Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Az álmaimból és reményeimből
szines, süppedő szőnyeget fonok.
És éjjel-nappal fonok egyre-egyre,
a munka édes, sürgető, konok.
Beléfonom a jelen bús magányát
ciprus-színével is kegyetlenül.
Amely fölött az őszi alkonyatban
lágy tétován fehér galamb repül.
Ha elkészül a ritkamívű szőnyeg,
nagyboldogan terítem majd eléd:
menj végig rajta s érezd meg a lelkem
különös, vágyó, rezgő ütemét...
Jó reggelt!
Tegnap este tévedtem ide hozzátok, nagyon sok verset, képet elmentettem. Bocsika, utólagos engedelmetekkel.Gratulálok a jól összevűlogatott, igényes, kedves versekhet és a képekhez!
Kallimachos
Mint a vadász
Mint a vadász a hegyekben az őzike lába nyomát,
a nyúl szaladó árnyát kergeti hóvizen át, s nem csügged:
de ha így szólnál neki: Itt van előtted mozdulatlan vad! - rá se tekintene tán:
épilyen a szerelem, mert üldözi azt, ami illan, s elfordul attól, ami kínálja magát.
MÁRTIKA Nagyon köszönöm, lementettem.
Babits Mihály: A nagy szobában
A nagy szobában egyedül maradtam,
lábam besüpped bolyhos szőnyegén,
besüpped az öblös fotel alattam:
a nagy szobában nincs senki más, csak én.
Más senki sem, csak én. Ez mind nem él.
Az asztal, a szék: fa! Mahagóni! Ében!
Ez mind nem él. Mélyében semmi mély:
sötétség az anyag tömör belében.
Ez mind nem él. Nem él a levegő,
mely holt virággal balzsamozva lippen;
nem él a fény, a porszemrengető,
mely kárpitként nagy ablakon belibben.
Csupán a tűz él. Legalább mozog.
Legalább lángol. Vörös lángja táncol.
Legalább piros. Legalább meleg.
És élek én...
NEFELEJCS
A virágokból először a kék
nefelejcs tetszett: azt a szép nevét
külön is megszerettem, hogy olyan
beszélgetős és hogy értelme van:
szinte rászól az emberre vele,
úgy kér (s nyilván fontos neki, ugye,
ha kéri?), hogy: ne felejts! Többnyire
jól hallottam, egész világosan,
égszin hangját, néha meg én magam
sugtam, vagy nem is sugtam, csak olyan
nagyon vártam már, hogy tán a szivem
szólt helyette vagy éppen a fülem:
ilyenkor nem tudtam, képzelem-e
vagy tényleg csalok, neki, a neve
mondásával?... De még ha csalok is,
nyugtattam meg magamat, az a kis
segítség semmi, hisz úgy szeretem;
s dehogy felejtem, nem én, sohasem!
/Szabó Lőrinc/
Somogyváry Gyula: Jó éjszakát...
Nézem az égnek legszebb csillagát
s megcsókolom a messzeségen át:
jó éjszakát!
Ha nem volna a kettőnk lelke - egy,
azt mondanád:
szellő suhant a rózsabokron át...
és sápadt arcod s lehunyt két szemed
eléje tartanád.
De mert a kettőnk lelke egy:
érzed, hogy csók ez. Titkos üzenet.
Üzenet, csók. A csillagnéző lelkem
szerelmes, vágyó, tikkadt sóhaja.
Sötétben állok. Köröttem és fölöttem
bús vakhomály a kietlen éjszaka.
De éjszakából, süket vakhomályból,
borún, ködön és fellegeken át:
nézem, csak nézem mozdulatlan szemmel,
didergő kínnal, sajgó gyötrelemmel,
s megcsókolom - szemed szép csillagát.
Jó éjszakát...
Nagyonszépek a képeid
Egy kisfiú első hosszú húzós napja után hazamegy az iskolából. Az édesapja megkérdi tőle:
- Na, kisfiam, mi volt az iskolában?
Mire így felel:
- Semmi különös apa.
- Jó volt?
- Jó volt.
- Jelentkeztél?
- Jelentkeztem.
- És felszólítottak?
- Igen fel.
- És mit kérdeztek?
- Ki fingott?
Az öreg székely bácsi elmegy héber nyelvből vizsgázni. A vizsgabiztos nem tudja megállni, ezért megkérdezi:
- Bácsi! Miért akar ilyen idős korban megtanulni héberül?
- Hát, mert ha meghalok - feleli a székely - tudjak a mennyben az Istennel beszélni.
- És ha a pokolra jut?
- Románul már tudok!
Környezetszennyezés
Az iskolában a környezetszennyezésről tanulnak a gyerekek. A tanítónéni megkérdezi:
- Ki tudja, milyen hatással van a halakra a tengerbe kerülő olaj?
Móricka jelentkezik:
- Anyukám tegnap felnyitott egy szardínia-konzervet. Tele volt olajjal, és az összes hal megdöglött.
Megy haza a részeg, de a nagy kábulatban eltéved. Ahogy mászkál ide-oda, bekerül a temetőbe. Mivel nagyon sötét van, nem vesz észre egy frissen ásott sírhelyet, és elterül benne. Az ütődéstől elveszti az eszméletét, csak másnap reggel tér magához. Nagy nehezen kimászik a sírból, és felkiált:
- Azannya! Eljött a Feltámadás, és én vagyok az első!
ZENEKAR
- Remek az új kerthelyiségük - mondja a vendég az étterem tulajdonosának.
- Nagyon örülök, hogy meg van velünk elégedve, uram. Elárulná, hogy elsősorban mi ragadta meg a tetszését?
- A zene! Olyan hangos volt, hogy egy mukkot sem hallottam abból, amit az anyósom locsogott.
B.Radó Lili
Esti dal
Kapcsolódó képek:· kapcsolódó kép 1.Oly jó ilyenkor este már,
mikor az izzó nap leszáll
s a csillag csillog csak nekem,
elgondolom az életem!
Ami elmúlt és ami lesz még,
mit régen megúntam, s amit szeretnék,
messziről nézem és nyugodtan,
ami után egykor futottam.
Mire az izzó arc lehül,
a szív is békés lesz belül,
öröm , kétség oly messzi cseng
és jól esik az esti csend.
Jó így mégegyszer szemlehunyva
mindent végiggondolni újra,
a lélek könnyü, mint a pára
s csend van. Elalszunk nemsokára.
· kapcsolódó kép 2.
· kapcsolódó kép 3.
· kapcsolódó kép 4.
· kapcsolódó kép 5.
Látod?
A nap kigyulladt vonata elrobogott
Egykedvü küszöböm előtt.
Eredj csak A te lábaid nyoma Nem fáj már néki többé.
Csönd van Csak egy csobbanás:
Kövér halamat visszaadom a folyónak
Egy surranás: Gyönge madaram visszaadom a mezőnek
Eredj csak Elfedezi megcsorbult levelét
A virág. Látod?
Már esteledik.
N a p o n t a
Naponta rájönni, hogy nem vagy, és
hogy ami van is ,veled tünt, s naponta
visszavágyni a mindenbe , a voltba,
a már-semmibe, s tudni, mily kevés
volt az a minden, s hogy csak kérkedés
eget és földet elvetni miatta,
mintha agyamat vakság verte volna:
jaj, naponta nehezebb a nehéz!
Kör zárult: már kilencszázötvenegyben
békétlenkedem, itt s most Budapesten
/s a Tejút szíve táján , ismeretlen
világok közt / mindent veszve siratlak
sírodon, mely a Nap körül utaztat,
s a nem -igazat érzem csak igaznak.
Két szó gyötör: mindig és soha
Mert én mindig szeretlek,
Soha sem feledlek.
Az idő nagy úr, de velem oly mostoha,
A te emléked nem töri szét,
Hiába is van vasfoga.
Nem tudlak elengedni,
Pedig oly régen itthagytál,
S magányba taszítottál.
Azóta is várok rád,
De tudom vissza nem jössz soha már.
A csalódástól többé nem félek,
Hisz nélküled nem élet az élet
S o h a
S megint a gyepszegélyes homokút,
azrán a tág kép , föl, a réten át,
aztán, mint húsz évig, a sok virág,
aztán a remény, hogy tán éppen úgy,
mint egykor, elém szalad: újra búg
a gerle, szív suttog és minden ág:
őt jelzi az édesedő világ
/bár, mint tavasz, az is szomorúbb:
tudja, hogy játszik/...Aztán domb, kövek,
aztán a végső hajlat, sietek,
aztán háza teteje, ablaka,
aztán egy kis kéz, aztán ő maga:
aztán a NEM. a Most Sem, a Soha.
A kis mókus éneke
Az erdőben lakom én,
Élek a fa tetején
Ágról ágra ugrálok
Ha megunom sétálok
A mogyorót szeretem
A diót is megeszem
Összetöröm a csontját
Csipegetem a húsát
Vastag bundám jó meleg
Jöhet télen a hideg
Fa tetején őrt állok
Az erdőre vigyázok.
Reményik Sándor: A szépség próbája
Egy könnycsepp szállt fel valaki szemébe,
Mint aranyfelleg alkonyati égre.
Mert dal szállt fel egy másik szív tövéből,
Örvényes, néma, feneketlen mélyről.
A dal kérdezett: igaz dal vagyok?!
A könnycsepp igazolt és ragyogott.
Úgy ragyogott, mint egy gyémánt
Átragyogta a költő kételyét.
A költeményen és a könnyön át
A Szépség találta meg önmagát.
***
Szabó Lőrincz
Álommá zsongul a tücsökzene.
Majd a legpuhább lepke is elül,
a Hold a szomszéd kertbe menekűl
s ott játszik tovább, ezüstcsöndű fény,
a pók sokszögű tündérlemezén.
Romhányi József
NyúliskolaErdőszélen nagy a móka, mulatság,iskolába gyűlnek mind a nyulacskák.A tanító ott középen az a nyúl,kinek füle leghosszabbnak bizonyul.Kezdi az oktatást egy fej káposztával,Hallgatják is tátott szájjal. - Az egymást tapasztó táposztó levelek képezte káposzta letépett levelein belül tapasztalt betétet, mely a kopasztott káposzta törzse, úgy hívják, hogy torzsa. Ha most a torzsára sorjába visszatapasztjuk a letépett táposztó káposztaleveleket, a tapasztalt rendben, akkor szakasztott, helyesen fejesen szerkesztett káposztát képeztünk. Ez a lecke! Megértettük? - kérdezte a nyúltanár.Bólogattak a nebulók, hisz mindegyik unta már. - Akkor rögtön feleltetek! -Lapult a sok tapsifül,füllentettek, dehogy értik, és ez most mindjárt kisül! - Nos felelj, te Nyuszi Gyuszi! Állj kétlábra, s vázold hát, mi történik, ha ízekre bontasz egy fej káposztát? - Jóllakok! - felelte elképesztő képzettena kis káposzta-kopasztó ebugatta,de a tanár megbuktatta.
Vonzások közt, de hivás nélkűl,
elég lehet az égboltnak talán,
de nem annak a nyomorúltnak,
ki lát és hall, vagy éppen megvakúlva
hideggel, hővel, méterekkel küszködik.
Mert hogyan is lehetnék élőbb
a teljes égboltnál, ha nem
a hidegért, a hőért, és a
megalázó méterekért.
Szép estét kivánok!
Elveszíthetetlen öröm
Nem igaz, hogy az élet rút, kegyetlen,
sok öröme van, elveszíthetetlen.
Van öröm, amely mindörökre tart,
nem árt neki se szó, se tűz, se kard,
se fagy, se szélvész, átok vagy nyomor,
mitől a világ oly sokszor komor.
Van öröm, amely soha nem apad,
s ez az öröm: add másoknak magad!
Míg élsz, magadat mindig adhatod.
Adj szót, vigaszt, ha van falatot,
derűt, tudást, vagy békülő kezet,
mindez tiéd! Vesd másba s nézheted,
hogy nő vetésed, hozva dús kalászt,
s meggazdagítva lelked asztalát.
Csoda történik: minél többet adsz,
te megad annál gazdagabb maradsz.
Bódás János
Márai Sándor így vall a szerelemről...
Minden igazi életben eljön egy pillanat, amikor az ember úgy merül el egy szenvedélyben, mintha a Niagara vízesésbe vetné magát. S természetesen mentőöv nélkül. Nem hiszek a szerelmekben, melyek úgy kezdődnek, mint egy kirándulás az élet majálisába, hátizsákkal és vidám énekléssel a napsugaras erdőben... Tudod, az a dagályos "ünnep van" érzés, mely a legtöbb kezdődő emberi kapcsolatot áthatja...Milyen gyanús ez! A szenvedély nem ünnepel. Ez a komor erő, mely mindegyre alkotja és pusztítja a világot, nem vár választ azoktól, akiket megérint, nem kérdi, jó-e nekik, nem sokat törődik a viszonylagos emberi érzésekkel. Az egészet adja és az egészet követeli: azt a föltétel nélküli szenvedélyességet, melynek legmélyebb árama maga az élet és halál. Nem lehet másképpen megismerni a szenvedélyt... s milyen kevesen jutnak el idáig! Az emberek csiklandják és cirógatják egymást az ágyban, nagyokat hazudnak és hamisan érzelegnek, önzően elveszik a másiktól, ami jó nekik, s a maguk öröméből egy kis hulladékot talán odalöknek a másiknak is... S nem tudják, hogy mindez nem a szenvedély.... Igen, az igazi szerelmesek is vásárra viszik a bőrüket, szó szerint és valóságosan... Mi más értelme van annak a végzetes és feltétlen odaadásnak, mely a végső szenvedély megérintettjeit egymást felé hajtja? Az élet kifejezi magát ezzel az erővel, s rögtön közömbösen elfordul áldozataitól. Minden időben és minden vallásban ezért tisztelték a szerelmeseket: mert máglyára lépnek, mikor egymás karjaiba borulnak. Az igaziak, tudod. A bátrak, a kevesek, a kiválasztottak. Minden igazi ölelés mögött a halál van, árnyaival, melyek nem kevésbé teljesek, mint az öröm fénycsóváinak villanása. Minden igazi csók mögött a megsemmisülés titkos vágya van, az a végső boldogságérzet, amely már nem alkuszik, amely tudja, hogy boldognak lenni mindig annyi is, mint teljesen megszűnni és átadni magad egy érzésnek. És ez az érzés céltalan...
Szeretni annyi, mint egészen megismerni az örömet, s aztán elpusztulni..
Szia Cinke!
Nagyon szépek a képek a cica nagyonédi
Juhász Magda
Csoda csiga háza
Jöjj velem, jöjj velem
Óperenciára,
ott van a, ott van a
szúnyogok hazája.
Felülünk egy szúnyogra,
elrepülünk Zubonyba,
ott van a, ott van a
csoda csiga háza.
Ott van a, ott van a
csoda csiga háza,
bent lakik, bent lakik
csoda csiga lánya.
Hárfát penget, gyöngyöt fűz,
minden gondot, bajt elűz,
jöjj velem, jöjj velem
Óperenciára.
Fecske Csaba :Nagymamánál
A nagymamánál jó,
csak ott jó igazán
a nagymamának sok keze van,
de ez igaz ám!
Egyik kezével főz,
a másikkal mosogat,
a harmadikkal a fejemen
egy dudort borogat.
A sokadik kezével
kinyitja a tehénen a csapot,
s a tehénből máris
friss, meleg tej csobog.
A nagymamánál jó,
mert ott van nagyapa,
„ A szeretet képessé tesz rácsodálkozni a másikban rejtőző végtelen szépségre és mélységre.
A szeretet nem beskatulyáz, hanem szárnyakat ad.
Szépnek látja a másikat, és ezzel erőt is ad neki, hogy a benne rejlő szépséget felszínre hozza.”
"Nincs nagyobb boldogság,mint ha szeretnek bennünket embertársaink,és úgy találjuk: jelenlétünk hozzájárul ahhoz,hogy jól érezzék magukat."
Mégis!
Az emberek esztelenek, következetlenek és magukba fordulnak, mégis szeresd őket.
Ha jót teszel, megvádolnak, hogy önzés és hátsó gondolat vezérli cselekedeted, mégis tégy jót.
Ha sikeres vagy, hamis barátokat és igazi ellenségeket nyersz, mégis érj célt.
Ha jó, amit teszel, holnap már feledésbe megy, mégis tedd a jót.
A becsületesség, az őszinteség sebezhetővé tesz, mégis légy becsületes és nyílt.
Amit évek alatt felépítesz, lerombolhatják egy nap alatt, mégis építs.
Az embereknek szükségük van a segítségedre, de ha segítesz, támadás érhet, mégis segíts.
A legjobbat add a világnak, amid csak van és ha verést kapsz cserébe, mégis a legjobbat add a világnak, amid csak van.
Istenke, vedd térdedre édesanyámat,
ringasd szelíden, mert nagyon elfáradt,
ki adtál életet, adj neki most álmot,
és mivel ígértél, szavadat kell állnod,
mert ő mindig hitt és sose kételkedett,
szájára suttogva vette a nevedet.
Én nem tudom felfogni, hogy többé nincsen,
s szemem gyöngye hogy a semmibe tekintsen,
hová a fény is csak úgy jár, hogy megtörve:
helyettem nézzél be a mély sírgödörbe,
próbálkozz, lehelj oxigént, tüdőd a lomb!
Nem is válaszolsz, kukac-szikével boncolod,
amit összeraktál egyszer végtelen türelemmel,
csak csont, csak por, ami volt valamikor ember,
mivel nem csak Minden vagy: vagy a Hiány,
magadat operálod e föld alatti ambulancián.
Mi mit nyel el a végén, fásultan szitálod
a semmiből a semmibe a létező világot,
anyát és gyereket, az élőt s a holtat,
s mert Te teremtetted, nem is káromolhat,
csak sírhat vagy könyöröghet, hogy adj neki békét,
nem tudjuk, hogyan kezdődött, de tudjuk a végét;
én sem káromollak, hallgasd meg imámat:
Istenke, vedd térdedre édesanyámat!
Az orvost felcsöngeti egy izgatott férfi az éjszakai álmából.
- Doktor úr azonnal jöjjön, a feleségemnek szörnyű fájdalmai vannak. Azt hiszem vakbél.
- Feküdjön vissza nyugodtan. A feleségének a múlt évben vettem ki a vakbelét és még soha nem hallottam olyat, hogy kiújult volna.
- És olyanról nem hallott a doktor úr, hogy valaki újra megházasodott?
Tudod…
Tudod arra gondoltam,
mikor eltűnik
az angyal az emberből,
akkor megjelenik benne minden,
ami rossz a világban,
néha csak egy gondolat erejéig,
de az ember,
aki oly könnyen ítélkezik,
szembesül azzal,
hogy bizony benne is ott van
az irigység,
a rosszindulat, a káröröm,
nem tudatosan, nem akarattal,
talán csak mert gyenge,
a hirtelen felébredt érzésekkel,
nem tud mit kezdeni,
szégyellni való titka lesz,
amit el kell rejteni
el kell rejteni,
a szekrény alá kell söpörni
pedig talán nincs is jelentősége,
nem lesz tőlük rossz az ember
csak átsuhan,
tanyát nem ver a gonosz,
mint egy gyors röptű madár,
az ember nem ismeri magát,
de azt hiszi,
jól látja, rossz nagyon,
a többiek oly szép arcot mutatnak,
bennük mindez nem lehet meg,
és ő is beáll a sorba,
a többieket ámítók sorába,
szeretni nem tudja önmagát,
magát nem tudja becsapni,
hogy más ne lássa,
elkezd játszani,
szeretné önmagát elveszíteni,
de talán,
ha egyszer képes lesz szeretni,
akkor messze tűnik a haragnak,
a rosszindulatnak a felhője is,
mert semmi nem lesz igazán fontos,
semmi, csak a szeretet,
kezdi magát szépnek látni
belülről szépnek látni,
talán, mert
a szeretet ereje mindent bevilágít
Márai Sándor:
Az égen fönn megáll a Hold
Az est, a rest festő korommal
átfesti mind
amit nappal megrajzolt renyhe gonddal.
A rét ezüst tó, mély, a sodra fojt,
csak ennyi volt:
jártunk a nád közt és a szél dalolt.
Sok ablakon benéztem érted én,
nyisd a szemed,
mert vak szemem nem érte még a fény.
Sok éjszakába hívtam a neved,
hallgatni jó,
nézd, sétál a hold a világ felett.
Az égen akkor fönn megállt a hold,
csak ennyi volt:
Fejem fejedre lassan ráhajolt.
Szia! Köszönöm a gyönyörű idézetet.
" A bátorság és a szeretet a két legnagyobb, ajándék. Mindannyian elszenvedünk vereségeket - ám ha ezt jókedvvel fogadjuk, okulunk belőle, és legközelebb másként próbálkozunk, meg fogjuk találni a betejesedést."
/Rosanne Ambrose-Brown/
"Amikor valami jót csekszel, csodálatos érzés tölt el. Mintha valaki a lelked mélyén az mondaná: Igen, mindíg így kellene éreznem magam."
Szia Mártika!
Köszönöm a gyönyörű idézeteket, és köszönöm, hogy én is csatlakozhattam hozzátok. Sokat köszönhetek a verseknek. Mostanában inkább csak bántást kaptam, most egy hosszú út elején állok, amin el kell indulnom, ha fel akarom nevelni a gyermekeimet. És újra csak köszönöm!!!!
"Nincsenek lehetetlen álmok, csak belső korlátok, amelyekkel megszabjuk, mi lehetséges és mi nem"
"Magunk vagyunk minden: a gondolataink, az életünk, beteljesült álmaink. Magunk vagyunk minden, amik csak lenni akarunk. Határtalanok vagyunk, akár a végtelen univerzum."
"Elfogadtam, hogy az életem része a félelem - különösen a változástól való félelem....
És tovább haladtam előre, bármennyire is azt zakatolta a szívem, hogy forduljak visssza."
Szabó Éva: Hét csoda
Tudod, mi volt a hét csoda?
egy újszülött kis homloka,
egy falevélen az az ér,
amely a gyökerekig ér,
egy szó, mely idejében jött,
egy darab ég a csönd fölött,
egy kéz, mely utánad nyúlt,
mikor csillagod földre hullt,
télen egy jó meleg szoba,
s ha szépen érkezel ... Oda.
József Attila
Lassan, tünődve
Az ember végül homokos,
szomorú, vizes síkra ér,
szétnéz merengve és okos
fejével biccent; nem remél.
Én is így próbálok csalás
nélkül szétnézni könnyedén,
ezüstös fejsze-suhanás
játszik a nyárfa levelén.
A semmi ágán ül szívem,
kis teste hangtalan vacog;
köréje gyülnek szeliden
s nézik, nézik a csillagok.
Szeretem a mosolyod
S könnyeid egyaránt,
Szeretem erényid
Tiszta sugárzását,
Szeretem hibáid
Napfogyatkozását,
Szeretlek, kedvesem,
Szeretlek tégedet,
Amint embernek csak
Szeretni lehet.
(Petofi Sándor)
**
*
Ím szerelmem ekkép változik, de
soha meg nem szűnik mindig él,
S nem gyöngül, ha néha szelídebb is...
Gyakran csendes a folyó, de mély!
(Petőfi Sándor)
*
**
Mindenkinek szép vasárnapot!
Őri istván
Döbbenés
Néha rádöbbenek, hogy bármikor elveszthetlek.
S arra, hogy nem elég, ha csak egyszer mondom,
hogy szeretlek.
Hogy bármikor történhet veled, vagy velem valami,
Hogy milyen jó a hangodat hallani.
Arra, hogy milyen nehéz őszintének lenni,
És milyen könnyü egy szóval megbántottá tenni.
Hogy meg kell mondani, ha valami fáj,
Arra, hogy mindent tönkretehet egy összeszorított száj.
Hogy túl rövid az élet arra, hogy veszekedjünk,
S, hogy mindíg csak jobb sorsot reméljünk.
Arra, hogy mindíg kell, hogy legyen erőnk
arra, hogy nevessünk,
és mindíg kell idő arra, hogy szeressünk!!
Barátnőmnek
Pusztán a szeretet nem elég.
Éreztetni kell!
S tenni azért a valakiért...
Hogy megmaradjon Neked!
Ha nem teszel, a kapcsolat
csupán irónikus marad,
s az idő múlásával
a kapocs szétszakad.
Nem kell földrengés,
elkápráztató ékesszőlás...
Hisz túlzás az mind!
Az a világ hamis!
Az apró dolog is elég
s mindennél többet ér,
ha őszinte és tiszta,
ha nem hazugság a titka.
Tóth Anett
Szia!
Gyere amikor van idöd örülök ha segit ez a topik.
Szeretetel várunk!
Mi is a barátság?
Hogy könyebb legyen az elmélkedés erről a kérdésről, jöjjön egy kis válogatás
"A barát az, aki akkor van melletted, amikor máshol kellene lennie."
"A barát az, aki mindent tud rólad, és mégis szeret."
"A barát ismeri a szívemben lévő dalt, és eldúdolja nekem, amikor kezdem felejteni."
"Az igazi barát a legnagyobb kincs - és minden kincs közül ennek megszerzésére gondolunk legkevesebbet."
"Van-e még barátság a világon?
Fiatal emberek azt hiszik, van; de aztán megtudják, hogy amit barátságnak hittek, csak pajtásság volt."
"A barátság sokkal bonyolultabb, fájdalmasabb és erőszakosabb kapcsolat, mint a szerelem. A szerelem adni és kapni akar. A barát csak adhat. Barátság, abban az értelemben, szűkszavúan, ahogy két ember, kézfogás és ígéret nélkül, egy életre jótáll a másikért."
"A jósors szerzi, a balsors próbára teszi a barátokat."
"Két ember attól fogva számít igaz barátnak, amikor hallgatásuk már nem jelent kínos csendet."
"Az igazi barát az, aki akkor jön, amikor mindenki más megy."
Mindenkinek kivánok szép napot!
"Az élet pillanatokból tevődik össze.
A pillanatokat észre kell venni,
nem szabad elrohanni fölöttük.
Akkor meg lehet hallani,
hogy a pillanatok halkan énekelnek valamit."
Sziasztok! Már nagyon régóta olvasom ezeket a gyönyörű idézeteket, de soha nem mertem még írni. Ha megengeditek csatlakozom én is. Mostanában legkisebb gyermekemmel vagyok otthon, és hogy úgy mondjam nem éppen gondtalan az életem. Ha nagyon elkeserednék ezen a fórumon olvasom a szebbnél szebb idézeteket és verseket, nagyon sokat köszönhetek segítenek. Köszönet érte.
" Úgy kell élned életed minden egyes pillanatát, hogy a legjobban érezd magad a bőrödben - és hogy ha holnap vége mindennek, akkor is elégedett légy önmagaddal."
" Az élet csak annyi kitartást követel tőlünk, amennyinek birtokában vagyunk. Egyetlen hőstett létezik - ha nem futamodunk meg."
"Olyan sokféleképpen össze lehet törni egy szívet.A mesék teli vannak szerelemtől összetört szívekkl, pedi igazán csak az töri össze a szívet, ha elvesszük tőle az álmokat - legyenek azok bármilyen álmok.
A lány három hónapos ismeretség után így szól a választottjához:
- Mikor mutatsz be végre a családodnak?
- Pillanatnyilag lehetetlen drágám. A gyerekek az anyósomnál vannak, a feleségem pedig elment üdülni...
A mama kioktatja kislányát:
- Nem bánom, bemehettek a szobádba a fiúval, mi majd addig itt nézzük a tévét. De ha szemtelenkedni kezd veled, jelezd valahogy!
- Jó, anyuci, de hogyan?
- Figyelj nagyon... Ha meg akar csókolni, kiáltsd azt, hogy ribizli! Ha meg akarja fogni a melled, kiabálj, hogy alma. Ha lejjebb tévedne a keze, kiáltsd azt, hogy őszibarack!
Bezárkóznak a fiatalok a másik szobába, a szülők pedig a hangot lehalkítva nézik a tévét. Egyszer csak elkezd a lány kiabálni:
- Gyümölcssaláta...! Gyümölcssaláta...!
Egy falusi fiú elmegy a templomba, hogy meggyónja bűnét a papnak:
- Tisztelendő atyám, találkoztam egy csodálatos fiatal lánnyal és egy kis házikóban együtt aludtunk.
- Fiam, ebben nincs semmi bűn.
- Mellette feküdtem, de esküszöm, hogy nem nyúltam hozzá, meg se csókoltam, semmi sem történt.
- Fiam, ez valóban nem bűn, feloldozlak, ám kárpotlásul igyál meg egy vödör vizet.
- De miért atyám?
- Azért, mert minden marha vödörből iszik.
Örülök gyere mikor tudsz szeretetetel látlak!
"Mit is kellene csinálnom, hamarjában?... Megírni azt a regényt, amelyre húsz éve készülök, s két tucat könyvet írtam közben, hogy elodázhassam e feladatot, elutazni Kínába és Grönlandba, családot alapítani, legalább három gyermekkel, s függetlenül élni közben, mint Robinson és Casanova, elolvasni azt a három-négyezer kötet könyvet, melyek ismerete nélkül nem tudhatok az ember múltjáról és jelenéről semmi biztosat, pénzt gyűjteni, hogy független legyek, s leszokni minden anyagi igényről, hogy még függetlenebb legyek, megbarátkozni a halállal és megszeretni az életet... Ez minden, amit meg kellene valósítani, amit nem lehet elodázni többé, aminek birtoka vagy valósága nélkül értelmetlen és fölösleges az élet, ez minden, ami kötelességem s amire szükségem van, hamarjában. Mikor a halál közeledik, egyszerre kapkodni kezd az ember, mint az utas, aki öt perccel indulás előtt veszi észre, hogy ideje elmúlt és még nem csomagolt be. Gyorsan, szedjük össze az életet, hamarjában!"
/Márai Sándor/
"Az életet azért szeretem olyan szenvedélyesen,
mert közreműködhetek egy Valóság kialakításában,
amely maradandóbb, mint önmagam."
/Teilhard De Chardin: A Mindenség Himnusza/
Végre elmúlt ennek is vége
Az iskola udvara üresen áll.
Vége az évnek pont ez a lényeg a
Csomagom kész van a küszöbön áll.
Oly nehéz most jónak lenni
El sem tudnád képzelni
Annyi mindent meg kell tenni
De nem igérem, hogy jó leszek.
Az az egy fontos legyetek jók most
Már nem kell túl sok a holnaphoz
Legyetek jók ha tudtok a többi nem számít.
Semmi jóból most ki ne hagyjál
Nem tart soká a hetedik nyár
Még ha durva volt is a játék
Nem mutattam de nekem is fájt
Oly nehéz most jónak lenni
el sem tudnád képzelni
Annyi mindent meg kell tenni
De nem ígérem, hogy jó leszek.
Az az egy fontos, legyetek jók most
Már nem kell túl sok a holnaphoz
Legyetek jók, ha tudtok a többi nem számít.
Az az egy fontos legyetek jók most
Már nem kell túl sok a holnaphoz
Legyen szebb most velünk a játék legalább egyszer még.
Ugye tényleg nem fog fájni
Ha majd végre nagy leszek,
Ugye másként fogom gondolni azt,
Hogy milyenek a felnőttek.
Az az egy fontos legyetek jók most
Már nem kell túl sok a holnaphoz
Legyetek jók ha tudtok a többi nem számít.
Az az egy fontos legyetek jók most
Már nem kell túl sok a holnaphoz
Legyen szebb most velünk a játék legalább egyszer még.
/ első részlet/
Ha megengeditek csatlakoznék hozzátok! Bár én csak ritkán tudok jönni!
Öregek imája
Uram, érzem megöregedtem.Kérlek, őrizz meg engem mindattól , ami az öregeket kiállhatatlanná teszi.
Védj meg a fecsegés hajlamától, ne engedd azt hinnem, hogy éppen én vagyok az akinek mindenkihez szólnia kell!
Add meg a hallgatás örömét, a belátást, hogy időnként nincs igazam? szabadíts meg attól a hiú vágytól, hogy mások ügyeit éppen nekem kell rendbe tennem.
Tégy engem segítőkésszé, de ne legyek se izgága, se zsarnok. Adj türelmet, hogy meghallgassam mások szenvedését, de tégy pecsétet az ajkamra, ha egyre növekvő fájdalmaimról vagy törődöttségeimről esik szó.
Add, Uram, hogy higgadt és békességes legyek, ne pedig furcsa, ideges és túl pedáns. Add, hogy belenyugodjak lassú testi-lelki fogyatkozásomba, hogy az embereket és a dolgokat elnézően ítéljem meg, nem pedig megkövesedett előítéletekkel.
Add, hogy ne legyek szenvedélyes bírálója azoknak, akik engem nem szívlelnek.Add, hogy ne őrködjem aggodalmasan jogaimon, hiszen tudom, hogy mindez semmiség a Végtelen árnyékában.
Add, hogy ne legyek kapzsi örömeimben, hanem alázatosan engedékeny. Ne engedj elmagányosodnom, hiszen tudod, hogy szükségem van barátokra.
Szia Bumbuti!
Hamvas Béla: Fák
(részlet)
"Az ember csak akkor lehet teljes, ha az, akivel együtt van, teljes. Olyan emberrel, aki nem tudja, vagy nem akarja önmaga teljességét, az ember nem tudhatja vagy nem akarhatja önmaga teljességét. Ezért rettenetesen áldatlan olyan másik féllel való együttlét, aki nem sajátmaga. Megakadályozza az embert abban, hogy sajátmaga lehessen. És ez az egzisztenciális főtörvény sehol sem olyan mélyről kötelező, mint a nemek között. A nemek viszonyában csak az a tökéletesen megnyugtató, ha az ember találkozik szembejövő önmagával, elindul egy rejtett világ felé, és a feleúton megtalálja önmagát, mint aki közeledőben van onnan, találkozik és egyesül vele. Az ember csak önmagával egyesül teljesen szabadon, csak önmagának szolgáltatja ki magát teljesen, mert csak önmagától nem fél. Csak annak adja magát az ember teljesen, akitől nem fél, ezért annak, aki onnan túlról jön, az embernek magának kell lennie. Minden egyéb odaadás részleges. Minden egyes egyesülés alkalmával marad a lényben belül egy rejtett őrség, felfegyverezve kirohanásra és ölelésre készen, tudja, hogy nem szolgáltathatja ki magát maradéktalanul. Van benne félelem, gyengeség, óvatosság, elővigyázat, tartózkodás, gát, fal, merevség, távolság, szakadék. És ahol félelem, ott gyengeség, ott erődök és falak épülnek titkon, megkeményedik a sejt, ott elkezd minden üvegesedni és törni, ott van az erő: a szilárd és az erős a halálé, a puha és a gyenge az életé, ahogy Lao-ce mondja: a gyenge legyőzi az erőset, a lágy legyőzi a keményet, mindenki tudja a földön, de senki se mer eszerint tenni."
Szia Odilli!
Sok puszi nektek és az én kis tündéremnek hiányoztok!
Ady Endre: Sem utódja, sem boldog őse...
Sem utódja, sem boldog őse,
Sem rokona, sem ismerőse
Nem vagyok senkinek,
Nem vagyok senkinek.
Vagyok, mint minden ember: fenség,
Észak-fok, titok, idegenség,
Lidérces, messze fény,
Lidérces, messze fény.
De, jaj, nem tudok így maradni,
Szeretném magam megmutatni,
Hogy látva lássanak,
Hogy látva lássanak.
Ezért minden: önkinzás, ének:
Szeretném, hogyha szeretnének
S lennék valakié,
Lennék valakié.
Szia Mártika!
Hiányoztál.
Szelíd ima
Köszönöm, hogy még tiszta a szívem,
hogy szeretni tudok boldogan,
még akkor is köszönöm, ha ez a szeretet
nem mindig látszik, de van.
Köszönöm a kenyeret, a fecskét,
az álmot, anyámat, a spanyol leckét,
Beethovent és a védőoltásokat,
köszönöm, hogy látok új utat akkor is,
ha más még csak a sötétben kutat.
Köszönöm a hitet, a biztatást,
mellyel reményeimet hámba foghatom,
köszönöm, hogy eltűnt kígyótipró kedvem,
amikkel megátkozhattam bánatom.
Köszönöm a zenét, a barátot, a könyvet,
gyerekeimet, a puha takarót,
a napsütést, két tenyeredet, a mécsest,
mosolyodat, a virágot és az édes kakaót.
Köszönöm, hogy még meg tudom köszönni
mindazt, ami nekem kijutott,
és köszönöm Neked,
hogy a fényt köröttem koszorúba fonod,
...mely álommá szövi a csonka tegnapot.
Kovács Anikó
Kapcsolódó képek:
· kapcsolódó kép 1.
Szia Magdika!
Mostan színes tintákról álmodom.
Legszebb a sárga. Sok-sok levelet
e tintával írnék egy kisleánynak,
egy kisleánynak, akit szeretek.
Krikszkrakszokat, japán betűket írnék,
s egy kacskaringós, kedves madarat.
És akarok még sok másszínű tintát,
bronzot, ezüstöt, zöldet, aranyat,
és kellene még sok száz és ezer,
és kellene még aztán millió:
tréfás-lila, bor-színű, néma-szürke,
szemérmetes, szerelmes, rikitó,
és kellene szomorú-viola
és téglabarna és kék is, de halvány,
akár a színes kapuablak árnya
augusztusi délkor a kapualján.
És akarok még égő-pirosat,
vérszínűt, mint a mérges alkonyat,
és akkor írnék, mindig-mindig írnék.
Kékkel húgomnak, anyámnak arannyal:
arany-imát írnék az én anyámnak,
arany-tüzet, arany-szót, mint a hajnal.
És el nem unnám, egyre-egyre írnék
egy vén toronyba, szünes-szüntelen.
Oly boldog lennék, Istenem, de boldog.
Kiszínezném vele az életem.
Szia Juerzsi!
Köszönöm a névnapi jó kivánságot!
Richard Bach
"Olyan gond nincs, mely ne hozna kezében ajándékokat neked. A gondokat
azért keresed, mert szükséged van ajándékaikra.
A gondtalan élet nem tanít meg semmire. Pedig a lényeg a tanulás; végül
csak az számit, mit tanultunk, mennyit fejlődtünk."
Szia Klárika!
Köszönöm a névnapi jó kivánságodat!És a kedves szavaidat örülök,hogy tetszik a topik gyere máskor is.
Sok puszi Márti!
"Nagy bátorság kell ahhoz, hogy egy ember fenntartás nélkül engedje szeretni magát. Bátorság, csaknem hősiesség. A legtöbb ember nem tud szeretetet adni és kapni, mert gyáva és hiú, fél a bukástól. Szégyelli, hogy odaadja, s még sokkal inkább szégyelli, hogy kiadja magát a másiknak, elárulja titkát. Azt a szomorú, emberi titkot, hogy szüksége van gyöngédségre, nem tud meglenni nélküle. Mert azt hiszem, ez az igazság."
(Márai Sándor: Az igazi)
Sziasztok!
Szep Estet Mindenkinek!
Remelem mindenki jol van,tovabbra is orom ide benezzni
Azt akarom tudni, mire vágysz, és hogy szembe mersz-e nézni a vágyaiddal.
Nem érdekel, hány éves vagy.
Azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy őrültnek tűnj szerelmeidért, álmaidért, és azért a kalandért, hogy életben vagy.
Nem érdekel, milyen bolygók köröznek holdad körül.
Azt akarom tudni, hogy elérted-e már fájdalmaid középpontját, hogy megnyitottak-e már az élet csalódásai, hogy összezsugorodtál és bezárkóztál-e már a félelemtől, hogy érhet-e még fájdalom.
Azt akarom tudni, hogy elfogadod-e fájdalmamat és fájdalmadat anélkül, hogy elrejtenéd, vagy mindenképpen megváltoztatni akarnád.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e örülni nekem és önmagadnak, hogy tudsz-e vadul táncolni, az eksztázistól megrészegedve anélkül, hogy figyelmeztetnél bennünket, legyünk óvatosak, reálisak, és emlékezzünk az emberi mivoltunk korlátaira.
Nem érdekel, hogy igazat beszélsz-e.
Azt akarom tudni, hogy mersz-e másnak csalódást okozni, hogy hű maradhass önmagadhoz.
Hogy elviseled-e a csalódás vádját anélkül, hogy megcsalnád saját lelkedet.
Azt akarom tudni, hogy hűséges vagy-e, s ez által megbízható.
Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépséget akkor is, ha nem mindennap pompázik, és hogy tudod-e Isten jelenlétéből meríted életed.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e kudarcaimmal és kudarcaiddal együtt élni, és a tóparton állva mégis az ezüst Hold felé kiáltani: Igen!
Nem érdekel, hol élsz, és mennyi pénzed van.
Azt akarom tudni, fel tudsz-e állni a kétségbeesés és a fájdalom éjszakája után, megviselten, sajgó sebekkel, hogy gyermekeidnek megadd mindazt, amire szükségük van.
Nem érdekel, ki vagy, és hogy kerültél ide.
Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz közepébe, és nem hátrálsz-e meg.
Nem érdekel, hol, mit és kitől tanultál.
Azt akarom tudni, mi ad neked erőt belülről, amikor kint már minden másnak vége van.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e egyedül lenni önmagaddal, és hogy igazán szereted-e azt a társaságot, melyet üres óráidra magad mellé választottál."
Boldog névnapot kívánok, erőt egészséget és további sikeres topikot!!!
Varga Lajos - Kisfiam esti imája
Uram, láttam ma egy embert,
A vak koldus mellett elment.
Földi jókkal megrakottan
-Köszönöm, hogy nem én voltam!
Uram , láttam ma egy árvát,
Nem oda ment, ahol várták
S kifordúlt a kapun szótlan,
-Köszönöm, hogy nem én voltam!
Uram, ma egy kis virágon
Ott mélyült egy néma lábnyom
Vád-gyötörten ráhajoltam...
-Köszönöm, hogy nem én voltam!
Uram, ma egy kis bogárka
Lehullott az út porába,
Szárnyó szárnya szétbomoltan...
-Köszönöm, hogy nem én voltam!
Mártika névnapod alkalmából sok szeretettel köszöntelek.
Gatulálok a topichoz,nagyon sok szépet találok itt.
Klári
Szervusztok!
Szia Mártika!
Kosztolányi Dezső:
Akarsz-e játszani?
A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindig, mindig játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfőre ülni,
borból-vízből mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani mindent, mi élet,
havas telet és hosszú-hosszú őszt,
lehet-e némán teát inni véled,
rubin-teát és sárga páragőzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha-néha félni,
hogy a körúton járkál a november,
az utcaseprő, szegény, beteg ember,
ki fütyürész az ablakunk alatt?
Akarsz játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót,
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Akarsz játszani boldog szeretőt,
színlelni sírást, cifra temetőt?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön,
s akarsz, akarsz-e játszani halált?
Par idezet a mai nap zarasakent
„Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött fiát adta, hogy valaki hisz Ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”
„Tudom hogy azok a dolgok amiket az ember a szerelemben elkövet megmaradnak. Ha két ember együtt marad az nem azért van mert elfelejtik ami történt, hanem mert megbocsátják.”
Én is hibáztam, de soha nem követtem el azt a hibát, hogy azt állítottam, hogy nem hibáztam.
„Óriásként, felhők
közül, félszegen
hajlok rád köszöntőn,
köszöntlek e földön,
pici idegen!”
„Az utazás...örömtelivé válik, a felfedezés és a kaland örömévé. Ezáltal egy nagyon fontos dolgot fogsz táplálni: az álmaidat. Az ember sosem szűnik meg álmodni...Előfordul, hogy álmaink viharosak és vágyaink beteljesületlenek, de szükségünk van rá, hogy tovább álmodjunk, különben meghal a lelkünk...Az egyetlen módja, hogy megmentsük az álmainkat, ha nagylelkűek vagyunk önmagunkhoz...”
ESTE
Öregeste ódivatu költők
Bordalait sorra olvasom,
Agg betűk, mint nemes, vén szőlőtők,
Húzódnak a sárga papiron.
Lugasoknak fűszeres árnyéka
Fakó írás mögül rámlehel,
Ősmámorok édes maradéka
Rámborul, mint rózsaszín lepel.
Rémlik: ülök venyigetűznél, lent,
Kertek alján, őszi alkonyon,
Halk szüreti dal a hegyen átzeng,
Mellettem egy ősi billikom.
Duruzsuló zsarát meleg pírja
Két merengő, régi arcra száll:
Orczy Lőrinc a parazsat szítja,
S rámosolyog jó Vitéz Mihály.
Dicsérgetik új must sűrü mézét,
De még jobban az öreg bakart,
Jó Lőrinc úr gyönyörködve néz szét:
"Megáldottad, Uram, a magyart!"
Öreg kezeszára meg se rezzen
Emelintvén súlyos serlegét,
És szól: "Áldomásra hadd feresztem
Öreg bajszom hűs őszi derét!"
"Áldd meg, Uram - ezt sóhajtja hosszan -
Barna vesszők kék gerezdeit,
E tájon, míg magyar serleg koccan,
Örök búnak magja vesszen itt..."
Vitéz Mihály koccint rá, s kupámat
Ráköszöntvén én is ővele,
De valami irigy lárma támad,
S foszlik álmom színes szövete.
Lenn az utcán, a rőt gázvilágon
Verekszik két tántorgó alak,
Rendőrgombok villogását látom,
Káromlástól rengnek a falak.
Öreg könyvem halkan összecsukva
Menekülök e látvány elől,
S kacag a szél a beteg, a puszta,
Feketélő, vén hegyek felől...
Kicsi testvér, a kezemben tartom
a szívedet: Mért olyan hideg?
Ha az égre nézünk, odafent is
zöld füvet látunk, locsogó kis
patakokat s az erdők fordított képét.
Látod, ott megyünk mi is,
az árnyas úton, milyen kicsinyek
vagyunk a nagy-nagy messzeségben,
gyöngén ölelem jobb karommal
a derekadat: mindjárt eltűnünk.
Nem az a fontos, amit nagyképűen
egymásnak mondtunk és a világnak.
Kicsi kutyánk, akinek csontot adtál,
ott megy utánunk, szereti a kis fekete
törtlábú macskát, akit meggyógyítottál.
A vén kofaasszony, akivel pár jó szót
szóltál, fehér kendőt lenget utánunk:
ráncos, gyűrött, egyszerű lelkét.
Nézd, milyen piros sugarakkal,
piros örömmel vár minket a
messzeségek messzesége; kezemben
tartom a szívedet: melegedik, melegedik...
Márai Sándor
(részlet)
"S most mondok neked valamit, ha nem tudnád: a szerelem, ha igazi, mindig halálos. Úgy értem nem célja a boldogság, az idill, a kéz a kézben, az andalgás, holtomiglan-holtodiglan virágzó hársfák alatt, melyek mögött a tornácon lámpa szelíd fénye világít, s az otthon dereng…ez az élet, de nem ez a szerelem. Komorabb láng ez, vészesebb. Egy napon eljön az életedbe a vágy, hogy megismerjed ezt a pusztító szenvedélyt. Tudod, mikor az ember már nem akar semmit megtartani magának, nem akar egészségesebb, nyugodtabb, kielégültebb lenni egy szerelemtől, hanem lenni akar, teljesen, a pusztulás árán is. Később jön ez, sokan nem ismerik meg ezt az érzést, soha… minden igazi életben eljön egy pillanat, amikor az ember úgy merül el egy szenvedélyben, mintha a Niagara vízesésbe vetné magát. S természetesen mentőöv nélkül. Nem hiszek a szerelmekben , melyek úgy kezdődnek, mint egy kirándulás az élet majálisába, hátizsákkal és vidám énekléssel a napsugaras erdőben…a szenvedély nem ünnepel. Ez a komor erő, mely mindegyre alkotja és pusztítja a világot, nem vár választ azoktól, akiket megérint, nem kérdi, jó-e nekik, nem sokat törődik a viszonylagos emberi érzésekkel. Az egészet adja és az egészet követeli: azt a föltétel nélküli szenvedélyességet, melynek legmélyebb árama maga az élet és halál. Nem lehet másképpen megismerni a szenvedélyt."
„A pillangószív szerelmét nem szokás koldulni, hanem meghódítani.” Jókai Mór
„Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort; / Hass, alkoss, gyarapíts: s a pillangó fényre szív!” Kölcsey Ferenc
„A legmélyebb félelmünk nem az, hogy elégedetlenek leszünk. A legmélyebb félelmünk, hogy végtelenül erősek vagyunk. Ez nekünk a fény, nem pedig sötétség, ami legjobban megrémít minket. Ha kicsinyes vagy, az nem szolgálja a világot. Erről nem tud senki, ezért a környezeted nem lesz bizonytalan. Ragyognunk kell, mint a gyerekeknek. Ez nem csak néhányunkban, mindenkiben ott van. És ha ezt a ragyogást szabadjára engedjük, tudat alatt másokra is hatunk, hogy ezt tegyék. Ahogyan megszabadulunk félelmeinktől, a jelenlétünk magától felszabadít másokat.”Carter edző c. film
Nagyon édes nagyon jópofa viccek
főleg a második.........................nam részletezem
A képeket is köszönöm, nagyon aranyos vicces képek, nagyon szeretem őket.
Nagyon szép délutánt és jó pihenést kivánok Neked is.
http://youtube.com/watch?v=HTWtFDcSHDg nagyon szeretem a formáját, és a hangját is , nagy kár érte.
Sziasztok!
Szép napot kivánok mindenkinek!
A beosztott belép főnöke szobájába, és rögtön a tárgyra tér:
- Főnök, fizetésemelésre van szükségem! El kell mondanom, hogy három másik cég érdeklődik irántam!
- Igen? - kérdi meglepetten a főnök - Biztosan a konkurencia... Kik azok?
- Nos, a Díjbeszedő, az Elektromos Művek és a telefontársaság.
A katolikus pap és a rabbi karamboloznak. kihívják a rendőrjárőrt, s várakozás közben beszélgetnek. Egyszer csak mondja a rabbi:
- Komám, van egy kis finom kóserszilva a kocsimban, megkóstoljuk?
- Jó, kóstoljuk!
Iszik a katolikus pap, a rabbi meg gondosan visszazárja a palackot.
- Hé, te nem iszol?
- Nem, én előbb megvárom a rendőr járőrt....
Mártikának névnapjára:
NévnapraUgy áldjon meg isten neved napján,
Hogy beérhesd vele minden órán.
Legyen élted mint a virágos fa:
Remény s öröm virágozzék rajta.
Mely sok szívnek keserű gyötrelem,
Legyen neked édes a szerelem.
Igaz legyen, s mindig hű, szeretőd,
Ki jobban szeressen, mint te szereted őt.
Bánat ha ér, legyen az rövid éj,
S utána hosszú boldog nap a kéj.
S bárhova visz tőlünk a szerencse,
Lépésidet emlékünk kövesse.
S rokon érzet tartson köztünk hidat:
Te se felejtsd távol barátidat. Vörösmarty Mihály
Cinke köszönöm a gyönyörü naptárt nagy örömet szereztél.
Sok puszi Márti!
Wass Albert: Nyári éjLeszállt az éj a rengeteg fölé,
lombok között a fényes hold szitál,
tündéri tónak csöndes tükörén
az égi bársony csillagképe áll.
Zöld tisztáson álldogál az őz,
mellette szép gidója lépeget,
kedélyes vándorunk: a hold
gyönyörűségesen nevet.
Zab vetésben meglapul a nyúl,
felette száll egy felriadt madár,
bokrok között rikoltoz egy kuvik.
Ki tudja, tán a kapzsi róka jár!…
A hegytetőn egy fáradt nyáj pihen,
még egyet-egyet kondul a kolomp,
aztán elhallgat csendes némasággal,
felette szürke némaság borong.
A tücskök búsan hangversenyre kelnek,
lombok között lágy szellő susog,
tündéri tükör égi bársonyán
szent békességnek csillaga ragyog.
GONOSZ GURIGA
/Sengá Wiolon/
Gurul a guriga,
gurítja Gyurika,
faltövére koppan,
az meg visszadobja.
Bement az árokba,
Gyuri meg utána,
sáros lett Gyurinak,
mind a két kis lába.
Jajgatva, anyjához,
szaladt a konyhába,
mert az új cipőjét
Gyurink is sajnlálja.
Vigasztalást nem kap,
a kicsi konyhában,
anyja jól megszidja,
mehet a dolgára!
Barátság' Tűköre.
Bóldog korodba', látod,
Igen sok a' barátod.
Szorúlt korodba', látod,
Igen kevés barátod.
Ki úgy nevez ma, látod,
Kosánt se' mind barátod.
Ki rád mosolyga, látod,
Gyakorta nem barátod.
Bor közt akadtt barátod,
Borod' barátja, látod.
Ki el-felejte, látod,
Nem vólt igaz barátod.
Hóltig szeretne, látod,
Ha vólna hív barátod.
E' tükörötske, látod,
Tanít, ki hát barátod,
Szorúltt korodba' látod,
Ha vólt igaz barátod.
Ki minden űgybe' látod,
Meg-áll, az ám barátod.
Az illy igaz barátod'
Betsüld örökre, látod.
Földi János
Szia Magdika!
Mindenkinek KÖSZÖNÖM a JÓ KIVÁNSÁGOKAT!
Az élet a komoly embert hepehupás, tarka ösvényre vezeti.
Gyakran megakasztja a haladást, míg egyszer csak simán továbbengedi.
Itt egy csillogó gondolat könnyedén szavakká formálódik.
Ott súlyos tudás is terhes hallgatásba burkolózik.
Azonban ahol két ember szíve legmélyén egységet képez,
ott kettős erejük felér a vas és érc erejéhez.
S hol két ember szíve mélyén megérti egymást teljesen,
ott szavaik úgy hangzanak, mint orchidea-illat, fűszer-édesen.
(Konfuciusz)
Mártika!
"Ez a gyönyörű nap, mit rólad neveztek el,
Ma még a nap is Te érted kelt fel.
Virágok, rózsák övezzék utadat,
Boldogságban ünnepeld a névnapodat!"
Szia
Nagyon aranyos vagy, te is meg az anyukád is ! ismeretleneül is megszerettelek benneteket. Édes a pici fiad, nagyon vigyázz rá!
Most elköszönök töletek, mert A jővő héten elrepülök Londonba én is a kislányomhoz, egy darabig nem leszek.
Hozzatok szép verseket, ha megjöttem olvasgatlak benneteket.
Puszi
Köszi a dicséretet a Kislányom a legszebb lány a világon, és imádja a Te kisfiadat, gyüjti a képeit , külön albumja van a számitógépén.
Hiába a gyerekeink nekünk a legszebbek, legédesebbek, legaranyosabbak, és ők a mi mindenünk, ha kicsik, ha nagyok, mindig.
Puszillak, örülök, hogy megismertelek. Anikó
Szia mimoza100!
Nagyon koszonom a kedves szavakat a kisfiam neveben is...
A lanyod meg nagyon csinos
Draga Edesanyam,
Nagyon boldog nevnapot kivanunk......
Lanyod es a kisunokad
Köszöntő
Vár a mosoly és a dal,
maradj mindig fiatal.
Soha bánat ne érjen
hozzád rossz szó ne férjen.
Kicsi madár válladra
vidáman repüljön.
Kacagó nótát
csak Neked fütyüljön.
Csillogó szemedből
könny sose guruljon.
Lágy tavaszi szellő
arcodhoz simuljon.
Az igaz boldogság
ne hagyjon el soha.
Kísérje utadat
angyalok mosolya.
Drága Mártika
Névnapod alkalmából nagyon sok szeretettel gratulálok, minden földi jót kivánok tenéked.
Sok puszit küldök és a mellékelt neked készitett ajándékaimat.
József Attila: A szív és a szem
A szív érez, a szem kutat,
Szép lány szerelméhez utat.
A szív dobog, a szív sóhajt
Ha a lány távol nincsen,
A szem ellesi az óhajt:
- Mit kívánsz édes kincsem?
Ha eltűnik a szerelem,
A szív kérdi: - Mi lesz velem?
Önző szív! magára gondol
S csakhamar életre kel.
S nem gyötrődik semmi gondtól,
Hisz gond nélkül válik el.
A szem, ha nincs vis-a-vis-ja,
Rejtett kincsét előhíjja,
S mosogatja gyötört lényét,
De ez már mit sem segít,
Vissza nem kapja a fényét,
Ha elsírta könnyeit.
Ó de boldog lehettél, hogy ott nyaralt Nálad egy hetet, irtó aranyos édes kisgyerek
képzeld az én kislányom (31 éves/ gyüjti a feltett és általam elmentett fényképeit. 
Imádja ő is, mondja - ennél szebb gyereket el sem tud képzelni- Már egész albumja van belőle
Köszönöm hogy válaszoltál, és bocsi a tévedésemért, de nem is baj, hiszen egy ODU-ból jöttetek.
puszillak, és köszönöm, szélesedett a skálám a fényképek terén, máris mentem., és küldöm tovább e-mailbe......
az én kis gyémántomnak 
Szia Kedves Mimoza100!!
Nagyon aranyos vagy ,koszonom...bevallom oszinten a kisfiu a testvereme..Nekunk meg egyenlore nincsen sajatunk
...de ami kesik, nem mulik...Mi is imadjuk a kis BABUKAT...Teszek fel neked meg par kepet..most keszult egy hete..itt nyaralt nalam...
Szép jóreggelt Kislányok.
Apró örömök töltik ki az életünket.
Nagyon szép vasárnapot, Nektek jó szórakozást, és
rengeteg pihenést.
Jó étvágyat az ebédhez, és utána egy jó kávét egészségetekre váljék
/Coelho/
BOLDOG NÉVNAPOT Mártika!!!
Kedves Kislánya Édesanyjának.
Én Anikó vagyok Mártika topicos társa. Szeretettel üdvözöllek.
Csodálatosan aranyos édes kis versikét irtál a névnapjára.
Körülvan véve barátokkal nem kell aggódnod miatta.
Egyben kihasználom az alkalmat, és gratuláloK
, gyönyörü szép kisfiadhoz, akire nagyon büszke és imádja a NAGYMAMÁJA
és én is imádom, és mindenki imádja.
Szeretettel puszillak
szép napot Nektek is.
DRÁGA MÁRTIKÁM
NAGYON BOLDOG NÉVNAPOT KIVÁNOK ERŐBEN EGÉSZSÉGBEN SZERETETBEN BÉKESSÉGBEN ÉS MINDEHHEZ MÉG NAGYON JÓKEDVET
MERT A JÓKEDV BODOGGÁ- EGÉSZSÉGESEBBÉ, ÉS ERŐSSEBBÉ TESZ.
ANIKÓ
Egy angyalt küldök Neked, tegye szebbé az életed!
Tegyen pénzt a zsebedbe, vigyen boldogságot a szívedbe!
Vegyenek körül barátok, BOLDOG NÉVNAPOT KÍVÁNOK!
"Azt kérded ki az igazi, ki a valódi barát?
Az, akinek megérted minden kimondott és hang nélküli szavát.
Kinek szemébe nézve meglátod minden apró baját,
kit csendesen megvigasztalsz ha könny borítja arcát,
ha ok nélkül bezárkózik, te átmászod hallgatása falát.
Kinek nem hagyod, hogy egyedül vívja kilátástalan harcát.
Kinek villanásnyi mosolya, apró kis öröme elűzi minden bánatod,
s köztetek nincs olyan, hogy alulmúlod őt, vagy túlszárnyalod.
Kinek látványa szívedet és lelkedet melengeti,
kivel jó a csend szavát hallgatni s együtt merengeni.
Kinek nem számít mit vétesz, kis-e vagy nagy hibát,
kivel ha beszélhetsz könyebbé válik ez a nehéz világ.
Az az igazi barát, kit szeretsz, tisztelsz, csodálsz,
s ha választásra kerül sor, te szó nélkül mellé állsz.
Az a barát, kinek egy kedves szava többet ér,
a világ összes, minden kincsénél.
Az a barát, kinek öröme az örömöd, bánata a bánatod,
kinek barátságát minden körülmény közt vállalod."
Hu de orulok,megtalaltam az egyik videojat,HUNGARIAN DANCE cimen
http://www.youtube.com/watch?v=m8opSX0kQN0&mode=related&search=
Sziasztok!
Orulok hogy vannak Richard Claydderman rajongok,igy hat hozztam meg parat
Jo szorakozast,es szep estet kivanok!
http://www.youtube.com/watch?v=7xJ5zkAxB_Q
http://www.youtube.com/watch?v=4XDmjcA1Q7k&mode=related&search=
A Nap
Az éjszakának éjjelén
A Hold-lámpású Égi fény
Az Égre tűzött Csillagok
Mind, mind utat mutassatok
Ha nem látszik a jó ösvény
Világítson az Égi fény
Ha szíved remeg, kesereg
Hogy nem látod meg reggeled
Ha rád már semmi sem hatott
Bízzál, feljő fényes Napod.
"Utolsó leheletemmel is köszönöm a sorsnak, hogy ember voltam
és az értelem egy szikrája világított az én homályos lelkemben is.
Láttam a földet, az eget, az évszakokat.
Megismertem a szerelmet, a valóság töredékeit,
a vágyakat és a csalódásokat. A földön éltem és lassan felderültem.
Egy napon meghalok: s ez is milyen csodálatos rendjén való és egyszerű! Történhetett velem más, jobb, nagyszerűbb? Nem történhetett.
Megéltem a legtöbbet és a legnagyszerűbbet, az emberi sorsot.
Más és jobb nem is történhetett velem."
(Márai Sándor)
Petőfi Sándor:
SZERETSZ TEHÁT...
Szeretsz tehát, kedves szép angyalom?
Szeretsz valóban, én nem álmodom!
De mért hagyád a végső pillanatnak:
Megfejtését e drága szent titoknak?
Egy pillanat hozá meg üdvemet
És elválási gyötrelmeimet;
Ugy jártam, mint ki palotát építtet,
S midőn fölépül, számkiűzik őtet.
Sovár szivemre föl nem tűzhetéd
Az ölelésnek tündér gyűrüjét;
Nem szakíthattam ajkad szép bokrárul
Egy csókvirágot édes útitársul.
Távol tetőled oly bús életem!
De egy eszmével meg-megszépitem:
Egykor mi mélyen, mélyen szállok én be
A viszonlátás gyönyörtengerébe!
Koltó, 1846. október 26. - november 5.
Nagyon szépek!
Köszönöm szépen.
A bíróság komoly hely. Mégis néha elhangzanak mulatságos párbeszédek is a tárgyalóteremben....
Az itt következő dialógusok szó szerinti idézetek bírósági jegyzőkönyvekből:
- Maga szexuálisan aktív?
- Nem, én csak ott fekszem.
- Mikor van a születésnapja?
- Július tizenöt.
- Melyik évben?
- Minden évben.
- Hány éves a fia, amelyik magával lakik?
- Harmincöt vagy harmincnyolc, nem tudom pontosan.
- Hány éve lakik magával?
- Negyvenöt.
- Maga a helyszínen volt, amikor ezt a képet készítették magáról?
Nagyon szépek!
A bíróság komoly hely. Mégis néha elhangzanak mulatságos párbeszédek is a tárgyalóteremben....
Az itt következő dialógusok szó szerinti idézetek bírósági jegyzőkönyvekből:
- Maga szexuálisan aktív?
- Nem, én csak ott fekszem.
- Mikor van a születésnapja?
- Július tizenöt.
- Melyik évben?
- Minden évben.
- Hány éves a fia, amelyik magával lakik?
- Harmincöt vagy harmincnyolc, nem tudom pontosan.
- Hány éve lakik magával?
- Negyvenöt.
- Maga a helyszínen volt, amikor ezt a képet készítették magáról?
"És minden dolgok mélyén béke él
És minden tájak éjén csend lakik
S a végtelenség összhangot zenél
S örök valók csupán mély álmaink"
(Juhász Gyula)
Nincsen szebb kora az emberiségnek
mint az első ifjúság évei. Azon láncok,
melyek akkor köttetnek, nem szakadnak
el örökké, mert nem a világban kerestünk
még akkor barátokat, hanem a barátjainkban
leltük fel az egész világot.
Kölcsey Ferenc
A boldogságot csak az bíjra el, aki elosztja.
A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle.
Most eredj és élj, mert a világ a tiéd.
(Hamvas Béla)
„Nem kívánok ragyogást, pénzt, dicsőséget.
Csak egy tűzhelyet kívánok.
Hívó lámpa fényt, meleget azoknak, akiket szeretek.
Egy darab kenyeret, csendet, pár halk szót, jó könyvet, és kevés embert.
De az aztán Ember legyen!”
(Fekete István )
"Amint minden rossznak gyökere az önzés,
úgy minden jónak gyökere a szeretet.
Nélküle a gazdag is szegény,
Ővele a szegény is gazdag."
(Szt.Ágoston)
Jól csak a szívével lát az ember.
Ami igazán fontos, a szemnek láthatatlan....
Szt.Ex
Mese a sündisznóról, aki arra vágyott, hogy megsimogassák
(Nem csak gyerekeknek)
Egyszer volt, hol nem volt, kerek erdő közepén élt egyszer egy sündisznó. Nagyon mogorva sündisznó volt; legalábbis ezt tartották róla. Mindenkivel csak morgott, mindennel elégedetlen volt, és még ha jó szándékkal közeledtek hozzá, akkor is tüskés gombóccá gömbölyödött, csak úgy meredeztek kifelé a tüskéi. Nem is közeledett hát hozzá senki jó szándékkal sündisznó-emlékezet óta. Az erdő állatai már nem is tudták, honnan olyan biztosak benne, hogy a sündisznóhoz nem érdemes jó szándékkal közeledni. Egyszerűen csak biztosak voltak benne. Egymás között csak morogtak rá, és ha néha mégis szóba elegyedtek vele, legfeljebb csak az időjárásról folyt a kurta társalgás. Azt viszont soha senkinek nem jutott eszébe megkérdezni tőle: fáj-e a szíve.
Pedig bizony nagyon fájt a szíve. Világéletében arra vágyott, hogy megsimogassák. De a szúrós tüskéktől senki sem fért hozzá. Valaha régen akadtak néhányan, akik megpróbálták, de ahogy tüskéivel megbökte őket, mind megharagudtak. Azóta senki sem próbálkozott.
Így éldegélt a sündisznó napról napra és évről évre, míg egyszer éppen az erdei ösvény egyik szélétől igyekezett a másik felé, amikor vidáman ugrándozó lépteket hallott: egy kislány közeledett, aki szinte repült lefelé a lejtőn, s közben egy víg dalocskát énekelt.
Amint a sündisznó észrevette a kislányt, abban a szempillantásban összegömbölyödött, amint ez már szokása volt.
A kislány csak ekkor figyelt fel a tüskés gombócra.
Süni! kiáltott fel nagy örömmel, és leguggolt a sündisznó mellé.
A sündisznó szerette volna szemügyre venni a kislányt, de az orrát sem merte kidugni.
Kedves Süni, bújj elő a kedvemért kérlelte a kislány szeretnélek megsimogatni!
A sündisznó szíve megdobbant a tüskék alatt. Ilyesmit már olyan régen mondtak neki, hogy talán nem is mondtak sohasem. Már majdnem kidugta a fejét tüskés páncélja alól, de valami mégis visszatartotta.
A kislány tovább kérlelte.
Kedves Süni, kérlek Csak az orrocskádat hadd érintsem meg
A süninek könny szökött a szemébe. Szerencsére nem láthatta senki biztonságos rejtekében. Valami kedveset akart válaszolni a kislánynak, már a nyelvén is volt, aztán mégis más lett belőle.
Hagyj békén. Engem nem lehet megsimogatni morogta, és abban a pillanatban meg is bánta, de nem volt ereje bocsánatot kérni.
A kislány elszomorodott.
Ne haragudj rám, én csak jót akartam
Persze, persze, hm; mormogta a sündisznó, mert nem tudta, mit is mondjon.
Hát, akkor Isten veled, kedves Süni. Talán majd máskor
És a kislány továbbindult, egy kicsit lassabban, mint ahogyan jött, de az erdő szépsége hamarosan visszaszerezte jókedvét.
A sündisznó a távolból még hallotta dudorászását. Szeretett volna utána kiáltani: Gyere visszaaa! De egy hang sem jött ki a torkán.
Teltek-múltak a napok, és mindegyre ez járt az eszébe:Talán majd máskor. Magának sem merte bevallani, de a szíve mélyén egyre csak arra várt, hogy a kislány egyszer majd visszatér .
S a kislány hamarosan visszatért. Most már messziről észrevette a sünit. Halkan és óvatosan közeledett, nehogy megijessze.
A süni is észrevette a kislányt. A biztonság kedvéért most is összegömbölyödött, de előzőleg még titkon alaposan szemügyre vette a várva várt jövevényt.
Csak úgy vert a szíve a tüskerengeteg alatt.
A kislány halkan és finoman ereszkedett le mellé.
Itt vagyok suttogta.
A süni borzasztóan izgult, hogy megint elrontja az egészet.
Hát Isten hozott; mondta akadozva, és nagyon megkönnyebbült, hogy sikerült kimondania.
Most megengeded, hogy megsimogassalak?
A sündisznó összeszedte minden bátorságát, és félénken kidugta az orrát.
A kislány feléje nyúlt, hogy megsimogassa, de amint a keze odaért volna, a sündisznó összerezzent, visszahúzta az orrát, és meredező tüskéki a kilány ujjába szaladtak.Még a vér is kiserkent belöle.A kislány feljadult, ujját a szájába kapta, és sirva fakat.Látod modtamén,elöre megmodtam morgot a sün,jobb lett volna ha sohasem szolsz hozzám.
Menj innént, hagy magamra!
Hálátlan vagy és igazságtalan!És utálatos!sirt a kislány és elrohant.A sündisznó mostmár kétségbeesetten kiabált utána.
Várj gyere vissza!Én nem akartam!Nem igy akartam.Én világéletemben arra vágytam,hogy megsimogassanak!Soha senki nem simogatott meg!Te voltál az eggyetlen aki.........
Már nemtudta folytatni.Hangja zokogásban fulladt.Csak ugy rászkodtak a tüskéi.A kislány még mindent hallot.Még sem fordult vissza.
Szalad,t csak szaladt ,mig egy patakhoz érkezett.Tovább már nem birta a lába.Leült egy köre a parton,és hatalmas könnycseppeket hullatott a patak vizébe.A patak meg csak halkan locsogott,és magával vitte a könnycseppeket.Igy ült ott egy darabig.A patak olyan halkan locsogot,hogy egyszer a szivében is csend lett.
És akkor a fülébe csengek a sündsznó szavai,amit már nem akart mghallgatni.
Soha senki nem simogatott meg!
Milye türelmetlen voltam,és milyen érthetetlen gondolta,Meg buktam szeretetböl.
És ujra könnyek gördültek végén az arcán.De ezek már nem sértetség könnyei voltak,hanem a megbánás tisztitó könnyei voltak.
Te voltál az egyetlen aki..........
Az egyetlen!!
Egy pillanatig még erőt gyüjtöt,aztán letörölte könnyeit,és szaladt árko-bokron át,vissza a söndisznóhóz s ahogy rátalált,nem törödve a tüskékkel,ugy,amint volt fölkapta,és magához ölelte.A sün meglepetésében még összegömböjödni is elfelejtett,becsületböl még kapálozott, egy kicsit,és mondot,valami olyasmit,hogy eressz el vigyázz,megfoglak szurni
,de közben boldogan simult a kislányhoz,még a szivedobogását is érezte.
Én igy szeretlek téged, a tüskéiddel együtt!És a barátod akarok lenni modta a kislány az örömtöl elcsukló hangon.
És csodák csodája a tüskék nemszúrtak többé! Puhák és bársonyossak lettek,mint a sejmes zöld pázsit.
Midnyájan félre ismertük modta a kislány.Te kedves vagy és melegszivü,jó és szeretetre méltó.
A sün nem is tudta hová legyen boldogságától.Világéletébe arra vágyott,hogy megsimogassák,de azt legtitkossabb álmaiban sem merte remélni,hogy lesz valaki,aki magához öleli.A kislány és a sün azota barátok lettek.Az erdö állatai pedig mind ámultak a söndisznó átváltozássán.
Imádom Claydermant!!
Köszönöm, hogy rátalálhattam!
Szia Mártika!
Nagyon kellemes napunk van ma.
József Attila:
Keresek valakit
Tele vágyakkal zokog a lelkem,
szerető szívre sohase leltem,
zokog a lelkem.
Keresek Valakit, s nem tudom, ki az?
A percek robognak, tűnik a Tavasz
s nem tudom ki az.
Csüggedő szívvel loholok egyre,
keresek valakit a Végtelenbe,
loholok egyre.
Könnyeim csorognak - majd kiapadnak:
vággyal magukkal messzebb ragadnak -
majd kiapadnak!
Búsan magamnak akkor megállok,
szemem csukódik, semmit se látok -
akkor megállok.
Lelkem elröppen Végtelenbe,
tovább nem vágyom arra az egyre,
a Végtelenbe. ______________>>>>>>Nagyon szép.
* A házasságban meg lehet osztani azokat a gondokat, amelyek házasság nélkül nem is lennének.
A beosztott belép főnöke szobájába, és rögtön a tárgyra tér:
- Főnök, fizetésemelésre van szükségem! El kell mondanom, hogy három másik cég érdeklődik irántam!
- Igen? - kérdi meglepetten a főnök - Biztosan a konkurencia... Kik azok?
- Nos, a Díjbeszedő, az Elektromos Művek és a telefontársaság.
A házaspár már 24 órája autózik. Mivel mindketten holtfáradtak, elhatározzák, alszanak négy órát, aztán folytatják útjukat. Bemennek az első hotelbe, kérnek egy szobát, majd négy óra múlva mennek a recepcióhoz fizetni. A számla 350 dollárról szól, amit a férj kicsit soknak talál. Hívja az igazgatót és reklamál:
- Miért ilyen drága a szoba, hiszen csak négy órát töltöttünk itt?
- Tudja, ez a legolcsóbb szobánk. Szállodánk rendelkezik egy nagy úszómedencével, konferenciaközponttal, szaunával, így a szobák ára is ennek megfelelő.
- De mi nem vettünk igénybe semmilyen szolgáltatást!
- Az lehet, de a lehetőségük megvolt!
A férfi még vitatkozik egy darabig, aztán feladja és kiállít egy csekket. Az igazgató megnézi, majd felháborodva mondja:
- De ez a csekk csak 100 dollárról szól!
- Igen, 250 dollárt számítottam fel Önnek a feleségemmel töltött buja éjszakáért.
- De én nem feküdtem le a feleségével!
- Az lehet, de a lehetősége megvolt...
Egy bugyutácska viccel csatlakoznék, bár nem egy kategória a szép verseitekkel...
Két kísértet találkozik éjjel a temetőben. Az egyik kőkeresztet cipel a hátán.
- Te jó ég! Hová vonszolod ezt a hatalmas sírkövet?
- Tudod, manapság az ember már nem teheti ki a lábát az íratai nélkül...
Figyelj a mára!
A Tegnap csak álom,
a Holnap csak látomás;
a helyesen megélt Ma tesz
boldog álommá minden Tegnapot,
és minden Holnapot reményteljes látomássá.
Légy karjuk reggelenként azoknak,
akik téged hívnak és várnak,
akik segítő kezedre vágynak,
s nehezen hagyják el az ágyat.
Gyenge kezüket megragadva
öleld szívedre, merítsd magadba!
S ha erődből új erőre kapnak,
bízva indulnak neki a napnak.