Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Télelő
Ez télelő, - sötétedik hamar,
Mindjárt homályba hull a kis szoba...
Vajjon derültebb volna s biztatóbb,
Megnyugtatóbb és ígéretesebb,
Ha valaki mellettem ülne most
És fogná erősen a kezemet,
Fülembe suttogva varázs-igét?
Nem. Kettőnek is sötét a sötét.
Ez télelő, - sötétedik hamar...
Ha most körüllengné e kis szobát
Mindenki, akinek szívére
Csöppentettem egy csöpp melódiát, -
Ha átölelne párás zuhataggal
Egy szivárványos visszhang-vízesés,
És kórus zúgná fülembe: remélj!?
Nem. Országoknak is éjszaka az éj.
Talán, talán ha betöltene Az,
Akit most is csak hírből ismerek,
Kihez esetlen imát dadogok
És hatalmában félig sem hiszek,
Csak akarok, csak akarok...
Ha visszahozná mult novemberek
Tengeralatti advent-illatát,
Ha megtenné a képtelen csodát,
És olyan volna ez a délután...
Akkor talán, talán, talán
Fénybeborulna most is a szobám.
Biztos nemkönnyütanulni gyerekek mellet,de semi nempotolja a családot a legnagyobb boldogság.Egészséglegyen és a többi megoldodik.
"A szeretet barátság, amely tüzet fogott. Csendes megértésnek, bizalomnak, közösségnek és megbocsátásnak tűnik.
A szeretet elégedett a jelennel, reménykedik a jövőben, és nem búsong a múlton.
Ha szeretet van az életünkben, az pótol ezernyi dolgot, ami hiányzik. Ha nincs szeretet, mindegy, mink van, az sosem lesz elég.
A szeretet hűséges marad jóban és rosszban. Beéri a tökélynél kevesebbel is, és tekintettel van az emberi gyarlóságokra." (Dan Millman - Rendkívüli pillanatok)
Szia Mártika! Sziasztok!
Köszönöm a bíztatást,és a kedves szavakat. Elég elkeserítő a helyzet. De még van 3 hetem az írásbeliig. És három gyerekem,
akiktől nem tudok tanulni. (Bár addig jó amig rosszcsontok, addig em betegek!)
És még mindig a szerelemről.......
Jó érezni azt, hogy szeretlek,
nagyon és egyre jobban.
Ott bújkálni két szembedben,
rejtőzködni a mosolyodban.
Érezni, hogy szemeid már
szememben élnek, s néznek.
S érezni azt, ha szép, veled szép,
s csak veled teljes az élet.
Mert hisz egymást szeretve,
lehetünk boldogak.
/Ilyés Gyula/
Szerelem, ha az egyik a másikat
repülni hagyja,
de ha zuhan, fél szárnyát kölcsönadja.
/Szabó Éva: Szög és kereszt, részlet/
Minden kapcsolat, egyfajta szent őrület,
amelyet nem megfejteni kell, hanem
tisztelni titkát.
/Platon/
Szép álmokat, és puszi mindenkinek!
Andi
Szia BAZS!
Örülök,hogy jó érzed magad
Avizsgádhoz egy nagy kalappal
Baranyi Ferenc
Kék madár - zöld fák
A mesebeli madarat
elfogjuk olykor, hogy utána
úgy dönthessünk: legyen szabad.
S szorosan az ablakhoz állva
eresztjük el a messzi ég
felé, mely húzza ismerősen -
s akkor a madár színe kék.
Csak akkor. Mindig eltűnőben.
Nincs más, csak ez a pillanat,
mely tollait kékkel befújja,
hiszen pihéin átszalad
a sugárzó mennybolt azúrja
és hiteti, hogy élni szép:
van Kék Madár, mely visszaszállhat!
S engedek én is kicsikét
az illúzió igazának,
hisz ez a szárnyalás visz el
a boldogsághoz, mert iránya
cikcakkos, tört íveivel
ráröpteti szemünk a fákra,
s meglátjuk végre a csodát,
mit addig is kínált az ablak:
zöldellnek, zöldellnek a fák!
Sziasztok
Mikolai Bertics Mihály: CSEND
Valami mélységes,
nagy csendről
írok most Neked,
hol megszűnik minden:
szél nem fúj,
óra nem ketyeg,
nincs lüktetés
sem dobogás,
csak színek és fények.
Színek lebegnek,
fények ölelnek,
betakarnak
és melengetnek;
nincs árnyék,
remegés,
sem félelem,
csak a csend
- és a végtelen -.
...Csak a nyugalom
s - ott vagy - Te, benne;
benned mélységemnek
végtelen csendje.
Sziasztok!
Nagyon jó újra itt lenni és olvasni a szebbnél szebb verseket,
idézeteket. Sajnos csak ritkán tudok jönni, most éppen pénzügy
vizsgára készülök
Tedd a kezed
Tedd a kezed
homlokomra,
mintha kezed
kezem volna.
Úgy őrizz, mint
ki gyilkolna,
mintha éltem
élted volna.
Úgy szeress, mint
ha jó volna,
mintha szívem
szíved volna.
/József Attila/
" A szerelem nem ostoba. Pontosan tudja, mit tesz,
és soha, de soha nem csekszik ok nélkül, legfeljebb
ez az aki rejtve marad előttünk.
Mi vagyunk az ostobák, mert mindenáron az okok
szintjén akarunk megérteni.
Ahol az igazi szerelem jelen van, ott csodák történnek.
A szerelemnek még bolondsága is nagyobb bölcsesség,
mint a filozófusok minden tudománya.
/Jókai Mór/
Te vagy az Énem, téged magasztallak,
a Te tavaszod fest csak fiatalnak.
William Shakespeare: LXII.szonett/
VÁGY
Nem itt, nem itt van az én világom;
Más vidék az, ahova én vágyom!
Illatosabb, napfényesebb róna,
Mintha nem is az a napja volna.
Erdő, mező változatos színnel -
Mesteri kéz olyat soh'se színel:
Kék ligetek, kék hegyek aljába'
Fürödik a puszták délibábja.
Ott van az én egyszerű tanyácskám,
Mintha most is szemem előtt látnám;
Kertem is van: talpalatnyi birtok...
Most is abban ültetek és irtok.
Csemetéim bodorodva nőnek,
Hosszu sorral mind elémbe jőnek,
Örömarccal, mint hálás növendék,
Mutogatván a piruló zsengét.
Nőjetek is nagyra, kicsiny fáim,
Szülőhazám kedves rónatájin:
Hadd legyen ott jó pihenésem még,
Mielőtt egy hosszabb útra mennék.
Lombjaitok hűse ha beárnyal:
Zeng fölöttem szózatos madárdal;
Ismerem én e madarat régen,
Dalt ezután is hoz az énnékem.
Egyszerű dal, egyszerű sziv s lélek
Sorsosi az avatag fedélnek! -
Földi ember kevéssel beéri,
Vágyait ha kevesebbre méri.
(fordította Hárs Ernő)
Szia Mártika!
" Ne hajolj meg a sors előtt,
csak azért, mert az úgy kívánja.
Célod van, s aki ismeri a célt,
merje birtokolni a rávezető eszközöket is.
Ha mégis elgyöngülnél a cél előtt,
fordulj a szívedhez tanácsért.
Egy kis késlekedés nem árt:
ami hamar áll elő, hamar semmibe vész.
Nincs jobb társ az erős szívnél,
mely a kellő pillanatban átsegít a bajokon.
Élj a szív történye szerint!
Akinek célja: a helyes élet - annak eszköze:
az emberség!"
(Tatiosz: A szív törvénye)
Szia Magdika!
Szép délutánt kivánok mindekinek!
Semmi nincs véletlenül.
Az emberek, akikkel találkozol, nem véletlenül kerülnek az utadba, nem véletlenül kapod a mosolyokat, az öleléseket, a könnyeket, a szavakat, a feladatokat.
Minden, ami velünk történik, megtanít valamire, minden helyzet megoldásra vár.
Csak rajtad múlik, hogy tovább tudsz-e lépni.
Néha légy egyedül, gyújts egy gyertyát és húnyd be a szemed, csak hallgasd a benned lévő csendet!
Keresd meg a lelked és hagyd, hogy ő meséljen neked!
Légy újra egy kicsiny gyermek csodálkozz rá tágra nyílt szemmel a világra, érezd újra a virágok illatát,halld meg azt a halk dúdolást ami benned szól, nagyon mélyen.
Érezd újra az eső koppanását az arcodon.
Hagyd, hogy egy szélfuvallat a szárnyára kapjon, és vigyen oda, ahol feladatod van, ahol várnak rád.
Nyújtózz el, érezd utadon a napsugarak simogatását, a csillagok ölelését, a Hold néma mosolyát... és fenntről két karoddal öleld át a Világot.
Szia Mártika!
Köszönöm
nagyon szépet küldtél.
Barátom!
" Te sohasem vársz el tőlem túl sokat.
Boldog vagy, ha sikert érek el,
de kudarcaim sem változtatnak meg.
Megadsz nekem minden segítséget,
ami csak tőled telik - de még ennél is fontosabb,
hogy itt vagy nekem."
Wendy Jean Smith
Szép jóreggelt!
Sík Sándor: Nyárvégi reggel
Aranyporos nyárvégi reggel,
Gyomlálsz a kertben szorgalmas kezekkel.
Pedig a nyár
Lassan lejár.
A kardliliom hegye sárgul.
Hull a szirom az öntözött virágrul;
Lassan elkezdi csomagolni már
Zöld poggyászát a fák alatt a nyár.
Nyár, szép arany nyár, jó meleg,
Engedd,hogy szépen kérjelek,
Csak egy nagyon nagyon picit
Lassítsd lehellet lépteid.
Hadd hallgassuk még egy picinykét
A vadgalambot,meg a cinkét.
Hadd ültetünk még egynehány
Margarétát, meg tulipánt.
Hadd legyen még egy csepp nyarunk
Gyomlálni kócos udvarunk,
Fáradt szivünkbe gyűjteni,
Ami a nyárban isteni,
Hogy ködöt, esőt megelőzve
Suhannánk át a sárga őszbe,
A sárga csendbe,
Magunk körül piros tavaszt teremtve.
Mihai Eminescu - Jó éjszakát
Ezernyi álmos kis madárka
Fészkén lel altató tanyát,
Elrejti lombok lenge sátra,
Jó éjszakát!
Sóhajt a forrás, néha csobban,
A sötét erdő bólogat -
Virág, fű: szendereg nyugodtan,
Szép álmokat!
Egy hattyú ring a tó vizében,
Nádas-homályba andalog;
Ringassanak álomba szépen
Kis angyalok!
Tündérpompájú éji tájon
Felkél az ezüst holdvilág;
Összhang a föld, egy édes álom...
Jó éjszakát!
(Dsida Jenő fordítása)
Jajong, busong
A tájon,
S ont monoton
Bút konokon
És fájón.
S én csüggeteg,
Halvány beteg,
Mig éjfél
Kong, csak sirok,
S elém a sok
Tűnt kéj kél.
Ó, múlni már,
Ősz! hullni már
Eresszél!
Mint holt avart,
Mit felkavart
A rossz szél...
Sziasztok...
Bükkök smaragd színét erezve fent
az első pár vörös folt megjelent.
Állunk. Kezedben késő kék virág.
Azt mondod: Ősz. Az első őszi fák.
Én azt mondom: Vér. Vérfoltos vadon.
Elhullt a Nyár a nagy vadászaton.
Amerre vitte buggyanó sebét,
bíboros vére freccsent szerteszét.
Ahol a nyom-vesztő bozóthoz ért,
hogy tékozolta, nézd, a drága vért.
S míg vérnyomán vad szél-kopó csahol,
hörögve összeroskad valahol.
Megyek az utcán és érzem a változást
Fejemen és szívemen egy nagy nyomást
Hajam fázik, itt van újra az ősz
Szívem megérzi, hogy csak felém jössz
Rám szakad a magány, ha nem vagy velem
Várom, hogy rám támad a színes szerelem
Mert mikor legyen az ember szerelemben
Ha nem a tarka szeptemberben, októberben
Hiszen az őszben benne van a végzet
A nyár egy színesebb életbe lépett
És aki arra vár, hogy szeressen valakit
Jó, ha az őszben egy nagyot alakít
Nekem az ősz sok mindent jelent
Örökké idehozza a múltat, jövőt, jelent
Kis értékrendemen is nyerő pozíció
Ha szeretek, az tőlem egy attrakció
Szeress természet, hisz én is szeretek
Ha nem vagyok Veled, kivel is lehetek
A színes ősz sokszínű világában
Benne vagyok télben, tavaszban, nyárban
Hárs László
Levél az erdőből
Az erdőből egy levelet
hozott a posta reggel,
egy száraz tölgyfa-levelet,
néhány sor zöld szöveggel.
az állt rajta, hogy eljött az ősz,
a nyáridőnek vége,
most már a néma télre vár
az erdő és vidéke.
A mackó barlangjába bújt,
elköltöztek a fecskék,
a tisztásokon zöld füvét
lerágták mind a kecskék,
nem hegedül a zenekar;
nagy most a tücskök gondja;
és újdivatú kalapot
nem visel már gomba.
Szétosztotta a körtefa
a fanyar vackort régen,
nincsen levél a bokrokon,
és pitypang sincs a réten.
Minden lakó elrejtezett,
üres az erdő, árva.
S a szélső fán egy tábla lóg:
"Téli szünet van, zárva."
Itt van az ősz, itt van újra,
S szép, mint mindig énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? De szeretem.
Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.
Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szerető anya.
És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.
Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.
Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.
Álmodni jó, s én azt teszem
Fent a csillagok mutatják
Az utat, hogy el ne tévedjek
Álmodni jó, de jobb lenne veled
Csodákat mesélnek fent a csillagok
S már nem érzem, hogy egyedül vagyok
Mesélnek szerelemről, s vidámságról
Mesélnek őszinte barátságról
Melyeket jó lenne megélni
S nem csak álmodni, higgy nekem
Álmok nélkül ridegebb lenne az élet
Álmodj szépet, teljesülő meséket.
Esti virágok
csöndben csukódnak,
udvar fénylik
mézsárga holdnak.
Némák a fák is,
levél se rebben,
tücskök beszélnek
szép őszi kertben.
Kút vize hallgat,
néha megloccsan,
bogárhad alszik
fázó bokorban.
Halkan harangoz
katángok szára:
-Hó hull fejünkre
majd nemsokára!
Reményik Sándor:Mikor ünnepet ül. . .
Mikor ünnepet ül
Lelkedben az öröm, vagy fájdalom,
- Lehet gyászünnep is -
Akit nagyon szeretsz,
Akkor hozzá mehetsz,
Jaj, csak ne menj szürke hétköznapon!
Akit szeretsz, annak
Egész lelket áldozz,
Jaj, csak vele gyakran ne találkozz!
Akit nagyon szeretsz:
Ne kívánd a házikódba társul,
Örvendj, ha lelked vadvirágos,
Messze síkján néha hozzád társul.
Örvendj, mikor járhatsz
Bársony-puha karján
Erdők muzsikáló, suttogó avarján.
Vagy ha hegytetőkön,
Meredélyek felett
Vigyázva, szelíd kézzel átvezet.
Akit nagyon szeretsz:
Völgyben ne lakozzál
Hegyen találkozzál,
Ott társalogj Vele,
Társalgásod imádkozás legyen,
Fénnyel, árnnyal, végtelennel tele.
Akit nagyon szeretsz,
Soha meg ne csókold, ne öleld meg,
Áhítattal csak a kezét fogd meg.
Akit nagyon szeretsz: Közted s közte, mint egy tündérfátyol,
Lebegjen a távol.
Mint egy fényes, hűvös tündérfátyol, - s hogy balgán letépjed,
Őrizzen az Isten téged!
Ami el nem kophat forró közelségbe, hosszú megszokásba
Akárminek hívják: annak az érzésnek örök a zománca.
Ez igy igaz..de tudod mit???
A GYŐZTESEK SOHA NEM ADJÁK FEL.
AKIK FELADJÁK SOHA SEM GYŐZNEK:
Jó reggelt
szép napot kivánok mindekinek!
Kovács Kati : A régi ház körül
Sok jóbarát lassan kidől már a sorból
Öregszenek már a fák az udvaron
Szegény anyám haja lassan őszbe fordul
Telik a nap; fiatalabb nem lesz már ő sem
A régi ház körül öregszik minden
A kert, a fák, a fal, s a bútorok
A régi ház körül nagy élet nincsen
Sokáig zörgetem az ablakot
A régi ház körül nagy élet nincsen
Sokáig zörgetem az ablakot
Szegény anyám szinte feldúlja a konyhát
Elém kerül minden kedves ételem
S míg én eszem, az ő arcán a hála
Mesél nekem; szégyenkezem, rég jártam nála
A régi ház körül élni kezd minden
A kert, a fák, a fal, a bútorok
Egy kis gyerek dereng emlékeimben
Egy kis gyerek, ki már nem én vagyok
Egy kis gyerek dereng emlékeimben
Egy kis gyerek, ki már nem én vagyok
Az állomás megváltozott, mint az élet
A vonatból búcsúcsókot intek még
Szegény anyám most még mosolyogni próbál
Majd elmegy ő, s mint az eső, ömlik a könnye
A régi ház körül öregszik minden
A kert, a fák, a fal, s a bútorok
A régi ház körül nagy élet nincsen
Bezárja jó anyám az ablakot
A régi ház körül öregszik minden
S a gyorsvonat velem továbbrobog
******************************************
Egy jó barát ...
Egy jó barát belülről lát, ha a külsődet szemléli is.
Egy jó barát mindent megbocsát, nem mutat tükröt bűnöknek.
Egy jó barát felsegít, minduntalan lelkesít.
Egy jó barát sírni kölcsönzi vállát, elhúzni nem tudja.
Egy jó barát céljaid elérésében segít, gátolni nem tudna.
Egy jó barát a legmélyebb éned után kutat.
Nem felejti egyetlen elhangzott szavadat.
Egy jó barát segítő kezet ad, téged támogat, nem másokat,
Őrült kis világunkban ugye milyen jó, ha egy barát velünk van?
Nagyon jók!
M. Feesche:
SZERETET
Láttam a szeretetet. Láttam
rózsák között járni a nyárban.
Aranygyűrűjére nap nevetett,
s olyan szép volt a szeretet!
Aztán találkoztam a szeretettel
út közben. Súlyos terhet vett fel:
mások terhét. Játszó kisgyermekhez
hajolt le... S meglepett, hogy egyre szebb lesz.
Ott is találkoztam vele,
ahol hullt a fák sárga levele:
betegségben, ínségben, szenvedésben.
Mindenütt boldog szolgálatra készen.
S láttam fekete, fényevesztett
napon. Hordozta a keresztet.
Mert testvére veszélybe tévedt,
utánament, nem latolt, kérdett,
és nem maradt ideje semmi
szennytől, mélytől visszarettenni.
Ment, amerre tövisek téptek.
Soha nem láttam olyan szépnek
Szia!
Megtaláltam amit kerestél
Sárosi Katalin : Love Story
Hogy is kezdjem el.
Ami elmondhatatlan,
Hogy is mondjam el.
Amiért érdemes volt
Megszületni tán,
Meghalni sem nagyon nagy
Áldozat talán:
A szerelem.
Egy fiú és egy lány,
Az első pillanatban
Játszanak csupán,
De már az első csókban
Benne ég a vágy,
A mindent elemésztő
Olthatatlan láng:
A szenvedély.
Bár feledném.
Magányos éjeken
Elvenni Őt
Tőlem már nem lehet.
Arca közel,keze ölel,
S ha végre rámtalál
ó az álom,
Nem engedem,
Hogy köddé váljon.
Nincs több ily csodás
Gyönyörűség.
Meddig lesz enyém?
Sivár kis életemre
Meddig hull a fény?
Amiért érdemes volt
Megszületni tán,
Meghalni sem nagyon nagy
Áldozat talán:
A szerelem.
Éld az..........
Szeress úgy, mintha Téged még soha senki sem bántott volna meg!!!
Dolgozz úgy, mintha nem is lenne szükséged a pénzre...
Táncolj úgy, mintha Téged senki sem nézne...
Énekelj úgy, mintha Téged senki sem hallana...
Tedd azt amit akarsz, és ami Neked örömet okoz...
Éld úgy az életed, mintha a Mennyországban lennél ...
Ápold szeretteidet...
Használd ki a pillanatot, és minden helyzetben fogadd el azt, ami a legjobb...
Sohase horgaszd le a fejed, ha valami nem úgy történik, ahogy szeretnéd...
Az igazi győztesek azok, akik harcolnak, és sohasem adják fel!!
Csodálatos ez a nap, éld az életed, mert hiszen ebből csak egy van...!
Mahatma Gandhi - Megérteni egymást
Örömben, szenvedésben,
Segíteni, ha csak egy szóval,
egy gondolattal is,
Nagyobb művészet,
mint végig barangolni
a világot, vagy
gazdagnak lenni és
szórni a pénzt.
Mert lelkeink kincse
talán a legnagyobb ajándék
És legszebb öröm,
amit egymásnak adhatunk
S amiért nem tudjuk
elégszer mondani, hogy
...KÖSZÖNÖM
Igaz szeretetet
csak attól várhatunk,
aki természete
szerint jóságos
és melegszívű
Küzdhetsz, próbálkozhatsz
azzal, hogy elfelejted.
Ha igazán szeretsz valakit,
akkor az Veled marad,
ha akarod, ha nem...
Kérdezel,
hát keresd a választ,
ne csak abban higgy,
mit saját szemmel láthatsz,
nézz mélyebbre,
bentre, magadba,
ne csak másokéba,
higgy a saját szavadba.
Reménykedsz?
Még én is talán,
Fut az élet,
s messze még a halál...talán...nekem is
A gyenge soha nem
képes megbocsátani.
A megbocsátás
az erősek tulajdonsága.
Paraszt bácsi telefonál a rádió kívánság műsorába:
– Halló.
– Tessék, kívánságműsor!
– Találtam egy pénztárcát, benne van 20 ezer Ft, 5000 dollár és 40 ezer euró. – Mondja a bácsika.
– Ez igen gratulálok, más nincs benne?
– De egy névjegykártya, valami Kovács. Na ennek a Kovácsnak szeretnék küldeni egy számot.
A székely és a felesége vacsoráznak. A nő magára borítja a pardicsomos szószt. Azt mondja a férjének:
– Most nézz rám! Úgy nézek ki, mint egy disznó!
– Ja! Meg még le is etted magad!
Egy asszony együtt van a szeretőjével, mikor hallja, hogy nyílik az ajtó és hazajön a férje.
- Gyorsan, menj a sarokba! - Kapkodva bekeni a szeretőt babaolajjal és púdert fúj rá.
- Meg ne mozdulj, amíg nem szólok - súgta neki - csinálj úgy, mintha szobor lennél.
- Mi ez itt? - kérdezi a férj, mikor belép a hálószobába.
- Egy új szobor - vágta rá rögtön a feleség. Szabóék is vettek egyet a hálószobájukba. Olyan remeknek találtam az ötletet, hogy én is vettem egyet. A férj megelégedett a válasszal és fáradtan lefelküdtek.
Hajnalban két óra felé felkel a férj, kimegy a konyhába, csinál egy szendvicset, hozzá egy pohár tejet és visszamegy a hálószobába.
-Tessék! - mondja a szobornak, - egyél valamit. Én két napig álldogáltam a Szabóék hálószobájában, mint egy hülye, és nem kínáltak meg semmivel.
Szép Jóestét mindenkinek!
Nevelj szívedben
zöldellő fát,
s talán majd a daloló
madárka is rászáll.
(kínai közmondás)
Minden pillanat
új kezdet
lehet.
Döntés kérdése.
A döntés a tiéd.
(Clearwater)
Tiéd lehet bármi,
amit csak akarsz,
ha igazán,
ha szíved mélyéből akarod.
Oly szenvedéllyel
kell akarnod,
mely átsüt a bőrödön,
s egyesül az erőkkel,
melyek a világot teremtették.
Sheila Graham
Ha van barátod, ki melletted áll,
hogy megteremthesd ékes, szép világod,
becsüld meg, mert ma kincs egy jó barát!
Ne szedj úton-útfélen új virágot!
Ki mindig dícsér, bókol többet árt ám,
mint az ki rádszól, s őszintén beszél.
Tudom, nehéz tükörbe nézni, mégse várjad,
hogy jó hírt suttog minden csalfa szél.
Nehéz a szívem s vége már a dalnak.
Kik együtt éltek, nem mind együtt halnak.
A madár énekét megértheted.
Ki madárnyelven nem tud, lelke rajta,
az egyik jobbra megy, a másik balra.
Magának árt, kit óvni nem lehet.
Kívánom,hogy mindig legyen időd
-nevetni,mert ez a lélek legszebb zenéje,
-olvasni,mert ez a bölcsesség alapköve,
-dolgozn,mert ez a siker ára,
-játszani,mert ez az örök ifjúság titka,
-szeretet adni,mert gyúgítja az embert,azt is aki adja,azt is aki kapja,
-egy pillanatnyi mosolyra,mert ez az arc legszebb ékszere,
-néhány kedves szóra,mert ezzel egymás számára könnyebbé tehetjük az életet."
"Szeretet, Barátság,mint minden múlandó,de emlékezete,öröme állandó."
(Berzsenyi Dániel)
"A barátság nem alakulhat ki tudatos kapcsolatként.Olyan csoda ez,mely állandó igazolást követel.Barátunktól nem kívánjuk meg,hogy táplálja és ruházza testünket,-de azt igen,hogy szellemünket öltöztesse díszbe.Ehhez kevesen elég gazdagok,bármilyen jómódúak is."
(H.D.Thorean)
Szervusztok!
"Ha olyannak látjuk az embereket amilyenek, akkor rosszabbá tesszük őket; Ha viszont úgy kezeljük őket, mintha azok lennének, aminek lenniük kellene, akkor segítjük őket azzá válni, amivé képesek."
(Goethe)
"Van egyfajta tapintat, ami az emberi teljesítmény felsőfoka.
Az a tapintat és az a gyöngédség, amely, mint valamilyen csodálatos zenei hallás, örökké figyelmeztet egy embert, mi sok, és mi kevés az emberi dolgokban, mit szabad és mi túlzás, mi fáj a másiknak!
Ez a tapintat nemcsak a megfelelő szavakat és hangsúlyt ismeri, hanem a hallgatás gyönyörűségét is.
Vannak ritka emberek, akik tudják ezt."
(Márai Sándor)
Jó reggelt! Szép napot!
Korábban szerettem volna jönni,de labor controllra kellett mennem reggel és nem volt időm,talán még nem késő:
Ez egy új nap kezdete,
Isten rám bízta mit kezdek vele.
Elpazarlom,....vagy jóra fordítom?
Amit ma teszek, azt fontosnak gondolom
Mert cserébe életem egy napját adom.
E nap holnapra örökre elmúlik,
De mégis itthagy még belőlem valamit.
Remélem jót, s nem rosszat,
Nem fölöslegest......Hasznosat,
Sikert, nem kudarcot s hiszem, Mert
Az árát nekem kell fizetnem.
Szép napot
és hetet kivánok mindekinek!
Szilágyi Domokos - Őszirózsák
Tegnap még szégyenlős növendéklányként
szemérmesen mosolyogtak az alig-hamvas
szilvák, barackok, riadt-kicsi almák,
hajladozó búzatáblák alig sejtették
szőkeségük élet-adó hatalmát
a napok tüzes-arany csöndjébe
bele-belecsattant egy zápor,
a mezőn lesunyt füllel ázott a jószág,
és látod, kedves:
ma, a kert egyik zugában,
orgonabokrok szoknyája alatt
fölfedeztem néhány lapuló őszirózsát.
Remegtek, mikor tetten értem őket,
hogy szirmaikon cipelik már az őszt,
hisz jóformán még nyár se volt - hát mit akarnak,
da csak hallgattak makacsul,
és benne volt e hallgatásban,
hogy maholnap a faleveleken
dérré kegyetlenedik a harmat,
hogy a sarkon hancúrozó kölykök kezében
labda helyett ott-szomorkodik a szamárfüles irka,
az utcák megtelnek lebarnult emberekkel,
s a siető, álmos arcokat
piros-vidámra csipkedi a reggel;
a sétatéren fiók-festő-gigászok
lesik le a fákról a pazar színkeverést,
s szerelmes kamaszok verses vallomásra ihletődnek;
lomhán csurognak a méz sugarak
s érett-gyümölcs-illata lesz az anyaföldnek,
és szemed parazsában
föllobban újra a szerelem, a gyöngédség, a jóság.
Szerettem volna neked adni a virágokat.
De aztán csak ez a vers maradt.
Mert mire hozzád érnek:
elhervadnak a remegő őszirózsák.
Szabó Lőrinc
VALAMI SZÉP
Egész héten köd nyomta téli
hegytetőnk: magas fellegek
fogták fazekukba a tájat,
s rácsukták a fedőjüket.
Ma se mozdultak meg. De este
fent tág körben, kinyílt az ég,
mintha egy nagy kéz felemelte
volna a fazék fedelét.
Más nem történt. A ködfal állt, és
a csöndben csak a céltalan
üveghold úszott a magasság
még üvegebb habjaiban;
de a zord táj már fölfigyelt rá,
s bámult, mint mikor a sötét
kétségbeesésnek eszébe
jut hirtelen valami szép.
Szia!
Szépestét kivánok mindekinek!
A kis gyufa árus lány
Ami egy fájó, mindennél fájóbb csendről szól. És bár ez is a vágy csendje de mégis ez más ez annál megrázóbb.
Szép csendben hull a hó az utcán senki se jár
S egy fényárban úszó ablak előtt
Egy kislány remegve áll
Szél fúj a hideg idő hová is bújjon el
Vágyakozva néz túl az ablakon
Mindenki ünnepel.
Ölében fekvő gyufák közül választ egyet még
S a két kis kézből felcsap a láng
Szikrákat szórva szét
És ez láng egyre száll, száll felfelé
Tűzkarját fonja a kislány köré
És olyan szelíden ragadja el
Már ö is ünnepel.
És egyre száll, száll fölfelé
Tűzkarját fonja a kislány köré
Mindent a csillagok, fölé emel
Úgy alszik el.
Az igaz út
Ha mindig a járt utat követed,
ha magadba is néz tekinteted,
ha sose látod torzan a valót,
ha bölcsességgel forgatod a szót,
ha dolgos kézzel teszed,amit kell,
ha a jó ösvényt sosem hagyod el,
ha szavad gyémántja mindig a tett,
értelmes és teljes lesz életed.
(Shati Kantha)
Szabolcska Mihály:
ÉDESANYÁMNAK
Mikor egy romlott,senki embert látok,
Aki magának is,aki másoknak is átok,
Akinek soha nincs egy tiszta indulatja:
Sirassátok meg szegényt,mert nem volt édesanyja.
Amikor a sors egy nagy úrral hoz össze,
Akitől akár egy világ dőlhet össze:
De jaj, föl nem éri,de jaj,könny meg nem hatja,
Sirassátok meg szegényt,mert nem volt édesanyja.
S amikor a szívünk megtelik jósággal,
A szemünk könnyel,s lelkünk imádsággal,
Mikor egy-egy nemes tettet viszünk végbe:
Csókoljuk meg Édesanyánk lábanyomát érte.
Sziasztok, szép vasárnap délutánt
barázdák
szólnom kellene
mondanom betűket
hogy értsd
de én csak fekszem
magamba merülten
s hallgatok
nem láthatod
de barázdák
mélyülnek arcomon
Koma
szeresd a szépet,
tanulj meg küzdeni,
mert ez az élet.
(fogalmam sincs ki írta és most lusta vagyok utánanézni,de az biztos,hogy nem a fejemből jött ki
Sziasztok..
Mar regen nem jartam erre..Martika csodalatosan szep ez a topik...estefele majd visszanezek es en is hozok valamit...
( Márai Sándor: Az igazi )
Márai Sándór idézetek:
Boldoggá az tehet, aki boldogtalanná is.
Van, akit azért gyűlölsz, mert szeretni is tudnád.
A biztos megöl, de túléled. A kétely éltet, de belehalsz.
Az igazit elhagyjuk a többiért. A többit az igazi miatt.
A szép rögtön kell. Az igazra alszunk egyet.
Hibái miatt nem kell, vagy nem kell s ezért hibás ?
Ha gyűlöljük, jósága is sért.
Aki szelidít, korcsosít is.
A legfájóbb kín örömet színlelni.
Sebzett szív csak sebezhet.
Eszünk vádolható. A szív törvény feletti.
Szívünk lebeszélhető. Rá sosem.
A vágy lehet ál. A csömör valódi.
Lelkünknek elég a kép. A testnek keret is kell.
Testet lehet venni. Lelket csak eladni.
A férfi addig él, míg kíván. A nő, amíg kívánják.
Az elsőnek elalvó férj harmadiknak ébred.
Ölel vagy fojt - a kígyónál egy fogás.
A legjobb smink egy csúf barátnő.
Szűzen házasodni: fogmosás - evés előtt.
"A változatosság gyönyörködtet." És gyönyörtelenít.
Ha "Elég volt!", a férfi nősül. A nő válik.
Az erény művirág. A bűn valódi gaz.
A hűségben vágy emészt. Ha csalsz, az erkölcs.
Élni a bűnért szokás. Az erényért halni.
Nem gyűlölök, nem szeretek.
Üresen és egyszerűen…
Tessék, van egy percetek!
Hatvan rohanó másodpercből
Tizet a mámor követel.
Izzadt, fulladt cseppecskékben
Rohan meg, s párolog el.
Ötven maradék villanásból
Újabb tíz a könyveké,
Nyitott kapumon - értékekkel -
Nyomulnak egyre befelé.
Negyven - számolom lélektelen.
Tíz részletben száz barát,
Ellentmondó tanácsokkal
Kifestik szavaim falát.
Harminc - félbe szakad a szavam.
Tíz eltűnt, talán boldog leány
Ingerkedve, kacérkodva
Szenvedéscsókot mérnek rám.
Húsz - közeledik a vége
Tíz pofon csattan arcomon,
Dühös grimaszba rándítva azt
Gyűlöletet adnak és hagyom.
Tíz hosszú parancs helyett
Magamra hagynak árnyaim.
Megragadtam, nem változtam,
Tízszer kiáltom odakinn:
A múlt már nem változtat rajtam!
Legyen szép napos
vidám
napja mindekinek
Cinke
nagyoszép a fotóiddal eggyütt köszönöm
http://video.xfree.hu/?n=grimilda|eeb 071ffd99206e3294fd6f83ef7c3fa
Ne sírj, visszatérhet még hozzád.
De nem várhatod el, hogy egész életedben csak melleted legyen! Ha jön, örülj neki, csodáld, szeresd, de soha ne tegyél neki szemrehányást, mert akkor azonnal tovább áll. "
Sétálok
sötét ég alatt
s míg alattam az út halad,
lépteim számolom.
Monoton zajuk elkísér.
Fent félve fénylő
kicsi Csillagok
s míg egy-egy néha felragyog,
lépteimmel magam vagyok.
Koma
valahol
valahol nyílnak a rózsák
valahol mély a sötét
valahol dal kel a szélből
valahol álmodik az éj
valahol a kertek virágot nevelnek
valahol az emlékek is életre kelnek
valahol az elmúlás nem fáj talán
valahol a suttogás is ér annyit mintha kiáltanál
valahol hervadt szirmok hullanak
valahol meghalnak az illatok
valahol változtatni szeretnék
valahol mégis úgy hagyom
valahol föld színű már az alkonyat
valahol másnak engedtem át az utamat
valahol elfekszem és fel már nem kelek
valahol őrzik még a lépteket
valahol zsákba gyűjtik a varázslatot
valahol mérleggel osztják a bánatot
valahol súlytalanná váltak a szavak
valahol a holtak is csak alszanak
valahol egyetlen egyszer sem jártam
valahol élni kívántam
valahol elhagytam féltett titkaim
valahol senki nem segít
valahol szólnak a nóták
valahol éppen kiátkoznak
valahol nem vagyok ott
valahol értem imádkoznak
Koma
Ady Endre:
Elillant évek szőlőhegyén
Tort ülök az elillant évek
Szőlőhegyén s vidáman buggyan
Torkomból a szüreti ének.
Ónos, csapó esőben ázom
S vörös-kék szőlőlevelekkel
Hajló fejem megkoronázom.
Nézem a tépett venyigéket,
Hajtogatom részeg korsómat
S lassan, gőggel magasra lépek.
A csúcson majd talán megállok,
Földhöz vágom a boros-korsót
S vidám jóéjszakát kívánok.
A sárkány egy páncélos lovaggal találkozik.
- Micsoda pechem van - sóhajt fel - megint konzerv!
Két víziló beszélget az állatkertben:
- Tegnap a gondozóm nagyon leszidott.
- Miért?
- Mert lenyeltem.
Egy csiga mászik fel a tölgyfára. Ötven év múlva elér a feléhez, majd megcsúszik és lezuhan a földre. Keservesen megüti magát, majd így szól:
- Na lám csak! Ez a vége a nagy sietségnek!
Két asszony beszélget. Azt mondja az egyik:
- Az én férjemnek semmi modora nincs. Ahányszor csak beszélek hozzá, mindig ásítozik.
- Talán csak mondani szeretne valamit.
A vádlott kezében egy baseballütővel jelenik meg a bíróságon.
- Mit akar ezzel? - kérdi a bíró elhűlve.
- Kérem, az idézésben az állt, hogy a védelemről magamnak kell gondoskodnom.
Szervusztok!
Létünk...
mint tenger formálja a hullámot
emberi létünk feltűnik az állandóságból
feltornyosul
ágaskodik és az egekbe tőr
játszik "valósat"
féktelen-vidámat
tombolni kész és pusztít szüntelen
mint a meleg és hideg
szüli meg a szeleket
úgy mozgatjuk a mozdulatlan Végtelent
simogatunk
kacéran susogunk
sebeket ejtünk
és sebeket kapunk
megjöttünk és elmegyünk
mikor és miért
senki nem mondja el nekünk
fénytelenné válnak az egymásután-napok
ahogy telnek az évek
már mosolyt is egyre ritkábban kapok
mint az őszi nyirkos hajnalok
hideg köddel burkol a jövő
itt hagyott a múltunk
és emlékekbe szédült az idő
mint a pont rejti magában a végtelent
szemünkbe gyűjtjük a maradék fényeket
elsimul a partokra szaladó hullám
eltűnik a vízbe bukó tűz
és haldoklik valahol bennünk
az a nyughatatlan lélek
ami még most is hajszol
most is előre űz
pedig léthullámunk is partra ért
és végig száguldott az élet homokján
már nem rohan
már nem pusztít
szétterül és visszafelé csordogál
elveszik majd a végtelen létezésben
egyéni életünk
de ki tudja...
talán sok most formálódó hullámnak ismét
a részei lehetünk.
/ ismeretlen/
Juhász Ferenc - Ibolyaszemű
Ibolyaszemű kishúgommal
megüzentem, hogy hazamegyek,
rendbehozom a kerítést is,
bekötözöm a rózsafákat.
Mondják, anyám kalácsot sütött,
összeszitált egy kicsike lisztet,
zsák aljából, fiók fenekéből,
lisztes kötényét leporolta.
Az asztalra mosott teritőt tett,
bögrébe meleg kecsketejet,
fehér ingem fényesre vasaltan,
kiterítve várt az ágyon.
Apám leveles dohányt vágott
eregessek bodros füstöt,
kórót, faháncsot kosárba szedett,
befűtött, hogy ne dideregjek:
hidegtől nem véd fehér papiros.
Már kora reggel a kapuba álltak,
toporogtak és köhögettek,
az eget nézték, az utca végét,
a csordás gyerekre ránevettek,
csokorba szedtek dermedt őszirózsát.
S hogy nem jöttem, dérütötten álltak,
sóhajuk hullott csak zizegve,
fejükre sűrű zuzmót hintett
a bokrosodó őszi szél.
Szüretelnek, énekelnek,
Láttál-e már ennél szebbet?
Dió, rigó, mogyoró,
Musttal teli kiskancsó.
Sose láttam szebbet!
Akkora fürt, alig bírom,
Egy fürtből lesz akó borom.
Dió, rigó, mogyoró,
Csak úgy nevet a kancsó.
Az sem látott ilyet.
Az öregnek aszú bor jár,
A gyereknek must csordogál.
Dió, rigó, mogyoró,
Szüretelni, jaj, d jó!
Igyunk erre egyet!!!
Jó reggelt
szép napot mindekinek!
AZ EMBER
Nincs nevetségesebb az embernél,
Oly kevélységben, olyan gőgben él!
A világot fitymálják ajkai,
S minth' az eget akarná szántani
Orrával, oly magasra tartja fel.
Kevély ember, miben kevélykedel?
Egy szempillantásnál mi rövidebb?
Ember barátom, a te életed.
Rohanva jő az idő s elrohan,
Egy kezében bölcsőd pólyája van,
S másikban koporsódra szemfödel.
Kevély ember, miben kevélykedel?
S mit végezhetsz egy pillantás alatt?
Hódítál népeket, országokat?
Hódítani csak gyávákat lehet,
S az uralkodás ilyenek felett
Dicsőség? ezt csak szégyenelned kell.
Kevély ember, miben kevélykedel?
S ha dicsőséget szerzél, nagy nevet?
Veled hal meg s a föld alá viszed,
Vagy, mint hű eb, kísér ki sírodig,
S ott őrzi azt egy pár kis századig,
S elébb-utóbb éhen-szomjan vesz el.
Kevély ember, miben kevélykedel?
Dicsőséged, neved maradjon! hol?
A nép is elvesz, melyhez tartozol.
Az ország, melyben most él nemzeted,
Tenger volt egykor, s újra az lehet,
S e föld is semmiségbe oszlik el.
Kevély ember, miben kevélykedel?
/Petőfi Sándor/
A gondolat..
.Mikor úgy érzed, életed lepereg a szemed előtt,
Gondolataid szerte szállnak, s hirtelen nem ismered azt a szót, hogy bánat.
Mozdulni nem tudsz, sírnál, de könny nem jön ki szemeden,
Csak meredsz magad elé mereven.
Hirtelen gondolataid összpontosulnak,
Figyelmed újra visszatér, de gondolkodásod változik,
Hirtelen bocsánatért esedeznél.
Megbocsátani csak magadnak kell,
Meg kell békélned lelkiismereteddel,
Ha ezt nem teszed kínozni fog a hit,
Hogy eddig mi rosszat tettél, s ki az aki benned hisz!
Mikor úgy érzed, hogy lelked kiöntenéd valakinek,
Akkor nincs meletted senki,
Szemedből hirtelen könny csordul, s a bánat visszatér megint.
A szavak, mit magadba mondassz,
Más nem hallja, s egyszer csak elfogynak.
Nézz magadba, s mond mit látsz,
Ha más nem hallgat, magadnak mond gondolataid szavát... Csikós Dávid
Dióbél bácsi
Ki lakik a
dióhéjban? -
Nem lakhat ott bárki,
csak dióbél bácsi.
Ha rácsapsz a dióhéjra,
kinyílik a csontkapuja,
és cammogva elmászik
vén Dióbél bácsi, -
csak a szádat tátsd ki!
Csoóri Sándor
Elek István: Bodri és a falevél
Utca hosszatt fúj a szél
Csörög,pörög a levél.
Bodri kutya elered,
Kergeti a levelet.
Kicsi mancsa tapogat,
Pofozhatja az utat.
De a levél a cudar,
Tovaröppen, elinal.
Bodri dühös szerfelett,
Ugatja a levelet.
Aztán gondol egy nagyot,
Hátat fordít, s elkocog.
Rossz kutya, te csúnya rossz kutya! -
Mondom neki, - s Bundás úgy örül,
Szemében fekete láng gyullad
S ész nélkül lót-fut lábam körül.
Szavaim, hogy mit jelentenek
Nem érti, nem ügyel rája,
Csak az érzelmeket fogja fel
Agyának pici antennája.
Megérzi, hogy szavam nem üres:
Melegítő áram van benne,
S árad felé annyi szeretet:
Három kutyának elég lenne.
Rám néz s szeméből: hűség, hála
lobban felém fekete lángban,
Mintha tudná, mennyi kutya jár
Jó szó nélkül a nagyvilágban . . .
Rossz kutya, te csúnya rossz kutya! -
Mondom neki, - s Bundás úgy örül,
Szemében fekete láng gyullad
S ész nélkül lót-fut lábam körül.
Szavaim, hogy mit jelentenek
Nem érti, nem ügyel rája,
Csak az érzelmeket fogja fel
Agyának pici antennája.
Megérzi, hogy szavam nem üres:
Melegítő áram van benne,
S árad felé annyi szeretet:
Három kutyának elég lenne.
Rám néz s szeméből: hűség, hála
lobban felém fekete lángban,
Mintha tudná, mennyi kutya jár
Jó szó nélkül a nagyvilágban . . .
Nem csak kutya, de mennyi ember! . . .
Én is ténfergek erre-arra,
Szürcsölök olykor örömet is,
De fanyar keserű az alja.
Mert mindig közönyre ébredek,
Az ember nemcsak a szájával hallgat, vagy beszél valamiről, hanem a lelkével is.
Egyetlen emberből kell megcsinálni azt a hangszert, amely minden dallamot érzékeltetni tud.
Azt kérded, mi az igazság, a gyógyulás, az örömre való képesség módja? Megmondom, két szóval.
Alázat és önismeret. Ennyi a titok.
Márai Sándor
VeledVigyél magaddal
Bárhová is mész
Ne hagyj magamra
Félek: elvesznék
Mindig légy velem
Vigyázz rám
Fogd a két kezem
Erősen ölelj át.
Arcod lássam
Kezed érintsen
Hangod halljam
Szíved érezzen.
Így nem félek
Jöjjön bármi
Érted bárkivel
Ki mernék állni!
Tóth Borbála
Élek, mint szigeten.
Mindennap térdre kell
hullanom. Kivüled
semmi sem érdekel.
Kihűlhet már a nap,
lehullhat már a hold,
e zengő túlvilág
magába szív, felold.
Édes illatai,
különös fényei
vannak. És szigorú
boldog törvényei.
Mit máshol ketyegő
kis óra méreget,
itt melled dobaja
méri az éveket,
s ha szólasz, mindegyik
puhán, révedezőn
ejtett igéd ezüst
virág lesz kék mezőn
és sóhajod a szél,
mely fürtjeimbe kap
és arcod itt a hold
és arcod itt a nap.
Szép napot kivánok!
Farkasok
Alszik a táj
Minden sötét
Mindenki alszik
S mindenki fél.
Jönnek a vadak,
Széttépik az embert.
Fussatok!
Menekülnötök kell!
Ha nem menekülsz,
Meghalsz.
Nem jön senki érted.
Mindenki fél,
Ez a közös bennetek.
Ha kell, ha nem,
Meghalsz
Lelked elszáll,
Tested ittmarad.
Eltűnnek a vadak,
Majd jönnek újra,
Újra és újra.
Mindenki fél,
Mindenki tudja.
A lélek elszáll
De a tested megmarad.
Lelked új testet ölt,
Te leszel a vad. FarkasokAlszik a táj
Minden sötét
Mindenki alszik
S mindenki fél.
Jönnek a vadak,
Széttépik az embert.
Fussatok!
Menekülnötök kell!
Ha nem menekülsz,
Meghalsz.
Nem jön senki érted.
Mindenki fél,
Ez a közös bennetek.
Ha kell, ha nem,
Meghalsz
Lelked elszáll,
Tested ittmarad.
Eltűnnek a vadak,
Majd jönnek újra,
Újra és újra.
Mindenki fél,
Mindenki tudja.
A lélek elszáll
De a tested megmarad.
Lelked új testet ölt,
Te leszel a vad.
Enemy
Csak az tud élni, ki mindig nevet,
Kiből kicsordul minden szeretet
Kinek lelke élettől vidám,
Ki himnuszt zeng az ég hajnalán
Ki minden könnyből virágot szakaszt,
Minden sziklából szivárványt fakaszt.
Az élet útján győztesen robog,
Csak az tud élni: KI MINDIG MOSOLYOG!”
Móra Ferenc - Túl a jegenyéken
Ha kiskoromban, nyári estelente
Kicsalt kunyhónk elé a naplemente,
Gyerekszemem ráfüggesztvén mohón,
Elbámészkodtam az aranygolyón
S együgyűn eltűnődtem afelett,
Hogy túl a jegenyéken mi lehet?
Amikor aztán nagyobbacska lettem
És a barázdán átalmenni mertem
A fügefészkes nádasig, ahol
A fátylas ég a földre ráhajol,
Jaj Istenem, ott újra beszegék
Látómezőmet újabb jegenyék.
Az év-madarak halkan elsuhannak,
Idestova már vége lesz nyaramnak,
Utam közel végébe suttog a
Temetőszéli jegenyék sora, -
Kapok-e végre rá feleletet,
Hogy túl a jegenyéken mi lehet?
Búcsúznunk kell újra, kicsi ház,
s egyre nehezebb a búcsuzás.
Hányszor látlak, ki tudhatja, még?
Hány nyarat fog adni még az ég?
Az idei zord volt és fukar.
Kárpótolni talán most akar.
De pávázhat a nap tolla már:
kései nyár, nem igazi nyár.
Óh e párás, pávás lomhaság!
Félszegen nyujtózik a faág
S olyan tarkák, merevek a fák,
ahogy pingálná egy kisdiák.
Mint a dróton csüggő művirág,
lanyhán ling-lóg szárán a virág,
S néma s fényes az egész világ,
mint üveg alatt egy mű-világ.
Mint egy akvárium fenekén,
idegen nagy csendben járok én.
Körülöttem sok halk szörnyeteg,
jövőm félelmei, lengenek.
Isten veled, kicsi hegyi ház!
Nem soká tart már a ragyogás.
Szétroppan a kék üveg, az ég,
Beszakad a zápor és a szél.
S én futok, mint aki menekül,
Mint ki nem bírja ki egyedül,
Mint vihar jöttén a kósza juh
nyájat keres és karámba bú.
Én tudom, hogy ez a béna csend,
ez a vak fény gonoszat jelent.
Jön az ősz és életem is ősz:
Óh jaj, mit hoz őszömnek az ősz?
Ha egyszer a förgeteg beront,
mit ér, hogy ily tarka-szép a lomb?
Ami legszebb és legpirosabb,
az fog hullni leghamarosabb.
Remegnek a gyenge levelek,
mint siralomházban a fejek.
Az egész táj szép siralomház.
Isten veled, kicsi nyári ház!
Engem a város karáma vár,
Te itt maradsz, őszi tarka táj.
Eldobott rajz, míg majd a vihar,
letöröl nedves spongyáival.
Babits Mihály
Sziasztok!
Szép időt és kellemes délutánt kívánok mindenkinek!
Weöres Sándor: Szembe fordított tükrök
Örömöm sokszorozódjék
a te örömödben.
Hiányosságom váljék jósággá
benned.
Egyetlen parancs van,
a többi csak tanács:
igyekezz úgy érezni,
gondolkozni, cselekedni,
hogy mindenki javára legyél.
Egyetlen ismeret van,
a többi csak toldás.
Alattad a föld, fölötted
az ég, benned a létra.
A siker sok mindennel
megajándékoz, csak azzal a
csodálatos érzéssel nem, amit a
szeretet ébreszt bennünk.
/Sam Goldwyn/
Miért habozol? Kozkáztass!
Kozkáztass meg bármit! Ne figyelj
oda, mit mondanak mások.
Tedd azt, ami mindennél nehezebb.
Vállald magad. Nézz szembe az
igazsággal.
/Katherine Mansfield/
Arany János : TOLDI ESTÉJE /egy kis részlet/
1.
Őszbe csavarodott a természet feje,
Dérré vált a harmat, hull a fák levele,
Rövidebb, rövidebb lesz a napnak útja,
És hosszúkat alszik rá, midőn megfutja.
Megpihen legszélén az égi határnak
S int az öregeknek: „benneteket várlak!”
Megrezdűl a feje sok öregnek erre:
Egymásután mégis mennek a nyughelyre.
2.
Így pihent akkor is; így tekinte vissza;
Síma volt a mező, a menny pedig tiszta;
Milliom kis naptól ragyogott a mező:
Akárhova nézett, csak azt látta: ez ő!
Itt egy tócsa tükrén, s felvetődő halán,
Ott egy kis bogáron, s a gyep pókfonalán,
Mindenütt, mindenütt, meddig szeme kilát,
Láthatá a vén nap önnön ia-fiát.
Hervad már ligetünk, s díszei hullanak,
Tarlott bokrai közt sárga levél zörög.
Nincs rózsás labyrinth, s balzsamos illatok
Közt nem lengedez a Zephyr.
Nincs már symphonia, s zöld lugasok között
Nem búg gerlice, és a füzes ernyein
A csermely violás völgye nem illatoz,
S tükrét durva csalét fedi.
A hegy boltozatin néma homály borong.
Bíbor thyrsusain nem mosolyog gerezd.
Itt nemrég az öröm víg dala harsogott:
S most minden szomorú s kiholt.
Oh, a szárnyas idő hirtelen elrepül,
S minden míve tünő szárnya körül lebeg!
Minden csak jelenés; minden az ég alatt,
Mint a kis nefelejcs, enyész.
Lassanként koszorúm bimbaja elvirít,
Itt hágy szép tavaszom: még alig ízleli
Nektárját ajakam, még alig illetem
Egy-két zsenge virágait.
Itt hágy, s vissza se tér majd gyönyörű korom.
[1804 után]Nem hozhatja fel azt több kikelet soha!
Sem béhunyt szememet fel nem igézheti
Lollim barna szemöldöke!
Köszönöm !
Csokonai Vitéz Mihály
A reményhez
Főldiekkel játszó
Égi tűnemény,
Istenségnek látszó
Csalfa, vak Remény!
Kit teremt magának
A boldogtalan,
S mint védangyalának,
Bókol úntalan.
Síma száddal mit kecsegtetsz?
Mért nevetsz felém?
Kétes kedvet mért csepegtetsz
Még most is belém?
Csak maradj magadnak!
Biztatóm valál;
Hittem szép szavadnak:
Mégis megcsalál.
Kertem nárcisokkal
Végig űltetéd;
Csörgő patakokkal
Fáim éltetéd;
Rám ezer virággal
Szórtad a tavaszt
S égi boldogsággal
Fűszerezted azt.
Gondolatim minden reggel,
Mint a fürge méh,
Repkedtek a friss meleggel
Rózsáim felé.
Egy híjját esmértem
Örömimnek még:
Lilla szívét kértem;
S megadá az ég.
Jaj, de friss rózsáim
Elhervadtanak;
Forrásim, zőld fáim
Kiszáradtanak;
Tavaszom, vígságom
Téli búra vált;
Régi jó világom
Méltatlanra szállt.
Óh! csak Lillát hagytad volna
Csak magát nekem:
Most panaszra nem hajolna
Gyászos énekem.
Karja közt a búkat
Elfelejteném,
S a gyöngykoszorúkat
Nem irígyleném.
Hagyj el, óh Reménység!
Hagyj el engemet;
Mert ez a keménység
Úgyis eltemet.
Érzem: e kétségbe
Volt erőm elhágy,
Fáradt lelkem égbe,
Testem főldbe vágy.
Nékem már a rét hímetlen,
A mező kisűlt,
A zengő liget kietlen,
A nap éjre dűlt.
Bájoló lágy trillák!
Tarka képzetek!
Kedv! Remények! Lillák!
Isten véletek!
Sajó Sándor - Magyarnak lenni
Magyarnak lenni: tudod, mit jelent?
Magasba vágyva, tengni egyre-lent;
Mosolygva, mint a méla őszi táj,
Nem panaszolni senkinek, mi fáj;
Borongni mindig, mint a nagy hegyek,
Mert egyre gyászlik bennünk valami:
Sokszázados bú, melyet nem lehet
Sem eltitkolni, sem bevallani.
Magányban élni, ahol kusza árnyak
Bús tündérekként föl-fölsírdogálnak
S szálaiból a fájó képzeletnek
Feketefényű fátylat szövögetnek
És bút, és gyászt, és sejtést egybeszőve
Ráterítik a titkos jövőre.
Rabmódra húzni idegen igát,
Álmodva rólad: büszke, messzi cél,
S meg-megpihenve a múlt emlékinél,
Kergetni téged: csalfa délibáb!
Csalódni mindig, soha célt nem érve,
S ha szívünkben már apadoz a hit:
Rátakargatni sorsunk száz sebére
Önámításunk koldusrongyait.
- Én népem! Múltba vagy jövőbe nézz:
Magyarnak lenni oly bús, oly nehéz!
Magyarnak lenni: tudod, mit jelent?
Küzdelmet, fájót, végesvégtelent.
Születni nagynak, bajban büszke hősnek,
De döntő harcra nem elég erősnek;
Úgy teremtődni erre a világra,
Hogy mindig vessünk, de mindig hiába:
Hogy amikor már érik a vetés,
Akkor zúgjon rá irtó jégverés.
Fölajzott vággyal, szomjan keseregve
A szabadító Mózest várni egyre:
Hogy porrá zúzza azt a szirtfalat,
Mely végzetünknek kövült átkaul,
Ránknéz merően, irgalmatlanul,
S utunkat állja zordan, hallgatag.
Bágyadtan tűrni furcsa végzetünk',
Mely sírni késztő tréfát űz velünk,
S mert sok bajunkat nincs kin megtorolni:
Egymást vádolni, egymást marcangolni!
- Majd fojtott kedvünk hogyha megdagad,
Szilajnak lenni, mint a bércpatak,
Nagy bánatoknak hangos lakziján
Nagyot rikoltni: hajrá! húzd, cigány!
Háborgó vérrel kesergőn vigadni,
Hogy minekünk hajh! nem tud megvirradni,
Hogy annyi szent hév, annyi őserő,
Megsebzett sasként sírva nyögdelő,
Mért nem repülhet fönn a tiszta légben,
Munkás szabadság édes gyönyörében,-
Hogy mért teremtett bennünket a végzet
Bús csonkaságnak, fájó töredéknek!
Tombolva inni hegyeink borát,
Keserveinknek izzó mámorát,
S míg vérünkben a tettvágy tüze nyargal,
Fölbúgni tompa, lázadó haraggal,-
S mikor már szívünk majdnem megszakad:
Nagy keservünkben,
Bús szégyenünkben
Falhoz vágni az üres poharat!
- Én népem! múltba vagy jövőbe nézz:
Magyarnak lenni oly bús, oly nehéz!
De túl minden bún, minden szenvedésen,
Önérzetünket nem feledve mégsem,
Nagy szívvel, melyben nem apad a hűség,
Magyarnak lenni: büszke gyönyörűség!
Magyarnak lenni: nagy s szent akarat,
Mely itt reszket a Kárpátok alatt:
Ha küzködőn, ha szenvedőn, ha sírva:
Viselni sorsunk, ahogy meg van írva;
Lelkünkbe szíva magyar földünk lelkét,
Vérünkbe oltva ősök honszerelmét,
Féltőn borulni minden magyar rögre,
S hozzá tapadni örökkön-örökké.
Fürtös, láncos, táncos, nyalka,
aj de szép kerek a talpa!
Hová vánszorogsz vele?
Fordulj a szép lány fele!
Brumma, brumma, brummadza.
Híres, drága bunda rajtam,
húsz körömmel magam vartam.
Nyusztból, nyestből, mókusból,
kutyából meg farkasból.
Brumma, brumma, brummadza.
Gyöngyöt őszig válogattam,
fogaimra úgy akadtam.
Kéne ott a derekam,
ahol kilenc gyerek van.
Brumma, brumma, brummadza.
Azért járom ilyen lassun,
aki festő, pingálhasson.
A feje a néninek
éppen jó lesz pemszlinek.
Brumma, brumma, brummadza.
Kinek kincse van fazékkal,
mér a markosnak marékkal.
Ha nem azzal, körömmel
a körmösnek örömmel
Brumma, brumma, brummadza.
Szép a réz kerek virága,
ha kihajt a napvilágra!
Egy kasznárnak öt hete
zsebbe nőtt a két keze.
Brumma, brumma, brummadza.
Állatnak van ingyen kedve,
aki nem ád, az a medve.
Ha megfázik a lába,
takaródzzék deszkába.
Brumma, brumma, brummadza.
Tudod, mi a virág?
A földnek jósága;
Tudod, mi a jóság?
A lélek virága.
Petőfi Sándor
- Fekete István -
Sziasztok!
Zelk Zoltán: Kis mese a nincs-erdőről
Nincsen fája, nincsen bokra,
mégis erdő és susog,
puha lombokban alusznak
mogyorószín mókusok.
Nincsen-fákon száz nincs- mókus,
nincsen-fűben fekszem én,
szerelemre,boldogságra
nincs-erdőben leltem én.
Be boldog lehetnék itten,
de hajnalban négy madár
csőrébe fogja az erdő
négy sarkát és tovaszáll.
Hull a könnyem,de szívemben
rezeg,búg még a derű
s olyan édes gyerekhangon,
mint a nádi hegedű.
Szia!
Nagyon szépet hoztál.
Vicces idézetek
A tapasztalás majd mindig paródiája az eszmének.
(Goethe)
Ha nagy leszek, kisfiú akarok lenni.
(Joseph Heller)
A magasztostól a nevetségesig csak egy lépés.
(Napóleon)
Tompa Mihály
A FECSKÉHEZ
El-kiszálltak a kicsinyek,
Hűlt a fészek és üres;
A vándor-madár magának
Úti társakat keres.
Búcsút mond a távozóknak
Fennkeringő tábora;
Jó utat, te légi pálya
Kéthonú kis vándora!
Egy fedél adá lakunkat,
Mint te vendég, én is az:
Tán te megtérsz, engem itt már
Nem talál az új tavasz.
Nem tudod, hogy ajkaidnak
Fel-felcsattanó dala
Sokszor áthatá magányom,
S felderültem általa.
Most esengő pelyhesiddel
Nyájasan beszélgetél;
Majd a kémény szűk nyílásán
Kisuhantál, mint a szél.
Rövid volt az ösmeretség...
Isten áldjon, kis madár!
Elkísér szemem, ködével
Míg behúz a láthatár.
Szállj, te boldog szárnyaidnál
Magzatiddal; én helyet
Isten tudja hol találok,
Hol lerakjam fészkemet.
Ah, pedig, ki lenne párom,
Holtaiglan tiszta, hív,
S magzataimnak édes anyja:
Megtalálta már e szív!
És azért, bár volna szárnyam
Nem repülnék én veled!
Ád az Isten egy helyecskét,
Hol megrakjam fészkemet.
Figyelj rám egy kicsit
s ne bújj előlem el,
ilyenkor önmagad
elől is rejtezel.
Vedd észre, hogy: vagyok.
Vedd észre s adj jelet.
Beszélj - vagy legalább
rebbenjen a szemed.
Érezd meg, hogy nekünk
nem nyugtató a csönd,
felgyűlik, mint a sár,
s mindkettőnket elönt.
Közöld magaddal is,
mitől engem kímélsz,
szólalj meg akkor is,
ha ellenem beszélsz,
ne bújj előlem el,
figyelj rám egy kicsit,
mondj, súgj, ints vagy jelezz
valamit, valamit!
Sziasztok!
Annyi minden volt a napokban, születésnap, névnap,óvódai beszoktatás ,stb..hogy be sem tudtam kapcsolni a gépet,de most már ittvagyok és olvasom a sok gyönyörű verset, idézetet. Most én is a "Reménnyel folytatom.
A remény az oszlop,melyen a világ nyugszik.
Gaius Secundus Plinius
A remény, parányi magocska,melyből nagy dolgok növekednek -
bátorság,kedvesség, türelem,
kitartás, szeretet.
Sharlotte Gray
Minden,mi e földön létezik,
a remény által létezik.
Luther Márton
A remény meglátja a láthatatlant,megérzi a megfoghatatlant,
és eléri a lehetetlent.
(ismeretlen szerző)
Álmodj! Remélj!
Álmaid felé haladj rendületlen!
Éld az életet,
mit elképzeltél magadnak.
Szia Mártika!
“A világ összes anyagai között a szeretetnek van a legerősebb kötőképessége, és a legnagyobb teherbíró ereje.”
)Spurgeon
“Aki szeret, aki mindig szeret, az nem ér rá panaszkodni és boldogtalannak lenni.”
(Joseph Joubert)
“Ha szeretünk, magunkat is másnak látjuk.”
(Pascal)
MEZEJÉN
Babits Mihály
Lelkem kiszikkadt mezején
pár szál virágot keresek,
annak ki lelkem lelke és
minden virágnál kedvesebb,
kit boldog lennék boldogan
tudni, álomnál édesebb
életben, s mégis én teszem,
hogy az élete csupa seb.
Fojtó, szélverte, zord mezőn
böngészve, sírva keresek...
Szegény, szegény virágaim,
be fonnyadók, be kevesek,
bús menekültek, mint magam,
s halálra szántak s kékesek,
s utolsó pár szál ez talán
amit most lábadhoz teszek.
Tünődöm olykor, édesem,
jobb lesz-e már, ha nem leszek?
Lesz-e nyaradnak ősze még
vidámabb, és virága szebb?
ha nem élnek már benned remények és csodák."
Ernest Hemingway
Szép estét kívánok mindenkinek!
Jó újra itt lenni. Nem működött a gépem, de már szerencsére
megjavították. Szóval örülök, hogy újra Veletek lehetek.
Puszi mindenkinek, Andi
Az egyik alámerül a tenger mélyére,
és porfelhőket emel fel onnan.
A másik szédítő hegycsúcsokra hág fel,
és toronymagas hullámokkal borítja be
az égboltot.
Az egyik elenged, a másik szorongat:
a földön senki sem járhat egyenes úton.
Ki elindult, s még nem érkezett meg,
biztatóbb a helyzete a soha el nem
indulónál. Soha nem késő elindulni,
soha nem késő szeretni.
Harag, düh, szemrehányás,
féltékenység: nehéz, fekete,
keserű, szomorú szavak -
a lélek besötétítői.
A harag dühödté, iriggyé,
acsarkodóvá tesz, vádakat szül,
és féltékenységet. Mostoha sorsú
lélek, ki ily elragadtatásban él.
Minden ember törékeny és esendő.
S ha elveszítjük a szeretetet,
elvesztettünk mindent,
ami fontos az életben.
Az életben mindig
van egy kis remény,
Ha úgy tűnik halott
a világ, A földböl
kibújik egy aprócska
hóvirág. Új élet
fakad a fagyos
talajon,Felmelegszik
a Föld, egy szép
napon. Magával hozza
az ébredést, És a
legfontosabbat, a
REMÉNYT..
Magába olvaszt, az éji fény
Csodát ád, vigaszt ígér.
Parányi tükröt tart elém
Torz-csillanások, s bennük: én
Leejti fátylát ránk, a köd
Halálos seb, utána csönd
Életet ítél, nélkülünk dönt
Tükör énjeim elé, tényeket lök
Halott, halott, halott! Vagyok
Szerelem-síromból feltámadok
A világba ismét jót hozok
Újra lesz mosoly és angyalok
Megint lesz magány
Megint lesz élet
És megint lesz jobb…
… és egyetlen gondolat
jár a fejemben
szeretlek. de lehetetlen.
Szerzője. Vike
Tudod, kisfiam...
Tudod, kisfiam,
neked nem kell a leggyorsabbnak lenned
legjobbnak sem kell lenned sosem
és az sem baj, ha nem vagy a legszebb
se legerősebb, és nem vagy első soha semmiben
nem kell mindent megtanulnod
nem fontos mindent értened
nem kell tudni mindent
s töprengni mindenen
nem kell mindent látni, kipróbálni
s nem kell mindenkit ismerni sem
nem kell feltalálnod semmit
s nem kell fölfedezned új földrészeket
nem kell eljutnod a holdra
nem kell megszámolnod a végtelent
se megnevezned a névtelent
nem kell sikert elérned
nem kell nyerned semmilyen versenyen
nem kell semmit bizonyítanod sem megszolgálnod, sem kiérdemelned
nem tartozol senkinek semmivel
nem kell elszámolnod,
mindent ajándékba kaptál
nem kell fejlődnöd
nem kell jónak lenned
én nem azért szültelek,
hogy neked bármit is kelljen
csupán azért, hogy szeresselek,
és hogy neked szeretni alkalmad legyen
Szép napot kivánok!
Mártika
nagyon sok szépet hoztatok gartulálok.
Azért, aki vagyAzért szeretlek,
aki vagy,
s nem azért,
akinek látszol
vagy tetteted magad.
Lelkedbe látok,
látom a varázsod,
tudom, hogy mikor játszol,
s szeretem,
amikor átlátszol.
Azért szeretlek,
aki vagy,
s nem azért,
mert szeretsz.
Mellettem nyugodtan
önmagad lehetsz. Amalina
Szüreti szabályok
1. Sose kezdjük borivással a napot. A reggeli bor megfekszi a gyomrot, rátelepszik a mozgásközpontunkra, azonkívül kettőslátás is kialakulhat.Tapasztalt szüretelő törkölypálinkával indítja a reggelt féldecis kiszerelésben, ennek kiváló az értágító hatása, meg a muslincák sem jönnek ránk annyira, mint bor esetében.
2. Lehetőség szerint keveset tartózkodjunk napon. A szeptemberi-októberi napsütésnek még ereje van, könnyen okozhat szédülést, kóválygást, egyensúlyi zavarokat. Ha tehetjük, vonuljunk a pince hűvösébe, a megfáradt, kitikkadt szervezet itt tud igazán akkumulálódni.
3. Ernyőt, botot sose vigyünk magunkkal a pincébe, ez tudniillik a lépcsőn való lezuhanásunkban akadályozhatja a biztos talajfogást, plusz a poharakat is leverhetjük vele, ami újabb bajforrás lehet (vágásos sérülések stb.).
4. A lopót mindig egy kézzel fogjuk, így szabad kezünkkel megtámaszthatjuk szüretelő társunkat.
5. Sose vedeljük a bort, csak hörpöljük, kortyolgassuk. A vedelő borivó unesztétikus, beárnyékolja az egész szüretet, azonkívül a saját kezére is rá szokott lépni.
6. Ne kívánd meg felebarátod borát, ott a tiéd!
7. Óránként, kétóránként jöjjünk fel a pincéből, nézzük meg, hol tart a szüret, mire jutottak az asszonyok és a gyerekek. Ha a tőkék között szemlélődünk, kapaszkodjunk erősen a karókba, lábunkat próbáljuk meg ciklikusan egymás elé rakni.
8. Az éneklés (Részeg vagyok, rózsám...), a szavalás (Ej, döntsd a tőkét...) jótékonyan hat a tüdőre, szívre, növeli az együvé tartozás érzését, sőt még a seregélyek is elmenekülnek a környékről.
9. A házassági ígéretekkel csínján kell bánni, ez másnap rossz közérzetet okozhat.
10. Szüreti összeszólalkozásoknál bicskát, hordódongát nem illik használni, kínáljuk meg óborral az ellenfelet, az majd leteríti.
11. Ha beszédünkben már túlságosan sok a mássalhangzó, taglejtésekkel is kifejezhetjük magunkat. Ennél kifejezőbb, ha csak ülünk a sarokban, támasztva a falat.
12. Pincelépcsőre ne feküdjünk le aludni, mert áteshetnek rajtunk poharastól, lopóstól.
13. Reggel ne ijedjünk meg a táskás szemű, piros orrú embertől a tükörben. Megvan szegénynek a maga baja...
_________________
Kardos Rezső
szaktanácsadó
Jó reggelt
és szép napot kivánok mindekinek!
Minden Máriának
Boldog névnapot kivánok!
mosolyokat, amikor bánatos vagy, szivárványt, hogy a felhőkben járhass, nevetést, ami ajkadat simogatja, gyengéd ölelést, amikor a lelked elhagyatott, barátokat, akik felvidítanak, szépséget szemeid sokat lássanak, önbizalmat, ha kétségek gyötörnek, hitet, melyben teljes az élet, bátorságot, hogy megismerd magad, türelmet, hogy a világot elfogadd... Legyen nagyon-nagyon szép napod, és szeretetet, hogy megoszthasd."