indák és kiirthatatlan száraz tarack, mi felsebezte talpamat is, hogy a vér kiserkent belőle. Kérlek, te ne törd össze a szívemet!
Angyal lelkem aranyban, gyémántban fürdik, mikor szemed rám nevet. Tudnod kell, olyan érzés ez, mint mikor a hajnali harmatcseppeket szárítja fel az éledező nap simogató sugara, pont úgy hatol belém a szerelem egyre mélyebbre- ha Te itt vagy velem, és testem minden porcikája ég a vágytól, hogy aztán újra és újra érezzem sima tenyered meleg érintését.
Ha viszont nem vagy velem, hirtelen elszürkül minden, mintha csak kivonták volna a világ színeit és homogén, élettelen állókép lenne körülöttem minden, ami eddig élt és mozgott. Ami eddig meseszerű volt, az egyszerűen való lett. A szürke ám élettelen való, amely mint mély szakadék tátong előttem, és melynek szélén állva a mélységtől rémisztő tériszony szédít el. Kezem nyújtom feléd, kiabálok, de nem hallod és így kezem sem éred el . Hangomat elnyeli a mélység, és már csak visszhang felel...
Ilyenkor arcomat tenyerembe temetem, összekuporodva némán vészelem át a nélküled való idő múlását, mint eltévedt őzgida az erdő legmélyén. Időnként baljós, sötét árnyak zörgetnek rejtekem ajtaján és ígérnek fűt-fát, de én félek ajtót nyitni, mert már csak a szerelmet akarom veled, a védő menedéket, amit megtapasztaltam, és pontosan tudom, hogy milyen, amikor jó. És én a jóra vágyom veled. Nem kell más, csak te kellesz!
Egy törékeny lélek vagyok, aki vágyik és álmodik. Egy törékeny angyali szív, aki sokszor feléd kiált kétségbeesve, a te segítségedért. Tudom én csak egy halovány kép, egy vékonyka hang vagyok a távolból; csupán.
Vedd észre végre és hallgasd meg a lelkem legbensőbb húrjainak üvegkristály tiszta dallamát, amelyek feléd szállnak és eljátszák a gyönyör mézédes dallamát.
Hozd vissza az égről a csillagot, ami tőlünk szállt fel a magasba! Kérlek, ne törd össze az álmaimat, mert szükségem van rájuk, ahogyan rád is.
Forrás: Internet
"Az öröm megtöbbszöröződik, ha barátokkal lehet megosztani, a fájdalom azonban csökken."
Robert Anthony Salvatore
Nagy dolog a szeretet. Valóban nagy jó, mely egyedül könnyít minden terhet, és egyaránt elvisel minden egyenetlent. A szeretet futván fut, örül, szalad és fel nem tartóztatható. Mindent elhagy, hogy mindent elnyerjen. A szeretet nem ismer határt, hanem minden módfelett buzgón lángol. A szeretet terhet nem érez, fáradságot nem szenved, többre vállalkozik, mintsem elbírná.
A szeretet lehetetlenséget nem ismer, mert azt állítja, hogy mindenhez van ereje.
A szeretet vigyáz. Szunnyadván nem alszik, elfáradván meg nem bágyad, szorongattatván meg nem szorul, félvén nem retteg, hanem mint a sebes láng és égő fáklya felverődik és bátran átmegy mindenen."
(Kempis Tamás)
"A lélek kapuja néha mindannyiunk előtt megnyílik egy-egy pillanatra. A napfelkelte fensége, a távoli kakukkszó, a ráncok anyánk kezén, a babér illata tárja ki előttünk. Ezek azok a pillanatok,
melyekben testünk és szellemünk egyszerre zeng fel, s úgy érezzük,nagyszerű dolog, hogy embernek születtünk."
/ Marion Woodman /
"És mégis, ma is, így is,
örökké mennyit ad az élet!
Csendesen adja, két kézzel,
a reggelt és a délutánt,
az alkonyt és a csillagokat,
a fák fülledt illatát,
a folyó zöld hullámát,
egy emberi szempár visszfényét,
a magányt és a lármát!
Mennyit ad, milyen gazdag vagyok,
minden napszakban, minden pillanatban!"
Márai Sándor
Ajándék
"Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok,
innám a fényt, ameddig rám ragyog,
a nap felé fordítanám arcomat,
s feledném minden búmat, harcomat,
élném időmet, amíg élhetem,
hiszen csupán egy perc az életem.
Az, ami volt, már elmúlt, már nem él,
hol volt, hol nem volt, elvitte a szél,
s a holnapom? Azt meg kell érni még,
csillag mécsem ki tudja meddig ég?!
de most, de most e tündöklő sugár
még rám ragyog, s ölel az illatár!"
(Várnai Zseni)
"Sírok, ha sírsz, ha ragyogsz, ragyogok,
néma barátod, rabszolgád vagyok,
alázatos és bizalmas barát,
aki nem kér semmit, csak néz és imád,
és nem akar lenni csak általad,
csak az árnyéka annak, ami vagy."
( Szabó Lőrinc )
Marika!
Nagyon sajnálom, hogy a kis pirinyód beteg lett. Reméljük, hogy tényleg csak a fogacskája miatt lázasodott be.
Bence is nagyon sokat volt lázas amikor jöttek a fogai.
Esetleg, ha nem megy le a láza akkor nem ártana gyermekorvosnak megmutatni, mert van valamilyen járvány ami szintén lázzal jár.
Úgy -e milyen kis elesettek amikor valami bajuk van egyből észre lehet venni.
Eta
Kata!
Örülök,hogy jársz a fürdőbe, vacak egy idő nekem is most fáj az egész hátam és én is annyira álmos vagyok mint az idő.
Marika
Katikám!
Köszönöm! Jól érzik magukat csak a pirinyó ma bágyadt és hőemelkedése volt előbb éppen írtam Etukának kapott lázcsillapítót aztán majd meglátjuk. Mert egyenlőre nem tüsszög,köhög,orra sem folyik, hasa sem fáj. Csak nem olyan eleven bágyadtka most is éppen alukál anyján.
Marika
Etukám!
Most a picikénk bágyadt nem rohangál tényleg úgy van akkor jó ha eleven a gyermek. Hőemelkedése volt anyja vett neki a gyógyszertárban valamit, nem köhög,nem náthás, hasa sem fáj, enni evett, ivott de álmos de. is aludt vagy 4 óra hosszát most anyja ölében megint elaludt kis játszás, építés után.
Majd meglátjuk mondták a gyógyszertárban esetleg jön a rágófogacskája.
Nagyon vacak hűvöske van vérvételen és fodrásznál voltam. Holnap gyógyszeríratás.
Nincs kedve az embernek kimenni.
Vmelyik napra 1 fokot olvastam reggelre.
Marika
Dsida Jenő
Tavaszi béke
Fürdik lelkem az illatos
Tavasz sugarában...
Kerestem a békességet -
Végre megtaláltam.
Minden madár, kicsi tücsök
Örömét zengi...
Legyek egyszer én is boldog,
Ne zavarjon senki!...
1924. május 1.
A mezőn
Tavaszi fűtenger
lélegzete leng,
mint harangszó, zeng el
felettem a csend.
Áldott déli hőnek
fénnyel öntözött
dús füvei nőnek
ujjaim között.
Fenn a mélylő kékig
halkan hímező
álmomból oly szép itt
az egész mező.
Én álmodtam égre
ringó madarat,
szarkalába kékre,
fénylő bogarat,
Én álmodtam, égjen
a pipacs színe,
bennem dobban mélyen
a földnek szíve.
Marika!
Ne haragudj, hogy nem válaszoltam a kérdésedre, de nem tudtam belépni.
Nálunk Benike is olyan kis örök mozgó. Amikor kisebb volt akkor is mindig ott voltam mellette , és most is mert nagyon kell figyelni nehogy baja essen.
Most már ezerrel biciklizik, és megy mint egy örült Spanyol. Isten mentsen meg , hogy valami baja legyen amikor velem van , de máskor se essen baja. A kislányom is mindig ott van ahol éppen játszik amikor náluk van.
Mónikáék is kint vannak vele amikor kint vannak az udvaron.
Eta
Katika!
A sok idegeskedés után most végre beengedett lépni a rendszer. Én nem tudom, hogy mi lehetett a probléma , de tegnap este amikor hazajöttem Bencétől legalább 2 órahosszat nem engedett belépni így elmentem aludni.
Remélem nálatok jó idő van mert nálunk hideg, és esett az eső is ami persze nem baj mert nagy a szárazság.
Legyen szép estéd.
Eta
Szervusztok Kislányok!
Most tudok csak jönni mert már tegnap sem tudtam belépni.
Kata!
Remélem, hogy jól érezted magad a fürdőben, és nem fáj semmid.
_ET.
Kata
Etuka sem tud belépni, kérte hogy írjam meg, úgylátszik a Mozilla nem enged be.
Marika!
Nagyon szépek a lányodék a fotón gratulálok, remélem jól érzitek magatokat.
Puszika Kati
Szervusaztok Kislányoik!
Már reggel óta be akarok lépni és nem enged be, sőt tegnap sem engedett be azért nem voltam fenn .
Most átjöttem expolerre, de itt sokat kell vármom mire egyátltalán meg nyit egy oldalt.
Remélem m ost ezt elv iszi.
Kati
Nagyon friss voltál. Köszönöm a kávét! Én meg megyek a fürdőbe. Tegnap úgy készültem, de ahogy magamat ismerem még meggondolhatom.
Kata
Sziasztok Nagyikák!
Szép jó reggelt Mindenkinek!
Hűvöske van de szél nem fúj és süt a napocska.
Korán vagyok megyek fodrász,vérvétel.
Szép napot jó kávézást,teázást Mindenkinek.
Marika
Marika!
Köszönjük a kávét!
Itt is esik az eső. Szomorú idő van. Nekem is kell főznöm valamit. Lehet hogy lecsót készítek.
Kata
Etuka és Kata!
Köszönöm, Te unokádban is annyi sok energia volt?
Marika
Sziasztok Nagyikák!
Szép jó reggelt Mindenkinek.
Éjjel viharos szél és esett, azt hiszem a front engem is megvisel nem csak Katát.
Boltban voltam majd főzök, legyen szép a napotok!
Igen szinte hihetetlen mennyi energia van ilyen kicsi gyerekekben.
Lehet fiúk is másak nekem anyjával nem sok bajom volt jó nyugis volt reggel evett utána a gyerekszobába az ágyban bedobáltam rengeteg játékot és mostam főztem, takarítottam. Ebéd után mentünk vele sétálni. Tehát nem engedtem szabadom ha helyes ha nem mert akkor nem tudta volna tőle semmit csinálni csak követni kellett volna nehogy baja essék.
Volt mikor játszás közben elfáradt, elaludt a gyerekágyban.
Marika
Kata
Marika!
Nagyon SZÉPEK!
Eta
Kislányok !
Itt egy fotó a gyerekekről!
Marika
Hilda
Örülünk,hogy jól vagy
finomat főzöl!
Katika!
Bizony kívánjuk a zöldségfélét!
De haladok fürödni irtó elfáradtam. Főztem,sütöttem, babáztam ilyenkor veszem észre,hogy mennyire elment az idő felettem.
Marika
Kata!
Nevetem,hogy eldöntöttem mégy a dokihoz és meggyógyultál ez jó hír látod akárhogy is.
Képzeld most nem hallom,hogy csöng a fülem nincs időm rá
estére úgy elfáradok szinte semmi tv-t nem látok.
Marika
Etuka!
Irtóan kellene eső mióta elültettünk irtó kevés eső esett már locsolni kellett de hát ilyen hamar unalmas lenne.
Ma ültettem fejtőbabot mert hát ilyen meleg, de lehet majd lefagy ki tudja milyen idő jön még.
Keveset tudok jönni igaz megkaptam az engedélyt
nagyon elfáradunk a gyerkőccel. Már képzeld nem akar bent megmaradni. Anyja ebéd után mikor felkelt a kis alvásból elment vele boltba, tehát sétáltak ki is fáradt nem a gyerek az anyja.
Az udvaron van müa. motor megy azzal, tolja a babakocsit ez még csak jó de rákapott,hogy lépcsőzni akar az meg nekem nem igen való még párszor elviselem. Fogja ügyesen a léceket ha megunja felmászik semmi per alatt. De sok a lépcsőm nem lehet egyedül ezt engedni mi meg elfáradunk. Behoztuk majd este úgy sírt hogy még. Etette anyja irtó nagy az étvágya nem csak itt otthon is paradicsomot harapja mint az almát, mondjuk főzeléket nem igen szereti.
Most fürösztötte anyja még kapart a tejcsiért issza egyedül takarót fejére dobta meg se nyakkant alszik de reggel már 6 után kel kotor a székhez asztalhoz éhes. Így aztán hosszú a nap, hogy korán kel. De nagyon kis cukorfalat kiállít mindkettőnket annyi energia van benne hogy még.
Du. fent volt anyjával én lenyírtam a ház előtt a füvet bent már nem tudtam nem lehetett vele bírni nyomkodja a gombot de már akkor ki volt huzva az áramból félig van lenyírva most toltam be a gépet.
Szép estét és jó pihenést,Marika
Fordíts 2 percet ennek az elolvasására,nagyon szép.Mielőtt elolvasnád,tudd meg,nem egy hülyeség,és hogy csak azok az emberek tudják igazán értékelni,akiknek valóban nemes és egyszerű lelkük van....Ha kíváncsi vagy,olvasd!...
INDIAI TÖRTÉNET:
A barátom kinyitotta a felesége komódjának fiókját, és egy csomagot húzott ki belőle,ami selyempapírba volt betekerve.Ez-mondta-nem egy egyszerű csomag,ez egy fehérnemű.Eldobta a papírt,amibe bele volt téve,és figyelmesen nézett a finom selyemre és csipkére."Akkor vette,amikor elősször mentünk New Yorkba,8 vagy 9 éve,nem használta soha."Egy ,,különleges alkalomra" tartogatta.Rendben.Azt hiszem,ez lesz a legmegfelelőbb alkalom.Odament az ágyhoz és odatette a fehérneműt a többi holmihoz,amit a temetésre akart vinni.A felesége éppen akkor halt meg.Felém fordult és azt mondta:
,,Semmit ne tartogass egy különleges alkalomra.Minden nap,amit élsz,egy különleges alkalom."
Még most is ezekre a szavakra gondolok és arra,hogy mennyire megváltoztatták az életemet.Ma már többet olvasok és kevesebbet takarítok.Leülök a teraszon és csodálom a tájat anélkül,hogy észrevenném a kertben a gazt.
Több időt töltök a családommal és a barátaimmal,és kevesebb időt dolgozva.Megértettem,hogy az élet együttes történések élvezése kell hogy legyen és nem a túlélés.Már nem teszek el semmit.Minden kristálypoharamat használom mindennap.Felveszem az új ruhámat,ha az ABC-be megyek,ha úgy döntök és úgy van kedvem.Már nem rakom el a legjobb parfümömet különleges alkalmakra,használom mindig,amikor csak akarom.
A szavak,mint az ,,egy napon..." és a ,,majd legközelebb..." kezdenek eltűnni a szótáramból.Helyettük,az ,,érdemes megnézni,meghallgatni vagy csinálni most" kifejezéseket használom.Nem tudom,mit csinált volna a barátom felesége,ha tudta volna,hogy nem lesz itt holnap,amit mindannyian olyan könnyen veszünk.Gondolom hívta volna a családját vagy a közelebbi barátait.Talán felhívta volna néhány régi barátját bocsánatot kérni,hogy elsimítsa az elmúlt dolgokat.Arra gondolok,lehet,hogy elment volna enni valami kínai ételt,ami a kedvence.Ezek azok a kicsi meg nem történt dolgok,amiket sajnálnék,ha tudnám,hogy az óráim meg vannak számlálva.
Bántana,mert elszalasztottam a lehetőséget,hogy lássam a jóbarátaimat,akiket majd meg akartam keresni ,,egy napon".
Bántana,mert nem írtam meg bizonyos leveleket,amiket ,,majd egyik nap" meg akartam írni.
Bántana és szomorú lennék,mert nem mondtam a testvéreimnek,a gyermekeimnek elég gyakran,mennyire szeretem őket.
Most próbálok nem késleltetni,továbbküldeni vagy elrakni semmit,ami nevetést vagy jókedvet adhatna az életünknek.Mindennap azt mondom magamnak,hogy ez egy különleges nap.Minden nap,minden óra,minden perc...különleges.
Élt a Hargita oldalában egy magányos fenyő. Senki sem lakott a közelében. Az erdő, de még a legkisebb bokor is olyan messzire volt tőle, hogy még a kiáltását sem hallották volna meg, nemhogy a sóhajtásait. Ezért aztán nem is kiáltozott, nem is sóhajtozott. Még a nyári viharok, villámok s a farkasordító telek idején sem. Pedig annyit sanyargatták, hogy az még embernek is sok lett volna.
Elfásult egészen a nagy egyedülvalóságban. Egyetlen öröme volt, ha nyaranta egy-egy arra legelésző juhnyáj bújta meg az árnyékát, a nagy melegben. Vagy éppen maga a juhász heveredett alája furulyázgatni, tarisznyát bontani. Olyankor még sóhajtott is egyet-egyet, inkább csak figyelmességből, a szép nótáért, s hogy az árnyékot a sóhajával frissebbé tegye.
Hanem a nyáron olyat ért, amilyet még soha. Vidám kirándulók, egy egész iskola telepedett alája. Azóta nincs nyugta a fenyőnek. Egyre sóhajtozik, s mindegyre le-letekint a völgy felé, amerre a kirándulók alóla elvonultak. S mint valami kincseket, nézi az alatta maradt üres konzervdobozokat.
- Mit nem adnék, ha még egyszer közöttük állhatnék - sóhajtotta el bánatát egy véletlenül reáröppent rigónak.
A rigó egyet-kettőt füttyentett köszönetképpen, aztán tovaszállt arra, amerre a kirándulóknak nyoma veszett.
Hogy mit intézhetett a kis rigó, mit nem, nem tudhatjuk.
Jöttek az őszi ködök, esők, havas esők. A fenyő, ha lehetett, még inkább magába fásult. A szelek még a konzervdobozokat, utolsó emlékeit is ellopkodták. Már a földre se nézett többet. Akárhogy tépdesték a viharok, aludt. Már arról se vett tudomást, hogy hatalmas havával megjött a tél. Tőle jöhetett is, mehetett is.
De egyszer csak megrázta magát. Azt hitte, álmodik. Pedig nem álmodott. Hatalmas zsivajra, énekszóra ébredt. Egy nagy udvaron találta magát. Minden ága fel volt cicomázva, és minden megmaradt tobozába mintha egy-egy csillag költözött volna.
Azóta is ott áll az iskola udvarán. Bánja is ő, hogy az ünnep, a vigalom teltével ágait lecsapdosták. Lomb helyett szárnya nőtt.
Zászló csattog-lobog rajta, s vidám énekszó köszönti minden reggel.
Varázsgomb
,,Volt egyszer egy parasztlegény, akinek találkozója volt a szerelmével. Nagyon nyugtalan fiatalember volt, túl korán érkezett a találkára, és nem tudott várakozni. Észre sem vette a napsütést, a tavaszt, a virágok pompáját.
Türelmetlenül heveredett le egy fa alá, és zsörtölődött magával és a világgal. Hirtelen egy pici szürke emberke állt előtte és így szolt: ,,Tudom, mi bajod. Fogd ezt a gombot itt, és varrd fel a kabátkádra. Ha valamire várnod kell és az idő szerinted túl lassan múlik, akkor csak csavard jobbra a gombot, és máris ugrasz egyet az időben, oda, ahová akarod. "
Ez aztán tetszett a fiúnak. Fogta a varázsgombot és mindjárt ki is próbálta, megtekerte: és lám előtte állt kedvese és ránevetett. Ez mind nagyon szép és jó, gondolta, de bárcsak már az esküvőnk lenne! Újra megcsavarta a gombot: és most ott ültek a lakodalmi asztalnál, körülöttük fuvolák és hegedűk szóltak.
Ekkor felesége szemébe nézett: bárcsak már egyedül lehetnénk! Egy újabb titkos csavarintás: késő éjszaka volt és vágya beteljesült. És aztán a terveiről beszélt. Majd ha elkészül a házunk - és újból megtekerte a gombot: nyár lett, ott állt a tágas üres ház és befogadta őket. Most már csak a gyerekek hiányoznak, mondta, és ismét nem tudott várni.
Gyorsan megtekerte a gombot: ekkor idősebb volt, fiai a térdén ültek, és az ablakon át a szemközti fiatal szőlőhegyet nézte. Milyen kár, hogy még nem terem! Egy titkos mozdulat, és újra röpült az idő. Mindig járt valami a fejében, soha sem tudott várni, csak csavarta, tekerte a gombot és az élete elröpült.
Mielőtt észbekapott volna, öregember lett és a halálos ágyán feküdt. Most már nem volt miért csavarni a gombot és visszanézve rájött, hogy rosszul gazdálkodott.
Meg akarta takarítani a várakozást és csak a beteljesülést élvezni, mint amikor az ember kiszedegeti a mazsolát a kalácsból.
Most, amikor az élete elsuhant, rádöbbent, hogy milyen értékes a várakozás, hiszen az fűszerezi a beteljesülést.
Mit adna azért, ha az idő kerekét kicsit visszaforgathatná! Reszketve próbálta a gombot egy kicsit balra tekerni. Ekkor egy lökést érzett, felébredt, s még mindig a virágzó fa alatt feküdt és várta a kedvesét.
De most már megtanult várakozni.
Minden sietség és nyugtalanság elszállt belőle; békésen nézte a kék eget, hallgatta a madarakat, játszott a fűben a bogarakkal és örült a változásnak. "
Volt egyszer két jégtömb. A hosszú télen keletkeztek egy sziklás, bozóttal körbevett üregben, a hegyoldalt beborító erdő közepén. Makacs közönyösséggel méregették egymást. Viszonyuk meglehetősen hűvös volt. Néhány "jó napot", egy-két "jó estét". Semmi több. "Jégtörésről" szó sem volt. Mind a ketten azt gondolták a másikról: - Igazán eljöhetne hozzám! De a jégtömbök egyedül nem tudnak elmozdulni a helyükről. Így nem történt semmi és a jégtömbök még jobban önmagukba zárkóztak.
Az üregben lakott egy borz, aki egy nap így fakadt ki:
- Milyen kár, hogy itt bent kell lennetek! Gyönyörűen süt a nap odakint!
A két jégtömb feljajdult. Kiskoruk óta tudták , hogy a nap a legnagyobb veszélyt jelenti számukra.
Meglepő módon azonban, most az egyik jégtömb azt kérdezte: - Milyen a nap?
- Csodálatos... Maga az élet. - válaszolta zavartan a borz.
- Csinálhatnál egy kis rést az odú tetején... Szeretném látni a napot! - mondta a másik.
A borz nem várta meg, amíg megismétli. Fúrt egy kis lyukat a gyökerek közé és a nap meleg, enyhe fénye aranysugárként hatolt be az üregbe.
Néhány hónappal később egyszer délben, ahogy a napfény felmelegítette a levegőt, az egyik jégtömb észrevette, hogy olvadni kezd és kis patakká változik. Másképpen érezte magát, nem volt már többé ugyanaz a jégtömb, ami eddig. A másik jégtömb is ugyanezt érezte. Pár nap múlva a jégtömbökből két kis folyócska kezdett csordogálni. Ki is folytak az üregből és nem messze onnan, csillogó kis tavat alkottak, amelyben az ég kékje tükröződött.
A két jégtömb még érezte saját hidegségét, de ezzel együtt a törékenységét és a magányt. A közös aggodalmat és bizonytalanságot is. Felfedezték, hogy keletkezésük egyforma és valójában szükségük van egymásra.
Jött két tengelice és egy pacsirta, hogy szomjukat oltsák. A rovarok ott zümmögtek a tó körül, egy puha, hosszú farkú mókus pedig megfürdött benne.
És ebben a boldogságban ott tükröződött a két jégtömb, akik most szívet találtak maguknak.
Olykor elég egy napsugár.
Egy kedves szó.
Egy köszönés.
Egy simogatás.
Egy mosoly.
Ilyen kevés dolog elég ahhoz, hogy boldoggá tegyük azokat, akik körülöttünk élnek.
Akkor miért nem tesszük ezt?
Apa és fia egy festmény, a Guernica előtt állt. A kép rémületbe ejtette a srácot, aki előbb csak elfehéredett, utóbb csendesen sírva fakadt. Az apa látta a történteket, de meg se moccant - háta mögött fejcsóválva súgtak össze az öregasszonyok. Nem sok idő kellett, hogy egyikük fogadatlan prókátorrá váljon: a nő nagymamás gügyögéssel, csokoládéval a kezében indult megvigasztalni a gyermeket, de az ő tekintete visszasodorta, mint levelet a viharos őszi szél.
Ekkor az apa fiához fordult, és megszólalt:
-Fiam, mit látsz?
A fiú könnyeit nyeldekelve hajolt közelebb a kép mellett lévő táblához, és lassan betűzte:
-Pablo Pic...asso: Gu...Guernica.
A férfi elmosolyodott, majd újra megkérdezte:
-Fiam, mit látsz?
-Egy festményt. Apa, ez iszonyú! Emberek halnak meg, és az a ló...
-Fiam, mit látsz?
A kisfiú lassan abbahagyta a hüppögést. Elszánt tekintettel, állát vakargatva meredt a képre, majd egyszer csak megszólalt:
-Színeket.
-Ez az! - kiáltott elégedetten a férfi. Gyengéden megsimogatta a kisfiú fejét, leguggolt, s mikor tekintetük egy vonalba ért, megszólalt.
- Nem látsz mást, csak színeket. Az iszonyat nem bennük van; ezek ugyanazok a színek, amelyekből a szivárvány is áll! Az elméd, a fejedben lévő képek teremtik a félelmet: a tegnapi film, a tegnapelőtt olvasott könyv...vagy akár az, ahogy édesanyáddal nevelünk.
A férfi elhallgatott, térdeplő alakjából szeretet áradt. Elégedetten nézte fia szemében az értelem csillogását, s miután látta, hogy szavai gyökeret eresztettek, tovább beszélt.
- Mert bizony, mi is tévedhetünk. A lehető legjobbat próbáljuk adni neked, de tévedhetünk. Akaratlanul is beléd ültethetünk olyan gondolatokat, melyek hatására a színek helyett félelmet látsz. S míg mi, édesanyáddal a lehető legkevésbé akarunk befolyásolni, sajnos a körülötted élő emberek pont fordítva vannak ezzel: minden pillanatodat megpróbálják elvenni, hogy a valóság helyett azt lásd, mit láttatni akarnak veled, hogy...HOGY A SZÍVEDBEN FÉLELEM LEGYEN SZÍVÁRVÁNY HELYETT!
A férfi karjába vette fiát, s miközben a következő kép elé léptek, megszólalt:
- Mindig jusson eszedbe: amikor azt hiszed, hogy igaz, amit látsz, valójában nincs más, csak színek. Csak részek. Csak pacsmagok. Ami pedig az önálló színekből képet alkot, az nem az igazság, csak a lehetőségek egyetlen tükröződése. / számomra ismeretlen szerző írása/
A virágok tündére egy napon sorra meglátogatta az alattvalóit, megkérdezte tőlük, nincs-e panaszuk, kérésük, kapnak-e hűvös reggeli harmatot, kedvesen játszadozik-e velük az esti szél, fölkeresik-e őket a pillangók?
A kényes kerti virágok sorra elmondták panaszaikat. A rózsa arra kérte a tündért, intézze úgy, hogy a viola illata ne legyen olyan fűszeres - mert irigy volt ez a kerti rózsa. Irigyelte a viola édes illatát. Azt szerette volna, hogy az emberek csak az ő illatában gyönyörködjenek.
A virágok tündére jószívű volt, amint az egy tündérhez illik. Megszidta hát az irigy rózsát, és megsimogatta a hallgatag, csöndes violát. A százszorszép arra kérte a tündért, növesszen neki töviseket, hogy az emberek nehezebben tudják leszakítani. A liliom élesebb kardokat kért. Az estike meg azt szerette volna, ha ő nem este, hanem reggelenkénk nyílna, illatozna.
A tündér zokon vette a virágokhoz csöppet sem illő sok kérést meg panaszt. Rosszkedvűen ment el a kertből. Elhatározta, hogy egyhamar nem látogatja meg ismét az elkényeztetett virágokat. Lehorgasztott fejjel ballagott hazafelé az erdőben.
Így történt, hogy meglátta az út szélén a porban virító pitypangot.
Megállt előtte:
- Mondd, kedves pitypang nincs valami kérésed, parancsod?
A pitypang csak ingatta sárga fejét, hogy nem, nincs sem kérése, sem panasza.
- Nem kívánsz magadnak jó illatot?
Esetleg tüskéket, hogy ne tudjanak leszakítani a gyerekek?
Nem, a pitypang nem kívánt semmit, de mikor a tündér továbbment, felsóhajtott. Meghallotta a tündér a pitypang sóhaját, visszafordult:
- Talán mégis szeretnél kérni valamit, pitypang?
- Hiába minden, tündér, az én bánatomon te sem tudsz segíteni - mondta a pitypang. - Messze földről kerültem ide, ebbe az országba. Meggyökereztem itt. Tudom, hogy soha többet nem láthatom a hazámat. De ha eszembe jut a régi táj, mindig nagyon szomorú vagyok. Csak legalább a gyermekeim elmehetnének..., de hát azoknak sincs szárnyuk!
Gondolkozott egy kicsit a tündér. Mert csodatevő, nagy hatalma volt, úgy intézte, hogy a pitypang bolyhos fiacskái, leánykái - a termésbóbiták - ezentúl apró szárnyakkal szülessenek. A bóbiták apró szárnyába belekap a szél, repíti őket hegyen - völgyön át. Messzi földre elkerülnek, s ha jó szél fúj, a pitypang egyik - másik fia, lánya visszaröpülhet a régi, elhagyott hazába is.
Juhász Gyula
Este az alföldön
Az alkony kéken hamvazó ködében
Most térnek nyugovóra mind a házak,
A csöndbe bámulnak komoly fehéren
S tetőiket lehúzza az alázat.
Az ablakok kis, vaksi fénnyel égnek,
Öreg parasztok néznek így az éjbe
És lecsukódnak jó korán e fények
S virraszt tovább az udvar jegenyéje.
Mint régi csősz, dúdolgat egymagában
S a csillagokba nyújtózik didergőn,
Alatta boldogabb a tyúkok álma
S ha elszundít, hát ő is egy az erdőn.
Az országút elindul bandukolva
Az éjszakában, tornyokat keresve,
Fáradt utast és aranypénzt a porba
S egyszer csak eltűnik a végtelenbe.
Szervusztok Kislányok!
Legyen nagyon szép estétek!
Ma nagyon szép idő volt nálunk, és melegen sütött a nap.
Öröm volt kint lenni.
Le is mentem a szemben levő térre beszélgetni, és élveztem a nap melegét.
Szinte jól esett napozni, de sajnos jön a hideg front, és változik az időjárás is.
Pedig holnap Bence napom lesz, és újabban mindig szerdára romlik el az idő.
Gondolom, hogy ti is sokat voltatok kint , és akinek kertje van az kertészkedett vagy éppen unokázott.
Eta
Sziasztok Kislányok!
Köszönöm a frissítőket! Csak annyit kell eldöntenem, hogy megyek az orvoshoz, és minden bajom elmúlik. Egész fitten ébredtem. Lehet ezek a frontok jönnek, frontok mennek nem tetszenek az ízületeimnek. Ma 25 fok is lesz, holnap már több fokot is lehűl a levegő, de úgy néz ki túlélem.
Kívánok Nektek is szép napot! Ma megyek gyógyszert felíratni, és holnaptól igénybe veszem a termál gyógyvizét. Lehet, hogy csak ez hiányzik, a fájdalmat figyelmeztetésnek veszem, hogy használjam ki az ingyen jegyek lehetőségét.
Kata
Én spenótot főztem, tükörtojással...
Nem hízlaló, s tápláló...
Valóban kell a zöldség mostanság!
Jó reggelt Kislányok!
Süt a napocska egyenlőre jó az ídő, remélem így is marad .
Még nem tudom mit főzzek , több minden van a gondolatomban még nem döntöttem. Tegnap séta közben egy zöldséges üzletben vettem fürtös uborkát, azt minden nélkül megtudom enni, már nagyon kell a zöldféleség.
Szép napot kívánok
Kati
Szép napot kívánok lányok!
Betegeknek gyógyulást, szíveknek nyugalmat, boldogságot.
Vigyázzatok magatokra!
Sziasztok Nagyikák!
Jó korán jövök még alszanak, én már kialudtam magam.
Katám! Semmiféle rosszra ne gondolj mert tényleg bevonzod!
Biztos az ízületeid Neked is berobbantak.
Feltétlen járj utána mi is van és mielőbbi gyógyulást kívánok!
Katikám igazad van kis forralt bor időnként jót tesz!
Legyen nagyon szép a napotok most meg is nézem milyen idő várható.
Jó kávézást,teázást!
Marika
ET!
Sajnos én már rosszabbra is gondoltam, mert deréktól lefelé mindenem fáj. Holnap megyek a háziorvoshoz, majd elküld valahová. Többet ő sem tud mondani. A háziorvosok csak erre jók. Igaz még nem volt vele dolgom. Csak gyógyszert szoktam íratni, de ennek is eljött az ideje.Állandóan melegítő párnán fekszem. Így még elviselem a fájdalmat.
Kata