Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Osho gondolata:
"Az élet egy pillanat, amit ünnepelni és élvezni kell. Tedd mulatsággá, ünnepeld, és akkor beléphetsz az igazi templomba. A templom nem a lógó orrúaknak való; soha nem is volt az. Figyeld meg az életet: látsz valahol szomorúságot? Láttál már valaha depressziós fát? Vagy láttál már valaha szorongó madarat? Vagy idegbeteg állatot? Ugye nem?
Az élet egyáltalán nem ilyen. Csak az ember tévedt el valahol... Mégpedig azért tévedt el, mert rendkívül bölcsnek és okosnak hiszi magát. A te betegséged az okosságod. Ne légy olyan bölcs. Mindig tudd, hogy hol a határ, ne ess végletekbe. Ha egy kicsit bolond vagy és egy kicsit bölcs, az jó - mert e kettő megfelelő arányú kombinációjából lesz a buddha..."
Szep estet mindekinek!
Várnai Zseni:
CSODÁK CSODÁJA
Tavasszal mindig arra gondolok,
hogy a fűszálak milyen boldogok:
újjászületnek, és a bogarak,
azok is mindig újra zsonganak,
a madárdal is mindig ugyanaz,
újjáteremti őket a tavasz.
A tél nekik csak álom, semmi más,
minden tavasz csodás megújhodás,
a fajta él, s örökre megmarad,
a föld őrzi az életmagvakat,
s a nap kikelti, minden újra él:
fű, fa, virág, bogár és falevél.
Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok,
innám a fényt, ameddig rámragyog,
a nap felé fordítnám arcomat,
s feledném minden búmat, harcomat,
élném időmet, amíg élhetem,
hiszen csupán egy perc az életem.
Az, ami volt, már elmúlt, már nem él,
hol volt, hol nem volt, elvitte a szél,
s a holnapom? Azt meg kell érni még,
csillag mécsem ki tudja meddig ég?!
de most, de most e tündöklő sugár
még rámragyog, s ölel az illatár!
Bár volna rá szavam vagy hangjegyem,
hogy éreztessem, ahogy érezem
ez illatot, e fényt, e nagy zenét,
e tavaszi varázslat ihletét,
mely mindig új és mindig ugyanaz:
csodák csodája: létezés... tavasz!
Köszönöm szépen
igazán nagyon kedves vagy.
Gyönyörű a képes üdvözlet!!
http://www.videoplayer.hu/videos/play /145672
Schubert
További szép estét kívánok!!
Kicsit megkésve
Kedves Mártikák
"Ez a gyönyörű nap, mit rólad neveztek el,
......}}
Ma még a nap is Te érted kelt fel.
Virágok, rózsák övezzék utadat,
Boldogságban ünnepeld a névnapodat!"
Szia Mártika!!
Egy szépszeműhöz
Csinszkától
Ha a közelben vagy, kisüt a nap.
Hiába kocog eső az ablakon,
És hiába gyötört előtte az éhség,
Ha meglátlak, jóllakom.
Van egy külső szikár világ,
Van egy belső változó tenger,
És vagy Te – apró ladikban
A vízen hajózó ember.
S ha kezed egy sötét hullámhoz ér,
A cseppek ott gyöngyökké válva,
Láncba fűzve potyognak a mélybe
Egy szemérmes korall nyakába;
Így gyűjtöm tűnő ékszereim,
Viselni őket nem lehet,
Fényüket a tenger mélye őrzi,
És a Te gyönyörű szemed.
http://www.youtube.com/watch?v=eIUH-Y oACwc
Hello
Boldog Nevnapot kivanok Magdika!
Nyar
Az alkonyat szellőuszálya lebben,
A nyárfa lombja halkan megremeg,
Zöldpázsitos, árnyékrejtő ligetben
Már nyári dalt zúgnak a csermelyek.
Akácvirágtól illatos az utca,
S a réteken virágtenger fogad,
Virágporát az alkonyatra fújta
A zöldbe-omló fenyves boltozat.
A rét felett, szelíd lejtésű lankán
Búzavirág és vadpipacs terem,
Tücsök nevet a fürjek pity-palattyán,
Sötét színű szomszéd vetéseken.
Az erdő felett magasan sas kereng,
Harkály kopog egy erdőszéli fán,
A mogorva tölgy némán el-elmereng
Egy mélybe-omló vadpatak szaván.
Nagymessziről harangot hord a szellő,
A tó felett zöld pára-árny lebeg,
A horizont halványlilába tetsző
S rózsákat szórnak rá a fellegek.
Mily szép a nyár hűs-illatos varázsa
Haragoszöld lombsátorok alatt,
Mikor az erdőn fákra és virágra
Halkan leszáll a rózsás alkonyat.
( Wass Albert )
Magdika
Boldog Nevnapot kivanok
És a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép lelkében az ének,
Az hallja a másik énekét is szépnek.
Babits Mihály
És mégis, ma is, így is, örökké, mennyit ad az élet! Csendesen adja, két kézzel, a reggelt és a délutánt, az alkonyt és a csillagokat, a fák fülledt illatát, a folyó zöld hullámát, egy emberi szempár visszfényét, a magányt és a lármát! Mennyit ad, milyen gazdag vagyok, milyen megajándékozott, micsoda bőség, minden napszakban, minden pillanatban! Ajándék ez, csodálatos ajándék. A földig hajlok, úgy köszönöm meg.
(Márai Sándor: Ég és föld: Ajándék)
Szep estet kivanok mindekinek!
Mert mindenki megérdemli a boldogságot..
Ossz szeretetet, bárhová mész: Legfőképpen a saját házadban... ügyelj rá, hogy mindenki jobb érzésekkel és boldogabban távozzék tőled, mint ahogyan jött. Légy Isten jóságának élő kifejeződése; jóság ragyogjon a szemeidben, a mosolyodban, meleg, üdvözlő szavaidban.
(Teréz anya)
"Álmodozni jó! Mert megédesíti a percet, amikor a szürke hétköznapok gondjait magunk mögött hagyva egy olyan világba csöppenhetünk, ahol igazán boldogok lehetünk. Mert a legkisebb erőfeszítés nélkül találkozhatunk álmaink hercegével, és megélhetünk vele bármit, amit csak akarunk - határ csak a csillagos ég. És mert közben feltöltődünk energiával, jobb lesz a közérzetünk, és egész biztosan szebb a mosolyunk."
Meg nics unoka,de mindenrendbenVészi Endre: Arcod égtájai
Te vagy nekem a messzenyíló reggel
s a Duna szürke szemed folytatása
szíved fölé feszül a hidak rácsa
s a trópusi ég arany lemezekkel.
Egy mozdulatod: házsorok a Napban
s két fényszalag - kinyúló karjaid
derekad körül arany utca csobban
talpad alatt millió fény - kavics.
A könyvtártermek hűvös csendje vagy
éveim szótlanul lapozgatod
kezedben cserzett, sárga könyv vagyok
elfutó soraimnak rendje vagy.
A képbehajló lomb Te vagy, virágzó!
S már mennyi éve, lombom s górcsövem
Te fölémhajló arc, kíváncsi szem:
romjaim fölött világoskék zászló.
A távolléted, az is csak Te vagy
a távozásod, az is közelít
ha gyanúsítasz, s arcod - a szelíd
vádolva ég - hálómban fennakadsz.
S ezüstpénzeid fényért kiabálnak
és nem szabadulsz bezárt ujjaimból
mert belül vagyok, s ha menekülsz,
újból Te futsz utánam, én mögötted állok.
További szép napot,jó pihenést
Rózsaszerelem
Valamikor réges-régen,
egy kis mag elvetődött
két ember szíve közepében.
Gyökeret eresztett, szépen
lassan, leveleket neveltek,
s egy szép napon bimbót
hozott, gyönyörűt -
Rózsaszerelmet.
A szirmok kibomlottak,
egyenként puha, bársonyos
boldog napokat hoztak,
harmatos gyöngyök
pihentek rajta, vagy csak
könnycseppek lettek volna?
A kisvirág bíborszínben lángolt,
lelkében tündér táncolt,
nektárja oly édes, mint
amikor a száj csóktól mézes.
Ellenállt szélnek és viharnak,
- hiába tépte, hiába zúzta -
nem tudott ártani sem levélnek,
sem bársonyos sziromnak.
Feslő rózsabimbó a nyári éjben,
hitte a csodát, bízott az erejében,
a kis tündér csillagporral szórta,
szerette a párját, becézte, óvta.
Szerelme tiszta volt,
mély mint a tenger, ilyet
nem érezhetsz az életedben,
talán csak egyszer.
Jöttek mégis, hideg napok,
szomorú, keserű gondolatok,
édes szókat nem mondott senki,
s a virág elkezdett haldokolni.
Lassan hullatta szirmait,
egyenként dobta el, s ölte meg álmait.
Egyetlen szirma él már csak e rózsának,
ha lehull az az egy, az az utolsó szirom,
őrzője nincs, hiába várom, keresem,
akkor abban a pillanatban
a virággal, halottá lesz - a Szerelem."
Jó reggelt
kellemes napot kívánok
Pécsi Sándor
Szabadon szállni...
Szabadon szállni mint a madár
szeretnék veled,
magasabban a fényes Napnál
a felhők felett,
a korlátlan kék óceánban,
ahol képzeletem
úszik a kristálytiszta boldogságban,
s nincs lehetetlen,
nem háborítja semmi a békét
nyugalmat és csendet,
nincs féltékenység, nem ontja életét
egymásnak sok-sok ember.
Szabadon szállni mint a madár
ott ahol szép minden,
szerelmes szívvel minden napján
az örök békességnek.
Szente Krisztina:Hozzád...Hozzád száll a szívem végtelen utakon,hozzád repülnék, mert veled boldog vagyok.Mióta ismerlek, tán azóta szeretlek is,csak még magamnak se mertem eddig bevallani.Hozzád szól szívem dobbanása,odamegyek hozzád, hogy mindenki lássa.Átölellek, nem szégyenlem,hogy én téged így szeretlek.Hozzád megyek, s megcsókollak,s örökre szívembe fogadlak.Nem hagylak el, megígérem,hiszen, te vagy minden kincsem.Hozzád szállok gondolatban,hiszen, te most egy kicsit messze vagy.De ha holnap találkozunk,csak egymáshoz szól majd minden szavunk.Dobog a szívem, remeg a lábam,remélem, már soha nem jön vissza a bánat.Hozzád szólok, s megfogadom,hogy Szeretni foglak téged örökre nagyon-nagyon!!!
Édesanyám
Nagy Ferenc
Van egy szó, van egy név ezen a világon,
Melegebb, színesebb, mint száz édes álom.
Csupa virágból van, merő napsugárból..
Ha ki nem mondhatod, elepedsz a vágytól.
Tisztán cseng, mint puszták estéli harangja,
Örömében sír az, aki e szót hallja.
Ártatlan kisgyermek, csöpp gügyögő hangja,
Amikor gőgicsél, mintha volna szárnya.
A amikor a szíved már utolsót dobban,
Ez az elhaló szó az ajkadon ott van.
Mehetsz messze földre, véres harcterekre,
Ez a szó megtanít igaz szeretetre.
Bánatban, örömben - ver az Isten vagy áld,
Hogyha elrebeged, már ez is imádság.
És ha elébed jön könnyes szemű árva,
E szóra felpattan szíved titkos zárja.
Drága vigasztalás ez a a szó, ez a név,
Királynak, koldusnak menedék, biztos rév.
Te vagy legboldogabb, nem gyötörnek gondok,
Ha keblére borulsz és el kinek mondod?
S ha szomorú fejfán olvasod e nevet,
Virágos sírdombon a könnyed megered.
Van egy szó, van egy név, valóság, nem álom,
Nekem a legdrágább ezen a világon.
Ez a legforróbb szó, az én legszebb imám,
Amikor kimondom: anyám, édesanyám
Szép estét
Remélem nemsokára gratulálhatunk a kis unokához
Gulyás Gábor: Baba
Győztél, megnyerted a legnagyobb harcot,
Kifejlődött tested, csudaszép lett arcod.
Kilenc hónap várakozás, mindennek van ára,
Mutasd meg magad, gyere a világra.
Elindulsz egy alagúton, vakító fény hívogat,
Magad körül nem látsz mást, csak hatalmas arcokat.
Mosolyognak, Téged vártak hosszú idő óta,
Sírásod számukra isteni nóta.
Hideg van, megszoktad a burkolt világot,
nem ismerted máig az igazi valóságot.
Megszakad hirtelen az összetartó kötél,
nem visz vissza senki, ide születtél.
Újra vizet érzel, megdörzsöl egy néni,
Furcsán érzed magad, elkezdesz félni.
Lefektetnek valakire, ez most már tabu.
Mi történik velem? Tudom már, ez Anyu!
Mindennek adjuk meg, ami neki jár. A szemnek a látványt, a fülnek a muzsikát, a gondolatnak a szárnyalást, a testnek a felüdülést, az igazságnak az elismerést, barátnak a barátot, az embernek a megbecsülést.
Tatiosz
A nagymama: Eszes,szellemes,tettre kész,ügyes.
Életrevaló idős hölgy.
És az a legjobb benne,hogy le lehet ülni vele a
padlóra,törökülésben,fejünkön tollakkal.
Imádnivaló feleség.
Csodálatos anya.
És most páratlan n a g y m a m a.
nem ment át a többi
ujra.
A mama a
Szia!
Gyönyörű szép képeket küldtél!!
Köszönjük szépen. 
Viccek!!
Kislányok, kislányok... - Anyu, ha nagy leszek engem is szeretni fog egy férfi?
- Igen, de csak ha jó leszel.
- Es ha nem leszek jó?
- Akkor sok férfi fog szeretni...
A mama a
Szép jó éjszakát
Est
Oly jó az esti órák fénye,
a csillagos égre nézve.
S oly jó a fáradtságnak leple,
mely óvva lep be.
S oly szép a hold iramló árnya,
mely telten sugárzik az éjhomályba,
s a vidáman éneklő lég,
mit oly régóta vártam én.
Köszönt engem az ágy, s a párna,
nyugovóra kéne térni mára,
s ha szemem pillái egymáshoz érnek,
hálaszót éneklek én az éjnek,
megfordulok, s álmodom,
egy másvilágba távozom,
s ha majd helyet cserél a hold, s a nap,
meglátod vidám lesz a holnap.
Instrukciók
Az élethez:
1. Vedd számításba, hogy a nagy szerelem és a nagy siker nagy kockázattal jár.
2. Mikor veszítesz legalább a leckét tanuld meg.
3. Kövesd a három T-t: Tiszteld önmagad, Tisztelj másokat és Tetteidért vállalj felelősséget.
4. Ne felejtsd el, hogy nem megkapni azt, amit kívánsz, néha csodálatos szerencse.
5. Tanuld meg a szabályokat, hogy tudjad, hogyan lehet áthágni őket.
6. Ne hagyd, hogy egy kis nézeteltérés tönkre tegyen egy barátságot.
7. Mikor rádöbbensz, hogy hibát követtél el, azonnal tégy lépéseket a kijavítására.
8. Tölts mindennap egy kis időt magaddal.
9. Tárd ki karjaidat a változásoknak, de NE engedd el AZ értékeidet.
10. Emlékezz, hogy a csönd néha a legjobb válasz.
11. Élj jó, becsületes életet, akkor mikor öregebb leszel és visszagondolsz, képes leszel másodszorra is élvezni azt.
12. Szeretetteli légkör otthonodban megalapozza életedet.
13. Szeretteiddel való nézeteltérésed alkalmával foglalkozz csak AZ adott problémával, NE hánytorgasd fel a múltat.
14. Oszd meg a tudásod; ez egyik út a halhatatlansághoz.
15. Légy gyengéd a Földhöz.
Petofi Sandor: A Tisza
Cim lemaradt
Szep napot kivanok!
Nyári napnak alkonyulatánál
Megállék a kanyargó Tiszánál
Ott, hol a kis Túr siet beléje,
Mint a gyermek anyja kebelére.
A folyó oly simán, oly szelíden
Ballagott le parttalan medrében,
Nem akarta, hogy a nap sugára
Megbotoljék habjai fodrába'.
Sima tükrén a piros sugárok
(Mint megannyi tündér) táncot jártak,
Szinte hallott lépteik csengése,
Mint parányi sarkantyúk pengése.
Ahol álltam, sárga föveny-szőnyeg
Volt terítve, s tartott a mezőnek,
Melyen a levágott sarjú-rendek,
Mint a könyvben a sorok, hevertek.
Túl a réten néma méltóságban
Magas erdő: benne már homály van,
De az alkony üszköt vet fejére,
S olyan, mintha égne s folyna vére.
Másfelől, a Tisza túlsó partján,
Mogyoró- s rekettye-bokrok tarkán,
Köztök egy csak a nyílás, azon át
Látni távol kis falucska tornyát.
Boldog órák szép emléke képpen
Rózsafelhők úsztak át az égen.
Legmesszebbről rám merengve néztek
Ködön át a mármarosi bércek.
Semmi zaj. Az ünnepélyes csendbe
Egy madár csak néha füttyentett be,
Nagy távolban a malom zúgása
Csak olyan volt, mint szúnyog dongása.
Túlnan, vélem átellenben épen,
Pór menyecske jött. Korsó kezében.
Korsaját míg telemerítette,
Rám nézett át; aztán ment sietve.
Ottan némán, mozdulatlan álltam,
Mintha gyökeret vert volna lábam.
Lelkem édes, mély mámorba szédült
A természet örök szépségétül.
Oh természet, oh dicső természet!
Mely nyelv merne versenyezni véled?
Mily nagy vagy te! mentül inkább hallgatsz,
Annál többet, annál szebbet mondasz. -
Késő éjjel értem a tanyára
Friss gyümölcsből készült vacsorára.
Társaimmal hosszan beszélgettünk.
Lobogott a rőzseláng mellettünk.
Többek között szóltam én hozzájok:
"Szegény Tisza, miért is bántjátok?
Annyi rosszat kiabáltok róla,
S ő a föld legjámborabb folyója."
Pár nap múlva fél szendergésemből
Félrevert harang zúgása vert föl.
Jön az árvíz! jön az árvíz! hangzék,
S tengert láttam, ahogy kitekinték.
Mint az őrült, ki letépte láncát,
Vágtatott a Tisza a rónán át,
Zúgva, bőgve törte át a gátot,
El akarta nyelni a világot!
Szep hetveget
kivanok mindekinek
Zelk Zoltan: Van az asztalfiokban.................
Van az asztalfiókban egy könyve is apának, egy költő írt abba verset: József Attilának hívták azt a költőt. Meghalt. Mosni járt az anyja. Kisebb volt, mint én, amikor elveszett az apja. Apa szokta elmesélni ezt nekem vasárnap, ilyenkor aztán én nagyon szeretem apámat. Verset is olvas a könyvből, azt, mikor az anyja kosárral ment a padlásra, őt meg sírni hagyta... Azt is elolvassa, én meg hallgatom nevetve, hogy csinálja: "Brumma, brumma, brummadza" a medve. Meg a pösze kis malacról, hogy olyan a falka, ahány malac, ondolálva van annak a farka! Ilyen gazdag, aki költő, kérdezem apámat: övé a sok medve, malac s a réten a nyájak? Mind-mind az övé volt - mondja -, erdők, hegyek, rétek, s ami nagyobb a világnál: szíve a szegénynek! A szegénynek gondja-baja mind-mind az övé volt, mert ős is, az ős szíve is a szegényeké volt. - Akkor ő is olyan volt hát, kérdezem apától: akkor ő is éppen olyan volt, mint Petőfi Sándor? Mint Petőfi, akinek a versét megtanultam, s el is mondtam nemrég, mikor ötesztendős múltam: anyának is volt egy tyúkja, az is lakott bent, s ha akarta, az asztalra, az ablakra röppent... Kicsi vagyok, de nemsoká felnőtt leszek mégis, veszek majd egy könyvet, s abba verset írok én is, beleírok én majd abba mindent, amit látok: enyém legyen, beleírom az egész világot!
Szép jó éjszakát
http://www.youtube.com/watch?v=cZoaAA780wc
Szia Mártika!!!
Nagyon szép a kislányod és biztos a kis pici babája is gyönyörű lesz.
Szép szőke hosszúhajú.Legyen erős és ügyes.
Biztos boldog lesz a taálkozásotok a kis Sammel
is 
Szép!!
A Kis Unokámnak
Öröm Téged látni, öröm Téged várni,
Téged igazi boldogság ölemben ringatni!
Ha látlak szélesre tárul szívemnek kapuja,
S közben a boldogság a bensőmet átjárja.
Fészket, tanyát vertél Te az én szívemben.
S azt otthonosan, szépen berendezted.
Melegség, szeretet mely ez otthonból árad,
Vidámságot, boldogságot adsz
Te a Nagymamádnak!
Kívánok sok boldogságot a családod körében!!
Szep napot
kivanok mindekinek!
Szia Magdika!
Szerencsesen megerkeztem kislanyom meg egybe nem sietielakijovetelt jo erzi magat
.Holnap jon a Sam unokam .
Boldogsagom tejes
Amit az eletol akarok
Remélni jót és alkotni szépet
Boldognak látni minden népet.
Megetetni az összes éhezőt
Virággal ültetni be a tar mezőt.
És meglocsolni a sivatagot
Ez-mit az élettől akarok.
Békében nevelni sok gyermeket
S ne legyen rémisztő a rengeteg.
Fény gyúljon fel az agyakban
S az ember ne éljen akaratlan.
Csak az örömök legyenek nagyok
Ez- mit az élettől akarok.
Emlékezni arra mi régen volt
Becsülve tisztelni az öregkort.
Mert tapasztalás tanít jövőt
És erős oltalmazhat serdülőt.
Hogy városokat ne fedjen el homok
Ez- mit az élettől akarok.
A vérnek legyen végre értéke
S nem kérdezve, hogy kérték-e.
Csak adni magadból őszintén
Hogy kísérjen a tudás, a fény.
S a gyermekek legyenek boldogok
Ez- mit az élettől akarok.
Kérem, legyen mindennap ünnep
Hol könnyet nem a fájdalmak szülnek.
Legyen hit, megértés, szeretet, béke
Hisz az életnek van valódi értéke.
Így büszke lehetek, hogy ember vagyok
Ez- mit az élettől akarok.
(Horváth-Varga Sándor)
Jó éjt szép álmokkal!!
B. Radó Lili: Esti dal
Oly jó ilyenkor este már,
mikor az izzó nap leszáll
s a csillag csillog csak nekem.
Elgondolom az életem.
Ami elmúlt és ami lesz még,
mit rég megúntam s amit szeretnék,
messziről nézem és nyugodtan,
ami után egykor futottam.
Mire az izzó arc lehül,
a szív is békés lesz belül.
Öröm, kétség oly messzi cseng
és jól esik az esti csend.
Jó így mégegyszer szemlehúnyva
mindent végiggondolni újra,
a lélek könnyű, mint a pára
s csend van.
Elalszunk nemsokára.
Ruder Jana:
Eljön e a nap...
Naponta vétkezem,
amikor létezésedbe elmerülve
a hideg csend rakódik rám,
lelked ölelése melegít csupán,
s magamba szívom
hajadnak sosem érzett illatát.
Homlokod mélyedéseibe feledkezve,
egy üvegdarabon át , engem
szótlanság ural.
Te a világra gondjaira figyelsz
elmélyülten,
bőrödbe mártott ujjakkal.
Az óramutatók haladnak
észrevétlen...
nem is érzem, miközben
bolyong tekintetem arcéleden...
Ezernyi gondolat rohan velem
Roskadó múlt, fázós jelen-
Önmagamtól kérdezem...
eljön e majd a nap..
amikor ráncosodó kezemet
a tiéden megpihentethetem?
Szép estét kívánok mindenkinek
Üdvözöllek körünkben Justhonest
Thalis Silvenier
Neked adom lelkem
Csendes az éj, az égen ezer csillag.
A Hold égi útján felfelé ballag.
Telt arca fentről a Földre mosolyog,
Benéz az ablakon, szeme ránk ragyog.
Hűvös az éj, gyere bújj ide mellém!
Én vigyázom álmod ezen az estén.
Csendes már minden, a nappal véget ért,
Helyét az estnek adta, aludni tért.
Elégia egy hervadt virágról Jánosházy GyörgyEgykor olyan finom és illatos volt,
mint a hattyú szépségű kéz, mely adta;
úgy ittam illatát, mint friss piros bort,
elém bűvölte őt egy pillanatra.
A lenge kéz ráncos lett, összeszáradt,
a szép virág elhervadt, megfakult;
a lelkem is megtöppedt és kifáradt,
Meseországba költözött a múlt,
a forró perc szikkadt virág csupán:
ha ötven év után ma szembejönne
elhízva az a régi lenge lány,
fittyet se hányna rám, észre se venne,
nem volna egy szava, egy árva könnye,
és úgy néznék rá, mint egy idegenre.
További szép estét kívánok!!
Szia
szép estét
Matos Maja:
Virágok nélkül
Ha nem lenne virág a Földön,
Nem érezném májusi esték bódító illatát,
Hidegen vicsorognának rám
Kórók, reményvesztett ágak,
Sóváran állnának.
Miközben rágja meddő száruk
Kilátástalan, szürke jövő,
Mert elhagyta, becsapta
Ki hitegette a langy májusi eső.
Ígérve feszülő bimbót,
Kifeslő virágot erdőkre, mezőkre,
Vágyódó kelyhükbe nektárt szűrne
Zümmögő énekű méhek seregét
Madarat, bogarat, lepkét küldene.
Mind, aki szépségük látva ámul
Míg kelyhük vágyódva kitárul
Beteljesülhetne a nász.
Ért szemet ringatna kalász.
Zamatos lenne a gyümölcs
Igen, ez lenne bölcs.
Minden színtelen, sivár.
Ha nem lesz több virág,
Meghal a világ.
Ének az esőben
Egy angyal küldte értem biztos Őt,
Mert a szerelem mellé küldött jégesőt.
Hogy csókját még forróbban éljem át,
És közben úgy öleljem át,
mint nagy viharkabát
Ha utcára lép,
Könnyre váltja a felhők záporát,
Mert sírni kezd az ég,
Ha minket együtt lát.
R. Táncolnék százegy éjen át,
s dúdolnám szívünk dallamát,
Míg az eső csak hull,
Mintha minden cseppje ütné a zongorát.
Táncolnék százegy éjen át,
s dúdolnám szívünk dallamát,
Míg az eső csak hull,
Mintha minden cseppje ütné a zongorát
Záporral a kézben jött a nyár,
s mert a viharok mellé jó nagy tócsa jár,
Átáztatta szívem főterét,
De téged küldött kárpótlásként
mint főnyereményt
Nem számít már,
Hogy bőrig ázunk a csillagos ég alatt.
Mikor lelkünk táncot jár,
Már boldog a pillanat.
Beautiful thought
Szép napot
egy kis frissítő ebben a szomorkás időben
...}}
Ha tudnám, hogy ott vársz
a világ másik részén,
nem bánnám,
a lábam is lejárnám,
megtalálnálak a végén.
Nem lenne akadály,
se folyó, se hegy, se tengerár,
átrepülnék én mindenen,
ha tudnám, hogy Te fogod
majd a kezem, és
két karod átölelne,
szívem, a szíveden megpihenne.
Nézném magam lelkednek tükrében,
ajkam füröszteném ajkadnak mézében.
Álmaim szörnyeit elűzhetnéd,
hiszen megígérted, többé sosem félnék,
dideregnem sem kéne,
mert megmelegítene,
szemeid rám ragyogó fénye.
Ha ott várnál, azon a világ végén,
még táncolnék is pengék élén,
nem érdekelne semmi,
hiszen egyszer tudok az életben,
ennyire és ily bolondul
szeretni, ha ott várnál rám
úgy,... mint soha még,
senki...
Sziasztok!!!
Én ott leszekHa a világ nem figyel már rád,Ha elfordult mindenki, a sok barát,
Ha nem jön senki el, akit vártál,
Ha egyedül vagy, s társad a magány,
Akkor hívj engem, én ott leszek,
S erősen megfogom két kezed,
Szorosan átölellek, nem engedlek,
S füledbe súgom, hogy megértsed,
Te is ugyanolyan fontos vagy,
Mint bárki más a földkerekségen. Nyiraty Gábor
Dsida Jenő
ESTHARANGOK
Bíborban fürdik már az égnek alja.
Mámortól reszket már az alkonyat,
A nap korongja bágyadtan halad,
S egy szürke felhő lassan eltakarja.
A fű között egy tücsök ciripel,
Álmosan zúg a fáknak lombozatja
Zokogásomat senki meg nem hallja
És panaszomra senki sem felel.
De most! ... valami jóleső meleg
Simítja végig fájó szívemet
Szempilláimat csendesen lezárom ...
Langy szellő hozza erdőn, réten át
Az estharangok himnuszos dalát
És imádságba halkul zokogásom.
Sziasztok
Remélem kellemesen telt a hétvége mindenkinek
Felénk tegnap óta esik az eső
Reményik Sándor
CSAK EGYMÁSHOZ
Ha most, mikor oly érthetetlenül nehéz a szívem:
Valaki jönne és karonfogna szépen, szelíden -
Nem is karon, csak kézenfogna, mint árva gyermeket a másik
És sétálnánk napnyugtától a legelső csillagsugárig!
Valaki, akinek most nem volna gondja semmi másra,
Csak arra, hogy én szomjazom csendes-szavú vígasztalásra -
Aki jönne mellettem főlehajtva egy órácskát hallgatagon
S a hallgatása azt mondaná: panaszkodjék, én hallgatom.
Újat nem mondanék, tán inkább ezerszer elmondottakat,
De új volna így, ily zavartalan-ketten az esti ég alatt -
Egy óráig, amíg a csillag felragyog és reánksugároz:
Nem volna köze semmi máshoz, nem volna közöm semmi máshoz.
Szép estét
Az Élet olyan, mint egy vonatutazás:
Gyakran beszállunk, kiszállunk, vannak balesetek, néhány megállónál kellemes meglepetésekkel találkozunk, míg mély szomorúsággal a másiknál.
Amikor megszületünk és felszállunk a vonatra, olyan emberekkel találkozunk, akikről azt hisszük, hogy egész utunkon elkísérnek: a szüleinkkel.
Sajnos a valóság más.
Ők kiszállnak egy állomáson, s mi ott maraduk nélkülözvén szeretetüket, együttérzésüket, társaságukat
Ugyanakkor mások szállnak fel a vonatra, akik fontosak lesznek a számunkra.
Ők a testvéreink, a barátaink és mi szeretjük ezeket a csodálatos embereket.
Néhányan, azok közül, akik beszállnak, csupán kis sétának tekintik az utazást
Mások csak szomorúsággal találkoznak útjuk során.
Mindig vannak olyanok is a vonaton, akik készek segíteni a rászorulókon
Néhányan, amikor kiszállnak, el nem múló hiányérzetet hagynak maguk után...
Mások fel- és leszállnak, s mi alig vesszük észre őket...
Lehetnek olyanok, akiket nagyon szeretünk, mégis másik vagonban utaznak.
Így egyedül kell mennünk ezen a szakaszon.
Természetesen megtehetjük, hogymegkeressük őket, átverekedhetjük magunkat az ő kocsijukba.
De sajnos nem tudunk melléjük ülni, mert a mellettük levő hely már foglalt
Ilyen az utazás, telve kívánalmakkal, vággyal, fantáziálással, reménnyel és csalódással... és visszafordulni soha sem lehet.
Próbáljuk a velünk utazók jó oldalát nézni és keressük mindenkinek a legjobb tulajdonságait...
Jusson eszünkbe, hogy bármely szakaszon találkozhatunk szenvedőkkel, akiknek szükségük van a segítségünkre
Mi is lehetünk gyakran elhagyatottak s ez annak is megadathat, aki jelen helyzetét tekintve rajtunk segíthet.
Az utazás nagy talánya, hogy nem tudjuk, mikor szállunk ki végleg s azt sem, hogy az útitársaink mikor, nem szólván arról, aki közvetlen mellettünk foglal helyet.
Úgy érzem vigasztalan leszek, amikor örökre kiszállok a vonatból... Azt hiszem, igen.
Néhány barát elvesztése, akikkel az utazás során találkoztam fájdalmas. A gyermekeimet egyedül hagyni nagyon szomorú lesz. De a remény bennem él, hogy valamikor a központi pályaudvarra érünk és érzem, látni fogom őket jönni olyan csomaggal, ami addig még nem volt nekik...
Ami boldoggá tesz, az a gondolat, hogy segítettem ezt a csomagot teljesebbé, értékesebbé tenni.
Barátaim, tegyünk úgy, hogy jó utunk legyen és a végén azt mondhassuk, hogy megérte a fáradozást.
Próbáljunk meg a kiszállásnál olyan üres helyet hagyni maguk után, ami szeretetet és szép emlékeket hagy hátra a továbbutazókban.
Azoknak, akik az én vonatom utasai, kívánok jó utazást!
Szép jó éjszakát
Gondol rád egy Holdsugár...
Teliholdas tiszta éjjel,
Ott ülök az ablakodban.
Kinézel. Én rád mosolygok,
Együtt érzek bánatodban.
Bár elborult most az ég,
Felhők takarják el szemem.
Ha ablakodon kinéznél,
Most is ott ülök, azt hiszem.
Mert esőfelhő eltakarhat,
Vagy hófelhő is talán.
Feledni én el nem foglak,
Hisz ezért vagyok barát.
A szél közben ideröppent,
A felhők tovaszálltak,
Ha ablakodon kitekintesz,
Integethetsz Holdsugárnak.
Hold fénye világít sötét éjben,
Eszedbe jutok én is talán,
Mert valahol a messzeségben,
Rád gondol egy Holdsugár.
Ki szereti olvasni írásaid,
És szereti, hogy őszinte vagy.
Kinek hiányzol most is,
És köszöni bizalmadat.
Kinek szívében itt a féltés,
Az égbolt Holdfényben ragyog.
Meglephet e furcsa érzés,
De én ilyen barát vagyok.
Sziasztok
Moretti GemmaVigyáznak rád
A napra bíztalak:
forró szívében megmártva magad
legyél erős, tiszta és nem sebezhető,
óvd amit szeretsz, és ne feledd
ami jó és emberi, az mindig érthető.
A holdat is megkérlelem,
ha sötétbe süllyed a világ,
legyen álomba mesélő dajka,
égre festett, hajnalig fénylő virág
Rábízlak a csillagokra is:
vigyázzák álomképed
ha alszol, szőjenek szivárványt szíved fölé,
s a reggel kék függönye mögé bújva
lessék, köszöntsék ébredésed.
Antoine de Saint-Exupery: Fohász
Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak
erőt kérek a hétköznapokhoz.
Taníts meg a kis lépések művészetére!
Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és
forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és
tapasztalatokat!
Segíts engem a helyes időbeosztásban!
Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú
vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez!
Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak
átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem
a váratlan örömöket és magaslatokat!
Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie!
Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek,
kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó
ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk!
Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő bátorsága és szeretete az igazság kimondásához!
Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások
mondják meg nekünk.
Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit.
Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!
Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra.
Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb
és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!
Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és
a megfelelő helyen - szavakkal vagy szavak nélkül - egy kis jóságot
közvetíthessek!
Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől!
Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van!
Taníts meg a kis lépések művészetére!
Álomvilág
Van egy világ, mely teljesen más,
S ez nem is hazugság
Ahol mindennél többet ér
Szerelem, szeretet, család, emberség.
A szerelmedet meg nem vetik,
Szereteted viszonoztatik,
Családodban megbízhatsz,
Emberséget magadnak vívhatsz,
Nincs több hazugság, képmutatás,
megvetés, öldöklés, és még sorolhatnám.
Ez egy hely, ahova
Lepke örömmel száll tova,
Hol a virágoknak örökös az illata,
Ahol minden percnek örök a pillanata.
Szeretnék így élni,
És a tovább a boldogtalanságtól nem félni.
Nekem is tetszik
"A Szeretet Palotájának kapuja kétfelé nyílik. Ahol beléptél, ugyanott ki kell lépned egyszer, hogy visszatérj oda, ahonnan indultál. Mindazt, amit teremtettél, magad mögött hagyod, de később bármikor visszanézhetsz rá. Amikor visszatekintesz, látni fogod: a Szeretet Palotája fényesebben ragyog a te teremtő fényed által."
Szép délutánt
kivánok mindekinek!
Arany János :A lepke
Zöld lepke, mint hulló levél,
Melyet tovább legyint a szél,
Nem száll virágot lepni meg,
Csak lenn, az út porán libeg.
Nincs feltünő bársony meze,
Csilló-pora, fény-lemeze;
Virágkorát most éli bár:
Oly színhagyott köntösbe' jár.
Volt napja, volt, négy, tán öt is,
Hogy izlelt ő szerelmet is;
Most a jövőnek hint magot,
Nem fél, hogy a láb rátapod.
Szegény! ha rátoppantanék,
Pusztulna ő s egy nemzedék;
De oly bizalmas ott alant:
Mért bántsam a kis gondtalant?...
Élj, lepke! éld múló nyarad,
Ha még egy-két napod marad:
Jöhet vihar nagy-hirtelen,
S megfagysz esőn, hideg szelen.
Köszönd, hogy már tekintetem
Földhöz lapúl, nem föl vetem:
Ha bátran még fenn hordanám,
Rád is tiportam volna tán.
Sziasztok!
John Anderson, szivem, John
John Anderson, szivem John,
kezdetben, valaha
hajad koromsötét volt
s a homlokod sima.
Ráncos ma homlokod, John,
hajad leng deresen,
de áldás ősz fejedre,
John Anderson, szivem.
John Anderson, szivem, John,
együtt vágtunk a hegynek,
volt víg napunk elég, John,
szép emlék két öregnek.
Lefelé ballagunk már
kéz-kézben csöndesen,
s lent együtt pihenünk majd,
John Anderson, szivem.
(Szabó Lőrinc fordítása)
http://video.xfree.hu/?n=blognagyi|823e3168085605a86 eebf525930cc0ad
Jó éjt,szép álmokat
Még álmodom
Még álmodom
Még vágyom azt
Hogy megmentsd
Megmentsd törékeny lelkemet
Mert te vagy az
Te vagy az erős
Te a bátor
Te vagy a hős
Te vagy minden
Amiről álmodom
Amire vágyhatok.
Álmaimban néha
Sűrű köd takar
Felbukkan egy kép, ha
Érzem a szívedet
Érzem a lelkedet
És elmondhatom néha
Boldog vagyok veled
És boldog nélküled
Hiszen az álmaimban
Ott vagy te is
Akár egy szellő érintése
Egy nyári eső illata
Oly' finom és oly' tünékeny
Az érzés, hogy tudom,
Itt vagy nekem
Szép napot kivánok mindekinek!
Túrmezei Erzsébet:
Szeress, amíg szeretni tudsz!
Szeress, amíg szeretni tudsz,
Amíg szíved érzőn dobog,
Mert ha már e tűz kihűlt,
Ha benned e láng ellobog,
Ami ezt a veszteséget felülmúlna
Nincs olyan kár!
Koldusnál is koldusabb vagy
Hogyha nem tudsz szeretni már!
Szeress, amíg szeretni tudsz!
Olyan rövid AZ életed!
Gyűlölettel, rút önzéssel
Szépségeit tönkre NE tedd!
Szeress, amíg van alkalmad
Éreztetni szereteted.
Jöhet idő, mikor tennéd ezt,
De nem teheted!
Fordulhat a sorsod balra,
S arra leszel utalva majd
Hogy a mások szeretete
Enyhítse a gondot, a bajt.
Szeress, amíg szíved dobog,
Szeress, amíg ajkad lehell,
Úgy visz Jézus, a szeretet
Országába a Mennybe fel!
Nagyon jók voltak a viccek!!
Küldök én is ,hogy legyen szép
és vidám 
napunk!!!
Anyuka vitatkozik a kislányával, aki nem akarja megenni az ebédet:
- Mit gondolsz, mi történik azokkal, akik nem eszik meg azt, amit eléjük raknak?
- Vékonyak maradnak, topmodellek lesznek és hülyére keresik magukat.
- Ferike, mi akarsz lenni, ha nagy leszel?
- Télen medve, nyáron tanár.
Tanár a diáknak:
- Zoli, a tanítási idő alatt láttalak, amint az udvaron egy fa mögött dohányoztál! Mit jelentsen ez?
- Biztos túl vékony volt a fa.
Anyuka a hétvégén megkérdezi az elsős gyerekétől:
- Na, mi mindent tanultatok az iskolában?
- Most már tudom az összes betűt - dicsekszik a srác -, hacsak a tanító néni nem talál ki újabbakat.
Juhász Magda:
Tücsökzene
Mikor szól a tücsökzene,
ifjuságom jut eszembe,
elmúlt az már réges-régen,
csak a tücsök szól még most is,
ugyanolyan csodaszépen.
Mikor szól a tücsökzene,
szívem együtt örül vele,
ami elmúlt nem sajnálom,
csak ez a kis vidám tücsök,
nékem soká muzsikáljon
Yes,I speak the English language.
Felénk nagyon szomorkás az idő......szép délutánt kedves versbarátaim
Szabó Magda: MADÁR
Azt kérdezed, hogy ki vagyok,
micsoda kis lélek vagyok,
ki ablakodon kopogok,
és mint a gránát, tüzelek,
és lengek-ingok-libegek,
és hámba fogom a szelet,
és hintálom a levelet,
összekuszálom a leget,
s azt a suhogó szövetet,
amit a hajnal tereget,
min villogás az erezet?
Vagyok az élő suhanás,
vagyok az élő zuhanás,
lengés vagyok, kerengés,
zengés meg visszamerengés
arra, amiről azt hazudod,
azt hazudod, hogy elfeledted,
ám én megszólalok feletted,
ám én átsuhanok feletted,
megvillantom szárnyaimat,
a selyem kardokat,
melyek átmetszik az eget
és hazugságodat,
és akkor már tudod,
akkor rögtön tudod,
hogy az angyal vagyok,
aki gyerekkorodban
úgy magadra hagyott.
-Yes!
-Name?
-Abdul al-Rhazib.
-Sex?
-Three to five times a week.
-No, no...I mean male or female?
-Yes, male, female, sometimes camel.
-Holy cow!
-Yes, cow, sheep, animals in general.
-But isn't that hostile?
-Horse style, doggy style, any style!
-Oh dear!
-No, no! Deer run too fast...
" Ha igazán próbára akarod tenni egy ember jellemét, adj neki hatalmat.."
Figyelmeztetés a kapun:
" Ha gyűlöli az erőszakot,
csengetés nélkül ne jöjjön be!
Ha már csengetett várjon a gazdámra,
ellenkező esetben,a várható mellékhatások tekintetében
kérdezze meg kezelőorvosát,vagy sebész ismerősét!
Egy férfi bemegy az óvodába, és azt mondja:
- Jöttem a gyerekemért.
- Hogy hívják?
- Nem mindegy? Holnap úgyis visszahozom!
Hányan dolgoznak ebben az irodában?
- A főnökkel együtt 11-en.
- Tehát a főnök nélkül 10-en?
- Nem, mert ha a főnök nincs itt, akkor senki sem dolgozik.
Szép jó napot !
Radnóti Miklós: Hasonlatok
Olyan vagy, mint egy suttogó faág,
ha rámhajolsz,
s rejtelmes ízű vagy,
olyan vagy, mint a mák,
s akár a folyton gyűrűző idő,
oly izgató vagy,
s olyan megnyugtató,
mint sír felett a kő,
olyan vagy, mint egy vélem nőtt barát
s nem ismerem ma sem
egészen még nehéz
hajadnak illatát,
és kék vagy olykor s félek, el ne hagyj,
csavargó, nyurga füst --
és néha félek tőled én,
ha villámszínű vagy,
s mint napsütötte égiháború:
sötétarany, --
ha megharagszol, ép
olyan vagy, mint az ú,
mélyhangú, hosszan zengő és sötét,
s ilyenkor én
mosolyból fényes hurkokat
rajzolgatok köréd.
SZÉP JÓ ÉJSZAKÁT
Tóth Árpád:
ARANY TÓ AZ ÉGEN
Örülni, örülni de jó volna
Lemenő nap aranytavának,
Mely szétömölt amott a lombok
Mögött az égen, s jobbra-balra
Ringatják fejüket a vén fák
Beleegyező mozdulattal,
Bölcsen, halkan, hogy jól van, jól van,
Lemegy a nap, és így kell lenni,
Elhúnyni, elmerülni szépen,
Lemenő nap arany tavában
Elsüllyedni fekete csendben.
Ó, élet, élet... ülök itt a
Hegyoldali új játszótéren,
A kisleányom karikázik,
Csattog a bot vígan és fürgén
Egy új, kis akaratos élet
Bátor s tudatlan ritmusára.
Szólnék utána, nem tudom mit:
Becéző szót, korholó intést?
Már ott nyargal az új játszótér
Távol sarkán, már nem is látom,
S vad érzés üt meg: látom-e újra?
Bús érzés üt meg: vagyok-e én még?
Elmúlt az arany tó az égről,
És egyszerre nagyon sötét lett
Szép estét!
AMÍG LEHET
Turmezei Erzsébet
Ha édesanyád is öreg lett,
és te magad is öregebb
ha - miket addig meg se érzett -
nem bírja már a terheket...
ha kedves hű szeme se lát úgy
az életbe, mint azelőtt,
ha lába ügyefogyottan
nehezebben hordozza őt:
legyen támasza erős karod,
és kísérése örömed!
Üt az óra, amikor sírva
utoljára kísérheted.
És ha kérdez, felelj a szavára!
Ha újra kérdez, akkor is!
Ne türelmetlenül! Gyengéden,
ha megkérdez, harmadszor is!
Magyarázz meg mindent derűsen,
ha valamit nehezen ért!
Üt az óra, melyben
tőled többé semmit se kérd.
Szép délutánt,kellemes időtöltést
Heltai Jenő - Egy asszony kezeDe jó egy kis kezet
a kezünkbe fogni
a karcsu ujjakra
szavakat lehelni
csókokat dadogni.
A finom ereken
mint kék tengereken
kábulásba veszve
elhajózni messze.
Sehol meg nem állni
folyton jönni, menni
végül partra szállni.
Végül megpihenni
rózsaszín szirteken
koráll-szigeteken
az éles körmökön
örök örömökön.
Ó, áldott asszonykéz
vágyak forralója
gondok altatója
izzó homlokomon
hűvös fehér pólya.
Drága élő bársony
te maradj a társam
örökre, örökre!
Mikor sírdogálok
könnyem te töröld le
te szoríts, marcangolj
ha lázad a vágyam
mikor valami fáj
te simogass lágyan.
S halottas órámon
bús szemfedő selyme
te hullj takarónak
megtört két szememre
elnémult szívemre.
VÁCI MIHÁLY
BESZÉLGETÉSEK
A barna éjszaka mezsgyéin,
a lámpák napraforgói alatt,
hogy szerettem Veled az égre nézni,
ha már nem leltünk szavakat!
Erkélyek sötét fedélzetein
hajózni éjek, emlékek felett,
hallgatni egymás mellett és susogni,
mint virágok fölött a levelek!
És eszpresszók gyóntató asztalánál
gyufát tördelve éjjelig,
mennyit tudtunk arról beszélni,
hogy csak beszélünk, évekig!
S míg mentünk haza, hányszor, át Budára,
- a partok közt hogy megfeszült a híd!
Ó, nagy dologról volt szó itt és arról
szerettünk volna mondani valamit!
Mihai Eminescu
JÓ ÉJSZAKÁT
Ezernyi álmos kis madárka
Fészkén lel altató tanyát,
Elrejti lombok lenge sátra;
Jó éjszakát!
Sóhajt a forrás, néha csobban,
A sötét erdő bólogat -
Virág, fű: szendereg nyugodtan,
Szép álmokat!
Egy hattyú ring a tó vizében,
Nádas-homályba andalog;
Ringassanak álomba szépen
Kis angyalok!
Tündérpompájú éji tájon
Felkél az ezüst holdvilág;
Összhang a föld, egy édes álom...
Jó éjszakát!
Szép álmokat
Rólad
Ma rólad szeretnék írni
Hol vagytok szavak?
Félek, ezen az éjszakán
Az álmok is alszanak.
Csak én vagyok ébren,
Bennem a magány dalol
Talán messze-messze
Te már alszol valahol
És álmodsz is, tán rólam
De reggelre elfelejted
Érzed, egyre közelebb
Hoznak hozzám a
Rohanó percek
Aztán újra ellop a zord idő
Helyetted fakó álmok jönnek
Tiéd ajkaimon minden mosoly
Tiéd szememen a könnycsepp
Nélküled csak csend vagyok
Nélküled csak remegés
Arra hogy mennyire szeretlek
Ezer szó is kevés.
Kis kertben kedvesen bólint felém
A mályva, viola, bazsalikom
És én nagy, rejtelmes, mese-virágról,
Túlfinomult kelyhekről álmodom.
Szólít a rozmaring, a szarkaláb,
A rezeda, százszorszép s kankalin,
De telhetetlen vágyam messze jár,
Csodás szirmok színes virágain.
Marasztalón küldi meghitt szagát
A fodormenta üde levele
S szomjas szivem távol délnek, keletnek
Sejtett illat-csodáival tele.
Megvert egyszer finom igézetével
Valami sejtelmes mese-virág...
Gyógyítsatok meg kis testvéreim
Mályvák, rezedák, violák!
Szép hétvégét kivánok !
Sziaszok!!
Nem élek én tovább...Nem élek én tovább,Csupán addig élek,
Amíg a szívemből
Felfakad az ének;
Amíg a lelkemet
Sírhatom a dalba,
Amíg lángra gerjeszt
Ihletés hatalma;
Amíg titkos órán
Reám száll a bánat,
Feketén, komoran,
Mintha a világnak
Végzetszerű átkát
Csakis én érezném,
Tépődve annyi bús,
Megfejtetlen eszmén.
Nem élek én tovább,
Csupán addig élek,
Míg vérező szívvel
Ezernyi kétség közt
Még mindig remélek.
Míg az örök eszmét,
Míg az örök szépet
Keresem, imádom,
Míg egy ábrándvilág
Lesz az én világom,
Melyet én kormányzok,
Melyet én teremtek,
Amelyről dalaim
Annyi szépet zengnek.
Nem élek én tovább,
Csupán addig élek,
Amíg szerelmemért
Szerelmet remélek;
Amíg mint eszménykép
Ragyog le szívemnek
Szentelt oltárára
A nő, a teremtés
Legszebb koronája.
Nem élek én tovább,
Nem élek csak addig,
Amíg a szívemen
Ezer kínos kérdés
Keresztül nyilallik;
Amíg nyugodalmat
Egy percre se leltem,
Amíg egy világért
Gyötrődik a lelkem.
...De ha az életnek
Piszkos, jeges árja
Magával ragadna
S kialudnék tőle
Szivem régi lángja;
Hogyha örök hitem,
Hogyha minden vágyam
Örökre elszállna
S annyi tépő kétség,
Siratott reménység
Fás közönnyé válna;
Ha titkos órákon
Nem szállna szívemből,
Nem zengne ajkamon
Biztatón az ének -
Ne éljek én tovább,
Mit adhat már akkor
Énnekem az élet?!...
Ady Endre
A két szemed szeretett legtovább
A két szemed szeretett legtovább.
Be furcsa szerelem.
A szád már néma volt, de a szemed,
az még beszélt velem.
A kezed már hideg volt, jéghideg,
nem is adtál kezet,
de a szemed még megsímogatott,
nálam feledkezett.
És lándzsákat tűztél magad köré
hideg testőrökül,
de a szemed még rámleselkedett
a zord lándzsák mögül.
És ellebegtél és a hegyes
lándzsák maradtak ott,
de a szemed mégegyszer visszanézett
és mindent megadott.
A két szemed szeretett legtovább,
még mostan is szeret.
Még éjszakánkint zöldes csillaga
Szép estét,kellemes hétvégi időtöltést
Juhász Gyula: Szerelem?Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni némely szavadon,
Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog,
És rajta túl derengő csillagok.
Én nem tudom, mi ez, de édes ez,
Egy pillantásod hogyha megkeres,
Mint napsugár ha villan a tetőn,
Holott borongón már az este jön.
Én nem tudom, mi ez, de érezem,
Hogy megszépült megint az életem,
Szavaid selyme szíven simogat,
Mint márciusi szél a sírokat!
Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen,
Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!
További szép nyarat kívánok
Nektek!! 
Babits Mihály
EmlékezésA pókhálóra harmat esett:
bús unalmamra egy
könnycsepp ma este.
A hold az égen párt keresett,
a széles égen hasztalan kereste!
Már elhallgattak a madarak,
annál hangosabban szóltak a tücskök.
És szinte láttam a fény alatt
ellengni a világot, mint a füstöt.
A fényen valami átfutott,
bársonyok kápráztak előttem.
A hangod is eszembe jutott,
mely elszállt az örök időkben.
Kezemet kinyújtom feléd
Kezemet kinyújtom feléd, vedd el...
e csöppnyi fény élete
meleget ad és átölel!
Nézd, milyen szépen örvénylik benne,
az élet minden színének forró lénye!
A szivárvány is sápadt, irigy,
ha e forgatagba tekint!
Vedd el, szívből adom!
Ragyogja be minden napod!
Engedd be a fényt, a színeket,
és zárd ki a sötét képeket!
Vedd az erőm, te drága lélek,
neked adom...
melegítse fel fájó szíved!
Nézd e csöppnyi fényt,
lásd meg benne,
hogy az élet szép!
/Pribilinszki Dóra /
Szép hétvégét kivánok mindekinek!
A nyaraloknak szép iőt
Kutyus a tóparton
Egy kis kutyus farkát csóválva
néz rá a napfényben fürdő tóra.
Egyre illegeti, billegeti magát
Ő és a másik, akit a tó tükrén lát.
Majd rámorog, és az is így tesz.
Még közelebb megy a vízhez,
ám a másik is éppen így tesz,
majd a partról ráugrik hirtelen,
s nagyot csobban a vízben.
Ám csak akkor veszi észre,
hogy a tükörképét üldözte
és kijön a vízből prüszkölve.
Jó éjszakát,szép álmokat
BARTALIS János:Várlak
Éjfél van és én még nem alszom.
Hallgatom a csendes éjjeli zajt.
A mező piheg.
Fáradt csillagok bóbiskolnak.
A hold lezuhant a keretek mögé.
Várlak, hogy jöjj.
Várlak, hogy egyszer besuhanj.
Hold-lábaid nesztelen röptét lesem
a bokorközön.
Szellőlengésed fehér szárnyalását.
Várlak, hogy itt légy,
hogy eljöjj és megörvendeztess.
Várom a lombzajt.
Várom a harmatcseppek
piciny csengetését.
Várom az apró füvek suttogását.
Várlak Téged!...
... Szívem ős mély dobbanását
várom a csendes éjben.
Tehetséges kislány!!!
Szalai Krisztina:
A fák alatt
Tudod, elmúlik a bánat
és tenéked szól a fákról
a sok csicsergő, kicsiny madár.
Vígaszként csillan meg egy-egy napsugár.
- Ugye szép a Világ?
Hallgasd, elmondják a máról,
hogy ezernyi fényben táncol
a mosolyodtól a külvilág!
Hagyd el hát, eleget búslakodtál!
- Figyelj, szép a Világ!
Hát nézd, ez mind-mind a tiéd!
Hát lásd, nyisd ki a szíved!
És kiálts, tárd ki a karod!
És kiáltsd:- Szeretlek Világ!
Ha megbocsájtasz a múltnak,
s megválasztod céljaidat,
attól majd lelkesedsz és lángra is lobbansz!
Akkor hívj köréd másokat és bíztasd,
hogy szép a Világ!
Nagyon szép
http://www.youtube.com/watch?v=i8 -4JgOTGSU
http://www.youtube.com/watch?v=XPK_yGN3QK0&feature=related
http://www.youtube.com/watch?v=dEa8gcisaPU
Sziasztok!!!
Szép napot kívánok 
Mindenkinek!! 
Remélem sikerül!!
http://videa.hu/main.php?page=play&v=9R7kwvGsgdZqDwZU
Hallgatható vers(szép)
Szép napot kivánok mindekinek!
Elbocsátó szép üzenet.....
Törjön százegyszer százszor-tört varázs:
Hát elbocsátlak még egyszer, utólszor,
Ha hitted, hogy még mindig tartalak
S hitted, hogy kell még elbocsáttatás.
Százszor-sujtottan dobom, ím, feléd
Feledésemnek gazdag úr-palástját.
Vedd magadra, mert lesz még hidegebb is,
Vedd magadra, mert sajnálom magunkat,
Egyenlőtlen harc nagy szégyeniért,
Alázásodért, nem tudom, miért,
Szóval már téged, csak téged sajnállak.
Milyen régen és titkosan így volt már:
Sorsod szépítni hányszor adatott
Ámító kegyből, szépek szépiért
Forrott és küldött, ékes Léda-zsoltár.
Sohase kaptam, el hát sohse vettem:
Átadtam néked szépen ál-hitét
Csókoknak, kik mással csattantanak
S szerelmeket, kiket mással szerettem:
És köszönök ma annyi ölelést,
Ám köszönök mégis annyi volt-Lédát,
Amennyit férfi megköszönni tud,
Mikor egy unott, régi csókon lép át.
És milyen régen nem kutattalak
Fövényes multban, zavaros jelenben
S már jövőd kicsiny s asszonyos rab-útján
Milyen régen elbúcsuztattalak.
Milyen régen csupán azt keresem,
Hogy szép énemből valamid maradjon,
Én csodás, verses rádfogásaimból
S biztasd magad árván, szerelmesen,
Hogy te is voltál, nemcsak az, aki
Nem bírt magának mindent vallani
S ráaggatott díszeiből egy nőre.
Büszke mellemről, ki nagy, telhetetlen
Akartam látni szép hullásodat
S nem elhagyott némber kis bosszuját,
Ki áll dühödten bosszu-hímmel lesben.
Nem kevés, szegény magad csúfolását,
Hisz rajtad van krőzusságom nyoma
S hozzám tartozni lehetett hited,
Kinek mulását nem szabad, hogy lássák,
Kinek én úgy adtam az ölelést,
Hogy neki is öröme teljék benne,
Ki előttem kis kérdőjel vala
S csak a jöttömmel lett beteljesedve.
Lezörögsz-e, mint rég-hervadt virág
Rég-pihenő imakönyvből kihullva
Vagy futkározva rongyig-cipeled
Vett nimbuszod, e zsarnok, bús igát
S, mely végre méltó nőjéért rebeg,
Magamimádó önmagam imáját?
Kérem a Sorsot, sorsod kérje meg,
Csillag-sorsomba ne véljen fonódni
S mindegy, mi nyel el, ár, avagy salak:
Általam vagy, mert meg én láttalak
S régen nem vagy, mert már régen nem látlak.
/ADY ENDRE/
Jó éjszakát,szép álmokat
Borian:A mosoly
Arcodra fény kerül, Ha kapod lelked felderül, Emléke sokáig megmarad, Az élet sokkal boldogabb. Az otthonodban meghitt melegséget áraszt, S könnyebben megtalálod az igaz választ, Koldusbotra nem jutsz, ha sokat adsz belőle, De kinek adod, gazdagabb lesz sokkal tőle. Nem tudod megvenni vagy elcserélni, Nem tudják ellopni vagy kölcsön kérni, Orvosság, mit másoknak mindenki adni tud, A mosoly, mely önként az arcra fut. Ám óvakodj attól, ki ezt csalfán adja, Mert kinyílhat gyorsan a poklok kapuja. Felismeréshez nincs jó tanács, Önmagadnak kell eldönteni, A mosoly igaz voltát.József Attila
Amit szívedbe rejtesz
Amit szívedbe rejtesz,
szemednek tárd ki azt;
amit szemeddel sejtesz,
szíveddel várd ki azt.
A szerelembe -- mondják --
belehal, aki él.
De úgy kell a boldogság,
mint egy falat kenyér.
S aki él, mind-mind gyermek
és anyaölbe vágy.
Ölnek, ha nem ölelnek --
a harctér nászi ágy.
Légy, mint a Nyolcvan Éves,
akit pusztítanak
a növekvők s míg vérez,
nemz millió fiat.
Már nincs benned a régen
talpadba tört tövis.
És most szívedből szépen
kihull halálod is.
Amit szemeddel sejtesz,
kezeddel fogd meg azt.
Akit szívedbe rejtesz,
öld, vagy csókold meg azt!
José Eusebio Caro
VELED LENNI
A büszkeség elfáradt bennem
s nem érdekel az érvelés,
hadd üljek le, és szóljak csendben,
ahogy beszél a szívverés.
Nagy szavak nem jönnek majd számra,
csak nézni vágylak hallgatag,
sok sebemet nem veszem számba,
nevetek - hallom hangodat.
Csak egyszer még, s úgy lássam lelked,
ahogy az Úr megalkotott,
s szóljak hozzád, mint elfelejtett
jó baráthoz, ki rég halott.
Feledni, mit azóta éltem,
amit tudok, s mindent, mi ért,
lelkesülni egy semmiségen,
és sírni, nem tudom miért.
Szeretni jött földre az ember,
és ki ne adná boldogan
pár ilyen megszerezhetetlen
percért mindazt, mi hátra van,
mikor minden keserűségre,
minden kín, mit szerelme ád,
lelkében tombol, tűzben égve,
s egy nő lelkébe ömlik át?
Ádám apánk! Nagyot hibázott
benned Emberi Lényeged,
mikor választott hiúságod
tudást a boldogság helyett!
Mert a boldogság mi más volna:
nem tudni, mi a félelem,
s élni, Évádat átkarolva,
tudatlanul s szerelmesen.
De hisz semmivel nincs ez másképp;
minden elvész e földtekén:
ifjúság, haza, honi tájék,
ártatlanság és hű erény.
Amíg miénk, nem tartjuk sokra,
csak akkor ejtünk könnyeket,
csak akkor siratjuk zokogva,
ha mindörökre elveszett.
Szép napot
kivánok
mindekinek
Radnóti Miklós
VÁLTOZÓ TÁJ
Tócsába lép a szél
füttyent és tovafut,
hirtelen megfordul
s becsapja a kaput.
A tócsa laposan
pislant s a lusta fák
madaras szájukat
hirtelen kinyitják.
Összevissza zaj lesz,
még a lomb is mormog,
épülnek a porban
porból kicsi tornyok.
Megáll az úton a
mókusbarna barát
és fölötte barnán,
egy mókus pattan át.
Aztán figyelmesen
mi mozdult: megmered,
a táj nagy kalapként
hordozza az eget.
Mire újra mozdul,
csaknem minden nyugodt,
bokorba bújt a szél
s aludni készül ott.
Nevetni kész a rét,
mosolygós és kövér,
gyöngén ring ahonnan
asszonyom jődögél.
Meglát, szalad felém
a fű közt és a nap
szétfutó hajába
arany csíkot harap.
Körben egyre tisztul
és folyton csöndesül,
az elkergetett fény
mindenre visszaül
és mi nagy kalapként
hordozta az eget:
fedetlen áll a táj
s felhővel integet.
Szép jó éjszakát...
Amit szíved diktál
Tedd azt mit a szíved diktál,
Akkor is ha azért a pokolba jutnál,
Semmi áron ne add fel az álmaid,
Csak tárd ki újra szárnyaid.
Enged hogy a szél sodorjon,
Ne hagyd, hogy a bánat megfojtson,
Tépd el azt a láncot mi lelked szorítja,
Mitől szenvedéssel fájdalmát ordítja.
Rejtsd el szíved nyílt sebét,
Töröld meg könnyes szemét,
Dobd el minden tört darabját,
Hagy tombolja ki végre haragját.
Tűrd csendesen mit fájdalommal dalol,
Jöjj föl végre a szomorúság gödre alól,
Ne hagyd, hogy bármi is visszatartson,
S újra egy érzés a szívedbe marjon.
Temesd el az emlékeket a föld mélyébe,
Ne álmodj többet sírva a tél sötét éjébe.
Csak álmodd azt ami szíved vágya,
Talán egyszer teljesül majd minden álma.
Szép napot kivánok mindekinek!
Szia!
Köszönöm a szép verseket
kedves hozzászolásaidat
Weöres Sándor fordítása
Nagy az én utam
Nagy az én utam, tudja egész világ,
s nem apad soha:
mert végtelen,
azért nem apad soha.
Hogyha fogyna,
az időben már elfogyott volna.
Három kincsemhez ragaszkodom:
első a szeretet,
második a mérték,
harmadik a tartózkodás
Szeretek, ezért bátor vagyok,
mérték által hatalmas vagyok,
visszavonulok, hát vezető vagyok.
Manapság
szeretet nélkül merészkednek,
mérték nélkül vezérkednek,
tartózkodás nélkül hatalmaskodnak:
ezért elpusztulnak.
Aki tapintattal vezet hadat,
győzelmet arat;
a szeretettel védekező legyőzhetetlen.
A természet fegyverezi
s a szeretet védelmezi.
Rétaljban áll s berekszélen,
utat mutat nyáron s télen,
reszket, bár szellő se lebben.
Ősszel a varjú károg róla,
nyáron kis vércsék ringatója,
altatja őket az estben.
A felkelő nap rajta lobban,
és Dávidot lesi a holdban,
aki szomorún hegedül...
Rajta kiált a sárgarigó:
„Huncut, huncut, huncut a bíró!"
Mintha ő tudná egyedül.
A nyújtófának ő a fája,
viharban - jaj! - ne menj alája,
az istennyila szereti,
a cigány teknőnek faragja,
rajkóját is benne ringatja,
s malacát belőle eteti.
Szellős állványok pallófája,
a kubikosok talicskája,
kisszék is belőle készül;
a felhők magas csúcsán ülnek,
ágán a szelek hegedülnek,
s nincs ünnep nyárfagally nélkül.
Télben a kedves őszt siratja,
ősszel a nyarat takargatja,
tavasszal a nyarat várja,
nyári tüzekben nyárfa lobban,
puha szíve csak nyárban dobban,
a nyárfa: a nyárnak a fája.
Fekete István
LUTRA
/részletek/
***
Mire Karak megnyugodott, már a gém is elhelyezkedett az öreg nyárfa száraz ágán. Fékező szárnysuhogása levert pár levelet, s a nyárfa felrezzent. Maradék lombja reszketni kezdett:
- Mit akarsz itt, Parpu, miért nem mégy a többiek után?
De a gém nem válaszolt. Nézte a néma folyót, és egy lett az éjszakával.
Karak pedig körüljárta a rekettyeligetet, ahol tanyája volt, és végtelen óvatossággal csúszott be a régi csapáson, amely nem változott meg, mert az összehajló nedves bokrok megőrizték. A keringő éjszakai levegőben semmi veszélyes szimat nem volt, és a maradék macskahús utáni vágy legyőzte felesleges óvatosságát. Nyau természetesen ott feküdt, ahol hagyta, és Karak megelégedetten kuporodott le melléje. Lassan evett; arca még minden mozdulatra fájt, és orra is rendkívül érzékeny volt. Nem sokáig tartott ez a kis étkezés, és Karak úgy nézett körül, mintha valamit még keresne. Ez azonban csak megszokott mozdulat volt, mert a csillagos ég alatt nem volt ott már semmi ennivaló.
Az est mélyült, az ég csillagosan kivirágzott, de az ég alja még csak most kezdett világosodni a látóhatáron alul emelkedő hold fényétől.
Lutra nézte egy darabig világosodó vízi ablakát, de nem nagyon sietett. Emlékei között ott volt a molnár récéjének omlós, puha íze, egy csónak lapátolása s a vadlibák gágogása is. Ezek azonban nem túlságosan érdekelték. A vadlibák valahol másutt éjszakáztak, mert a folyóra nem szálltak le. Nem is volt túlságosan széles, és a mozgó vízben nem volt tökéletes sem a pihenés, sem a veszélytelenség. Ehhez nagy állóvíz kellett - ha hullámzott is -, ahol messze van a part, és minden meglepetés ellen védve vannak.
A gém jól látta, amikor a vidra kiereszkedett a vízbe, de szeme semmivel sem lett élőbb vagy érdeklődőbb, mint azoké a gémeké, amelyek üvegszemmel nézik a múzeumok holt mozdulatlanságát. A vidra mindig ellenség, de hogy ez volt-e az a vidra, amelynek majdnem a szemét vágta ki, ezzel már nem törődött. Lutra mélyen alatta úszott a vízben, és most semmiképpen sem számított.
Lutra vitette magát lefelé, mert a malomnak tegnap óta különös vonzóereje lett, bár a halat jobban szerette, mint a kacsát. Az idő azonban meghidegedett, és a pontyok iszapos vermeit kikutatni még a vidrának sem egyszerű. A récéhez azonban könnyű
hozzájutni.
A malom körül ezen az esten csak a víz susogott, amint végtelen lepedőjét áthúzta a nagykerék alatt. Az ablakok nem világítottak, és a kövek dörmögő rengése néma volt, mintha a garatok szája elfulladt volna a mézszínű búzától, mint a bekötött zsákoké a kenyérszagú, meleg liszttől. Lutra annyira nem volt éhes, hogy a malom körüli patkányokkal próbálkozzék. Nem is nagyon szerette a patkányhúst, és a tegnapi, kátrányos préda íze, büdössége még fogai közt kísértett. De nem is szerette a társas vadászatot, és fél szemével odapillantva is látta Hu köpcös alakját a malom kéményén. De azt is látta, amint a bagoly alakja kinyúlt, aztán ellendült, és lassan ereszkedett a nagykerék tengelye fölé. Aztán felsírt valami vészes, csikorgó sikítás. Lutra megállt a vízen. Nem láthatott jól oda, de nagy kavarodás volt a homályban.
„Hu elhibázta - emelte fel fejét Lutra -, és Kiz, a patkány, még nekem is nehezen adja meg magát; harap, ameddig engedik.
folytatásLutra várt. Látta a bagoly csapkodó szárnyát és valami nagy állatot fetrengeni Hu karmai között. Szinte kedvet érzett győztes harmadikként beleavatkozni a küzdelembe. A tengely azonban magasan volt a víz felett, és a bagoly szemét kicselezni amúgy sem lehetett. A küzdelem egyébként is enyhült. Hu párszor nekirugaszkodott, hogy a patkányt felemelje, de csak szánalmas vonszolás lett belőle - nem bírta el. És a patkány - öreg, veszedelmes nagy hím - még élt is.
Jobban élt, mint a bagoly gondolta, mert egy utolsó, keserves nekirugaszkodással kiszabadította magát Hu karmai közül, és félig esve, félig ugorva eltűnt a kerék alatti örvény fekete kavargásában. A bagoly pedig megtépázva lebbent fel őrhelyére, a kéményre, és tollát kezdte rendezni.
Az örvény forgatta Kizt, a félig alélt, nagy patkányt, és kidobta a folyó sodrába, ahol Lutra már elindult a könnyű zsákmány felé. Nem, itt már semmiféle vitának és ellenkezésnek nem volt helye. Ez a patkány nem volt kátrányos.
Lutra szájba kapta, mint játékos kutya a tollseprűt, kiúszott vele a tegnapi kacsalakoma sima kövére, és evett pár harapást. Nem sietett, és amikor Kiz maradéka lecsúszott a kőről, a vidra csak nézte, de nem nyúlt utána. Miért kapkodjon? A hold még csak most kelt fel, az éjszaka hosszú, s az időtlen nagy folyó maga volt az őszi éjszaka kalandos, ködös szabadsága. A levegő nyugodt volt és tiszta. A molnár kutyái nem ugattak, a kerék lapátjai nem csapkodtak, a ház mélyen aludt, és ablakainak vastag szemöldökei alatt régi álmok álmodtak a nyárról.
Lutra elindult a parton, az árnyékban, aztán a ház mellé kanyarodva a tűzifarakás mellett csúszott a kacsák ólja felé. Meg-megállt, szimatolt, érzékei élesre voltak állítva, mint a megfeszült íj, de sem a füle, sem az orra, sem a szeme nem mondott semmit. A szimat itt amúgy sem számított, mert az udvar tele volt az istálló, trágyatelep, kutyák, baromfiak és a füst összekeveredett szagával. Gyanús hang nem hallatszott, csak a víz lágy örvénylése susogott a nagykerék alatt, és nem mozdult semmi.
*****
Babits Mihály
Nyár
Esik a nap!
Szakad a súlyos, sűrü zápor
zuhogva istenigazából.
Állok, s nyakamba hull a lángderűs ég!
Óh gyönyörűség!
Részeg darázs
ráng körülöttem tág körökben,
ide röppen és oda röppen:
visszatérő csapongás, lenge hűség...
Óh gyönyörűség!
Hangos virág
kiált, bíbor szinekkel esdve,
hogy jöjjön már a bíbor estve,
hogy halk pohárka harmatok lehűtsék:
Óh gyönyörűség!
Tornác fölött
szédülve és legyet riasztva
fúl a cseléd, liheg a gazda;
álmai: friss sörök, mély pince, hűs jég...
Óh gyönyörűség!
Boldog a nap:
de boldogság a vágy gyürűsse!
Boldog a nap, s vágyik a hűsre...
Szeretlek s bújok tőled, lángderűs ég!
Óh gyönyörűség!
Nagyon szép hetet kivánok mindekinek!
Meg vagyok csak elfoglaltan és nemsokára megyek unokázni,és a gépepem sem mindig ugy müködik ahogy kellene.
Várnai Zseni
KIS BOTLÓ TÁLTOSOK
És elindultok vele egy sugaras reggel,
És felkapjátok őt és tipegve mentek, mentek,
És viszitek őt az első, első útra,
Kicsinyke lábak, botló táltosok...
A nagy világ majd rátok mosolyog,
A föld, a fű, a fa, virág nevet:
Egy bukdácsoló, induló gyerek;
A karja tárt, a szeme nyitva: szép!
Botlik, kacag, és újra botlik: lép!
Vigyázzatok kis táltosparipák!
Mert gidres-gödrös, gáncsos a világ,
Vigyázzatok!
A föld az minden kisgyerekhez jó,
Ki tiszta lábbal indul rajta el,
Az nem bánt majd, az dajkálgat, ölel,
De hátán annyi kő, kavics és gaz,
Én féltem őt, én féltem őt, igaz;
Vigyázzatok!
Mert drága ő!
A szeme, arca, ajka csak nevet,
Még mindenkit szeret,
Még minden jó és tiszta benne van,
S mögötte út még nincsen semmi sem,
Mint akinek meseország izen,
Csak menne, menne már;
Vigyázzatok!
Karomon hordtam ölbéli bubám...
És ajnároztam, földre sose ért,
De két karomba már belé nem fért,
A földrelépett ő,
Vigyázzatok!
Mert hív a föld, s ti érzitek, hogy hív,
Viháncoló, kicsiny mesecsikók...
De jönnek utak, rossz utak és jók
És ti csak mentek, messze tőlem el,
Mert a távolság mesél, énekel,
Mert a távol aranyszínekbe szőtt...
Az én karom már szűk határ, tudom, -
Vigyétek majd az igaz útra őt,
Kis táltosok.
(1915.)
Szép napot kívánok verselő barátaim
Szenes Hanna: Harmónia
A természet csupa ellentét:
Nappali fény és éji sötét,
Kopár hegyek és virágos völgyek,
Piciny fűszálak, hatalmas tölgyek.
A komor észak és a dalos dél,
A tikkasztó nyár és a dermesztő tél.
A chaos, a rend,
A zaj és a csend,
A föld és az ég,
A kezdet és a vég.
És ellentmondás a történelem.
Egyéni érdek és honszerelem,
Viszálykodás és tömörülés,
Az Isten nevében emberölés,
Felszökő pálya és letört vonal,
Bonyolult cselszövés, szakadt fonal.
A szolga, az úr,
Az angol, a búr,
A tömlöc, az őr,
A béke, a tőr.
És mind csupa hegy-völgy és mind csupa véglet,
Az emberi lélek, az emberi élet.
Lobogó érzések, lehiggadt ész,
Feszülő tervek és remegő kéz.
A tett és a szó,
A rossz és a jó,
A csonka, az ép,
A rút és a szép.
S a számtalan végletnek egy az ura
Világot átfogó harmónia.
Neked is Cinke és mindenkinek aki erre az oldalra téved.......szép estét,kellemes időtöltést
A Mackó
A nagy Barna Mackó az erdőben ballag,
Brummog, dörmög jóllakva magában,
Meglát egy kisleányt, ki nem ijed meg tőle
Rékának hívják, mondja büszkén, illendően.
Mi szél hozott erre drága kicsi Réka?
Megkérdezhetem tőled hány éves vagy?
S a kicsi lány erre is válaszol becsülettel,
Nem vagyok még négy, de leszek majd jövőre.
Éppen erre sétáltam mondja a kisleány,
S úgy örülök neki Mackó, hogy megszólítottál.
Nem ismered véletlenül Mici mackót?
Ő az Én kedvenc mese-erdő, lakóm.
Fejét csóválja a mackó búsan, s tűnődve,
Én még soha nem hallottam felőle,
Mégis azt hiszem, Én ismerem őt,
Róbert gida a kisfiú álmában jön elő.
Nagyon sok szépet hallottam őróla,
Van sok barátja, s van sok rajongója,
Kedves kicsi Réka, ha majd lefekszel,
Álmodban biztosan találkozol vele.
Domokos Jenő
Jékely Zoltán
Szép nyári zenekar
A hegytetőn hiún rikolt a páva,
az éjszakától félti köntösét;
az álom hűs ében-oázisába
cammognak már fáradt felhő-tevék.
Üvegcimbalmos tücskök muzsikálnak –
van a világon még szebb zenekar?
Most kellene megállnia a nyárnak,
mielőtt még az álom eltakar.
Most kellene megállnia a nyárnak, s
torpanna bár meg az egész világ!
Kertünkre illat-mézet trombitálnak
kórusban a pilledt petúniák.
Tücsök, cigánykám! fújjad, sose szüntesd
gyermekkorunk nyárestéli dalát,
kísérd vele pusztuló
s majd sírunkon is ezt fújjad tovább!
Lankadt szüzek, pilledt petúniák,
fújjátok ránk illatos harsonátok!
Akkor úgysem fújhatjátok reánk,
amikor majd sírunkon trombitáltok
életünket,
Szép nyári hétvégét kivánok!
Szolgálj szivem
Csak kis kitartás! - biztatom magam,
még futni kell, még minden messze van.
Szolgálj, szívem, még egy kicsit nekem,
jaj, meg ne állj az úton hirtelen,
sok a dolgunk még s nem mutathatom,
hogy a harcot már nem bírom nagyon,
és este, ha ágyamba roskadok,
érzem, nagyon, nagyon fáradt vagyok.
Kicsit nehéz volt, jól tudod, szívem,
elkoptunk, de ne sejtse senki sem,
higgyék csak azt: az óra jól ketyeg,
nem irgalmaznak ám az emberek,
csak hajtsd a vért, arcom piros legyen,
frissen induljak minden reggelen,
csak én tudom, ha ágyba roskadok,
estére már milyen fáradt vagyok.
Szemem árkos és ajkam szögletén
a két vonás már mély lett és kemény,
sokat sírtam; eső után a föld
ilyen barázdált, csapzott, elgyötört...
de ha mosolygok, mint ha nap kigyúl,
arcom hegy-völgye lágyan kisimul,
csak este, ha ágyamba roskadok,
érzem megint, nagyon fáradt vagyok.
Csak kis kitartás, - kip-kop... pontosan,
holnap sikerül minden biztosan,
a félúton, szívem, jaj meg ne állj,
kip-kop... tovább is híven kalapálj,
a hegynek föl kicsit nehéz az út,
szív kell hozzá, de aki odajut,
a csillagok közt csillagként ragyog...
csak este, este oly fáradt vagyok.
Sose pihentem, nem volt rá jogom...
Most meg-megállok s felfohászkodom:
- Ó Istenem, kicsit még el ne hagyj!
szegény szívem, te meg szaladj, szaladj...
Csak kis kitartás, még egy hős iram,
fussunk dalolva bátran és vígan...
de este már a dal is csak dadog;
altassatok el engem, csillagok!
Keresztury Dezső:
Esti imádság
Ó, milyen vak homályba futnak
kik nélküled indulnak útnak.
A kezemet nézem: leszárad;
szívem sívó homokkal árad.
Valamikor kézen vezettél;
szökni akartam, nem engedtél,
csend volt szívemben és a csendben
szavad szólt csak, mindennél szebben.
Én Istenem, hívj vissza engem!
Magam maradtam, eltévedtem.
Légy bátorságom, bizodalmam;
ó, légy úrrá megint Te rajtam!
Angyali mese
Kicsi angyal könnye pereg
vigasztalja égi sereg.
Elveszett a glóriája
egyik felhőn sem találja.
Ezüst fényű, kicsi ékszer
viselése sosem kényszer.
Büszke volt rá nagyon-nagyon
értéke nem kincs vagy vagyon.
Hold sugárból éjjel szőtte,
szeretete fogta össze,
fényét tiszta lelke adta.
Vigyáz reá, megfogadta!
...és lám, mégis nyoma veszett!
Szégyen, hogy mindez megesett!
Hol lehet most?- kérdi ríva,
társaira tekint sírva.
Kutat szemük messze nézőn,
szól az egyik együtt érzőn:
Talán leesett a Földre.
Rosszul tetted a felhőre.
Kicsi angyal egyet gondol,
megmenekül tán a gondtól,
alászáll most, le a Földre,
glóriáját megkeresse.
De a Földön merre, hova?
Mennyit kell kóborolnia?
Melyik utat is szeresse?
Hagyja, hogy szíve vezesse!
Könnyem potyog, lábam fárad,
nem láttad a glóriámat?
Így kérdez meg minden embert,
de glóriát senki nem lelt.
Lován léptet szelíd lovag,
kész elűzni a gondokat.
Vidám szívű, de magányos,
ahogy ez már hagyományos.
Ha valaki sír, meghallja!
Tudja, ezt Ő nem hagyhatja!
Keresi, hogy hol segítsen,
bánat már ne keserítsen!
Kicsi lány ül az út szélén,
könnye csorog fehér ingén.
Lehajol hát szelíd lovag:
Meséld el a gondjaidat!
Angyal voltam fenn az égben,
boldog voltam, vígan éltem.
Minden bajtól védett... az ám...
fejemen a szép glóriám!
Elveszett, most mit tehetek?
Boldog most sosem lehetek?
Hordjam folyton bánatomat?
Nem látják már mosolyomat?
Szelíd lovag átöleli,
simogatja, becézgeti:
Ne sírj édes, kicsi angyal
megbirkózunk minden bajjal!
Én megóvlak, megvédelek
s nem kell más, csak szereteted.
Lelked tiszta, láttam rögtön,
boldog leszel itt a Földön!
Mosolyog már kicsi angyal,
nem törődik már a bajjal.
Kinek kell a glóriája,
ha lovagját megtalálta?
A mesének ezzel vége,
meghallgatni tán megérte.
Ha jól figyelsz megtalálod
sorok közt a tanulságot.
Kincseidet elvesztheted,
de őrizd a szereteted!
S könnyeiden át meglátod
Ki hozza a boldogságod!
Szép estét........jó pihenést
Nyári zápor
Virágon lepke,
tarka pillangó,
körüle zümmög,
donog a dongó.
Fű, virág, minden
áll mozdulatlan.
Izzad a lepke,
olyan meleg van.
"Borul, beborul,
Vigyázz, pillangó!
Bújjunk, bújjunk el" -
dongja a dongó.
Felhő az égen,
borul a napra.
Megáll a lepke
egy pillanatra.
Libbenne szárnya,
jaj, de már késő.
Dördül az ég, és
zuhog az eső.
Zuhog a zápor,
ázik a lepke.
Szorítja szárnyát
nagy dideregve.
Aztán a felhő
ahogyan támadt,
fordít a tájnak
hirtelen hátat.
Kisüt a nap, és
a kis pillangó
szárítja szárnyát,
s donog a dongó.
/ Kányádi Sándor /
Juhász Magda:
Tücsökzene
Mikor szól a tücsökzene,
ifjuságom jut eszembe,
elmúlt az már réges-régen,
csak a tücsök szól még most is,
ugyanolyan csodaszépen.
Mikor szól a tücsökzene,
szívem együtt örül vele,
ami elmúlt nem sajnálom,
csak ez a kis vidám tücsök,
nékem soká muzsikáljon.
KÁNIKULA
Szikrázó
az égbolt
aranyfüst a lég,
eltörpül
láng-űrben
a tarka vidék.
Olvadtan
a tarló
hullámzik, remeg,
domb fölött
utaznak
izzó gyöngyszemek.
Ragyogó
kékségen
sötét pihe-szál:
óriás
magányban
egy pacsirta száll.
/ Weöres Sándor
Szép hetet,kellemes utazást
Kotaszek Hedvig: Kisért a Csend
Jöttél az éjből, születtél Fényből,
Hold csillagának ezüstjéből,
Hogy itt a Földünkön találkozz velem.
Újra születtél holdsugár fényéből,
Éjbe merültél, kisért a Csend,
Hogy a Földünkön találkozz velem.
Felhő puhasága burkolta vállad,
Lényed szentségét karjaimba zártam.
Szeretetet hoztál el nekem,
Mert a Földünkön találkoztam veled
"Az életben a lényeges dolgok ingyen kaphatók:
a gondos anya, a nap és a barátság.
Hely az asztalnál és egy szívélyes ölelés.
A tavasz fénye.
Egy gyerek nevetése. Egy madár éneke.
A patak csobogása. A fák árnya. A tenger hullámai.
A nap és az éj. A nyugalom és a csend.
A hetedik nap. Az élet és a halál.
Embernek lenni a földön."
(Phil Bosmans)
http://www.youtube.com/watch?v=xfcRZZpqu10
Zséda
Mennem kell tovább
Elutazok egy hétre ,de majd jövök!!!
Szép napokat kívánok
Nektek!!
Egy kis vidámság
Hová viszed azt a tehenet? - szólítja meg a komáját a kapuban ácsorgó gazda.
- Viszem az orvoshoz.
- Beteg?
- Nem.
- Nincs teje?
- De van.
- Nem eszik?
- De eszik.
- Akkor minek viszed oda?
- Mert az övé
Szép vasárnap délutánt
.....................és egy kis frissítő.......}
A mosoly értékeA mosoly értéke Semmibe sem kerül, de sokat ad. Gazdagabbá teszi azokat, akik kapják, és mégsem juttatja koldusbotra azokat, akik adják. Egy pillanatig él csak, de emléke örökké megmarad. Senki sem olyan gazdag, hogy meglehetne nélküle, és senki sem olyan szegény, hogy ne lenne gazdagabb tőle. Boldoggá teszi az otthont, táplálja a jóakaratot . Nyugalom a megfáradtnak, napfény a csüggedőnek, világosság a szomorkodónak, és a természet legjobb orvossága a bajok ellen. Mégsem lehet megvenni, elkérni, kölcsönadni vagy eldobni, nem áru, csak önként lehet adni. A mosoly az a görbe, mely mindent kiegyenesít :) Senkinek sincs annyira szüksége a mosolyra, mint annak, aki már maga nem tud mosolyogni! Mosoly Egy mosoly semmi más Neked adom Reád vár Néha felemás, néha szomorkás De Neked szól, s oly' ettől más Csak egy pillanat mi tova illan De emléke mindig Veled van Ez lészen bánatod orvossága Nagy kincs e szomorú világban Ingyen adom nem kérek semmit Cserébe a bánatod hagyd itt Akaszd bánatod a fogasra S ha elmész hagyd magára.